16573/1950. (VII. 14.) BkM rendelet

a kereskedők és iparosok által vásárokon, piacokon és búcsúkon folytatott árusításnak eredetiben felmutatott iparjogosítványhoz kötése tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.137.)

Az 1884. XVII. törvény módosításáról szóló 1922. XII. tv. 57. §-a 1. bekezdésének 4. pontjában, 58. §-ának 1. bekezdésében, valamint 137. §-ában kapott felhatalmazás alapján a könnyűipari miniszterrel egyetértve az alábbiakat rendelem:

1. § A jelen rendelet hatálybalépésének napjától kezdve az ország bármely helyén tartott országos, havi vagy hetivásáron, továbbá napipiacon és búcsún csak az a kereskedő (iparos), illetőleg családtagja, vagy alkalmazottja jelenhet meg az iparjogosítványban feltüntetett tevékenység gyakorlása céljából, aki a saját vagy hozzátartozója, illetőleg munkáltatója eredeti iparjogosítványát, illetőleg elveszés, vagy megsemmisülés esetében a 3. §-ban szabályozott megsemmisítési eljárás után kiadott iparjogosítványmásodlat eredetijét felmutatja.

2. § Az 1. §-ban foglalt rendelkezések értelemszerűen nem vonatkoznak a házalókereskedőkre, háziiparosokra, őstermelőkre és alkalomszerűen árusítókra, akik vásáron, piacon és búcsún továbbra is - a hatályban lévő jogszabályok korlátai között - árusíthatnak.

3. § Az eredeti iparjogosítvány, vagy az esetleg már kiadásra került iparjogosítványmásodlat elveszése, vagy megsemmisülése esetében az illetékes elsőfokú iparhatóság az elveszésre, illetőleg a megsemmisülésre vonatkozó bejelentés tekintetében 8 napon belül köteles az elveszés, illetőleg a megsemmisülés tényét az iparlajstromban feljegyezni, az elveszett, illetőleg megsemmisült eredeti iparjogosítvány helyett l-es folyószámmal ellátott másodlatot, a másodlat elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében pedig 2-es folyószámú (illetőleg soron következő folyószámú) újabb másodlatot kiadni. Az iparhalóság a kiadott másodlatra köteles feljegyezni azt a körülményt, hogy az az elveszett, illetőleg megsemmisült eredeti iparjogosítvány (eredeti iparjogosítványmásodlat) helyett annak elveszése, illetőleg megsemmisülése okából adatott ki.

4. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a fenti rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza. A pénzbüntetésre az 1928. X. törvény és a 8960/1946. (VIII. 1.) ME rendelet rendelkezései irányadók.

A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tv. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a szaki miniszter a belkereskedelmi miniszter, illetőleg az ügykörébe tartozó iparok tekintetében a könnyűipari miniszter.

5. § A jelen rendelet az 1950. évi július hó 15. napján léd hatályba.

Bognár József s. k.,

belkereskedelmi miniszter