237/1950. (IX. 17.) MT rendelet

az állami állatorvosi szolgálatról

(Közigazgatási rendszám: 8.602.)

1. § Állatorvosi gyakorlatot csak állami állatorvos folytathat.

2. § (1) A közszolgálatban nem álló állatorvosokat - alkalmasságuk esetén - állami szolgálatba kell venni. Az alkalmazásnak nem akadálya, hogy az állatorvost az 5000/1946. (V. 19.) ME rendelet 2. §-a (2) bekezdésének a) vagy b) pontja, illetőleg (3) bekezdése alapján a közszolgálatból elbocsátották; ilyen állatorvosok alkalmazásánál azonban a Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét is meg kell hallgatni. Az alkalmazás felől a földművelésügyi miniszter határoz.

(2) Állami vállalatnál alkalmazott állatorvos a vállalat körébe eső állatorvosi teendőket állami szolgálatbavétele nélkül is elláthatja, ha állami szolgálatra egyébként alkalmas.

3. § (1) Az állami állatorvosok a besorolás szerint járó rendszeres alapfizetésen felül ténylegesen végzett munkateljesítményük arányában többletjuttatásban is részesülnek.

(2) Az állatorvosoknak állami állásba besorolása alkalmával figyelembe lehet venni a képzettségüknek megfelelő egyéb alkalmazásban, vagy magángyakorlatban eltöltötte időt.

(3) Az állami állatorvosok besorolását és illetményeit e rendelet függeléke, a többletjuttatást, valamint a gyakorlatuk ellátásával kapcsolatos fuvardíjtérítést a földművelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.

4. § (1) A földművelésügyi miniszter az ország területét állatorvosi körzetekre osztja fel. Az állami állatorvos kijelölt körzetében köteles az állategészségügyi igazgatás és az állatorvosi gyakorlat körébe tartozó valamennyi feladatot ellátni. Az állami állatorvos körzetén kívül állategészségügyi igazgatási tevékenységet, illetőleg állatorvosi gyakorlatot csak a földművelésügyi miniszter által megszabott korlátok között folytathat.

(2) Az állami állatorvosi gyakorlat körében a hasznos háziállatoknak, (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, sertés, baromfi, házinyúl) és ezenfelül azoknak az egyéb állatoknak állatorvosi ellátása tartozik, amelyek az állami szervek, gazdaságok és vállalatok, valamint a termelőszövetkezetek (csoportok) birtokában vannak.

5. § (1) Az állatorvosi teendők ellátásáért az állami szervek, gazdaságok és vállalatok, valamint a termelőszövetkezetek (csoportok) havi átalányösszeget, magánszemélyek pedig látogatásonkint és munkanemenkint megállapított díjat kötelesek fizetni.

(2) A földművelésügyi miniszter által meghatározott egyes állategészségügyi szolgáltatásokért külön díjat kell fizetni.

(3) Az előző bekezdésekben megállapított díjak állami bevételt alkotnak.

(4) A hasznos háziállatok körébe nem tartozó állatok (kutya, macska stb.) gyógykezeléséért magánszemélyektől járó díj az állatorvost illeti meg, kivéve a jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján végzett állatorvosi tevékenységért (védőoltás stb.) járó díjat.

(5) A jelen § alapján fizetendő átalány és díjak mértékét a földművelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

6. § Az állami állatorvos gyógyszer-különlegességeket, valamint bakteriológiai természetű oltó- és kórjelző anyagokat csak a földművelésügyi miniszter által a népjóléti miniszterrel egyetértésben meghatározott esetekben szolgáltathat ki.

7. § Egyes állategészségügyi feladatok ellátására állami állatorvos felügyelete alatt állatorvosi szaksegédként olyan személyek is alkalmazhatók, akik állatorvosi oklevéllel nem rendelkeznek ugyan, de megszabott szakképzettségük megvan. Az állatorvosi szaksegédek működési körét, szakképesítésének és alkalmazásának feltételeit a földművelésügyi miniszter - utóbbit a pénzügyminiszterrel egyetértésben - állapítja meg.

8. § (1) E rendelet hatálybalépésének időpontját - az ország egyes részeire eltérően is - a földművelésügyi miniszter állapítja meg.

(2) E rendeletet a földművelésügyi miniszter - a tárcájukat érintő ügyekben a pénzügyminiszterrel és a népjóléti miniszterrel egyetértésben - hajtja végre.

(3) Az 1900. XVII. tv. 17-23. §-a és 31. §-a az 1928. XIX. tv. 91. §-ának első bekezdése, 93., 94., és 97. §-a, továbbá 114. §-ának harmadik és negyedik bekezdése, valamint a 38/1950. (I. 29.) MT rendelet mellékletének az állategészségügyi munkaköröket megállapító része hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke

Függelék a 237/1950. (IX. 17.) MT rendelethez