193910/1948. (VI. 5.) VII. PM rendelet
a vagyonadó és a jövedelemtöbbletadó 1948. évi kivetése tárgyában
(Valamennyi pénzügyigazgatóságnak, állami adóhivatalnak és kerületi adófelügyelőségnek,)
A vagyonadóról szóló - az 5680/1948. Korm. rendelettel (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 113. szám) módosított és kiegészített - 2440/1947. ME rendeletben (továbbiakban: VR.), valamint a jövedelemtöbbletadóról szóló - az 5410/ 1947. ME - és az 5680/1948. Korm. rendeletekkel módosított és kiegészített - 2500/1947. ME rendeletben (továbbiakban: JR) foglalt felhatalmazás alapján a vagyonadó, továbbá a jövedelemtöbbletadó 1948. évi kivetési munkálatok egyöntetűségének biztosítása érdekében a következőket rendelem:
I. A vagyonadó kivetési munkálatok
1. § Az állandóan mező- és erdőgazdasági használatra rendelt ingatlanok értékelése.
"(1) A VR. 11. §-ában, valamint a hozzá fűzött utasítás (1) bekezdésének 1. és 2. pontjában foglalt rendelkezések értelmében az állandóan mező- és erdőgazdasági használatra rendelt, mind az önkezelésben levő, mind a bérbeadott ingatlanok (szántó, kert, rét, szőlő, legelő, erdő, nádas,) forgalmi értékéül:
1. ha az ingatlan az 1947. év folyamán visszterhes szerződés útján került az adóalany birtokába, az illetékkiszabás során alapulvett vételár, illetőleg érték és a kiszabott ingatlan-vagyonátruházási illeték együttes összegét kell venni:
2. ha az ingatlan az 1947. év folyamán nem visszterhes szerződés útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába vagy ha az ingatlan már ezt megelőzőleg is a jelenlegi tulajdonos birtokában volt általában a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 150, azaz egyszázötven forint, de kataszteri holdankint legalább 700 forint, legelőknél és erdőknél 500 forint vagyonértéket kell számításba venni.
(2) Ha az állandóan mezőgazdasági használatra rendelt ingatlanok forgalmi értékét az (1) bekezdés 2. pontja szerint a kataszteri tiszta jövedelem alapján állapítják meg. minden művelési ágra külön-külön és az illető művelési ág kataszteri tiszta jövedelme alapján kell az értéket megállapítani. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni olyan szőlőterületre, amelyei más mívelési ágból telepítettek és ideiglenes adómentességet élvez. Az ilyen szőlőterületnél a kataszteri tiszta jövedelmet a szomszédos szőlőterületek minőségi osztálya alapján kell számításba venni és ennek a kataszteri tiszta jövedelemnek a figyelembevételével kell a szőlőbirtokot a jelen § (1) bekezdésének 2. pontja alapján ér lékelni. A községi elöljáróság (városi adóhivatal) kötetes az ideiglenesen adómentes szőlőterületet az összeírás során a helyrajzi számok megjelöléséve! feltüntetni.
(3) A becslésnél figyelembe kell venni mindazokat a tudott vagy bizonyítható tényeket is, amelyik az igazságos és arányos adóztatás érdekében a szabályoktól való eltérést indokolják. Az előző bekezdésekben foglalt becslési szabályokat ennélfogva nem lehet olyan parancsoló rendelkezésnek tekinteni, amelyet az adóalany bevallásának mellőzésével okvetlenül alkalmazni kell. Ha a bevallásban foglalt értékelési adatok helyességét az adóalany hiteltérdemlő módon bizonyítani tudja, a bevallást - esetleg a tárgyalás során megállapított adatok figyelembevételével helyesbítve - a kivetés alapjául el kell fogadni
(4) A VR. 211. §-ának (7) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdésériek t) pontja (a 193800/1948. VII. PM. rend. 22. §) szerint nem lehet az adóalapot változatlanul fenntartani, hanem azt új kivetés útján kell megállapítani, ha a pénzügyminiszter a vagyontárgyak egyes csoportjai tekintetében - az adókivetési munkálatok megindítása elölt - új értékelési szabályokat állapít meg. Minthogy a folyó évben az állandóan mező- és erdőgazdasági használatra rendelt ingatlanok értékelési szabálya a múlttal szemben megváltozott, ennélfogva a mező- és erdőgazdasági ingatlanokkal rendelkező adóalanyok adóalapját az 1948. évben minden esetben új kivetéssel kell megállapítani, tehát az ilyen adóalanyok előző évi adóalapját nem lehet változatlanul fenntartani.
2. §
A mező- és erdőgazdasági ingatlanok ingó (élő és holt) üzemi tőkéjének értékelése
(1) A VR. 13. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (3) bekezdésének 2. és 3. pontjában foglalt rendelkezések értelmében a mező- és erdőgazdasági ingó vagyonban fekvő üzemi tőke közül az állatállományt számos állatonkint kell értékelni. Ennek során egy számos állat értékét a helyi viszonyok és az állattenyésztés fejlettsége szerint 1000-1500 forintban kelt megállapítani.
(2) A VR. 13. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (5) bekezdésének 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy az állatállományt a legpontosabban és számos állatonkint kell értékelni, azt jelenti, hogy az állatállományt - kivéve a hízó állatokat - állatfajonkinl kell számos állatra átszámítani és értékelni. Ennek során egy számos állatnak számít egy ló vagy egy tehén, vagy egy ökör vagy kél öszvér, vagy két szamár vagy egy éven felüli kél növendék állat (csikó, borjú" vagy 5 darab sertés vagy 10 darab süldő, vagy 12 darab öreg juh vagy 21 darab fiatal juh. A sertésállománynak számos állatra átszámításánál a szopós malacokat teljesen figyelmen kívül kell hagyni. A hízó állatokat az évvégi tényleges súlyuk alapján a piaci árak szerint, kell értékelni.
(3) A gazdasági holt felszerelést - az avulás figyelembevételével - az 1948. évi január hó 1. napján fennálló beszerzési, illetőleg előállítási ár szerint kell értékelni. Az 1948. évi január hó 1. napján még meglevő termény-, termék- és anyag készlet értékét az 1948. évi január hó 1. napján mutatkozó hivatalos, illetőleg piaci árak szerint kell megállapítani. Amennyiben a bevallás helyessége tekintetében kételyek lennének, az adóalanyt meg kell hallgatni és igyekezni kell olyan megállapodásra jutni, amely mind a kincstár, mind az adóalany érdekeit a méltányossági szempontok szerint biztosítja.
(4) A 100 kataszteri holdon aluli birtokosok (haszonbérlők! mellőzhetik bevallásukban a gazdasági holt felszerelés, valamint az évvégi készletek állagának és értékének részletezését: ezeknél az adóalanyoknál a gazdasági holt felszerelés és az évvégi készletek értékéül - amennyiben azok a bevallásban megfelelő módon részletezve nincsenek - a földbirtok értékének 4-8%-át kell számításba venni. Ha a földtulajdonos bérelt földön is gazdálkodik, a 4-8%-os kulcs alkalmazása előtt a saját tulajdonában levő ingatlan értékéhez a bérelt ingatlan értékét is hozzá kell adni. Ha pedig az adóalanynak csak haszonbérlete van, a gazdasági holt felszerelés és az év végi készletek értékét a bérelt földterület értékének 4-8%-ában kelt felvenni.
3. §
A beépített Ingatlanok és be nem épített városi ingatlanak községi belsőségek értékelése
(1) A VR. 12. §-ának (4) bekezdéséhez, valamint a hozzáfűzött utasítás (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében meghatározott értékelési szabályok a következők:
1. ha a beépített városi (községi) ingatlan és a be nem épített városi ingatlan, továbbá a községi belsőség az 1947. év folyamán visszterhes szerződés útján került az adóalany birtokába, az illetékkiszabás során alapulvett vételár, illetőleg érték és a kiszabott ingatlan vagyonátruházási illeték együttes összegét kell értékül felvenni, feltéve, hogy ez a beépített ingatlanok tekintetében az alábbi 2. pont, a be nem épített városi ingatlanok és községi belsőségek tekintetében pedig a (9) bekezdés alapján megállapítható értéknél magasabb; ellenkező esetben vagy pedig
2. ha a beépített ingatlan az 1947. év folyamán nem visszterhes szerződés útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába vagy ha a beépített ingatlan már megelőzőleg is a jelenlegi tulajdonos birtokában volt, a házbirtok értékéül - hacsak az adókivető hatóságnak más megbízható adat nem áll rendelkezésére, - az 1948. évi házadé alapjának.
Budapest székesfővárosban hattal való szorzatát, vidéki városokban héttel való szorzatát, községekben pedig nyolccal való szorzatát kell felvenni. Ha az ingatlanra ideiglenes házadómentességei engedélyeztek, a házbirtok értékét annyiszor kell az érték 4%-ával növelni, ahány évig az ideiglenes házadómentesség az 1948. év január hó 1. napján még érvényben volt. Az időtartam megállapításánál a naptári évnél rövidebb időt - ha az 6 hónapnál kevesebb - figyelmen ktvül hagyni, ha pedig 6 hónapnál több, egy teljes évnek kell számítani.
(2) Abban az esetben, amikor a házépületet olyan háborús kár érte, amely a bérjövedelemben - és így a házadóalap megfelelő szorzata szerint számított értékben - értékcsökkentő tényezőként nem vagy nem kellő mértékben jut kifejezésre, az ilyen ház értékét az előbbi (1) bekezdés 2. pontjában foglalt értékeléssel szemben a bekövetkezett kárnak meg felelően, de legfeljebb 20%-kal alacsonyabb összegben kell megállapítani, ha a ház birtokosa a háborús károsodás mérvét szakértői vélemény benyújtásával vagy más módon bevallásában igazolja, illetőleg ezeket a körülményeket az adókivető hatóság közvetlen észlelés útján megállapítja.
(3) Az olyan épületeknél, amelyek után a házadót a házadó-ról szóló 8.790/1946. M. E. rendelet (Magyar Közlöny 172/b. szám) 14. §-ának (3)-(6) bekezdéseiben foglalt rendelkezés értelmében állandó tételek szerint kell kivetni, az épület értékének a vagyonadó szempontjából kiszámításánál a földből vagy vályogból épült egyszobás házaknál az adózó viszonyaihoz képest 50-60 Ft-ot, a kétszobás házaknál 100-150 Ft-ot, a téglából, kőből vagy más szilárd anyagból épült egyszobás házaknál 60-70 Ft-ot, a két szobás házaknál 120-160 Ft-ot kell házadóalapnak tekinteni.
(4) Az olyan városi belsőségnél, amelynek csak egy kis részét foglalja el házadéi alá eső épület vagy az épület avult (rozoga) volta miatt a házadó alapja csekély, az (1) bekezdés szerint kiszámított értékhez hozzá kell adni a be nem épített telekrésznek - azt a beépített résszel azonos nagyságéi területtel csökkentve - négyszögöl szerint kiszámított értékét is. Ha ez az együttes érték kevesebb, mint az egész lelek négyszögölek szerint kiszámított értéke, a házadó-alap alapján kiszámított épületértékét teljesen figyelmen kívül kell hagyni, s ebben az esetben az egész ingatlannak az épület nélkül számított lelek értéke a vagyonadó alapja.
(5) A házhaszonbérbeadás útján hasznosított épületnél - tekintet nélkül arra, hogy a házadó alapját a házhaszonbérlő, avagy az egyes bérlők által fizetett bérek alapján állapították meg - a ház értékét ugyancsak az előző (1), (3) és (4) bekezdésekben foglaltaknak megfelelően vagyis a vételár vagy a házadó alapjának alapulvételével kell megállapítani.
(6) A házszövetkezetek vagy házrészvénytársaságok esetében a házak vagyonértékét a részjjegyek, illetőleg a részvények tőkeértéke fejezi ki. A részjegyek, illetőleg részvények értékének megállapítása céljából a ház értékét kell az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések alkalmazásával megállapítani. Az így kiszámított értékel el kell osztani a szövetkezet, illetőleg a részvénytársaság részjegyeinek (részvényeinek) számával és az ily módon megállapított egy részjegyre, illetőleg részvényre eső összeget kell az adóalany birtokában levő részjegyek, illetőleg részvények értékelésénél egy-egy részjegy, illetőleg részvény értékéül felvenni. Ha az ingatlan jelzáloggal biztosított kölcsönnel is terhelve van, az egy-egy részjegyre, illetőleg részvényre eső tőkeérték kiszámítása előtt a házértékből az ilyen tőketartozás összegéi le kell vonni és a megmaradó tiszta értékeket a részjegyek, illetőleg részvények számával eloszlani.
(7) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásával kell kiszámítani a korlátolt felelősségű társaságok tulajdonában lévő házak értékét is, de mégis azzal az eltéréssel, hogy a kiszámított házértéket a törzsbetétesek részarányai szerint kell felosztani és a felosztott részt kell az egyes lörzsbcléles vagyonadó kivetésénél számításba venni. A törzsbetétesek vagy a törzsbetétesekkel közös háztartásban élők által a korlátolt felelősségű társaság részére nyújtott kölcsönöket azonban a ház kiszámított értékéből, mint tőketartozást levonni nem kell, inert ugyanezeket az összegeket ugyanazoknál a személyeknél, mini tőkekövetelést újból számításba kellene venni.
(8) Az 1924: XXII. tc. alapján megalakított társasházaknál minden egyes társtulajdonos vagyona két részből áll:
1. a törzsbetétben felvett, közös tulajdont képező létetekből és az épület bizonyos, természetben meg nem osztható, tehát közös tulajdonban maradó részeiből, valamint azok alkotórészeiből és
2. az albérletben felvett tulajdonostársi illetőségekből. A társasházaknál ennélfogva az egyes tulajdonostársak vagyonilletőségének értékét akként kell kiszámítani, hogy a törzsbetétben felvett közös telek és a tulajdoni közösségben maradó épületrészek (házmesteri lakás, pince, padlás, tetőzet. főlépcső, vízvezetéki, gázvilágító. villany-világító berendezések stb.) ház-adóalapját a tulajdonostársak között az alapító okiratban megjelölt egyes tulajdoni illetőségek arányában meg kell osztani, a megosztott házadóalapot az albetétben felvett minden egyes tulajdonostársi illetőség házadó alapjához hozzá kell adni és az így mutatkozó együttes házadóalapot kell a jelen § (1) és (3) bekezdésében megállapitott módon az érték kiszámitásánál alapul venni.
(9) A be nem épített városi ingatlanoknál, valamint a községi belsőségeknél forgalmi értékül azt az összeget kelt megállapítani, amennyi az illető környéken az ilyen ingatlanokra kialakult négyszögölenkinti eladási ár. Ennek megállapításinál az ingatlan fekvését és beépítésének korábban vagy későbben bekövetkezhető lehetőségét mindenkor figyelembe kell venni.
4. §
Az ipari és kereskedelmi üzemek üzemi tőkéjének értékelése
(1) A VR. 13. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdésében foglallak értelmében az ipari és kereskedelmi üzletekben, illelőleg gyógyszertárakban fekvő üzemi tőkeértékét - az illető ipari vagy kereskedelmi üzem természetének megfelelően - a következők szerint kell megállapítani:
1. Azoknál az adóalanyoknál, akik rendes és a kereskedelmi szokásoknak megfelelő üzleti könyvek vezetésére, illetőleg mérleg készítésére, kötelesek, az üzemi tőke értékét a leltár adatai alapján kell megállapítani. Ebben az esetben az adóalany állal bemutatott részletes leltár alapján az adókivető hatóság különös gonddal köteles megvizsgálni azt, hogy az adóalany üzletében vagy üzemében fekvő tőke egyes részei (üzleti berendezés, nyersanyag, árukészlet, készpénz, követelés stb.) a leltárban az 1948. évi január hó 1. napi beszerzési, illetőleg előállítási áron vannak-e értékelve.
2. Azoknál az adóalanyoknál, akik sem leltárt, mérleget nem készítenek, hanem csak egyszerű feljegyzéseket vezetnek és abból az 1947. évi nyers bevételük megállapítható, az üzemi lökét ennek a nyers bevételnek egy évre átszámított összege alapján - annak 10-60%-áig terjedő részében - becsléssel kell megállapítani. A becslés során azonban a berendezés értékét, valamint a követeléseket a nyers bevételek alapján számított üzemi tőke összegén felül külön kell számításba venni.
3. Azoknál a kisebb adóalanyoknál, akiknél az üzemi tőke nagyságára leginkább a forgalomból lehet következtetni, az üzemi tőkeértékét az üzlet természete szerint az 1947. évre megállapított együttes kereseti és jövedelemadó összegének 3-10-szeres összegében kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályok nem tekinthetők olyan rendelkezéseknek, amelyek minden esetben alkalmazni kell, mert a becslésnél figyelembe kell venni mindazokat a tudott vagy bizonyítható körülményeket, amelyek az üzemi tőke értékének helyes és igazságos megállapítása érdekében a szabályoktól eltérési akár felfelé, akár lefelé indokolják. Az olyan esetben tehát, amikor az adóalany által bevallott üzemi tőkét az üzlet (üzemi fekvésére, nagyságára és forgalmi adataira tekintettel az adókivető hatóság megfelelőnek találja, a vagyonadó alapjául a bevallott értéket kell felvenni. Ha viszont a bevallásban, foglalt adatok az adókivetés alapjául el nem fogadhatók, az adókivető hatóságnak joga van az üzemi tőke értékét adatszerzés útján az (1) bekezdés 3. pontjától eltérő hányadéiban is megállapítani.
(3) A gyógyszertáraknál külön értékelendő a gyógyszertári. berendezés (felszerelés), anyag, és árukészlet, követelés és tartozás, mint üzemi tőke és külön értékelendő a gyógyszertári jogosítvány, mint tőkevagyon.
(4) A gyógyszertárak üzemi tőkéjének értékét az (1) bekezdés 1. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani.
(5) A gyógyszertári jogosítvány értéke mind a személyjogú, minit a reáljogú gyógyszertáraknál az üzemi tőkével együtt nem haladhatja meg az 1947. évi nyersbevéttel egyszeresét.
(6) Ha a gyógyszertár az 1947. év folyamán visszterhes szerződés útján kerüli az adóalany birtokába, az illetékkiszabás során alapul vett vételár és a kiszabott illeték együttes összegét kell - megfelelő megosztás mellett - az üzemi tőke értékeként, illetőleg a gyógyszertári jogosítvány értékeként számításba venni.
5. §
Az értékpapírok, külföldi pénznemek és tőkekövetelések értékelése.
(1) A VR. 14. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében az egyes államadóssági kötvények és egyéb értékpapírok, valamint a külföldi pénznemek és kifizetések (devizák) vagyonadó alapjául 1948. év január hó 1. napjával veendő forgalmi értékének megállapítására a következők az irányadók.
/home/nash/WORK/hvgorac/dev/utils/laws_uploader/normalized/1948 MK/Magyar közlöny 1948_125._19480605/kep/23.jpg
/home/nash/WORK/hvgorac/dev/utils/laws_uploader/normalized/1948 MK/Magyar közlöny 1948_125._19480605/kep/24.jpg
(2) Amennyiben valamely követelés aranyfontban, arany dollárban, svájci aranyfrankban, hollandi aranyforintban vagy francia aranyfrankban áll fönn, az "E" táblázatban említet; árfolyamok helyett a forintértékre átszámításnál az alább kőzölt árfolyamokat kell alkalmazni:
Amennyiben azonban a francia aranyfrankra szóló követelés az 1928. évi július hó 25-i francia valutatörvény életbelépése előtt érvényben volt francia aranyfrankra szól, valamint minden olyan esetben, amikor a követelés csak egyszerűen) "aranyfrankban" van meghatározva, a svájci aranyfrankra fennebb feltüntetett átszámítási árfolyamot kell alkalmazni Ha egy követelés valamely itt fel nem sorolt más leértékelt külföldi pénznemben van aranyzáradék alkalmazása mellett meghatározva, a forintra szóló átszámításnál az illető külföldi pénznem és a forint közölt fennálló eredeti érmeparítást kell alapul venni.
(3) Azokat a részvényeket és értékpapírokat, amelyeknek árfolyamértéke az (1) bekezdésben feltüntetve nincs, a bevallásban érték nélkül kell felvenni.
(4) A fel nem sorolt értékpapírok és részvények értéke tekintetében a Pénzintézeti Központhoz kell fordulni. A külföldi kibocsátású értékpapír értékének megállapítására ugyancsak a Pénzintézeti Központ illetékes.
(5) A fenti összeállításban nem szereplő külföldi pénznemek külföldi kifizetések árfolyamára, illetőleg értékelésére a Pénzintézeti Központtól kell véleményt kérni.
(6) Mindennemű arany (szinarany, aranyérmek stb.) forintértékének megállapításánál a következő árfolyamokat kell alkalmazni:
1 kg színarany 13.176.97 Ft
1 db 20 frankos francia v. svájci verésű aranyérme (Napóleon) 76.56 "
1 db 20 lírás aranyérme 76.56 "
1 db 1 angol fontos aranyérme (Sovereign) 96.54 "
1 db 10 dolláros aranyérme (Eagle) 198.37 "
Minden más aranyérme értéke a színaranytartalmának megfelelően - 1 kg színarany értékét 13.176.97 Ft-tal véve -állapítandó meg; amennyiben az értékelés tekintetében kétségek merülnének fel, a Pénzintézeti Központtól kell véleményt kérni.
6. §
Tőketartozások levonása
(1) A VR. 16. 3 ának (1) bekezdése szerint az adóköteles vagyonrészek együttes értékéből az adóalany tőketartozásait le kell vonni: e § (2) bekezdése szerint ezen a címen törlesztéses kölcsönöknél a mindenkori tőkehátralék levonásának van helye A forint értékre szóló tartozásokat névértékben, a külföldi pénzértékre szóló tartozásokat névértékben, a külföldi pénzértékre szóló kölcsönökben s törlesztéses kölcsönökben fennálló tartozásokat pedig az 5. § (1) bekezdéséhez mellékelt "E" táblázatban közölt átszámítási értékkel, illetőleg az aranyfontban, aranydollárban., svájci aranyfrankban vagy valamely más leértékelt külföldi pénznemben aranyzáradék alkalmazása mellett meghatározott tartozásokat az 5. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával kell forintértékben megállapítani.
(2) A VR. 10. Sának (1) bekezdése szerint az adóévet megelőző évben fizetett nyugdíj, kegyúri teher vagy más járadék egy évi összegének húszszorosát az adóköteles vagyonrészek együttes értékéből teherként le kell vonni. Az ingatlan vagyonért vagy ingatlan haszonélvezetéről való lemondásért fizetett járadék tőkeértékét a VR. 6. §-a (3) bekezdésének 3. pontjában foglaltak szerint kell megállapítani és az így megállapított éritéet kell teherként levonni.
II. A jövedelemtöbbletadó kivetési munkálatok
7. §
A saját kezelésben levő mező- és erdőgazdaság jövedelmének megállapítása
(1) A JR. 8. § ához fűzött utasítás (1) - (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezés értelmében a saját kezelésben levő- mező-és erdőgazdaság és az ezekkel kapcsolatos jogok jövedelmét az 1948. évben kivetendő jövedelemtöbbletadó alapjának megállapításánál a saját gazdálkodás következtében 1947. évben tényleg elért tiszta jövedelemben kell felvenni.
(2) A földbirtok jövedelmének megállapításánál figyelembe kell venni mindazokat a körülményeket, amelyek a jövedelem megszerzésére befolyással vannak; Így különösen figyelembe veendő a földbirtok fekvése, annak minősége és az azon folytatott gazdálkodási mód.
(3) Abból a célból, hogy a földbirtok jövedelmének megállapításánál a kivető hatóságok a jövedelmezőségre jelentőséggel bíró lényeket és adatokat minden esetben és kellőképpen mérlegelhessék, a pénzügy igazgatóság az 1948. évre vonatkozó adókivetési munkálatok megindítása Alkalmával a földmívelésügyi miniszter úrnak a vármegyei gazdasági felügyelőségek vezetői részére 1938. évi március hó 31-én
14116/IV.-A-1. szám alatt kiadott rendeletére hivatkozással, a székhelyére illetékes gazdasági felügyelőséget megkeresni köteles annak közlése végett, hogy a pénzügyigazgatóság kerületében levő egyes községekben mennyi volt az 1947. évben a holdankinti átlagtermés, mennyi volt holdankint a terményértékben kifejezett művelési költség, mennyire becsülhető átlag holdankint saját gazdálkodás mellett az átlagosan gazdálkodó által elérhető tiszta jövedelem terményértékben kifejezve és tényleg mekkora haszonbéreket fizettek. Ezeket az adatokat a pénzügyigazgatóság általános tájékozódás végeit az állami adóhivataloknak a legrövidebb időn belül megküldeni köteles.
(4) A tiszta jövedelmet - az egy holdra eső átlagos jövedelem kiszámításával - ternényértékben kell megállapítani s ezt a megállapított hivatalos áron, illetőleg ilyen hiányában a szabadforgalmi helyi piaci árak alapulvételével pénzértékre kell átszámítani. A becslésnél ügyelni kell arra, hogy a jövedelem vidékenkint arányosan és egyenletesen, emellett az adóalany sajátos viszonyainak is megfelelően legyen megállapítva.
(5) A földbirtoknak a jelen §-ban foglalt rendelkezések alapján megállapított 1947. évi jövedelme szolgál az 1948. évre kivetendő jövedelemtöbbletadó alapjául, feltéve, hogy az adóalanynak egyéb forrásból származó jövedelme nincs.
8. §
A bérbeadott mező- és erdőgazdaság jövedelmének megállapítása
(1) A bérbeadott földbirtok jövedelmének megállapításánál külön kell megállapítani a bérbeadó és külön a haszonbérlő jövedelmét.
(2) A bérbeadó földbirtokos mező- és erdőgazdaságából származó jövedelmének megállapításánál a nyersbevételt a haszonbér és mindazok az egyéb szolgáltatások alkotják, amelyekre a bérlő 0 birtokossal szemben magát kötelezte. A nyersbevételből a bérbeadót terhelő termelési és kezelési költségeket, így az értékesítéssel kapcsolatos tényleges költségeket is (fuvardíjak, közvetítő jutalékok) minden esetben le kell vonni.
(31 A haszonbérlők jövedelmét a 7. § rendelkezéseinek alkalmazásával kell megállapítani, de mégis azzal az eltéréssel, hogy a haszonbérelt ingatlanok jövedelméből a haszonbért és mellékszolgáltatásait, mint termelési költségei le kelt vonni.
9. §
Az épületek tatarozási, karbantartási, fenntartási és kezelési költségeinek megállapitása
(1) A Ut. 4. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezés értelmében a folyó évi jövedelemtöbbletadó kivetése során az épületek nyersbevételéből termelési és kezelési költségek címén egyfelől az épületek nyersbevételének megszerzésére, biztosítására és fenntartására fordított kiállásokat, másfelől a tatarozási és karbantartási költségeket kell levonásba hozni. Éspedig
1 kezelési és fenntartási költségek címén csakis az épületek használatával járó olyan mellékköltségek felszámításának van helye, amelyeknek levonását a hivatkozott 4. § 2. pontja határozottan megengedi, feltéve természetesen, hogy azok az adóalanyt terhelik. Ilyen költségeknek tekintendők a vízvezetéki, kéményseprési, világítási (a lépcsőház, kapualj, folyosó, udvartér), éjjeliőr, járdatisztítási költségek és végül az egyéb mellékköltségek, Ideszámítandó még a házfelügyelőnek (segédházfelügyelőnek) ingyen átengedett lakás haszonértéke is. Hv címeken mindenkor az adóalanyt terhelő, általa a valóságnak megfelelően kimutatott összegeket lehel figyelembe venni:
2 tatarozási és karbantartási költségek címén az adóalany által az 1947. évben tényleg kiadott öszeget kell levonni akkor, ha az adóalany ezeket a kiadásokat pontosan kimutatja és igazolja. Az adóalany által teljesített olyan kiadások azonban. amelyek törzsvagyon! gyarapító beruházási költségek, továbbá azok a kiadások, amelyek nem az épület tényleges biliokosát terhelik, az épület nyersbevételéből nem vonhatók le. A felmerült kiadások pontos és részletes igazolásának hiányában karbantartási és tatarozási költségek címén csak az évenkint - rendszerint szükséges ily természetű kiadások, levonásának lehet helye. Ebben az esetben ezen a rímen az 1938. évi január hó 1-e után emelt épületeknél évenkint legfeljebb 5%-ot. az 1938. előtt emelt épületeknél pedig évenkint legfeljebb 10%-ot tehet a nyersbevételből, illetőleg a haszonértekből levonásba hozni.
(2) A tatarozási és karbantartási költségek címén számszerű igazolás nélkül az előző bekezdés 2. pontjában meghatározott kereten belül levonásba hozható összegek nagyságát mindenkor az épület fekvési helyére, a nyers bérjövedelem összegére, továbbá az épület fennállási időtartamára, az építés módjára és minden egyéb idevonatkozóan figyelembe-veendő körülményre tekintettel olyképen kelt megállapítani, hogy a nyers bérjövedelemből (haszonértékből) e címen százalékszerüen levonásba hozható összeg a tényleges viszonyoknak megfelelő legyen.
(3) Ha a jelen § (1) bekezdésének 2. pontjában említett tatarozási és karbantartási költségeket az adóalany hiteltérdemlően igazolja, azok összegét abban az esetben is le kell vonni, ha azok után az adóalany az épület átalakílásával kapcsolatban helyreállítási adókedvezményben is részesüli.
10. §
Az együttes kereteit és jövedelemadó alá tartozó hasznothajtó foglalkozások - a földhaszonbérletet klvéve - jövedelmének számbavétele a jövedelemtöbbletadó szempontjából
A földhaszonbérletből származó jövedelemtől eltekintve az együttes kereseti és jövedelemadó alá tartozó többi hasznothajtó foglalkozás jövedelmét amennyiben azt nem az üzleti könyvek alapján állapítják meg - a nyers bevétel alapján a termelési és kezelési költségek figyelembevételével becslés útján kell megállapítani. A nyersbevélel számbavételére és a becslésre a IR. 3. § (2) bekezdéséhez fűzött utasítás ((1) - (8) bekezdéseiben és a 8. §-hoz fűzött utasítás (21) - (26) bekezdéseiben foglalt rendelkezésik az irányadók.
III. Vegyes rendelkezések
11. §
A korlátolt felelősségű társaságok tagjai vagyon- és jövedelem részesedének ellenőrzése a vagyonadó és a jövedelemtöbbletadó szempontjából
A korlátolt felelősségű társaság tagjai a törzsbetét arányában vagy a társasági szerződésben megállapított más felosztási mód szerint az üzleti eredményből részükre kifizetett vagy jóváírt jövedelemrész (haszonrészesedés) után, valamint a vállalat vezetésében. igazgatásában vagy a vállalati vagyon kezelésében való részvételért vagy e nélkül is az üzleti eredmény terhére, akár előre meghatározott összegben felveti vagy jóváírt járandóságok után ide nem értve a szolgálati jogviszony alapján felvett, illetményadó alá eső járandóságokat - jövedelemtöbbletadót, a társaság vagyonából a törzsbetét arányában őket megillető rész után vagyonadót tartoznak fizetni. Abból a célból tehát. hogy a vagyonadó és jövedelemtöbbletadó bevallások helyessége kellőképen ellenőrizhető legyen, minden korlátolt felelősségű társaság a vagyonadó és a jövedelemtöbbletadó kivetésére illetékes állami adóhivatalokkal (adófelügyelőségekkel) a jelen rendelet megjelenésétől számított 30 napon belül közölni kötelesek, hogy a korlátolt felelősségű társaság törzsbetétesei részére az 1947. év folyamán az előbb felsorolt jogcímeken mennyit fizetett ki, továbbá azt, hogy milyen értéket képvisel a vállalat tiszta vagyona és hogy abbéd a törzsbetétesek milyen arányban részesednek.
IV. A kivetési eljárásra vonatkozó rendelkezések
12. fi.
A bevallások kiállítása
(1) A vagyonadó bevallások kiállításánál az adóalany helyesen jár el abban az esetben, hu forgalmi értékként azoknál a mező- és erdőgazdasági ingatlanoknál, illetőleg házbirtokoknál, amelyek az 1947. évben nem visszterhes szerződés útján kerültek birtokába vagy amelyek már az előző évben is birtokában voltak, a kataszteri tiszta jövedelem, illetőleg az 1948. évi házadéi alap alapulvételével a jelen rendelet szabályai szerint kiszámítható értéket vallja be.
(2) Nem tehető észrevétel az ellen, ha az adókivető hatóságok a VR. 22. §-ának (1) bekezdéséhez, fűzött utasítás (7) bekezdésében említett részletes bevallásnak tekintik a 100 kataszteri holdon aluli földbirtokosok (földhaszonbérlők) olyan vagyonadó bevallását, amelyben a gazdasági holt felszerelés és az 1947. év első napján meglevő készletek állagának és értékének részletezését mellőzték, tekintettel arra, hogy a jelen rendelet 2. §-ának (4) bekezdése szerint az ilyen birtokosoknál az üzemi tőkét és az évvégi készletek értékét a földbirtok 4-8 százalékban lehet megállapítani.
(3) Az egyes vagyontárgyak értékének igazolása az adóalany fontos feladata, mert ez az eljárás alkalmas arra, hogy az adóhalóság és a bevallását levő adóalany között a vagyonértékre vonatkozó eltérések még a kivetés előtt tisztáztassanak; az pedig csak úgy érhető el, ha az adóalany minden, vagyonáról a bevallási ívben részletes felvilágosítási ad. A községi elöljáróságok (városi adóhivatalok] ennélfogva a bevallási ívért jelentkező adóalanyok figyelmét a pontos kitöltésre külön is hívják fel. A megfelelően ki nem töltött bevallások nem fogadhatók el és azt pótlásra az adóalanynak azonnal vissza kell adni.
(4) A bevallásokat - a VR. 1. § a (1) bekezdésének 6. pontja alá eső adóalanyok kivételével - a községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) gyűjtik. Az eljárás gyorsítása érdekében a községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) az egy egy héten beérkezeti vagyonadó és jövedelemtöbbletadó bevallásokról vezetett jegyzéket minden héten lezárják, azokról a vagyontárgyakról és jövedelemforrásokról. amelyet a kerületükben vannak, az. összeírási elvégzik és a bevallási ívet, valamint azok mellékleleit hetenkint az állami adó hivatalnak (adófelügyelőségnek) jegyzékkel együtt beküldik.
13. §
A vagyontárgyak és jövedelemforrások összeirása
(1) Összeírási jegyzék gyanánt az adóalanyok által beadott vagyonadó, és jövedelemtöbbletadó bevallásnyomtatványokat kell felhasználni, illelőleg azoknak az összeírás céljára szolgáló hasábjait kell az összeiró közegnek kitölteni.
(2) Ha az adóalanyt az összeírás helyén kell vagyonadóval és jövedelemtöbbletadóval megadóztatni, de bevallást nem adott, az összeírást szintén bevallási ív nyomtatványon kel! elvégezni s azt annak megjegyzésével az állami adóhivatalnak (adófelügyelőségnek) megküldeni hogy az adóalanya határidő lejártáig bevallást nem adott. Az állami adóhivatalnak (adófelügyelőségnek) kell beküldeni az olyan adóalanyok vagyontárgyaira és jövedelemforrásaira vonatkozólag az erre a célra kigyártott külön nyomtatványon foganatosított összeírást tartalmazó összeírási jegyzéket is, akik más község (város) lajstromában adóznak.
(3) Az összeírási munkálatokat mindenütt a községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) kötelesek - elvégezni.
(4) Az összeíró közegek (községi előljáróság, városi adóhivatal) az összeírást a legnagyobb gonddal kötelesek elvégezni és az idegen helyen lakéi adóalanyokra vonatkozó összeirási jegyzékeket június hó 30-ig, a község területén laké adóalanyokra vonatkozó bevallásokat, illetőleg összeírási jegyzékeket pedig az állami adóhivatalnak (adófelügyelőség-nek) ugyancsak június hó 30-ig kötelesek beküldeni.
(5) Figyelemmel arra, hogy a vagyonadó fizetésí kötelezettség már a 20.000 forintot meghaladó vagyonérték esetében beáll, az összeíró közegeknek általában mindazokat az adóalanyokat össze kell írni, akiknek mező- és erdőgazdaságingatlan területe a 10 kat. holdat eléri, illetőleg meghaladja, mert e rendelet 1. § (1) bekezdésének 2. pontjában foglallak alapján az állandóan mező- és erdőgazdasági használatra rendeli ingatlanok értékelése a múlthoz képest megváltozott és azokat általában a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 150 forinttal kell számításba venni, továbbá, hogy a számosállatok értékét a 2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint 1.000 - 1.500 forintban kell megállapítani.
(6) Az állam- adóhivatalok az idegen helyen lakó adóalanyokról készített összeírási jegyzékeket beérkezésük után kivetések helyességéhez és arányosságához fűződő fontos érdekek szempontjából felülvizsgálni kötelesek. A községi (városi) összeíró közegek az idegen helyen lakó adóalanyokra vonatkozó összeírást jegyzéket ennélfogva közvetlenül nem küldhetik meg, hanem a saját községükre illetékes állami adóhivatalhoz, tartoznak beleterjeszteni. Ha az ilyen idegen helyen lakó adóalanyokra vonatkozó összeírási jegyzékben olyan vagyontárgyakról vagy jövedelemforrásokról van szó amelyekből a vagyontárgyak értéke vagy a jövedelemforrások jövedelme önmagában is megállapítja az adókötelezettséget (pl. a vagyonérték a 20.000 forintot meghaladja), az összeírás jegyzékben az adóalapot az állami adóhivatal éppen úgy köteles kimunkálni és az adóalap megállapítását megindokolni mintha az. ilyen adóalany is az állami adóhivatal területén adóznék. Az összeírási munkálatok irányításával és ellenőrzésével megbízott pénzügyigazgatósági tisztviselő, valamint az állami adóhivatal vezetője személyesen felelős azért hogy a vezetése alatt álló állami adóhivatal az adókivetésre illetékes hatóságnak (állami adóhivatalnak, kerületi adófelügyelőségnek) csakis az ilyen részletesen kidolgozott és megindokolt összeírási jegyzéket küldje el. Az állami adóhivatal (kerületi adó felügyelőség); amelynél az adóalany adóbevallását beadta vagy amelynek területén állandó lakása van, az adó kivetése során az ilyen összeírási jegyzékben foglalt értékeket - hacsak a bevallásban más hileltérdemlő adatok nincsenek -változatlanul köteles elfogadni, kivéve azt az esetet, amidőn a bevallás és az összeírás adatai közölt olyan lényeges eltérés mutatkozik, amely a körülmények újabb elbírálását teszi szükségessé: ilyen esetekben az összeírást, és a bevallást is az összeírási jegyzéket küldő állami adóhivatalhoz véleménynyilvánítás végeit vissza kell küldeni.
(7) A felülvizsgálatot az állami adóhivatalok olyan időben kötelesek elvégezni, hogy az összeírási jegyzékek legkésőbb július 10-ig az adókivetésre illetékes állami adóhivatalhoz (adófelügyelőséghez) megérkezzenek. A felülvizsgálat megtörténtét az összeírási jegyzékben. az összeírási jegyzék elküldését pedig az idegen helyen lakó adóalanyokról vezetendő nyilvántartásban kell feljegyezni.
(8) Az olyan összeírási jegyzékeket, amelyeket a községi előljáróság (városi adóhivatal) a község (város) területén lakó adóalanyokról bevallási ív nélkül küldött be nyilvántartásba kell venni és az adóalanyt a bevallás adására azonnal fel kell hívni.
14. §
Kivetési irat
(1) A vagyonadóra és a jövedelemtöbbletadóra vonatkozó Adóalap kiszámítását az adóalanyok által benyújtott bevallási ivnek, illetőleg, ha az adóalany bevallást nem adott, a községi elöljáróság (városi adóhivatal) úttal felfektetett bevallási ívnek erre a célra Szolgáló részében kell elvégezni. A kivetés céljaira szolgáló bevallási íveket, mint kivetési iratokat mind a vagyonadóra, mind a jövedelemtöbbletadóra külön külön kezelve az utcák és házszámok, ahol pedig utca elnevezések nincsenek, a házak sorrendjében házszámok szerint kelt kezelni.
(2) A kivetési iratok mellett kell megőrizni:
a) az előző kivetési Iratokat,
b) az adóalany állal adott adóbevallási ív mellékleteit,
c) a vagyonadóra, illetőleg a jövedelemtöbbletadóra vonatkozólag az összeíró közegek által kiállított összeírási jegyzékeket,
d) mindazokat a kivetési adatokat, amelyek a kivetés befejezéséig beérkeztek.
(3) A kivetési iratot az (1) bekezdésben említett sorrendben meg kelt számozni s az adóalapot és az adó összegét ugyanez alatt a szám alatt kell lajstromba bevezetni.
15. §
Kivitetés lajstromok
(1) Minden községre (városra) mind a vagyonadó, mind a jövedelemtöbbletadó kivetésénél csak egy lajstromot kell készíteni.
(2) A kivetési lajstromot utca- és házszám szerinti sorrendben, az olyan községekben pedig ahol utca elnevezés nincsen, a házak sorrendjében házszámok szerint kell készíteni; ezt a munkát a kivetési iratok sorszámozása után azonnal meg kell kezdeni.
16. §
Nyilvántartások
A kivetési eljárás zavartalan menetét nagy mértékben biztosítja az, ha a kivető hatóságok gondosan vezetik az idegen helyen lakó adóalanyokra vonalkozó nyilvántartást, valamint azt a nyilvántartást, amelyből a saját kerületükben lakó adóalanyoknak más adóhivatalok területén fekvő vagyon, illetőleg jövedelemforrása tűnik ki. Az állami adóhivatalok ennélfogva ezeket a nyilvántartásokat pontosan vezessék, azokban az idegen helyen lakókra vonatkozó összeírási jegyzékek elküldésének napját, illetőleg az idegen helyről várt összeírási jegyzékek beérkezésének napját jegyezzék fel. A nyilvántartások vezetésének elmulasztása miatt a mulasztót a pénzügyigazgatóság rendbírságban marasztalja el.
17. § (1) A vagyonadó és a jövedelemtöbbletadó munkálatokat é" azok ellenőrzését a jelen körrendeletben foglaltak figyelembevételével a VR. és JR. végrehajtási Utasításában foglalt rendelkezések szigorú szem előtt tartásával olyképpen kell elvégezni, hogy az adókivetési munkálatok augusztus hó 31-ig teljesen befejeztessenek.
(2) Az adókivetési munkálatok irányítása során a pénzügy-igazgatósági kiküldöttek, valamint az állami adóhivatalok nagy gondot fordítsanak arra, hogy az összeíró közegek az összeírási munkálatok idejére és ezek mikénti foganatosítására vonatkozó részletes utasításokat és az érdekképviseletekkel való tárgyalásokra vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az idegen helyen lakó adózok összeírására és ezek összeírási jegyzékeinek az elküldésére vonatkozó rendelkezéseket minden körülmények között betartsák.
18. § Erről a rendeletemről különlenyomat nem készült, ennélfogva utasítom a pénzügyigazgatóságokat, hogy az állami adóhivatalok útján a községi elöl járóságok (városi adóhivatalok) figyelmét külön hívják fel e rendeletemet tartalmazó Magyar Közlöny megfelelő számára.
Budapest, 1948. évi június hó 2-án.
A miniszter helyett:
Dr. Antos István s. k.,
államtitkár