272/1950. (XI. 12.) MT rendelet
a népi ülnökök díjazása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 2.560.)
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről szóló 1949. XI. tv. (az alábbiakban: T.) 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § (1) A T. alapján a büntető igazságszolgáltatásban közreműködő népi ülnök tárgyalási naponkint az államkincstár terhére harmincöt forint napidíjban részesül. Arra a napra, amelyen az ülnök tárgyaláson vesz részt, a munkáltatóval szemben munkabérre nincs igénye.
(2) Nem jár napidíj az olyan ülnöknek, aki mint közszolgálati vagy állami vállalati alkalmazott, ebben e minőségében havi illetményekben részesül. Nem tekinthetők havi illetményeknek részesülő alkalmazottaknak az órabéres dolgozók akkor sem, ha munkabérüket havi bérelszámolás és bérfizetés rendszerében kell elszámolni.
(4) A munkáltató a havi illetményekben részesülő alkalmazottnak a szolgálati viszonya alapján járó összes illetményeit ülnöki működésének idejére is folyósítani köteles és azokból nem vonhat le semmit azon a címen, hogy az alkalmazott - ülnöki működése következtében - rendes munkáját nem végezte.
2. § (1) Az 1. § (1) bekezdésének rendelkezése a pótülnök tekintetében akként irányadó, hogy a pótülnök arra a napra is részesül napidíjban, amelyen ülnöki működése esetleges teljesítése céljából a tanács elnökének felhívására a bíróság rendelkezésére kell állnia.
(2) Az 1. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a pótülnök tekintetében is alkalmazni kell.
3. § (1) Ha a járásbíróság, illetőleg a megyei bíróság mellé kisorsolt ülnök (pótülnök) nem lakik a bíróság székhelyén, a lakóhelyéről a bíróság székhelyére való utazással és lakóhelyére való visszautazással felmerülő költségeket minden tárgyalási napra - az 1. §-ban tett megkülönböztetésre tekintet nélkül - az államkincstár viseli. Az utazási költség mértékét illetően az illető bíróság hivatásos bírájára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) Ha a tárgyalás olyan időben végződik, hogy a lakóhelyre való visszautazásra a tárgyalás napján mód nincs, vagy ha a lakóhelyről való elindulás és az oda visszaérkezés időpontja között nyolc órát meghaladó időtartam telt el, az ülnököt (pótülnököt) erre a napra az államkincstár terhére tíz forint ellátási költség illeti meg.
4. § Ha a bíróság a tárgyalást székhelyén kívül tartja meg, az ülnöknek (pótülnöknek) a megelőző §-okban meghatározott illetményeken felül olyan összegű kiküldetési illetményre van igénye, mint amilyen az illető bíróság hivatásos bíráját a bíróság székhelyéről a tárgyalás helyére szóló kiküldetés esetén megilleti. Ebben az esetben azonban a 3. § (2) bekezdésében említett tíz forint ellátási költség nem számítható fel. A kiküldetési illetmény az államkincstárt terheli. Nem jár kiküldetési illetmény, ha a tárgyalást, bár a bíróság székhelyén kívül, de az ülnök (pótülnök) lakóhelyén tartják meg.
5. § Azon a napon, amelyen az ülnök (pótülnök) tárgyaláson vesz részt, illetőleg felhívásra a bíróság rendelkezésére áll, a rendes munkahelyén teljesítendő szolgálat alól fel van mentve. Egyéb napokon viszont a munkavállalót az a körülmény, hogy ülnöki (pótülnöki) megbízatása van, az alkalmaztatásával járó kötelezettségek teljesítése alól semmi vonatkozásban nem mentesíti.
6. § A népi ülnökök díjazásának megállapítása tárgyában kibocsátott 4291/1949. (X. 22.) MT rendelet hatályát veszti.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke