2750/1949. (III. 26.) Korm. rendelet

egyes mezőgazdasági munkavállalók szolgálatból elbocsátásának korlátozásáról

(Közigazgatási rendszám: 8.141.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A jelen rendelet hatálya - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételével - kiterjed:

a) a mező-, szőlő- és kertgazdálkodással, továbbá mezőgazdasági gépek üzembentartásával vagy bérbeadásával foglalkozó munkáltatóra, aki az 1949. évi január hó 1. napján, vagy ezt követően munkavállalót foglalkoztatott;

b) az a) pontban meghatározott munkáltató gazdaságában, illetőleg üzemében mezőgazdasági munkát végző munkavállalóra.

(2) A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak:

a) az államra, törvényhatóságra és községre, az állami, törvényhatósági és községi vállalatra, a nemzeti vállalatra, a földmíves- és földbérlőszövetkezetre, mint munkáltatóra;

b) az a) pontban meghatározott munkáltató által foglalkoztatott munkavállalóra.

(3) A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak arra a munkavállalóra sem, akit a rendelet hatálybalépése után kizárólag idénymunkára újonnan alkalmaznak.

2. § (1) Az 1. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott munkáltató munkavállalóját állásából további intézkedésig el nem bocsáthatja.

(2) Az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott munkavállalóval határozott időre kötött és a jelen rendelet hatályának tartama alatt lejáró szolgálati szerződést határozatlan időre kötött szerződésnek kell tekinteni.

(3) A jelen rendelet hatálybalépésének napja előtt a munkáltató részéről eszközölt, de még le nem járt felmondás hatálytalan.

3. § (1) A munkáltató az 1949. évi január hó 1. napja és a jelen rendelet hatálybalépésének napja között elbocsátott vagy állásából önként kilépett munkavállaló szolgálati jogviszonyának megszűnését a gazdasága (üzeme) szerint illetékes járási főjegyzőnek (város polgármesterének) a jelen rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül bejelenteni, egyidejűleg az illetékes munkaközvetítő szerv (DÉFOSZ munkaközvetítő iroda) útján azonos állásra új munkavállalót alkalmazni köteles.

(2) Ha a munkavállaló a jelen rendelet hatálybalépésének napja után hagyja el állását (5. §), az (1) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott írt határidőt a szolgálati jogviszony megszűnésének napjától kell számítani.

4. § (1) A 2. §-ban foglalt tilalom alól, illetőleg a 3. §-ban foglalt alkalmazási kötelezettség alól - a munkáltató írásbeli kérelmére - a DÉFOSZ meghallgatásával a járási főjegyző (polgármester) az alábbi esetekben felmentést adhat:

a) ha a munkáltató mezőgazdasági ingatlanát, vagy annak egy részét elidegeníti, vagy felette rendelkezési jogát elveszti;

b) ha a munkáltató mezőgazdasági ingatlanát vagy annak egy részét a szükséges felszereléssel együtt mezőgazdasági nemzeti vállalatnak, vagy a földmívelésügyi miniszter által engedélyezett termelőszövetkezeti csoportnak haszonbérbe átadta;

c) ha a munkavállaló bűntettet, illetőleg szándékos vétséget követ el;

d) ha a munkavállaló a vállalt munka elvégzését megtagadja, vagy figyelmeztetés ellenére nem végzi el;

e) ha a munkavállalót a munkáltató a jelen rendelet hatálybalépésének napja előtt kizárólag idénymunkára alkalmazta;

f) ha a munkavállalót a munkáltató betegség, katonai szolgálat, vagy más hasonló rendkívüli körülmény által indokolt kisegítő munkára alkalmazta.

5. § (1) A munkavállaló a határozatlan időre szóló szolgálati jogviszonyt tizenöt napi felmondással bármikor megszűntetheti.

(2) A munkavállaló a jelen rendelet hatályának tartama alatt szolgálatából azonnali hatállyal jogosult kilépni, ha

a) a munkáltató a munkaidőre és a munkaszüneti napokra vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem tartotta meg;

b) a munkáltató vagy családtagja a munkavállaló vagy családtagja sérelmére a jóerkölcsbe ütköző, büntetendő vagy egyébként jogellenes cselekményt követ el.

(3) A (2) bekezdés esetében a munkáltató köteles a munkavállaló részére három hónapi időre eső járandóságot megfizetni.

6. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, valamint pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató;

a) aki munkavállalóját a 2. §-ban foglalt tilalom ellenére elbocsátja;

b) aki a szolgálati jogviszony megszűnésének bejelentésére vagy új munkavállaló felvételére a 3. §-ban megszabott kötelezettségének az ott megjelölt határidő alatt eleget nem tesz.

(2) A pénzbüntetése az 1928. X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

7. § Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949 évi március hó 25-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök