1949. évi I. törvénycikk

a szovjet katonai emlékművek és hősi temetők céljára szolgáló ingatlanoknak községi (városi) tulajdonba vételéről

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

1. § A szovjet katonai emlékművek elhelyezésire és hősi temetők céljára szolgáló ingatlanok - amennyiben azok nem közterületek - a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában, minden külön eljárás nélkül, tehermentesen annak a községnek (városnak) a tulajdonába mennek át, amelynek a területén vannak.

2. § (1) Az 1. §-ban említett ingatlanokért a volt tulajdonos részére kártalanítás jár, mely az esetleges jelzálogos hitelezők kielégítésére is szolgál.

(2) A kártalanításról külön törvény rendelkezik. Amennyiben azonban a jelen törvény alapján községi (városi) tulajdonba vett ingatlan volt tulajdonosának tulajdonában, haszonélvezetében és haszonbérletében egyéb ingatlan nincs, vagy bár van, de kataszteri tiszta jövedelme a 150 aranykoronát nem haladja meg, a volt tulajdonos az ingatlan fekvése szerint illetékes törvényszéknél a jelen törvény életbelépése után nyomban kérheti a kártalanítás megállapítását. Ilyen esetben a kártalanítás megállapítása és az erre vonatkozó eljárás tekintetében a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. törvénycikk II. illetőleg IV. fejezetében foglalt szabályok az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a bíróság határozata csupán a kártalanítás összegének a megállapítására terjed ki s annak egészben vagy részben megfizetése tárgyában a volt tulajdonos külön kérelmére - nevezett vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyainak, munka- és keresőképességének, valamint összes életkörülményeinek mérlegelése után - a Gazdasági Főtanács határoz.

3. § (1) A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba, az 1947. évi XIX. tc. 1. §-a ezzel egyidejűleg hatályát veszti.

(2) A jelen törvény végrehajtásáról a belügyminiszter, a község (város) tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzése és a jelzálogos hitelezők kielégítése tekintetében pedig az igazságügyminiszter gondoskodik.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem. Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenkilencedik évi január hó tizenharmadik napján.

Szakasits Árpád s. k.,

köztársasági elnök

Dobi István s. k.,

miniszterelnök