4335/1949. (XII. 1.) MT rendelet

az állami vállalatoknak az 1949. évi december hó 31. napjával készítendő zárómérlegéről és az 1950. évi január hó 1. napjával készítendő megnyitómérlegről

(Közigazgatási rendszám: 7.080.)

1. § (1) Ennek a rendeletnek szempontjából állami vállalatnak kell tekinteni azt a vállalatot, amely az állam tulajdonában van vagy az állam rendelkezése alatt áll. Állami tulajdonban van az a vállalat, amelyben az állam tulajdoni érdekeltsége teljes és kizárólagos; állami rendelkezés alatt áll az a vállalat, amelyben az állam tulajdoni érdekeltsége nem kizárólagos ugyan, de eléri vagy meghaladja az 50%-ot. Tulajdoni érdekeltségnek kell tekinteni a részvények, üzletrészek, valamint a törzstőke tulajdonát is. Ehhez képest ennek a rendeletnek a hatálya kiterjed a korlátlan vagy korlátolt felelősségű nemzeti vállalatokra, továbbá jogi formájukra tekintet nélkül azokra a vállalatokra, amelyek az állam tulajdonában vannak vagy az állam rendelkezése alatt állanak.

(2) A jelen rendelet szempontjából nem lehet állami rendelkezés alatt állónak tekinteni azt a vállalatot, amelyben az 50%-ot elérő nem állami érdekeltség az 1945. évi január hó 20. napja után létrejött és érvényben levő államközi egyezményen alapszik.

(3) Az állami vállalatok - a biztosító vállalatok kivételével - az 1949. évi december hó 31. napjával készítendő zárómérlegüket (továbbiakban: zárómérleg), valamint az 1950. évi január hó 1. napjával készítendő megnyitómérlegüket (továbbiakban: alapmérleg) a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint tartoznak elkészíteni. Ugyanezzel az időponttal tartoznak zárómérleget és alapmérleget készíteni azok az állami vállalatok is, amelyek üzleti évüket külön engedély alapján egyébként nem december hó 31. napjával zárják, továbbá azok a vállalatok is, amelyek az 1949. év folyamán alakultak át nemzeti vállalattá és a 290/1949. (8) Korm. rendelet alapján megnyitómérleget készítettek, tekintet nélkül átalakulásuk időpontjára.

(4) Azok a vállalatok, melyekre az előbbi bekezdések alapján ennek a rendeletnek a hatálya alá nem terjed ki, az 1949. évi december hó 31-i zárómérlegüket és az 1950. évi megnyitó mérlegüket az általános szabályok szerint tartoznak elkészíteni.

(5) A (3) bekezdés alkalmazásában a zárómérleg és az alapmérleg között a mérlegfolytonosság elvének megfelelő könyvviteli összefüggésnek kell fennállania.

2. § (1) Az állami vállalatok alapmérlegét - az illetékes miniszter és az Állami Ellenőrzési Központ meghallgatása után - a pénzügyminiszter állapítja meg. Ebből a célból az állami vállalatok kötelesek zárómérlegüket és alapmérlegüket 4 példányban 1950. évi március hó 31. napjáig a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterhez felterjeszteni.

(2) A mérlegek felterjesztésének határidejét a vállalatnak indokolt és a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter által láttamozott kérelmére a pénzügyminiszter meghosszabbíthatja.

3. § (1) Az állami vállalatok kötelesek az 1949. évi december hó 31. napjával minden vagyonukról és terhükről leltárt készíteni.

(2) A zárómérlegbe a leltár tételeit a jelen rendelet 4-17. §-aiban foglalt rendelkezések alapján kell felvenni oly módon, hogy a zárszámadás az 1949. évi december hó 31. napján záródó teljes vagy csonka üzleti év (továbbiakban: üzleti év) eredményének megállapítására alkalmas legyen. Azoknál a vállalatoknál, amelyek az 1949. évben alakultak át nemzeti vállalattá, a csonka üzleti év azzal a nappal kezdődik, amely nappal a 290/1949. (8) Korm. rendelet alapján megnyitómérlegüket elkészíteni tartoznak.

(3) Az alapmérlegbe a leltár tételeit ugyancsak a jelen rendelet 4-17. §-ainak az alapmérlegre vonatkozó rendelkezései alapján kell felvenni. A zárómérleg és az alapmérleg közötti könyvviteli összefüggés biztosítása céljából az állami vállalat az 1949. évi december hó 31. napjával mérlegrendezést tartozik végrehajtani és azt az üzleti könyveken keresztülvezetni. A mérlegrendezés során az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál el kell választani a tulajdoni arányt nem befolyásoló és a tulajdoni arányban változást előidéző rendezési tételeket. A mérlegrendezéssel kapcsolatban a könyvelést a Mérlegrendezési számlán kell keresztülvezetni. Az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál a tulajdoni részarányt nem befolyásoló tételeket a "Mérlegrendezési I. számla" a tulajdoni arányban változást előidéző tételeket pedig a "Mérlegrendezési II. számla" elnevezésű számlákra kell átvezetni.

4. § (1) A zárómérlegben az ingatlanokat, a berendezéseket, a felszereléseket, a szabadalmakat és egyéb jogosítványokat, ha azok az üzleti év megnyitómérlegben már szerepeltek, az ott felvett értékben, ha pedig azok az üzleti év folyamán szereztettek be vagy állítattak elő, a beszerzési, illetőleg előállítási áron kell felvenni. Az üzleti év megnyitómérlegében szereplő értéket, illetőleg a beszerzési értéket azonban növelni kell az ingatlanon, a berendezési és felszerelési tárgyakon az üzleti év folyamán végzett felújítások vagy beruházások összegével.

(2) A zárómérlegben az (1) bekezdésben említett vagyontárgyakkal kapcsolatos értékcsökkenésként az 1949. évben a Beruházási Bankhoz felújítási hányad fizetésére kötelezett vállalat az 1949. évi január hó 1. napjától december hó 31. napjáig terjedő időre, a vállalatra érvényes számítási alap (termelési érték, bevétel stb.) szerint járó felújítási hányad összegét tartozik elszámolni, a felújítási hányad fizetésére nem kötelezett vállalat pedig az értékcsökkenést az általa vagy szakmájában korábban alkalmazott leírási kulcs alapján tartozik elszámolni. Az értékcsökkenést a beruházott vagyon összegéből levonni nem lehet, azt külön tételként kell a mérleg teheroldalára felvenni.

(3) A mérlegrendezés során a vagyontárgyak újraértékeléséből keletkezett különbözetet a Mérlegrendezési számla ellenében kell elszámolni. Ugyancsak a Mérlegrendezési számla ellenében kell elszámolni az értékcsökkenésnek újból történő megállapítása folytán jelentkező különbözetet is.

(4) Az alapmérlegben az (1) bekezdésben említett vagyontárgyakat a 4324/1949. (240) MT rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kiszámított, de az értékcsökkenéssel nem csökkentett értékkel kell felvenni. A 4324/1949. (240) MT rendelet rendelkezésének megfelelően kiszámított értékcsökkenést az alapmérlegben külön kell feltüntetni.

(5) Addig is, amíg a vállalat a 4324/1949. (240) MT rendelettel előírt újraértékelést befejezi, ideiglenes alapmérleget tartozik készíteni. Ebbe az ideiglenes alapmérlegbe a beruházott vagyont és az értékcsökkenést a zárómérlegben szereplő értékkel kell felvenni. A vállalat tartozik az újraértékelést legkésőbb annak befejezésétől számított 30 napon belül üzleti könyveiben évközi mérlegrendezéssel elszámolni, majd végleges alapmérleget készíteni és azt a jelen rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően beterjeszteni.

5. § (1) A zárómérlegben a háramló vagyon értékét a jelen rendelet a 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. A már eltelt háramlási időre eső arányos hányadot "Háramlási ellentétel" címén kell teherként feltüntetni.

(2) A mérlegrendezés során az állam tulajdonában lévő vállalatok a korábban háramlás alá esett vagyonnak a zárómérlegben és az alapmérlegben felvett értéke közötti különbözetet, valamint a zárómérlegben szereplő háramlási ellentétel összegét a Mérlegrendezési számlára kötelesek átvezetni. A háramlás alá esett vagyon értékcsökkenését a jelen rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával kell kiszámítani és a Mérlegrendezési számla terhére elszámolni.

(3) A mérlegrendezés során az állam rendelkezés alatt álló vállalatok a háramló vagyonnak a zárómérlegben és az alapmérlegben feltüntetett értéke, valamint a háramlási ellentételnek a zárómérlegben és az alapmérlegben szereplő összegei között mutatkozó különbözetet a Mérlegrendezési I. számla ellenében tartoznak elszámolni.

(4) Az alapmérlegben az állam tulajdonában lévő vállalatoknak a korában háramlás alá esett vagyont a 4324/1949. (240) MT rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kiszámított, de az értékcsökkenéssel nem csökkentett értékkel kell felvenniök. A 4324/1949. (240) MT rendelet rendelkezéseinek megfelelően kiszámított értékcsökkenést az alapmérlegben külön kell feltüntetni. Háramlási ellentételt ezek a vállalatok alapmérlegükbe nem vehetnek fel.

(5) Az alapmérlegben a háramló vagyont az állam rendelkezése alatt álló vállalatok is az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések szerint tartoznak felvenni, de kötelesek a háromló vagyonnak új értékéből a háramlási ellentételt a háramlási idő eltelt részére kiszámítani és azt az alapmérlegben feltüntetni.

(6) A jelen rendelet 4. § (5) bekezdésének az ideiglenes alapmérlegre vonatkozó rendelkezéseit a háramló vagyon tekintetében is alkalmazni kell.

6. § (1) A zárómérlegben a vállalat tulajdonában lévő részvényeket, üzletrészeket, egyéni cégeknél, közkereseti-, betéti- vagy korlátolt felelősségű társaságoknál fennálló tulajdoni részesedést, egyéb értékpapírt könyvszerinti értékeléssel kell felvenni. Külföldi pénzértékre szóló követelést és tartozást külföldi fizetési eszközt vagy érmét, színaranyat és törtaranyat a Magyar Nemzeti Banknak a mérlegzárás napját megelőző utolsó árjegyzés alapján, az árjegyzésben elő nem forduló fizetési eszközt pedig a Magyar Nemzeti Bank által a mérlegzárás napjára vonatkozólag közölt árfolyamon kell értékelni.

(2) Azok az állami vállalatok amelyek az üzleti év megnyitómérlegében az (1) bekezdésben említett vagyonrészekkel kapcsolatban értékkülönbözeti ellentételt vettek fel, a zárómérleg elkészítése alkalmával is kötelesek az értékkülönbözeti ellentételt az 5650/1948. (113) Korm. rendelet rendelkezésinek megfelelően kiszámítani és azt a zárómérlegben feltüntetni. Azok az állami vállalatok, amelyeknél az üzleti év megnyitómérlegében értékkülönbözeti ellentéttel nem szerepelt, értékkülönbözeti ellentételt a zárómérlegben sem vehetnek fel.

(3) A mérlegrendezés során a Mérlegrendezési számla ellenében kell elszámolni az (1) bekezdésben említett vagyonrészeknek a zárómérleg és az alapmérleg szerinti értéke között mutatkozó különbözetét. Ugyancsak a Mérlegrendezési számla ellenében kell elszámolni a mérlegrendezés, során az értékkülönbözeti ellentételnek a zárómérlegben felvett összegét is.

(4) Az alapmérlegbe a részvényeket, üzletrészeket, az egyéni cégeknél fennálló tulajdont, közkereseti-, betéti- vagy korlátolt felelősségű vállalatoknál fennálló részesedést, a külföldi fizetési eszközt vagy érmét, színaranyat és törtaranyat, egyéb értékpapírt a pénzügyminiszter által megállapítandó értékkel kell felvenni.

7. § (1) A zárómérlegben az anyag- és árukészletet az 1949. évi december hó 31-i újrabeszerzési, illetőleg újraelőállítási úton kell értékelni.

(2) Ennek a rendelkezésnek alkalmazásában újrabeszerzési ár alatt a vállalat által vásárolt és felhasználás célját szolgáló anyagkészletnél, valamint a továbbadás céljából vásárolt árukészletnél azt az árat kell érteni, amelyért a vállalat azokat az 1949. évi december hó 31. napján beszerezheti, a külkereskedelmi vállalatoknál tároló külföldről behozott árukészletnél pedig azt az árat, amelyen a Külkereskedelmi vállalat azt ténylegesen beszerezte.

(3) Újraelőállítási ár alatt azt az árat kell érteni, amelyen a magyar népgazdaság 1949. évi december hó 31-i termelési viszonyainak alapulvétele mellett az áru előállítható. Az újraelőállítási ár megállapításánál az 1949. év december hó 31. napján érvényes eladási árból kell kiindulni és abból az árban foglalt közterheket, valamint az értékesítési költség- és haszonhányadot le kell vonni, kivéve a mezőgazdasági vállalatoknál tároló mezőgazdasági terményeket, termékeket és állatokat, amelyeknek eladási árából ilyen levonásnak helye nincs. Azoknál az áruknál, amelyeknek eladási árát az Országos Tervhivatal nem a vállalat egyedi árvetése vagy egyedi szorzószáma alapján, hanem országos vagy helyi viszonylatban egységesen állapította meg, az újraelőállítási ár megállapításánál ezekből az egységesen megállapított árakból kell kiindulni.

(4) Az egyes áruknál vagy árucsoportoknál az eladási árból a (3) bekezdésben meghatározott levonás százalékos kulcsát az Országos Tervhivatal állapítja meg. Az Országos Tervhivatal a százalékos levonási kulcs helyett az egyes árucikkek mérlegértékét is megállapíthatja. A gyártás alatt álló, valamint a felkészáruk értékének kiszámításánál alkalmazandó irányelveket a vállalat tárgya szerint illetékes miniszter, a vetésleltárértékelés irányelveit pedig a földművelésügyi miniszter állapítja meg. Ha az Országos Tervhivatal a levonás százalékos kulcsát vagy valamely áru mérlegértékét avagy, az illetékes miniszter a gyártás alatt álló és a félkészáru, illetőleg a vetésleltár értékelésére vonatkozó irányelveket megállapította, az értékelésnél azokat alkalmazni kell.

(5) Azok a vállalatok, amelyeknél az üzleti év megnyitómérlegében az anyag- és árukészlettel kapcsolatban értékkülönbözeti ellentétel szerepelt, a zárómérleg elkészítése alkalmával is tartoznak az értékkülönbözeti ellentételt az 5650/1948. (113) Korm. rendelet előírásainak megfelelően kiszámítani és azt a zárómérlegbe felvenni azzal a korlátozással, hogy ha a zárókészlet értéke a nyitókészletnek a zárómérlegben alkalmazott egységáron átszámított értékét ne haladja az értékkülönbözeti ellentételt legfeljebb a megnyitómérlegben szerepelt összeggel kell felvenni olyan esetben is, amikor az 5650/1948. (113) Korm. rendelet alapján kiszámított ellentétel ennél magasabb összeget tenne ki. Ha a zárókészlet értéke a nyitókészlet átszámított értékénél kisebb, a megállapítandó értékkülönbözeti ellentételnek csak olyan hányadát lehet a zárómérlegbe felvenni, amely az üzleti év végén meglévő készletár arányosan esik. Azok az állami vállalatok, amelyeknél az üzleti év megnyitómérlegben értékkülönbözeti ellentétel nem szerepelt, értékkülönbözeti ellentételt a zárómérlegben sem vehetnek fel.

(6) A mérlegrendezés során a zárómérlegben felvett értékkülönbözeti ellentételt a Mérlegrendezési számla javára kell elszámolni.

(7) Az alapmérlegen az anyag- és árukészletet a zárómérlegben szereplő értékkel kell felvenni, értékkülönbözeti ellentételt azonban felvenni nem szabad.

8. § (1) A követeléseket és tartozásokat, ideértve az 1948. XXV. tc. alapján vagy más okból megszűnt követeléseket és tartozásokat, valamint az 1790/1947. (36) ME rendelet 11. §-ának (2) bekezdése alapján az esetleges későbbi veszteségek fedezetére a tartozások között felvett összegeket is, a zárómérlegben a könyvszerinti értékkel kell felvenni.

(2) Az üzleti év folyamán behajthatatlanná vált követeléseket a zárómérleg elkészítése alkalmával le kell írni és azokat a zárómérlegbe felvenni nem szabad. A kétessé vált követelésekkel kapcsolatban kétes követelések ellentételét kell létesíteni.

(3) A mérlegrendezés során az 1948. XXV. tc. alapján vagy más okból megszűnt követeléseket és tartozásokat, valamint az 1790/1947. (36) ME rendelet 11. §-ának (2) bekezdése alapján a tartozások között felvett összeget teljes egészében a Mérlegrendezési számlára kell átvezetni.

(4) Az alapmérlegbe a követeléseket és tartozásokat, valamint a kétes követelések ellentételét a mérlegrendezés után jelentkező értékkel kell felvenni.

9. § (1) A zárómérlegben a Beruházási Bank által folyósított hiteleket tartozásként, a Beruházási Bankhoz felújítási hányadként, korábban felújítási- és beruházási hányad címén befizetett összegeket pedig követelésként kell felvenni, tekintet nélkül arra, hogy az utóbbiakat a vállalat még a Beruházási Bank számláján vagy Elvont felújítási betét számlán tartja nyilván.

(2) A mérlegrendezés során a már befejezett beruházás és felújítás összegét a Beruházási Bankkal véglegesen el kell számolni és annak megtörténte után az elszámolt hiteleket a Mérlegrendezési számlára (állami rendelkezés alatt álló vállalatnál Mérlegrendezési II. számlára) kell átvezetni. Ugyancsak a Mérlegrendezési számlára (állami rendelkezés alatt álló vállalatnál Mérlegrendezési II. számlára) kell átvezetni a Beruházási Bankhoz befizetett, illetőleg a vállalatra érvényes számítási alap szerint az 1949. évi december hó 31. napja előtti időre járó felújítási (korábban beruházási és felújítási) hányad összegét is.

(3) Az alapmérlegbe a Beruházási Bankot hitelezőként csak a még be nem fejezett, illetőleg el nem számolt beruházásokra folyósított hitelek, továbbá az 1949. évi december hó 31. napja előtti időre járó felújítási hányad még be nem fizetett összegével lehet felvenni.

10. § (1) A zárómérlegben a Kincstári tőkehozzájárulási függőszámlán és a Függő tőkeszámlán nyilvántartott összegeket, továbbá az 1949. évi december hó 31. napja előtt bármely címen a kincstártól kapott tőkejuttatásokat - ideértve a vállalatnak átadott beruházott vagyonrészek és forgóvagyonrészek értékét is -, végül a Pénzintézeti Központnak a vállalat által az 1949. évi december hó 31. napja előtt más állami vállalat vagy közület részére átadott vagy azoktól átvett beruházott vagyonrészek ellenértékéből keletkezett tartozását vagy követelését könyvszerinti összegben adósként, illetőleg hitelezőként kell felvenni.

(2) A mérlegrendezés során az (1) bekezdésben felsorolt összegeket a Mérlegrendezési számlára (állami rendelkezés alatt álló vállalatoknál Mérlegrendezés II. számlára) kell átvezetni. Ha azonban a vállalat felügyelete szempontjából illetékes miniszter a vállalat felszámolását rendeli el, a Kincstári tőkehozzájárulási függőszámláról a Mérlegrendezési számlára áthozott összeget a hitelezők közé, az államkincstár követeléseként kell átvezetni. Ugyanígy kell eljárni a Pénzintézeti Központnak a más állami vállalattól átvett vagyonrészek ellenértékéből keletkezett követelése tekintetében is.

11. § (1) A zárómérlegben az egyszeri vagyondézsma- és vagyonszaporulati dézsmahátralékot tartozásként kell felvenni. Ha az üzleti év megnyitómérlegében a hátralékos vagyondézsmáknak teljes összege - ideértve a még nem esedékes részt is - szerepelt, a zárómérlegben is az 1949. évi december hó 31. napján fennálló teljes hátralékot kell felvenni. Ha az üzleti év megnyitómérlegében csak az addig esedékessé vált vagyondézsmákból fennálló hátralék szerepelt, a zárómérlegben is csak az 1949. évi december hó 31. napjáig esedékessé vált részletek hátralékos összegét kell felvenni.

(2) A mérlegrendezés során a vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának a zárómérlegbe és az alapmérlegbe felvett összegei között jelentkező különbözetet a Mérlegrendezési számlára kell átvezetni.

(3) Az alapmérlegbe a vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának teljes fennálló összegét - ideértve a még nem esedékes részét is - tartozásként kell felvenni.

12. § (1) A zárómérlegben az üzleti év megnyítómérlegében nyugdíjalap, nyugdíjtartalék vagy a vállalat önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztárának tartalékhiánya címén céltartalékként szereplő összeget a kötelezettségek között az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára követeléseként kell felvenni.

(2) A zárómérlegben a nyugdíjalapnak, illetőleg a Nyugdíjtartaléknak az üzleti év megnyitómérlegében külön tételben feltüntetett vagyonát felvenni nem szabad, hanem annak értékével az állami vállalatnak az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárával szemben fennálló kötelezettségét csökkenteni kell.

(3) A mérlegrendezés során a vállalatok nyugdíjkötelezettségük tőkeszükségletét az 1950. évi január hó 1-i állomány és ellátási igények mérvének figyelembevételével tartoznak biztosításmatematikai szakértő által újból kiszámíttatni. Az így kiszámított és a zárómérlegben felvett összeg közötti különbözetet Mérlegrendezési számlára kell átvezetni. A vállalat a nyugdíjkötelezettségi tőkeszükségletének újramegállapítása helyett azt oly módon is kiegészítheti, hogy az 1790/1947. (36) ME rendelet 12. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján megállapított tényleges tőkeszükséglet, illetőleg az önálló nyugdíjpénztári járuléktartalék-hiány és az 1949. évi január hó 1-i megnyitómérlegben e kötelezettségek céljára céltartalékként felvett összegek közötti különbözetet vezeti át a Mérlegrendezési számlára.

(4) Az alapmérlegben a vállalatok a kötelezettségek között az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára követeléseként az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések alapján kiszámított kiegészítés figyelembevételével jelentkező összeget tartoznak felvenni. A vállalat szétbontása esetén, amikor a munkavállalók már nem annál a vállalatnál teljesítenek szolgálatot, amelynél a nyugdíjalap, nyugdíjtartalék vagy az önálló jogalanyként működő nyugdíjpénztár tartalékhiánya a nyitómérlegben szerepelt, az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések szerint az alapmérlegbe felveendő kötelezettségeknek az egyes vállalatok közötti megosztása tekintetében a pénzügyminiszter intézkedik.

13. § (1) A zárómérlegben a jóléti vagy hasonló alapot az üzleti év megnyitómérlegében felvett, de az azok terhére történt esetleges évközi kifizetésekkel csökkentett összeggel kell felvenni.

(2) A zárómérlegben a jóléti vagy hasonló alapok céljára rendelt, az üzleti év megnyitómérlegében külön tételként feltüntetett vagyont a jelen rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések szerint megállapított értékkel kell a vállalat vagyonaként feltüntetni.

(3) Az alapmérlegbe jóléti, segélyezési vagy hasonló alapot - a jelen § (4) bekezdésében foglaltak kivételével - felvenni nem lehet, az ilyen alap teljes összegét a Mérlegrendezési számlára kell átvezetni.

(4) Az alapmérlegbe a jóléti segélyezési vagy hasonló célt szolgáló alapoknak azt a részét, amely a munkavállalóknak az 1946. évi augusztus hó 1. napja óta teljesített befizetéséből, valamint a fel nem használt tervteljesítési prémiumból keletkezett, kötelezettségként kell felvenni.

(5) Azt a vagyont, amely az előbbi bekezdések szerint megszűnt jóléti vagy hasonló alap célját szolgálta, az alapmérlegbe a vállalat egyéb vagyona között kell felvenni.

14. § Az 1949. évi július hó 1. napja után az államkincstártól egyszeri alapítási vagy átszervezési költség címén kapott előlegek még fennálló részét mind a záró-, mind az alapmérlegbe külön tételben kell teherként felvenni. Ugyanezt az összeget mind a záró-, mind az alapmérleg vagyonoldalán egyszeri alapítási, átszervezési költség címén átmeneti vagyonként is fel kell venni.

15. § (1) A zárómérlegben az üzleti év megnyitómérlegébe, az 1790/1947. (36) ME rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján felvett háborús kárigényt és az ezzel kapcsolatban létesített ellentételt, valamint az 1790/1947. (36) ME rendelet 9. §-ának (2) bekezdése alapján felvett vagyontárgyakat és az ezzel kapcsolatos háborús veszteségek ellentételét változatlan összegben kell felvenni.

(2) Az alapmérlegbe az 1790/1947. (36) ME rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján felvett kárigényt és az ezzel kapcsolatban létesített ellentételt felvenni nem szabad, hanem azokat a mérlegrendezés során a Mérlegrendezési számla ellenében kell elszámolni az 1790/1947. (36) ME rendelet 9. §-ának (2) bekezdése alapján felvett vagyontárgyakat és azzal kapcsolatos háborús veszteségek ellentételét azonban változatlan összegben kell felvenni.

16. § (1) A zárómérlegben az üzleti év eredményét külön tételben kell feltüntetni. Az 1948. üzleti évről áthozott üzleti eredményt az 1949. évi eredménnyel összevonni nem szabad, hanem azt külön kell a zármérlegben feltüntetni.

(2) Az államkincstár részére nyereségrészesedési előlegként befizetett összegeket vagyonként kell a zárómérlegbe felvenni.

(3) A mérlegrendezés során a zárómérlegben elszámolt 1949. üzleti évi nyereséget a Nyereségrészesedési számla javára kell írni.

(4) A zárómérlegben elszámolt veszteséget, valamint az 1948. üzleti évről áthozott nyereséget vagy veszteséget a mérlegrendezés során a Mérlegrendezési számlára kell átvezetni. Ugyancsak a Mérlegrendezési számlára (de az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál a Mérlegrendezés II. számlára) kell átvezetni az 1948. üzleti évben befizetett nyereségrészesedési előleg összegét, valamint az 1948. és 1949. üzleti évben a kincstártól veszteségtérítés vagy egyéb támogatás címén kapott összegeket is. Ha az 1948. üzleti évről áthozott eredmény magában foglalja az 1948. üzleti év veszteséget és az erre kapott térítést, ezt a mérlegrendezés során szét kell választani és a Mérlegrendezési számlára elkülönítve kell átkönyvelni oly módon, hogy az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál a veszteséget a Mérlegrendezési I. számlára, az erre kapott támogatást pedig a Mérlegrendezési II. számlára kell átvezetni.

(5) Az alapmérlegbe a Nyereségrészesedési számlán, nyilvántartott nyereség és az annak terhére befizetett előleg közötti különböztet az adósok, illetőleg a hitelezők között kell felvenni.

17. § (1) A zárómérlegben azokat a vagyonrészeket és terheket, amelyekre nézve a jelen rendelet rendelkezéseket nem tartalmaz, az 5650/1948. (113) Korm. rendelet rendelkezéseinek megfelelően kell felvenni.

(2) Az alapmérlegbe mindazokat a vagyonrészeket és terheket, amelyekkel kapcsolatban a jelen rendelet másként nem rendelkezik, a zárómérleg szerinti értékkel kell felvenni.

18. § A jelen rendelet 4-17. §-ai alapján végrehajtott mérlegrendezésen kívül a Mérlegrendezési számlára kell átvezetni a zárómérlegben szereplő tőkét (vállalati tőke, alaptőke, üzletrésztőke, törzstőke), a tartalékot és a tisztavagyonhelyesbítést is.

19. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalatoknál a Mérlegrendezési számla egyenlege adja az állami vagyonbetét összegét. Az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál a Mérlegrendezési I. számla egyenleg az állami és nem állami vagyonbetét együttes összegét, a Mérlegrendezési II. számla pedig a kizárólag az állami érdekeltséget módosító tételek összegét adja.

(2) Az állam rendelkezése alatt álló vállalatoknál a Mérlegrendezési I. számla egyenlegéből az 1949. évi december hó 31. napján fennálló érdekeltségi arány szerint kell az állami és a nem állami vagyonbetét összegét megállapítani.

(3) A részvénytársasági és szövetkezeti formában működő vállalatok kivételével az állami vállalatoknak az előbbi bekezdés szerint megállapított állami vagyonbetét összegéhez hozzá kell adni vagy abból le kell vonni a Mérlegrendezési II. számla egyenlegét. Az így nyert összeg adja az állam 1950. évi január hó 1-i vagyonbetétjét. Az állami és nem állami vagyonbetétek alapján kell az 1950. évi január hó 1-i tényleges állami és nem állami érdekeltség új arányát megállapítani.

(4) A részvénytársasági és szövetkezeti formában működő állami rendelkezés alatt álló vállalatoknál a Mérlegrendezési II. számlán jelentkező összeget nem lehet az állami vagyonbetét összegéhez hozzáadni, illetőleg abból levonni, hanem azt külön állami érdekeltségként kell nyilvántartani. Ha a vállalat felügyelet szempontjából illetékes miniszter a vállalat felszámolását elrendeli, az állam külön érdekeltsége összegét a hitelezők közé, az államkincstár követeléseként kell átvezetni.

20. § (1) A vagyonbetét összegét rendeltetésének megfelelően alapokra kell felosztani.

(2) Az ingatlannak, a berendezésnek és felszerelésnek a szabadalmaknak és egyéb jogosítványoknak, valamint az esetleges érdekeltségeknek az alapmérlegben felvett értéke, levonva abból az azokkal szemben feltüntetett értékcsökkenés összegét, adja a vállalat beruházási alapját. Ha a beruházási alap, a vállalati vagyonbetétet meghaladja, a beruházási alapot az alapmérlegében teljes összegével kell ugyan feltüntetni, de a vagyonbetétet meghaladó részt térítendő beruházási alapítványként kell a mérleg vagyonoldalára felvenni.

(3) A vagyonbetétnek a beruházási alapot meghaladó része a vállalat ideiglenes forgóalapja. A vállalat állandó forgóalapját a pénzügyminiszter állapítja meg. Ha az alapmérleg elkészítésének idejéig az állandó forgóalapot a pénzügyminiszter még nem állapította meg vagy a megállapítás megtörtént ugyan, de a megállapított alapot az 1949. évi december hó 31. napjáig nem bocsátotta a vállalat rendelkezésére, a forgóalap mérlegszerű összegét, "Ideiglenes forgóalap számlán" kell az alapmérlegbe felvenni. Ha az állandó forgóalap megállapítása a mérleg elkészítésekor már megtörtént és az 1949. évi december hó 31. napjával a megállapított állandó forgóalap a vállalat rendelkezésére áll, ezt állandó forgóalap számlán a forgóalapnak ezt meghaladó részét pedig Függő forgóalap számlán kell az alapmérlegbe felvenni.

21. § (1) A nemzeti vállalattá még át nem alakult, állami vállalatoknál a vagyonbetétet a rendeltetés szerinti alapokra történő szétbontáson kívül még a vállalat jogi formájának megfelelő tőkerészekre is fel kell bontani és ezzel kapcsolatban a vállalati tőkét újra meg kell állapítani.

(2) A részvénytársasági formában működő állami vállalatoknál, ha a vagyonbetét összege a zárómérlegben szereplő alaptőkét meghaladja, a különbözet az új tartalék összege. Ha a vagyonbetét összege az alaptőkénél kisebb, az alaptőkét le kell szállítani és a leszállított alaptőkén felüli rész adja a vállalat új tartalékát. A részvények névértékét azzal kapcsolatban újra meg kell állapítani. A részvény új névértékét ilyen esetben az 1790/1947. (36) ME rendelet rendelkezéseitől eltérően is meg lehet állapítani.

(3) A szövetkezeti formában működő állami vállalatoknál az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(4) A korlátolt felelősségű társasági formában működő állami vállalatoknál a törzstőkét az 1950. évi január hó 1-i vagyonbetét alapján újra meg kell állapítani és a részesedési aránynak megfelelően kell azt a tagok törzsbetéteire szétosztani. Az új törzsbetétnek 1.000-rel maradék nélkül nem osztható összegekre is szólhatnak.

(5) A közkereseti és betéti társasági formában működő állami vállalatoknál a tőkebetéteket az 1950. évi január hó 1-i vagyonbetét és részesedési aránynak megfelelően kell újra megállapítani.

22. § (1) A korlátolt felelősségű nemzeti vállalatoknál a jelen rendelet 19. §-a alapján megállapított állami és nem állami vagyonbetéteket nyilvántartási számlán kell vezetni.

(2) A részvénytársasági, és szövetkezeti formában működő állami vállalatoknál az alapok mellett belső rovatban a vagyonbetét jogi megoszlását ú. m. alaptőke, üzletrésztőke, tartalék is fel kell az alapmérlegben tüntetni. A korlátolt felelősségű-, közkereseti- és betéti társaságoknál az alapok mellett belső rovatban a vagyonbetét tulajdoni megoszlását állami és nem állami részre szétbontással kell az alapmérlegben feltüntetni. A vagyonbetéten kívül az alapmérlegben külön tételként kell feltüntetni a jelen rendelet 19. §-ának (4) bekezdése alapján létesített külön állami érdekeltséget.

23. § A 290/1949. (8) Korm. rendelet rendelkezéseit nem kell alkalmazni azokra a nemzeti vállalatokra, amelyek az 1949. évi december hó 31. napja után alakulnak nemzeti vállalattá.

24. § Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az állami vállalatok 1949. évi december hó 31-i zárómérlegének és az alapmérlegnek elkészítésével kapcsolatos azokat a kérdéseket, amelyekről a jelen rendelet nem intézkedik, rendelettel szabályozza.

Budapest, 1949. évi november hó 25-én.

Dobi István s. k.

a minisztertanács elnöke