100/1947. PM rendelet

a belföldi forgalomban fizetendő termelői, forgalmi adóról, továbbá általános és fényűzési forgalmi adóról

Az 1921: XXXIX. tc. III. fejezete, valamint az ezt kiegészítő és módosító törvények vagy törvényt pótló rendelkezések alapján - figyelemmel az 1922 : VI. tc. 8. §-ának utolsó bekezdésében, az 1924: IV. tc. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. IV. 2. pontjának (1) bekezdésében, 3. pontjának (4) bekezdésében, az 1925: XXXIII. tc. 9. és 11. §-aiban, az 1927: V. tc. 35., 36., 37., 38. és 39. §-aiban, a 3700/1941. ME rendeletben, a 480/1943. ME rendelet 1. §-ában, végül a 2510/1945. és a 10370/1945. ME rendeletekben foglalt felhatalmazásokra is - a belföldi forgalomban fizetendő termelői forgalmi adó, továbbá általános és fényűzési forgalmi adó (közös megjelöléssel "forgalmi adók") fizetése és ellenőrzése tárgyában a kővetkezőket rendelem :

I. RÉSZ

ANYAGI JOGSZABÁLYOK

I. Fejezet

Termelői forgalmi adó

1. §

A termelői forgalmi adó tárgya

(1) A termelői forgalmi adó tárgya belföldi forgalomban áruknak önálló kereseti tevékenység körében forgalombahozatal céljából saját számlára való előállítása (termelése), kitermelése, kisforgalom számára való kiszerelése vagy bérmunkában való előállíttatása ;

a saját kitermelésű (előállítású) vagy másoktól vásárolt árukból (anyagokból) a saját üzemben saját célra szolgáló uj berendezési és felszerelési tárgyak, gyártási segéd- és üzemanyagok, valamint csomagolási anyagok előállítása vagy bérmunkában való előállíttatása;

az üzemi anyagokat termelő vállalatok által termelt üzemanyagoknak a nem a termelő üzemben való felhasználása;

a bontási anyagok kitermelése és forgalombahozatala, ideértve a lebontásra megvett épületekből kikerült bontási anyagoknak a vevő saját céljaira való felhasználását is ;

a saját előállítású villanyáram- és gázszolgáltatás.

(2) Saját számlára történik az áruelőállítás, ha az adóalany saját tulajdonában vagy rendelkezése alatt álló árukból (anyagokból) - akár raktárra, akár megrendelésre - állít elő (termel) árukat, a kitermelés pedig akkor, ha a kitermelő saját vagy bérelt földterület bányászati anyagát vagy faállományát, vagy tövön vásárolt fát, természetes jeget, stb. saját költségére és veszélyére termeli ki.

(3) A kisforgalom számára történik a kiszerelés akkor, ha az áru rendszerint az előállító-vagy kiszerelő eredeti (bontatlan) csomagolásában és nem kimérve kerül a fogyasztóhoz. Jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem. tekinthető kiszerelésnek a szikviz, a szénsavval telitett különféle ásványvizek és a sör palackozása. A cukorka- és csokoládéipari termékeknek díszes dobozokban való csomagolásán kivül kiszerelésnek minősül az előállító vagy a kiszerelő állal a fogyasztók részére történő minden egyéb csomagolása is, ha címkével ellátott zárt csomagban egynél több darab van elhelyezve. Ezeknek az áruknak más formában való csomagolása a rendelet alkalmazása szempontjából nem tekinthető kisforgalom számára való kiszerelésnek. Így nem kiszerelés a darabáruk csomagolása sem.

(4) Áruknak bérmunkában való előállíttatása abban az esetben tárgya a termelői forgalmi adónak, ha a megrendelő az árut kereskedelmi forgalombahozatal céljából állíttatja elő, vagy ha azt az (1) bekezdésben meghatározott célra használja fel.

(5) Bérmunkában történik az áruelőállítás, ha az önálló kereseti tevékenységet folytató előállító kizárólag vagy túlnyomórészt a megrendelő által adott árukból (anyagokból) állít elő árukat. Szükséges feltétel ezért, hogy a megrendelő által adott anyag akár mennyiségileg, akár pedig érték szempontjából az előállított áru előállításához szükséges anyag mennyiségének vagy értékének 50%-át meghaladja.

(6) Üzemi anyagokat termelő vállalatok (szénbányák, fakitermelők, olaj- és gázkutak, olajfinomítók, villamosáramfejlesztő telepek, gázművek, stb.) saját termelvényeiket csak a szoros értelemben vett termelő üzem céljaira - ideértve a vállalat üzemtelepén levő üzemi és irodai helyiségek fűtését és világítását is - használhatják fel forgalmi adómentesen, egyéb felhasználás után a termelői forgalmi adót meg kell fizetni. Termelő üzemben felhasználás alatt nemcsak a szoros értelemben vett árutermelésre szolgáló helyiségekben vagy berendezésekben való felhasználást kell érteni, hanem a kizárólag vagy túlnyomórészt a termelő üzem céljára szolgáló segédüzemekben való felhasználást is. Kizárólag vagy túlnyomórészt valamely ipari telep üzemi céljaira létesített saját villanyáram termelő vagy gáz- (generátorgáz-) fejlesztő berendezéssel termelt áruknak az ipari telep céljára való felhasználása nem minősíthető adóköteles felhasználásnak. Nem minősíthető adóköteles felhasználásnak a saját kitermelésű természetes jégnek vagy saját termelésű műjégnek saját vállalatban felhasználása sem. A berendezési és felszerelési tárgyak javítását vagy pótlását szolgáló felhasználás szintén termelői forgalmi adómentes.

2. §

A termelői forgalmi adó alanya

(1) Termelői forgalmi adót tartozik fizetni mindenki, aki belföldön folytatott és az őstermeléstől különböző, önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység körében áruknak forgalombahozatal vagy az 1. § (1) bekezdésében meghatározott módon való felhasználás céljából saját számlára való előállításával (termelésével), kitermelésével, a kisforgalom számára való kiszerelésével vagy bérmunkában való előállíttatásával foglalkozik.

(2) Termelői forgalmi adót tartozik fizetni tehát többek között minden gyáripari vállalat, nagy- és kisiparos, erdőgazdaságok üzembentartói, (ha a fát maguk termelik ki és nem tövön hozzák forgalomba), fakitermelők, bányavállalatok, valamint a bányatörvény rendelkezései alá nem tartozó bányaterületek (szén-, ásvány-, kő-, kavics-, murva-, homok-és különböző földbányák, tőzegterületek, stb.) anyagának kitermelői, ideértve a folyami vagy tavi kavics- és jégkitermelőket is. Termelői forgalmi adót tartoznak továbbá fizetni a nagy-és kiskereskedők, gyógyszerészek, drogériák és illatszertárak is abban az esetben, ha sajátmaguk is foglalkoznak áruk előállításával vagy kitermelésével.

(3) Áruknak bérmunkában való előállíttatása esetén a termelői forgalmi adót a megrendelő tartozik megfizetni az áru forgalombahozatala vagy pedig az 1. § (1) bekezdésében említett célra történő felhasználása alkalmával még abban az esetben is, ha egyébként nem előállítói, hanem kereskedelmi tevékenységet végez. Abban az esetben, ha az árunak bérmunkában való előállítása nem forgalombahozatal vagy nem az 1. § (1) bekezdésében meghatározott módon való felhasználás céljából történik, termelői forgalmi adót fizetni nem kell. A bérmunkát végző munkadijbevétele után csak általános forgalmi adót tartozik fizetni.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt meghatározás részletes magyarázatát a 12. § (3)-(6) bekezdései tartalmazzák.

3. §

Fizetési kötelezettség

(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki a termelői forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytatja. Az egyetemleges fizetési kötelezettség megállapítása tekintetében a 14. §-han foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) A termelői forgalmi adófizetési kötelezettség kizárólag csak az 1. §-han meghatározott előállítói, kitermelői vagy kiszerelői tevékenység keretében előállított, kitermelt vagy kiszerelt áruk forgalombahozatalából származó bevételekre terjed ki. Az az adóalany tehát, aki kereseti tevékenysége körében általános forgalmi adó alá eső bevételt is ér el, ez után a bevétele után az általános forgalmi adót a termelői forgalmi adó mellett külön tartozik megfizetni.

4. §

A termelői forgalmi adó alapja

(1) A termelői forgalmi adó alapja belföldi forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében előállított, kitermelt vagy kiszerelt áruk szállításának az ellenértéke fejében az adófizetésre köteles részére vagy javára teljesített fizetések összege. Az áruszállításra az áru leszállítása előtt fizetett előlegek után a termelői forgalmi adó az előleg kézhezvételekor fizetendő.

(2) Fizetés minden ellenszolgáltatás, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. A pénzzel történt kiegyenlítésen kívül fizetésnek számit tehát a jóváírással, csekkel, váltóval, áruval vagy munkateljesítéssel, értékpapír, raktár-, áru-, letét-, zálogjegy vagy pénzértéket képviselő más okirat átruházásával, követelés engedményezésével, vagy bármi más módon teljesített fizetés.

(3) Ha az adófizetésre köteles a kézhezvett váltót nem adja tovább, tárcájában őrzi, a termelői forgalmi adót csak az adós által az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet alapján teljesített fizetések kézhezvételekor tartozik megfizetni. Ha azonban a váltót forgatmánnyal ellátva továbbadja (leszámítoltatja vagy más módon értékesíti, pl. saját tartozásának törlesztésére adja tovább), az adófizetési kötelezettség a váltó továbbadásának (forgatásának) napján beáll. Leszámítolás esetén a termelői forgalmi adó alapja a leszámítolt összeg, a váltónak más módon történő értékesítése esetén pedig az az összeg, amelyről a váltót kiállították. Az olyan adóalany, aki szabályszerű kereskedelmi könyveket vezet, a váltó leszámítolásakor sem tartozik megfizetni a termelői forgalmi adót abban az esetben, ha az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügyletről kiállított kötlevél vagy később kötött megállapodás azáru megszerzőjét vagy a munka megrendelőjét kifejezetten fedezeti váltó adására kötelezi s egyidejűleg felhatalmazza az áru szállítóját vagy a munka vállalóját (a váltóbirtokost), hogy a fedezeti váltót forgatmánnyal továbbadhatja ugyan, de csak saját beváltási kötelezettsége melleit. Az adóköteles az ily feltétel mellett történt váltóleszámítolásból kapott összegeket külön számlán tartozik elkönyvelni, adósának folyószámláján csak az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet feltételeinek megfelelően teljesített mindenkori fizetéseket ismerheti el.

(4) Csere vagy kétoldalúan kötelező más jogügylet, amely mind a két szerződő felet nem pénz, hanem áruszolgáltatásra vagy munkateljesítésre kötelezi, két önálló áruszállításnak vagy munkateljesítésnek számit.

(5) Áruval vagy munkateljesítéssel történő fizetés esetén a termelői forgalmi adó alapja az áru közönséges forgalmi értéke, illetőleg a munkateljesitésért a munkateljesítés helyén rendszerint felszámított összeg. Az áru közönséges forgalmi értéke az az összeg, amelyet a kérdéses tárgyért az átruházás helyén és idejében rendszerint fizetni szoktak. Ha az adófizetésre köteles azonos faju és minőségű áru forgalombahozásával maga is foglalkozik, a termelői forgalmi adó alapjául a fizetés-ként kapott áru átvételének idejét megelőző hónapban elért átlagos saját eladási árat kell számítani. Ha ezen a módon nem állapítható meg a közönséges forgalmi érték, annak megállapítását a forgalmi adóhivataltól kell kérni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni az adóalany által előállított áruknak saját üzemben történt termelői forgalmi adóköteles felhasználása esetén is.

(6) A termelői forgalmi adó alapjának megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására az áruszállítással vagy munkateljesítéssel kapcsolatban a vevő vagy megrendelő bármily címen kötelezte magát. A termelői forgalmi adó alapjához hozzá kell számítani tehát a vám, fogyasztási adó vagy egyéb közszolgáltatás megtérítése fejében esetleg külön felszámított összegeket, ha pedig ezek a költségek a vételárban bennfoglaltatnak, az adóalap nem csökkenthető ezekkel az összegekkel. A forgalmi adókat a fizetésre kötelezettek a vételáron felül külön összegben is átháríthatják a vevőre (megrendelőre). A külön összegben áthárított termelői forgalmi adó, továbbá a számla- és nyugtailleték összegét az adó alapjához hozzászámítani nem lehet, ha azonban a tényleg kifizetett termelői forgalmi adónál nagyobb összeget háritanak át, a különbözetet az adóalaphoz hozzá kell számítani. A vételárba vagy munkadíjba beszámított (nem külön felszámított) forgalmi adókkal azonban az adóalap nem csökkenthető. A helyhatósági szolgáltatások közül az adóalap megállapításánál nem lehet számításba venni a vigalmi és jótékonysági adót, továbbá egyes árukra vagy szolgáltatásokra kivetett gyógy- és üdülőhelyi dijakat, illetőleg ha ezek a szolgáltatások az ellenértékben benne vannak, az adóalapból levonandók. Ez utóbbi esetben, ha az emiitett helyhatósági szolgáltatásokat átalányösszegben fizetik, a forgalmi adóalap az ugyanarra az időre eső átalánynak megfelelő összeggel csökkentendő.

(7) Az áru csomagolásáért - kölcsöndíj, vételár vagy betét cimén - külön felszámított összeget még abban az esetben is hozzá kell számítani az adó alapjához, ha az adóalany kötelezte magát, hogy a csomagolás anyagát (pl. tartályokat) meghatározott értékben visszaveszi. Különböző adókulcsok alá eső áruk összecsomagolása esetén a csomagolásért felszámított összeget a legnagyobb értékű ára ellenértékéhez kell hozzászámítani. Ha az adóalany szabályszerű üzleti könyveket vezet és vevőinek folyószámlalapján a tartályokat s esetleg azok értékét csak nyilvántartás végett jegyzi fel vagy ezeket az adatokat csak a leltárszámlán tartja nyilván, a tartály ellenértékét nem kell a termelői forgalmi adó alapjához hozzászámítani. Abban az esetben azonban, ha a vevő a tartályt visszatartja, a befolyt ellenérték után az adót meg kell fizetnie. Gyorsan romló áruk hütéséért (jegeléséért a vételáron felül felszámított költségeket minden esetben hozzá kell számítani az adóalaphoz.

(8) Ha az adófizetésre köteles az eladott árut saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel szállítja el a vevőhöz, a szállításért a vételáron felül felszámított összeget minden esetben hozzá kell számítani az adó alapjához. Ha az áru elszállítása postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történik, az áru fuvarozásáért és esetleges biztosításáért felszámított ősszeg rendszerint szintén hozzászámítandó az adóalaphoz. Abban az esetben azonban, ha az adófizetésre köteles kötlevéllel vagy az adásvételi ügylet megkötésekor kiállított más okirattal (áruszállítási szerződéssel, kereskedelmi levéllel) hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az áru átvétele még az elszállítás előtt megtörtént, s ezért a vevő az áru elszállítása (feladása) után mennyiségi vagy minőségi kifogást nem támaszthat az eladóval szemben és a szállítás is a vevő veszélyére történt, a fuvarozási vállalkozónak igazoltan kifizetett összeget nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani. Ilyen esetben, ha a fuvarozási, biztosítási, stb. költségeket az eladó előlegezte a vevő helyett, a vevő terhére a vételáron felül ily címen felszámított ősszegből csak a tényleg felmerült fuvarozási, stb. költséget meghaladó rész vehető figyelembe az adóalap megállapításánál.

(9) Arat helyettesítő okiratok (letét-, raktár-vagy árujegy, zálogjegy vagy zálogjogról kiállított egyéb okirat) átruházása esetén a termelői forgalmi adó alapja az okiratért fizetett ellenérték és az esetleg azt terhelő kölcsönnek, járulékainak és mindazoknak a költségeknek együttes összege, amelyet az okirat megszerzőjének fizetni kell, hogy az azzal helyettesített áru ténylegesbirtokába juthasson.

(10) Idegen állam pénznemében megállapított értéket törvényes pénzértékre kell átszámítani a pénzügyminiszter által havonta közzétett átszámítási kulcsok szerinti

(11) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár egyes cselekben egyes árak termelői forgalmi adóalapjául átlagértékeket állapíthat meg.

5. §

Az adóalap megállapítása külön kereskedelmi telepen folytatott kereseti tevékenységnél

(1) Ha a termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalkozó áruit akár ipari, akár külön kereskedelmi telepéről, akár nagyban, akár az ipari telep szokásos eladási árait meghaladó kicsinybeni árakon árusítja, a termelői forgalmi adó alapja minden esetben a kereskedelmi telepen elért teljes ellenérték.

(2) A kereskedelmi telepnek átadott áruk után általában csak akkor kell termelői forgalmi adót fizetni, ha a kereskedelmi telepnek önálló cég alakjában külön jogi személyisége van. Abban az esetben azonban, ha a kereskedelmi telep a saját előállítású (termelésű) árukon kívül másoktól vásárolt áraknak forgalombahozatalával is foglalkozik, a vállalat annak engedélyezését kérheti a forgalmi adóhivataltól, hogy a saját előállítású áruk után a termelői forgalmi adót az áruknak a kereskedelmi telep részére történő átadása alkalmával róhassa le. A termelői forgalmi adó alapja ilyen esetekben az átadott áruknak az a gyári (előállítói) eladási ára, amelyért azokat az adóalany az átadás hónapjában ipari telepén viszonteladó vevők részére ténylegesen forgalombahozta. Ha a termelői forgalmi adó alapja ilyen módon nem állapítható meg, akkor adóalapul a kereskedelmi telepnek átadott saját előállitású (termelésű) áruknak az a gyári eladási ára szolgál, amelyért az ilyen árukat más előállító vállalatok viszonteladó vevők részére az átadás hónapjában forgalombahozták. Az engedélyt nyert vállalatuk a saját előállítású áruk után a kereskedelmi telep részére való átadás alkalmával lerótt termelői forgalmi adón felül a kereskedelmi telepnek mind a saját előállitású, mind pedig a vásárolt áruk forgalombahozatalából származó teljes bevétele után az általános forgalmi adót is külön megfizetni tartoznak.

(3) Ha a termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalat áruit részben vagy egészben bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet utján értékesíti, a termelői forgalmi adó alapja a bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet által elért eladási ár, amely a bizományi díjjal vagy ügynöki jutalékkal sem csökkenthető. A bizományos, valamint az önálló kereseti tevékenységet folytató ügynök vagy kereskedelmi képviselő bizományi dija vagy ügynöki jutaléka általános forgalmi adó alá esik.

(4) A két vagy több azonos üzletkörű vállalat által - bármily elnevezés alatt - létesített közös eladási irodára az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az eladási iroda saját nevében számláz. A termelői forgalmi adót mindegyik vállalat a közös iroda által elért (számlázott) teljes eladási ár után tartozik megfizet ni. A közös eladási iroda fenntartási költségeire az egyes vállalatok által rendelkezésre bocsátott összegek külön általános forgalmi adó alá esnek, kivéve, ha a közös eladási iroda személyzete az irodát fenntartó vállalatok alkalmazottaiból áll, akik illetményeiket is az alkalmazó cégtől és nem a közös eladási irodától kapják.

(5) Ha a termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalatnak az általa termelt áruk forgalombahozásával vagy továhbfeldolgozásával foglalkozó valamely vállalatnál - a kölcsönnek s az ahhoz hasonló természetű jogügyletnek körén túlmenő, az üzleti kockázatban és veszteségben való részvétellel járó - érdekeltsége van, ideértve a részvények többsége feletti rendelkezést is, ezt a körülményt 15 nap alatt be kell jelenteni. Az adófizetésre köteles ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az adóalany érdekeltségi körébe tartozó vállalat részére teljesített áruszállítások és munkatejesítések bevallott ellenértéke megfelel-e a más vállalatokkal szemben elért áraknak.

6. §

Alkalmi egyesülések termelői forgalmi adókötelezettsége

(1) Ha két vagy több, termelői forgalmi adó fizetésre köteles vállalat alkalmi egyesülés keretében állit elő termelői forgalmi adóköteles árukat, s az alkalmi egyesülés egyik tagját a számadások vezetésével és az áruk értékesítésével megbízták, a termelői forgalmi adót a számadást vezető és az értékesítést végző tag tartozik megfizetni a többi tag egyetemleges felelőssége mellett. Az alkalmi egyesülés minden egyes termelői forgalmi adóköteles tevékenységet folytató tagja tartozik azonban külön nyilvántartani az alkalmi egyesülés részére termelt áruit s az alkalmi egyesülés számláját legalább az átadott áruk mennyiségével az azonosság megállapítására alkalmas módon s a kereskedelmi szokásoknak megfelelően megterhelni. A számadást vezető termelői forgalmi adófizetésre köteles tag az árueladásokat az előállító tagok szerinti részletezéssel köteles nyilvántartani és külön adóbevallásában ugyanilyen részletezéssel bevallani. Az adóbevallás elfogadására illetékes forgalmi adóhivatal, ha az alkalmi egyesülés többi tagja más hivatal illetékessége alá tartozik, az alkalmi egyesülésnek az érdekelt adóalanyokra vonatkozó befizetési adatait esetenként közli az illetékes forgalmi adóhivatallal. Az alkalmi egyesülés nyereségéből a tagoknak jutó rész forgalmi adó alá nem esik.

(2) Abban az esetben, ha az alkalmi egyesülés tagjai az egyesülés keretében végzett adóköteles tevékenységükről külön számadásokat vezetnek s az általuk előállított árukat is külön értékesitik, mindegyik tag külön adózik a saját adóköteles áruszállításai után. Ha az alkalmi egyesülésnek a számadások vezetésével és az áruk értékesítésével megbízott tagja saját termelői forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet ne:n folytat, vagy ha igen, de kereseti tevékenysége nem azonos az alkalmi egyesülés üzletkörével, az alkalmi egyesülés termelői forgalmi adó megfizetésére köteles tagjai - az értékesítéssel megbízott tag által eladott áruik után - szintén külön-külön tartoznak a termelői forgalmi adót megfizetni az értékesítéssel megbízott tag által elért teljes eladási ár után, s az alkalmi egyesülés keretében lebonyolított áruszállításait is mindegyik tag saját nevében köteles számlázni.

(3) Ha az alkalmi egyesülés egyik vagy másik tagja nem az egyesülés állal forgalombahozott árut, hanem csak alkatrészeket állít elő vagy csak munkateljesítést végez, az alkalmi egyesülés tagjai között létrejött áruszállítások vagy munkateljesítések termelői forgalmi adókötelezettségét vagy általános forgalmi adókötelezettségét az általános szabályok szerint úgy kell elbírálni, mintha az áruszállítás vagy munkateljesítés nem alkalmi egyesülés keretében történt volna.

(4) Közszállításoknál, ha a szállítással megbízott termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy egyéb közintézmény által kijelölt más vállalkozókat is köteles megállapított arányban részeltetni a közszállításból, mindegyik vállalat csak az általa teljesített áruszállítás után tartozik a termelői forgalmi adót megfizetni. Ha a teljes vállalati összeg kifizetése a fővállalkozó kezéhez történik, a fővállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy más közintézmény írásbeli bizonyítványával tartozik igazolni, hogy a közszállításban résztvevő többi Vállalkozó részére külön-külön milyen összeget fizetett ki s az igazoltan kifizetett összegnek megfelelő bevételét - a hatósági igazolás cégszerű másolatának az adóbevalláshoz csatolása mellett - mentesítheti a termelői forgalmi adó alól. Ha közszállításban részeltetett vállalkozók nem a szállítandó árut állítják elő, hanem csak alkatrészeket szállítanak vagy munkateljesítést végeznek a fővállalkozó és az alvállalkozók közötti áruszállítások vagy munkateljesítések termelői forgalmi adókötelezettségét vagy általános forgalmi adókötelezettségét az általános szabályok szerint kell elbírálni.

7. §

Több fokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatok adóztatása

(1) Azok az áruelőállító ipari vállalatok, amelyek saját üzemükben vagy a termelő üzemtől különálló, akár saját, akár idegen név (cég) alatt működő - de külön jogalanyisággal nem rendelkező - saját tulajdonukban álló vállalatukban, esetleg bérmunkában, olymódon állítanak, illetőleg állíttatnak elő árukat, hogy termelésük során több fokozatban végeznek termelési tevékenységet (vertikális üzemek), a termelői forgalmi adót az általuk forgalombahozott áruk előállításához szükséges és a (2) bekezdésben felsorolt mindegyik termelési fokozat után a 8. §-ban meghatározott adókulcsok számításbavételével külön-külön tartoznak megfizetni. Pl. Az olyan fűrészüzem tulajdonos, aki a sajátmaga által kitermelt fát dolgozza fel fürészüzemében s bútorrá elkészítve hozza forgalomba, a kitermelés után 5%, a fűrészáruelőállítás után 15%, a bűtorelőállitás után 10% termelői forgalmi adót köteles külön-külön megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell a termelői forgalmi adót megfizetni az alább következő több fokozatú termelési tevékenység eseteiben :

1. A faipar körében a kitermelés; a fűrész-vagy furniráru előállítás ; a kész használati tárgy előállíás.

2. Az ásvány-, kő- és építőipar, valamint az üveg-, agyag- és porcellánipar körében a kitermelés ; az emiitelt iparokban feldolgozásra kerülő anyagok és áruk égetése vagy szemcsézése vagy őrlése vagy iszapolása vagy nem a kitermelés helyén végzett faragása vagy fürészelése.

3. A fonó- és szövőipar körében a fonás ; a szövés vagy kötszövés vagy kötés (gépi hurkolás) vagy fonatolás vagy kalapkup-(tomp-) készítés vagy nemezelőállitás vagy egyéb textil-technikai művelettel végzett áruelőállítás ; a konfekcionálás.

4. A bőr és szőrmeipar körében a bőr- vagy prémbőrkikészítés : a konfekcionálás.

5. A vas-, fém- és gépipar körében a vas- és fémöntvények vagy a hengerelt vagy huzott félkészgyártmányok előállitása ; az említett árukból alkotórészek, kész használati tárgyak, készülékek és gépek előállítása ; rádióvevőcsövek előállítása.

6. A papiripar körében a papiroselőállitás ; a papirosfeldolgozás.

(3) Az (1) bekezdés szerint tartoznak a termelői forgalmi adót megfizetni azok is, akik bérmunkában több fokozatban állíttatnak elő árukat, pl a manipuláns kereskedők. Egyéb többfokozatú termelési tevékenység után a termelői forgalmi adót az általános szabályok szerint kell megfizetni

(4) Ennek a szakasznak a hatálya alá tartozó vállalatok ez egyes termelési fokozatok után külön külön fizetendő termelői forgalmi adót a továbbfeldolgozó üzemeknek habonként átadott anyagok (nyersanyagok, félkészgyártmányok: esetleg készáruk) közönséges forgalmi értékének figyelembevételével tartoznak megállapítani és a tárgyhónapot követő hó 5 napjáig benyűjtandó külön bevallási ivben bevallani. Az egyes termelési fokozatok után fizetendő és külön bevallott termelői forgalmi adó 1/3 részét a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig, 1/3 részét a tárgyhónapot követő második hónap 5. napjáig, 1/3 részét pedig a tárgyhónapot követő harmadik hónap 5. napjáig kell befizetni. Ez a fizetési kedvezmény nem érinti a végtermékek (készáruk) forgalombahozatalából származó bevételek után az általános szabályok szerint járó termelői forgalmi adónak az 52. §-ban szabályozott fizetési kötelezettségét.

(5) A (2) bekezdésben felsorolt termelési tevékenységeknek saját tulajdonban álló, de külön jogi személyiséggel rendelkező vállalatban való végzése esetén minden egyes átadás (eladás) alkalmával ugyancsak külön-külön meg kell fizetni a termelői forgalmi adót. Erre a termelői forgalmi adóra az előző bekezdésben említett fizetési kedvezmény nem alkalmazható. Az ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az átadások (eladások) bevallott ellenértéke megfelel-e a más - nem saját - vállalatok részére felszámított eladási árnak.

8. §

A termelői forgalmi adó kulcsa

(1) A belföldi forgalomban áruk előállításával (termelésével) vagy kitermelésével foglalkozó adóalanyok a (2) bekezdésben megállapított kivételektől eltekintve 10% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

(2) Az áruk előállításával (termelésével) vagy kitermelésével foglalkozó adóalanyok közül az előző bekezdésben megállapított adókulcs helyett:

a) a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, bor- és gyümölcsszeszfőzdék, továbbá a borpárlatot, likőrt, rumot és más égetett szeszesitalokat előállítók 18%, a sörfőzdék a 15% cukorfoku vagy ennél magasabb foktarlalmú sörök után 15%, az alacsonyabb foktartalmú sörök után pedig 10% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni. Azok a likőrt, rumot és más égetett szeszesitalokat előállítók azonban, akik ezeket az árukat 18% termelői forgalmi adóval már terhelt szeszből állítják elő. csak 4% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

b) a fakitermelők (a kitermelt fának megmunkálás nélkül való forgalombahozatala esetén, ideértve a vasúti talpfa- és bányafaelőállítókat is 5%, a fürész- vagy furniráru előállitók 15% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

c) a bányavállalatok, ásványolaj- és földgázkitermelők, a villanyáram-, világító- és fűtésgáz-, valamint a kokszelőállitók, a bányatörvény rendelkezései alá nem eső bányaterületek anyagának kitermelői - ideértve a folyami

vagy tavi kavicskitermelőket is - továbbá a vályog-, cserép- és téglaelőállítók, valamint a Magyar Államvasutak és más közforgalmu vasutak részére a vasúti talpfák pótlásául szolgáló vasbetonaljakat előállítók 5%, az ásvány-, kő-, kavics- és egyéb bányák anyagaiból égetés, szemcsézés, iszapolás vagy őrlés utján árut előállítók, valamint az aszfalttermékeket, a nyers, kátrányos papirosfedéllemezt, műpalát és hőtartó anyagokat előállítók 15% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

d) a vegyipari termékek (festék, lakk, kence, gyógyszer, kozmetikai, kaucsuk, műanyag és egyéb vegyészeti anyagok és áruk) előállítói 15%, az ételecetet, műjeget, mesterséges ételZsirokat (margarint), valamint az állatorvoslásban használatos oltó- és kór jelzőanyagokat előállítók 10%, az ásványolajfinomítók 5%, a növényi olajat előállítók a nyers és az étkezési célra finomított olajok után, továbbá az élesztőelőállitók 3% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

e) a papiroselőállitók (ide nem értve a papirosfeldolgozókat) 15 % termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

f) a tilolt, gerebenezett lent és kendert, ezek kócait, továbbá a műszálat (műrostot) előállítók 5% a fonalelőállítók (fonódák) a 0-6 számjelzésü szárazon font kender- és lenfonal után 6%, minden más fonal után 15%, a szövők, kötszövők és kölök (gépi burkolók), a fonatolók, kalapkup-(tomp-) készítők és nemezelőállítók, továbbá az egyéb textiltechnikai művelettel árut előállítók 15%, a zsákelőállítók 3% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni ;

g) a bőr- és prémbőrkikészitők (ide nem értve a konfekcionálókat) 15%, a munkásbakkancsokat (bányászbakkancsokat) előállítók 5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

h) az üveg-, porcellán- és agyagipari termékeket előállítók 15% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

i) a kohászati termékeket előállítók, ideértve a további hengerlésre szolgáló bugát előállítókat is 3%, a vas- és fémöntvények előállítói, valamint a hengerelt vagy hűzott félkész-gyártmányokat előállítók 15%, a sodronyszöget, butorrugót és lópatkót előállítók 5% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

(3) Áruknak a kisforgalom számára való kiszerelésével foglalkozó adóalanyok 5% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni. Azok az adóalanyok, akik saját előállítású (tehát termelői forgalmi adóval még nem terhelt) árukat szerelnek ki, a termelői forgalmi adót az (1) és (2) bekezdésekben megállapított termelői forgalmi adókulcsoknál 5%-kal magasabb adókulcs alkalmazása mellett tartoznak leróni.

(4) A gyufagyárak az általuk előállított, illetőleg forgalombahozott gyufa ellenértéke után 8.25%, a cukorgyárak az általuk előállított, illetőleg forgalombahozott cukor ellenértéke után 9% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. A gyufa és a cukor további (nagybani és kicsinybeni) forgalma az általános forgalmi adó alól mentes.

(5) Saját kitermelésű bontási anyagok forgalombahozatala vagy adóköteles felhasználása esetén 3% termelői forgalmi adót kell fizetni.

(6) Ha a cukrászdák, cukorkaüzletek, vendéglátó vagy kozmetikai iparüzemek [16. § (2) bek. a) pontja] üzletükben (üzemükben) a jelen fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá eső saját előállítású vagy kiszerelésű árukat is hoznak forgalomba, ezeknek az áruknak a forgalmából származó bevételük után az előző bekezdésekben megállapított adókulcsoknál 6%-kal magasabb adókulcsokkal számított termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

(7) A napi-, heti- és egyéb időszaki lapkiadóvállalatok kérelmére a lapot előállító nyomdaüzem telephelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság engedélyt adhat a napi-, heti- és egyéb időszaki lapok előállításához szükséges lignintartalmű, simítatlan, közönséges újságnyomó papirosnak (rotációs papirosnak) 5% termelői forgalmi adókulcs alkalmazása mellett való beszerzésére (vámkülföldről való behozatalára). Az engedélyt 1-1 naptári évre kell kiadni és abban feltüntetendő az a papírmennyiség, amelynek kedvezményes termelői forgalmi adókulcs mellett történő beszerzésére az engedély kiterjedt Abban az esetben, ha a lapkiadóvállalat a kedvezményes termelői forgalmi adókulcs mellett beszerzett újságnyomópapirost nem napi-, heti- vagy egyéb időszaki lap előállítására használja fel, a más célra felhasznált papírmennyiség közönséges forgalmi értéke után a kedvezményes és a rendes termelői forgalmi adókulcs közötti különbözetet a felhasználástól számított 15 napon belül külön bejelentés mellett megfizetni tartozik. Ha pedig az engedélyt nyert vállalat a kedvezményesen beszerzett ujságnyomópapirost felhasználás nélkül forgalomba hozza, a termelői forgalmi adókülönbözeten felül a forgalombahozatallal kapcsolatos általános forgalmi adót is tartozik megfizetni. A lapkiadóvállalatok kötelesek a kedvezményes termelői forgalmi adókulccsal beszerzett újságnyomópapiros felhasználásának igazolására és ellenőrzésére alkalmas nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás vezetésének módját az engedély kiadásával egyidejűleg a pénzügyigazgatóság határozza meg. A kedvezményes termelői forgalmi adókulccsal beszerzett ujságnyomópapiros felhasználásának ellenőrzéséről a forgalmi adóhivatalok gondoskodnak. Valamely rendkívüli körülmény (pl. géphiba) folytán keletkezett - átlagon felüli -hulladékmennyiségnek elszámolása csak abban az esetben fogadható el, ha az érdekelt vállalatok a hulladék mennyiségét a keletkezéstől számított 3 napon belül bejelentik és a bejelentett mennyiség helyességéről a forgalmi adóhivatalok helyszíni ellenőrzés útján meggyőződést szereznek.

(8) Azok az adóalanyok, akik a termelői forgalmi adót az előző bekezdésekben megállapitott különböző adókulcsok alkalmazásával tartoznak megfizetni, vagy esetleg a termelői forgalmi adó mellett általános forgalmi adófizetésre is kötelesek, a különböző termelői forgalmi adókulcs alá eső és az általános forgalmi adóköteles bevételüket elkülönítve tartoznak megadózni. Kötelesek ezek az adóalanyok a különböző adókulcs alá tartozó áruikat mennyiségileg is elkülönítetten nyilvántartani. Elkülönített könyvelés hiányában minden bevételről azt kell vélelmezni, hogy magasabb termelői forgalmi adókulcs alá eső tevékenységből származik.

9. §

A kisiparosok termelői forgalmi adója

(1) A készáruk előállításával foglalkozó kisiparosok a saját előállítású áruk forgalombahozatalából, bérmunkavégzéséből és javítási munkálatokból származó minden bevételük után a külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó és általános forgalmi adó helyett - tekintet nélkül arra, hogy az általuk előállított áruk a S. § rendelkezései szerint milyen termelői forgalmi adókulcs alá esnek - egységesen 5% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

(2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából kisiparosnak tekintendő az az áruk előállításával foglalkozó iparos, aki üzemében állandóan - a rendkívüli munkálatokra alkalmilag felvett munkaerőket ide nem értve - legfeljebb 2 segédet és 2 tanoncot (napszámost, segédmunkást) vagy 1 segédet és 4 tanoncot (napszámost, segédmunkást) vagy segéd nélkül 6 tanoncot (napszámost, segédmunkást) foglalkoztat, kizárólag csak termelői forgalmi adóval már terhelt anyagokat (árukat) dolgoz fel, üzemében 100 Wattnál nagyobb teljesítményű motorral hajtott gépi berendezések nincsenek és vásárolt áruk forgalombahozatalával nem foglalkozik. Az alkalmazottak számának megállapításánál az állandóan a műhelyben foglalkoztatott alkalmazottakon kívül a napszámmal, darab- vagy, akkordbérrel díjazott, úgynevezett bedolgozók is figyelembeveendők. A családtagokat olyan minőségben kell számításba venni, amilyen minőségű tevékenységet az üzemben kifejtenek. Ha a családtag egy segéd munkakörét tölti be, akkor segédnek, ha pedig egy tanonc vagy egy segédmunkás munkakörében van foglalkoztatva, akkor tanoncnak számit.

(3) Az öregség és rokkantság miatt iparuknak gyakorlásában akadályozott iparosok, valamint az ipart özvegyi jogon folytató nők akkor is az (1) bekezdésben megállapított egységes termelői forgalmi adókulccsal adózhatnak, ha az előző bekezdésben meghatározott alkalmazottakon felül legfeljebb még egy segédet foglalkoztatnak.

(4) Ennek a szakasznak rendelkezései alá csak áruk előállításával foglalkozó kisiparosok tartoznak. Azok a kisiparosok tehát, akik foglalkozásuk természeténél fogva árukat egyáltalán nem állítanak elő (pl. borbély, szobafestő, ács, kőműves, stb.), vagy akik igazoltan csak bérmunkát vagy javítási munkát végeznek, elért bevételeik után a rendes szabályok szerint tartoznak adózni.

10. §

Mentességek a termelői forgalmi adó alól

Mentesek a termelői forgalmi adó alól:

1. Az államnak a posta-, távíró-, távbeszélő-és rádió forgalmával kapcsolatos akár forgalombahozatal, akár saját felhasználás céljából végzett előállítói tevékenysége.

2. A magyar államvasutaknak mindennemű előállítói (termelési) tevékenysége.

3. Az állami, községi (városi) gáz- és villamossági műveknek saját előállítású gáz- és villamosáram szolgáltatásával kapcsolatos bevételei.

4. Az állami egyedáruság tárgyai közül a dohány, dohánygyártmányok, lőpor és robbantóanyagok előállítása.

5. A gyártás helyén fényűzési forgalmi adó alá eső áruknak az a forgalma, amely után az előállító (gyártó) fényűzési forgalmi adót tartozik fizetni. A 7. § rendelkezései szerint adózók csak az utolsó termelési fokozat után járó termelői forgalmi adófizetés alól mentesülnek, a megelőző termelési fokozatok után megállapított termelői forgalmi adót azonban meg kell fizetni fényűzési forgalmi adófizetés esetén is.

6. A különböző gyártási hulladékok, mint textil-, vas-, papir- és bőrgyártási, továbbá famegmunkálási és fűrészüzemi stb. hulladékok (nem melléktermékek) forgalombahozatalából származó bevételek. Ezek után a bevételek után ugyanis az előállitók is általános forgalmi adót tartoznak fizetni.

7. A saját előállítású vagy a bérmunkában előállíttatott áruknak az üzem vagy a vállalat alkalmazottai részére illetmény, munkabér (konvenció) fejében történő kiszolgáltatása.

8. Az adóköteles által saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználás céljából elveit áru pénzértéke. Nem esik termelői forgalmi adó alá a saját kitermelésű anyagoknak saját vagy bérelt gazdaságban - nem keresetszerűen folytatott iparüzem keretében -való el- vagy felhasználása sem.

9. A vállalati alkalmazottak segély-, jóléti-, nyugdíj- vagy hasonló rendeltetésű alapja javára a számlában külön összegben felszámított, illetőleg a vevő által a számla összegéből levont és rendeltetésszerű felhasználás céljára külön kezelt összegek.

10. A takarmányozási célokra szolgáló melasz, a kilugozott répaszelet, friss és szárított, mindennemű olajpogácsa, őrölve is, extrahált olajos magliszt, törköly, moslék, maláta-csira, egyéb takarmányozási célokra szolgáló hulladéktermékek és végül - az ebtápszerek kivételével - az állati takarmányok előállítása és forgalombahozatala.

11. A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok által kitermelt és a tagoknak természetben szétosztott, illetve a tagok által szabadkézből vagy nyilvános árverésen (árlejtésen) tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben vásárolt áruk. Termelői forgalmi adó alá esik azonban :

a) A volt urbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok, ármentesítő társaságok, stb. kitermelése, ha a kitermelt árut nem tagok, hanem harmadik személyek részére adják el.

b) A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok tagjainak el- vagy átadott áruból az a rész, amely az illető tag tulajdonhányadának arányát meghaladja.

c) Részért történő kitermelés vagy áruelőállítás esetén a munkáért kapott árunak (anyagnak) az a része, amelyet a részes akár változatlan, akár továbbmegmunkált állapotban, esetleg készáruvá feldolgozva ellenérték mellett forgalombahoz.

d) A c) pontban foglalt szabályt kell alkalmazni arra az árura (anyagra) is, amelyet a volt urbéres közösségek és közbirtokosságok tagjai tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mértékben kapták (vásárolták), továbbá az illetmény (konvenció), haszonbér, kegyuri szolgáltatás, szolgalmi jog, jutalom vagy ajándék címén forgalmi adómentesen kapott és a megszerző által forgalombahozott árura is. A c) és d) pontban említett esetekben a termelői forgalmi adót az áru forgalombahozója tartozik megfizetni.

12. A fát feldolgozó házi iparosok és az alkalmi faszén- és mészégetők az alábbi feltételek mellett :

a) Mentesek a termelői forgalmi adó alól azok, akik egyéb, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozásuk mellett saját vagy legszorosabban vett és velük közös háztartásban élő családtagjaik munkaerejével fából kézierővel vagy legfeljebb emberi erővel meghajtott készülék segítségével faragott, esztergályozott fát vagy háztartási s egyéb használati vagy dísztárgyakat készítenek és hoznak forgalomba.

b) Az a) pontban megállapított feltételek mellett mentesek a termelői forgalmi adó fizetése alól azok is, akik akár forgalmi adóval terhelt, akár saját kitermelésű fából faszenet, saját, bérelt vagy községi (közbirtokossági) bányából kitermelt mészkövet mellékfoglalkozásként, alkalomszerűen égetnek ki és a faszenet vagy meszet nem nyilt üzlethelyiségből, hanem legfeljebb saját tulajdonukban lévő fuvarral hozzák forgalomba.

c) Haaz előző pont alapján adómentes mészégetéshez saját kitermelésű, termelői forgalmi adóval még nem terhelt fát használ fel a mészégető, az így felhasznált fa közönséges forgalmi értéke után sem lehet termelői forgalmi adót követelni.

d) Nem szünteti meg az adómentességet az a körülmény, ha többen közösen (kalákában) végzik a fakitermelést vagy kőfejtést és az égetést, feltéve, hogy a közös munka mindegyik résztvevője, megfelel az a) pontban megszabott feltételeknek.

c) A fenti felételek mellett is csak azt az alkalmi faszén- vagy mészégetőt illeti meg a mentesség, aki a lakóhelye szerint illetékes községi előljáróság által kiállított bizonyítványnyal igazolja, hogy más, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozása mellett faszén- vagy mészégetéssel csak alkalomszerűen szokott foglalkozni.

f) A forgalmi adóhivatal az előző pontban emiitett községi bizonyítvány alapján egy gazdasági évre (július 1-től június 30-ig) szóló érvényű igazolvánnyal látja el az alkalmi faszén vagy mészégetőt annak igazolására, hogy az igazolvány tulajdonosa saját előállítású faszenet vagy meszet termelői forgalmi adómentesen jogosult forgalomba hozni.

g) A forgalmi adóhivatal lehetőleg még az igazolás kiadása előtt ellenőrizni köteles, hogy az adómentesség feltételei megvannak-e. Az adómentesség bármely feltételének hiányában az esetleg már kiadott igazolványt haladéktalanul be kell vonni és gondoskodni kell a megfelelő termelői forgalmi adó befizettetéséről. Ugyancsak be kell vonni az igazolást abban az esetben is, ha a forgalmi adóhivatal azt állapítja meg, hogy az alkalmi faszén- vagy mészégető az általa előállított áru túlnyomó részét rendszeresen kereskedőnél vagy iparosnál értékesiti.

13. A gyapjunak, angora nyúlszőrnek, lennek vagy kendernek a háziipar keretén belül történő fonásából és szövéséből, valamint az ily módon előállított fonalaknak, szöveteknek, esetleg kész használati tárgyaknak forgalombahozásából származó bevételek. Adómentességre igényjogosult háziiparosnak csak az tekinthető, aki egyéb, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozása mellett saját lakásában, a saját vagy legszorosabban vett és vele közös háztartásban élő családtagjai munkaerejével - mellékfoglalkozásként - saját számlájára állítja elő az említett árukat. Azok a vállalkozók, akik otthon dolgozó munkásokat foglalkoztatnak, a termelői forgalmi adót az általános szabályok szerint tartoznak megfizetni. A vállalkozó adófizetési kötelezettségét akkor is meg kell állapítani, ha az otthon dolgozó munkások - saját számlájukra dolgozás esetén - adómentes háziiparosoknak minősülnének. Háziiparosoknál mindig vizsgálni kell tehát, hogy a nyersanyagot vagy félgyártmányt maguk állítják-e elő, illetőleg saját számláinkra maguk szerzik-e be. Ha feldolgozott anyagot ugyanaz a vállalkozó bocsátja rendelkezésre, aki a háziiparosok által készített árut forgalombahozza, a háziiparosokat alkalmazottaknak kell tekinteni s a forgalombahozó adófizetési kötelezettséget meg kell állapítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is. ha egy-egy község vagy háziipari vidék háziiparosai termelvényeiket rendszeresen nagyban adják el egy vagy több vállalkozónak.

II. FEJEZET

Általános forgalmi adó

11. §

Az általános forgalmi adó tárgya.

(1) Az általános forgalmi adó tárgya az önálló kereseti tevékenység körében végzett és az i. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá nem eső minden áruszállítás, továbbá az önálló kereseti tevékenység körében történő munka- vagy szolgálatteljesítés;

a mesterséges halastavakban tenyésztett, illetőleg nyílt vagy zárt vizeken kihalászott halak forgalombahozatala;

valamely vállalatnak a maga egészében való átruházása;

az ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmaknak értékesítése.

(2) Áruszállítás alatt áruknak ellenérték mellett való forgalombahozatalát kell érteni. Munkateljesítés alatt pedig a kizárólag vagy túlnyomórészt a megrendelő által adott bármilyen árunak vagy anyagnak önálló kereseti tevékenység körében ellenérték mellett való feldolgozását, el- vagy kikészítését (bérmunka), továbbá ellenszolgáltatás fejében teljesített bármilyen testi vagy szellemi tevékenységet vagy bármilyen, az áruszállítástól eltérő szolgálatteljesítést kell érteni. A munkateljesítések általános forgalmi adókötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy a munkateljesítés során felhasznált, fel- vagy bedolgozott áruk már termelői forgalmi adóval vagy általános forgalmi adóval vannak terhelve, úgyszintén az sem, hogy a bérmunkában előállított áruk után a megrendelőnek termelői forgalmi adót kell fizetni.

(3) Letétjegy, raktárjegy, árujegy, zálogjegy és zálogjogról kiállított egyéb olyan okirat átruházása, amelynek megszerzése magának a benne megjelölt árunak vagy adóköteles jogosítványnak megszerzését jelenti, a forgalmi adókötelezettség szempontjából az árunak, illetőleg az adóköteles jogosítvány átruházásának számit.

(4) Az általános forgalmi adót ugyanannak az árunak kereseti tevékenység körében történt ismételt átruházása után is minden alkalommal meg kell fizetni, tekintet nélkül arra, hogy az ismételt átruházások alkalmával azárut minden egyes megszerző tényleg birtokba vette-e vagy sem. Az ismételt átruházások általános forgalmi adókötelezettségét nem érinti az a körülmény sem, hogy az átruházott ára után az előállító, a kitermelő vagy a kiszerelő termelői forgalmi adót fizetett.

(5) Valamely vállalatnak ellenérték mellett a maga egészében való átruházása általános forgalmi adó alá esik. Az adókötelezettséget a vállalat vagyonösszességének átruházása esetén kell megállapítani. A vállalat vagyonösszességéhez tartoznak a szoros értelemben vett üzleti vagyonon (áruraktár, berendezés, felszerelés, követelések) kivül még a cég, üzleti helyiség, üzleti titkok, védjegy, mintahasználati jog és a vállalatnak esetleges egyéb kizárólagos jogositványai is. Az adókötelezettséget akkor is meg kell állapítani, ha a vagyonösszesség felsorolt alkotó elemei közül egyik vagy másik hiányzik, illetőleg az alkotóelemek valamelyikéi az átruházás hatálya alól kiveszik, de az átruházott értékek a maguk összességében a vállalat üzletvitelének folytatására alkalmasak. Az a körülmény, hogy az egyébként általános forgalmi adóköteles üzletátruházás után esetleg okirati illeték is jár, az adókötelezettségre nincs befolyással. Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a vállalatot vagyonbetétként viszik be valamely kereskedelmi társaságba. Kereskedelmi társaságok egyesülése nem tekinthető adóköteles üzletátruházásnak sem abban az esetben, ha egy vagy több társaság beolvad egy fennmaradó társaságba, sem pedig akkor amikor az egyesülő társaságok valamennyien megszűnnek és beolvadnak az egyesüléssel keletkező uj társaságba.

(6) Ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványai eladásából vagy bérbeadás utján történő hasznosításából származó bevétele általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az értékesítés vagy hasznosítás belföldre vagy külföldre történt-e. Gyártással vagy forgalombahozással kapcsolatos kizárólagos jogosítványnak tekintendők a találmányi szabadalmakon kívül a védjegy, a kizárólagos mintahasználati jog, akár közhatóság által megállapított, akár magánjogi megállapodással szabályozott termelési jog (kontingens) vagy a hely, esetleg idő tekintetében megállapított forgalombahozási jog. Az ilyen kizárólagos jogosítványok eladásából vagy bérbeadás utján történő hasznosításból származó bevételeken kívül általános forgalmi adó alá esik az az ellenérték is, amelyet az ipari vagy kereskedelmi vállalat azért kap, mert az említett jogosítványait nem használja vagy azok használatáról lemond vagy kizárólagos jogosítványokkal való kapcsolat nélkül is az az összeg, amelyet valamely vállalat azért kap, mert üzemét részben vagy egészben szünetelteti. Valamely vállalat bérbeadása esetén, ha a bérlő azonos üzletkört folytató vállalkozó s a bérbevett vállalat üzemét - gazdasági lehetetlenülés esetétől eltekintve - megszünteti vagy szünetelteti, a bérösszeg esik általános forgalmi adó alá. Ha a vállalat egyes vevőit védjegy vagy kizárólagos mintahasználat cimén az áru vételárán felül külön összeggel terheli meg, az ilyen cimen külön felszámított összeget az áruszállítás ellenértékének kell tekinteni. A szabadalmi biróság által a Szabadalmi Közlönyben kihirdetett találmányi szabadalmaknak, akár belföldön, akár külföldre eladása vagy bérbeadás utján történő hasznosítása akkor is általános forgalmi adó alá esik, ha az értékesítő nem ipari vagy kereskedelmi vállalat. Az ingatlanokra vonatkozó és a telekkönyvbe bejegyzett jogok és jogosítványok átruházása vagy bérbeadás utján történő hasznosítása nem tárgya az általános forgalmi adónak. A halászati vagy vadászati jog hasznosításából származó bevételek csak akkor esnek általános forgalmi adó alá, ha a hasznosítás általános forgalmi adóköteles kereseti tevékenység körében történik ; pl. szálloda vagy penzióipari tevékenység körében vagy fizető vendégek részére a halászatért vagy vadlövési jogért az ellátással együtt vagy esetleg azon felül külön összegben felszámított ellenérték.

12. §

Az általános forgalmi adó alanyai

(1) Általános forgalmi adót tartozik fizetni mindenki, aki belföldön őstermeléstől különböző és az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá nem eső, önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenységet folytat.

(2) Az az 1. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó fizetésére is kötelezett adóalany, aki a termelői forgalmi adó alá eső előállítói, kitermelői vagy kiszerelői tevékenység mellett, vagy azzal együttesen folytatja az általános forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet (pl. bérmunkát és javítási munkálatukat is végez), ebből a tevékenységből származó bevételei után esedékes általános forgalmi adót a termelői forgalmi adó mellett külön tartozik megfizetni.

(3) Belföld a magyar közigazgatás alatt álló terület. Forgalmi adó alá esik tehát állampolgárságára tekintet nélkül mindenki, akinek ezen a területen ipari vagy kereskedelmi telepe, raktára vagy irodája van, aki belföldön lakik vagy jövedelemszerzés céljából belföldön tartózkodik, vagy akinek belföldön lakó képviselője van, aki itt az ő nevében tevékenykedik, ha ipari, kereskedelmi vagy egyéb kereseti tevékenysége ennek a rendeletnek az alapján forgalmi adóköteles tevékenységnek számit.

(4) A tevékenység csak akkor esik általános forgalmi adó alá, ha azt rendszeresen, bizonyos állandósággal, folytonossággal vagy ismétlődéssel foglalkozás- vagy hivatásszerűen folytatja valaki, ideértve a konjunkturális jövedelmek megszerzése céljából alkalomszerűen folytatott kereseti tevékenységet is. Az adókötelezettségre nincs befolyással az, hogy a kereseti tevékenység áruelőállításra vagy forgalombahozatalra (áruszállításra), illetőleg valamilyen munka- vagy szolgálatteljesítésre irányul, vagy hogy a szóbanlévő tevékenységet fő- vagy mellékfoglalkozásként folytatják-e. Az adóköteles tevékenység a dolog természeténél fogva kereseti jellegű, vagyis bevétel, ellenérték megszerzésére irányul. Az adófizetési kötelezettség azonban akkor is fennáll, ha az üzlet veszteséggel zárult, vagy ha az ellenértéket bármily okból az önköltségnek megfelelő vagy azon aluli összegben (értékben) szabták meg, vagy ha a bevételt jótékony- vagy egyéb közcélra szánták. Az a körülmény, hogy valamely foglalkozás üzéséhez a fennálló törvényes rendelkezések értelmében iparigazolvány, iparengedély vagy más hatósági engedély szükséges-e vagy sem, az adókötelezettségre nincs befolyással. Ép így a foglalkozás kereset- vagy iparszerűségét abban az esetben is meg kell állapítani, ha a keresetüző a szükséges iparigazolvány, iparengedély vagy hatósági engedély beszerzését elmulasztotta.

(5) Csak az önálló, vagyis saját számlára folytatott kereseti tevékenység esik általános forgalmi adó alá. Bér- vagy szolgálati viszonyban állók tevékenysége adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető. Bér- vagy szolgálati viszonyban mindenki csak a saját munkaerejét, tevékenységét kötheti le. A saját munkaerőnek vagy tevékenységnek egy vagy több munkaadó részére, huzamosabb időre vagy alkalomszerüleg (pl. napszámos, hordár, stb.) lekötése, továbbá az. hogy a munka dijazása természetben, meghatározott összegben, órabérért vagy szakmányban, esetleg jutalékszerűen történik-e, a bér- vagy szolgálati viszonyban folytatott tevékenység adómentességére befolyással nincs. Vitás esetekben, különösen, ha a munka díjazása jutalékszerűen történik (pl. jutalékos ügynök, jutalékos borkimérő, stb.) a bér- vagy szolgálati viszony fennállását csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a munkavállalók illetményadóját a munkaadó köteles fizetni, illetőleg ha a társadalombiztosítási rendelkezések szerint az alkalmazottat a megfelelő biztosító intézetnél bejelentette. Aki a vállalt munka elvégzésére saját irodát vagy műhelyt tart fenn, a vállalt munka elvégzésével kapcsolatos kiadásokat sajátmaga fedezi, illetőleg a vállalt munkát kézi szerszámoktól különböző saját vagy bérelt eszközeivel (gépekkel, készülékekkel, géperejű vagy állati vontatású járművekkel, stb.) végzi, önálló, adóköteles kereseti tevékenységet folytató vállalkozónak minősül. A lovaskocsival dolgozó kubikusok, az u. n. kordélyosok és a favontatók tevékenységét nem lehet adóköteles kereseti tevékenységnek minősíteni mindaddig, amíg a kordélyos vagy favontató legfeljebb egy igavonó állatot tart és alkalmazott nélkül maga dolgozik. Nem minősíthető önálló vállalkozói tevékenységnek, ha többen közösen kötik le munkaerejüket meghatározott munka elvégzésére (arató-, cséplő- és egyéb mezőgazdasági munkások, kubikusok, stb.) még abban az esetben sem, ha a megállapodást a közös munkára vállalkozók nevében egy személy köti meg, aki azonban maga is résztvesz a közös munkában s a közös keresményből munkája arányában részesedik. Munkásokat szegődtető vállalkozókra, akik a maguk nevében és számára kötik meg a megállapodást, ez a rendelkezés nem alkalmazható. Ha az ilyen vállalkozó nemcsak a munkások szegődtetését, hanem a munkának kellő számú munkással elvégeztetését is olymódon vállalja, hogy a munkásokat is ő fizeti, a munkások fizetését és az eltartásukra fordított esetleges költségeket is figyelembe kell venni az adóalap megállapításánál.

(6) A forgalmi adókötelezettség akkor is fennáll, ha az adóköteles kereseti tevékenységet nem természetes, hanem jogi személy (részvénytársaság, szövetkezet, közkereseti, betéti, korlátolt felelősségű társaság, egyesület, társulat, stb.) folytatja. Általános forgalmi adó alá esik az alkalmi egyesülés is, ha adóköteles kereseti tevékenységet folytat. Az állam, törvényhatóság, község vagy más nyilvános testület vagy ezek intézményei által folytatott adóköteles kereseti tevékenység után is meg kell fizetni a forgalmi adót.

13. §

Az általános forgalmi adó tárgya és az általános forgalmi adóalanyok részletesen

(1) Az előző 11. és 12. §-ok alapián általános forgalmi adó alá esik - a rendeletben felsorolt kivételektől eltekintve - minden önálló kereskedelmi tevékenység, minden önállóan folytatott vállalkozás, minden önálló kereseti céllal folytatott szellemi (szabad) vagy testi munkaés szolgálatteljesités és minden olyan ipari tevékenység is, amely az I. fejezet rendelkezései szerint nem esik termelői forgalmi adó alá.

(2) Általános forgalmi adót tartozik tehát fizetni többek között minden nagy- és kiskereskedő, házaló, csarnoki, vásári, piaci, utcai árus, zugkereskedő, erdőgazdaságok üzembentartói abban az esetben, ha a fát tövön hozzák forgalomba, bármilyen elnevezésű vendéglátóipari tevékenységet folytalók, vállalati étkezdék, magáninternátusok, konviktusok, kifőzések, korcsmák, kávéházak, kávémérések (espressók), falatozók, cukrászdák, fagylaltozók, magán és nyilvános találkahelyek, stb. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni azok is, akik albérlők, kosztosok, nyaralók, üdülők, fizető vendégek tartásával nem iparengedély alapján, de üzletszerűen foglalkoznak. Albérlők vagy kosztosok tartása esetén nem lehel az üzletszerűséget megállapítani, ha valaki legfeljebb csak 3 albérlőt vagy 3 helybenfogyasztó kosztost tart, valamint akkor sem, ha valaki ágyrajárókat tart. Nyaraló és üdülőhelyeken nem lehet az üzletszerűséget megállapítani, ha valaki az idény tartamára rendszerint két és fél hónapnál nem hosszabb időre saját lakásából ad bérbe egy-két helyiséget legfeljebb kiszolgálással, de ellátás nélkül, vagy ha ellátást az egész idény alatt legfeljebb két, nála lakó családnak ad.

(3) Általános forgalmi adó alá esnek a magángyógyintézetek : magánosok, egyesületek vagy közületek által fenntartott gyógy- és egyéb fürdők, üdülőházak, menedékházak, gyógyszertárak, stb. Általános forgalmi adó alá esnek a magánosok, egyesületek, politikai pártok vagy közüleiek által fenntartott színházak; könyv-és lapkiadóvállalkozók ; hangversenyrendező vállalkozók; jegyárusító irodák; mutatványosok, cirkuszok és hasonló szórakoztató vállalatok ; magánosok, egyesületek, politikai pártok vagy közületek állal fenntartott kaszinók, egyletek, klubok, játéktermek belépődíjai, ideértve a bálok, táncestélvek, teadélutánok belépődíjait, valamint a kártya- és egyéb játékpénzekből (pinkapénzekből), ruhatári dijakból származó bevételeket is ; árumintavásárok s egyéb kiállítások belépődijai; jég-, tennisz-, golf-, póló-, lovagló-, stb. pályák használatáért szedett dijak ; a hívatásos versenyzők részvételével tartott ökölvívó- és bírkózóversenyek vagy bemutatók belépődíjai.

(4) Általános forgalmi adó alá esnek a szellemi szabadfoglalkozásúak közül az ügyvédek, közjegyzők, szabadalmi ügyvivők, orvosok, állatorvosok, fogtechnikusok, bírósági végrehajtók és becsüsök, tolmácsok, csődtömeggondnokok, hagyatéki és zárgondnokok, hites könyvvizsgálók, szakértők és kárbecslők, amennyiben együttes kereseti és jövedelemadó alá esnek, továbbá a mérnökök, építési vállalkozók és építőmesterek, a nem nyilvános jogu és nem közérdekből fenntartott magániskolák, magánóvódák, gépíró-, gyorsíró-, szépiró-, zene-, tánc-, mozdulatművészeti, színész-, előadóművészeti, torna-, vívó-, lovagló stb. iskolák, magánórák adásával foglalkozó tanárok és tanítók, ideértve a testedző oktatókat (trénereket) is.

(5) Általános forgalmi adót tartoznak fizetni a bizományosok, közvetitők, alkuszok, kereskedelmi képviseletek, ügynökök, filmlaboratóriumok (filmirodák), filmkölcsönző vagy forgatásra elkészített filmeket értékesítő vállalatok, városi, községi, egyesületi vagy magántemetkezési, halottégetési és hullaszállító vállalkozók, személyek szállításával áruk fuvarozásával, raktározásával (tárház, hűtőház) és kezelésével, kölcsönzésével (csónak, zongora, gramofon, ruha, jelmez, szőrme, könyv, zsák, ponyva, stb. kölcsönzés), elektromos vagy gázfőző és melegítőkészülékek, stb. bérbeadása; berendezett üzleti helyiségrészek (pl. ruhatárak, árusítófülkék) bérbeadásával, áruk és értékek őrzésével (safe), szőnyeg, szőrme, stb. megóvásával folytatott kereseti tevékenység; autógarage vállalatok, hirdetési vállalatok, utazási, fogadási (adóalap a fogadások összegei, magánnyomozó, tudakozódó, gépíró, sokszorosító, fordító, fuvarlevélfelülvizsgáló irodák; vállalatok üzleti könyvelésének végzésével vagy a könyv- és ügyvitel felülvizsgálásával foglalkozók, amennyiben ez a tevékenység nem a hitelező részéről kikötött felügyelet és ellenőrzés gyakorlását jelenti vagy nem alkalmazotti jogviszony keretében történik ; cseléd, munkás-vagy egyéb alkalmazottak elhelyezését közvetítő magánvállalatok ; épületek, lakások takarításával, féregtelenítésével, ablak, kirakat tisztításával, kirakatrendezéssel foglalkozó vállalatok, kéményseprők ; szülésznők ; házgondnokságból, központi fűtés és melegvizszolgáltatásból származó bevételek, baromfimetsző, miskároló ; kutyakozmetika (kutyanyiró, kutyafürdető vállalat), állatszanatórium, állatpreparátor; a temetők fenntartóinak vagy ezzel foglalkozó vállalkozóknak a sirok gondozásából származó bevételei : épületek, telepek őrzéséről gondoskodó vagy küldöncszolgálatot ellátó vállalatok, a kézi szerszámoktól különböző gépekkel vagy készülékekkel végzett mezőgazdasági munkavállalások (bérszántás, bércséplés, bértilolás, stb.).

(6) Általános forgalmi adót tartoznak fizetni az előző bekezdésekben emlitetteken kivül mindazok az iparosok (nagy- és kisiparosok) is, akik áruknak saját számlára való előállításával nem foglalkoznak. Ezek az iparosok vagy olyanok, akik kizárólag csak bérmunkákat vagy javítási munkálatokat végeznek, vagy pedig olyanok, akik ipari tevékenységük természeténél fogva nem állítanak elő árukat. A bérmunkát vagy javítási munkálatokat végző iparosok a munkadíjbevételük után akkor is általános forgalmi adót tartoznak fizetni, ha a munka elvégzése során saját tulajdonukban lévő anyagokat (árukat) is használnak fel feltéve, hogy az általuk adott anyagok (áruk) akár mennyiségileg, akár pedig érték szempont iából nem haladják meg a bérmunkában előállított vagy kijavított áruk előállításához szükséges anyagok (áruk) mennyiségének vagy értékének 50%-át. Abban az esetben, ha az iparos által adott anyagok (áruk) az áru előállításához szükséges anyagok (áruk) mennyiségének vagy értékének 50%-át meghaladják, az ipari tevékenység az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá eső áruelőállíásnak tekintendő. A nyomdaiparban megrendelésre készült nyomdaipari termékek után még abban az esetben is általános forgalmi adót kell fizetni, ha a szükséges anyagokat (papír, festék, stb.) a nyomdavállalat adja

(7) A rendelet alkalmazása szempontjából az ipari tevékenység természetéből kifolyólag áruelőállítást nem végeznek azok az iparosok, akiknek ipari tevékenysége során kereskedelmi forgalombahozható áruk nem keletkeznek. Ide tartoznak többek között az ácsok, a borbélyok, a fodrászok, a fémnyomók, a fényképészek, a kelme-, fonalfestők és kikészitők, a kéményseprők, a kozmetikusok, a kéz- és lábápolók, a kőművesek, a könyvkötők, a kövezők, a kútfúrók, a mázolók, a fényezők, a parkettázók, a szobafestők, a tapétázók, a tetőfedők, az üvegezők, a zománcozók, stb. Idetartoznak az építőiparban részmunkát végző olyan iparosok is, akik az építész részéről megadott méretekben egy meghatározott épület céljára a saját műhelyükben többnyire csak kiszabott vagy előkészített és magán az épületen összeállított, felszerelt vagy beépített épülettartozékokat (ajtókat, ablakokat, ereszcsatornákat, folyosórácsokat, stb.) készítenek. Ilyen épülettartozékokat készítő iparosok lehetnek az épületasztalosok, a bádogosok, a lakatosok, a kőfaragók és a szobrászok. Abban az esetben azonban, ha ezek az iparosok nem megrendelésre, előírt méretek szerint, egy meghatározott épület céljára, hanem raktárra, kereskedelmi forgalombahozatal céljából készítenek épülettartozékokat, tevékenységük áruelőállitásnak minősül és termelői forgalmi adó alá esik. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni a húsiparosok is a levágott állatok húsának, valamint az általuk készített hentesáruk forgalombahozatalából származó bevételeik után. továbbá az őrleményfeldolgozók és a cukrásziparosok a nem tartós sütemények forgalombahozatalából származó bevételeik után. A tartós sütemények készítése termelői forgalmi adó alá esik.

(8) Azok az iparosok, akik termelői forgalmi adó alá eső e!öállitói tevékenységük mellett végeznek bérmunkákat vagy javítási munkálatokat és nem esnek a 9. § rendelkezései alá, a bérmunka- vagy javítási munkadij bevételük után esedékes általános forgalmi adót a saját előállítású áruk forgalombahozatalából származó bevételük után lerovandó termelői forgalmi adó mellett tartoznak megfizetni.

(9) Általános forgalmi adót kötelesek végül fizetni azok a gáz- és villamossági művek is, amelyek nem saját előállítású villamosáram vagy gáz szolgáltatásával foglalkoznak. Általános forgalmi adó alá esik a vízszolgáltatás is.

14. §

Fizetési kötelezettség

(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles kereseti tevékenységet folytatja.

(2) Ha a fizetési kötelezettség többeket terhel, a felelősség egyetemleges, ezért a közös birtokosok (tulajdonostársak) a közös üzlet vagy a közösen folytatott adóköteles kereseti tevékenység után fizetendő forgalmi adóért s az ezzel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért egyetemlegesen felelősek.

(3) A belföldön állandóan nem lakó vagy tartózkodó külföldi keresetüzővel belföldi üzletvezetője vagy megbízottja egyetemlegesen felelős a forgalmi adókért, valamint az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.

(4) Részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a vállalat igazgatói és igazgatósági tagjai, korlátolt felelősségű társaságoknál az ügyvezetők, közkereseti és betéti társaságoknál a társaság tagjai, egyéb vállalatoknál a cégtulajdonosok, egyesületeknél és más intézeteknél pedig a vezetőség a vállalattal egyetemlegesen felelősek a működésük alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint - működésűk tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéni kötelezettségek teljesítéséért.

(5) Forgalmi adófizetésre köteles vállalatok átruházása esetén a megszerző felelős az átruházott vállalatot az átruházást megelőző időből terhelő forgalmi adókért, kivéve, ha a vállalat átadása csődeljárás során vagy kényszerárverésen történik.

(6) Bármely vállalatnak a maga egészében való átruházása (11. § (5) bek.) után fizetendő általános forgalmi adóért s az átruházásnak kellő időben bejelentéséért a megszerző az átruházóval egyetemlegesen felelős.

(7) Bármely ipari vagy kereskedelmi vállalatnak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak, továbbá a találmányi szabadalmaknak átruházása vagy bérbeadása után, valamint a kizárólagos jogosítványok használatáról való lemondásért vagy mások által való használatának megengedéséért s végül a gyártás, illetőleg a forgalombahozatal szüneteltetéséért kapott ellenérték után fizetendő általános forgalmi adóért (11. §(6) bek.) s az átruházásnak (bérbeadásnak) vagy egyéb adóköteles megállapodásnak kellő időben bejelentéséért az ügyletkötő felek vagy azok belföldi képviselői egyetemlegesen felelősek.

(8) Az árverési vételár után a 43. § rendelkezése szerint fizetendő forgalmi adókért - az árverési vevő egyetemleges felelőssége mellett - az árvereltető felelős.

(9) A hagyatékok terhelő forgalmi adókért az örökösök örökrészük erejéig felelősek.

(10) A csődeljárás vagy zárgondnoki kezelés tartama alatt az ebben a rendeletben megállapított kötelezettségek a csődtömeggondnokot, illetőleg a zárgondnokot terhelik.

(11) Hatósági rendelkezés folytán vállalatvezető vezetése mellett működő vállalatoknál a vállalatvezető a vállalattal egyetemlegesen felelős a működése alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint - működése tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.

15. §

Az általános forgalmi adó alapja

(1) Az általános forgalmi adó alapja belföldi forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében végzett áruszállítás vagy munkateljesítés ellenértéke fejében az adófizetésre köteles részére vagy javára teljesített fizetések összege. Az áruszállításra vagy munkateljesítésre az áru leszállítása vagy a munka elvégzése előtt fizetett előlegek után az általános forgalmi adó az előleg kézhezvételekor fizetendő. Az általános forgalmi adó alapjának a megállapításánál egyebekben a 4. § rendelkezései is irányadók.

(2) Az általános forgalmi adó alá eső munkateljesítések (bérmunkák) adóalapja a munkateljesítésért kapott ellenérték, amelynél a szoros értelemben vett munkadíjon kivül a munka elvégzéséhez felhasznált s a munkadíjon felül felszámított anyagok (áruk) értekét is számításba kell venni. Ez utóbbi érték nem lehet kisebb az igazolt beszerzési árnál. Abban az esetben, ha a bérmunkák, a javítási munkálatok vagy bármely más munkateljesítés elvégzéséhez az adóalany olyan saját előállítású anyagokat (árukat) használ fel, amelyeknek előállítása termelői forgalmi adó alá esik, a munkadíjon felül felszámított saját előállítása anyagok (áruk) értéke után termelői forgalmi adó fizetendő. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a munka- vagy szolgálatteljesítők a munka- vagy szolgálatteljesitésnek a szokásos vagy az ügyletkötő felek által megállapított módon történő végzésével kapcsolatban felmerült kiadásaikat nem vonhatják le a bevételekből. Azokat a kiadásokat azonban, amelyeket a vállalt munka- vagy szolgálatteljesités eredményének létrehozásán felül vagy attól függetlenül jogszabály vagy megállapodás alapján a megrendelő (megbízó) helyett teljesít a munkavállaló, az adó alapjához hozzászámítani nem lehet. Nem számítható tehát az adó alapjához pl. a tárolási vagy biztosítási dij, ha a munkavállaló az árut a megrendelő utasítására tároltatja vagy biztosítja, vagy az illeték összege, ha a közjegyző vagy ügyvéd ügyfele helyett rótta le vagy fizette be.

(3) A 11. § (5) bekezdése alapján általános forgalmi adóköteles üzletátruházás esetén az adó alapja a vállalati vagyon összességéért fizetett ellenérték és az átvállalt terhek együttes összege. Az adó alap iából a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920 : XXXIV. tc 2 §-ának rendelkezése szerint ingatlannak minősülő dolgoknak a vagyonátruházási illeték alapjául bevallott értékét Se lehet vonni.

(4) Általános forgalmi adóköteles áruknak a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. tc.) 368. §-ának rendelkezésében meghatározott bizományos utján történő értékesítése esetén külön adóköteles áruszállításnak kell tekinteni a megbízó és a bizományos, valamint a bizományos és harmadik személy kőzött létrejött ügyletet. Ilyen esetekben a megbízó a bizományos által részére beszolgáltatott vagy általa a bizományos részére megszabott (limitált) eladási ár, a bizományos pedig a harmadik személy által fizetett ellenérték után köteles az általános forgalmi adót megfizetni. Bizonyítottan bizományi ügyleteknél azonban csak a bizományi díj után kell általános forgalmi adót fizetni. A megbízó ilyen esetben a bizományos által elért (a harmadik személy által fizetett) teljes eladási ár után tartozik a forgalmi adót megfizetni. Bizonyítottan bizományi ügyletnek csak az olyan ügylet tekinthető, amikor a bizományos a kereskedelmi törvény 378. §-ának rendelkezése szerint a harmadik személy által fizetett teljes ellenértékkel (Vételi megbízás esetén a harmadik személynek tényleg kifizetett összeggel) elszámol megbízójának s az elszámolást a megbízó és a bizományos üzleti könyvei is igazolják A bizományos abban az esetben is a harmadik személy által (vételi megbízásnál a harmadik személynek) fizetett teljes ellenértékkel köteles elszámolni a megbízónak, ha bizományi díja a megbízó által megszabott eladási áron felül (vételi megbízásnál a megszabott beszerzési áron alul) elért különbözetben állapíttatott meg (u. n. limito bizományi ügylet) A kereskedelmi törvény már említett 378. §-a szerint ugyanis, ha a bizományos kedvezőbb feltételek mellett köti meg az ügyletet, az ebből származó előny a megbizót illeti meg. Ha a bizományos ügyletenkint nem igazolja, hogy elszámolási kötelezettségének a fentiek szerint eleget tett, a bizományi ügyletet két önálló áruszállításnak kell tekinteni. Az olyan szövetkezeti központok, amelyeknek alapszabályszerű célja, hogy a kötelékükbe tartozó szövet kezeteket áruval lássák el s üzletrésztőkéjük után 5%-nál magasabb osztalékot nem fizethetnek, a kötelékükbe tartozó szövetkezeteknek általános forgalmi adóköteles áruellátásával kapcsolatban csak az áru igazolt beszerzési árának és a tagszövetkezet által fizetett ár különbözetének megfelelő összeg (nyers haszon) után tartoznak az általános forgalmi adót megfizetni.

(5) Szállítmányozási ügyletek általános forgalmi adóalapja az ügyletkötő felek között szabad egyezkedéssel vagy a helyi szokásoknak megfelelően megállapított szállítmányozási díj. Szállítmányozási ügylet az áruk tovaküldésének elvállalása, ha valaki a szállítást fuvarozó vagy hajózási vállalatok által saját nevében, de más részére végezteti (K. T. 384. §). A kereskedelmi törvény 387. §-a értelmében a szállítmányozó a megállapított szállítmányi díjon felül kiadásainak és a szállítmányozásra szükségképen vagy hasznosan fordított kiadásoknak megtérítését is követelheti. Ebben a bekezdésben és a (2) bekezdésben megállapított rendelkezéseknek alapján nem lehet a szállítmányozási díjon felül felszámított költségekből az adó alapjához számítani azokat az összegeket, amelyeket a szállítmányozó a szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezenkívül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági (hivatali) eljárások diját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei fejében igazoltan felszámított összegeket. Az említett címeken igazoltan kifizetett költségeken felül felszámított összegeket, továbbá mindazokat a kiadásokat, amelyeket a szállítmányozó saját vagy alkalmazottainak (megbízottjainak) munka- vagy szolgálatteljesitéseiért vagy eljárási költségei fejében a kikötött szállítmányozási díjon felül felszámít, - ideértve az esetleges távbeszélő, postai, utazási, étkezési, stb. költségeket, valamint a szállított áru esetleges átcsomagolási, gondozási, kísérői és hasonló költségeit is. ha ez utóbbi szolgáltatásokat a szállítmányozó saját vállalkozói tevékenysége körében teljesítette s nem más vállalkozókkal végeztette, - az adó alapjához hozzá kell számítani.

(6) Áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozására kötött fuvarozási ügyleteknél az általános forgalmi adó alapja a fuvardíj. Az adóalap megállapításánál az (5) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a fuvarozó a kikötött fuvardíjon felül egyéb költségeket is felszámít. Az iparengedélyhez kötött helyközi szekérfuvarozás minden esetben, a 22800/1939 KKM kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri rendelet (Budapesti Közlöny 1939. évi 289. sz.) szerint ipari tevékenységnek számító, de szabadon gyakorolható helyi szekérfuvarozás abban az esetben esik általános forgalmi adó alá, ha az a fuvarozó kizárólagos vagy főfoglalkozása. Mezőgazdák helyi szekérfuvarozása csak akkor minősíthető adóköteles kereseti tevékenységnek, ha saját gazdasági szükségletüket meghaladó mértékben tartanak igás állatokat s bár mellékfoglalkozásként, de rendszeresen vállalnak szekérfuvarozást. Nem lehet azonban általános forgalmi adó alá eső tevékenységnek minősíteni az olyan szekérfuvarozást, amelyet a mezőgazdák saját gazdaságukban felmerülő munkák végzésére vagy tenyésztésre tartott állataikkal alkalmilag vállalnak. Abban az esetben, ha kétség merül fel, hogy az alkalmi szekérfuvarozást vállaló mezőgazda a szekérfuvarozásra nem tart-e saját gazdasági szükségletét meghaladó számban igás állatokat, fel kell hívni a mezőgazdát, hogy a szekérfuvarozásnak alkalmi jellegét s azt, hogy állatokat saját gazdasági szükségleténél nagyabb számban nem tart, a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság vagy az illetékes gazdasági felügyelő bizonyítványával igazolja. A községi előljáróság vagy a gazdasági felügyelő bizonyítványát el kell fogadni és a szekérfuvarozással ezek szerint alkalomszerűen foglalkozó mezőgazdát forgalmi adófizetésre nem lehet kötelezni, ha csak ellenkező bizonyítékok, - pl. hogy a mezőgazda szekérfuvarozásból mezőgazdasági jövedelmének 50%-át is elérő vagy azt meghaladó jövedelmet húz, - az adókötelezettség megállapítását indokolttá nem teszik.

(7) Utazási és menetjegyirodák általános forgalmi adó alapja a szolgálataikért az ügyfeleknek felszámított s esetleg harmadik személyektől (szálloda, vendéglő, mulató tulajdonosoktól, fuvarozó vállalatoktól) kapott jutalék vagy bármily elnevezésű ellenszolgáltatás. Egyéni utazásoknál az utazási iroda szabályszerű elszámolást ad, amelyben részletesen feltünteti a vasúti, hajó, repülőgép, autóbusz, stb. jegy árát, külföldre szóló jegyeknél az esetleges felárat, a jegyek, esetleg az útlevelek után fizetendő közszolgáltatások és dijak összegét, az ügyfél által igénybevett szálloda vagy penzió ellátási árát s ezeknek a költségeknek végösszege után számítja fel a jutalékot. Amennyiben az utazó terhére felszámított költségek, közszolgáltatások és dijak a tényleg kifizetett összegeknél nagyobbak, a különbözet, valamint mindazok a költségek, amelyeket az utazási iroda tulajdonosa a saját vagy alkalmazottainak munka- vagy szolgálatteljesitéseiért vagy eljárási költségei fejében a jutalékon felül külön felszámít, az adóalapul szolgáló jutalékhoz hozzászámitandók. Társasutazásoknál az utazási iroda rendszerint részletes elszámolás nélkül, megállapított összegért vállalja az utazást. Az adó alapja ebben az esetben a vállalati összegből a fentebb említett idegen fuvarozó, szálloda, stb. vállalkozóknak igazoltan kifizetett költségek, közszolgáltatások és dijak igazolt összegeinek levonása után fennmaradó rész.

(8) A külön kereskedelmi telepen folytatott kereseti tevékenységek általános forgalmi adóalapjának megállapításánál az 5. § rendelkezései irányadók, az alkalmi egyesülések általános forgalmi adókötelezettségét pedig a 6. § rendelkezései szerint kell elbírálni.

16. §

Az általános forgalmi adó kulcsa

(1) Az általános forgalmi adó kulcsa belföldi forgalomban az adóalap 3%-a.

(2) Az előző bekezdésben megállapított adókulcs helyett

a) a fogadók (szállodák, penziók), vendéglők (vasúti étkezőkocsik, hajóvendéglők), büffék, kifőzések, fizető vendéglátó házak, korcsmák, kávéházak, kávémérések, espressók, cukrászdák és cukorkaüzletek, valamint a kozmetikai iparüzemek 9%-os általános forgalmi adót kötelesek fizetni;

b) az a) pontban részletesen felsoroltak kivételével mindazok a kiskereskedők, akik bor, sör, szeszesital, cukrászipari, cukorka- vagy csokoládéipari termékeknek fogyasztók részére való árusításával is foglalkoznak, a felsorolt áruik után a beszerzési ár 30%-kal növelt összegének alapulvétele mellett számított 7% általános forgalmi adót kötelesek fizetni, függetlenül attól, hogy az összes, tehát az itt felsorolt áruk ellenértékét is magábanfoglaló minden bevételük után a 3%-os általános forgalmi adót is megfizetni tartoznak; Ezek az adóalanyok a felsorolt árukról beszerzési könyvet tartoznak vezetni. A beszerzési könyvbe az árubeszerzéseket a beszerzési ár feltüntetése mellett a beszerzés napján be kell vezetni és az egy hónap alatt beszerzett áruk után esedékes 7 %-os általános forgalmi adót a nyersbevétel után esedékes 3% általános forgalmi adón felül meg kell fizetni.

(3) A vendégek elszállásolásával foglalkozó vendéglátó iparosok a szobák használatából származó bevételük után az előző bekezdés a) pontjában szereplő 9% forgalmi adó helyett csak 3% általános forgalmi adót tartoznak fizetni abban az esetben, ha ételek és italok kiszolgálása nélkül kizárólag csak szállodai tevékenységet folytatnak vagy pedig, ha a szobák használatából származó bevételeiket az egyéb (vendéglői, éttermi stb.) bevételektől elkülönítve tartják nyilván.

(4) A feldolgozatlan nemesfémeknek és ezek ötvözeteinek, a foglalatlan drágaköveknek és igazgyöngyöknek a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnokban lebonyolított forgalmából származó vételár minden megkezdett 1.000 (Egyezer) forintja után 2 (Kettő) forint adót kell fizetni az általános forgalmi adó helyett.

(5) A Budapesti Áru- és Értéktőzsdén általános forgalmi adóköteles árukra kötött áruügyleteknél az eladási ár minden megkezdett 100 (Egyszáz) forintja után 2 (Kettői forint általános forgalmi adót kell fizetni. Ha azonban az ügylet határidőre történő szállításra jön létre (határidőügylet), az adótétel a teljes eladási ár minden megkezdett 100 (Egyszáz) forintja után 20 (Húsz) fillér.

17. §

Mentességek az általános forgalmi adó alól

Mentesek az általános forgalmi adó alól :

1. Azok az áruszállításból vagy munkateljesítésből származó bevételek, amelyek után az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adót kell fizetni. A 10. §-ban foglalt rendelkezések szerint a termelői forgalmi adó alól mentes bevételek után - a hivatkozott szakasz 6. pontjában emlitett bevételek kivételével - az előállító (a termelő), a kitermelő vagy a kiszerelő általános forgalmi adót sem tartozik fizetni. Az áruknak az előállítói (termelőt), kitermelőt vagy kiszerelőt követő további (nagy- és kiskereskedői) forgalma azonban általános forgalmi adó alá esik.

2. Azok a bevételek, amelyek után a IV. fejezet rendelkezései szerint fényűzési forgalmi adót kell fizetni.

3. Az államnak a posta-, táviró-, távbeszélő- és rádió forgalmából, valamint ezekkel kapcsolatban magánfelek részére végzett munkavagy szolgálatteljesitésekből származó minden bevétele. Postamestereknek az engedélyezett utasszállításokból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek egyéb bevételük (fizetés, irodai és szállítási átalány) adómentes. Postaszállítóknak a szállításért kapott járandósága ugyancsak általános forgalmi adó alá esik.

4. A magyar államvasutaknak minden, a magánfelek részére végzett munka- és szolgálatteljesítésekből származó bevételei is.

5. Az állami, községi (városi) viz-, gáz- és villamossági műveknek a viz-, gáz- és villamosáram szolgáltatásával kapcsolatos bevételei, ideértve a mérőkészülékek, vezetékek és egyéb berendezési tárgyak szereléséért, javításáért, stb. kapott bevételeket is. Világítási, főző, fütő, melegítő, vasaló, tároló és egyéb készülékek bérbeadásáért szedett dijak az állami, községi (városi) tulajdonban álló viz-, gáz- és villamossági műveknél is általános forgalmi adó alá esnek.

6. Fürdő-, gyógyhelyi és üdülőhelyi dijak, vagyis törvény vagy helyhatósági jogszabály alapján szedett közszolgáltatás jellegű bevételek. Fürdőüzemeknek a fürdő használatáért az ezzel kapcsolatban igénybevett esetleges egyéb szolgáltatásokért fizetett dijakból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek, tekintet nélkül arra, hogy a fürdő közvagy magántulajdon-e. Ipari vagy kereskedelmi vállalatok által alkalmazottaik részére az üzem területén fenntartott fürdőberendezések azonban nem esnek általános forgaImi adó alá.

7. Az állami értékjegyeknek, az állami jótékonycélu és osztálysorsjegyeknek forgalomba-hozatalával kapcsolatban, továbbá állami kötvények kibocsátásával és első elhelyezésével kapcsolatban s végül az állami egyedáruság tárgyai közül a só, dohány, dohánygyártmányok, lőpor és robbantó anyagok forgalombahozatalával kapcsolatban bárki által elért bevételek.

8. Mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek, szeszfinomitóknak, bor- és gyümőlcsszeszfőzdéknek, a Szeszegyedárusági Igazgatóság által fizetett beváltási árakból, finomitási, víztelenítési, hordókölcsönzési, denaturálási díjakból és tárolási átalányból származó bevételei.

9. Hitel- és kölcsönügyletekből, óvadékadásból, szavatosság- vagy kezességvállalásból, belföldi és külföldi (valuták, devizák) fizetési eszközök, továbbá nyersarány, ezüst és platina, valamint az említett nemesfémeket tartalmazó, a fizetési forgalomból kivont ércpénzek forgalmából származó bevételek. Nyersaranynak, ezüstnek és platinának számit a lemezen, rudon, dróton, csövön, törmeléken (törtnemes-fémen), reszeléken, szemcséken és hulladékon kívül a bányaarany és bányaezüst, továbbá a felsorolt alakban vagy állapotban a nemesfémek ötvözete, valamint a nemesfémek kémiai vegyülete (oldat, só, stb.) is. Hitel- és kölcsönügyleteknél, óvadékadásnál, szavatosság- és kezességadásnál a hitelezés, óvadékadás. szavatosság- vagy kezességvállalás ellenértékének tekintendő bevételek elnevezésükre tekintet nélkül adómentesek. Ilyen bevételek a kamaton kívül pl. a jutalék (folyósítási, kezelési, visszafizetési jutalék), nyereség vagy haszonrészesedés, kezelési dij, a késedelmes adóssal szemben felszámitható váltódij. Ilyenek továbbá a váltó visszleszámitolásával kapcsolatban felmerült költségek, a biztosítási (becslési és bekebelezési) és behajtási költségek fejében vagy a befizetett közszolgáltatások megtérítése címén befolyt bevételeknek az igazoltan kifizetett költségeket meg nem haladó része. Amennyiben az említett cimeken befolyt bevételek nem hitel- vagy kölcsönügylettel, szavatosság- vagy kezességvállalással kapcsolatban folytak be, vagy ha a hitelt, stb. nem az adóalany nyujtotta, hanem csak a hitelező vagy az adós megbizásából járt el, a bevételek általános forgalmi adó alá esnek. A bank vagy pénzváltó üzlet bármely más ágában kifejtett tevékenységnél a feleknek jutalék, zárlati költség, letétdij, stb. cimén felszámított összegek tehát általános forgalmi adó alá esnek. Az adóköteles bevételekkel kapcsolatos kiadások, mint például nyomtatványok, könyvelt, levelezés költségei, távbeszélő, távirat s egyéb postaköltségek, az adókötelesnek vagy alkalmazottainak a szolgálatteljesitéssel vagy eljárással kapcsolatban felmerült utazási s egyéb költségei, az adóalany megbízásából eljáró ügynököknek, alkuszoknak kifizetett dijak az adóalapból nem vonhatók le.

10. Az értékpapír forgalmi adóról szóló törvényben s az ezt kiegészítő törvényes rendelkezésekben felsorolt értékpapírokból, illetőleg ügyletekből származó bevételek, még abban az esetben is, ha nem esnek értékpapír forgalmi adó alá. Az említett törvényben fel nem sorolt értékpapírszerű okmányok közül csak a 11. § (3) bekezdésében említett okmányok átruházása esik általános forgalmi adó alá. Értékpapírokra folyósított lombardkölcsön kamatai s a kölcsönügylettel kapcsolatban felszámított kezelési és letéti dijak, mint hitelügylettel kapcsolatos bevételek az előző pont rendelkezései szerint nem esnek általános forgalmi adó alá. Bármily értékpapír adás-vételének közvetítésével folytatott kereseti tevékenységből származó bevétel, bizományi-, alkuszdij vagy ügynöki jutalék általános forgalmi adó alá esik. Abban az esetben, ha az értékpapír vételére vagy eladására szóló megbizás alapján az adóalany saját értékpapírállományából elégiti ki megbízóját, illetőleg eladási megbizásnál maga számára tartja meg az értékpapírt, a megbizó által teljesített fizetésből az értékpapír forgalmi adóval érintett alapnak és az értékpapír forgalmi adónak levonása után fennmaradó összeg az általános forgalmi adó alapja. Értékpapírok adás-vételének közvetítésénél az általános forgalmi adó alapjából a közvetítői tevékenységgel kapcsolatos saját kiadások nem vonhatók le az adóalapból, tehát az ügyletet közvetítőnek vagy alkalmazottainak eljárási és egyéb posta, küldönc, stb.) a megbízó terhére a jutalékon felül felszámított költségeit az adó alapjához hozzá kell számítani. Ha a közvetítő nem saját maga jár el, hanem más bizományosnak, alkusznak vagy ügynöknek továbbadja a megbízást, a megbízást továbbadó terhére felszámított giródij, tőzsdedij, alkuszdíj vagy jutalék igazoltan kifizetett összege, továbbá a hites alkuszok részére a Giró- és Pénztáregylet által beszedett, de az értéküzleti forgalomra vonatkozó szabályzat 45. §-ának (3) bekezdése értelmében az alkuszi veszteség biztositéki alap javára elszámolandó összegek nem számíthatók az adó alapjához.

11. A tantiemadó alá eső bevételek.

12. Biztosító vállalatoknak, szállítmányi biztosítással foglalkozó vasúti és hajózási vállalatoknak a biztosítási ügyletekből származó és biztosítási illeték alá eső bevételei, ideértve a viszontbiztosítási és életjáradéki szerződésekből eredő bevételeket is. Az adómentesség csak azokra a bevételekre terjed ki, amelyek után az intézet biztosítási illetéket köteles fizetni. Biztosítási ügyleteknek saját nevükben más részére megkötésével foglalkozó biztositási alkuszok (makierek) és ilyen külföldi alkuszok belföldi irodái minden esetben, a biztositási ügynökök pedig akkor, ha jövedelmük együttes kereseti és jövedelemadó alá esik, bevételeik után általános forgalmi adót tartoznak fizetni.

13. Személyek és áruk szállításából származó és fuvarozási illeték alá eső bevételek, valamint a közforgalmi hajózási vállalatoknak személyek és áruk fuvarozásából eredő és fuvarozási illeték alól mentes bevételei is. Azok a gépkocsival fuvarozó vállalatok, amelyek meghatározott utvonalakon rendszeresen közlekedő járatokat egyáltalán nem tartanak fenn, hanem csak esetenként való megegyezés szerinti utvonalakon és időpontokban vállalnak személyvagy teherfuvarozást (bérfuvarozók) és nem esnek fuvarozási illeték alá, a fuvarozásból eredő minden bevételük után általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Ha a menetrendszerű gépkocsijárat kizárólag teherfuvarozást teljesít, az ilyen járatból eredő bevétel után fuvarozási illetéket szintén nem kell fizetni, tehát ezek a bevételek is általános forgalmi adó alá esnek Ha ellenben a menetrendszerű gépkocsijárat személyfuvarozást vagy pedig személyfuvarozást és egyuttal teherfuvarozást is végez, az ilyen járattal teljesített személyfuvarozásból vagy személy- és teherfuvarozásból eredő összes bevételek után fuvarozási illetéket kell fizetni, ennek következtében ezek a bevételek az általános forgalmi adó alól mentesek. Ha a menetrend szerint közlekedő gépkocsijárat mellett bérfuvarozással is foglalkozik a vállalat, ebből az utóbbi keresetéből eredő bevételei után általános forgalmi adót köteles fizetni. Ilyen esetben a vállalatnak kétféle keresetéből - egyrészt a menetrendszerű járatokból, másrészt a bérfuvarozásból - eredő bevételeit külön-külön kell nyilvántartani. Azok a vállalatok, amelyek a személy-, podgyász- és áruszállítást repülőgéppel végzik, az ebből származó bevételeik után szintén fuvarozási illetéket tartoznak fizetni. Az ilyen vállalatoknak más forrásból származó bevételei természetesen forgalmi adó alá esnek.

14. Őstermelőknek a saját termésű terményeik eladásából származó bevételeik. A forgalmi adókötelezettség tekintetében őstermelésnek számit a mező- és szőlőgazdaság, az állattenyésztés, - ideértve az állathizlalást is, - a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a méhészet és a vadászat, akár saját, akár bérelt területen folytatják is a felsorolt tevékenységeket. Az erdőgazdaság és a halászat, - ideértve a mesterséges halastavakban folytatott haltenyésztést is, - általános forgalmi adó alá esik. Nem számit őstermelésnek a terményeknek iparcikkekké feldolgozása és ily módon való értékesítése. Nem tekinthető azonban ipari feldolgozásnak az, ha az őstermelő saját termelvényeit a szokásos háztartási kereteket meg nem haladó berendezések segítségével dolgozza fel s ilyen állapotban hozza forgalomba. Nem számit továbbá őstermelésnek a saját termésű terményeknek nyílt üzlethelyiségben, állandó jellegű bódéban vagy elárusító helyen a föld tulajdonosa által való forgalombahozása, valamint vadaknak kereskedelem utján történő forgalombahozatala. Az egyes őstermelőket megillető adómentesség az olyan szövetkezeteket is megilleti, amelyeknek tagjai kizárólag őstermelők. Az őstermelőt az általános forgalmi adómentesség akkor is megilleti, ha saját termelésű borát sűrített musttal, borpárlattal, szesszel vagy egyéb, a vonatkozó földművelésügyi miniszteri rendeletekben megengedett módon, javítja. Őstermelők, ha mások tól vásárolt bort (ideértve a másoktól vásárolt szőlőből vagy mustból nyeri bort! is árusítanak, saját termésű és vásárolt boraikról elkülönített nyilvántartást (raktárkönyvet), a bor-üzlettel kapcsolatban összes kiadásaikról és bevételeikről egyszerű pénztárkönyvet, bor-eladásaikról pedig számlamásolati könyvet kötelesek vezetni. Ha a saját termésű és vásárolt boraikról elkülönített raktárkönyvet nem vezetnek, összes boreladásaik után meg kell fizetniük az általános forgalmi adót. Saját termésű bornak korlátolt kimérésére vagy kismértékbeni árusítására jogosító engedély alapján nyilt üzlethelyiségből való árusítása szintén általános forgalmi adó alá esik. Saját termésű bornak palackozva árusítása fényűzési forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az árusítás nyílt üzlethelyiségből történik-e vagy sem. Állami közpincéknek és szőlőtermelő gazdák által létesített szövetkezeti pincéknek a bor tárolásáért és kezeléséért kapott bevételei mentesek az általános forgalmi adó alól. Az olyan szövetkezet által fenntartott pince, amelynek szőlőtermelő gazdákon kivül más (pl. borkereskedéssel foglalkozói tagjai is vannak, az összes tárolási és kezelési díjak után általános forgalmi adót tartoznak fizetni. Állami közpincék és szövetkezeti pincék saját számlára teljesített béreladásai ugyancsak általános forgalmi adó alá esnek.

15. Ingatlanoknak bérbe- és haszonbérbeadásából származó bevételek, ide nem értve a berendezett helyiségek üzletszerű bérbeadásával folytatott adóköteles kereseti tevékenységből származó bevételeket Ingatlanok bérbe- vagy haszonbérbeadásából származó bevétel akkor sem adóköteles, ha a bérbeadás forgalmi adóköteles kereseti tevékenység (pl. kőfejtés, szálloda- vagy penziónyitás, stb.) céljára történt. A halászati és vadászati jog bérbeadása még abban az esetben sem esik általános forgalmi adó alá, ha a bérbeadást nem jegyzik fel a telekkönyvben. Berendezett helyiségeknek bérbeadásával folytatott kereseti tevékenység azonban általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy a berendezett helyiségek milyen célra (szálloda, penzió, üzlethelyiség vagy iroda céljára) használják. Ha tehát az egységes üzlethelyiség tulajdonosa vagy bérlője az üzlethelyiségeket részekre osztva és berendezve (felszerelve) adja bérbe, ebből származó bevételei is általános forgalmi adó alá esnek. Községi vásárcsarnokok ily módon történő hasznosításából a községnek jutó bevétel nem esik általános forgalmi adó alá. Meghatározott célra (pl. színház, mozi, szálloda, penzió, stb.) berendezett épületnek vagy helyiségnek s általában üzlethelyiségnek egy bérlő (bérlőtársaság) részére a lakbérleti szabályoknak és szokásoknak megfelelő bérbeadása adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető.

16. A részes és azoknak a halászoknak a bevételei, akik bérelt területen saját maguk, legfeljebb közös háztartásban élő családtagjaik segítségével folytatják a halászatot, ha a kifogott (részes halászoknál a munkadij fejében kapott) halakat kicsinyben, nem nyílt üzlethelyiségből árusítják.

17. Az adóalany raktárán lévő árukból az üzem (gazdaság) vagy vállalat alkalmazottainak illetmény, munkabér (konvenció) fejében kiszolgáltatott áruk pénzértéke. Ipari vagy kereskedelmi vállalatok tulajdonában álló vagy általuk bérelt építményekben berendezett lakásoknak kizárólag a vállalat alkalmazottai részére történő bérbeadása ugyancsak nem minősíthető adóköteles kereseti tevékenységnek, még akkor sem, ha a berendezve bérbeadott lakások fűtéséről, világításáról, esetleg takaritásáról is a vállalat gondoskodik. Nem illeti meg az adómentesség a nem állandó lakás, hanem csak üdülés vagy ideiglenes tartózkodás céljára szolgáló vállalati üdülőket, szállodákat vagy vendégszobákat.

18. Az adóköteles által saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználás céljából elvett áruk pénzértéke.

19. Jövedéki felügyelet alatt álló termelési ágak hatóságilag engedélyezett termelési vagy árusítási kereteinek (kontingens) a pénzügyi hatóság rendeletére vagy engedélyével történő átruházása vagy megosztása.

20. Nyilvános távbeszélő állomások használatából származó bevételek.

21. A közcélú és jótékonysági intézmények kereseti tevékenységnek nem tekinthető működéséből származó bevételek. Nem esnek általános forgalmi adó alá a politikai pártok, egyesületek, szakszervezetek, stb. tagsági dijai, állami vagy községi muzeumok, képtárak és hasonló intézmények belépő- és saját kezelésben levő ruhatári dijai. Munkás, ifjúsági, testedző, vallásos, közművelődési, jótékonysági és hasonló közcélú egyesületek vagy intézmények, valamint a politikai pártok által időközönként tartott műsoros előadásoknak, teadélutánoknak vagy táncmulatságoknak a rendező egyesület, intézmény vagy párt által szedett belépő vagy ruhatári dijai szintén nem esnek általános forgalmi adó alá. Az állam, vármegyék, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, politikai pártok, szakszervezetek és jótékonysági vagy társadalmi egyesületek által létesített kórházak, gvógyintézetek, múzeumok, képtárak, óvódák, iskolák, internátusok, konviktusok, diákkonyhák (menzák), népkonyhák, melegedők, napközi otthonok, szegényházak, temetkezési és betegápolóegyletek, özvegyeket, árvákat, rokkantakat segélyző pénztárak, stb. bevételei ugyancsak mentesek az általános forgalmi adó alól. Abban az esetben azonban, ha ezek az intézmények a rendeltetésszerű működésen kivül más, adóköteles kereseti tevékenységet is folytatnak, ebből származó bevételeik általános forgalmi adó alá esnek.

22. Irók és művészek tiszteletdíjai, továbbá a tanulók magánóraadásból származó bevételei ; az állam, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, egyházi vagy társadalmi egyesületek által saját kezelésben fenntartott internátusok ; a nyilvánossági joggal felruházott s közcélt szolgáló középfokú magánintézetek, valamint az államilag engedélyezett és közérdekből fenntartott magánzeneiskolák. Az adómentességre való igényjogosultságot a magániskola fenntartójának kérelmére a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Az adófizetési kötelezettség alól csak a közcélt szolgáló nyilvános jogú magántanintézetek, illetőleg államilag engedélyezett magánzeneiskolák menthetők fel. A nyilvános jogú magánintézet fenntartója az illetékes felügyelő hatóság által kiállított bizonyítvánnyal köteles igazolni a magánintézet nyilvános jogú jellegét s azt & körülményt, hogy az illető községben (városban) azonos tipusu tanintézet nincs vagy ha van, abba a város (község) és környékének tanulói az előirt létszám betöltése miatt felvételt nem nyerhetnek. Az államilag engedélyezett magánzeneiskolák fenntartóinak az adófizetési kötelezettség alól való felmentésüket évenként, minden év szeptember hó 15-ig kell kérniök a pénzügyigazgatóságtól, az illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó kérvényben. A kérvényhez mellékelni kell a magánzeneiskolák felügyelő hatóságának a fél kérelmére kiállított bizonyítványát, amelyben a felügyelő hatóság hivatalosan igazolja, hogy a magán-zeneiskola működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte és hogy az iskola annak ellenőrzése alatt áll, továbbá, hogy az illető városban (községben) az állam, vármegye, város (község), valamely egyházi szervezet, alapítvány vagy jótékonysági egyesület által fenntartott zeneiskola nincs, vagy ha vau, abba a város (község) és környékének tanulói a jelentkezők nagy számára tekintettel felvételt nem nyerhetnek. A pénzügyigazgatóságoknak a nyilvános jogú magánintézetek részére egy alkalommal, az intézet nyilvánossági Jogának tartamára, illetőleg a város (község) egyéb tanintézeteinek számbeli vagy típus szerinti megváltozásáig szóló érvénnyel hozott, az államilag engedélyezett magánzeneiskolák adómentessége tekintetében pedig évenkint kiadandó határozatai ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

23. Ipari, mezőgazdasági és földmunkások munkavállaló szövetkezeteinek bevételei, amennyiben a szövetkezet tagjai kizárólag munkások és a szövetkezel munkavállalásokon-vagy azok közvetítésén kivül más adóköteles kereseti tevékenységet nem folytat. Az adómentességnek nem feltétele az, hogy a szövetkezet vezetősége is munkás legyen. Meg kell tehát állapítani az általános forgalmi adómentességet akkor is, ha a szövetkezetek vezetői a helyi értelmiség köréből (pap, jegyző, tanító, stb.) kerülnek ki.

24. Az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezetnek az 1930: XLI. tc. alapján kifejtett működéséből származó bevételei

25. A Magyar Pénz- és Tőkepiac Szabályozására Alakult Intézet R. T. alapszabályszerű működéséből származó bevételei.

26. A pénzintézeti fiók üzletállományának - a Pénzintézeti Központnak a közgazdasági érdekeket igazoló nyilatkozata mellett való -átruházása.

27. Valamelyik biztosító vállalat biztosítási állományának átruházása.

28. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező sportegyesületek és sportszövetségek rendezésében lebonyolításra kerülő labdarugómérkőzések, ökölvívó- és birkózóversenyek, valamint bármilyen sportegyesület, illetőleg sportszövetség által rendezett egyéb verseny vagy bemutatómérkőzés belépődijai.

29. Cserkészcsapatok, diákkaptárak, alapszabályszerűen működő közérdekű ifjúsági egyesületek, illetőleg az ezeket irányitó központi szervek bevételei.

30. A vállalati alkalmazottak segély-, jóléti-, nyugdíj- vagy hasonló rendeltetésű alapja javára a számlában külön összegben felszámított, illetőleg a vevő által a számla összegéből levont és rendeltetésszerű felhasználás céljára külön kezelt összegek.

31. A vállalat vagy az üzem alkalmazottait megillető, a számlában külön összegben felszámított és az alkalmazottaknak ténylegesen ki is fizetett kiszolgálási dijak (borravalók).

32. A hatóságilag kibocsátott jegy ellenébon hatósági áron kiszolgáltatott élelmiszerek eladásából származó bevételek az előállítót követő (nagy- és kiskereskedelmi) forgalomban. A jegy ellenében kiszolgáltatott áru mennyiségét és ellenértékét az adóalany köteles igazolni a jegyelszámolásokkal vagy a forgalmi adóhivatal által előirt módon. A hatóságilag kibocsátott jegy ellenében hatósági áron kiszolgáltatott kenyér és péksütemény eladásából származó bevételek a péknél (kenyérgyárnál) sem esnek általános forgalmi adó alá. A tejnek és a tejtermékeknek mind a kötött, mind pedig a szabadforgalomban való értékesítése mentes az általános forgalmi adó alól. A burgonya és a hagyma eladásából származó bevételek -mind a kötött, mind pedig a szabad forgalomban - csak egy helyen és pedig annál a kereskedőnél esnek általános forgalmi adó alá, aki a burgonyát vagy a hagymát akár közvetlen fogyasztók, akár viszonteladók részére való forgalombahozatal céljából közvetlenül a termelőtől vásárolja meg. A kötöttforgalmú gabonafélék forgalmából származó bevételek mentesek az általános forgalmi adó alól. Ez az általános forgalmi adómentesség azonban nem terjed ki a kötöttforgalmu gabonafélék összegyűjtésével, átvételével és elosztásával megbízott kereskedőknek azokra a bevételeire, amelyeket a kötöttforgalmu gabonafélék összegyűjtésének, átvételének és elosztásának ellenértékeképen érnek el.

33. Marhalevél kötelezettség alá eső állatok eladásából származó bevételek.

31. Mindennemű széna, továbbá takarmányozási célokra szolgáló nyers szalma és nád, továbbá a tengeri, zab, takarmányborsó, lóbab, bükköny, malombükköny, konkoly, rostaalja, takarmányliszt és mindennemű korpa, valamint a takarmányozási célokra szolgáló melasz, a kilugozott répaszelet, friss és szárított mindennemű olajpogácsa, őrölve is, extrahált olajos magliszt, törköly, moslék, malátacsira, egyéb takarmányozási célokra szolgáló hulladéktermékek és végül - az ebtápszerek kivételével - az állati takarmányeladásokból származó bevételek.

35. A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok, erdőbirtokossági társulatok által a tagok részére tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben szabadkézből vagy nyilvános árverésen (árlejtésen) tövön eladott fa ellenértéke.

III. FEJEZET

A malmok forgalmi adója

18. §

Forgalmi adó alá eső tevékenységek

(1) Az őrlés, hántolás, zúzás, darálás és általában a malmoknak minden kereseti tevékenysége (kendertörés, olajülés, paprikaőrlés, rizshántolás, stb.) vagy vámőrlés vagy kereskedelmi őrlés.

(2) A malmok kereseti tevékenységének mind a két neme általános forgalmi adó alá esik.

(3) Az általános forgalmi adó tárgya vámőrlés esetén a malom által végzett munkateljesítmény, kereskedelmi őrlés esetén az áruszállítás.

(4) A malomipar körében szokásos egyéb munkavállalás, mint pl. vetőmagtisztítás, szálastakarmányzúzás, szecskavágás, tengeriszárítás és morzsolás, stb., valamint a szoros értelemben vett malomipari tevékenységeken kívül mellékesen folytatott kereseti tevékenység, pl. zsákkölcsönzés, tárolás, stb., az általános szabályok szerint szintén általános forgalmi adó alá esik.

19. §

A vámőrlés

(1) Vámőrlésnek az általános forgalmi adó szempontjából az őrlés akkor tekintendő, ha vámőrlésre jogosultak (20. §) részére történik,

(2) Vámőrlésnek kell tekinteni az (1) bekezdésben említett őrlést abban az esetben is, ha a vámőrlésre jogosult gabonáját a malomtelepen vagy a 26. § rendelkezései alá eső cseretelepen ugyanolyan fajtáju gabonából származó őrleményre a "Tájékoztató" szerint cseréli be, továbbá akkor is, ha a gabonát a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményt az őröltető lakására a malom üzembentartója saját vagy bérelt, állati vontatásu kocsin szállítja (csuvározás), amennyiben ezt a vonatkozó közigazgatási rendelkezések megengedik. Ha azonban a malom üzembentartója őrlés vagy cserélés végett saját vagy bérelt gépkocsin szállítja a vámőrlésre jogosult gabonáját az őröltetőktől a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményeket gépkocsin szállítja vissza az őröltetőnek (gépkocsival csuvarozás), az őrlés kereskedelmi őrlésnek minősül.

(3) A kisebb határszéli őrlési forgalomban vámkülföldről behozott gabonának külföldiek részére bérmunkában felőrlése, - a vámhivatalnak, vámbemondóőrsnek vagy honvéd határőrizeti szervnek a határszéli uti igazolvány "Hivatalos feljegyzése" részébe, ennek hiányában külön e célra kiállított községi bizonyítványra vezetett igazolása alapján - minden esetben vámőrlésnek minősül.

(4) Vámőrlésből származó őrleményeknek akár változatlanul, akár feldolgozva való értékesítése a 17. § 14. pontja szerint esik általános forgalmi adó alá Ha vitássá válik, hogy valamely őrlés kereskedelmi vagy vámőrlésnek minősítendő-e, a pénzügyigazgatóság dönt.

(5) Az egyéb malmi tevékenységek (hántolás, zúzás, darálás, kendertörés, olajütés, rizshántolás, stb.) - a paprikaőrlés kivételével - akkor tekinthetők vámőrlésnek, ha a fél a saját terményét a malomban abból a célból dolgoztatja fel, hogy az abból nyert árukat saját háztartásában vagy gazdaságában használja fel. A paprika bérőrlése minden esetben vámőrlés.

20. §

Vámőrlésre jogosultak

(1) A forgalmi adó szempontjából vámőrlésre jogosultak:

1. azok a mezőgazdák (földtulajdonosok, haszonélvezők és bérlők), akik a földet saját kezelésben művelik s egyéb kereseti tevékenységet nem folytatnak, illetőleg más jövedelmük nincs - tekintet nélkül arra, hogy a gabona saját termésük vagy sem - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított gabonamennyiség erejéig;

2. azok a földtulajdonosok (haszonélvezők) és földhaszonbérlők, akik a mezőgazdaság mellett más kereseti tevékenységet is folytatnak, illetőleg más jövedelmük is van, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a saját gabonamennyiség erejéig;

3 a haszonbérbe adott mezőgazdasági művelésű föld tulajdonosai, illetve haszonélvezői saját háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanusítványban megállapított, de legfeljebb a haszonbér fejében természetben kapott gabonamennyiség erejéig;

4. a mezőgazdasági alkalmazottaik és ezek családtagjainak gyógykezelésére szerződtetett orvosok, továbbá az állatok gyógyítására szerződtetett állatorvosok háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a gazdaságtól fenti minőségben járandóságként járó gabonamennyiség erejéig;

5. az állandó mezőgazdasági alkalmazottak - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát járandóságként (konvencióban) kapták vagy egyéb uton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított mennyiség erejéig;

6. a mezőgazdasági (arató és más részes, sommás és napszámos) munkások, ideértve a pásztorokat és a cséplőgépnél alkalmazott munkásokat is - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát munkadíj fejében, természetbeni járandóságként kapták vagy egyéb uton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított mennyiség erejéig;

7. a cséplőgépvállalkozók és az olyan önálló kereseti tevékenységet folytató iparosok, akik egy vagy több mezőgazdaság részére előzetesen megállapított gabonajárandóságért vállalkoznak a megállapodás tartama alatt a gazdaságban rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzésére, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a megállapodás alapján kapott gabonamennyiség erejéig;

8. a gabona vámőrlését vagy darálását végző malmok üzembentartói (tulajdonos) haszonélvezői vagy bérlői háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb az őrlési (darálási) dij fejében szedett gabonamennyiség erejéig;

9. a 8. pont alatt említett malmok alkalmazottai háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanusítványban megállapított, de legfeljebb munkabérük fejében kapott gabonamennyiség erejéig;

10. az állami, vármegyei, községi, közbirtokossági, legeltetési, hegyközségi, valamint az egyházközségi (hitközségi) alkalmazottak vagy nyugdíjasok, ha javadalmazásukat vagy annak egy részét törvény, szabályrendelet vagy szabályzat értelmében gabonában kapják, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanusitványban megállapított, de legfeljebb a javadalmazásként vagy kegyuri járandóság fejében kapott gabonamennyiség erejéig;

11. akik gabonában fizetendő életjáradékért ruházták át mezőgazdasági ingatlanukat, háztartási szükségletük céljára a vámőrlési tanusítványban megállapított, de legfeljebb a természetben kapott gabonamennyiség erejéig.

(2) A vámőrlésre jogosultság megállapításánál mezőgazdának kell tekinteni a szántó-, kert-, rét-, szőlő-, legelő- és erdőgazdálkodást.

(3) Állandó mezőgazdasági alkalmazottnak kell tekinteni a szoros értelemben vett konvenciós gazdasági cselédeken kívül a gazdaságban alkalmazott gazdatisztet, erdőmérnököt és egyéb erdészeti személyzetet, ispánt, vincellért, gépkocsivezetőt, belsőcselédet, nyugdijast vagy kegydijast, ilyen volt gazdasági alkalmazottakat vagy hátramaradottaikat, továbbá a kizárólag egy gazdaságban alkalmazott konvenciós iparosokat. Az (1) bekezdés 4. pontjában említett orvosok és állatorvosok kivételével más szellemi szabad foglalkozásúakat (pl. ügyvédet, mérnököt), a vámőrlésre jogosultság még akkor sem illeti meg, ha munkájukat előzetes megállapodás alapján gabonajárandóságért végzik. Nem jogosult vámőrlésre a kereskedő vagy más vállalkozó még akkor sem, ha az áruszállítás vagy egyéb szolgáltatás ellenértékét előzetes megállapodás alapján kapja gabonában. Nem jogosult az iparos vámőrlést végeztetni abból a gabonából, melyet a gazdaságban nem rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzéséért hanem valami más munkáért vagy előzetes megállapodás alapján (nem konvenciós járandóságként) kapott valamely mezőgazdától.

(4) A vámőrlésre való jogosultságot a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelkezésekben előirt módon kell igazolni.

(5) A közellátási rendelkezések hatályának megszüntetése esetén a vámőrlésre jogosultság igazolása tekintetében a pénzügyminiszter rendelkezik. Ha a pénzügyminiszter adómentes vámőrlésre engedélyt ad, a gabona tulajdonosa amennyiben nincs vámőrlési igazolványa (vámőrlési tanusítványa) - a pénzügy igazgatóság határozatának bemutatása mellett a községi elöljáróságtól (polgármestertől) vámőrlésre jogosító igazolványt köteles kérni. Ezt az igazolványt a községi elöljáróság (polgármester) a bemutatott engedélynek megfelelően állítja ki.

21. §

A kereskedelmi őrlés

(1) Minden olyan őrlést, amely a 19. § rendelkezései szerint vámőrlésnek nem minősül, az általános forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni.

(2) Kereskedelmi őrlésnek kell tehát tekinteni:

1. Azt az őrlést, amikor a malom saját gabonáját dolgozza fel s az ekként termelt őrleményeket közvetlenül vagy közvetve árusítja, vagy forgalombahozza (saját kereskedelmi őrlés).

2. Azt az őrlést, amikor az őröltető (kereskedő, szövetkezet, kenyérgyár, pék, stb.) a vámért, illetőleg őrlési díjért felőröltetett saját gabonából kapott őrleményeket nem saját háztartásában (mezőgazdaságában vagy hizlalójában) használja fel, hanem azt bármely módon feldolgozatlanul vagy feldolgozva forgalombahozza (idegen kereskedelmi őrlés).

3. Idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni a malomnak bányák, kereskedelmi és iparvállalatok, szövetkezetek, egyesületek, hatóságok és jótékonysági intézmények részére végzett minden olyan őrlését is, amellyel ezek munkásaik, tisztviselőik háztartásának vagy étkezőjének őrleményszükségletét részben vagy egészben fedezik. Az ilyen őrlés elbírálásánál közömbös az a körülmény, hogy az őrlést a felsorolt vállalatok, stb. nevén vagy a malomban együttesen beszállított gabonából ugyan, de a munkások, tisztviselők, stb. külön-külön nevén végzik el.

(3) Idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni ennek a rendeletnek értelmében vámőrlésre nem jogosított személy részére végzett őrlést is.

22. §

A malmok osztályozása

(1) A malmok tényleges őrlési tevékenységüknek megfelelően kizárólag kereskedelmi őrlő, vegyesőrlő vagy kizárólagos vámőrlő malmok lehetnek.

(2) A kizárólagos kereskedelmiőrlő malmok üzembentartói Csak kereskedelmi őrlést végeznek. A kereskedelmi őrlés lehet saját vagy idegen kereskedelmi őrlés.

(3) A vegyesőrlő malmok üzembentartói saját vagy idegen kereskedelmi őrlésen felül küldeni. A tájékoztatón később tett minden változást ugyancsak két példányú tájékoztató beküldése mellett a pénzügyigazgatósághoz be kell jelenteni. Az ujabb tájékoztató jóváhagyásáig, illetőleg a láttamozott uj tájékoztató visszaérkezéséig az őröltetőknek a már jóváhagyott régebbi tájékoztatóban feltüntetett őrleményeket kell kiszolgáltatni. A pénzügyigazgatóság a beküldött tájékoztatók jóváhagyása, illetőleg láttamozása iránt - általa kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával - soronkivül köteles intézkedni.

23. §

Tájékoztató

(1) Minden vámőrlést végző malom üzembentartója köteles a malomban szembetünő helyen kifüggesztett, könnyen olvasható "Tájékoztató"-ban feltüntetni a vámőrlésnek vagy vámcserének gabonában vagy pénzben felszámított diját, a porlási százalékot, valamint fajták és mennyiség szerint részletezve azokat az őrleményeket, amelyeket a vámőrlésre vagy vámcserére átvett, tisztított, a vámmal és porlással csökkentett gabona minden métermázsája után kiszolgáltat az őröltetőnek, továbbá, hogy a kiszolgáltatandó őrlemények sulyában a zsákok sulyát beszámítani nem szabad.

(2) A malomban csak a mindenkori kiőrlési rendelkezéseknek megfelelő kiszolgálást feltüntető tájékoztatót szabad kifüggeszteni. A kiszolgáltatandó őrlemények fajtáját és mennyiségét a - malomra nézve lisztjelleg és mennyiség tekintetében - kötelező kiőrlés és az (1) bekezdésben foglalt szabályok figyelembevételével kell a tájékoztatóban feltüntetni.

(3) A malom üzembon tartója a tájékoztatót kifüggesztés előtt köteles az illetékes pénzügyigazgatóságnál láttamozás végett két példányban bemutatni. Ka a tájékoztatón az őrlési dijat és porlási százalékot, vagy a kiszolgáltatandó őrlemények súlyát nem a megszabott mértékben tüntetik fel, a tájékoztatóra a kifogásokat rá kell vezetni s az egyik példányt helyesbítés végett haladéktalanul vissza kell küldeni. A malom üzembentartója a kézbesítéstől számított három napon belül ujabb két példányban helyesbített tájékoztatót köteles a pénzügyigazgatósághoz láttamozás végeit beszállították el azonnal, zsákbárcával kell ellátni. A zsákbárcán a vám feljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.

24. §

Tételes vámőrlés a kizárólagos vámőrlő malomban

(1) A télteles vámőrlő malom üzembentartója az egyes őröltető felek által a malomba vámőrlés végett bevitt gabonát először megtisztítja, a megtisztított gabonából kiveszi a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelet szerint felszámítható őrlési dijat (vámot) és az így megvámolt tisztított gabonát megőrli. A vámörlő feleknek köteles mindazt az őrleményt kiszolgáltatni, amit a vámőrlés végett átvett és megtisztított gabonának a felszámított őrlési díj (vám) levonása után őrlésre felöntött mennyiségéből a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelkezésekben előirt százalékoknak megfelelő mennyiségben kiőrölt.

(2) A vámőrlés céljából átvett gabonát a felőrlésig zsákokban kell tartani. Minden egyes őrlési tételt zsákbárcával kell ellátni. Ugyanígy kell kezelni az őröltetők részére már kimért őrleményeket is abban az esetben, ha az őrleményt azonnal nem szállítják el. A zsákbárcán a vámfeljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.

25. §

Vámcsere a malomtelepen

(1) A csereőrlést végző (kizárólagos vámőrlő vagy vegyesőrlő) malom üzembentartója a malomtelepen végzett vámcserélés alkalmával az őröltetővel egyetértésben becsléssel állapítja meg a gabonában lévő idegen anyag és gyommag mennyiséget. Az idegen anyagok és gyommagvak becsléssel megállapított súlyának levonása után megmaradó sulyból kell levonni a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelet szerint felszámítható őrlési dijat (vámot) és az ezután fennmaradó suly alapján a saját őrleménykészletből kell kiadni a tájékoztató szerint kiszolgáltatandó őrleménymennyiségeket.

(2) A cserélők részére már kimért őrleményeket tartalmazó zsákokat, ha azokat nem vámőrlést is végeznek. A vámőrlést csere alakjában is lebonyolíthatják.

(4) A kizárólagos vámőrlő malmok üzembentartói csak vámőrlésre jogosultak részére végeznek őrlést. A vámőrlést vagy tételes vámőrlés formájában, vagy pedig csere alakjában bonyolítják le.

(5) A malom jellegét - ha a közellátási rendelkezések lehetővé teszik - a malom üzembentartója maga választhatja meg. Az adóalany a 47. § (1) bekezdésében előirt bejelentéssel egyidejűleg - a jelleg megváltoztatása esetén pedig nyolc nappal az uj jellegnek megfelelő tevékenység megkezdése előtt - azt is köteles a forgalmi adóhivatalhoz bejelenteni, hogy a (2), (3) vagy (4) bekezdésben meghatározott őrlési tevékenység közül melyiket szándékozik folytatni.

26. §

Vámcsere a malomtelepen kívül

(1) A malom üzembentartója a malomtelepen kivül csak engedélyezett vámcseretelepén végezhet vámcserét. A vámcseretelep a malom üzembentartójának a malomtelepen kivül fekvő üzleti szerve, ahol az ezzel megbízott alkalmazott (a cseretelepvezető) a vámőrlésre jogosultak gabonáját a vámőrlési dij levonása mellett a malomban előállított őrleményekre vagy az őröltetők egyéb terményét a malomban előállított darára kicseréli.

(2) A vámcseretelepen végzett cserélésre az előző §-ban foglalt rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy a cseretelepvezető a cserélésre behozott gabonából tisztitás címén semmit sem vonhat le, tehát a tisztítatlan gabonáért ugyanannyi százalék őrleményt kell kiszolgáltatnia, mint ahány százalék őrlemény kerül a malomtelepen a tisztított gabonáért kiadásra. Az őröltető felek figyelmét a vámcseretelepen kifüggesztett tájékoztatóban erre külön is fel kell hívni.

(3) Ha a cseretelep engedély nélkül végez cserélést, a kiadott őrleménynek értéke után a forgalmi adót még akkor is meg kell fizetni, ha a cseréltető vámőrlésre jogosult.

(4) A vámcseretelep kizárólag a malom üzembentartójának neve (cége) alatt működhet. A cseretelepvezetőnek az adózással vonatkozásban levő minden tevékenységéért a malom üzembentartója felelős. A vámcseretelepen idegen malomból származó őrleményeket tartani, ott őrlemény-, gabona- vagy termény kereskedéssel foglalkozni nem szabad. Ennek a tiltó rendelkezésnek megszegése esetén, vagy ha a cseretelepvezető működése az adózás tekintetében kifogás alá esik, a pénzügyigazgatóság az engedélyt megvonni köteles.

(5) A vámcseretelepengedély érvényének meghosszabbítását az érdekelt községi képviselőtestület határozatának, a járási főjegyző (polgármester) véleményének, valamint a cseretelep helye szerint illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulásának csatolása mellett mindenkor az év november havának 15. napjáig kell kérelmezni. Az olyan vámcseretelepeken, amelyeknek közérdekből való szükségességét a fentiek szerint nem igazolták, illetőleg amelyek további fenntartásához a kerületi iparfelügyelő nem járult hozzá, a következő évi január hó 1. napjától cserélést folytatni nem szabad.

(6) Ha a cseretelep helye szerint illetékes pénzügyigazgatóság a cseretelep működését az ellenőrzés tekintetében aggályosnak tartja, az engedélyt megvonhatja még abban az esetben is, ha a cseretelep közérdekből való szükségességét egyébként megfelelően igazoltatták is. Ha a községi képviselőtestület határozatát, a járási főjegyző (polgármester) véleményét, vagy az illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulását visszavonta, a pénzügyigazgatóság az engedélyt köteles azonnal visszavonni.

(7) Vámcseretelep felállításának engedélyezését a telep helye szerint illetékes forgalmi adóhivatal utján benyújtott és a pénzügyigazgatósághoz címzett beadványban lehet kérni. Az engedélyezésre irányuló kérvényben meg kell nevezni a cseretelep vezetőjét és be kell jelenteni a felállítandó cseretelep pontos címét. A kérvényhez minden esetben csatolni kell az érdekelt községi képviselőtestület határozatát, a járási főjegyző (polgármester) véleményét, valamint az illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulását. A vámcseretelep engedélyezésére irányuló kérelem felett a pénzügyigazgatóság dönt. Ha azonban a folyamodó a fenti igazolások bármelyikét elmulasztotta a kérvényéhez mellékelni, a pénzügyigazgatóság köteles a kérelmet tárgyalás nélkül visszautasítani.

27. §

Inségenyhítő mozgalom részére történő vámőrlés

(1) Az illetékes pénzügyigazgatóság engedélye alapján a község (város) saját termésű vagy földhaszonbér fejében, esetleg adományként kapott, illetőleg vásárolt gabonájának, továbbá a társadalmi inségenyhítő mozgalmak adományokból gyűjtött vagy vásárolt gabonájának - a hatósági vagy társadalmi inségenyhítő mozgalmak keretében történő közvetlen felhasználás céljára - a községi előljáróság (polgármester), illetőleg a mozgalom vezetősége által végeztetett bérőrlése vámőrlésnek minősül.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül más társadalmi célra végzett őrlés a forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek tekintendő.

(3) A mozgalom vezetősége még az őrlés megkezdése előtt tartozik az illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni, hogy mennyi búzát vagy kétszerest, illetőleg rozsot melyik malomban mikor és milyen kiőrlés szerint kíván vámőrlésben feldolgoztatni. A bejelentés alapján a vámőrlést a pénzügyigazgatóság - legfeljebb a naptári év végéig terjedő érvénnyel - engedélyezi. Az engedélyi a mozgalom vezetősége az őrlést végző malom üzembentartójának köteles átadni abból a célból, hogy azt a vám-feljegyzési könyv megfelelő tételének igazolásául megőrizze, az ellenőrzéskor felmutassa és az engedélyezett őrlés elvégzését követő havi vizsgálat alkalmával beszolgáltassa. A pénzügy-igazgatóság az engedély másolatát az ellenőrzésnél való felhasználás céljából az illetékes forgalmi adóhivatalnak is kiadja.

(4) A vámőrlésben előállított lisztet a mozgalom keretében csak természetben vagy kenyérré feldolgozva szabad kiosztani. Ha a lisztet értékesítik (eladják, elcserélik, sütési vagy más dij kiegyenlítésére adják át), az átruházott mennyiség értéke után a forgalmi adót meg kell fizetni.

28. §

A vám- és kereskedelmi őrlés adóalapja

(1) A vámőrlés adóalapja a vámőrlés végzéséért az őröltető által fizetett őrlési dij (vám).

(2) A kereskedelmi őrlés adóalapja a malom által szállított áru értéke és pedig :

1. a saját kereskedelmi, őrlésnél az értékesített őrlemények ellenértéke, egyéb átruházás esetén a szállított áru közönséges forgalmi értéke ;

2. az idegen kereskedelmi őrlésnél az őrlés végzéséért az őröltető állal fizetett őrlési dijon (vámon) felül az őröltető részére kiszolgáltatott őrlemények közönséges forgalmi értéke is.

(3) Ha a malom a vám- vagy az idegen kereskedelmi őrlés díját nem pénzben, hanem természetben szedi és a természetben szedett vámkeresetet hivatalos áron beszolgáltatni tartozik, az általános forgalmi adó alapja a vámkeresetnek hivatalos áron számított értéke : szabad forgalomban való értékesítés esetén pedig a vámkeresetnek szabad forgalomban elért ellenértéke.

(4) Saját vagy idegen kereskedelmi őrlés esetén a vevő vagy az őröltető részére kiszolgáltatott őrlemények értékének megállapításánál azok az árak irányadók, amelyeket a malom hasonló őrlemények eladása alkalmával tényleg felszámít. Hatósági rendelkezés folytán kiszolgáltatott őrlemények értékének megállapításánál a megállapított hatósági árak irányadók.

29. §

Mentesség

(1) Malmok által végzett vámőrlésből (darálásból, olajütésből, paprikaőrlésből, stb.) származó vámkeresetnek feldolgozatlanul, szemes állapotban való forgalombahozatala mentes a forgalmi adó alól A vámkeresetnek felőrölve vagy feldolgozva való értékesítése esetén azonban a malom éppen ugy általános forgalmi adót tartozik fizetni, mint a kereskedelmi őrlésből származó őrlemények forgalombahozatala alkalmával.

(2) A malomipari termékeknek (őrleményeknek) akár változatlan, akár feldolgozatlan állapotban való további forgalma a 17. § 32. és 34. pontjában megállapított fettételek mellett mentes az általános forgalmi adó alól.

30. §

A munkateljesítések után fizetendő forgalmi adónak átalányösszegben való megállapítása

(1) A kizárólag tételes vámőrlést és ezenfelül legfeljebb csak a munkadíj alapján adóztatandó munkateljesítést végző malmok vámkeresménye, bérmunkadija után fizetendő forgalmi adót kivetés utján átalányösszegben kell megállapítani.

(2) Az átalányt a malom telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatal a forgalmi adóhivatal területéről a pénzügyigazgatóság által kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával egy-egy naptári év tartamára állapítja meg.

(3) Az átalány alapja az előző naptári évben tényleg elért bevétel. Az átalány alapját akként kell megállapítani, hogy az előző naptári évben pénzben szedett őrlési díjakhoz hozzá kell számítani a gabonában vagy más terményben természetben megkeresett munkadíjaknak (vámkeresménynek) a megkeresés hónapjában érvényes helyi piaci árak alapján átszámított pénzértékét is. Az átalány alapjának kiszámításánál közömbös, hogy a munkadíj fejében átvett gabonát vagy egyéb terményt a malom üzembentartója maga használja-e fel vagy értékesíti.

(4) Az átalányösszegben megállapított forgalmi adóról a fizetési meghagyásokat minden év április hó végéig ki kell adni. Az évi átalány összegéi a telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatal postatakarékpénztári számlájára nyolc részletben, és pedig május, június, július, augusztus hónapokban az átalány 10-10%-át, szeptember, október hónapokban 20-20%-át, november, december hónapokban ismét 10-10%-át kell - minden hó 15. napjáig - befizetni. Az egyes hónapokban esedékes részletek összegét a fizetési meghagyásban fel kell tüntetni.

(5) Az átalányt az év leteltével, legkésőbb a következő év március hó 31. napjáig - a folyó évre szóló adóalap megállapításával egyidejűleg - felül kell vizsgálni és ha a letelt évi átalány megállapításánál számításba vett adóalap és a letelt év tényleges bevételeinek a (3) bekezdésben szabályozott módon kiszámított értéke között legalább 20%-os eltérés mutatkozik, az átalányt az elmúlt évre visszamenőleg ki kell igazítani. A többletet a forgalmi adóhivatal a folyó évi átalánnyal közös fizetési meghagyásban, de külön összegben írja elő, az adóalany javára mutatkozó összeg törlése iránt pedig a pénzügyi-igazgatósághoz tesz előterjesztést Az adóalany az év letelte előtt is kérheti az átalány kiigazítását, ha igazolja, hogy az év addig elmúlt hónapjaiban elért bevétele a megelőző év megfelelő időszakában elért bevételénél legalább 20%-kal kevesebb. Ha az átalány megállapításával kapcsolatban az adóalany terhére szándékos adórövidítés állapítható meg, a forgalmi adóhivatal az átalányt az elévülési határidőn belül bármikor helyesbítheti.

(6) A pénzügyigazgatóságnak az átalány megállapítása vagy kiigazítása tárgyában hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.

31. §

Könyvelési kötelezettség

(1) A malmokban, cseretelepeken és darálókban az ellenőrzés céljára a következő könyveket és feljegyzéseket kell vezetni:

1. a kizárólag tételes vámőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet és gabonaraktárkönyvet;

2. a kizárólagos csereőrlő malomüzemekben vám feljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet és őrleményraktárkönyvet;

3. a vegyesőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet, őrleményraktárkönyvet, idegen kereskedelmi őrlés könyvét;

4. a kizárólagos kereskedelmi őrlő malomüzemekben rendes kereskedelmi könyveket, de ezek keretén belül feltétlenül gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet, őrleményraktárkönyvet és - amennyiben ily munkákat is végeznek - darálási könyvet, valamint idegen kereskedelmi őrlés könyvét;

5. az 1-4. pontokban említett könyveken kivül minden malom üzembentartója pénztárkönyvet és ha árukat hitelben is ad el, hitelnapót:

6. a gabonatárolással foglalkozó malmok üzembentartói tárolási könyvet;

7. a vámcseretelepeken vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrleményraktárkönyvet;

8. az egyéb malmi tevékenységből elért mindennemű bevételről külön-külön könyvet;

9. a kisebb határszéli forgalomban végzett vámőrlésről (darálásról) a vám feljegyzési és darálási könyvekhez hasonló külön könyveket.

(2) A rizshántoló, rizsfeldolgozó, valamint búzát, kétszerest vagy rozsot az őrléstől és darálástól különböző egyéb módon feldolgozó üzemekben rendes kereskedelmi könyveket, de ezek keretén belül feltétlenül gabona- (nyers-és félkészáru) raktárkönyvet, a gyártásnak, illetőleg a gyártás egyes szakaszainak megfelelően gyártási könyvet, illetőleg gyártási könyveket, őrlemény-(készáru) raktárkönyvet és számlamásolati könyvet kell vezetni.

(3) Az örleményfeldolgozók (sütőiparosok, cukrászok, mézeskalácsosok, kenyér-, tészta-, keksz-, keményítő-, sikér-, csirizgyártók, stb ) őrleményforgalmukról őrleményraktárkönyvet kötelesek vezetni.

(4) A könyvvezetés céljára az állami adóhivatalnál, Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál szabályszerűen hitelesitett és amennyiben illetékkötelezettség áll fenn, szabályszerűen felbélyegzett könyveket kell használni, amelyeket abból a szempontból, hogy a jelen rendelet követelményeinek megfelelők-e, használatbavétel előtt az illetékes forgalmi adóhivatallal vagy bármelyik pénzügyigazgatósággal láttamoztatni kell. Illetékkötelezettség alá tartoznak azok a könyvek, amelyek az üzem, kereskedő vagy feldolgozó rendes üzleti könyvvezetésének lényeges részét képezik és amelyeket nem kizárólag a jelen rendeletben szabályozott ellenőrzés céljából vezetnek.

(5) A könyveket tintával vagy tintairónnal kell vezetni. A bejegyzésekben vakarás, törlés vagy átírás útján változtatni nem szabad. Téves bejegyzéseket törlő (storno) tétel bevezetésével vagy a téves bejegyzés olvasható áthúzásával s a helyes tétel föléjegyzésével kell kiigazítani.

(6) A vámfeljegyzési könyvet, a darálási könyvet, az idegen kereskedelmi őrlés könyvét, a gabonaraktárkönyvet, a tárolási könyvet, az. őrleményraktárkönyvet, az esetleg vezetett gyűjtő könyveket, a malomipari mellékmunkák könyvét és a pénztárkönyvet a hónap végén le kell zárni.

(7) Őrleményeknek őrleménykereskedők és feldolgozók (pékek) részére való forgalomba-hozatala esetén minden esetben számlát kell kiállítani. Ezeket a számlákat a vevők saját őrleményraktárkönyvük mellékleteként az 50. §-ban előirt idő alatt megőrizni és az ellenőrző közegeknek felmutatni kötelesek.

32. §

Vámfeljegyzési könyv és szállítóbárca

(1) A vámfeljegyzési könyvbe a vámőrlésnek minősülő őrléseket (ideértve a korpás őrlésnek nevezett gabonadarálást is) tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona beérkezésekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél fel kell tüntetni a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét (utca, házszám, helyrajzi szám szerint), foglalkozását, a vámőrlési tanúsitvány számát és a kiállító község (város) nevét, inségenyhítő mozgalom céljára végzett vámőrlésnél az engedély számát, a gabonás zsákok darabszámát, fajtánkint elkülönítve, zsáksúly nélkül a gabona tisztítás előtti és tisztítás utáni sulyát, a pénzben vagy természetben szedett őrlési dijat és a vámőröltetőknek kiszolgáltatott őrleményeket tartalmazó zsákok darabszámát, valamint - lisztfajták és jellegek szerint - a kiadott őrlemények súlyát zsáksúly nélkül.

(2) A malmokban és cseretelepeken minden vámőrlési gabonahitelre vonatkozólag szállítóbárcát kell kiállítani. A szállítóbárcát az őröltetővel vagy megbizottjával alá kell íratni s első példányát az őrleményszállítmánnyal együtt az őröltetőnek ki kell adni. Ha az őrleményt nem maga az őröltető, hanem megbizottja szállítja el a malomból vagy cseretelepről, a szállítóbárcát a megbízottal kell aláíratni. Az egy telepen (tanyán, majorban) lakó konvenciós cselédek részére az őrleményeket egy szállítóbárca kíséretében lehet szállítani, ha azt őrlés a vám feljegyzési könyvhöz csatolt és az egyes őröltető cselédek tételeit külön-külön feltüntető összesítő kimutatás alapján együttesen történt. Ha a malom üzembentartója a vámőrlést csuvározás útján végzi, s ezért az őröltető a szállítóbárcát nem írhatja alá, a csuvározással beszállított gabonáról, illetőleg így kiadott őrleményekről külön-külön keltetett és sorszámozott átvételi elismervényt kell két példányban kiállítani. Az egyik példányt az őröltetőnek kell átadni, a másik példányt pedig a vámfeljegyzési könyv mellékleteként meg kell őrizni. A szállítóbárcával csak azon a napon szabad a malomtelepről vagy cseretelepről őrleményeket kiszállítani, amely napról a bárca keltezve van.

(3) Ha a vámőrlésre jogosultnak több községben (városban) van lakása vagy gazdasága, a vámőrlésben előállított őrleményt házi vagy gazdasági felhasználás céljából az egyik községben lévő lakásáról vagy gazdaságából a másik községben lévő lakására vagy gazdaságába, esetleg lakásáról kenyérre való becserélés céljából a sütőiparoshoz kívánja szállítani, ez esetben a vámőrlésre jogosult a községi előljáróságtól (városi hatóságtól) igazolványt köteles kérni, amelyben a községi előljáróság (városi hatóság) igazolja, hogy a szállítani kívánt, őrlemény vámőrlésből származik, s azt házi vagy gazdasági felhasználás céljából kell elszállítani. Az igazolványban azt is fel kell tüntetni, hogy az őrleményt mély községbe (városba) szállítják. Ez az igazolvány a szállítás alatt a szállítóbárcát helyettesíti.

(4) A kisebb határszéli őrlési forgalomban a vámőrlésben előállított őrleményt szintén csak szállítóbárca kíséretében lehet külföldre szállítani.

(5) A vámfeljegyzési könyvet szállítóbárcával együtt ugy kell elkészíteni, hogy annak kél két lapja közül az első tételenként átlyukgatott (perforált) legyen. A másoló (indigó) papirossal, üvegtoll vagy tintairón használata mellett egyszerre történő átírással kiállítandó két lap közül az első lap a szállítóbárca, a második lap pedig a vámfeljegyzési könyv céljára szolgál. A másolatoknak tisztán olvashatóknak kell lenni, ezért célszerű a könyvben maradó lap alá keménypapiros- vagy bádoglemezt helyezni. A vámfeljegyzési könyv céljára szolgáló lapokat 1-től kezdődő folytatólagos lapszámozással kell ellátni. Az őröltetővel vagy megbízottjával a szállítóbárcát ugy kell aláíratni, hogy aláírása a szállítóbárca másolatára is átmásolódjék. Az első lapon készült szállítóbárcát - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelő kiállítás, illetve az őröltetővel a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint történt aláíratás után - az őrlemények elszállításakor ki kell szakítani és át kell adui az őröltetőnek (megbizottjának). A második - át nem lyukgatott - lap a vám-feljegyzési könyvben marad.

33. §

Darálási könyv

A darálási könyvbe a gabonanemüek állati takarmányozás céljára feldolgozását, továbbá a termények darálását (cserélését) tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, illetőleg termény beérkeztekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, a daráltató nevét, lakóhelyét, foglalkozását, a gabonát, illetőleg terményt tartalmazó zsákok számát, továbbá fajtánként külön-külön hasábban a darálásra behozott gabona vagy termény súlyát, a darálási dijat és a kiszolgáltatott dara mennyiségét kell feljegyezni. A gabonaneműeknek állati takarmányozás céljára való darálása esetén a darálási könyvbe a közellátásügyi miniszter vonatkozó engedélyének számát is fel kell jegyezni.

34. §

Idegen kereskedelmi őrlés könyve. Idegen kereskedelmi őrlésre átvett gabonát tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, stb. beérkeztekor azonnal be kell vezetni az idegen kereskedelmi őrlés könyvébe. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét és foglalkozását, a zsákok számát, fajtánként zsáksúly nélkül a gabonatisztítás előtti súlyát, a pénzben vagy természetben szedett őrlési díjat, fajtánként a kiszolgáltatott őrlemények mennyiségét, azok napi értékét és az érték után fizetendő általános forgalmi adó összegét, valamint a kiadott őrleményekről kiállított számla számát be kell jegyezni.

35. §

Gabonaraktárkönyv

(1) A gabonaraktárkönyv bevételi oldalára a beérkezés időpontjának, jogcimének és az átruházó nevének, lakcímének feltüntetésével tételenkint és nemenkint elkülönítve, azonnal be kell vezetni a bármilyen cimen beérkezett gabona és termény tisztítás előtti súlyát. A gabonaraktárkönyv kiadási oldalán időrendben a kiadás időpontjának, jogcimének és a megszerző nevének, lakcímének feltüntetésével fajtánkint elkülönítve azonnal be kell vezetni a bármilyen címen kiadott gabona termény mennyiségeket A felőrlésre kiadott gabona, illetőleg félkészáru mennyiségeket az őrlési könyvbe való bevezetéssel egyidejűleg kell bejegyezni.

(2) A tételes vámőrlő malmok üzembentartói a vámfeljegyzési könyvnek, darálási könyvnek és a malomipari mellékmunkák könyvének, havi összesítése alapján csak a természetben szedett vámkeresményt, illetőleg a természetben szedett munkadíjat kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A vámcserélő malmok üzembentartói idegen kereskedelmi őrlésre, illetőleg vámcserélésre, a cseretelepek vezetői pedig a cserélésre beszállított egész gabonamennyiség tisztítás előtti súlyát kötelesek havonkint összesítve a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A tárolással foglalkozó adóalanyok a tárolásra átvett és a tárolásból kiadott gabonamennyiség sulyát a tárolási könyv havi összesítése alapján ugyancsak havonkint összesítve kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni.

(3) Az egy-egy hónap folyamán azonos jogcímen bevételezett vagy kiadott gabona- és terménytételeket (vételből, stb.) a gabonaraktárkönyvben a segédkönyvek havi zárlata alapján összesítve szabad bevételbe, illetőleg kiadásba elszámolni, ha azokat tételenkint megfelelő gyüjtőkönyvben a tételek beérkezésekor vagy kiadásakor azonnal elkönyvelték.

(4) A raktárkönyvet a gabona-, termény-, illetőleg félkészáru tárolási helyén kell vezetni, hogy az a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.

36. §

Tárolási könyv

(1) Azok, akik gabona vagy termény tárolásával (raktározásával) foglalkoznak, tárolási könyvet kötelesek vezetni. A tárolási könyv bevételi oldalára a beérkezés időrendjében a tároltató nevének, foglalkozásának és lakcímének feltüntetésével tételenkint és fajtánkint elkülönítve azonnal be kell vezetni a betárolt gabona vagy termény súlyát. A tárolási könyv kiadási oldalán időrendben, a kiadás időpontjának, a tároltató nevének és a kitárolás jogcímének (eladás, felőrlés, csere, szemeselszállítási feltüntetésével tételenkint és fajtánkint elkülönítve azonnal be kell vezetni a kitárolt gabona vagy termény súlyát, valamint a tárolási dijat. Húsznál több tároltató ügyfél eseten a tárolási könyvön kívül minden egyes tároltató részére külön elszámolást (folyószámlát) is kell vezetni. Az egyes tároló számlákon fel kell tüntetni a tároltató nevét, foglalkozását és lakcímét, a gabona vagy termény beérkezésének időpontját, fajtáját és súlyát, valamint azt, hogy mikor és milyen fajtájú, súlyú gabona vagy termény számoltatott el a tároltatóval. A tárolási könyvben a tároltató fél folyószámlájának számát, a folyószámlán pedig a tárolási könyv bevételi vagy kiadási oldalának lapszámát (hivatkozási szám) kölcsönösen fel kell tüntetni.

(2) Mindazok, akik gabonatárolással (raktározással) foglalkoznak, kötelesek az átveti gabonáról tömbfüzetben két példányban elismervényt kiállítani, amely elismervényben fel kell tüntetni az átvétel időpontiát. a gabona tulajdonosának nevét és foglalkozását, a gabona fajtáját és mennyiségét. Ennek az elismervénynek egyik példányát a gabona tulajdonosának kell átadni, a tőlapot pedig a tárolási könyv, illetőleg folyószámla alapokmányaként meg kell őrizni. A közraktáraknál betárolt gabonára vonatkozólag ezt az elismervényt a közraktári jegy pótolja.

37. §

Őrlési (malter) könyv

(1) A gabona őrléséről őrlési (malter) könyvet kell vezetni.

(2) Az őrlési könyvbe az őrlés alá vett gabona súlyát, valamint az abból előállított őrlemények súlyát kell bevezetni. Az előállított őrleményfajták súlya mellett azok kiőrlési százalékát is fel kell tüntetni. Ugyanilyen módon a tisztítás során kiválasztott ocsu, konkoly, bükköny és egyéb hulladékmennyiséget, valamint az őrlés befejezése után mutatkozó porlási veszteségnek megfelelő sulyhiányt is kilogrammokban - és ezen felül az őrlés alá vett gabona súlyához viszonyított százalék feltüntetésével - kell bevezetni. Gabonának a mindenkor érvényben lévő kiőrlési rendelkezésektől eltérő őrlése (pl. buza egységes őrlése) esetén az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt szembeötlő módon fel kell tüntetni az őrlés eltérő voltát (pl. 80 vagy 83%-os egységes őrlés) és a vonatkozó közellátásügyi miniszteri rendelet vagy engedély számát is fel kell jegyezni.

(3) Ha a malomban az őrlés alá vett gabona súlyát önműködő mérlegen mérik, az őrlés megkezdése előtt elegendő az őrlési könyvben a feldolgozás alá vont gabona fajtáját és az önműködő mérleg (mérlegek) kezdő számjelzését feltüntetni. Ha azonban a malomban az őrlés alá vett gabonát tizedes mérlegen mérik, az egy-egy őrletben felőrölni szándékozott gabona mennyiségét az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt fel kell tüntetni. Ha az örletet bármilyen okból (uj őrlet megkezdése vagy hosszabb üzemszünet miatt) megszakítják, a megszakítás időpontját, valamint a megszakítás időpontjáig felőrölt gabona és az addig már kiőrölt őrlemények súlyát, végül önműködő mérleg használata esetén a megszakításkor mutatkozó mérlegszámot az őrlési könyvben fel kell tüntetni.

(4) A malmokban a gabonát a napi őrlőképesség egyharmad részénél kisebb őrletekben nem szabad felőrölni. A pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal indokolt előterjesztése alapján és a malom műszaki berendezésének figyelembevételével állapítja meg azt a leghosszabb időt, amely időtartama alatt a malomban egy-egy őrletet be kell fejezni s el kell számolni. Egy-egy őrletet a kizárólagos kereskedelmiőrlő és a nagyobb forgalmu vegyesőrlő malmokban általában 5 naponként, a többi vegyesőrlő és az összes kizárólagos csereőrlő malmokban pedig általában két naponként kell befejezni és elszámolni. A pénzügyigazgatóság az őrletek elszámolására indokolt esetben hosszabb időt is engedélyezhet.

38. §

Őrleményraktárkönyv

(1) Az örleményraktárkönyv bevételi oldalára az időpont és az őrlet számának megjelölésével az őrlés befejezése után azonnal fajtánként be kell vezetni az őrlési könyv alapján az egyes őrletekből nyert készőrlemények teljes súlyát, illetőleg a raktári osztályozással vagy keveréssel előállított, esetleg bármily más címen szerzett őrlemények súlyát is. A vásárolt őrleményeknél fel kell tüntetni az áru eladójának (szállítójának) nevét, címét (telephelyét) és a számla lapszámát. A raktárkönyv fejrovatában fel kell tüntetni, hogy az egyes hasábokban az árunak a csomagolással együtt mért vagy pedig tiszta súlyát tartják-e nyilván. A raktárkönyvben az őrlemények mennyiségét kilogrammokban vagy ha a zsákolás (csomagolás) a kereskedelmi szokásoknak megfelelőleg történik, a zsákok (csomagok) számának feltüntetésével kell elkönyvelni.

(2) A kiadási oldalra az időporit és a számla lapszámának feltüntetésével be kell vezetni időrendben azonnal és fajtánkint az elszállított vagy raktári osztályozásra, keverésre, illetőleg feldolgozásra kiadott őrlemények mennyiségét. A vámcserében és idegen kereskedelmi őrlésben, esetleg annak minősülő cserében kiadott őrlemények mennyiségét a raktárkönyv kiadási oldalán a vámfel jegyzési könyvnek és az idegen kereskedelmi őrlés könyvének havi zárlata alapján összesítve egy tételben kell bevezetni. Ha a raktárkönyvben az őrleményeknek zsáksúllyal együtt mért súlya szerepel, a vámcserében kiadott őrleményeknek a vámfeljegyzési könyv szerint elszámolt tisztasúlyán (zsák nélkül mért sulyán) kívül - külön tételben - a megfelelő zsáksúlyt is ugyancsak kiadásba kell helyezni. A közvetlenül fogyasztók részére összsúlyban 20 kg-on aluli tételekben eladott őrleményeket zsákonkint vagy ha egy zsák őrlemény nem fogyott el, naponként összevontan lehet bevezetni.

(3) A raktárkönyvet az őrlemény tárolási helyén kell vezetni, hogy a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.

39. §

Egyéb malmi tevékenységek és malomipari mellékmunkák könyve

Az egyéb malmi tevékenységekről és a malomipari mellékmunkákról - az őrlés és darálás kivételével - (pl. hajdina, köles, stb.) hántolásáról, vetőmagtisztitásról, tengeriszáritásról, tengerimorzsolásról, szecskavágásról, szálastakarmányzuzásról stb.) vezetendő könyvekben tételenkint, folytatólagos sorszámok alatt be kell vezetni a beérkezés időpont iát, a megrendelő nevét, foglalkozását, lakhelyét, fajtánkint külön hasábokban a feldolgozásra hozott nyersárú súlyát, a munkadijat és a kiszolgáltatott áru súlyát.

40. §

Őrlemény készletek ellenőrzése, mintavétel és lisztvizsgálat

(1) A malmokban, örleménykereskedőknél és feldolgozóknál az őrleménykészleteket ellenőrizni kell abból a szempontból, hogy a kiőrölt, keveréssel előállított, illetőleg raktáron tartott liszteknek az őrlési könyv, illetőleg őrleményraktárkönyv vagy a zsákzárjegy szerint való minősítése a valóságnak megfelel-e.

(2) Minden olyan esetben, amikor az őrlemény fajtájának feltüntetése nem felel meg a valóságnak és azt összehasonlító vizsgálat (Pekár-próba) alapján a helyszínen nem sikerül az ellenőrzöttel (megbízottjával) egyetértésben elbírálni, az őrleményből mintát kell venni. A minta céljára az őrleményt tartalmazó zsák vagy tartány különböző rétegeiből kell lopó vagy bádogkanál segítségével legalább 1 kilogrammnyi mennyiséget kiemelni s tiszta eszközzel jól Összekeverve, két erős papírzacskóban 1/2-1/2kilogramm súlyt elhelyezni. Ezután a mintákat tartalmazó csomagokat hivatalos pecséttel és a fél pecsétjével is oly módon kell lezárni, hogy a pecsétek lenyomata olvasható legyen. A megállapíthatóan egy-egy őrletből vagy keverésből eredő örleménymennyiségből külön-külön kell mintát venni. A minta céljára szükséges lisztmennyiséget az 5 zsákon aluli készleteknél minden egyes zsákból, az 5-24 zsákot kitevő készleteknél legalább 5 zsákból, a 25-50 zsákot kitevő készleteknél legalább minden ötödik és az 50 zsákon felüli készleteknél minden tizedik zsákból, a zsákok különböző (alsó, felső, középső) rétegeiből kell venni. A szállítás közben megsérült vagy átnedvesedett zsákokat a mintavételnél mellőzni kell. A mintavételről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben fel kell tüntetni az ellenőrző közeg, valamint az érdekeltnek vagy megbízottjának nevét, a mintavétel szükségét (okát), a mintavétel napját és helyét, a pecsétek lenyomatát, az őrlemény fajtáját és számjelzését, a zsákzárjegyen esetleg feltüntetett őrletszámot, a vizsgálat alá vont készlet egész mennyiségét (zsákok, tartányok számát), azoknak a zsákoknak számát, amelyekből a minta vétetett, végül az eljárás során észlelt gyanús ténykörülményeket. Az egyik mintát a jegyzőkönyvvel együtt a forgalmi adóhivatalhoz kell beküldeni, a másik mintát megőrzés végett a félnek kell átadni.

(3) A megmintázott lisztből a hivatalos mintán felül még egy, ellenőrző Pekár-próbához szükséges mennyiségű lisztet kell a forgalmi adóhivatalhoz beküldeni. Ha az ellenőrzött tagadásával szemben a forgalmi adóhivatal házivizsgálata is igazolja a kifogás alaposságát, akkor a mintát megvizsgálás céljából a Országos Gabona- és Lisztkisérleti Intézethez (Budapest, II., Kisrókus-utca 15/b.) kell beküldeni.

(4) A pénzügyigazgatóság az előző bekezdésben emiitett intézet véleménye alapján dönt abban a kérdésben, hogy az őrleményeknek szabálytalan minősítése folytán történt-e forgalmi adómegrövidités vagy más szabálytalanság. Az átminősítés általában a raktáron talált őrleménymennyiségre vonatkozik, ha azonban megállapítható, hogy a raktáron talált őrlemény vagy annak egy része melyik őrletből ered, a vonatkozó őrletből nyert azonos fajtájú őrlemény egész mennyiségét át kell minősíteni.

(5) Az őrlemény előállítója, illetőleg az őrlemény tulajdonosa a lisztvizsgálat diját megtéríteni köteles, ha a lisztvizsgálat eredménye alapján az általa előállított, illetőleg raktáron tartott őrlemények a hivatalos liszt jelleg mintától eltérőnek bizonyultak.

IV. FEJEZET

Fényűzési forgalmi adó

41. §

A fényűzési forgalmi adó tárgya és az adó kulcsa

(1) Fényűzési forgalmi adó alá esik a következő tárgyak (áruk) forgalma :

1. Palackozott bor abban az esetben, ha eladási ára - a palack árát is beleszámítva - literenként a 8 forintot meghaladja, továbbá a must, gyümölcslé, gyümölcsmust, gyümölcs-szörp és méhsör a palackozás (töltés) helyén. Az adó kulcsa 20%.

2. A pezsgőbor a gyártás helyén. Az adó kulcsa 50%.

3. Illó olajok, illat- és zamatanyagok, esszenciák, illatszerek és kozmetikai készítmények (vámtarifa 424-429. és 433., 435. számai alá tartozó áruk), a fogpor, fogszappan, fogpaszta, fogkrém, szájvíz, timsó és a csecsemőápolószerek kivételével, az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

4. Játékkártya a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

5. Bármilyen mennyiségű állati selymet tartalmazó textilipari termékek - a fonalak és a sebvarró fonal kivételével - a gyártás helyén. Az adó kulcsa 30%.

6. A csomózott és a selyemfonalakból készült szőnyegek, valamint a valódi gobelinek a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

7. A gépekkel előállított hímzések, csipkék - az egy-, kettő- és háromszálu "Klöppel" csipkék kivételével - és léghimzések az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 30%.

8. Bármilyen prémből készült szűcsáruk -a nem nemesített belföldi bárány- (juh-) prémbőrből készültek kivételével - kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 20 %.

Nem esik fényűzési forgalmi adó alá a férfi vagy női felsőruhára csak gallérként, kézelőként vagy díszítésül, de tartós vagy állandó jelleggel (rávarrással, rádolgozással) alkalmazott prémbőr. Ha ezeket a felsőruha diszitésül szolgáló prémbőröket önállóan szállítják, a fényűzési forgalmi adót meg kell fizetni. Meg kell fizetni a fényűzési forgalmi adót akkor is, ha a prémbőröket a kiskereskedelmi forgalomban fényűzési forgalmi adóköteles áruk javításához használják fel. A bérmunkánál felhasznált fényűzési forgalmi adóköteles szőrme értékét azonban a bérmunka adóalapjának a 15. § (2) bekezdése szerint történő megállapítása alkalmával az általános forgalmi adó alá eső munkadijbevételhez hozzászámítani nem kell, hanem a szőrme értéke után esedékes fényűzési forgalmi adót a munkadíj után járó általános forgalmi adó mellett külön kell megfizetni.

9. A valódi antilop-, rozmár-, fóka-, strucc-, krokodil-, hal-, béka-, gyík-, kígyó- és egyéb hüllőbőrök, valamint a lakkbőr a gyártás helyén. Az adó kulcsa 40%.

10. Mindennemű tapéta és kárpit - a bútorhuzat kivételével - az előállítás helyén. Az adó kulcsa 30%.

11. Az óvszerek a gyártás helyén. Az adó kulcsa 30%.

12. Az üvegmozaik, továbbá a rézbe vagy ólomba foglalt és színezéssel vagy festéssel díszített táblaüvegek a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

13. Bármilyen porcellán, fayence, kőedény és agyagáru - a máz nélkül forgalomba hozott virágcserép, állatetető- és itatóedények, továbbá a mázzal készült háztartási használatra szolgáló vizes- és boroskorsók, főzőlábasok, főzőfazekak, kályhacsempék, falburkolólapok és egészségügyi, valamint az elektrotechnikai szerelési, szigetelési és műszaki cikkek kivételével - a gyártás (előállítás); helyén. Az adó kulcsa 20%.

14. a) A nyers káliüveg és az ólomkristályüveg a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 25%.

b) Bármilyen öblös üvegáru, amely fény-vagy valódi (polier-) arannyal, mintacsiszolással, edzéssel, maratással, véséssel (gravírozással) készül, kivéve a használhatóság szempontjából szél- és fenékcsiszolással vagy homályos több csíkkal és egy fényes körcsíkkal készített árukat és az egészségügyi cikkeket, a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

c) Bármilyen táblaüvegáru, ha egészben vagy részben edzett, maratott, vésett (gravírozott), ornament, katedral, valamint az u. n. fazettával ellátott (csiszolt) állapotban vagy tükör céljaira foncsorozva kerülnek forgalomba, kivéve a használhatóság szempontjából u. n. élcsiszolással és kagylóval készített áru, továbbá a csiszolatlan, furkolt és 4/4-es szalagüvegből készült finntükör a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

15. Platina-, platinaezüst-, arany- és ezüst-árak, drágakő-, féldrágakő-, korall-, brilliáns-, igazgyöngy-, gyémánt-, smaragd-, rubináruk, általában az ékszerek nemesfémből vagy nemesfémmel, drága-, féldrágakövekkel vagy korallokkal kapcsolatban. Nemesfémből való vagy nemesfémmel kapcsolatban levő órák. Ha az ékszerész az ékszerüzletében levő árukról nem igazolja hitelt érdemlően, hogy azok nem fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak, akkor azt kell vélelmezni, hogy azok fényűzési forgalmi adó alá eső ékszerek, az ilyen üzletek tehát teljes forgalmuk után fizetik a fényűzési forgalmi adót. Az adó kulcsa a kiskereskedelmi forgalomban fizetendő 50%.

16. A hangszerek, gramofonok és más zene előadására alkalmas készülékek, hanglemezek, rádióvevőkészülékek (ideértve a pick-up-okat és csak a rádión át megszólaló lemezjátszókat és elektrogramofonokat is), hangszekrények, lemezváltók a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 10%. A gramofonnal össze nem épitett vagy azzal kapcsolatban nem levő rádióvevőkészülékek után csak akkor kell fényűzési forgalmi adót fizetni, ha a csövek száma háromnál több. A hálózati készülékeknél az egyenirányítás célját szolgáló csövek a csövek számának megállapításánál figyelmen kívül maradnak. (Nem esnek tehát fényűzési forgalmi adó alá a 3 + 1 vagy 3 + 2 csöves készülékek.)

17. Fényképezőgépek és ezek objektivjei (tárgylencséi), továbbá a képvetítő készülékek a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

18. Forgalomban nem levő bélyegek, előnyomott bélyegekkel ellátott bélyegalbumok és a bélyeggyüjtemények a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt áruk alatt mindazokat az árukat kell érteni, amelyeket az általános felfogás vagy az üzleti (szakmai) vélemény az emlitett áruk alatt ért. Vámtarifaszám megjelölés esetén mindazokra az árukra kiterjed a fényűzési forgalmi adókötelezettség, amelyek a vámtarifa és a hivatalos magyarázatok szerint a vonatkozó vámtarifaszámok, illetőleg alszámuk alá tartoznak Vitás esetekben végső fokon a pénzügyminiszter dönti el, hogy valamelyik áru tárgya-e a fényűzési forgalmi adónak.

(3) Az (1) bekezdésben felsorolt árukon kivül fényűzési forgalmi adó alá esnek még :

1. A virágkereskedések az élővirágok eladásából származó bevételük után. Az adó kulcsa 10%. Mentesek a fényűzési forgalmi adó fizetés alól az alkalmi piaci, csarnoki és az utcai virágárusok akkor is, ha állandó jellegű elárusító helyük van.

2. Az élő állat (kutya, macska, mókus, majom; madár, diszhal, stb.) kereskedések az állatok eladásából származó bevételük után. Az adó kulcsa 50%.

3. A valódi ékszerek mellett kizárólag vagy túlnyomórészt ékszerutánzatok, dísztárgyak, emléktárgyak s hasonló cikkek eladásával foglalkozó kereskedések (bijouteriek) teljes bevételeik után. Az adó kulcsa 50%.

4. A régiségek a belföldi kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30% Az adófizetési kötelezettség a régiségek adás-vételével üzletszerűen foglalkozó kereskedőket terheli. A fényűzési forgalmi adókötelezettség tekintetében régiségnek számítanak az 1850. év előtt készült szobrászati, festészeti és grafikai művek abban az esetben is, ha művészi alkotásoknak nem tekinthetők. A nyomdaipar 1850. év előtti terméket s az 1850. év előtti időből származó kéziratok. Anyagukra tekintet nélkül az olyan dísztárgyak, ruházati és egyéb használati tárgyak, templom, iskola, hivatal, lakás és műhely berendezési és felszerelési tárgyak, vadászati, halászati és egyéb foglalkozási eszközök, amelyeknek anyagértékén kívül nyilvánvalóan történelmi vagy művelődéstörténeti értékük van. A kizárólagos régiségkereskedők üzletében raktáron tartott árukról általában azt kell vélelmezni, hogy azok fényűzési forgalmi adóköteles régiségek. Régiségeken kivül egyéb tárgyakat is árusító kereskedőknél vagy iparosoknál az adóalannyal kötött egyezséggel vagy szakértői becsléssel kell a fényűzési adóköteles forgalom valószínű összegét s az ezután fizetendő fényűzési forgalmi adóátalány összegét megállapítani.

(4) Az (1) bekezdés alapján fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyaknak bérmunkában való előállítása esetén a fényűzési forgalmi adót a bérmunkát végző köteles megfizetni a megrendelő egyetemleges felelőssége mellett. Az adó alapja a bérmunkában előállított fényűzési tárgyak közönséges forgalmi értéke.

(5) Abban az esetben, ha a kiskereskedelmi forgalomban fényűzési forgalmi adó alá eső árukat az előállító közvetlenül fogyasztók részére hozza forgalomba, a fényűzési forgalmi adót a termelői forgalmi adón felül külön megfizetni tartozik.

42. §

Fényűzési vállalatok

(1) Azok a tánc- vagy műsorengedéllyel rendelkező vendéglátó üzemek, amelyeket az illetékes pénzügyigazgatóság a rendőrhatóság és az érdekképviseleti szervek meghallgatása után fényűzési vállalatnak minősített, a minősítő határozatban megjelölt helyiségekben a tánc vagy a műsor tartama alatt elért minden bevételük után, beleértve az esetleges belépőjegyekből, ruhatári, kuvert- vagy bármely más cimen felszámított dijakból származó bevételeket is, 30% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A kiszolgáltatott ételek és italok beszerzése alkalmával a fényűzési vállalatok terhére felszámított általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó beszámításának nincs helye. A távbeszélő használatáért szedett dijak, a szivar és szivarka eladásokból származó bevételek, továbbá a számlákban külön felszámított, a kiszolgálószemélyzetet megillető s részükre kiadott kiszolgálási dijak és ellenérték nélkül kiszolgáltatott áruk pénzértéke után sem fényűzési, sem általános forgalmi adót nem kell fizetni.

(2) A tánc- vagy műsorengedéllyel rendelkező vendéglátó üzemek minősítésénél figyelembe kell venni, hogy a látogató közönség összetétele és köre olyan-e, amelynek költekező életmódjából jogosan lehet következtetni a nagyobb vásárlóképességre. Figyelemmel kell lenni az üzem költségesebb és kényelmesebb berendezésére, az értékesebb felszerelésre, a kiszolgálás választékosságára és az üzlet fekvésére is. Figyelembe kell végül venni azt is, hogy a kiszolgáltatott ételek és italok árai mennyivel haladják túl az egyszerűbb vendéglátó üzemekben kapható ételek és italok árait.

(3) A pénzügyigazgatóságok e rendelet megjelenésétől számított 15 napon belül tartoznak a tánc- vagy műsorengedéllyel rendelkező vendéglátó üzemek minősítése tekintetében a rendőrhatóság és az érdekképviseleti szervek meghallgatása után határozni. A rendelet megjelenése után engedélyt nyert vállalatoknál vagy új vállalat keletkezése cselén a minősítés kérdésében a 47. §-ban meghatározott bejelentés beérkezését követő 15 nap alatt kell határozni. A határozatban fel kell tüntetni, hogy a fényűzési forgalmi adókötelezettség a vállalat összes helyiségeire vagy pedig csak a külön megjelölt helyiségekre terjed ki. A minősités hatálya mindaddig fennáll, amíg azt a pénzügyigazgatóság a vállalat kérelmére meg nem szünteti. A pénzügyigazgatóságnak a minősítés kérdésében hozott határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezéssel élni.

(4) A rendőrhatóság a fényűzési vállalattá minősített vendéglátó üzemeknek uj tánc- vagy műsorengedélyt csak abban az esetben adhat ki, ha a folyamodó az illetékes forgalmi adóhivatal, a székesfővárosban az illetékes kerületi forgalmi adóosztály által kiadott bizonyítvánnyal igazolja, hogy fényűzési forgalmi adóhátraléka nincs, illetőleg, hogy a fényűzési forgalmi adóban esetleg fennálló hátralékát a részére engedélyezett részletfizetési kedvezménynek megfelelően pontosan törleszti. A fényűzési forgalmi adó fizetését pontosan nem teljesítő vállalatoktól a pénzügyi hatóság megkeresésére az állandó tánc- vagy műsorengedélyt vissza kell vonni.

(5) A mozgófényképüzemek minden bevételük után 20% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A jegy árában áthárított fényűzési forgalmi adó és egyéb közszolgáltatás nem számítható a fényűzési forgalmi adó alapjához. A közcélú és jótékonysági intézmények, társadalmi egyesületek, politikai pártok, szakszervezetek, nemzeti segély, stb. rendezésében jótékony célra vagy oktatási célból megtartott mozgóképelőadásokból származó bevételek az illetékes pénzügyigazgatóság előzetes engedélye alapján mentesíthetők a fényűzési forgalmi adó alól.

(6) A fényűzési forgalmi adót adóbevallás mellett pénzben fizető mozgófényképüzenlek a pénztárkönyv vezetésén kívül kötelesek nyilvántartani a beszerzett jegytömbök (tekeresek) számát, eladási áranként elkülönítve, ugyanígy a naponként használatba vett (a pénztárnak kiadott) jegytömbök (tekercsek) számát s a szokásos napi zárlat eredményeként a naponként eladott jegyek darabszámát, ugyancsak eladási áranként elkülönitve. Ennek a rendelkezésnek egységes és célszerű végrehajtására a pénzügyigazgatóságok - az érdekelt mozgófényképüzemekkel való előzetes tárgyalás után - részletes utasítást kötelesek adni a forgalmi adóhivataloknak. Az érdekeltséggel folytatott együttes tárgyalás során kell megállapítani az egy-egy mozgófényképüzem által havonként kiadni szokott ingyenjegyek számát is, eladási áranként elkülönítve.

(7) A forgalmi adóhivatalok havonként a jegynyilvántartások alapján is ellenőrizni kötelesek, hogy a fényűzési forgalmi adót adóbevallás alapján fizető mozgófényképüzemek minden bevételüket bevezetik-e pénztárkönyvükbe. Amennyiben a jegynyilvántartások helyessége ellen jogos kifogás támasztható, a forgalmi adóhivatal elrendelheti, hogy a mozgófényképüzem csak a forgalmi adóhivatal által előzetesen lebélyegzett jegyeket árusíthat, szükség esetén az üzem állandó ellenőrzését is elrendelheti, amelynek legrövidebb időtartama egy hónapban állapítandó meg. A forgalmi adóhivatalnak a jelen bekezdés rendelkezése alapján kiadott határozatai ellen igénybevehető jogorvoslatoknak (fellebbezés a pénzügyigazgatósághoz, illetőleg ennek határozata ellen a pénzügyminiszterhez) halasztó hatálya nincs.

(8) Ha a mozgófényképüzem engedélyese a (6) vagy (7) bekezdés rendelkezése alapján megállapított könyvvezetési és jegynyilvántartási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget, valamint ha a forgalmi adóhivatal székhelyén kívül eső városban vagy községben működő mozgófényképüzem fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettségéi nem teljesíti pontosan, a forgalmi adóhivatal jelentése alapján a pénzügyigazgatóság az elsőfokú rendőrhatóságot keresi meg, hogy a mozgófényképüzemnek a következő hónapra, illetőleg játszási időszakra szóló játszási engedélyt ne adja ki. A forgalmi adóhivatal székhelyén működő mozgófényképüzemek azt a körülményt, hogy forgalmi adóhátralékuk nincs, esetről-esetre előzetesen - a forgalmi adóhivatalnak a játszási engedély iránti kérvényre vezetett igazolásával - tartoznak az elsőfokú rendőrhatóság előtt igazolni.

43. §

Árverések fényűzési forgalmi adókötelezettsége

(1) A 1888 : XXII. törvénycikk rendelkezései alapján kiadott kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri engedély mellett ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozok az árverési vételár után - az elárverezett tárgy minőségére tekintet nélkül - 10% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A fényűzési forgalmi adót az árverési jegyzőkönyv után járó okirati illetéken felül kell megfizetni s az adó összegének lefizetése előtt a megvett tárgyat a vevőnek átadni nem lehet. A 41. § (3) bekezdés 4. pontja alapján régiségeknek nem minősülő használt ruházati cikkek és könyvek árverése esetén csak általános forgalmi adót kell fizetni

(2) Az (1) bekezdésben megállapított fényűzési forgalmi adót csak az ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozók tartoznak megfizetni. Ilyenek a postatakarékpénztár árverést csarnoka s a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélyével ilyen tevékenységet folytató személyek

(3) Más árverés után csak abban az esetben kell termelői forgalmi adót, általános forgalmi adót, esetleg fényűzési forgalmi adót fizetni, ha az árverést szenvedő fél termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adófizetésre köteles személy s olyan árukészlete kerül árverésre, amelynek forgalombahozatala esetén az érverést szenvedő az általános szabályok szerint termelőt forgalmi adót, általános forgalmi adót vagy fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. Ha az árverési vevő árverésen megvett áruk tekintetében maga is fényűzési forgalmi adófizetésre kötelezett személy, az árverési vételár után igazoltan fizetett fényűzési adót a saját adóköteles forgalma után fizetendő fényűzési forgalmi adóból levonhatja. A termelői forgalmi adó és az általános forgalmi adó beszámításának azonban nincs helye. A pénzügyigazgatóságoknak és forgalmi adóhivataloknak ezért figyelemmel kell kísérniük a területükön hirdetett bírósági és egyéb árveréseket abból a szempontból, hogy az árverést szenvedők között nincs-e termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adófizetésre köteles személy s hogy a végrehajtás nem ezek üzemi vagy üzleti árukészletére vezettetik-e.

(4) Fényűzési forgalmi adó alá esik a lóversenyegyesületek vagy lóversenyistálló tulajdonosok által tartott versenyló árveréseken befolyt vételár is. Az adó kulcsa 20%.

44. §

Mentesség a fényűzési forgalmi adó alól

(1) Mentes a fényűzési forgalmi adó alól:

1. Fényűzési tárgyaknak az állam, törvényhatóságok, városok, községek vagy ezek birtokában levő vagy kezelésében álló intézmények, alapok és alapítványok részére történt átruházása.

2. Előzetes pénzügyigazgatósági engedély mellett:

a) a minőségűknél fogva csak vallási, egyházi, közoktatási, tudományos, gyógyászati célokra vagy ipari üzemek üzemi (kísérletezési) céljaira rendelt fényűzési tárgyaknak ilyen személyek, hatóságok, intézetek vagy vállalatok részére történt átruházása, valamint a társadalmi és testedző egyesületek vagy szövetségek részére alapszabályszerű működésükhöz szükséges valamennyi fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyaknak átruházása ;

b) fényűzési tárgyaknak olyan személyek részére történt átruházása, akik az említett tárgyakat iparukban áruelőállításra használják ;

c) a kiskereskedelmi forgalomban adóköteles fényűzési tárgyaknak olyan személyek részére való átruházása, akik az említett áruk forgalombahozásával keresetszerűen foglalkoznak;

d) a hivatásuk gyakorlásához szükséges hangszereknek zenetanárok, hivatásos zenészek és énekesek, valamint a zeneművészeti főiskola és az ezzel egyenrangú intézetek növendékei, továbbá a Munkás Kulturszövetség dalos- és karnagyképző iskolájának hallgatói részére történő átruházása az illetékes szövetség, intézet, iskola megfelelő igazolása esetén.

3. Viszonosság esetén a Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjainak és ezek családtagjainak személyes használatára vagy háztartási szükségletére szolgáló olyan fényűzési tárgyak átruházása, amelyek után a fényűzési forgalmi adót az áru termelésének helyén kell megfizetni.

(2) A fényűzési forgalmi adómentesség igazolására az (1) bekezdés 1. pontja alá tartozó esetekben az illetékes állami szerv, törvényhatóság, város vagy község által kiállított, hivatalos pecséttel s a kiadmányozásra jogosult tisztviselő aláírásával ellátott átvételi elismervény szolgál. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adózó bevételét adómentes tételként bevallotta.

(3) Az (1) bekezdés 2. a), b), c) és d) pontjai alá tartozó esetekben az előzetes pénzügyigazgatósági engedélyt általában esetenkint kell kérni s az engedélyt - a megfelelő adóbevalláshoz való csatolás végett - az eladónak kell átadni. Ez alól a szabály alól csak akkor van eltérésnek helye, ha a pénzügyigazgatóság az (1) bekezdés 2. b) pontja alapján (esetleg külön felhatalmazás esetén a 2. c) pont alapján is) egy naptári évre szóló érvénnyel állit ki engedélyt. Az (1) bekezdés 2. b) pontja alapján fényűzési forgalmi adómentes beszerzésre jogosító engedély akkor is kiadható, ha a feldolgozással előállított új áru nem fényűzési tárgy vagy ha a bedolgozással a fényűzési tárgy olyan áru alkatrészévé válik, amely után fényűzési forgalmi adót nem kell fizetni. Fényűzési tárgyak belföldi előállítóitól sem követelhető fényűzési forgalmi adó abban az esetben, ha az általuk termelt fényűzési tárgyat saját üzemükben tovább feldolgozzák vagy más áruba bedolgozzák s a fel- vagy bedolgozással előállított áru nem fényűzési tárgy.

(4) Az adómentesen kiszolgáltatott fényűzési tárgyakról az engedély számát, az áru pontos megjelölését, mennyiségét és értékét és az átvétel idejét is tartalmazó átvételi és azonos tartalmú átadási elismervényt kell adni. Az eladó az átvételi elismervényt és az adómentes beszerzésre jogosító eredeti engedélyi ahhoz az adóbevalláshoz csatolja, amelyben az eladást adómentes tételként bevallotta. Azoknál a foglalkozási ágaknál, melyeknek tagjai egyéni vagy adóközösségi átalányösszegben fizetik a fényűzési forgalmi adót, a belföldi adómentes beszerzésre jogosító engedélyre, valamint az átvételi és átadási elismervényekre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni, mert az átalányösszeg megállapítása a fényűzési forgalmi adóköteles forgalom számitásbavételével történik.

(5) A Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjait - viszonosság esetén -a külföldről behozott fényűzési tárgyak után minden esetben, belföldi forgalomban pedig a gyártás helyén fizetendő fényűzési forgalmi adó alól illeti meg az adómentesség. A viszonosság fennállásának s az ennek alapján igényelhető adómentességnek igazolására a külügyminiszter által a diplomáciai képviseletek tagjai és ezek családtagjai részére kiállított névre szóló arcképes igazolvány szolgál. Belföldi forgalomban az áru átadásáról kiállított átvételi elismervényre kell az egyéb adatokon kívül az arcképes igazolvány számát is rávezetni. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adóalany az eladást adómentes tételként bevallotta.

45. §

Műkertészek fényűzési forgalmi adójának átalányozása

(1) A virágok, díszfák, díszcserjék és díszítő növények belföldi termelésével keresetszerűen foglalkozó műkertészek, virágtermelők és faiskola tulajdonosok, ha a termelést fűtőberendezéssel ellátott üvegházakban folytatják, a fényűzési adóköteles növényeknek november 15. és április 15. között eladásából származó bevételeik után tartoznak a fényűzési forgalmi adót megfizetni. A fűtőberendezéssel el nem látott üvegházakban folytatott növénytermelés vagy fűtőberendezéssel ellátott üvegházakban nem az említett virágok és dísznövények termelése vagy ez utóbbi növényeknek nem kereseti tevékenység céljából való termelése sem fényűzési, sem általános forgalmi adó alá nem esik.

(2) A fényűzési tárgyakká minősített növényeknek az (1) bekezdés rendelkezései szerint fényűzési adóköteles belföldi termelése után fizetendő fényűzési forgalmi adót átalányösszegben kell megállapítani. A fényűzési forgalmi adóátalány fejében a fényűzési adóköteles termelés folytatására szolgáló fűtőberendezéssel ellátott üvegházak alapterjedelme után négyzetméterenként fizetendő fényűzési forgalmi adó összegét külön rendelet állapítja meg.

(3) Az üvegházak alapterületét az üvegházzal beépített földterület legnagyobb belső hosszának és legnagyobb belső szélességének szorzatában kell megállapítani. Az alapépítményből kiugró oldalszárnyak alapterületét ugyanilyen módon kell megállapítani s az alapépítmény alapterületéhez hozzá kell adni. A forgalmi adóhivatal legkésőbb minden év október havában a megállapított fényűzési forgalmi adóátalányról kibocsátott fizetési meghagyásban az adóalanyt a fényűzési forgalmi adónak november hó 15-től számítandó öt havi - minden hó 15-ig esedékes - egyenlő részletben való befizetésére utasítja. Az átalányozási időszak alatt is ellenőrizni kell, hogy az adófizetésre kötelezettek az átalányozás során bejelentettüvegházakon kívül más üvegházban nem foglalkoznak-e fényűzési adóköteles növények termelésével.

46. §

A fényűzési forgalmi adóra egyéb vonatkozásban alkalmazandó szabályok

(1) Minden egyéb vonatkozásban, igy különösen a fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettségnek és az adóalapnak megállapítása, az adó befizetése, biztosítása, kezelése és ellenőrzése tekintetében az előző fejezetekben és a II. részben, vámkülföldről történő behozatalnál a külön kiadandó rendeletben megállapított jogszabályok az irányadók.

(2) A kiskereskedelmi forgalomban fényűzési adóköteles áruk forgalombahozásával foglalkozó adóalanyok, valamint a 42. § rendelkezései szerint fényűzési vállalatnak minősülő üzemek, ha a forgalmi adóhivatal egyéb könyv vagy feljegyzés vezetésére nem kötelezi, pénztárkönyvet, ezenkívül a fényűzési tárgyakról raktárkönyvet, eladásaikról pedig bekötött, párosával lapszámozott számlamásolat könyvet tartoznak vezetni. Az eladásokról minden esetben kiállítandó számla első példánya a számlamásolati könyvben marad az adóbevallás elkészítése és ellenőrzése céljára. A másodpéldányt a könyvből kitépve, minden esetben át kell adni a vevőnek. A fényűzési forgalmi adó átalányozása esetén a raktárkönyv és a számlamásolati könyv vezetése alól az adóalany indokolt esetben felmentést kérhet.

II. RÉSZ

ALAKI JOGSZABÁLYOK

V. FEJEZET

Eljárási szabályok

47. §

Bejelentési kötelezettség

(1) Mindazok, akik termelői, általános vagy fényűzési forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet folytatnak, adóköteles foglalkozásukat annak megkezdésétől számított 15 nap alatt az illetékes forgalmi adóhivatalnál bejelenteni tartoznak. Az állandó üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező keresetüzők, akik az egyes forgalmi adóhivatalok illetékességi területén csak átmenetileg fejtenek ki forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet (színtársulatok, cirkuszok, mutatványosok, bemutatók, fakitermelők faszénégetők, stb.) bejelentési kötelezettségüknek legkésőbb a kereseti tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek a tevékenység folytatásának helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál eleget tenni. A bejelentést írásban kell megtenni. Ha a bejelentésre kötelezett lakóhelye (székhelyei és a kereseti tevékenység folytatásának helye (a vállalat telephelye) nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, a bejelentést a lakóhely (székhely) és a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is meg kell tenni. Uj, adóköteles kereseti tevékenység megkezdése alkalmával be kell jelenteni a keresetűző nevét (cégét), lakó- (szék-) helyét, esetleges telepeinek helyét, a kereseti tevékenység megkezdésének pontos idejét, a kereseti tevékenység tüzetes meghatározását, az alkalmazottak számát s általában mindazt a lényeges körülményt, aminek az adózásra befolyása lehet Bejelentési kötelezettség alá esik továbbá a foglalkozás vagy kereseti tevékenység helyének megváltoztatása, régi mellett uj kereseti tevékenység kezdése, annak kibővítése és a kereseti tevékenység folytatásában beálló minden egyéb olyan változás, amely az adókötelezettségre befolyással van. Az ipari vagy kereskedelmi vállalatok átruházását és az ilyen vállalatok kizárólagos jogosítványainak, továbbá szabadalmi jogoknak forgalmi adóköteles értékesítését esetenként az említett határidő alatt kell bejelenteni. A bejelentés elmulasztása, amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik, a 72. § rendelkezése szerint büntetendő szabálytalanság.

(2) Az adóköteles kereseti tevékenység ideiglenes szüneteltetését vagy végleges megszüntetését a szüneteltetéstől vagy megszüntetéstől számított 15 nap alatt szintén be kell jelenteni. Ha az adóköteles tevékenység a fizetésre köteles halála miatt szünt meg, a bejelentési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles vállalatot örökli. Aki ezt a bejelentést elmulasztja, a forgalmi adót a kereseti tevékenység folytatásának tényleges beszüntetését megelőző utolsó 12 hónap havi átlagának, ha pedig a vállalat ennél rövidebb ideig működött, az erre az időre cső havi átlagnak/megfelelő mértékben tartozik megfizetni a késedelmesen megtett bejelentés napjáig, ha csak a mulasztás vétlen voltát és a szüneteltetés vagy megszülés napját hiteltérdemlően utólag nem igazolja. Nem alkalmazható az utóbbi rendelkezés, ha a forgalmi adóköteles szellemi szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi ügyletek közvetítésével folytatott tevékenység az adóalany halála miatt szünt meg.

(3) Külföldiek, akik az ország területén állandó jellegű forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytatnak, de itt állandó lakásuk nincs, a kereseti tevékenység megkezdésétől számított 15 nap alatt, az ideiglenes jellegű kereseti tevékenységet folytatók pedig legkésőbb a kereseti tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek olyan belföldi képviselőt megnevezni, akinek belföldön állandó lakása van és aki a forgalmi adófizetéssel kapcsolatos kötelezettségek ellátására - a külföldi keresetűző egyetemleges felelőssége mellett - alkalmas. Ha a külföldi keresetüző a forgalmi adóhivatal felhívására sem jelöl meg a kitűzött határidő alatt megfelelő képviselőt, vagy ha a kénviselő kötelezettségeit nem teljesíti, a forgalmi adóhivatal javaslatára a pénzügyigazgatóság a külföldi vállalatának zárgondnoki kezelését - a tulajdonos költségére - rendeli el.

48. §

Könyvvezetési kötelezettség

(1) Forgalmi adó fizetésére köteles olyan adóalanyok, akik az adóalap megállapítására és ellenőrzésére is alkalmas kereskedelmi könyveket nem vezetnek - ha ebben a rendeletben eltérő rendelkezés nincs - legalább a következő könyveket tartoznak vezetni :

1. A csak általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanyok valamennyi bevételt és kiadást tartalmazó egyszerű pénztárkönyvet (bevételi és kiadási nyilvántartást) vagy pedig az adókötelesek foglalkozásának természetéhez mérten részükre külön előirt nyilvántartásokat (pl. a bércséplő mázsakönyvet és cséplési naplót, a husiparosok vágási és árubeszerzési könyvet, stb.) kötelesek vezetni. A pénztárkönyvbe minden forgalmi adóköteles és forgalmi adó alól mentes bevételt, - tekintet nélkül a teljesítés módjára (4. § (2) bekezdés), - továbbá minden üzleti, üzemi, háztartási, stb. kiadást is a teljesítés alkalmával azonnal be kell vezetni. Az adóalany a pénztárkönyvet naponta összegezni, naptári félhavonkint lezárni és az adóköteles bevételt megállapítani köteles.

2. Termelői forgalmi adó fizetésért köteles vállalatok a 9. §-ban említett kisiparosok kivételével - ha ebben a rendeletben eltérő rendelkezés nincs - a valamennyi bevételt és kiadást tartalmazó pénztárkönyvön kívül a) nyersanyagraktárkönyvet, b) termelési (előállítási) naplót, c) készáruraktárkönyvet, d) eladásaikról számlamásolati könyvet, e) bérmunka végzése esetén bérmunkanaplót, f) amennyiben adófizetési kötelezettségüknek a kimenő számlák rendszere alapján tesznek eleget, kimenő számlák könyvét, g) hitelbe történt eladásoknál hitelkönyvet tartoznak vezetni.

(2) Azok az adóalanyok, akik közvetlenül fogyasztók részére szolgáltatnak ki árukat, az áruk kiszolgáltatásával egyidejűleg két rés/bői álló, sorszámmal ellátott tömblapot (blokkot) vagy ezt helyettesítő számlát is kötelesek kiállítani. Az egyik példányt a vevőnek kell átadni, a másik példány pedig a tömbben marad. A tömblapokon legalább az eladó nevét (cégét), az ellenértéket és az áruszállítás napját kell olvashatóan feltüntetni. A számlákat a kereskedelmi szokásoknak megfelelően kell kitölteni, azokon a fentebb felsoroltakon kívül még a számla számának, a címzett (vevő) nevének, lakhelyének, valamint az áru mennyiségének és megnevezésének is szerepelnie kell. A vevő a tömblapot vagy számlát legalább az üzlethelyiségből való távozásig megőrizni köteles.

Ha a vevő tömblap vagy számla kiállítása nélkül veszi át az árut, vagy a valóságos vételárnál alacsonyabb összegről kiállított tömblapot vagy számlát elfogad vagy azt az üzletből való eltávozásáig nem őrzi meg, szabálytalanságot követ el és pénzbírsággal büntetendő.

(3) A forgalmi adóhivatal a forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanyok könyvvezetését rendszeresen ellenőrizni tartozik és indokolt esetekben az ellenőrzés biztonsága érdekében - az adóalany viszonyainak figyelembevételével - megfelelő nyilvántartások és könyvek vezetését köteles elrendelni s erről az adókötelest végzésileg értesíteni.

(4) Az üzleti könyveket és nyilvántartásokat a természetes személyek vállalatuk telephelyén, ilyenek hiányában lakóhelyükön tartoznak vezetni. Jogi személyek üzleti berendezettségüknek megfelelően akár bejegyzett székhelyükön, akár telephelyükön vezethetik az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket. Abban az esetben azonban, ha a vállalat székhelye és telephelye nem ugyanazon forgalmi adóhivatal területén van, a székhelyen vezetett üzleti könyveken kívül a telephelyeken is kötelesek megfelelő nyilvántartásokat (nyersanyagraktárkönyvet, készáruraktárkönyvet stb.) vezetni.

49. §

Mentesség a könyvvezetési kötelezettség alól

(1) Azok az adóalanyok, akik forgalmi adójukat átalányösszegben fizetik s személyi körülményeik vagy üzletük természete ezt indokolná teszik, az előirt könyvek és nyilvántartások vezetése alól felmenthetők.

(2) A könyvvezetési kötelezettség alól való felmentés iránt az átalányösszegben fizetendő forgalmi adóról kiadott fizetési meghagyásban kell rendelkezni s egyidejűleg figyelmeztetni kell az adóalanyt, hogy minden üzleti számláját és az üzleti levelezéseket a 50. § rendelkezése szerint - időrendben összegyűjtve - 5 évig köteles megőrizni.

50. §

Az üzleti könyvek, nyilvántartások, számlák és levelek megőrzése

Forgalmi adófizetésre kötelezettek összes üzleti könyveiket, nyilvántartásaikat s egyéb feljegyzéseiket, valamint az üzleti számlákat, levelezéseket és iratokat - más törvényeknek esetleg messzebbmenő rendelkezéseitől függetlenül - legalább 5 évig kötelesek megőrizni. Ezt a határidőt az üzleti levelezésekre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, könyveknél és más feljegyzéseknél pedig az utolsó bejegyzés évének végétől kell számítani. A forgalmi adóhivatal által esetleg bevont könyvek átvéteti elismervényeit ugyancsak 5 évig kell megőrizni.

51. §

Adóbevallás

(1) A fizetendő forgalmi adó alapját az áruszállítások, munka- vagy szolgálatteljesítések ellenértéke fejében kapott bevételeiknek számbavételével, valamint az egyes termelési fokozatok után a jelen rendelet 7. §-a szerint külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó alapjának kiszámításával maguk az érdekelt adóalanyok kötelesek az 52. §-ban megállapított adófizetési határidőknek megfelelőleg minden hó 15. és utolsó napján megállapítani és a következő hó 5. napjáig mindkét megállapítás eredményét külön adóbevallás benyújtása mellett az illetékes forgalmi adóhivatalhoz bejelenteni. Az adóbevalláshoz a nagyobb adózók a forgalmi adóhivataltól igényelhető nyomtatott űrlapokat kötelesek használni, a kisebb adóalanyok nevüket (cégüket), a bevallási időszakot, a félhavi s ezen felül az egész havi bevételt (adóalapot), továbbá a fizetendő félhavi s ezen felül az egészhavi forgalmi adó összegét feltüntető, de legalább negyediv nagysága papírlap felhasználásával is tehetnek bevallást. Ha az adóalany áruszállításai különböző forgalmi adókulcsok alá esnek, vagy ha az adóalany termelői forgalmi adót általános forgalmi adót, esetleg fényűzési forgalmi adót s fizet, a nyersbevételt adónemenként s ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel kell megállapítani

(2) Az adóbevallásban az (1) bekezdésben foglaltak szerint félhavi részletezéssel és havi végösszegben is megállapítandó nyersbevételből az igazoltan adómentes bevételeket le kell vonni és az ilymódon kiszámított forgalmi adók összegét külön-külön félhavi részletezéssel és egészhavi végösszegben is fel keli tüntetni. A bevallásban mindig csak egy naptári hónap eredményét lehet bejegyezni. A nem rendes üzletvitel körébe tartozó adóköteles átruházásokat, illetőleg bevételeket, pl. kizárólagos üzleti vagy szabadalmi jogok átruházását, stb. az egyéb bevételektől elkülönítve kell bevallani. Az adónemenként kiszámított forgalmi adóösszegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget forintra kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget perdig számításon kívül kell hagyni.

(3) Azok az adóalanyok, akik szabályszerű kereskedelmi könyveket vezetnek, a forgalmi adóhivataltól annak engedélyezését kérhetik, hogy a forgalmi adót a kimenő számlák alapján róhassák le. Ezek az adózók adóbevallásukban a kiállított számláknak félhavi és egészhavi végösszegét tartoznak a 4. és 15. S-okban foglallak figyelembevételével bevallani. Ilyen adózás engedélyezése esetén a számlát legkésőbb az áruszállítás megtörténtekor, illetőleg a munkateljesítés befejezésekor kell kiállítani. Abban az esetben, ha az áru leszállítása vagy a munka elvégzése előtt előlegeket fizetnek és ha az áruszállítás vagy a munkateljesítés az előleg kézhezvételétől számított 90 (kilencven) napon belül nem történik meg, a felvett előlegekről előzetes (esetleg csak belső számlát kell kiállítani és a forgalmi adó alapjának megállapításánál ezeket az előzetes számlákat is figyelembe kell venni. Ha az adóalany könyvelési rendszere a kimenő számlák rendszere alapján való adózás ellenőrzésére alkalmas, a kérelmet nem szabad megtagadni.

(4) Ha a szabályszerű kereskedelmi könyveket vezető adóalanyra az adóbevallásnak havonkénti összeállítása aránytalan megterheléssel járna, a forgalmi adóhivataltól adóbevallásának negyedévenkénti összeállítására kérhet engedélyt. A kérelem teljesítése esetén is köteles azonban az adóalany valóságos adóköteles forgalmával arányban álló és a forgalmi adóhivatal által megállapítandó összegű félhavonkénti előlegeket szabályszerű módon befizetni. Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek székhelye és telephelyei más-más forgalmi adóhivatalok illetékessége alá tartoznak s ennek megfelelően esedékes forgalmi adójukat is megosztva fizetik, kivételes méltányosságból a székhely szerinti forgalmi adóhivatal engedélyezheti, hogy bevallási ivüket az (1) bekezdésben megállapított határidőn tul, de legkésőbb a tárgyhőnapot követő hó 15. napjáig nyújthassák be. A székhely szerint illetékes forgalmi adóhivatal erről a határozat másolatának megküldése mellett a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokat is értesíteni köteles.

(5) Ha az adóalany vállalatát a maga egészében átruházza, az átruházás után járó forgalmi adó alapját az üzletátruházás bejelentésére megszabott határidő alatt külön adóbevallásban kell bevallani és az adót egyidejűleg befizetni. Az adóköteles vállalat megszűnése esetén az adóalany vagy az üzlet megszűnésének bejelentésére köteles más személy a bejelentésre megszabott határidő alatt tartozik az I üzlet megszűnéséig elért s még be nem vallott adóköteles bevételeit és adóköteles kinnlevőségeit (követeléseit) bevallani s az ezek után járó forgalmi adót egyidejűleg befizetni. Ugyanezek a rendelkezések érvényesek az ipari vagy kereskedelmi vállalat kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmak átruházására is.

(6) Azok az adóalanyok, akik nem rendszeresen folytatnak termelői, általános vagy fényűzési forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet, pl. akik kő- vagy erdőkitermeléssel, palackozott borok árusításával, stb. nem minden évben foglalkoznak, valamint a bontási anyagok forgalombahozói, adóbevallást benyújtani csak a 47. § rendelkezései szerint bejelentendő kereseti tevékenység folytatásának ideje alatt tartoznak. Indokolt kérelemre a forgalmi adóhivatal megengedheti, esetleg elrendelheti, hogy az ilyen adózók esetenkinti egész üzleti forgalmukról egy - az engedélyben megállapítandó határidő alatt benyújtandó - bevallásban számoljanak el.

(7) A hentes- és mészárosiparosok (húsiparosok) bevallásaikat kötelesek előzetesen bemutatni a húsvizsgálatot ellátó Községi (városi) húsvizsgálónak (állatorvosnak). Az említett személyek a bevallás adatait egybevetik az adóalany által vágott állatok számával és egyéb adataival, valamint a levágott állatokból nyert áruknak a húsiparos által elérhető eladási árával. Ha a bevallott adóalap ennek a felülvizsgálatnak során megállapított valószinű bevételeknek nem felel meg s az eltérés okát a húsiparos hiteltérdemlően nem igazolja, fel kell hívni a bevallás helyesbítésére. Ennek megtörténte után a vágóhídi szolgálatot ellátó húsvizsgáló (állatorvos) a bevallást aláírásával látja el és felhívja a húsiparost a bevallott adó befizetésére. Az adóalany által levágott állatot mindaddig nem szabad a közfogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegzővel ellátni, amíg az adóalany az adónak az 52. § (1) bekezdésében megállapított, határidő alatt való befizetését a postatakarékpénztári befizetési lap elismervényével nem igazolja. Az érdekelt húsiparosok kérelmére a forgalmi adóhivatal megengedheti, esetleg elrendelheti, hogy egy-egy községben (városban) vagy a forgalmi adóhivatal illetékessége alá tartozó egész területen a hentesek és mészárosok (húsiparosok) az általános forgalmi adót esetenkint, a vágások alkalmával fizessék be. Ilyen esetekben az adóalap megállapításának módját részletesen szabályozni kell s a húsiparosokon kívül az érdekeltség és a húsvizsgáló (állatorvos) véleményét is be kell szerezni. Az adóalap megállapításán kivül az adó bevallására, befizetésére, stb. vonatkozó eljárási szabályokat is pontosan meg kell állapítani és az érdekeltekkel írásban közölni. Ha a forgalmi adóhivatal az adónak a vágás alkalmával való fizetéséi engedélyezi vagy elrendeli, jelentést köteles tenni a pénzügyigazgatóságnak. A jelentéshez csatolni kell az érdekeltek részére kiadott határozat egy másolati példányát is felülvizsgálat s utólagos jóváhagyás végett. Ennek az adólerovási módnak az engedélyezése esetén a húsvizsgáló (állatorvos) a vágott állatot, illetve a már vágott állapotban vásárolt húst közfogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegzővel mindaddig nem láthatja el, amíg a husiparos a forgalmi adó befizetését nem igazolja. A fizetés igazolásának megtagadása vagy elmulasztása esetén a levágott állatot vagy a megvásárolt hust az esedékes forgalmi adó biztosítására a községi elöljárósággal le kell foglaltatni. A forgalmi adóhivatal - amennyiben ennek szüksége fennforog - engedélyt adhat arra, hogy a húsiparos a forgalmi adó befizetését ne a vágás alkalmával, hanem a vágást követő 24 órán belül legyen köteles igazolni Ez esetben a húsvizsgáló (állatorvos) újabb állatvágást, vagy a már vágott állapotban vásárolt állat húsának közfogyasztásra való kimérését addig nem engedélyezheti, amíg a húsiparos forgalmi adófizetési kötelezettségének pontosan eleget nem tett. A húsiparosok a forgalmi adóhivatal által részükre külön előirt s az állatvágásaikat, valamint a vágott állapotban beszerzett állatok húsának mennyiségét és minőségét s végül a készen beszerzett hentesárukat s ezeknek az adózás alapjaként figyelembeveendő értékét feltüntető nyilvántartást félhavonként lezárni, a két félhavi adóalapot ezenkívül összesíteni és adóbevallási iveiket a jelen § (1) bekezdésében szabályozott módon és időben benyújtani kötelesek A bevallási iv szerint mutatkozó és a vágások alkalmával a hó folyamán esetenként lerótt általános forgalmi adók végösszege között jelentkező esetleges különbözetet a bevallás benyújtásával egyidejűleg kell befizetni.

52. §

Adóbefizetés

(1) Az 51. § (1) és (3) bekezdése szerint minden hónap 15. és utolsó napján megállapított forgalmi adókat az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával kell befizetni. A hónap 1.-15. napjáig terjedő első felében elért nyersbevétel után járó forgalmi adót legkésőbb a tárgyhó 20. napjáig, a hónap második felében elért nyersbevétel után esedékes forgalmi adót pedig a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig keli befizetni. A kimenő számlák alapján adózó adóalanyok a hónap 1.-15. napjáig terjedő első felében kiállított számlák végösszege után esedékes forgalmi adó fele összegét a tárgyhónap 20. napjáig, a másik felét pedig a következő hónap 20. napjáig; a hónap második felében kiállított számlák végösszege után esedékes forgalmi adó fele összegét a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig, a másik felét pedig a tárgyhónapot követő második hónap 5. napjáig kötelesek befizetni. Az egyes termelési fokozatok után a 7. § rendelkezései szerint külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó befizetésére az emlitett szakasz (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) A fizetési meghagyással előirt forgalmi adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt, fellebbezés esetén a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell befizetni. A fizetési meghagyással előirt átalányösszegben megállapított forgalmi adót az átalányozási időszakon belül havi részletekben, mindig a tárgyhó 15 napjáig kell befizetni. Az adóközösségi átalányokat az átalányegyezség megkötéséről készült jegyzőkönyvben megállapított időpontig, legkésőbb azonban a tárgyhónap 15. napjáig kell befizetni.

(3) Indokolt esetben elrendelheti a forgalmi adóhivatal, hogy az adóalany a forgalmi adót hetenkint, esetleg naponkint fizesse be a forgalmi adóhivatal által előirt módon.

(4) Azokat a kisebb adóalanyokat, akik forgalmi adó alá eső áruk előállításával (fakitermelés, mész-, szénégetés, kavics-, kőkitermelés, stb.) és forgalombahozatalával alkalomszerűen (nem rendszeresen) foglalkoznak, a forgalmi adóhivatal arra kötelezheti, hogy a forgalmi adót lakó-(cég-)helyük, illetőleg az áruelőállítás helye szerint illetékes községi előljáróság, közbirtokosság, erdőbirtokossági társulat, stb. utján a forgalmi adóhivatal állal előirt módon fizessék be. vagy pedig az értékesítés alkalmával a községi kövezetvámmal, helypénzzel, stb. együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával fizessék meg. Ebben az esetben a községi előljáróság, illetőleg az adó beszedésére jogosult hatósági közeg vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági, stb. megbízott az áru nemét és mennyiségét s a beszedett adó Összegét is feltüntető hivatalos nyugtát köteles az adóalanynak kiszolgáltatni. A községi alkalmazott vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági megbízott, aki a fentebbiek alapján a kisebb alkalmi adóalanyoktól a forgalmi adót esetleg a helypénzzel, kövezetvámmal együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával beszedi, a közreműködésével beszedett forgalmi adó 2%-áig terjedhető jutalomban részesíthető.

(5) A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, továbbá bor- és gyümölcsszeszfőzdék vállalkozóitól a vállalatukban termelt szesz (borpárlat, pálinka, stb.) után fizetendő termelői forgalmi adót az áruk értékesítése, illetőleg az egyedárusági árkülönbözet beszedése alkalmával az egyedárusági eladási ár, illetőleg az árkülönbözet alapulvétele mellett a Szeszegyedárusági Igazgatóság szedi és fizeti be.

(6) Azok a vállalatok, amelyek a 13. § (5) bekezdése alapján általános forgalmi adó alá eső ügynöki (alkuszi) jutalékot fizetnek ki. kötelesek a jutalék után járó általános forgalmi adót a kifizetendő jutalékból levonni s az így levont forgalmi adót az ügynök (alkusz) lakóhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz - az ügynök (alkusz) nevét, lakóhelyét és a kifizetett jutalék összegét feltüntető kimutatás egyidejű megküldése mellett az (1) bekezdésben előirt időpontokban - befizetni. Azok a vállalatok, amelyek a levont adót nem fizetik be, illetőleg az előirt kimutatást nem küldik be határidőre, adópótlékot kötelesek fizetni s ezenkívül szabálytalanság miatt is büntetendők.

(7) Kérelemre a pénzügyminiszter megengedheti, esetleg el is rendelheti, hogy azok a vállalatok, amelyek a fentiek szerint ügynöki (alkuszi) jutalékot fizetnek ki, a jutalékok után esedékes forgalmi adót a vállalat székhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál (kerületi forgalmi adóosztálynál) fizessék be. Ez esetben a vállalat a vonatkozó adóbevallási ivvel egyidejűleg forgalmi adóhivatalonként külön-külön összeállított és cégszerűen aláírt, két példányu és az ügynökök (alkuszok) nevét, lakhelyét és a kifizetett jutalék összegét feltüntető kimutatást tartozik a székhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz bt terjeszteni. A forgalmi adóhivatal a kimutatások alapján megállapított, más forgalmi adóhivatalokat megillető forgalmi adók összegét, a beterjesztett kimutatások egy példányának a lakhely szerinti forgalmi adóhivatal részére megküldése mellett a befizetést követő 5 napon belül e forgalmi adóhivatal csekkszámlájára tartozik átutalni.

53. §

Adómegállapítás átalányösszegben

(1) Olyan esetekben, amikor az adóalany a forgalmi adóknak adóbevallás útján megállapítására és befizetésére célszerűen nem kötelezhető, különösen kisebb terjedelmű vállalatoknál, amikor az adóalany az előirt könyvek és nyilvántartások vezetésére nem képes, a forgalmi adó összegét a megállapított vagy megbecsült forgalom után átalányösszegben is meg lehet állapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján átalányösszegben állapítható meg a forgalmi adó olyan kisiparosoknál és kereskedőknél, akik üzletükben maguk vagy legfeljebb családtagjaik segítségével dolgoznak, vagy ha alkalmazottakat tartanak is, az előirt könyvek vagy nvilvántartások vezetésére nem képesek, ha az adóalany tevékenységét egyéb főfoglalkozása mellett csak mellékesen folytatja s ebből származó bevételei a főfoglalkozásból származó bevételekhez viszonyítva nem jelentősek, illetőleg, ha az adóköteles forgalom ellenőrzésének nehézségei miatt az adóalapnak becsléssel megállapítása megnyugtatóbbnak látszik. Általányösszegben lehet megállapítani a színházak és a szellemi szabadfoglalkozásuak általános forgalmi adóját is.

(3) Ha az adóalany üzleti feljegyzéseket egyáltalában nem vezet, s az adóköteles forgalom a rendelkezésre álló egyéb adatok (pl. a községi fogyasztási adóról vezetett szemleivek, stb.) alapján sem állapitható meg megnyugtató módon, az adóköteles forgalom egy évi valószínű összegét becsléssel - esetleg a (4) bekezdés szabályainak megfelelő alkalmazásával - kell megállapítani.

(4) Az arányos adóztatás biztosítása érdekében az átalányozási eljárás megindítása előtt az azonos foglalkozású adóalanyokat adóköteles forgalmuk nagysága szerint a szakmabeli érdekképviselet, ennek hiányában a községi előljáróság meghallgatásával osztályba kell sorozni. Az osztálybasorozás utón annak adatait is figyelembevéve, helyszíni vizsgálat alapján kell az átalány összegét megállapítani. Az esetben, ha az érdekképviselet, ennek hiányában a községi előljáróság a forgalmi adóhivatalnak az osztálybasorozásra vonatkozó felhívására a kitüzött határidőn belül nem tesz eleget, az osztálybasorozás mellőzésével a helyszíni vizsgálat és egyéb rendelkezésre szolgáló adatok alapján kell az átalányösszegei megállapítani.

(5) Az azonos foglalkozású átalányozott adóalanyok arányos adóztatásának biztosítása végett a közös pénzügyigazgatósági értekezleteken az átalányozott adóalanyok osztálybasorozásánál, az adó megállapításához szükséges adatok beszerzésénél és felhasználásánál, valamint a testületi átalányok megállapításánál követett gyakorlatot a közös értekezleteken résztvevő pénzügyigazgatóságok és forgalmi adóhivatalok kölcsönösen ismertetni és összeegyeztetni kötelesek.

(6) A forgalmi adóhivatal a helyszíni adatfelvételi vagy a becslési jegyzőkönyvek adatai és az osztályozás eredményének alapján megállapított forgalmi adóátalány összegéről fizetési meghagyást bocsájt ki és egyidejűleg felhívja az adóalanyt a megállapított adónak a fizetési meghagyásban feltüntetett részletekben való befizetésére. A fizetési meghagyásokat lehetőleg az előző év december hó 31-ig kell kézbesittetni.

(7) Az állandó elárusító üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező avagy ezzel ugyan rendelkező, de vásárokon és piacokon is árusító átalányozott adóalanyok részére - amenynyiben az átalány összegének megállapításánál a vásárokon és piacokon elért bevételek is figyelembe vétettek - a forgalmi adóhivatal kérelemre fényképpel ellátott igazolványt tartozik kiadni. Az igazolványnak a tulajdonos, esetleg családtagjai, alkalmazottai személyi adatain kivül tartalmaznia kell a megállapított havi átalány alapját és összegét, valamint azt, hogy az átalány megállapításánál mely város (községi területén tartandó piacokon (vásárokon) elért forgalom vétetett figyelembe. Az igazolvánnyal ellátott adóalanyoktól azon a vásáron (piacon), amely az igazolványban fel van sorolva, külön forgalmi adót követelni nem lehet.

(8) A fizetési meghagyások ellen beadott fellebbezéseket a pénzügyigazgatóság forgalmi adóhivatali területenként indokolt esetekben ellenőrzési körzetenként vagy községenként alakított véleményező bizottság meghallgatásával bírálja el. A véleményező bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság állal kijelölt fogalmazási tisztviselő. Tagjai a forgalmi adóhivatal főnöke vagy helyettese, az előadói tisztet betöltő forgalmi adóhivatali csoportvezető tisztviselő és a pénzügyigazgatóság által kinevezett két érdekképviseleti tag. A bizottság jegyzője a forgalmi adóhivataltól, szükség esetén a pénzügyigazgatóságtól kirendelt tisztviselő. Az érdekképviseletek tagjai közül az előforduló foglalkozási ágak és az adóalanyok számához mérten kell - lehetőleg a tárgyalás helyén lakó - megfelelő számú véleményező bizottsági tagot kinevezni. A kinevezés előtt a kinevezendők személyére a forgalmi adóhivataltól, a kereskedelmi és iparkamarától, illetőleg az ipartestülettől kell véleményt kérni. A kinevezés 3 évre szól. A kinevezett bizottsági tagok közül két-két szakmabeli, ilyenek hiányában két-két rokonszakmabeli, a helyi viszonyokkal ismerős tagot kell a tárgyalásra meghívni. A meghívott érdekképviseleti tagokat működésük megkezdése előtt a 65. §-ban előirt titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre és az elfogulatlan véleményadásra figyelmeztetni kell. A tárgyaláson jelenlevő érdekképviseleti tagok díjazását a pénzügyminiszter évenként állapítja meg. A jelenléti dijat, útiköltséget és napidijat a forgalmi adóhivatal rendes külszolgálati költségeinek terhére kell igényelni és kifizetni.

(9) A tárgyaláson az előadó az osztályozás eredményét, a kivetés adatait, a kivetett összegeket, a fél fellebbezésében vagy beadványában előadottakat s a forgalmi adóhivatal erre vonatkozó megállapításait vagy észrevételeit ismerteti. Az elnök ezután a felet hívja fel nyilatkozásra s esetleges bizonyítékainak beterjesztésére. A tárgyaláson csak a fellebbezésben előadott vagy olyan körülményekről és tényekről lehet tárgyalni, amelyek a fellebbezés benyújtása óta állottak elő, illetőleg azután jutottak a fél tudomására. A fél meghallgatása után a bizottság érdekképviseleti tagjai - kívánságukra esetleg nem az adóalany jelenlétében - adjak elő véleményüket. Az előadó az ügyfél és az érdekképviseleti tagok előadására válaszolhat. A véleményező bizottság elnöke a tárgyaláson előterjesztett esetleges bizonyitékok, valamint az adóalany és a bizottsági tagok véleményének és az előadó válaszának gondos mérlegelésével dönt afelől, hogy a véleményező bizottság a fellebbezés elutasítására vagy annak részben, vagy egészben való figyelembevételére, esetleg az adó felemelésére legyen-e javaslatot a pénzügyigazgatóságnak. Egyidejüleg felhívja az adóalanyt annak közlésére, hogy a véleményező bizottság által javasolt döntésben megnyugszik-e vagy sem. A tárgyalásról rövid, de az adóalany és az érdek képviseleti tagok nyilatkozatának, az előadó válaszának és az elnöki döntésnek, illetőleg indokolásnak lényeges részeit feltétlenül tartalmazó jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet az elnök, a bizottság tagjai, az adóalany és a jegyzőkönyv vezetője irják alá. Ha az érdekelt adóalany vagy az érdekképviseleti tagok kellő értesítés ellenére sem jelennek meg a tárgyaláson ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, de a tárgyalás távollétükben is megtartandó.

(10) 11a az adóalany a véleményező bizottsági tárgyaláson jelen volt s a tárgyalás eredményeként fellebbezését - a kivetett adó változatlan fenntartása mellett - visszavonta s ezt a jegyzőkönyvben sajátkezű aláírásával igazolta, az iratok a jegyzőkönyvvel együtt további szabályszerű eljárás végett a forgalmi adóhivatalnál maradnak. Minden más esetben a forgalmi adóhivatal az iratokat a véleményező bizottsági tárgyalásról készített jegyzőkönyvvel együtt a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel másodfokú határozathozatal végett.

(11) A pénzügyigazgatóság a kivetési iratok és a véleményező bizottsági tárgyalás adatai alapján határoz másodfokon s határozatát a forgalmi adóhivatal útján kézbesítteti azadóalanynak. Amennyiben a pénzügyigazgatóság határozata a véleményező bizottság által javasolt döntéstől eltérő, a határozatban azokat az indokokat, amelyek alapján a pénzügyigazgatóság határozatát meghozta, részletesen fel kell sorolni. Egyéb esetekben elegendő a határozatban a véleményező bizottsági tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltakra utalni a jegyzőkönyv felvétele helyének és időpontjának megjelölésével. Ha a fellebbező a véleményező bizottsági tárgyaláson nem volt jelen, a véleményező bizottsági javaslat indokolását a másodfokú határozatban kell a fellebbezővel közölni. Ha a véleményező bizottsági tárgyaláson felmerült adatok alapján az adó felemelése, esetleg szakértői becslési eljárás elrendelése látszik indokoltnak, az elsőfokú határozat feloldásával a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatalt uj határozathozatalra utasítja. A forgalmi adóhivatal - amennyiben szakértői becslés lett elrendelve - a pénzügyigazgatóság feloldó határozatával egyidejűleg közli a szakértői becslési eljárás időpontját. A forgalmi adóhivatal uj fizetési meghagyása ellen esetleg beadott fellebbezést ugyanúgy kell a véleményező bizottsággal tárgyaltatni, mint a korábbi fellebbezést.

(12) A pénzügyigazgatóság határozata ellen az adóalany a 69. § rendelkezése szerint a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulhat.

(13) Előzetes helyszíni ellenőrzés nélkül, változatlan összegben az előző évi átalányt lehet előírni az adóalany terhére, ha az évi átalányösszeg 600 (Hatszáz) forintnál nem több, s az adóalany forgalmában az osztálybasorozás eredménye vagy a forgalmi adóhivatal rendelkezésére álló egyéb adatok szerint legalább 20%-os eltérés nem mutatkozik. A megállapítás ellen az adóalany szabályszerű fellebbezéssel élhet.

(14) Minden olyan esetben, amikor valamely adóalany forgalmi adóját átalányösszegben lehet vagy kell megállapítani, a forgalmi adó alapját az osztálybasorozás eredménye, az adóalany által vezetett üzleti feljegyzések, az árubeszerzésekről kapott számlák, egyéb, az adóalany állal rendelkezésre bocsájtott vagy a forgalmi adóhivatal által beszerzett adatok felhasználásával kell megállapítani. A helyszíni ellenőrzéseket minden év szeptember-október havában kell az adóalanyoknál megtartani s az adóalap megállapításához a megállapítást megelőző, legutolsó helyszíni vizsgálat időpontjától a megállapítás napjáig terjedő időszakot, lehetőleg azonban a megállapítást megelőző 12 hónap üzleti forgalmára vonatkozó adatokat kell számbavenni és ennek felhasználásával kell az időközi áremelkedések vagy csökkenések figyelembevételével a forgalmi adóalapot megállapítani, illetőleg megbecsülni. A helyszíni adatfelvételről készített jegyzőkönyvben - az adatok felsorolásával - részletesen fel kell tüntetni, hogy az adóköteles forgalom megállapítása milyen módon : az adóalany üzleti könyvei, feljegyzései, számlái vagy az adóalany által rendelkezésre bocsájtott, illetőleg a forgalmi adóhivatal által beszerzett egyéb adatok alapján vagy pedig becsléssel történt. Becslési eljárás esetén részletesen felsorolandók mindazon adatok, melyek a megbecsült adóalap nagyságára befolyással birtak.

(15) Abban az esetben, ha az átalány alapjának megállapításánál a számításba vett időszaktól számított hat hónap alatt az adóalanynak adóköteles bevételei oly mértékben csökkentek, hogy a tényleges bevétel a megállapított átalány alapjánál legalább 20%-kal kisebb, az adóalany jogerősen megállapított átalányának helyesbítését évközben is kérheti. A kérelem alapján a jogerősen megállapított átalánynak már a kérelem benyújtásának hónapjára, s ezt követően az átalányozási időszak végéig terjedő időre eső része az adóalany tényleges bevételeinek megfelelően helyesbítendő. Idényvállalkozások után átalányösszegben megállapított jogerős forgalmi adó helyesbítése csak az idény letelte után kérhető abban az esetben, ha az adóalany tényleges bevétele az átalány alapjához viszonyítva legalább 20%-kal csökkent. Az adóalany terhére évközben helyesbíthető az átalány, ha bizonyítható, hogy az adóalany az átalány megállapításánál az adóköteles forgalom tekintetében lényeges körülményeket elhallgatott vagy eltitkolt s cselekményével vagy mulasztásával adócsalást vagy adómegröviditésre alkalmas szabálytalanságot követett el. Az átalány évközi helyesbítésének van helye akkor is, ha a megállapított átalány alapja és a tényleges bevétel között legalább 20%-os emelkedés mutatkozik. Abban az esetben, ha az átalányozási eljárás során az adóalap helyes megállapítása bizonyithatóan az adóköteles vétkes mulasztása folytán történt helytelenül, a helytelen összegben történt átalánykivetés évének utolsó napjától számítandó 10 évi elévülési határidőn belül helyesbíthető az átalány a fél terhére. Évközben is megszüntethető az átalány, ha az adóalany viszonyaiban olyan lényegesebb változás következett be, amely a további átalányozást nem indokolja.

54. §

Eljárás adóközösségi átalányozásnál

(1) Az érdekelt adóalanyok kérelmére egy-egy forgalmi adóhivatal, esetleg egy-egy város (község) területén engedélyezheti a pénzügyminiszter, hogy azonos foglalkozású adóalanyok termelői, általános vagy fényűzési forgalmi adójukat adóközösségi rendszerben, átalányösszegben fizethessék. Az adóközösségi rendszerben történő adózás adókedvezményt nem jelent s igy az adóközösség által fizetendő átalányösszeg semmi esetre sem lehet kisebb az adóközösség tagjai terhére egyéni adóztatás esetén megállapítható adók együttes összegénél Adóközösségi átalányozás utján csak kisiparosok és kiskereskedők adózhatnak. A kisiparosok vagy kiskereskedők által létesített adóközösség tagjai közé más, a kisipar és kiskereskedelem mértékét meghaladó iparüzőket, illetőleg kereskedőket felvenni nem lehet. Egy-egy város (község), esetleg forgalmi adóhivatal területén szakmánként csak egy adóközösség köthető.

(2) Ha az egyes esetekben kiadott rendelkezések másként nem intézkednek, az adóközösség terhére egy összegben megállapítandó forgalmi adó alapját az illetékes pénzügyigazgatóság az adóközösség választott vezetőségével egyezségileg állapítja meg az adóközösség egyes tagjainak gondosan kimunkált, ténylegesen elért adóköteles forgalma alapján. Ha az adóközösség tagjainak száma nagy. vagy nem minden tag vezet az adóalap megállapítására alkalmas üzleti könyveket, az érdekelt adóalanyoknak az adóközösség választott vezetősége által történő osztálybasorolása után a nagy, a közepes és a kisebb forgalmú adóalanyok közül kiválasztott megfelelő számú adóalanynál tartandó helyszíni ellenőrzéssel, esetleg becsléssel kell az ellenőrzött adóalany valóságos forgalmát megállapítani. Az ugyanazon osztályba sorozott adóalanyoknál megállapított forgalom átlaga alapján kell az abba az osztályba tartozó valamennyi adóközösségi tag forgalmát számításba venni s az egyes osztályok így megállapított együttes forgalma alapján az adóközösség forgalmi adóalapját kiszámítani. Az adóközösség adóalapjának kiszámításához szükséges adatok beszerzése s az együttes adóalapnak fenti módon történő kiszámítása után a pénzügyigazgatóság az adóközösség választott vezetőségével jegyzőkönyvben egyezséget köt a fizetendő forgalmi adó alapjára és a fizetendő adóra. Meghatározza egyidejüleg a befizetés módját, az esedékes részletek befizetésének idejét, továbbá az adóközösségre vonatkozó különleges szabályokat is. Az egyezség - aláírás után - az adóközösséget a megállapított feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik jogerőssé. Az adó előírását és beszedését nem akadályozza az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az adóközösség vezetőségével kötött egyezséget még nem hagyta jóvá. Ha a pénzügyminiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 60 nap alatt nem érkezik vissza a pénzügyigazgatósághoz, az egyezséget jogerősnek kell tekinteni.

(3) Az adóközösség a terhére megállapított adót az erre a célra alakított kivető bizottsága útján saját hatáskörében osztja szét tagjai között és szedi be tőlük. A kivető bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes kereskedelmi és iparkamara küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja.

(4) A kivető bizottság az adófelosztásról az érdekelt tagot irásban értesíti. A kivető bizottság az adóközösség bármely tagjának kérésére az átalányösszeg egyénenkénti felosztásáról köteles felvilágosítást adni. Az érdekelt tag - amennyiben az adófelosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet az adóközösség kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(5) A felszólamlási bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes kereskedelmi és iparkamara küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja. A felszólamlási bizottság tagja nem lehet egyúttal a kivető bizottságnak is tagja. A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

(G) Abból a célból, hogy a kereskedelmi és iparkamara a kivető és felszólamlási bizottságok megalakítása tekintetében küldési jogát gyakorolhassa, a pénzügyigazgatóság az adóközösségi egyezség megkötését közli a kereskedelmi és iparkamarával, a megalakult adóközösség vezetősége pedig az adóközösség megalakulása után haladéktalanul köteles értesíteni a kereskedelmi és iparkamarát, hogy - az elnököt is beleértve - hány tagú kivető ésfelszólamlási bizottságot kiván alakítani.

(7) Az adóközösség vezetősége - amint az átalányösszeg egyéni felosztása megtörtént -köteles a felosztási jegyzék egy példányát közszemléretétel végett a pénzügyigazgatóságnak megküldeni. A pénzügyigazgatóság a felosztási jegyzéket 15 napon ál közszemlére tenni köteles.

(8) Az adóközösség tagjai terhére a megállapított átalányt egyénenkint előírni nem kell, hanem az átalányösszeget az adóközösség megnevezésével nyitott külön számlán kell előírni és nyilvántartani.

(9) Az adóközösség terhére megállapított és előirt adóért az adóközösség tagjai a kincstárral szemben egyetemlegesen, egymással szemben pedig részarányosan felelősek. Az adóközösség a terhére megállapított adót még abban az esetben is hiánytalanul köteles befizetni, ha valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének egyáltalán nem vagy csak késedelmesen tesz eleget. Ha azonban az adóközösség valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a hátralékot az adóközösség hátraléki kimutatása alapján az adóközösség javára közadók módjára kell tőle behajtani.

(10) Az adóközösség az egyezségi jegyzőkönyvben megállapított mértékben tagjaitól adójuk arányában tartalékalap létesítésére és kezelési költségekre befizetéseket követelhet. Az adóközösség a tagjaitól a megállapított adóösszegen, továbbá a tartalékalap-hozzájáruláson és kezelési költségen felül fizetést nem követelhet és az emlitett cimeken befolyt összegeket is csak rendeltetésüknek megfelelően használhatja fel. Az adóközösség a tartalékalapot az év végén tagjainak visszafizetni tartozik, vagy azt a tagok hozzájárulásával a következő évre átviheti és rendeltetésének megfelelően tovább kezelheti.

(11) Az adóközösség tagjai a pénzügyi-hatóságoknak vagy az adóközösség választott vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár az adóközösség által fizetendő adó megállapításához, akár a megállapított adó egyénenkinti felosztásához szükségesek. Az adóközösség vezetőségének joga van az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat hites könyvvizsgálóval ellenőriztetni. A hites könyvvizsgáló kiküldésének költségeit az adóközösség költségalapjából kell fedezni. Amennyiben azonban az adóalany által szolgáltatott adatok helytelennek bizonyulnak, a hites könyvvizsgáló költségeit a szolgáltatott és a megállapított számszerű adatok arányában az adóalany és a költségalap között meg kell osztani.

(12) Az adóközösség vagy annak tagjai által szolgáltatott adatok helyességét, valamint az adóközösségbe tömörült tagok forgalmában az adóközösségi év tartama alatt elért változásokat a pénzügyi hatóság bármikor ellenőrizni jogosult. Abban az esetben, ha a pénzügyi hatóság az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy az adóközösségi tag forgalmára vonatkozólag akár az adóközösség, akár a pénzügyi hatóság részére valótlan adatokat szolgáltatott vagy tényleges forgalmának megállapításához szükséges lényeges körülményeket elhallgatott, ez a mulasztása, ha súlyosabb beszámítás alá nem esik, pénzbirsággal büntetendő szabálytalanság. Az adóközösségi tagol ilyen esetben az adóközösségből azonnal ki kell zárni és a rendes szabályok szerint való adózásra kell kötelezni.

(13) Az adóközösség vezetősége titoktartási kötelezettség megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségben tartása mellett -1 000 forintig terjedhető rendbirsággal büntethető. A rendbírságot az adóközösség tagjainak kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres utra tartozik. A rendbirságot a forgalmi adóhivatalnál kell előíratni és a kincstár javára közadók módjára behajtani.

55. §

Eljárás testületi átalányozásnál

(1) A szellemi szabadfoglalkozásu adóalanyok (ügyvéd, orvos, mérnök, szabadalmi ügyvivő, stb.) érdekképviseleti szervei minden év november hó végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál kérhetik a tagjaik által fizetendő általános forgalmi adónak testületi átalányozással való megállapítását. Ha az érdekképviseleti szerv illetékessége több pénzügyigazgatóság területére terjed ki, a kérelmet a különböző pénzügyigazgatóságok területén működő tagokra elkülönítve kell minden egyes érdekelt pénzügyigazgatóságnál előterjeszteni. A kérvényben fel kell tüntetni az érdekkénviselet tagjainak számát s hogy ezek közül hányan kívánják forgalmi adóinkat testületi átalányozás keretében fizetni. Ha a testületi átalányozásban a tagoknak legalább 2/3 része részt vesz, a kérelmet megtagadni nem lehet.

(2) A pénzügyigazgatóság a kérelem alapján a testületi átalányozásban résztvevő adóalanyokat - az érdekképviselet véleményének meghallgatásával - adóköteles forgalmuk nagysága szerint osztályozza és a rendelkezésre álló adatok (hagyatéki tárgyalásokra, peres és peren kívüli bírósági forgalomra, az együttes kereseti és jövedelemadó kivetésekre, magánorvosi gyakorlatból származó bevételekre stb. vonatkozó adatok) alapján, szükség esetén az osztályozás eredménye szerint kiválasztott megfelelő számú nagy, közepes és kisforgalmú adóalanynál tartandó helyszíni ellenőrzés során beszerzett adatok alapján megállapítja a testület tagjainak átlagos fejenkinti valószínű adóköteles forgalmát. A szükséges adatok beszerzése után a testület vezetőségét tárgyalásra hívja meg, a tárgyalás eredményeként jegyzőkönyvi egyezséget köt a testület vezetőségével a fejenkinti átlagos adóalapra és ennek alapján a testület által fizetendő forgalmi adóra Az egyezség csak a pénzügyminiszter jóváhagyása után válik jogerőssé. Ha a pénzügyminiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 60 nap alatt nem érkezik vissza a pénzügyigazgatósághoz, az egyezséget jogerősnek kell tekinteni.

(3) Az egyezségileg megállapított testületi átalányt a testület erre a célra választott kivető bizottsága utján osztja szét tagjai közölt. A testületi átalány egyénenkinti felosztásánál az érdekelt tag forgalmi viszonyait, életmódiát és teherbiróképességét kell figyelembe venni. A testületi átalány egyénenkinti felosztását nem akadályozza az a körülmény, hogy az egyezséget a pénzügyminiszter még nem hagyta jóvá.

(4) A testület kivető bizottsága a testületi átalány egyénenkinti felosztásáról írásban értesíti az érdekelt tagot. A kivető bizottság a testület bármely tagjának kérésére az átalányösszeg egyénenkinti felosztásáról kötetes felvilágosítást adni. Az érdekelt tag - amennyiben a felosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet a testület kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz. A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(5) Az átalány egyénenkinti felosztásának jogerőre emelkedése után a testület vezetősége az átalány egyénenkinti felosztásáról készített lajstromot az illetékes pénzügyigazgatóságnak küldi meg az adó egyénenkinti előírásának elrendelése végett.

(6) A testület tagjai a pénzügyi hatóságoknak vagy a testület vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár a testületi átalánv megállapításához, akár a testületi átalány egyénenkinti felosztásához szükségesek.

(7) A testület vagy annak tagjai által szolgáltatott adatok helyességét, valamint a testületi átalányozásban résztvevő adóalanyok forgalmában az átalányozási időszak tartama alatt elért változásokat a pénzügyi hatóság bármikor ellenőrizni jogosult. Abban az esetben, ha a pénzügyi hatóság az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy a testület tagja forgalmára vonatkozólag akár a testület, akár a pénzügyi hatóság részére valótlan adatokat szolgáltatott vagy tényleges forgalmának megállapításához szükséges lényeges körülményeket elhallgatott, ugy ez a mulasztása, ha súlyosabb beszámítás alá nem esik, pénzbírsággal büntetendő szabálytalanság. A testület tagját ilyen esetben a testületi átalányozásból azonnal ki kell zárni és a rendes szabályok szerint való adózásra kell kötelezni.

(8) A testület vezetősége titoktartási kötelezettség megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségbentartása mellett - 1.000 Ft-ig terjedhető rendbírsággal büntethető. A rendbírságot a testület tagjainak kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik. A rendbírságot a forgalmi adóhivatalnál kell előiratni és a kincstár javára közadók módjára behajtani.

(9) Ennek a szakasznak rendelkezései szerint a testületi átalányozással állapitható meg a hites szabadalmi ügyvivők által fizetendő általános forgalmi adó is. Az átalány alapját a szabadalmi ügyvivők nevével a szabadalmi bíróság hivatalos lapjában, a "Szabadalmi Közlöny"-ben kéthetenként közzétett szabadalmi bejelentések száma és ezeknek - a székesfővárosi pénzügyigazgatóság javaslata alapján a pénzügyminiszter által évenként megállapítandó - bejelentésenkénti átlagos értéke alapján kell megállapítani. A Magyar Hites Szabadalmi ügyvivők testülete - a megállapított átlagos érték és a közzétett bejelentések száma alapján havonként, minden hó 15-ig fizetendő forgalmi adóbevallása és befizetése alkalmával - az adóbevalláshoz az egyes ügyvivők nevét közzétett bejelentéseik számát és a nevükben befizetett általános forgalmi adó összegét is feltüntető kimutatást köteles mellékelni.

56. §

Adómegállapítás becsléssel

(1) Ha az adóalany az előirt üzleti könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalán nem vezeti, vagy ha az üzleti könyveket és nyilvántartásokat hiányosan vezeti, s emiatt az üzleti könyvek vagy nyilvántartások alapján kimutatható adóalap aggályos és a tényleges forgalmat a helyszíni vizsgálat során feltalált iratok vagy adatok alapján sem lehet megnyugtató módon megállapítani, továbbá átalányozás esetében is, a forgalmi adóhivatal az adóköteles forgalmat a helyszíni vizsgálat megállapításai, valamint a rendelkezésére álló egyéb adatok, esetleg más azonos terjedelmű vállalattal való összehasonlítás utján becsléssel állapítja meg. A becslésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben az összegszerű eredmény megállapításánál figyelembevett minden lényeges adatot és körülményt részletesen fel kell sorolni. A jegyzőkönyvet aláírás előtt teljes egészében ismertetni kell az adóalannyal, esetleges észrevételeit szintén fel kell venni a jegyzőkönyvbe. Az adóalany kérheti, hogy a megállapítandó záros határidő alatt, legfeljebb azonban 8 napon belül külön beadványban terjeszthesse elő a becsléssel kapcsolatos észrevételeit. A becslési jegyzőkönyv alapján - esetleg az adóalanyok észrevételeinek figyelembevételével - megállapított forgalmi adót fizetési meghagyással kell az adóalany terhére előírni.

(2) Abban az esetben, ha az adóalany a becslési jegyzőkönyv megállapításaival szemben szakértő meghallgatását kéri, vagy ha az adóalap máskép megnyugtató módon nem állapítható meg, a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal előterjesztésére a szakértői becslési eljárás lefolytatását rendeli el s egyidejűleg szakértő kirendelése iránt is intézkedik. Az érdekelt adóalanyt a becslési eljárásra írásban kell megidézni s egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy joga van saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. Az adóalany vagy az ellenőrző szakértő távolmaradása nem akadályozhatja meg a becslési eljárást.

(3) A pénzügyigazgatóság a szakértő kirendelésénél különös gondot tartozik fordítani arra, hogy az illető nemcsak szakértelménél, hanem feltétlen megbízhatóságánál fogva is erre alkalmas legyen, továbbá, hogy az adóköteles féllel - akinek ügyében a kirendelés történt - rokonsági, alkalmazotti vagy valamely más érdekeltségi viszonyban ne álljon. A szakértő kirendelése egyes esetekre, esetleg több, egy időszakban előforduló esetre is szólhat. A szakértő kirendelésénél elsősorban hites szákértők és szaktanárok jöhetnek figyelembe, ha személyük az egyéb feltételeknek is megfelel. A pénzügyigazgatóság köteles a szakértőt kiküldetése alkalmával a 65. §-ban előirt titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre figyelmeztetni.

(4) A becslési eljárásról jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet a forgalmi adóhivatal, esetleg a pénzügyigazgatóság kiküldöttje, az adóalany és a jelenlevő szakértők írják alá. Az adóköteles vagy ellenőrző szakértője ellenvéleményének írásban előterjesztését is kérheti. Ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni s az írásbeli észrevétel benyújtására egyidejűleg legfeljebb 8 napi határidőt kell engedélyezni. A jegyzőkönyvet jelentés kíséretében a forgalmi adóhivatalhoz kell beterjeszteni. A forgalmi adóhivatal a becslésről felvett jegyzőkönyv adatainak és az adóalany vagy ellenőrző szakértő esetleges észrevételeinek gondos mérlegelése után a megállapított adóról fizetési meghagyást bocsájt ki. A fizetési meghagyásban az adóköteles vagy az ellenőrző szakértő jegyzőkönyvi nyilatkozatában vagy külön benyújtott észrevételében foglaltakra megokolt választ kell adni.

(5) A becslésnél eljáró tisztviselőt, valamint a szakértőt, ha az köztisztviselő - az eljárás minden napjára - a fennálló szabályzat értelmében járó napidíj és fuvardíj illeti meg. Ha a szakértő nem köztisztviselő, a becslési eljárás minden megkezdett napjára a VII. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőt megillető napidíjra és fuvardijra van igénye. A napidíjon és az esetleg felszámítható fuvardíjon kivül más költség csak kivételes esetben, a pénzügyminiszter engedélyével számítható fel és állapítható meg. Ha a fentiek szerint járó napidíj a végzett munka mennyiségéhez és a becsléshez megkívánt különös szakértelemhez, valamint a megbecsült adóalap nagy összegéhez képest aránytalanul kevésnek látszik, a pénzügyigazgatóság a szakértő napidíját kétszeresére, kivételesen háromszorosára is felemelheti. A becslési eljárás költségeivel a pénzügyigazgatóság az adókötelest terheli meg abban az esetben, ha az az előírt könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalában nem vezeti, vagy ha a becslési eljárás eredménye a bevallott adóalapot legalább 50%-kal meghaladta. A becslési költségeket az adómegállapítással egyidejűleg meg kell állapítani s a forgalmi adóhivatal rendes külszolgálati költségeinek terhére ki kell fizetni. Ha a becslés költségei az adóalanyt terhelik, a kifizetett összegekről egyidejűleg az adóalany terhére fizetési meghagyást kell kiadni s a költségeket az adóalany számláján is elő kell írni.

57. §

Fizetési meqhagyás

(1) A forgalmi adóhivatal az ellenőrzések alkalmával akár az adóalany üzleti könyvei, akár egyéb adatok alapján, esetleg becsléssel megállapított forgalmi adó összegét, fizetési meghagyással közli az adóalannyal, valamint az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel. A fizetési meghagyásban a követelés jogalapját megállapító törvényes rendelkezésekre utalással az adó alapját adónemenkint és ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel, továbbá az adókulcsokat, az egyes adókulcsok szerint kiszámított adót, valamint azok együttes összegét is fel kell tüntetni. Az ellenőrzésről vagy a becslésről felvett jegyzőkönyvre utalással röviden indokolni is kell az adóalap összegszerű megállapítását s az előírás jogosságát. Közölni kell továbbá az adóalannyal a fizetési meghagyással követelt összeg befizetésére megszabott határidőt [52. § (2) bek 1. a késedelmes fizetés következményeit (adópótlék, behajtás) s a törvényes jogorvoslati utat is

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő fizetési meghagyással kell közölni az adóalannyal az átalányösszegben megállapított forgalmi adót is.

58. §

Adóhelyesbítés

(1) A befizetett forgalmi adó helyesbítését, ha a befizetés nem fizetési meghagyás alapján történt, az adóalany - a helyesbítési Igény jogcímére tekintet nélkül - a befizetést követő hó első napjától számított hat hónap alatt kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított határidő eltelte után helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek csak akkor van helye, ha az a körülmény, amelyre a kérelmet alapították, a határidő eltelte után következett be. A határidő ilyen esetben a kérdéses körülmény beálltát követő hó első napjától számított 6 hónap

(3) Az ebben a szakaszban megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak hely© nincs.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szabályai nem terjednek ki a tartozás (előirás) nélküli tulfizetésekre, amelyek tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás megfelelő rendelkezései irányadók

(5) Az adóbevallás alapján befizetett adó helyesbitése iránt előterjesztett kéretem felett elsőfokon a forgalmi adóhivatal határoz, s ha a kérelmet - esetleg előzetes könyvvizsgálat után - indokoltnak találja, a tartozatlanul fizetett adónak általa megállapított összegéről kellően megokolt határozatban azzal értesíti az adóalanyt, hogy azt a határozat számára utalással a legközelebbi adó bevallása szerint fizetendő adójából levonhatja. A pénzügyigazgatóság határoz elsőfokon minden egyéb olyan adóhelyesbitési kérelem felett, amikor a tartozatlan fizetésként megállapított összeget csak pénzben lehet az adóalanynak kiutalni.

(fi) Ha a forgalmi adóhivatal az adóbevallások számszaki felülvizsgálata alkalmával megállapítja, hogy az adóalany számítási hiba folytán a törvényesnél több vagy kevesebb forgalmi adót fizetett - amennyiben a különbözet a 2 forintot eléri vagy meghaladja - határozatban értesíti az adóalanyt, hogy a tulfizetett összegét a legközelebbi adóbevallás alapján fizetendő forgalmi adójából - a határozat számára utalással - levonhatja, illetőleg felhívja az adóalanyt, hogy a hiányt a legközelebbi adóbevallása szerint fizetendő forgalmi adó összegéhez - ugyancsak a határozat számára utalással - külön tételként adja hozzá s fizesse be.

(7) Ha a forgalmi adó alapja utóbb bármily okból nagyobb lesz, az adóalany a többletet az általános rendelkezések szerint tartozik bevallani és az utána járó forgalmi adót befizetni.

(8) Ha a bevételnek részben vagy egészben való visszatérítése, vagy az adóalany követelésének akár a jogügyleti feltételek módosulása, akár behajthatatlanság következtében, való elengedése (leírása) folytán a forgalmi adó alapja utólag csökken, vagy egyáltalán nem folyik be, az adóalany az adóalap csökkenésének vagy törlésének (leírásának) üzleti könyveiben való keresztülvezetése mellett a visszatérített vagy leirt összegek után korábban befizetett forgalmi adót a visszatérítés vagy leírás hónapját követő hó 1. napjától számítandó 6 hónap alatt levonhatja az általa fizetendő forgalmi adóból. Az adóbevallásban vagy az ahhoz csatolt külön kimutatásban a visszatérítés vagy leirás jogcímének és a könyvelési adatoknak feltüntetése mellett tételenkint kell kimutatni a visszatérített vagy leirt adóalapokat, az adókulcsot és a befizetett forgalmi adó összegét annak megjelölésével, hogy a befizetés melyik évi és havi adóbevallás alapján történt. Köteles ezenkívül az adóalany akár a rendes ellenőrzések alkalmával, akár külön felhívásra hitelt érdemlően (kötelevéllel, üzleti levelezésével, bírói ítélettel, stb.) igazolni a visszatérítés vagy leirás jogalapját is. Ha a kimutatás elkészítése az adóalanyra nagy megterheléssel járna és az adóalany szabályszerű kereskedelmi könyvelése keretében a leirások ellenőrzésére is alkalmas nyilvántartásokat vezet, kérelemre a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal javaslatára eltekinthet a tételenkénti leirásokat feltüntető kimutatásnak az adóbevalláshoz való csatolásától.

(9) Ha az adóalany adóhelyesbitési igénvét levonás utján érvényesíteni nem tudja, a pénzügyigazgatósághoz adóvisszautalási kérelemmel fordulhat a (8) bekezdésben megállapított határidő alatt.

59. §

Adómegosztás

(1) Ha a forgalmi adófizetésre köteles vállalat székhelye nem annak a forgalmi adóhivatalnak területén van, ahol a vállalat ipari, műszaki vagy kereskedelmi telepei vannak, a vállalat a forgalmi adót a székhely és telephelyek forgalmi adóhivatalai között megosztva tartozik befizetni. Jelen rendelet alkalmazása tekintetében a vállalat székhelyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket vezetik, még abban az esetben is, ha ez a hely nem azonos a vállalat igazgatóságának cégbejegyzés szerinti székhelyével. Telep az a hely, ahol a vállalat helyhezkötötten és tartósan üzleti tevékenységet folytat. A központi könyvelés helye kereskedelmi üzlet vagy raktár nélkül kereskedelmi telephelynek nem tekinthető. Erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatok állandó telephely nélkül is kötelesek a forgalmi adót a székhely és kitermelés helye szerinti forgalmi adóhivatalok közölt - a (4) bekezdés rendelkezései szerint - megosztva befizetni.

(2) Ha a vállalatnak csak egy telephelye van, vagy ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak területén van több telephelye, az adóbevallás szerint fizetendő forgalmi adó 20%-át a székhelye, 80%-át a telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál tartozik befizetni. Ha a vállalatnak más-más forgalmi adóhivatal területén fekvő több telephelye van, a telephelyeket megillető 80%-ot az egyes telephelyek üzleti forgalma arányában, ha pedig ez nem állapítható meg, az egyes telephelyek által termelt áruk közönséges forgalmi értékének arányában kell megosztani az egyes telephelyek között. Az áruk előállításával foglalkozó vállalatok adómegosztásánál csak az ipari telephelyek vehetők figyelembe, a kereskedelmi telephelyeket pedig figyelmen kivül kell hagyni.

(3) Az előállítással (termeléssel) foglalkozó telephely helyi forgalmából származó bevételek után fizetendő forgalmi adót, ha az áruszállításon kivül a számlázás is a telephelyen történik, megosztás nélkül teljes egészében az előállítással (termeléssel) foglalkozó telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell bevallani és befizetni.

(4) Az adó megosztási arányát a székhely szerint illetékes pénzügyigazgatóság felterjesztése alapján a pénzügyminiszter állapítja meg. Mellőzni kell az adómegosztást, ha egy-egy hivatalra csak jelentéktelenebb összeg jutna a megosztás után. Erdökitermeléssel foglalkozó vállalatoknál az adó megosztási arányát évenként június 1-től a következő év május hó 31-ig terjedő időre az erdőkitermelés helye szerint illetékes pénzügyigazgatóság által minden évben legkésőbb április hó l-ig közlendő kitermelési adatok alapján a székhely pénzügyigazgatósága állapítja meg. A vállalat állal fizetendő adó 20%-át a székhely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell befizetni. A fennmaradó 80%-ot pedig abban az arányban kell megosztani a kitermelési helyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között, ahogyan az egyes forgalmi adóhivatalok területén kitermelt és a székhely pénzügyigazgatóságával közölt fa mennyisége aránylik a vállalat által ugyanazon idő alatt összesen kitermelt fa mennyiségéhez. Az építési vállalkozók a székhelyük (lakóhelyük) községén kivül végzett építkezésekből származó bevételeik után fizetendő általános forgalmi adót székhelyük (lakóhelyük) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között a (2) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek megosztani. Ut-, vasút- és csatornaépítkezéseknél amennyiben az építés több forgalmi adóhivatal területén történik, az építés helyén fizetendő általános forgalmi adót az egyes forgalmi adóhivatalok között a területükre eső ut, vasút vagy csatorna kilométerhosszának arányában kell megosztani. Az építkezéseket a megkezdéstől számított ló nap alatt a székhely (lakóhely) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is be kell jelenteni. Az építési vállalatok raktártelepei, ahol az építkezéshez szükséges anyagokat, gépeket s egyéb felszerelési tárgyakat tartják s ahonnét azokat az egyes építkezésekhez elszállítják, az (1) bekezdés értelmében vett telepnek nem minősíthetők.

(5) Azok az adóalanyok, akik a fenti rendelkezések alapján forgalmi adójukat megosztva tartoznak befizetni, a székhelyük szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó adóbevallásukban az adó megosztásáról kiadott határozat számára utalással fel kell tüntetniök azt is, hogy a fizetendő összegből az egyes forgalmi adóhivataloknál hány százalék fizetendő s mennyit tesz ki ez az összeg. A telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokhoz a székhely forgalmi adóhivatalánál benyújtandó adóbevallási iv másolatát kell benyújtani és a megállapított határidő alatt a megfelelő összeget is befizetni. Az adóbevallásban és a bejelentésekben is külön kell a megosztási aránynak megfelelően felosztani a fizetendő termelői forgalmi adót, az általános forgalmi adót és a fényűzési forgalmi adót, hogy a forgalmi adóbevételekből a forgalmi adók kezelésével kapcsolatos kiadásokra létesített alapot, illetőleg a székesfővárost megillető részesedést a 60. § rendelkezései szerint mindegyik forgalmi adóhivatal pontosan megállapíthassa.

(6) Az adóbevallás elfogadására illetékes (székhely szerinti) forgalmi adóhivatal a bevallás számszaki felülvizsgálata után a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokkal közölni köteles, hogy a vállalat a számszaki szigorlat eredményeként melyik évi és havi adóbevallása alapján milyen összeget tartozik az illető forgalmi adóhivatal számlájára befizetni. Késedelmes fizetés esetén az adópótlék felszámításáról, az esetleges adóhátralék és járulékainak biztosításáról és behajtásából mindegyik forgalmi adóhivatal a nála előirt összegek erejéig gondoskodik.

60. §

Részesedés a forgalmi adókból

(1) A Budapest székesfőváros területén befolyt termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó, valamint a fényűzési forgalmi adó bevételnek legfeljebb 10%-át a pénzügyminiszter a székesfőváros részére engedheti át.

(2) Ennek a részesedésnek fejében azonban a székesfőváros a forgalmi adók kezelését és ellenőrzését ellátni köteles. A közreműködés terjedelmét és módját a pénzügyminiszter állapítja meg.

(3) Nem illeti meg a részesedés a székesfővárost a forgalmi adókkal kapcsolatban befizetett adópótlékból, pénzbüntetésből, pénzbírságból és rendbírságból.

(4) Valamennyi vidéki forgalmi adóhivatal a területén befolyt termelői forgalmi adó általános forgalmi adó és fényűzési forgalmi adó 10%-át a "Forgalmi adók kezelésére szolgáló alap, Budapest" elnevezésű 184054. postatakarékpénztári csekkszámlára köteles átutalni. Az átutalt összeget az alap szabályzata tárgyában kiadott 3235/1946 PM rendeletben foglaltaknak megfelelően kell kezelni és elszámolni. Az alap részére átutalandó összegek meg állapításánál az adópótlék, a pénzbüntetés, a pénzbírság és a rendbírság címén befolyt összegeket szintén figyelmen kívül kell hagyni.

61. §

Az adó előzetes biztosítása

Előzetes adófizetés

(1) Ha a forgalmi adóhivatal a forgalmi adót veszélyeztetettnek látja, a pénzügyigazgatósághoz előterjesztést tesz, hogy az adóalanyt előzetes biztosíték nyújtására kötelezze. Biztosítékul a legutolsó 12 hónap alatt fizetett, illetőleg esedékessé vált forgalmi adó egynegyed részének megfelelő összeget vagy értéket kell letétbe helyezni. Biztosítékul pénz, takarékbetétkönyv, bank garancialevél vagy óvadékképes értékpapír, kivételesen az adóalany vagy a készfizető kezes ingatlanain szerzett zálogjogi biztosíték is elfogadható.

(2) Ha az adóalany legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban marad vagy részletfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az elmaradt fizetéseket és járulékait - ha az adóalany nem jelzálogjogi biztosítékot nyújtott - a biztosítékból kell kiegyenlíteni, az adóalanyt pedig a biztosítéknak 15 nap alatt való kiegészítésére kell felhívni. Ha a felhívás eredménytelen marad, a biztosíték még fennálló részét is a forgalmi adóhátralékra kell elszámolni, az ezután még fennmaradó vagy keletkező hátraléknak más módon való biztosítása és behajtása iránt pedig soronkívül kell intézkedni.

(3) Ha az adóalany megfelelő biztosítékot nem tud letenni s legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban van, a forgalmi adóhivatal az adóalanyt a forgalmi adónak hetenkint, esetleg naponkint előre való befizetésére is kötelezheti. Állandó üzlettelep vagy állandó lakóhely nélkül működő adóalanyokat (vándorcirkuszokat, mutatványosokat, fakitermelőket, mészégetőket, stb.) ugyancsak az adó előzetes fizetésére lehet kötelezni. Az adó alapját ez utóbbi esetben átalányösszegben lehet megállapítani. Ilyen esetekben az adóalany kereseti tevékenységét csak az adó előzetes befizetését igazoló tanúsítvány birtokában folytathatja.

(4) Ha az állami jogosítvány (italmérés, trafik, sacharin, tűzkő, lőpor, stb.) birtokosai egy havi adóval hátralékban maradnak s azt a forgalmi adóhivatal írásbeli felhívására, a felhívástól számított 15 nap alatt sem egyenlítik ki, a forgalmi adóhivatal a jogosítvány megvonása iránt a pénzügyigazgatósághoz soronkivül előterjesztést köteles tenni. Az előterjesztéskór a kiadott felhívás vétbizonyitványát csatolni kell. A pénzügyigazgatóságok a felterjesztéseket soronkivül kötelesek elintézni és a jogosítványok bevonása iránt azonnal intézkedni. A jogosítvány csak a teljes adóhátralék és járulékai kiegyenlítése utón adható vissza.

Ha a jogosítványt már egy izben megvonták, második esetben azt végérvényesen el kell vonni. E szabály alól kivételesen indokolt esetekben csak a pénzügyminiszter engedélyezhet kivételt.

(5) A forgalmi adóknak fentebb említett előzetes biztosítása céljából biztosítékul elfogadott pénzt a pénzügyigazgatóságok letéti számláján, takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet vagy értékpapírt pedig a pénzügyigazgatóságok székhelyén levő adóhivataloknál kell a fennálló rendelkezések értelmében letétként kezelni.

(6) A takarékbetétkönyvnek, bankgarancia-levélnek vagy értékpapírnak biztosítékul való elfogadása tekintetében a 4.260/1929. ME (Budapesti Közlöny 1929. évi 235., Pénzügyi Közlöny 25. szám), a 2340/1944. ME, a 9620/1945. ME(Magyar Közlöny 1945. évi 154., Pénzügyi Közlöny 7. szám) és a 3110/ 1946. ME (Magyar Közlöny 1946. évi 66. szám) rendeletekben, valamint a 4260/1929. ME rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján megjelent 8173/1930. (Budapesti Közlöny 1930. évi 57., Pénzügyi Közlöny 8. szám), 21176/ 1933. (Budapesti Közlöny 1933. évi 72., Pénzügyi Közlöny 8. szám), 174840/1936. IV. a. (Budapesti Közlöny 1937. évi 11., Pénzügyi Közlöny 2. szám), 7200/1938. IV. a. számú (Budapesti Közlöny 1938. évi 13., Pénzügyi Közlöny 3. szám), 144700/1938. IV. a. (Budapesti Közlöny 1938. évi 255., Pénzügyi Közlöny 26. szám), 61500/1939. IV. a. (Budapesti Közlöny 1939. évi 92., Pénzügyi Közlöny 10. szám), 70900/1940. IV. a. (Budapesti Közlöny 1940. évi 82" Pénzügyi Közlöny 9. szám), 123500/1941. IV. a. (Budapesti Közlöny 1941. évi 144., Pénzügyi Közlöny 11. szám), 200000/1941. IV. a. (Budapesti Közlöny 1941. évi 269., Pénzügyi Közlöny 22. szám) és a 112500/1944. IV. a. pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Ehhez képest takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet (kezességi nyilatkozatot) és értékpapírt csak az említett rendeletek korlátain belül szabad biztositékul elfogadni. A 4260/1929. ME rendelet 8. §-a értelmében a takarékbetétkönyvre vezetendő záradékot a forgalmi adók biztosítására elfogadott betétkönyvekre is rá kell vezetni.

(7) Bankgarancialevelet (kezességi nyilatkozatot) csak a 4260/1929. ME rendelet 9. §-ában előirt szövegezésnek az alábbiak szerint való változtatása mellett szabad elfogadni:

Határidőhöz kötötten kiállított kezességi nyilatkozatot sem a pénzügyigazgatóságok, sem a letétet átvevő adóhivatalok nem fogadhatnak el.

(8) Az (1) bekezdés értelmében előzetes biztositékul a készfizető kezes, kivételes esetben az adóalany ingatlanain szerzett jelzálogjogi biztosítékot is el lehet fogadni. A pénzügyigazgatóság jelzálogjogi biztositékot csak akkor fogadhat el biztositékul, ha az ilymódon szerzett jelzálogjog telekkönyvi ranghelye a kincstárnak tényleg előnyös helyzetet biztosit. Az ily biztositékadásnak az 1927: XXXV. tc. 68. és 69. §-aiban szabályozott keretbiztositéki jelzálogjog megállapításában beleegyező és a jelzálogjog bejegyzésére alkalmas okiratban kell történnie.

(9) A forgalmi adók biztosítása céljából jelzálogjog megalapításába beleegyező vagy kezességvallatást tartalmazó okiratok a 8.500/ 1946. M. számu rendelet 168. §-ának (1) bekezdése értelmében 6 Ft illeték alá esnek, de ha az érték szerint járó 1%-os illeték kevesebb, akkor csak ezt a százalékos illetéket kell leróni. Ugyanezt az illetékösszeget kell leróni az emlitett kezességvállaló nyilatkozatokra (bankgarancialevelekre) és a forgalmi adók biztositása céljából letétbe helyezett pénzintézeti betétkönyvre a (7) bekezdés rendelkezése szerint rávezetendő nyilatkozatra is.

62. §

Az adópótlék, az adó biztosítása és behajtása

Elévülés

(1) Az adópótlékra (késedelmi kamat), a forgalmi adók biztosítására, behajtására és a behajtás elévülésére nézve a közadók kezelésére vonatkozólag érvényben lévő törvényes rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az esedékessé vált forgalmi adókat az esedékességtől számított 15 nap elteltével, az irásbeli intés mellőzésével kell végrehajtás (zálogolás, árverés) útján beszedni. Az adópótlék összegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget forintra kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kívül kell hagyni.

(2) A forgalmi adók követeléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év alatt évül el, amelyben az adóalany adóbevallását szabályszerű időben beadta. Az adóbevallás elmulasztása, valamint adócsalás elkövetése esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő 10 év alatt évül el, amelyben az adóalany az adóbevallás benyújtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megröviditését eredményező adóbevallását beadta.

63. §

Adatszolgáltatás

(1) Az adófizetésre kötelezett és alkalmazottai kötelesek a pénzügyi hatóság kívánságára valamennyi üzleti könyvüket és egyéb üzleti feljegyzésüket, valamint az adóztatás szempontjából figyelembejöhető minden iratot és segédeszközt rendelkezésre bocsátani, illetőleg előmutatni.

(2) Ennek a kötelezettségének teljesítésére az adóalany karhatalom igénybevételével is kényszerithető. Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyi hatóság felhivására a birtokában lévő mindazokat az iratokat és segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles ügyletre vonatkozó tényállás vagy az adókötelezettség és az adó összege tekintetében irányadó más körülmény tisztáztassék. A pénzügyi hatóság azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja azt a jogügyletet, vagy legalább is azt az időszakot pontosan megjelölni, amelyre, illetőleg amely időszakban keletkezett ügyletekre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.

(4) A házmegbízottak, illetőleg tömb- vagy körzeti megbízottak kötelesek a náluk eljáró pénzügyi tisztviselőknek a körzetükbe tartozó adóalanyokra vonatkozólag hivatásuk gyakorlása közben vagy egyéb tudomásukra jutott mindazokat az adatokat kiszolgáltatni, amelyekből az adóalanyok valóságos bevételeinek az összegére következtetni lehet.

64. §

Ellenőrzés

(1) A pénzügyi hatóság közegei az üzleti vagy üzemi idő alatt bármikor - még éjjeli üzem idején is - jogosultak a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megállapított szabályok pontos betartásának ellenőrzése végett -az adóköteles üzemi, üzleti vagy irodai helyiségében, továbbá mindazon helyeken, ahol adóköteles üzletének, üzemének folytatásához szükséges könyveket, feljegyzéseket, áruraktárát, stb. tartja - megjelenni. Az ellenőrző közegek személyazonosságukat működésük megkezdése előtt felszólítás bevárása nélkül, arcképes igazolvánnyal kötelesek igazolni. Az adóköteles, vagy annak bármely jelenlévő hozzátartozója és alkalmazottja tartozik a kivánt felvilágosítást megadni és az ellenőrzéshez szükséges üzleti könyveket, feljegyzéseket vagy egyéb adatokat megadni.

(2) Az adóztatásra vonatkozó feljegyzések, üzleti könyvek és levelezések alapján végzendő ellenőrzést az adófizetésre kötelezett telepen vagy lakásán kell megtartani aszerint, hogy az adóalany hol vezeti vagy őrzi az említett iratokat Éjjeli üzem idején az ellenőrző közegek csak a folyó üzemi tevékenységre vonatkozó könyvek és feljegyzések felmutatását kivánhatják. A könyveknek s egyéb üzleti feljegyzéseknek a forgalmi adóhivatalba szállítását csak akkor lehet elrendelni, ha adócsalás alapos gyanúja merül fel s emiatt a bizonyítékul szolgáló könyveket vagy feljegyzéseket nem lehet az adóalany birtokában hagyni, vagy ha az adóalany a vizsgálat zavartalan lefolytatására nem tud megfelelő helyiséget biztositani, vagy azt magatartásával megneheziti, esetleg meggátolja. Az adóalany és alkalmazottai kötelesek az ellenőrző közegek kezére járni és részükre a szükséges munkahelyet, világítást, stb. rendelkezésre bocsátani. A forgalmi adóhivatal kiküldöttei az adókötelesek kifejezett hozzájárulása nélkül csak az üzleti vagy üzemi órák alatt, illetőleg olyan időben, amelyekben a vállalat alkalmazottai az üzletben foglalatoskodnak, jogosultak azellenőrzés megtartása végett az üzleti (irodai) üzemi, raktár, stb. helyiségben tartózkodni. Az adófizetésre kötelezettek lakásán csak a nappali órákban jelenhetnek meg. Az üzlettelepen való tartózkodás alatt lehetőség szerint ügyelni kell arra, hogy a vásárló közönség az ellenőrzésről ne szerezzen tudomást és hogy az üzletmenetben zavar vagy torlódás ne álljon be. Jogosultak az ellenőrzéssel megbízott közegek mindennemű szállítmányt a közuti forgalomban is ellenőrizni. Az ellenőrző közegek az ellenőrzéseknél egyéb vonatkozásban a forgalmi adóhivatalok ügyrendjének előírásai szerint kötelesek eljárni.

(3) Ha a vállalat székhelye nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, mint a vállalat telephelye, a telephely szerint illetékes hivatal a telepre beszállított, illetőleg az ott előállított áruk mennyiségét és minőségét és az ezekre vonatkozó feljegyzések helyességét köteles ellenőrizni. A megfelelő nyilvántartásokat a vállalat telephelyén is tartozik az ellenőrző közegek rendelkezésére bocsátani. Abban az esetben, ha a forgalmi adóhivatal javaslatára a telephely szerint illetékes pénzügyigazgatóság az ellenőrzés biztonsága érdekében a székhelyén vagy a székhely pénzügyigazgatósága a telephelyen is szükségesnek tartja az ellenőrzést, a két hatóságnak együttesen kell az ellenőrzést megtartani.

(4) A forgalmi adó befizetését, a bevételeknek a 48. § szerinti könyvelését, különösen az említett szakasz (2) bekezdésében előirt kötelezettség teljesitését a forgalmi adóhivatalokon kivül - rendes szolgálatul: keretében - az állami adóhivatalok tisztviselői és a pénzügyőri szervek is ellenőrizni kötelesek. A megállapitott adóhiányról vagy szabálytalanságról felveendő jegyzőkönyvet az adóalany lakó- (cég-) helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz kell megküldeni.

65. §

Titoktartási kötelezettség

(1) Azok a hatósági közegek, akik hivatalos megbízásból a forgalmi adók ellenőrzésénél és megállapításánál vagy kezelésénél közreműködnek, kötelesek az üzletek és iparvállalatok berendezéseire és viszonyaira nézve hivatásuk teljesítése közben tudomásukra jutott adatokat titokban tartani és semmi olyat nem tenni, ami az üzleti titok elárulására alkalmas. Ugyanez a titoktartási kötelezettség terheli az átalányozottak fellebbezési tárgyalásain résztvevő érdekképviseleti tagokat, továbbá az adóközösségi és a testületi átalányozásoknál közreműködő vezetőségi, kivetőbizottsági és felszólamlási bizottsági tagokat is.

(2) Ennek a tilalomnak megszegése esetében az illető hatósági közeg - teljes kártérítési kötelezettségének épségben tartása mellett - rendbírsággal vagy fegyelmileg büntethető.

(3) Az adóalany ilyen irányu kérése felett első fokon a pénzügyigazgatóság határoz. A határozat ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik.

66. §

Hatáskör

(1) A forgalmi adókkal kapcsolatos számviteli teendőkről és a forgalmi adóhivatalok ügyrendjéről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben megszabott teendők ellátásán kivül a forgalmi adóhivatalok hatáskörébe tartozik a jelen rendelet alapján szükséges minden olyan elsőfokú intézkedés megtétele, fizetési meghagyás és határozat kiadása, amelyeket a jelen rendelet kifejezetten nem utal pénzügyigazgatósági hatáskörbe A forgalmi adóhivatalok hatáskörében Budapesten a székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályok egyesitett alkalmazottak kereseti és forgalmi adóosztályai járnak el.

(2) A forgalmi adóhivatalok felügyeletén, irányításán és a számviteli rendelkezésekben, Valamint az ügyrendben a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utalt teendők ellátásán kívül a pénzügyigazgatóság elsőfokon határoz azokban az ügyekben, amelyeket jelen rendelet kifejezetten a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utal. A pénzügyigazgatóság jogorvoslati hatáskörét a 68. § állapítja meg.

(3) A közigazgatási bíróság és a pénzügyminiszter jogorvoslati hatáskörét a 69. és 70. §-ok állapítják meg.

67. §

Illetékesség

A forgalmi adóhivatalok illetékességét természetes személyekkel szemben az adóköteles kereseti tevékenység folytatásának helye, állandó telephely hiányában a lakóhely, jogi személyeknél a székhely, illetőleg a vállalat összes üzleti eseményeire vonatkozó könyvelés helye állapítja meg.

VI. FEJEZET

Jogorvoslatok

68. §

Fellebbezés a pénzügyigazgatósághoz

A forgalmi adóhivatalok intézkedései és határozatai ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítésétől vagy a kifogásolt intézkedés tudomásulvételétől számított 15 nap alatt a forgalmi adóhivatalnál kell benyujtani. Egyebekben a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.

69. §

Közigazgatási bírósági panasz

(1) A pénzügyigazgatóságnak a forgalmi adók helyessége és jogossága, valamint az adó visszatérítése tárgyában hozott határozatai ellen a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.

(2) A panaszokra az 1896: XXVI. tc. rendelkezései az irányadók.

(3) A panasznak halasztó hatálya nincs.

70. §

Fellebbezés a pénzügyminiszterhez

(1) A pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

(2) A fellebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye,

(3) Az igazolásra nézve a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.

VII. FEJEZET

Büntető rendelkezések

71. §

Adócsalás

(1) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen rendelet alapján járó termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó alól egészen vagy, részben mentesüljön, a rendelet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el szándékosan, amely a forgalmi adó megrövidítésére alkalmas.

(2) Ilyen tiltott cselekményt követ el az:

1. aki üzleti könyveibe vagy feljegyzéseibe, továbbá adóbevallásába tudva valótlan adatokat vezet be vagy azokból fizetéseket szándékosan kihagy és ezáltal az adót megrövidíti:

2. aki beadványaiban - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzáintézett kérdésekre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat;

3. aki az előirt üzleti könyveket vagy feljegyzéseket nem vezeti, noha emiatt már egyizben a 72. § alapján megbüntették;

4. aki a hatóságnak megtévesztésével őt meg nem illető adókedvezményt vagy adómentességet vesz igénybe.

(3) Adócsalás miatt az 1920: XXXII. tc. alapján kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet.

(4) Ha az adócsalást az elítélt, mint alkalmazott követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget a szolgálatadótól kell behajtani. Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben egyáltalában nem lehet behajtani, azt az elitélt ellen szabadságvesztés büntetésre kell átváltoztatni.

72. §

Szabálytalanságok büntetése

(1) Ha a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálytalanság miatt 50.000 Ft-ig terjedő pénzbirsággal büntethető az, aki a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely a forgalmi adó megröviditésére alkalmas.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzbírság 50.000 Ft-on felül, a megrövidítés veszélyének kilelt forgalmi adó egyszeres összegéig is növelhető, ha a megrövidítés veszélyének kitett forgalmi adó összege az 50.000 Ft-ot meghaladja.

(3) A szabadságvesztésre át nem változtatható pénzbírságot - ha a szabálytalanság adórövidítéssel nem kapcsolatos - elsőfokon a forgalmi adóhivatal, egyébként pedig a pénzügyigazgatóság szabja ki. A forgalmi adóhivatal határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyigazgatóság határozata ellen pedig a pénzügyminiszterhez a határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt egyfokú fellebbezésnek van helye.

(4) Adórövidítéssel kapcsolatos, súlyosabb beszámítás alá eső szabálytalanságok esetén a pénzügyigazgatóság elrendelheti a pénzbírságot megállapító határozatának egy vagy több napilapban az adóalany költségén való közlését. A pénzügyminiszter előzetes jóváhagyása után elrendelheti a pénzügyigazgatóság az adóalany vállalatának meghatározott időtartama vagy állandó ellenőrzését az adóalany költségére, javasolhatja továbbá a pénzügy igazgatóság az illetékes hatóságoknál az adóalanynak bizonyos áruk előállításától vagy forgalombahozatalától való meghatározott időtartama vagy végleges eltiltását, az adóalany iparengedélyének meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (foglalkozásának meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), üzleti (üzemi) helyiségének igénybevételét, végül az adóalanynak közigazgatási elkülönítő őrizet alá vételét (internálását).

73. §

Rendbírság

(1) Azok a hatósági közegek, akik a forgalmi adókra vonatkozó törvényes rendelkezésekben az adó beszedése, biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik - amennyiben ennek a fejezetnek rendelkezései szerint vagy a fegyelmi jogszabályok alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek - 200 Ft-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbirságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen a kézbesitéstől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni, aki végérvényesen határoz.

III. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS VEGYES RENDELKEZÉSEK

74. §

Átmeneti intézkedések

(1) Mindazok a 7. § rendelkezéseinek hatálya alá tartozó, többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatok (vertikális üzemek), amelyek a 600/1945. PM rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az általános forgalmi adót a többfokozatú termelési tevékenység utján előállított áruk forgalombahozatala alkalmával többszörösen számított forgalmi adókulccsal rótták le, kötelesek a továbbfeldolgozó üzemeiknek a jelen rendelet hatálybalépésének napját megelőző időben átadott, de ott 1947. évi január hó 1-én még raktáron lévő vagy feldolgozás alatt álló, továbbá a már előállított, de még eladatlan készáruban jelentkező saját előállítású anyagokról (nyersanyagokról, félkészgyártmányokról, esetleg készárukról), két példányú leltárt készíteni és a leltárban szereplő áruk közönséges forgalmi értékét megállapítani. A megállapított közönséges forgalmi értéket, valamint ez után a 8. §-ban szereplő adókulcsok figyelembevételével kiszámított termelői forgalmi adót a leltár egy példányának csatolása mellett 1947. évi január hó 20-ig az illetékes forgalmi adóhivatalnak be kell jelenteni. A bejelentésben szereplő termelői forgalmi adót 1947. évi február, március és április hónapok 5. napján esedékes három egyenlő részletben be kell fizetni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései azt célozzák, hogy az érdekelt vállalatok a 7. § (1) bekezdésében megjelölt uj adózási módra való áttérés napját megelőzően a továbbfeldolgozó üzemeknek már átadott, de akár változatlan állapotban, akár félig készen, akár pedig készáruvá feldolgozva raktáron lévő saját előállítású anyagok (nyersanyagok, félkészgyártmányok, esetleg készáruk) is termelői forgalmi adó alá kerüljenek, mert az uj adózási módra való áttérés után a készáruk forgalombahozatala alkalmával ezek a megelőző termelési fokozatokban előállított anyagok (nyersanyagok, félkészgyártmányok, esetleg készáruk) adózás alá már nem kerülhetnek. A leltár készítésénél ezért egyfelől azokat a saját előállítású anyagokat (nyersanyagokat, félkészgyártmányokat, esetleg készárukat) kell számításba venni, amelyek 1947. évi január hó 1-én a 7. § (2) bekezdésében megjelölt termelési fokozatot folytató továbbfeldolgozó üzemekben még feldolgozatlanul feküdtek vagy amelyek éppen feldolgozás alatt állottak, másfelől azokat a saját előállítású anyagokat (nyersanyagokat, félkészgyártmányokat, esetleg készárukat), amelyeket az 1947. évi január hó 1-én készletben lévő készáruk előállítása alkalmával felhasználtak. Pl. egy saját fonodával is rendelkező szövőüzemnél leltárba kell venni egyrészt a szövődének már korábban átadott saját előállítású fonalakból 1947. évi január hó 1. napjáig a szövéshez még fel nem használt, továbbá az éppen szövés alatt álló fonalak mennyiségét, másrészt azt a Baját előállítású fonalmennyiséget, amely az 1947. évi január hó 1-én készletben lévő szövetek előállításához annak idején felhasználtak. Vagy pl. egy saját kitermelésű gömbölyűfákat fűrészáruvá, ezt pedig ládává feldolgozó vállalatnál fel kell venni a leltárba a fűrészüzemnek már korábban átadott, de ott 1947. évi január hó 1-ig fel nem fűrészelt vagy éppen fűrészelés alatt álló saját kitermelésű gömbölyűfamennyiséget, valamint azt a saját kitermelésű gömbölyűfamennyiséget, amelyet a raktáron lévő fürészáruk előállitásához annak idején felhasználtak. Fel kell venni a leltárba, továbbá a ládakészitő üzemnek már korábban átadott, de ott 1947. évi január hó 1. napjáig fel nem használt vagy éppen feldolgozás alatt álló saját előállítású fűrészárukat, valamint azt a saját előállítású fűrészárumennyiséget, amelyet a raktáron lévő kész ládák előállításához annak idején felhasználtak.

(3) A forgalmi adóhivatalok a bejelentésben, valamint a leltárban szereplő adatok helyességét a beérkezéstől számított 8 napon belül a helyszínen ellenőrizni tartoznak.

(4) Ennek a szakasznak rendelkezései nem terjednek ki azokra a 7. § hatálya alá tartozó többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatokra (vertikális üzemekre), amelyek a jelen rendelet hatálybalépésének napját megelőzően az 1460/1945. PM rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések alapján engedélyt nyertek arra, hogy az általános forgalmi adót a továbbfeldolgozó üzemeknek átadott anyagok (nyersanyagok és félkészgyártmányok, esetleg készáruk) közönséges forgalmi értéke után" az átadás alkalmával róhassák le.

75. §

Jogszabályok hatálytalanítása

(1) Jelen rendelet hatálybalépésével a 600/ 1945. P. M. rendelet, az ennek kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 1460/1945., 2257/1945., 3032/1945., 3310/1945., 3510/1945., 2620/1946., 2855/1946., 3230/ 1946., 3760/1946. és 4160/1946. PM rendeletek, valamint a jelen rendelettel ellenkező minden más rendelkezések hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg ugyancsak hatályukat vesztik mindazok az egyes esetekben kiadott határozatok is, amelyek a forgalmi adó lerovásával kapcsolatban kedvezményeket vagy mentességeket állapítanak meg.

76. §

Életbelépés

Jelen rendelet a kihirdetésének napján 1947. évi január hó elsejei hatállyal lép életbe.

Budapest, 1947. évi január hó 2.-án.

Dr. Rácz Jenő s. k.,

pénzügyminiszter