1950. évi 6. törvényerejű rendelet

letartóztatóintézeti alkalmazottaknak katonai büntető jogszabályok hatálya alá helyezéséről

1. § A katonai büntetőtörvénykönyvről szóló 1948: LXII. törvény (Ktbtk.), az azt kiegészítő és módosító rendelkezések hatálya a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott eltérésekkel a letartóztatóintézeti alkalmazottakra is kiterjed.

2. § (1) A katonai büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a letartóztatóintézeti alkalmazottak a katonákkal esnek egy tekintet alá.

(2) A katonai büntető jogszabályokban szereplő "katonai", "hadi", "honvéd" (honvédség, honvédségi) szavak helyett a "letartóztatóintézeti" szót kell a jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában érteni.

3. § A letartóztatóintézeti alkalmazottakra nem terjednek ki a Ktbtk. 12., 14., 15. és 46. §-aiban foglalt rendelkezések.

4. § (1) Lefokozás [Ktbtk. 13. § (1) bek. 1. p.] helyett a letartóztatóintézeti alkalmazottal szemben állásvesztés kimondásának van helye.

(2) Állásvesztést kell kimondani, ha a letartóztatóintézeti alkalmazott:

1. a fegyelem veszélyeztetése vagy

2. a szolgálat hátránya, avagy

3. az állás tekintélyének sérelme nélkül a szolgálatban meg nem hagyható.

(3) Az állásvesztésre ítélt elveszti állását (rendfokozatát), ellátási és egyéb oly igényét, amely a szolgálat alapján az állam irányában őt magát és az utána ellátásra jogosultakat megilleti.

(4) Ha a bíróság állásvesztést állapít meg, méltánylást érdemlő okból kimondhatja, hogy az elkövetőnek vagy csak az utána ellátásra jogosultaknak ellátási igénye az állammal szemben egészben vagy a bíróság ítéletében meghatározott mértékben fennmarad.

5. § (1) A letartóztatóintézeti alkalmazottak a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912: XXXIII. törvényben (Kbp.), valamint az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban megállapított rendelkezések megfelelő alkalmazásával katonai büntetőbíráskodás alá helyeztetnek.

(2) A Kbp., valamint az azt kiegészítő és módosító jogszabályokat a letartóztatóintézeti alkalmazottak ellen folyamatban levő bűnvádi eljárás során az alábbi 6-11. §-okban megállapított eltérésekkel kell alkalmazni.

6. § A letartóztatóintézeti alkalmazott által elkövetett bűncselekmények esetében a nyomozás során rendszerint az államügyészség, illetőleg a rendőri hatóságok és közegek járnak el.

7. § (1) A letartóztatóintézeti alkalmazott ellen a bűnvádi eljárásra az elkövetés helye szerint illetékes katonai törvényszékkel egyenlően illetékes az a katonai törvényszék is, amelynek területén a terheltet fogva tartják.

(2) Ha az (1) bekezdés értelmében illetékes katonai törvényszék előtt az eljárás megindítása vagy folytatása nehézségbe ütköznék, az a katonai törvényszék válik illetékessé, amelyhez a katonai ügyészség a bűnügyi iratok áttételét indítványozza. Ilyen indítványnak a főtárgyalás megkezdése után nincs helye.

8. § (1) A letartóztatóintézeti alkalmazott ellen folyó eljárásban a haditörvényszéket úgy kell megalakítani, hogy abban a honvéd tiszt helyett a vádlottal azonos állományba tartozó letartóztatóintézeti tiszt vesz részt ülnökként. Több, különböző állománycsoportba tartozó vádlott esetében, ülnökként a tisztek, tiszthelyettesek és az őrszemélyzet állományába sorolt letartóztatóintézeti alkalmazott jár el. A vádlott rendfokozatánál egyik ülnök sem lehet alacsonyabb rendfokozatú; ha megfelelő rendfokozatú letartóztatóintézeti alkalmazott nem áll rendelkezésre, az ülnök kirendelése iránt az igazságügyminiszter intézkedik.

(2) A katonai igazságügyi szervezet, valamint a katonai büntetőbíráskodásban a fellebbvitel módosításáról szóló 1948: LXIII. tv. (Kbpn.) 9. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a katonai főtörvényszéken eljáró tanács egyik ülnökeként letartóztatóintézeti őrnagyot vagy annál magasabb rendfokozatú letartóztatóintézeti alkalmazottat kell kirendelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint alakított haditörvényszék jár el akkor is, ha bűnvádi eljárás katona és letartóztatóintézeti alkalmazott ellen együttesen (Kbp. 36. §) van folyamatban.

(4) Katona, rendőr és letartóztatóintézeti alkalmazott ellen együttesen folyamatban lévő ügyben a katonai törvényszék és a katonai főtörvényszék egyik ülnökét a honvédség, másik ülnökét pedig a rendőrség tagjai közül kell kirendelni.

(5) Katona, az Államvédelmi Hatóság tagja, a rendőrség tagja és letartóztatóintézeti alkalmazott ellen együttesen folyamatban lévő bűnügyben a haditörvényszéket az Államvédelmi Hatóság szervezésével kapcsolatos egyes katonai igazságügyi kérdésekről szóló 5. számú törvényerejű rendelet 5. §-ának (4) bekezdése szerint kell megalakítani.

(6) A letartóztatóintézeti ülnökök kirendelésére vonatkozó eljárási szabályokat a honvédelmi miniszter és az igazságügyminiszter közös rendelettel állapítják meg.

9. § A magasabb katonai parancsnok részére megállapított jogkört letartóztatóintézeti alkalmazottak felett az igazságügyminiszter, a felfolyamodás tekintetében pedig a katonai törvényszék székhelyén lévő államügyészség elnöke gyakorolja.

10. § A haditörvényszékben ülnökként résztvevő letartóztatóintézeti alkalmazottak ebben a minőségükben a fegyelmi felelősség tekintetében, úgyszintén a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a katonai bíróságok ülnöktagjaira vonatkozó jogszabályok hatálya alatt állanak.

11. § (1) A katonai büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából katonai parancsnokság alatt az országos büntetőintézet tekintetében annak vezetőjét, a járásbírósági és a megyei bírósági fogház tekintetében pedig az államügyészség elnökét kell érteni.

(2) Ahol katonai büntető jogszabály fegyelmi kihágást említ, ott a letartóztatóintézeti alkalmazottat illetően fegyelmezésre okul szolgáló cselekményt vagy fegyelmi vétséget kell érteni.

12. § (1) A jelen törvényerejű rendelet az 1950. évi március hó 15. napján lép hatályba, végrehajtásáról a honvédelmi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve gondoskodik.

(2) A letartóztatóintézeti alkalmazottak által a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmények miatt folyamatba tett ügyek közül a jelen törvényerejű rendelet eljárásjogi rendelkezéseit a Kbp. 12. § és 16. §-ában meghatározott korlátok között azokban kell alkalmazni, amelyekben a főtárgyalást még nem tűzték ki.

Szakasits Árpád s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Olt Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára