4172/1949. (VII. 31.) Korm. rendelet
a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. XI. törvénycikk hatálybaléptetése és végrehajtása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 2.401.)
A magyar köztársaság kormánya az 1949. XI. tc. 4. §-ában, 29. §-ának (4) bekezdésében, 36. §-ának (2) bekezdésében és 100. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. XI. törvénycikk (az alábbiakban: T.) az 1949. évi november hó 1. napján - egyelőre a budapesti büntetőtörvényszék és a pestvidéki törvényszék területére nézve - hatályba lép. A T. 82. és 83. §-ai az említett napon az ország egész területére nézve hatályba lépnek.
2. § (1) A Kúria elnöke, a budapesti ítélőtábla elnöke, továbbá a budapesti büntetőtörvényszék és a pestvidéki törvényszék elnökei, úgyszintén az említett törvényszékek kerületéhez tartozó, büntető joghatósággal felruházott járásbíróságok elnökei megállapítják a T. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a vezetésük alatt álló bíróságnál alakítandó büntető, illetőleg fellebbezési tanácsok számát és erről az 1949. évi augusztus hó 31. napjáig közvetlenül az igazságügyminiszternek jelentést tesznek.
(2) A tanácsok elnökeit és ítélőbírói tagjait a bíróság elnöke olyan időben jelöli ki, hogy a tanácsok működésüket a T. hatálybalépésével haladéktalanul megkezdhessék.
3. § Az igazságügyminiszter az 1949. évi szeptember hó 15. napjáig közli a Magyar Függetlenségi Népfront nagy-budapesti szervezeteinek, úgyszintén Komárom-Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezeteinek vezetőségével, hogy az illető szervezet területén az 1949. évi november hó 1. napjától az 1950. évi december hó 31. napjáig terjedő időre az egyes törvényszékeknél és járásbíróságoknál hány ülnökre (pótülnökre) van szükség.
4. § A 3. §-ban felsorolt szervezetek vezetősége az igazságügyminiszter közlésében megjelölt minden egyes törvényszék és járásbíróság tekintetében külön-külön jegyzéket készít. A jegyzékbe az ülnöki működésre alkalmas háromszor annyi személyt kell felvenni, mint ahány ülnökre és pótülnökre az igazságügyminiszter közlése szerint az illető bíróságnál a 3. §-ban megjelölt időben szükség van.
5. § (1) A jegyzékbe kizárólag országgyűlési képviselői választójoggal bíró olyan magyar állampolgárokat lehet felvenni, akik a jegyzék összeállításának időpontjában huszonhatodik életévüket már betöltötték és a Magyar Függetlenségi Népfront kötelékébe tartozó valamely szervezet tagjai. Felvehető a jegyzékbe az is, aki a választói névjegyzékben nem szerepel, ha országgyűlési képviselői választójoga egyébként igazolva van. Nem lehet a jegyzékbe felvenni azt, aki jogtudományi doktorátussal vagy ítélőbírói, illetőleg ügyvédi képesítéssel rendelkezik.
(2) A jegyzéket lehetőleg az illető bíróság székhelyén lakó személyekből kell összeállítani és ügyelni kell arra is, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront kötelékébe tartozó politikai pártok és egyéb demokratikus szervezetek (Szakszervezetek, MNDSZ, DÉFOSZ stb.) tagjai megfelelő képviselethez jussanak. Ugyancsak ügyelni kell arra is, hogy a jegyzékbe megfelelő számú nő vétessék fel.
(3) A jegyzéknek tartalmaznia kell az abba felvett személyek nevén felül azok születési helyét és idejét, foglalkozását és pontos lakcímét.
6. § A Magyar Függetlenségi Népfront illetékes szervezete a jegyzéket három-három példányban készíti el és az 1949. évi október hó 1. napjáig az egyik példányt az igazságügyminiszternek, a másik példányt az illetékes bíróság elnökének küldi meg, a harmadik példányt pedig megőrzi.
7. § A jelen rendelet életbelépése után elsőízben összeállított jegyzék hatálya az 1950. évi december hó 31. napjáig szól, de a Magyar Függetlenségi Népfront illetékes szervezete azt a szükséghez képest, az igazságügyminiszter kívánságára időközben is kiegészíteni köteles.
8. § (1) A bíróság elnöke, akadályoztatása esetén hivatali helyettese - elsőízben az 1949. évi október hó 15. napjáig, ezt követően pedig az ülnökök működési idejének lejártát legalább tizenöt nappal megelőző időpontban, - személyesen kisorsolja a szükséges számú ülnököt és pótülnököt. A sorsolásra meg kell hívni a vádhatóság képviselőjét és a Magyar Függetlenségi Népfront helyi szervezetét; a meghívottak elmaradása azonban nem akadályozza a sorsolás megtartását.
(2) A törvényszék elnöke a vele közölt jegyzék alapján annyi személyt sorsol ki, hogy minden büntetőtanácsba, rögtönítélő tanácsba és uzsorabírósági tanácsba három-három ülnök és egy-egy pótülnök, minden különtanácsa [1949. XIV. tc. 1. § (2) bek.] és a fiatalkorúak ügyeiben eljáró minden tanácsba [T. 89. § (2) bek.] pedig két-két ülnök és egy-egy pótülnök jusson. A járásbíróság elnöke annyi személyt sorsol ki, hogy minden büntetőtanácsba, uzsorabírósági tanácsba és a fiatalkorúak ügyeiben eljáró minden tanácsba két-két ülnök, továbbá egy-egy pótülnök jusson.
(3) A sorsolásról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell a sorsolás helyét és idejét, a résztvevők feltüntetését, a sorsolás lefolyását, valamint a kisorsolt személyek nevét, foglalkozását és pontos lakáscímét. A bíróság elnöke a jegyzőkönyv egy példányát megőrzi, további egy-egy példányát pedig haladéktalanul felterjeszti mind a közvetlen felügyeleti hatósághoz, mind pedig az igazságügyminiszterhez.
(4) A törvényszék elnöke egy-egy alkalommal a T. 3. §-ában megszabott két hónapi működési időszak tartamára szükséges ülnököket (pótülnököket) sorsolja ki; a járásbíróság elnöke pedig egy-egy alkalommal a T. 2. §-ának (1) bekezdésében megállapított két működési időszak, vagyis két hónap tartamára sorsolja ki a szükséges számú ülnököt és pótülnököt.
9. § (1) A bíróság elnöke a kisorsolt személyeket a sorsolást követő három nap alatt írásban értesíti, hogy a vezetése alatt álló bírósághoz ülnökként, illetőleg pótülnökként kisorsoltattak, továbbá, hogy működésükre előreláthatólag mely időpontban kerül sor, és a T. 6. §-ában foglalt jogkövetkezményekre utalással felhívja őket, hogy a jelzett időponttól kezdve a tárgyalásra szóló meghívásuk esetén legyenek készen ülnöki működésük megkezdésére.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő alatt a bíróság elnöke minden tanács elnökével közli az illető tanácsba beosztott ülnökök és pótülnökök nevét, foglalkozását és pontos lakáscímét. A T. 2., illetőleg 3. §-a értelmében azonban az ülnök (pótülnök) a bíróság elnökének intézkedésére a tanácsbeosztástól eltérően, a szükséghez képest az illető bíróság bármelyik tanácsában eljárhat.
10. § A tanács elnöke az ülnököt (pótülnököt) írásbeli meghívással értesíti annak a tárgyalásnak a helyéről és idejéről, amelyen működésére elsőízben kerül sor. Az ülnök (pótülnök) működésének további tartama alatt tartandó tárgyalásokra az előző tárgyaláson jelenlevő ülnök (pótülnök) szóval is meghívható; a szóbeli meghívás megtörténtét a tárgyalási napló "Jegyzet" rovatában fel kell tüntetni.
11. § (1) Annak a tárgyalásnak a megkezdése előtt, amelyen az ülnök (pótülnök) működésére elsőízben kerül sor, az ülnök (pótülnök) a bíróság elnöke előtt, az utóbbi akadályoztatása esetén hivatali helyettese előtt leteszi a T. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott szövegű esküt vagy fogadalmat.
(2) Az eskü (fogadalom) letétele után a bíróság elnöke ismerteti az ülnökök (pótülnökök) előtt a kizárásra és a mellőzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseket és felhívja őket, hogy amennyiben személyükkel kapcsolatban ilyen ok merülne fel vagy jutna tudomásukra, azt nála haladéktalanul jelentsék be. Ugyanekkor felhívja az ülnökök (pótülnökök) figyelmét arra is, hogy a részvételükkel megkezdett tárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása esetén a T. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a körülményekhez képest megbizatásuk lejárta után is kötelesek a kéthónapon belül folytatott tárgyalásokon közreműködni.
(3) Az eskü (fogadalom) letételéről jegyzőkönyvet kell készíteni és ebben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett figyelmeztetés megtörténtét is.
12. § A közszolgálatban álló ülnök (pótülnök) az állásával egybekötött illetményeket ülnöki működésének tartama alatt is megkapja. Egyébként az ülnökök (pótülnökök) díjazását külön rendelet szabályozza.
13. § (1) Az igazságügyminiszter az 1949. évi szeptember hó 15. napjáig közli a Magyar Függetlenségi Népfront országos vezetőségével, hogy a Kúriánál, valamint a budapesti ítélőtáblánál az 1949. évi november hó 1. napjától az 1950. évi december hó 31. napjáig terjedő időben hány ülnökre és pótülnökre van szükség.
(2) A Magyar Függetlenségi Népfront országos vezetősége, mind a Kúria, mind a budapesti ítélőtábla tekintetében külön-külön jegyzékbe foglal az ülnöki működésre alkalmas háromszor annyi személyt, mint ahányra az igazságügyminiszter közlése szerint az illető fellebbezési hatóságnál az (1) bekezdésben megjelölt időben szükség van. A fellebbezési bírósági ülnökök jegyzékébe kizárólag Nagy-Budapest (1948. XLII. tc. 1. §) területén lakó olyan magyar állampolgárok vehetők fel, akik a jegyzék összeállításának időpontjában harmincötödik életévüket már betöltötték, a Magyar Függetlenségi Népfront kötelékébe tartozó valamely szervezet tagjai és országgyűlési képviselői választójoggal rendelkeznek. Nem lehet a jegyzékbe felvenni azt, akinek jogtudományi doktorátusa vagy ítélőbírói, illetőleg ügyvédi képesítése van.
(3) A jegyzék összeállítása, szétküldése, az ülnökök kisorsolása, eskü- (fogadalom) tétele, figyelmeztetése, meghívása és díjazása tekintetében egyébként a jelen rendelet 5-12. §-ainak rendelkezéseit a fellebbezési bírósági ülnökök tekintetében is megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a sorsolásnál tanácsonkint két-két ülnököt és egy-egy pótülnököt kell számításba venni és hogy a sorsolás hatálya a T. 36. §-ának (1) bekezdése értelmében nem határozott időtartamra, hanem húsz tárgyalási napra szól.
14. § A bíróság elnöke a T. 6. §-ának (1) bekezdésében említett határozatot az ülnök meghallgatása után hozza meg. Ugyancsak meg kell hallgatnia az ülnököt abban az esetben is, ha visszahívása végett a T. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében a kiküldő szervezethez kíván fordulni.
15. § A közvádat a járásbírósági büntetőtanács előtt a T. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében nemcsak az államügyészség, hanem az igazságügyminiszter által kijelölt bírósági fogalmazó is képviselheti. Erre a célra elsősorban az államügyészséghez szolgálattételre beosztott olyan bírósági fogalmazók jelölhetők ki, akik az ítélőbírák számára megszabott képesítéssel rendelkeznek; ha ilyenek kijelölése nehézséggel járna, az igazságügyminiszter a járásbíróságnál szolgálatot teljesítő bírósági fogalmazót is jelölhet ki a járásbíróság mellé közvádlóul, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a fogalmazó ítélőbírói képesítéssel rendelkezik-e. Az ilyen járásbírósági fogalmazó a vád képviseletével kapcsolatos és egyéb közvádlói tennivalói tekintetében az illető államügyészség elnökének felügyelete alatt áll.
16. § Az államügyészséget - ideértve a közvád képviselete céljából az igazságügyminiszter által kijelölt bírósági fogalmazót is - a járásbírósági büntetőtanács hatáskörébe tartozó nem főmagánvádra üldözendő ügyekben ugyanazok a jogok illetik és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint az államügyészséget a törvényszéki eljárásban. Ehhez képest nyomozást rendelhet el, azt foganatosíthatja, illetőleg a rendőri hatóságokkal és közegekkel foganatosíttathatja, a vád képviseletét megtagadhatja (Bp. 42. §), a nyomozást megszüntetheti, illetőleg az ügy áttételét rendelheti el (Bp. 101. §). A vád képviseletének megtagadása, illetőleg a nyomozás megszüntetése esetében a sértettet a Bp. 42. §-ában meghatározott jogok illetik.
17. § A járásbírósági büntetőtanács hatáskörébe tartozó ügyben az egyébként illetékes járásbírósággal egyenlően illetékes a törvényszék székhelyén működő járásbíróság (a pestvidéki törvényszék területén levő járásbíróság tekintetében a pestvidéki járásbíróság), úgyszintén az a járásbíróság, amelynek területén a terheltet letartóztatták vagy fogva tartják. Az ekként illetékessé vált járásbíróságtól más járásbírósághoz való áttételnek a tárgyalás megkezdése után nincs helye.
18. § Büntetőparancsot - közvádra üldözendő bűncselekmény esetében - a járásbírósági büntetőtanács elnöke csak a közvádló indítványára vagy hozzájárulásával bocsáthat ki.
19. § Ha a közvádló a nála tett vagy vele közölt feljelentés alapján a vád képviseletét nem vállalja el, vagy ha a nyomozást a Bp. 101. §-a értelmében megszünteti és a főállamügyész őt nem utasítja a vádemelésre, a közvádló erről a magánindítványt vagy feljelentést tett sértettet azzal a figyelmeztetéssel értesíti, hogy a főállamügyész határozatának közlésétől számított nyolc nap alatt a vád képviseletét a járásbírósági büntetőtanács elnökénél bejelentheti.
20. § A közvádló, ha a vád képviseletét elvállalja, vádindítványt nyújt be a járásbírósági büntetőtanács elnökénél. A vádindítványnak tartalmaznia kell a Bp. 255. §-ában foglalt adatokat az említett § első bekezdésének 3. és 4. pontjaiban foglaltak kivételével. Nincs szükség vádindítvány benyújtására, ha a közvádló büntetőparancs kibocsátását indítványozza, vagy a terheltet a T. 32. §-a, illetőleg 99. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbírósági büntetőtanács elé állítja.
21. § Ha magánvádra folyó ügyben a feljelentő feljelentését a T. 31. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére nem az ott megjelölt számú példányban adta be, a járásbírósági büntetőtanács elnöke őt a feljelentés visszaadása mellett a hiány pótlására azzal a figyelmeztetéssel hívja fel, hogy a kellő számú példány benyújtása előtt a tárgyalás kitűzésére nem kerül sor.
22. § Büntetőparancs kibocsátása esetén a terhelt - ha tárgyalás tartását kéri - bizonyítékait [T. 21. §, 31. § (1) bek.] a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt terjesztheti elő. Erre a terheltet a büntetőparancsban figyelmeztetni kell.
23. § A járásbíróság jogerős ítéletével (büntetőparancsával) kiszabott büntetés végrehajtásáról a Bp. 559. §-ától eltérően az államügyészség gondoskodik.
24. § (1) A T. rendelkezéseit - az alábbi bekezdésekben foglalt kivételekkel - a hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A T. II. fejezetében foglalt hatásköri rendelkezések nem nyernek alkalmazást azokban az ügyekben, amelyekben a főtárgyalást (tárgyalást) a korábbi jogszabályok szerint hatáskörrel felruházott bíróságnál már megkezdték.
(3) A T. 17. §-ának (2) bekezdése nem nyer alkalmazást azokban az ügyekben, amelyekben a vizsgálatot a T. hatálybalépése előtt már jogerősen elrendelték.
(4) A T. 21. és 31. §-ában foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást azokban az ügyekben, amelyekben a főtárgyalást (tárgyalást) a T. hatálybalépése előtt már kitűzték.
(5) A T. 37-79. §-aiban foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni azokban az ügyekben, amelyekben a fellebbezési, illetőleg felfolyamodási bíróság a T. hatálybalépése előtt már érdemi határozatot hozott. A folyamatban lévő azokat az ügyeket, amelyekben a T. említett rendelkezései alkalmazást nyernek, a körülményekhez képest át kell tenni a T. 40. és 73. §-ai értelmében fellebbezési hatáskörrel felruházott bírósághoz, a már foganatosított fellebbezési (felfolyamodási) eljárási cselekmények azonban hatályukat megtartják. A korábbi törvényes rendelkezések szerint bejelentett fellebbezést a T. megfelelő rendelkezéseire alapítottnak kell tekinteni és ilyen értelemben kell elbírálni.
25. § (1) A kormány további rendeleti intézkedésig a T. hatálybalépése után elkövetett háborús és népellenes bűntettek tekintetében a T. rendelkezései nem nyernek alkalmazást; ehhez képest az említett bűntettek tárgyában a népbíróság és a Népbíróságok Országos Tanácsa az eljárásukra jelenleg irányadó szabályok szerint jár el.
(2) Az egyébként katonai büntetőbíráskodás alatt álló személy által elkövetett bűntettek és vétségek miatt az eljárás abban az esetben is a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, ha azt korábbi jogszabály a népbíróság hatáskörébe utalta. Ez a rendelkezés nem terjed ki az 1944. évi december hó 22. napja előtt elkövetett háborús és népellenes bűntettekre, amelyekre nézve a T. 100. §-nak (4) bekezdéséhez képest a népbíróságnak és a Népbíróságok Országos Tanácsának a hatásköre a kormány további rendeleti intézkedéséig fennmarad.
26. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; a 15., 17., 18. és 19. §-aiban foglalt rendelkezéseket a hatálybalépésekor már folyamatban lévő azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a járásbíróság a büntetőparancsot még nem bocsátotta ki, illetőleg még nem tűzött ki tárgyalást. A jelen rendelet 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a folyamatban lévő ügyek közül azokban kell alkalmazni, amelyekben a tárgyalást a népbíróság előtt még nem kezdték meg.
Budapest, 1949. évi július hó 29-én.
Rákosi Mátyás s. k.
miniszterelnökhelyettes