38/1950. (I. 29.) MT rendelet

a közszolgálati alkalmazottak szolgálati viszonyának egyes kérdéseire és a közszolgálati illetményekre vonatkozó rendelkezések tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 0.060.)

A közszolgálati alkalmazottak illetménye a stabilizáció idején indokolt államháztartási szempontok miatt elmaradt a dolgozók általános bérszínvonalától.

A népgazdaságunk erőteljes fejlődését eredményező 3 éves terv sikeres befejezése - amit tevékenyen elősegítettek munkájukkal a közszolgálati alkalmazottak is - lehetővé teszi ennek a hátrányos helyzetnek javítását, ami annál inkább indokolt, mert a közszolgálati alkalmazottak életszínvonalának emelése is hozzátartozik az ötéves terv célkitűzéseihez.

Ezért a minisztertanács, méltányolva a közszolgálati alkalmazottak munkáját, olyan új alapokra helyezett illetményrendszert kíván kiépíteni, amely ledönti a régi rendszer idejében a közalkalmazottak és a többi dolgozók közé emelt mesterséges válaszfalat. Az új illetményrendszer a ténylegesen betöltött munkakör szerint és a teljesítmény, végzett munka minősége figyelembevételével állapítja meg az illetményeket.

Az illetmények emelése és egyes kedvezmények kiterjesztése - amelyek a közszolgálati alkalmazottak anyagi és kulturális jólétének színvonalát emelik - elsősorban az alacsonyabb javadalmazású, valamint általában az önkormányzatoknál és alsóbbfokú államigazgatási szerveknél dolgozó közszolgálati alkalmazottak széles rétegénél, tehát az alkalmazottak döntő részénél érvényesül és jelentős lépés eddigi hátrányos helyzetük felszámolásra.

A minisztertanács a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 25. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a szocializmust építő közigazgatás kialakítása a népgazdaság tervszerű fejlesztése, közszolgálati alkalmazottak anyagi és kulturális jólétének növelése érdekében a következőket rendeli:

I. FEJEZET

Bevezető rendelkezések

1. §

A rendelet hatálya

(1) A jelen rendelet hatálya kiterjed az állam, a megye, a város, a járás és a község hivatalainál, intézményeinél, intézeteinél (továbbiakban: hivatal) tényleges szolgálatot teljesítő, a megállapított teljes munkaidőben foglalkoztatott állandó alkalmazottakra (továbbiakban: alkalmazottak).

(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya:

a) a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a tűzoltóság, a pénzügyőrség, a letartóztató intézetek, a fiatalkorúak intézetei, a Magyar Államvasutak, a Magyar Posta alkalmazottaira,

b) az állandóan külföldön szolgálatot teljesítő alkalmazottakra,

c) a bírói, államügyészi és közjegyzői állásra kinevezett vagy megválasztott alkalmazottakra,

d) azokra az egészségügyi és szociális munkakört betöltő alkalmazottakra, valamint az egészségügyi intézmények, a tan- és nevelőintézetek (egyetemek, főiskolák, gimnáziumok, szak- és általános iskolák, óvodák, napköziotthonok, kollégiumok, stb.) és ezek keretében működő tudományos vagy egyéb intézmények, továbbá ezek hivatalainak a külső tanügyi igazgatásnak és a szabadművelődés szervezetének azokra az alkalmazottaira, akik a 39/1950. (I. 29.) MT rendelet köznevelésügyi és a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet orvos-egészségügyi hatálya alá esnek,

e) az állami tervező intézetek, az ipari (kereskedelmi stb.) központok, valamint akár önálló, akár házi kezelésű üzemként működő vállalatok alkalmazottaira, akikre a kollektív szerződés irányadó.

II. FEJEZET

Az alkalmazottak jogaira és kötelességeire vonatkozó egyes rendelkezések

2. §

Rendes munkaidő

(1) Az alkalmazottak rendes munkaideje heti 48 óra.

(2) A heti 48 óra munkaidőt úgy kell elosztani, hogy a napi rendes munkaidő a hét első 5 napján általában legalább 8 és fél óra, szombaton legalább 4 óra legyen.

(3) Az alkalmazottat - szombat kivételével - naponta 30 perc étkezési szünet illeti meg, amely további intézkedésig a munkaidőbe számít.

(4) A munkabeosztást, a napi munkaidő kezdetének és befejezésének időpontját, az étkezési szünet beosztását, a napi munkaidő esetleges hosszabb megszakítását (osztott munkaidő) az illetékes miniszter által meghatározott irányelvek szerint a hivatalfőnök a Magyar Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének (továbbiakban: szakszervezet) meghallgatásával állapítja meg. Az így megállapított munkabeosztásról az illetékes miniszterhez szolgálati úton jelentést kell tenni.

(5) Ha az anya gyermekének szoptatását a hivatal helyiségében végzi, a szoptatási idő miatt kiesett munka címén munkaidejét meghosszabbítani nem, szabad.

3. §

Munkaszüneti napok

(1) Munkaszüneti napok: a vasárnapok, továbbá a kollektív keretszerződésekben felsorolt ünnepnapok.

(2) A munkaszüneti napok a folyamatos munkahelyen dolgozó alkalmazottakat is megilletik. A munka folyamatossága érdekében az ilyen alkalmazottak részére vasárnap helyett más munkaszüneti napot is lehet megállapítani, de a munkabeosztásnak úgy kell történnie, hogy havonként egy munkaszüneti nap feltétlenül, de lehetőleg kettő, vasárnapra essék. A többi munkaszüneti napon végzett munka túlmunkának minősül.

4. §

Fizetett szabadság

(1) Az alkalmazottaknak fizetett szabadság jár.

(2) A közszolgálatba lépés első napjától eltöltött hat havi szolgálat után az alkalmazottat 6 munkanap fizetett szabadság, minden további hónap után egy-egy munkanap, tizenkét havi alkalmaztatás után összesen 12 munkanap szabadság illeti meg. Fél hónapnál hosszabb alkalmazás egész hónapnak számít. Hat havi alkalmazási idő betöltése ellőtt fizetett szabadság csak az alkalmazás megszűnése esetén adható ki. Az alkalmazás minden további évében a fizetett szabadság tartama egy-egy munkanappal növekszik, leghosszabb tartama 25 munkanap.

(3) A tizennyolcadik életévét be nem töltött alkalmazott részére, amennyiben hathavi szolgálatot már eltöltött, a (2) bekezdésben meghatározott számításra tekintet nélkül minden naptári évben 24 munkanap fizetett szabadságot kell kiadni. Ez a szabadság még abban a naptári évben is megilleti a fiatalkorú alkalmazottat, amelyben tizennyolcadik életévét betölti.

(4) A szabadságidő megállapításánál korpótlék (9. §) kiszámításánál figyelembe jövő szolgálati időt kell alapul venni.

(5) A hivatalvezető a szakszervezet meghallgatásával a hivatal összes alkalmazottaira vonatkozóan az egész naptári évre szabadságolási tervet köteles készíteni a hivatali munka és az alkalmazott érdekeinek figyelembevételével. Az alkalmazottaikat lehetőleg az egész évre elosztva kell szabadságra bocsátani.

(6) Gondoskodni kell arról, hogy az egyes alkalmazottak évi teljes szabadságidejüket lehetőleg egyhuzamban vehessék ki, illetve tölthessék el. Indokolt esetben - akár hivatali érdekből, akár az alkalmazott kérelmére - a szabadság részletekben is kiadható. Ilyen esetben a szabadság időtartama egy-egy esetben 6 munkanapnál rövidebb általában nem lehet, ennél rövidebb időtartam csak kivételesen az alkalmazott indokolt kérelmére engedélyezhető. Ha az alkalmazott az egyik évben ősszel vagy téli időszakban kapott szabadságot a következő évben lehetőleg tavasszal vagy nyáron kell szabadságra bocsátani.

(7) A hivatalvezető csak egészen rendkívüli esetben, s igen fontos szolgálati érdekből hívhatja vissza az alkalmazottat már megkezdett szabadságáról.

(8) A szabadságot a következő évre átvinni nem lehet. Ez alól a rendelkezés alól az illetékes miniszter különösen indokolt esetben kivételt tehet.

(9) A terhesség és szülés esetén a nőalkalmazott részére annyi időre jár szolgálatmentesség, amennyi időre az 1927. XXI. törvény és azt kiegészítő, valamint módosító jogszabályok értelmében terhességi és gyermekágyi segélyre jogosult. A terhesség és szülés következtében elmulasztott munkaidőre járó segély tekintetében a 22/1950. (I. 20.) MT rendeletben foglaltak az irányadók.

(10) A közszolgálati és egyéb közületi alkalmazottak rendkívüli fizetett szabadságának szabályozásáról szóló 3170/1949. (IV. 9.) Korm. rendelet rendelkezései továbbra is hatályban maradnak.

(11) A hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és a munkahely változtatással kapcsolatos egyes rendelkezésekre vonatkozó 9/1950. (I. 8.) MT rendeletnek a munkavállalók szabadságára vonatkozó rendelkezéseit a közszolgálati alkalmazottakra is alkalmazni kell.

5. §

Szakmai és politikai képzésre vonatkozó rendelkezések

(1) A munka eredményesebbé tétele, valamint a szocialista tervgazdálkodás érdekében a hivatalvezető a szakszervezet meghallgatásával gondoskodni köteles az alkalmazottak szakmai és politikai ismereteinek fejlesztéséről.

(2) Az alkalmazottak szakmai és politikai ismereteiket az (1) bekezdésben biztosított képzésükön felül munkateljesítményük minőségi és mennyiségi emelése érdekében egyénileg is fejlesszék.

6. §

A rendelet hatályának kiterjesztése

Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával a jelen rendelet 2-5. §-aiban foglalt rendelkezések hatályát a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendelettel kiterjesztheti azokra az alkalmazottakra is, akik egyébként az 1. § (2) bekezdése értelmében nem tartoznak a jelen rendelet hatálya alá.

III. FEJEZET

Illetmények és járandóságok

A) Rendszeres illetmények

7. §

Új illetményrendszer

(1) A jelen rendelet hatálybalépésével az alkalmazottak eddigi (fizetési osztályokhoz, rangokhoz és címekhez kötött) illetményrendszere megszűnik és annak helyébe a jelen rendelettel megállapított illetményrendszer lép.

(2) Az alkalmazott részére a jelen, rendeletben meghatározott illetményeken kívül más illetményt (juttatást) a Magyar Tudományos Akadémia által folyósított tudóspótlék kivételével, folyósítani nem szabad.

(3) A jelen rendelet a közszolgálati és egyéb közületi alkalmazottak második állásának és mellékfoglalkozásának szabályozásáról szóló 3070/1949. (IV. 7.) Korm. rendelet hatályát nem érinti.

8. §

Alapfizetés

(1) Az alkalmazottak alapfizetését hivataluk jellege és ténylegesen betöltött munkakörük szabja meg.

(2) A hivatalokat jellegükhöz képest az alábbi I-V. jelzésű hivatali csoportok szerint kell csoportosítani:

I. Minisztériumok országos jellegű egyéb főhatóságok; nem országos jellegű, de fontosságuknál fogva ide sorolható budapesti székhelyű hatóságok;

II. országos jellegű, de főhatóságnak nem minősülő hatóságok; Budapest főváros központi hivatalai és több megye területére kiterjedő hatáskörrel bíró kerületi hatóságok; az egyes megye területére kiterjedő hatáskörrel bíró budapesti székhelyű hatóságok, valamint az ennek megfelelő hatáskörű budapesti hatóságok;

III. Budapest főváros kerületi hivatalai; a megyére, törvényhatósági jogú városra vagy megyei székelyre kiterjedő hatáskörű hivatalok; megyei székhelyén lévő járási hatáskörű hivatalok;

IV. járásra és megyei városra kiterjedő hatáskörű hivatalok, amennyiben a III. csoportba nem tartoznak;

V. községre kiterjedő hatáskörű hivatalok.

(3) A hivatalokat a fenti csoportok valamelyikébe az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával a pénzügyminiszterrel egyetértésben sorolja be. Véleményeltérés esetén a Népgazdasági Tanács dönt.

(4) Az egyes munkaköröket, valamint a hivatali csoportok szerint azokra a megállapított havi alapfizetések összegét a jelen rendelet melléklete tartalmazza.

9. §

Korpótlék

(1) Az alkalmazottak a (2) bek. szerint beszámítható tényleges szolgálati idejük alapján a munkakörük szerint járó alapfizetésen felül - a 23. §-ban meghatározott korlátozás figyelembevételével - korpótlékot kapnak. A korpótlék mértéke a beszámítható szolgálati időnek minden betöltött öt éve után a havi alapfizetés két százaléka. A szolgálati időt a korpótlék szempontjából úgy kell számítani, hogy az alkalmazás éve teljes évnek számít.

(2) A korpótlék kiszámításánál az alkalmazottnak főfoglalkozású minőségben közszolgálatban eltöltött tényleges szolgálati idejét kell beszámítani, A harminc napnál hosszabb időtartamú szolgálatmegszakításokat a korpótlék kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni. A beszámítható szolgálati időket össze kell számítani és szolgálat kezdeteként így jelentkező időpontot kell az alkalmazás kezdő időpontjának tekinteni. A betegség, terhesség és szülés folytán igazoltan mulasztott időt a korpótlék számítása szempontjából tényleges szolgálati időként kell figyelembe venni.

(3) A fizetésnélküli szabadságon eltöltött időből legfeljebb egy évi időt kell figyelembe venni. Nem áll ez a korlátozás, ha az alkalmazott közérdekből volt fizetésnélküli szabadságon.

(4) Azok az alkalmazottak, akik a felszabadulást követően kiléptek közszolgálatba, kérhetik a közszolgálat körén kívül eltöltött idő beszámítását.

(5) A közszolgálat körén kívül eltöltött idő beszámításának feltételeit, a minisztertanács külön rendelettel szabályozza.

(6) A korpótlék megállapításánál az eddigi jogszabályok alapján a fizetés, illetőleg a nyugellátás megállapítása szempontjából már beszámított szolgálati időt figyelembe kell venni.

10. §

Családi pótlék, szülési segély

A családi pótlékra igényjogosultság, továbbá tanulmányi családi pótlék és a méltányosság címén folyósítható családi pótlék, valamint az alkalmazott részére gyermeke születése esetén a családi pótlék ötszörös összegében járó szülési segély tekintetében az eddigi jogszabályok továbbra is hatályban maradnak azzal, hogy a határozathozatal minden esetben az illetékes miniszter hatáskörébe tartozik.

11. §

Személyi pótlék

(1) Amennyiben a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazottnak szolgálati viszonyból származó összjárandósága a családi pótlék figyelmen kívül hagyásával magasabb az összjárandóságnál, amely a jelen rendelet alapján részére a családi pótlék kivételével rendszeres illetményként jár, az alkalmazottat az illetékes miniszter személyi pótlékban részesíti. A személyi pótlék általában olyan összeg, amely a jelen rendelet alapján járó rendszeres összjárandóságokat a korábbi összjárandóságok összegére egészíti ki, ennél magasabb összegű személyi pótlék megállapításának helye nincs.

(2) A személyi pótlék mértékét az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával állapítja meg. A megállapított személyi pótlék a munkakör megváltoztatása nélkül nem csökkenthető.

B) Változó illetmények

12. §

Túlmunka díjazása

Egyes meghatározott munkaköröket betöltő alkalmazottaknak a heti rendes munkaidejükön felül elvégzett munkájuk (túlmunka) után díjazás jár, feltéve hogy a túlmunkát az illetékes miniszter vagy annak engedélyével a hivatalvezető rendelte el. Azokat a munkaköröket, amelyekben túlmunka végezhető, valamint a túlmunka díjazásának feltételeit a pénzügyminiszter a szakszervezet meghallgatása után az Országos Munkabér Bizottsággal (O. M. B.) egyetértésben állapítja meg.

13. §

Jutalmazás

Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával egyéni elbírálás alapján az egyes kimagasló teljesítményt nyújtó alkalmazottakat jutalomban részesítheti.

14. §

Kiküldetési és átköltözködési illetmények

A jelen rendelet hatálybalépésekor a közszolgálati alkalmazottak által, bel- és külföldi hivatalos kiküldetése és átköltözködése esetén felszámítható illetmények megállapítására és folyósítására vonatkozó jogszabályok hatályban maradnak.

C) Egyéb járandóságok

15. §

Természetbeni juttatások

(1) Természetbeni juttatások a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve térítés nélkül nem adhatók. Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával a pénzügyminiszterrel egyetértve rendeletileg engedélyezhet természetbeni juttatásokat térítés ellenében. A természetbeni juttatásokért fizetendő térítés mértéket a pénzügyminiszter az illetékes miniszterrel egyetértésben a szakszervezet meghallgatásával határozza meg.

(2) A hivatal épületében lévő kapuslakás, továbbá annak fűtése és világítása a kapust térítés nélkül illeti meg.

(3) Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával határozza meg hivatalonkint azokat a személyeket, akik térítés mellett természetbeni lakásban részesülhetnek.

(4) A féláru vasúti jegy vásárlására jogosító arcképes igazolványra vonatkozó szabályok a kedvezményt jelenleg élvező alkalmazottakon felül valamennyi, a rendelet hatálya alá tartozó alkalmazottra kiterjednek.

(5) Munkaruhát, munkacipőt, valamint védőruhát azokban a munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottaknak lehet juttatni, amelyekben a munka nagymérvű szennyeződéssel jár vagy ha azt egészségügyi, illetőleg veszélyességi szempontok indokolják. Ezek kiszolgáltatását a szakszervezet meghallgatásával az illetékes miniszter rendeli el. A munkaruha, munkacipő illetőleg a védőruha a hivatal tulajdonát képezi. Azok a munkaruhák, valamint munkacipők, amelyeket az alkalmazott kizárólagosan csak a maga személyében használ, az elhasználódási idő letelte után térítés nélkül az alkalmazott tulajdonába mennek át.

(6) A munkaruhát és munkacipőt, valamint a védőruhát természetben kell kiadni, azt pénzben megváltani nem lehet.

16. §

Társadalombiztosítási járulék fizetése

A jelen rendeletben megállapított illetményeken felül a hivatal fizeti az alkalmazottak társadalombiztosítási járulékát is.

17. §

Nőalkalmazott illetménye terhesség idején

Ha a nőalkalmazottat terhességre való tekintettel könnyebb munkakörbe osztják be, s az új munkakörében járó illetménye alacsonyabb az előző munkakör szerinti illetményénél, a terhesség tartamára az előző munkakörére megállapított illetményeket kell részére folyósítani.

18. §

Segélyek

(1) Az illetékes miniszter a szakszervezet meghallgatásával segélyben részesítheti az alkalmazottat az alábbi körülmények bekövetkezése esetében:

a) az alkalmazott valamely családtagjának (házastárs, gyermek, szülő) halála,

b) az alkalmazott házasságkötése,

c) az alkalmazott gyermekének születése,

d) az alkalmazott vagy családtagját ért súlyosabb természetű baleset,

e) az alkalmazottnak vagy családtagjának igazolt és műtéti beavatkozással járó vagy hosszantartó súlyos lefolyású betegsége, vagy ezekkel kapcsolatos és igazolt utókezelése, kivéve, ha erről a társadalombiztosító intézet gondoskodik,

f) árvíz, tűzkár, vagy egyéb elemi csapás, ha az alkalmazottnak súlyos anyagi kárt okozott,

g) egyéb rendkívül indokolt esetben.

(2) Az alkalmazott segélykérelmét indokoló rendkívüli körülményt hatóságilag vagy más hiteltérdemlő módon köteles igazolni.

(3) Segélyeik csak egyéni elbírálás alapján folyósíthatók, ennélfogva az alkalmazottak egész csoportjait ilyen juttatásban részesíteni nem szabad.

19. §

Illetményelőleg

(1) Az alkalmazott részére illetményelőleg folyósítható az alábbi esetekben:

a) a 18. §-ban felsorolt valamely körülmény esetén,

b) hosszabb gyógykezeltetés esetén,

c) lakás-helyreállítás, költözködés esetén,

d) egyéb rendkívüli esetekben.

(2) Az esetenkint adható előleg összege nem haladhatja meg az egy havi rendszeres illetményeinek összegét és legfeljebb 800 (Nyolcszáz) forint lehet.

(3) Az előleg összegében megállapításánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az előlegek egy hónapra eső törlesztőrészlete az alkalmazott illetményeit már esetleg terhelő tartozásokkal együtt ne haladja meg rendszeres illetményeinek egyharmad részét. Az előleg kamat- és költségmentes.

(4) Az előleg folyósítását az illetékes miniszter vagy az általa erre feljogosított hivatal vezetője a szakszervezet meghallgatásával engedélyezi.

(5) Az előleget annak folyósítását követő második hó első napjától számított hat hónap alatt egyenlő részletekben kell visszafizetni.

20. §

Hivatali étkezés

(1) Azoknak a hivataloknak (intézeteknek stb.) alkalmazottai, amelyek hivatali konyhát tarthatnak fenn, napi egyszeri étkezésben részesíthetők.

(2) Azok a hivatalok, amelyek hivatali konyhával rendelkeznek, de a hivatali konyhát teljes mértékben kihasználni nem tudják, kötelesek a környékbeli, elsősorban kisebb hivatalok alkalmazottait is étkezésben részesíteni, amennyiben az illetékes miniszter engedélyezi.

(3) Az étkezésért az alkalmazottak térítést tartoznak fizetni. A térítés mértékét a pénzügyminiszter határozza meg.

21. §

Jóléti-, kulturális-, sportcélok támogatása

Az alkalmazottak jóléti-, kulturális- és sportintézményeinek fenntartásához, valamint az alkalmazottak ilyen tevékenységének támogatáshoz szükséges fedezetétől a költségvetésben történik gondoskodás.

IV. FEJEZET

Alkalmazottak besorolása

22. §

Az alkalmazottaknak a rendelet hatálybalépésével kapcsolatos besorolása

(1) A jelen rendelet hatálybalépésekor tényleges szolgálatban álló minden alkalmazottat be kell sorolni, a 8. § szerint megállapított valamely munkakörnek megfelelő állásba és azon belül meg kell határozni havi alapfizetésének összegére irányadó fizetési fokozatot.

(2) A besorolások iránt hivatalonkint vagy szükség esetén közigazgatási területi egységenkint az illetékes tárcák helyi besorolási bizottságai tesznek javaslatot. A bizottság elnökét és egy tagját az illetékes miniszter, egy tagját pedig a szakszervezet jelöli ki.

(3) A bizottság a besorolásokról négy példányban kimutatást készít. A kimutatás négy példányát az illetékes miniszterhez terjeszti fel.

(4) A besorolás tárgyában a bizottsági javaslatok figyelembevételével az illetékes miniszter határoz és egyszersmind határoz a korpótlék, valamint a személyi pótlék megállapítása tárgyában is. Az illetékes miniszter a besorolt alkalmazottakról összesített létszámkimutatást készít, amely költségvetési fejezetenkint alcímek, hivatali csoportok, munkakörök és fizetési fokozatok szerint tartalmazza a besorolt alkalmazottak létszámát. Az illetékes miniszter ezt a kimutatást a bizottsági javaslatok egy példányával a pénzügyminiszternek küldi meg, aki azt költségvetési szempontból felülvizsgálja. Az illetékes miniszter határozata a pénzügyminiszter hozzájárulásával emelkedik érvényre. A hozzájárulás megtörténte után a megállapított munkaköri besorolásról, korpótlékról és személyi pótlékról az illetékes miniszter értesíti az alkalmazottat.

23. §

A besorolás korlátai

(1) A besorolás javaslatok és határozatok meghozatalánál átmenetileg az alábbi korlátok között kell eljárni.

(2) Ha a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva 500 forintot nem éri el, a besorolás alapján meghatározott alapfizetésének és korpótléknak összege nem haladhatja meg az 565 forintot.

(3) Ha a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva

500 és 700 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 13%

701 és 900 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 9%

901 és 1100 Ft között van, a besorolás folytán előálló emelkedés 7%

1101 és 1300 Ft között van, a besorolás folytán elő álló emeltedés 5%

lehet, azzal azonban, hogy a legutóbb említett esetben az új alapfizetés és korpótlék együttes összege 1300 forintot nem haladhatja meg.

(4) Ha a jelen rendelet hatálybalépésekor az alkalmazott összjárandósága a családi pótlékot nem számítva 1300 forintot meghalad, az új besorolás illetményemelkedéssel nem járhat.

24. §

Jogorvoslat, helyesbítési eljárás

(1) Az illetékes miniszternek a 22. § alapján hozott besorolási és korpótlékot megállapító határozata ellen felszólalásnak van helye.

(2) Az alkalmazott felszólalását közvetlen hivatali főnökénél, az illetékes miniszterhez címezve a jelen rendelet alapján történő második havi illetményfolyósítást követő húsz napon belül nyújthatja be, két példányban. A hivatalvezető a felszólalást saját és a szakszervezet véleményével ellátva az illetékes miniszterhez terjeszti fel.

(3) A felszólalás felett az illetékes miniszter dönt az egyeztető bizottság javaslatának meghallgatása után. Az egyeztető bizottság elnöke és egy tagja az illetékes miniszter kiküldöttje, további kettő tagja az illetékes szakszervezet központjának kiküldöttje.

(4) Amennyiben az illetékes miniszter a felszólalásban panaszolt sérelmet helytállónak tartja, az egyeztető bizottság meghallgatásával mellőzheti.

(5) Az egyeztető bizottságnak a jelen § alapján hozott határozata ellen további jogorvoslatnak - ideértve a 4080/1949. (VI. 10.) Korm. rendeletben szabályozott panaszt is - úgyszintén a bíróság előtt eljárásnak helye nincs.

25. §

Besorolás és fizetés megállapítására új alkalmazás és előléptetés esetén

(1) Új alkalmazás vagy új munkakörre alkalmazás esetén a besorolás és az alapfizetés megállapítása, úgyszintén az eddigi munkakörben a magasabb fizetési fokozatnak megfelelő alapfizetés megállapítása felől a szakszervezet meghallgatásával az illetékes miniszter határoz.

(2) Az illetékes miniszternek a pénzügyminiszter hozzájárulását kell kérnie azokban az esetekben, amelyekben a hivatal átszervezése vagy újabb feladatkör átvétele következében kerül sor új alkalmazásokra, valamint új munkakörre való beosztásra, továbbá ha a munkakörön belül csoportosan kíván alkalmazottakat magasabb fokozatba besorolni.

V. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

26. §

Illetményekre való igény új alkalmazás esetén

Új alkalmazás esetében az illetmények a szolgálatbalépés napjától járnak.

27. §

Nyugellátás

(1) A jelen rendelet hatálybalépésekor ellátásban (nyugdíj, özvegyi nyugdíj stb.) részesülők ellátására jogosultságát és ellátásának mértékét nem érinti.

(2) A jelen rendelet hatálybalépése után végelbánás alá vont alkalmazott, illetőleg az alkalmazott halála után hozzátartozója ellátásban csak akkor részesülhet, ha az alkalmazott a jelen rendelet hatálybalépésekor nyugdíjjogosultsággal egybekötött állást töltött be. A nyugdíj (végkielégítés) szempontjából beszámítható javadalmazás megállapítására a jelen rendelet hatálybalépéséig hatályban volt jogszabályok az irányadók.

28. §

Változások végrehajtásának kezdő időpontja

Amennyiben a jelen rendelet alapján történő első besorolások és illetménymegállapítások időközben helyesbítési eljárás vagy jogorvoslat folytán megváltoznak, a változásokat a jelen rendelet hatálybalépésének napjával, míg a későbbi besorolás vagy illetménymegállapításra vonatkozó változásokat a kérelem benyújtását követő hónap 1. napjával kell végrehajtani.

29. §

Létszám központi nyilvántartása

A pénzügyminiszter felhatalmazást kap, hogy a jelen rendelet alapján történő besorolásokról készített kimutatások alapján az egyes tárcák részéről alcímenkint, hivatali csoportonkint, munkakörönkint és fizetési fokozatonkint bejelentett létszámot nyilvántartsa s a későbbi változásokat tárcánkint vezesse és állandóan ellenőrizze.

30. §

Hatálybalépés, végrehajtás

(1) A jelen rendelet az 1950. évi március hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a jelen rendelettel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet végrehajtásáról az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben gondoskodik.

(3) Ha a jelen rendelet végrehajtása során kétség merül fel, ennek elosztása végett a pénzügyminiszter ad elvi útmutatást; a pénzügyminiszter a fontosabb kérdésekben az útmutatást a szakszervezet meghallgatásával és az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben adja meg.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke