239/1950. (IX. 23.) MT rendelet

a betegségi biztosítás szolgáltatási rendszerének módosítása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 3.500.)

1. § (1) Keresőképtelenség esetén táppénz a biztosítottnak a keresőképtelenség első napjától jár.

(2) Kórházi (gyógyintézeti) ápolás időtartamára, annak első napjától kezdődően, a biztosítottnak táppénz jár akkor is, ha igényjogosult családtagja nincs. Ilyen esetben a biztosítottat a táppénz fele összege illeti meg.

(3) Ha a biztosított legalább két igényjogosult családtag eltartásáról gondoskodik, a kórházi ápolás időtartamára a táppénz 80%-ának megfelelő összegű táppénz jár. Egy igényjogosult családtag után is a táppénz 80%-ának megfelelő összegű táppénzsegély jár, ha ez a családtag állandóan keresőképtelen, vagy gyermek, unoka, testvér, vagy 60 éven felüli szülő, nagyszülő, házastárs (élettárs).

2. § A terhességi, illetőleg gyermekágyi segély fele összegben a biztosított nőt arra az időre is megilleti, amelyet szülés miatt közkórházban vagy szülőotthonban töltött.

3. § Ha a házastársak mindketten biztosításra kötelezett munkaviszonyban dolgoznak, a biztosított férj jogán korhatárra tekintet nélkül igényjogosult családtag (1927. XXI. tv. 32. §-a) a biztosított házastársak bármelyikének anyja (mostohaanyja) nőtestvére, leánygyermeke, feltéve, hogy a biztosított férj házastársát háztartási alkalmazott nélkül egyedül vezeti.

4. § (1) Az orvosi gyógykezelés, a gyógyszerek, a gyógyfürdők, a gyógyvizek és a szükséges gyógyászati segédeszközök a biztosítottnak és családtagjának a biztosítási viszony, illetőleg a keresőképtelenség alapján való segélyezés egész időtartama alatt járnak, ha pedig a gyógykezelés az említett idő alatt nem fejeződött be, ezt követően még legfeljebb tizenhárom héten át.

(2) A keresőképtelenség alapján járó segélyezés időtartamába be kell számítani azt az időt, amely idő alatt a biztosított az újabb keresőképtelenséget megelőző egy éven belül keresőképtelenség alapján segélyezésben részesült. A közegészségügyi okból törvényes rendelkezés alapján történt elkülönítés idejére, valamint az egy éven aluli gyermek ápolásának idejére folyósított táppénzsegélyezés időtartamát a segélyezés időtartamába beszámítani nem lehet.

(3) Az a biztosított, aki a táppénzre vonatkozó igényét teljesen kimerítette, akár ugyanazzal a betegséggel, akár más betegséggel újabb táppénzsegélyezést a táppénzsegélyezés lejártának időpontjától számított három év alatt csak akkor igényelheti, ha legalább hat hónapon át újból biztosításra kötelezett munkaviszonyban dolgozott.

5. § Kórházi ápolásra biztosítottnak és családtagjának az egyéb előfeltételek fennállása esetén akkor is igénye van, ha annak szüksége a 4. § (1) bekezdésében említett tizenhárom hét alatt merül fel. Ebben az esetben azonban a kórházi ápolás legfeljebb az említett időtartam végéig jár.

6. § A terhességi, a gyermekágyi és az anyasági segélyre, úgyszintén a temetkezési segélyre, valamint a gyógyászati segédeszközökre vonatkozó igényjogosultság megállapításához szükséges előzetes tagsági időbe be kell számítani azt az időt is, amely alatt a biztosított keresőképtelensége alapján segélyezésben részesült.

7. § (1) Ha a betegségi biztosítási segélyekre vonatkozó igény a munkaviszony megszűnésének napját követő első vagy második napon következik be, e segélyekre való igényjogosultság ugyanúgy fennáll, mintha az igény a munkaviszony fennállása alatt következett volna be.

(2) Az, akinek munkaviszonya megszűnt, a segélyeket megkapja abban az esetben is, ha igénye a munkaviszony megszűnését követő tizenöt nap alatt következett be, feltéve, hogy a munkaviszony megszűnését közvetlenül megelőzően ugyanannál a munkáltatónál legalább hat hónapon át megszakítás nélkül munkaviszonyban állott. Ha a munkaviszony hat hónapnál rövidebb ideig, de legalább három hónapig tartott, a segélyek a táppénz kivételével a munkaviszony megszűnését követő tizenhárom héten át járnak. A keresőképtelenséget okozó betegséggel vagy állapottal összefüggő segélyezés időtartamát e rendelkezések szempontjából a munkaviszony időtartamába be kell számítani.

(3) Az alkalmi munkavállaló a munkaviszony megszűnése napját követő tizenöt nap alatt bekövetkezett biztosítási esettel kapcsolatosan a segélyekre akkor jogosult, ha a munkaviszony megszűnését közvetlenül megelőző hat hónapon belül legalább nyolcvan napig biztosított volt. Ha az alkalmi munkavállaló a munkaviszony megszűnését közvetlenül megelőző három hónapon belül ötven napig volt biztosított, a segélyek a táppénz kivételével az utolsó munkaviszony megszűnésétől számított tizenhárom héten át járnak. Azt, hogy e rendelkezések szempontjából kit kell alkalmi munkavállalónak tekinteni, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SzOT) szabályzatban állapítja meg.

8. § Ha a munkavállaló munkahelyét valamely munkaerő-gazdálkodási feladatkört ellátó hatóság vagy hivatal rendelkezése alapján vagy a munkáltató üzem (vállalat, hivatal) átszervezése következtében változtatja, munkaviszonyát a 7. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából megszakítás nélkülinek kell tekinteni. A SzOT szabályzatban állapítja meg azt, hogy melyek azok az előfeltételek, amelyek fennállása esetében az egyes iparágakban a munkaviszonyt az iparág természetéből folyó kényszerű megszakítások esetében is megszakítás nélkülinek kell tekinteni.

9. § A jelen rendelet 7. §-ának rendelkezéseit a gazdasági munkavállalók tekintetében alkalmazni nem kell; a rendelet egyéb rendelkezéseit azonban a 6180/1945. (VIII. 14.) ME rendelet 6-10. §-aiban, valamint az ezeket a §-okat módosító és kiegészítő jogszabályokban foglalt eltérések figyelembevételével a gazdasági munkavállalókra is alkalmazni kell.

10. § A jelen rendelet hatálybalépése időpontját megelőzően megnyílt igények tekintetében az igény megnyílása idejében hatályban volt rendelkezések irányadók, amennyiben azok a biztosítottra (családtagjára) kedvezőbbek. Ez a rendelkezés azonban a huszonnyolc napon belüli folytatólagos segélyezés tekintetében nem alkalmazható akkor, ha az újabb megbetegedés az 1950. évi október hó 1. napját követő időben következett be.

11. § Az 1927. XXI. tv. 206-214. §-aiban, valamint az ezeket módosító és kiegészítő jogszabályokban foglalt büntető rendelkezéseket abban az esetben is megfelelően alkalmazni kell, ha a cselekményt a 139/1950. (V. 14.) MT rendelet 1. §-a folytán állami feladattá vált egészségügyi ellátás körében követték el.

12. § (1) A jelen rendelet az 1950. évi október hó 1. napján lép hatályba.

(2) Az 1927. XXI. tv. 45. §-ának a 7200/1942. ME rendelet (R. T. 2844. o.) 9. §-ával megállapított szövegű második, harmadik, negyedik és ötödik bekezdése, 52. §-ának a 6500/1935. ME rendelet (R. T. 271. o.) 19. §-ával, az 1250/1936. ME rendelet (R. T. 291. o.) 6. §-ával, valamint a 7200/1942. ME rendelet 14. és 15. §-ával megállapított szövegű első bekezdése, továbbá az említett törvénynek és az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a féltáppénzre, a háromnegyedtáppénzre, a negyedtáppénzre és a feleségnek járó táppénzpótlékra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. Hatályukat vesztik az 1927. XXI. törvénynek, valamint az ezt a törvényt kiegészítő és módosító jogszabályoknak mindazok a rendelkezései is, amelyek a jelen rendelettel ellentétben állanak.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke