5700/1946. ME rendelet

az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezésekről szóló 5000/1946. ME rendelt végrehajtása tárgyában

Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezésekről szóló 5000/1946. ME rendelet végrehajtása tárgyában ennek a rendeletnek la továbbiakban: R.) a 14. §-a alapján a következőket rendelem:

I. FEJEZET

1. § Azt, hogy az egyes tárcák körében a R. 2. §-ának rendelkezései szerint a létszámviszonyok figyelembevételével hány alkalmazottal kell, illetőleg lehet elbocsátani, az illetékes miniszter az alábbi 2-6. §-okban szabályozott eljárás alkalmazásával legkésőbb az 1946. évi június hó 5. napjáig a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg:

2. § A R. 2. §-a (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából az 1938. év után létesített tárcákként a következők jönnek tekintetbe: a közellátásügyi, az újjáépítési, a népjóléti, a közlekedésügyi és a tájékoztatásügyi minisztérium.

3. § Minden tárcánál - lehetőleg szakok szerint elkülönítve - mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy annak körében hány olyan alkalmazott teljesít tényleges szolgálatot, aki a 11. 1. §-ának hatálya alá esik. Ennél a megállapításnál tényleges szolgálatbanállókként kell számbavenni azokat is, akik állásuktól bármely okból (igazolási vagy fegyelmi eljárás során stb.) fel vannak függesztve vagy szolgálati helyükre történt visszatérésük után nem állíttattak szolgálatba. A R. 2. §-ának (11) bekezdése értelmében tényleges szolgálatot teljesítőkként kell számbavenni továbbá a hadifogságban levők és a fasiszták által történt elhurcolásuk folytán távollévők közül azokat, akiknek valamely hozzátartozója a 6350/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 101. szám) alapján élelmezési illetményben részesül.

4. § (1) A tényleges létszámnak a 3. § szerint megtörtént megállapítása után az olyan tárcára nézve, amely már az 1938. évi december hó 31. napja előtt fennállott, meg kell állapítani, hogy erre a tárcára az 1937/1938. évi költségvetés szerint hány állás volt előirányozva. Ahhoz képest, hogy a 3. § szerint megállapítás szakonként elkülönítve is megtörtént, a szakonkénti elkülönítést a jelen bekezdés, valamint a (21 és (3) bekezdés szerinti megállapításoknál is alkalmazni kell. A létszám megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az olyan hatóságot, hivatalt, üzemet, intézetet vagy egyéb intézményt, amely az 1938. évi december hó 31. napján az illető tárca körébe tartozott ugyan, de a jelzett időpont után megszűnt vágy más tárca körébe vétetett át.

(2) Ez után meg kell állapítani, hogy a jelen rendelet 3. §-a alapján megállapított tényleges létszámban hány olyan alkalmazott vétetett számításba, akik bár a R. 1. §-ának hatálya alá tartoznak, de az 1938. évi december hó 31. napján hatályban volt jogszabályok értelmében nem minősültek közszolgálati alkalmazottaknak.

(3) Ugyancsak meg kell állapítani, hogy a 3. § alapján megállapított tényleges létszámban hány olyan alkalmazott van, akik az illető tárca körében az 1938. évi december hó 31. napja után létesített uj hatóságnál, hivatalnál, üzemnél, intézetnél vagy egyéb intézménynél állanak alkalmazásban.

(4) A (2) és (3) bekezdés szerint történt megállapítások után afelől kell a R. 2. §-ának (6) bekezdés értelmében határozni, hogy a (2) és (3) bekezdésben emlitett alkalmazottak közül hányat lehet, mint az 1937/1938. költségvetési évi létszámon felül tekintetbe jövő alkalmazottat ettől a költségvetési létszámtól elkülönítve számításba venni.

(5) Az (1) bekezdés értelmében megállapított tárcalétszámhoz hozzá kell adni a (4) bekezdés szerint elkülönítve számításba veendők számát s az így nyert számot kell a R. 2. §-a (1), illetőleg (4) bekezdésének és jelen rendelet alábbi rendelkezéseinek alkalmazásában, mint az 1037/1938. költségvetési évi tárcalétszámot alapul venni.

(6) Az előbbi bekezdések értelmében történt megállapítások után ki kell számítani az 1937/1938. költségvetési évi tárcalétszám 20 %-át, ezt a 20% -ot hozzá kell adni az 1937/1938. költségvetési évi tárcalétszámhoz és meg kell állapítani, hogy az így nyert számot a tárca jelenlegi tényleges létszáma (3. §)

a) meghaladja, vagy

b) nem haladja meg.

(7) Meg kell állapítani, hogy a tárca jelenlegi tényleges létszáma (3. fc) hány fővel haladja meg az 1937/1938. költségvetési évi tárcalétszám 90%-át. Az így nyert különbség adja azt a számot, amellyel a (0) bekezdésnek mind a), mind b) pontja esetéhen a tárca jelenlegi tényleges létszámát feltétlenül csökkenteni kell. Szakonkénti elkülönítés alkalmazása esetében ezt a számot az egyes szakokra nézve olyan arányban felosztva kell megállapítani, amilyen arányban áll az egyes szakok jelenlegi tényleges létszáma a tárca jelenlegi tényleges létszámához (3. §).

(8) A (6) bekezdés b) pontjának esetében meg kell állapítani azt is, hogy a tárca jelenlegi tényleges létszáma (3. §) hány fővel haladja meg az 1937/1938. költségvetési évi tárcalétszám 80%-át. Az így nyert különbség adja meg azt a számot, amellyel a tárca jelenlegi tényleges létszámát a R. 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okokból a (0) bekezdés b) pontja esetében csökkenteni kell. Szakonkénti elkülönítés alkalmazása esetében ezt a számot az egyes szakokra nézve olyan arányban felosztva kell megállapítani, amilyen arányban áll az egyes szakok jelenlegi tényleges létszáma a tárca jelenlegi lényleges létszámához (3. §).

(9) Mind a jelenlegi tényleges létszám, mind az 1937/1938. költségvetési évi tárcalétszám megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a vallás- és közoktatásügyi tárca körében a tanítókat, a honvédelmi tárca körében a honvédség hivatásos tagjait, a belügyi tárca körében pedig az államrendőrség tagjait. Az ezek közül elbocsátandók létszámának megállapítása tekintetében a R. 2. §-ának (7)-(9) bekezdései irányadók, a jelen § rendelkezéseit ehhez képest csak a tárca körében tartozó többi alkalmazott szempontjából kell alkalmazni.

(10) Minden tárcára nézve meg kell állapítani, hogy a tárca jelenlegi tényleges létszámába hány olyan alkalmazott tartozik, akivel szemben az igazoló eljárás során a feddésnél súlyosabb jogkövetkezményt tartalmazó jogerős határozatot hoztak és aki a R. 4. §-ának (5) bekezdése értelmében csak a bizottság egyhangú határozata alapján tartható meg a tényleges szolgálatban.

5. § (1) Az 1938. év után létesitett tárcáknál (2. §) az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve legkésőbb az 1946. évi június hó 5. napjáig a R. 2. §-ának (5) bekezdése értelmében javaslatot terjeszt a minisztérium elé. A javaslatban lehetőleg szakonként elkülönítve közölni kell a jelenlegi tényleges létszámot (3. §) és a R. emlitett rendelkezésével meghatározott kereten belül indítványozni kell, hogy a tárca körében alkalmazottak közül a jelenlegi tényleges létszámnak hány százaléka tartassék meg. A minisztérium által megtarthatónak nyilvánított létszámot meghaladó számmal a jelenlegi tényleges létszámot csökkenteni kell. Szakonkénti elkülönítés alkalmazása esetében ezt a számot az egyes szakokra nézve olyan arányban felosztva kell megállapítani, amilyen arányban áll az egyes szakok jelenlegi tényleges létszáma a tárca jelenlegi tényleges létszámához (3. §).

(2) Ha valamely 1938. év után létesített tárca körébe olyan hatóságok, hivatalok, üzemek, intézetek vagy egyéb intézmények tartoznak, amelyek az 1938. évi december hó 31. napja előtt valamely tárca keretében már fennállottak, ezekre nem a jelen § (1) bekezdése, hanem a 4. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. § A R. 2. §-a (10) bekezdésére figyelemmel minden tárcánál lehetőleg szakonkint elkülönítve meg kell állapítani, hogy a jelenlegi tényleges létszámban (3. §) hány olyan alkalmazott van, aki a felszabadulás után lépett első ízben közszolgálatba és ki kell számítani, hogy hány fő felel meg annak a 10%-nak, amelynél többet ezek közül alkalmazottak közül a R. fenthivatkozott rendelkezése értelmében nem lehel elbocsátani, illetőleg végelbánás alá vonni.

II. FEJEZET

7. § (1) Az illetékes miniszter által haladéktalanul kiadandó rendelkezések szerint minden alkalmazottra nézve annak hivatali főnöke a megszabott időpontig szolgálati uton indokolt véleményt köteles a miniszterhez felterjeszteni. A véleményt az illetékes miniszter állal rendszeresített űrlapra kell vezetni.

(2) Az űrlapon a véleményt megelőzőleg az alkalmazott adataira vonatkozó kérdőpontokat kell az alkalmazottal kitölteni és aláíratni. A kérdőpontoknak, amelyeket egyébként az illetékes miniszter állapit meg. mindenesetre ki kell terjedniök a következőkre: a hatóság elnevezése és székhelye, az alkalmazott neve, születési éve, az általa eltartottak száma, fizetési osztály, alkalmazásának módja (kinevezés, szerződés, megbizás, választás), szolgálati beosztása a munkakör megjelölésével, alkalmaztatásának és az 1940. évi január hó 1. napja óta nyert előléptetéseinek kelte, a felszabadulás előtt az 1940. évi január hó 1. napja óta teljesített közszolgálatának helye, időtartama és minősége, a felszabadulás után teljesített közszolgálatának helye, időtartama és minősége, annak bejelentése, hogy a háborús eseményekkel kapcsolatban szolgálati helyét elhagyta-e, mikor, és mely okból, szolgálati helyére való visszatérésének időpontja, amennyiben oda nem tért vissza, ennek oka, a vele szemben lefolytatott igazolási eljárás eredménye a vonatkozó határozatok) száma és kelte az igazolási eljárás lefolytatása hiányában ennek okának megjelölése, az ország demokratikus ujjáalakitása terén szerzett érdemeinek felsorolása.

(3) A hivatalfőnök véleményének arra kell vonatkoznia, hogy a hivatalfőnök az alkalmazottat a szolgálatban továbbra is megtartandónak vagy a R. 2. §-a (2) bekezdésének a), illetőleg b) pontja alapján elbocsátandónak, vagy pedig a R. 2. §-ának (3) bekezdése szempontjából szükség esetére nélkülözhetőnek tartja-e. A vélemény indokolásában meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló lényeket is és ki kell terjeszkedni az alkalmazott demokratikus magatartására, valamint az ellenállási mozgalomban tanusitott esetleges részvételére.

(4) Az a körülmény, hogy az alkalmazott valamely demokratikus pártnak vagy a szakszervezetnek tagja-e vagy sem, ügyének érdemi elbírálását nem érinti.

8. § (1) A R. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében az ott emlílett bizottságban képviselteken felül a törvényhatóság első tisztviselője és mind jelenlegi, mind korábbi szolgálati helyének nemzeti bizottsága is tehet javaslatot a közszolgálati alkalmazott elbocsátása iránt. A most emlitetteknek ilyen javaslataikat legkésőbb az 1946. évi június hó 5. napjáig írásban meg kell küldeniük az általuk elbocsátandónak tartott közszolgálati alkalmazottra illetékes miniszterhez.

(2) Az (1) bekezdésben említett javaslatot minden egyes elbocsátandónak tartott alkalmazottra külön iratban kell megtenni s ebben meg kell jelölni azokat a lényeket vagy azt a magatartást, amiből megállapítható, hogy az illető alkalmazott hivatali működése, illetőleg hivatali magatartása miért nem szolgálja tevőlegesen az ország demokratikus szellemű újjáalakítását. A 7. § (4) bekezdése ebben a vonatkozásban is irányadó.

(1) A R. 4. §-a értelmében eljárásra hivatott bizottságokat az egyes tárcák körében alkalmazottakra nézve az illetékes miniszter alakítja meg és az emlitett § (3) bekezdésében megszabott határidő alatt közli a miniszterelnökkel, valamint a Szakszervezeti Tanáccsal a megalakítandó bizottságok számát és székhelyét.

(2) A tárca körében lehetőleg minden szakra külön bizottságot kell alakítani. Ha azonban egyes szakokon az alkalmazottak létszáma aránytalanul csekély, több ilyen szakra egy közös bizottság is alakitható. Ugyanarra a szakra is több bizottságot lehet felállítani, ha az illető szakon alkalmazottak száma aránytalanul nagy

(3) A bizottságok megalakítására egyébként a R. 4. §-ának (2)-(4) bekezdései irányadók.

10. § (1) A bizottság csak elnökének és mindkét tagjának együttes jelenlétében járhat el; előadójaként az illetékes miniszter által kiküldött tag működik. Az előadó a tárgyalásra kerülő ügyek összes iratait legkésőbb bárom nappal a tárgyalás előtt közli a bizottság elnökével.

(2) Az előadó mindenekelőtt közli a bizottsággal, hogy az illetékes miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértve tett megállapítása, illetőleg a minisztérium döntése szerint

1. a bizottság ügykörébe utalt jelenlegi tényleges létszám hány főből áll és

2. az 1. pontban említett létszámból hány főt kell a jelen rendelet 4. §-ának (7) bekezdése, illetőleg az 5. §-a értelmében feltétlenül elbocsátani, illetőleg végelbánás alá vonni,

3. az 1938. évi december hó 31. napja előtt már fennállott tárcánál a jelen rendelet 4. §-ának (8) bekezdéséhez képest legfeljebb hány fővel lehet az 1. pontban említett létszámot csökkenteni,

4. a felszabadulás után első ízben közszolgálatba lépett alkalmazottak közül a jelen rendelet 6. §-ához képest hányat lehet elbocsátani, illetőleg végelbánás alá vonni.

(3) Ha ugyanarra a szakra több bizottság van felállítva, minden bizottsággal a reá eső hányadot kell irányadó számként közölni.

(4) Ezt követően az előadó a R. 4. §-ának (5) bekezdésében meghatározott sorrendben egyenkint felolvassa az alkalmazottak nevét és állását, minden név felolvasása után közli. hogy az illető alkalmazottnak a R. 2. §-a (2) bekezdésének a), illetőleg b) pontjában meghatározott okból való elbocsátására az illetékes miniszter, a helyi nemzeti bizottság, illetőleg a törvényhatóság első tisztviselője tett-e javaslatot, egyben kérdést intéz a bizottság elnökéhez és másik tagjához, hogy a miniszterelnök, illetőleg a Szakszervezeti Tanács részéről van-e ilyen javaslat. Azoknak az alkalmazottaknak az ügyét, akiknek az emlitett okokból elbocsátására egyik részről sem tétetett javaslat, egyelőre el kell különíteni.

(5) A bizottság ezután - ugyancsak a R. 4. §-ának (5) bekezdésében meghatározott sorrendben - egyenkint tárgyalás alá veszi azoknak az alkalmazottaknak az ügyét, akiknek elbocsátására valamelyik részről javaslat tétetett és e javaslatokat megvitatja; ha az elbocsátást nem az illetékes miniszter javasolja, az előadó ismerteti az alkalmazott hivatali főnökének indokolt véleményét (7. §) is. Az ügy megvitatása után a bizottság a r. 4. §-a (5) bekezdésének megfelelő szavazással határoz abban a tekintetben, hogy az alkalmazott elbocsátása kimondassék-e. A 7. § (4) bekezdését ennél a határozathozatalnál is irányadónak kell tekinteni.

(6) Ha a r. 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt okból elhatározott elbocsátások után a fennálló létszám nem csökken annyival, amennyivel a jelen § (2), illetőleg (3) bekezdése értelmében vele közölt adatok alapján feltétlenül csökkenteni kell, a bizottság előadója a R. 2. §-ának (3) bekezdése alapján a szükséges számnak megfelelő javaslatot tesz olyan alkalmazottaknak végelbánás alá vonása iránt, akik az előbbi bekezdések szerint nem kerültek elbocsátásra, de hivatali tennivalók ellátása szempontjából nélkülözhetőknek minősülnek. A szavazás ebben az esetben is a R. 4. §-ának (5) bekezdésében meghatározott módon történik. A határozat hozatalánál szem előtt kell tartani a R. 2. §-a (3) bekezdésének második mondatában emlitett szempontokat, azaz az alkalmazott családi körülményeit és anyagi helyzetét, az utóbbi szempontból esetleges hadirokkantságát is.

(7) A felszabadulás után elsőizben közszolgálatba lépett alkalmazottra vonatkozó határozathozatalnál a bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy az illetékes miniszter által a jelen § (2) bekezdésének 4. pontja értelmében közölt, illetőleg a (3) bekezdés szerint irányadó számot ne lépje tul. A szocialista, antifasiszta vagy demokratikus magatartás miatt hátrányt szenvedett alkalmazottak tekintetében figyelemmel kell lenni a 9590/1945. ME rendelet Magyar Közlöny 154. szám) 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre, a hadigondozottak tekintetében pedig arra, hogy a R. 2. §-ának (3) bekezdésében megjelölt okból az 1933. VII. tc. 27. §-ának (12) bekezdése értelmében nem vonhatók végelbánás alá. Ügyelnie kell továbbá a bizottságnak arra is, hogy a fasiszták által történt elhurcolás folytán távollévő alkalmazottat a r. 2 §-ának (11) bekezdése értelmében ennek az eljárásnak a során egyáltalán nem lehet, hadifogságban lévő alkalmazottat pedig más okból, mint a R. 2. §-a (2) bekezdésének a) pontjában megjelölt körülmény folytán nem lehet sem elbocsátani, sem végelbánás alá vonni; az emlitett elhurcoltakra és hadifoglyokra vonatkozó ez a megszorítás természetszerüleg nem terjed ki a szolgálati helyükre a felszabadulás után eddig vissza nem tért egyéb személyekre, akiknek elbocsátása, illetőleg végelbánás alá vonása tekintetében korlátozás nem áll fenn. Ügyelnie kell végül a bizottságnak arra is. hogy a R. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében olyan alkalmazottal, aki a R. szerint eljáró valamely bizottságnak elnöke vagy tagja, mindaddig nem lehet a szolgálatból elbocsátani (végelbánás alá vonni), amíg megbízatása vissza nem vonatott.

(8) A R. 2. §-ának (2) illetőleg (3) bekezdése alapján hozott határozatnak tartalmaznia kell az alkalmazna nevét, hivatali állását és annak feltüntetését, hogy a határozni a R. 2. §-a (2) bekezdésének a), illetőleg b) pontján vagy pedig (3) bekezdésén alapul-e. Ha a határozat a R. 2. §-a (2) bekezdésének a) vagy b) pontjára van alapítva, a határozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a bizottság az alkalmazottat szabályszerű végelbánás alá vonás mellett vagy csupán az utána ellátásra jogosultak ellátási igényének fenntartásával avagy mindennemű ellátási vagy a szolgálat alapján támasztható egyéb igény (pl. végkielégítés) kizárásával bocsátotta-e el.

(9) A bizottság eljárásáról jegyzőkönyvet kell készíteni; ezt és minden egyes határozatot a bizottság elnökének és tagjainak alá kell irniok. Ha a bizottság valamelyik tagja az aláírást megtagadja, fel kell tüntetni, hogy ez milyen okból történt. Az aláírás megtagadása a már meghozott határozat érvényességét nem érinti.

(10) A bizottság az elbocsátást, illetőleg vég-elbánás alá vonást kimondó valamennyi határozatát, a R. 4. §-a (5) bekezdésének utolsó mondata szerint irásba foglalva, megküldi az illetékes miniszternek, aki a határozatok kézbesítése és végrehajtása iránt intézkedik.

(11) A bizottság az elbocsátás, illetőleg végelbánás alá vonás tárgyában hozott határozatát utóbb nem változtathatja meg.

(12) A bizottság, működésének befejezése után, az eljárására vonatkozó összes iratokat az illetékes miniszternek küldi meg, aki azok megőrzéséről gondoskodik.

III. FEJEZET

11. § (1) A tanítók tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve legkésőbb az 1946. évi június hó 5. napjáig javaslatot terjeszt a minisztérium elé. A javaslatban közölni kell a tanítók jelenlegi tényleges létszámát és indítványt kell tenni, hogy e létszámnak hány százaléka tartassék: meg. A miniszterium állal megtarthatónak nyilvánított létszámot meghaladó számmal a jelenlegi tényleges létszámot csökkenteni kell.

(2) A vallás- és közoktatásügyi miniszter fő-; felügyelete alatt álló törvényhatósági és községi iskolák, egyéb nevelési és közművelődési intézmények alkalmazottai tekintetében illetékes miniszterként a vallás- és közoktatásügyi miniszter jár el.

(3) A bizottság előadója közli bizottsággal a tanítók jelenlegi tényleges létszámából az illető bizottságra eső hányad összegéi és azt, hogy ebből a számból hány föl kell feltétlenül elbocsátani.

12. § (1) A jelen rendelet alkalmazásában illetékes miniszter helyeit a legfőbb állami számvevőszéki alkalmazottak tekintetében a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökéi kel! érteni.

(2) Az eredeti szolgálati helyéről, más tárca körébe tartozó szolgálatra kirendelt (átengedett) alkalmazottra nézve az a miniszter illetékes, akinek tárcája körében az alkalmazott a kirendelés (átengedés) folytán tényleges szolgálatot teljesít, az ilyen alkalmazottra nézve azonban a R. 2. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglallak szempontjából az a miniszter is véleményt nyilváníthat, akinek tárcája köréből a kirendelés (átengedés) történt.

(3) Az előbbi bekezdés alá eső alkalmazottnak nélkülözhetőség cimén (R. 2. § (3) bek.) végelbánás alá vonására egymagában nem szolgálhat okul az a körülmény, hogy az illető más tárca körében teljesít szolgálatot,

13. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1946. évi május hó 24-én.

A miniszterelnök helyett:

Bojta s. k.,

államtitkár