77/1950. (III. 19.) MT rendelet

a kereseti adóról

(Közigazgatási rendszám: 6.945.)

I. Adókötelezettség

1. § Kereseti adót köteles fizetni az,

1. aki az ország területén kereskedelmi tevékenységet fejt ki, áruelőállítással nem kapcsolatos munka- és szolgálatteljesítésben álló ipart űz, avagy szellemi foglalkozást folytat;

2. aki az ország területén egyszáz aranykoronát meghaladó kataszteri tisztajövedelmű mező- és erdőgazdasági ingatlant (ideértve a kertet és a szőlőt is) bérel;

3. aki az ország területén - belföldről vagy külföldről - törvénnyel, bírói ítélettel vagy szerződéssel megállapított, de nem szolgálati viszonynak minősülő kötelezettségen alapuló életjáradékot, rokonsági évjáradékot, továbbá özvegyi jog címén nem a férj vagyonának haszonélvezetében álló életjáradékot vagy más járadékszerű szolgáltatást élvez, találmány és találmányi szabadalom használatáért vagy átengedéséért, valamint öröklött szerzői jogért ellenszolgáltatást kap;

4. aki az ország területén valamely föld- vagy házadó alá nem eső vagyontárgy, avagy jog használatáért haszonbért vagy más szolgáltatást, valamint általában valamely szolgalmi jog átengedéséért ellenszolgáltatást kap;

5. a külföldi, akit az ország területéről szerzői jogdíj illet meg;

6. aki külföldi munkáltatótól nem valamely belföldi pénztár, illetőleg a külföldinek itteni állandó megbízottja útján, az ország területén szolgálati illetményt élvez;

7. akinek a jelen § 1-6. pontjaiban fel nem sorolt keresetforrásból van bevétele.

2. § Nem tartoznak kereseti adó alá:

1. a kereskedőknek és iparosoknak termelői forgalmi adó alá eső bevételei;

2. a belépődíj mellett nyilvános előadásokat rendezők forgalmi adója alá tartozó bevételek;

3. a szállító vállalatok közlekedési forgalmi adója alá eső bevételek;

4. a földadó alanyainak őstermelői bevételei, valamint azok bevételei amelyek termelői, illetőleg borforgalmi adó alá esnek;

5. a házadó alá eső bevételek;

6. a vállalati adó alá eső bevételek;

7. a vállalati különadó alá eső javadalmazások;

8. az egységes földműves-szövetkezeti adó alá eső bevételek;

9. az illetményadó alá eső járandóságok;

10. az osztalék illeték alá eső jövedelmek.

3. § Mentesek a kereseti adó alól:

1. az idegen államok diplomáciai képviselői és exequaturt nyert hivatásszerű konzulai, ezek családtagjai, valamint a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalmazottak, ha külföldi állampolgárok, végül mindezeknek szolgálatában álló külföldi állampolgárok nem az ország területéről származó bevételeik után;

2. azok a külföldiek, akiknek adómentességét nemzetközi egyezmények biztosítják;

3. az államnak felajánlott és szerzői tanusítvánnyal igazolt találmányok és találmányi szabadalmak díjai;

4. a közbirtokosságok, külön kezelt vagyontömegek és egyéb vagyonközösségek jövedelméből a tagoknak járó részesedés;

5. a kisipari termelő-, vagy feldolgozószövetkezetektől a közös műhelyben dolgozó tagok által munkateljesítmény, illetőleg nyereségrészesedés címén élvezett bevételek, valamint a földműves- vagy földbérlőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportjaitól tagság címén élvezett bevételek;

6. a biztosító vállalattól, valamint a nyugdíjintézményektől a jogosítottak (a tagok vagy kedvezményezettek) által élvezett szolgáltatások;

7. a kamatjövedelmek;

8. a nyugdíjintézmények, nem haszonra alakult közművelődési intézmények, valamint az emberbaráti és jótékonycélú intézmények bármely forrásból származó bevételei;

9. a hadigondozottak ellátási díjai;

10. az ösztöndíjak, a tanulmányi és utazási segélyek;

11. a nyilvános iskolák tanulóinak magántanításból származó bevételei;

12. a társadalombiztosítási szolgáltatások - ideértve a munkáltató által nyújtott társadalombiztosítási jellegű szolgáltatásokat is -, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és tagszervezetei, továbbá az emberbaráti intézmények és temetkezési egyletek által tagjaiknak vagy másoknak nyújtott segélyek;

13. a társadalmi adakozásból származó bevételek;

14. a jótékonycélú előadásoknak a 2. § 2. pontja alatt nem említett bevételei, ha azokat a megjelölt jótékonycélra fordítják;

15. a 65 életévet betöltött, valamint az I. járadékosztályba sorolt hadirokkant és háborús polgári rokkant kézműiparosoknak - ha a legfeljebb egy tanulót foglalkoztatnak - ipari tevékenységből származó bevételei;

16. a vak kiskereskedőknek és kisiparosoknak - ha egy látó családtagon kívül legfeljebb egy tanulót foglalkoztatnak - kereskedelemből, illetőleg iparból származó bevételei ezek 75%-a erejéig;

17. azok a bevételek, amelyeknek állandó adómentességét külön jogszabály biztosítja.

4. § (1) Ha az adóalany kereseti tevékenysége külföldre is kiterjed, kereseti tevékenységének egész bevétele után belföldön adózik. A külföldön kifejtett kereseti tevékenység belföldön csak akkor nem esik adó alá, ha az adóalany igazolja, hogy abban az államban, amelyben, kereseti tevékenységét folytatja, ezzel kapcsolatban a kereseti adónak megfelelő egyenesadót fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn. A pénzügyminiszternek joga van az ilyen külföldön folytatott kereseti tevékenység tekintetében - viszonosság hiányában is - az általános szabályoktól eltérő és az adóalanyra kedvezőbb rendelkezést tenni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a járadékokra és a járadékszerű visszatérő szolgáltatásokra is.

(2) A pénzügyminiszternek joga van viszonosság esetében a vendégszereplés vagy ismeretterjesztő előadás céljából az országban ideiglenesen tartózkodó külföldi művészek és tudósok részére adómentességet engedélyezni.

5. § Az adókötelezettség kezdődik:

1. az 1. § 1. és 2., valamint 7. pontjában említett foglalkozásoknál azok megkezdésének napjával;

2. az 1. § 3-6. pontjában felsorolt bevételeknél azok keletkezésének napjával,

6. § (1) Az adókötelezettség azzal a nappal szűnik meg, amelyen az adóköteles foglalkozás, illetőleg bevételi forrás igazoltan megszűnt.

(2) Nem tekinthető a foglalkozás megszűnésének:

1. ha az adóköteles halála után hagyatékának örökösei a foglalkozást tovább folytatják;

2. ha a foglalkozás folytatásában bármilyen okból hatvan napot meg nem haladó ideiglenes szünetelés áll be.

(3) Csőd vagy csőddel egyenlő hatályú felszámolás esetében az adókötelezettség a csődnyitás, illetőleg a felszámolás elrendelésének napjával szűnik meg.

II. Az adó megállapítása

7. § (1) A kereseti adót - az alábbi kivételekkel - a nyersbevétel alapján kell megállapítani.

(2) Az állandó üzlethely nélkül működő házalókat és a külföldi utazóügynököket állandó adótételek alkalmazásával kell adóztatni.

(3) A földbérlők terhére a kataszteri tisztajövedelem alapulvételével kell az adót kivetni.

(4) A nyersbevétel alapján a kereseti adó megállapítható:

a) egyéni kivetés útján,

b) adóközösségi rendszerben,

c) testületi átalányozással.

8. § (1) A 7. §-ban megjelölt bármelyik módon történik is az adó megállapítása, általános szabály az, hogy az adóalany

a) helyhezkötött foglalkozása, illetőleg bevétele után abban a községben (városban) adózik, ahol a foglalkozását folytatja, illetőleg ahonnan a bevétele származik;

b) helyhez nem kötött foglalkozása, illetőleg személyhez kötött bevétele után a lakóhelyén adózik.

(2) Ha az adóalany foglalkozását fióktelep útján több községben (városban) is folytatja, fióktelepes után is a székhelyén adózik.

(3) Az állandó üzlethely nélkül működő házalók, illetőleg a külföldi utazóügynökök a házalási engedélyt kiadó, illetőleg az engedélyt láttamozó hatóság helyén fizetik a kereseti adót.

(4) A pénzügyminiszternek joga van az adóztatás helyét az általános szabálytól eltérően megállapítani.

III. Adózás a nyersbevétel alapján

9. § (1) A nyersbevétel alapján járó kereseti adó alapja a adóévben elért nyersbevétel.

(2) Nyersbevétel mindannak a szolgáltatásnak az ellenértéke, amely az adóalanyt a kereseti tevékenysége körében végzett áruszállítás és munkateljesítés fejében vagy egyéb címen az ügylet alapján sajátjaként megilleti, illetőleg mindaz a bevétel, amelyet az adóalany az említett címeken sajátjaként kézhezvesz. Nyersbevételnek kell tekinteni azt a formailag nem jelentkező bevételt is, amely oly módon áll elő, hogy az adóalany a kereseti tevékenysége körében értékesítésre vagy továbbfeldolgozásra szolgáló javakat eredeti rendeltetésükből elvonja s ezzel meghiúsítja, hogy valóságos bevétel keletkezzék.

10. § A kereseti adó kulcsát a pénzügyminiszter állapítja meg.

11. § (1) A nyersbevétel alapján járó kereseti adót egyéni kivetés útján az adóhivatal állapítja meg.

(2) Addig, amíg az adót az adóév nyersbevétele alapján meg lehet állapítani, ideiglenesen az adóévet megelőző év nyersbevétele alapján kell az adót az adóévre az adóalany terhére kivetni. Ha az adókötelezettség az adóévet megelőző év folyamán kezdődött, ideiglenesen az adóévet megelőző évben elért nyersbevételnek teljes évre átszámított összege után kell az adót kivetni. Ha pedig az adókötelezettség az adóév folyamán kezdődött, ideiglenesen az adót az adókötelezettség kezdetétől az adóév végéig terjedő időben várható nyersbevétel alapulvételével kell kivetni.

(3) A végleges kivetést naptári félévenkint, a naptári félévben elért nyersbevétel alapján kell foganatosítani. A félévi végleges kivetés után leszámolást kell tartani s annak során a végleges és az ugyanarra az időszakra vonatkozó ideiglenes kivetés között mutatkozó különbözetet szaporodásbahozatal vagy törlés útján elő kell írni.

(4) Ha az adóalany terhére az adóévre ideiglenesen kivetett adó összege ezerötszáz forintot nem halad meg, a kivetést a féléves időszakra véglegesnek kell tekinteni. Ha azonban az adókötelezettség az adóévet megelőző évben vagy az adóév folyamán kezdődött, úgyszintén abban az esetben, ha az ideiglenes kivetés nem jogerős, az ideiglenesen ezerötszáz forintot meg nem haladó összegben kivetett adót véglegesnek tekinteni nem lehet.

(5) Alkalmi foglalkozások, illetőleg bevételek után az adót ideiglenes kivetés mellőzésével naptári félévenkint véglegesen kell megállapítani.

(6) Ha az adókötelezettség az adóév folyamán megszűnik, az adónak végleges kivetését s ezzel kapcsolatban a leszámolást soronkívül kell foganatosítani.

(7) Az adóalany a féléves, adókivetési időszakot követő hónap 15. napjáig adójának új megállapítását kérheti, ha a jelen § (4) bekezdése értelmében egyébként véglegesnek tekintendő kivetését az adókivetési időszakban elért nyersbevételhez képest soknak tartja.

(8) Az az adóalany, akinek kivetése a jelen § (4) bekezdése értelmében egyébként véglegesnek lenne tekintendő, a féléves adókivetési időszakot követő hónap 15. napjáig szabályszerű adóbevallást köteles adni abban az esetben, ha az adókivetési időszakban elért nyersbevétele a megelőző adóévnek egy naptári félévre aránylagosan átszámított nyersbevételével szemben legalább 20%-kal emelkedett.

(9) Az adóhivatalnak jogában áll azt az adóalanyt, akinek adókivetése a jelen § (4) bekezdése értelmében véglegesnek lenne tekintendő, legkésőbb a féléves adókivetési időszakot követő hónap végéig, szabályszerű adóbevallás beadására felhívni s adóját az adókivetési időszak nyersbevételének alapulvételével megállapítani, ha a rendelkezésre álló adatok szerint az adóalanynak az adókivetési időszakban elért nyersbevétele a megelőző adóévnek egy naptári félévre aránylagosan átszámított nyersbevételével szemben legalább 20%-kal emelkedett.

12. § (1) Az adóalany az adó kivetése végett a pénzügyminiszter által meghatározandó időben bevallást köteles adni. A bevallást a 8. § szerint illetékes adóhivatalnál kell benyújtani.

(2) A bevallás alakját és tartalmát a pénzügyminiszter szabályozza.

(3) Ha az adóalany a megszabott határidőben nem ad bevallást, az adóhivatal köteles az adóalanyt bevallás beadására - rövid határidő kitűzése mellett - felhívni.

13. § (1) Az adóhivatal, amennyiben a bevallás elfogadható, a bevallás alapján, egyébként pedig a rendelkezésre álló adatok alapján becsléssel megállapítja az adóalapot, kiszámítja az adó összegét és az esetleges bírságot.

(2) Az adóalap, az adó és az esetleges bírság összegéről az adóalanyt indokolt fizetési meghagyással értesíteni kell.

(3) Az adóhivatal a megállapított adóalapokat, továbbá az adók és az esetleges bírságok összegét lajstromba foglalja, az adók és a bírságok összegét az együttesen kezelt közadók főkönyvében előírja s gondoskodik a fizetési meghagyások haladéktalan kézbesítéséről.

14. § A pénzügyminiszter elrendelheti a kereseti adónak bevallás nélkül, adókivetés mellőzésével, az árubeszerzés alkalmával, illetőleg a nyersbevétel keletkezésekor levonás útján fizetését az adó levonására és befizetésére kötelezett személy szavatossága mellett.

15. § (1) Az adókivetés jogossága és mérve kérdésében a fizetési meghagyás kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést az adóhivatalnál kell benyújtani.

(2) A kellő időben beadott fellebbezés a vitatott összeg erejéig halasztó hatályú.

(3) A pénzügyigazgatóság a fellebbezés elbírálása során az érdekképviselet véleményét köteles meghallgatni.

16. § A 14. § alapján levonás útján fizetett kereseti adó jogossága és mérve kérdésében az adóalany a levont adó befizetésére megállapított határnapot követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz fellebbezhet. A fellebbezést az adó levonására és befizetésére kötelezett székhelye (lakóhelye) szerint illetékes adóhivatalnál kell benyújtani.

17. § A pénzügyigazgatóságnak az adó jogossága és mérve kérdésében hozott határozata ellen az adóalany a pénzügyminiszterhez panasszal élhet. A panaszt a határozat kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál kell benyújtani. A panasznak halasztó hatálya nincs.

18. § (1) A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy egy-egy község (város) vagy az ország egész területén az azonos foglalkozású adóalanyok, illetőleg az azonos vagy rokonkereskedelmi tevékenységet folytató, avagy az azonos vagy rokonipart űző adóalanyok a kereseti adójukat adóközösségi rendszerben átalányösszegben fizessék.

(2) A pénzügyminiszternek az előző bekezdés alapján kiadott rendelete a megalakítandó adóközösség keretébe tartozó adóalanyokra kötelező. Kivételeket a pénzügyminiszter állapíthat meg.

(3) Az adóközösség ügyrendjét a pénzügyminiszter állapítja meg.

19. § (1) Az adóközösség által fizetendő adót a pénzügyigazgatóság az adóközösség vezetőségével egyességileg állapítja meg éspedig naptári félévenkint a naptári félévben az adóközösség tagjai által elért nyersbevétel alapján. Addig, míg az adóközösség által fizetendő adó a naptári félév nyersbevétele alapján véglegesen megállapítható, ideiglenesen az, adóközösség tagjai által a naptári félévet megelőző naptári félévben elért nyersbevétel alapján kell az adót megállapítani. A naptári félév elteltével leszámolást kell tartani és annak során az ideiglenesen megállapított adó és a végleges adó között mutatkozó különbözetet szaporodásbahozatal vagy törlés útján elő kell írni.

(2) Az adó kiszámításának alapjául szolgáló nyersbevétel egyességi megállapításánál az érdekképviselet véleményét meg kell hallgatni.

(3) Az egyesség - az arról készítendő részletes jegyzőkönyv aláírása után - az adóközösséget a megállapított feltételekkel kötelezi, a hatóságra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik kötelezővé. Az adó előírását és beszedését azonban nem akadályozza az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az egyességet még nem hagyta jóvá.

20. § (1) Az adóközösség a terhére megállapított adót az erre a célra alakított kivető bizottság útján saját hatáskörében osztja szét tagjai között és szedi be tőlük. A kivető bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az érdekképviselet küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja.

(2) A kivető bizottság az adót a tagok között a tagoknak az adóközösség vezetősége által számbavett és az egyességi tárgyaláson elfogadott nyersbevétele alapján osztja szét. Ha ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely adóközösségi tagnak az egyességi tárgyaláson az adóalap megállapításánál számbavett nyersbevétele aggályos, köteles a tag valóságos nyersbevételét megállapítani, az adót a megállapítás eredményének megfelelően kivetni és erről az adóközösség terhére megállapított adó helyesbítése végett a pénzügyigazgatóságnak jelentést tenni.

(3) Az adóközösség vezetősége az adó felosztásáról készült kimutatást - a felosztás befejeztével haladéktalanul - 15 napon át az adóközösség irodahelyiségében közszemlére kitenni köteles. A kivető bizottság az adóközösség bármely tagjának kérésére az adó egyénenkénti felosztásáról tartozik részletes felvilágosítást adni. Az adóközösségi tag az adóközösség más tagjainak adójára vonatkozóan - a felosztási kimutatás közszemléretételének utolsó napját követő 15 napon belül - a pénzügyigazgatósághoz írásbeli észrevételt tehet. A pénzügyigazgatóság a benyújtott észrevételt felülvizsgálja és ennek eredményéhez képest az adóközösség terhére megállapított adót helyesbíti.

(4) A kivető bizottság az adófelosztásról az adóközösségi tagot írásban értesíti. Az adóközösségi tag - ha az adófelosztást magára sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet az adóközösség kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(5) A felszólamlási bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes érdekképviselet küldi ki, felerészét pedig az adóközösség választja. A felszólamlási bizottság tagja nem lehet tagja a kivető bizottságnak is. A felszólamlási bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság kiküldötte.

(6) A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(7) A jogerős adófelosztásról az adóközösség vezetősége a felszólamlási bizottság működésének befejezése után haladéktalanul köteles a pénzügyigazgatósághoz kimutatást beterjeszteni.

21. § (1) Az adóközösség terhére megállapított és előírt adóért az adóközösség tagjai az állammal szemben egyetemlegesen, egymással szemben pedig részarányosan felelősek.

(2) Az adóközösség a terhére megállapított adót még abban az esetben is hiánytalanul köteles befizetni, ha valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének egyáltalán nem vagy csak késedelmesen tesz eleget. Ha azonban az adóközösség valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a hátralékot tőle az adóközösség hátraléki kimutatása alapján az adóközösség javára közadók módjára be kell hajtani.

(3) A pénzügyigazgatóság az adóközösség vezetőségének jelentése alapján - az érdekképviselet meghallgatása után - az adóközösségnek arra a tagjára, aki - bár adótartozását képes lett volna megfizetni - két havi adójával tartozik, javasolhatja, arra az adóközösségi tagra pedig, aki indokolatlanul hat havi adóval tartozik, javasolni köteles az illetékes hatóságnál az iparjogosítvány (engedély) meghatározott időtartamra szóló vagy végleges megvonását (a foglalkozás meghatározott időtartamra szóló vagy végleges betiltását), az üzleti (üzem) helyiség igénybevételét.

22. § (1) Az adóközösség az egyességi jegyzőkönyvben megállapított mértékben tagjaitól adójuk arányában tartalékalap létesítésére és kezelési költségekre befizetéseket követelhet.

(2) Az adóközösség a megállapított adóösszegen, továbbá tartalékalap- és kezelési költség-hozzájáruláson felül fizetést nem követelhet és az említett címeken befolyt összegeket is csak rendeltetésüknek megfelelően használhatja fel. Az adóközösség a tartalékalap- és kezelési költséghozzájárulás-feleslegét az év végén tagjainak visszafizetni tartozik avagy azt - a tagok hozzájárulásával - a következő évre átviheti és rendeltetésének megfelelően tovább kezelheti.

23. § (1) Az adóközösség tagjai az adóközösség vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár az adóközösség által fizetendő adó megállapításához, akár a megállapított adó egyénenkinti felosztásához szükségesek. Az adóközösség vezetőségének joga van az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat az adóközösség költségalapja terhére ellenőriztetni.

(2) A pénzügyi hatóság az adóközösség, valamint az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat ellenőrizni jogosult.

24. § (1) A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy egy-egy község (város) vagy az ország egész területén az azonos foglalkozású adóalanyok, illetőleg az azonos vagy rokonkereskedelmi tevékenységet folytató avagy az azonos vagy rokonipart űző adóalanyok kereseti adójukat testületi átalányozási rendszerben fizessék.

(2) A testületi átalányt a pénzügyigazgatóság a testület vezetőségével egyességileg állapítja meg éspedig naptári félévenkint a naptári félévben a testület tagjai által elért nyersbevétel alapján. Addig, amíg a testületi átalány a naptári félév nyersbevétele alapján véglegesen megállapítható, ideiglenesen a testület tagjai által a naptári félévet megelőző naptári félévben elért nyersbevétel alapján kell a testületi átalányt megállapítani. A naptári félév elteltével leszámolást kell tartani és annak során az ideiglenesen megállapított és a véglegesen megállapított testületi átalány között mutatkozó különbözetet szaporodásbahozatal vagy törlés útján elő kell írni.

(3) Az egyesség - az erről készítendő részletes jegyzőkönyv aláírása után - a testületet a megállapított feltételekkel kötelezi, a hatóságra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik kötelezővé.

(4) Az egyességileg megállapított testületi átalányt a testület a tagjai közül erre a célra választott kivető bizottság útján osztja szét a tagjai között. A kivető bizottság a testületi átalányt a tagok között a tagoknak az egyességi tárgyaláson elfogadott nyersbevétele alapján osztja szét. Ha ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely tagnak az egyességi tárgyaláson az átalány alapjának megállapításánál számbavett nyersbevétele aggályos, arról a testületi tag valóságos nyersbevételének megállapítása és a testületi átalány helyesbítése végett a pénzügyigazgatóságnak köteles jelentést tenni.

(5) A testület kivető bizottsága az átalány egyénenkinti felosztásáról írásban értesíti a testületi tagot. A kivető bizottság a testület bármely tagjának kérésére az átalány egyénenkinti felosztásáról tartozik részletes felvilágosítást adni. A testületi tag - ha az átalány felosztását magára sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet a testület keblében alakított felszólamlási bizottsághoz. A felszólamlási bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság kiküldötte.

(6) A felszólamlási bizottság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(7) A testületi átalány egyénenkinti felosztásának jogerőre emelkedése után a testület vezetősége a felosztásról készített lajstromot az illetékes adóhivatalnak köteles megküldeni az átalányrészek egyénenkinti előírása végett.

(8) A testület tagjai a testület vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár a testületi átalány megállapításához, akár a testületi átalány egyénenkinti felosztásához szükségesek. A pénzügyi hatóság a testület, valamint a testület tagjai által szolgáltatott adatokat ellenőrizni jogosult.

25. § (1) Azok az adóalanyok, akiknek kereseti adóját a nyersbevétel alapulvételével kell megállapítani - ha szabályszerű kereskedelmi könyveket nem vezetnek - olyan könyvelési feljegyzéseket kötelesek vezetni, amelyekből az adóalapul szolgáló nyersbevétel pontosan megállapítható.

(2) Az előző bekezdésben megállapított könyvezetési kötelezettség teljesítésének módját a pénzügyminiszter szabályozza.

26. § (1) A pénzügyminiszter az előző §-ban megállapított könyvvezetési kötelezettség alól az adóalanyok egyes csoportjait általánosságban mentesítheti.

(2) Az adóalany, ha keresetforrásának természete, illetőleg terjedelme vagy személyi körülményei ezt indokolják, kérelmére a könyvvezetési kötelezettség alól felmenthető. A kérelem tárgyában az adóhivatal határoz. Az adóhivatal határozata ellen a határozat kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz fellebbezésnek van helye. A pénzügyigazgatóság a könyvvezetési kötelezettség alóli felmentés kérdésében végérvényesen határoz.

27. § A kereseti adónak az adókötelezettség megszűnése címén az elévülési határidőn belül igényelhető törlése kérdésében az adóhivatal határoz. Az adóhivatal határozata ellen a határozat kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz fellebbezésnek van helye. A pénzügyigazgatóság a fellebbezés felett végérvényesen határoz.

IV. Adózás állandó adótételek mellett

28. § (1) Az állandó üzlethely nélkül működő házalók kereseti adó fejében évi háromszázhatvan forintot fizetnek. Abban az esetben, ha az ilyen házaló üzletét segéddel, igavonó állattal, illetőleg gépjárművel folytatja, a megállapított adótételt segédenkint és igavonó állatonkint 30-30%-kal, gépjárművenkint pedig 100%-kal kell növelni.

(2) Külföldiek, ha mint utazó ügynökök folytatnak kereseti tevékenységet az ország területén és a fennálló államközi szerződések szerint nem élveznek adómentességet, ez után a tevékenységük után kereseti adó fejében évi kilencszáz forintot fizetnek.

(3) Az előző bekezdések szerint járó adó egyszerre fizetendő, mégpedig a házalási engedélynek évenkinti kiszolgáltatásakor, illetőleg a külföldi utazóügynökök által az engedély iparhatósági láttamozása előtt.

(4) Az állandó adótétel megállapítása ellen az adó befizetése napjától számított 15 nap alatt az engedélyt kiszolgáltató, illetőleg láttamozó hatóság helye szerint illetékes pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A pénzügyigazgatóság a fellebbezés ügyében végérvényesen határoz.

V. Adózás kataszteri tisztajövedelem alapján

29. § (1) A földbérlő évi kereseti adó fejében az általa bérelt földbirtok, szőlő és kert művelési ágba sorolt területe kataszteri tisztajövedelmének minden koronája után öt forintot, a többi művelési ágba sorolt területe kataszteri tisztajövedelmének minden koronája után pedig egy forintot köteles fizetni.

(2) Az adót évenként az adóhivatal veti ki. Az adóalany a pénzügyminiszter által meghatározandó időben és módon tartozik bevallani azokat az adatokat, amelyek az adó kivetéséhez szükségesek. Az adó és az esetleges bírság összegétől az adóalanyt indokolt fizetési meghagyással értesíteni kell. Az adóhivatal a megállapított adók és az esetleges bíróságok összegét lajstromba foglalja, az együttesen kezelt közadók főkönyvében előírja és gondoskodik a fizetési meghagyások haladéktalan kézbesítéséről.

(3) A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy az előző bekezdésben foglaltak szerint jogerősen kivetett kereseti adó a következő adóévre változatlanul fenntartassék.

(4) Az adóalany az adó jogossága és mérve kérdésében a fizetési meghagyás kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz fellebbezhet. A fellebezést az adóhivatalnál kell benyújtani. A fellebbezés ügyében, a pénzügyigazgatóság végérvényesen határoz.

VI. Büntető rendelkezések

30. § (1) Az az adóalany, aki a jelen rendeletben megállapított bevallásadási kötelezettségének a pénzügyminiszter által meghatározott időn túl, de külön felhívás nélkül, avagy az adóhivatal hozzá intézett felhívásában kitűzött határidőben tesz eleget, a terhére kivetett adó 10%-át, ha pedig az adóhivatal hozzá intézett felhívásában kitűzött határidőn túl tesz eleget, a terhére kivetett adó 50%-át fizeti bírság fejében. Ezt a bírságot az adóhivatal az adóval egyszerre veti ki és vezeti be a kivetési lajstromba.

(2) Ha az adóalany adójának elsőfokú kivetéséig mulasztásának véletlenségét igazolja, a bíróság kivetését mellőzni kell.

(3) Ha a megállapított adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad avagy az adókötelezettség évközben megszűnik, ennek megfelelően a bírságot is helyesbíteni, illetőleg törölni kell.

(4) Törölni kell a bírságot akkor is, ha az adóalany a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztása véletlen volt.

(5) Ha az ideiglenesen kivetett adó a végleges kivetés során emelkedik vagy apad, az ideiglenes adókivetéssel kapcsolatos bevallásadási kötelezettség késedelmes teljesítése miatt kivetett bírságot helyesbíteni nem lehet.

31. § (1) Adócsalást követ el, aki azért, hogy a kereseti adótól részben vagy egészben mentesüljön, a jelen rendelet rendelkezéseit szándékosan oly módon szegi meg, hogy az az adó megrövidítésére alkalmas. Így adócsalást követ el az, aki

a) bevallásába az adóközösség, illetőleg a testület vezetőségéhez tett bejelentésébe vagy üzleti könyveibe (könyvelési feljegyzéseibe) tudva valótlan adatokat vezet be vagy azokból adatokat szándékosan kihagy,

b) beadványában - ideértve a jogorvoslati beadványt is - vagy a hatóság, illetőleg az adóközösség (testület) vezetősége részéről hozzá intézett kérdésre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas és általa ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat,

c) az előírt üzleti könyveket vagy feljegyzéseket nem vezeti, noha emiatt már egyízben szabálytalansági bírsággal büntették,

d) mint adóközösség (testület) felelős vezetője az adóközösségi (testületi) tag által bejelentett nyersbevételnél szándékosan kisebb nyersbevételt közöl a pénzügyi hatósággal.

(2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a pótlólag előírt adó háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet.

(3) Az adócsalás miatt a hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés a Btk. 54. §-ában és a Bn. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.

(4) A bíróság kimondhatja az adóalany iparjogosítványának meghatározott időtartamra szóló vagy végleges megvonását, illetőleg foglalkozásától meghatározott időtartamra szóló vagy végleges eltiltását. Ezenfelül az adóalanynak rendőrhatósági őrizet alá helyezését (internálását) is el lehet rendelni.

32. § Kereseti adóelvonás vétségét követi el és két évig terjedhető fogházzal kell büntetni az adó levonására a 14. § alapján kötelezett azt a személyt, aki a levont kereseti adót az előírt határidőben nem fizeti be.

33. § (1) Szabálytalanság miatt az adó háromszorosáig terjedhető pénzbírsággal kell büntetni azt az adóalanyt (adóközösségi testületi tagot), aki a jelen rendeletben vagy az annak alapján kiadott rendeletekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, hogy az adó megrövidítésére alkalmas - feltéve, hogy a cselekmény vagy a mulasztás a 31. § büntető rendelkezései alá nem esik.

(2) Az adóközösségnek, illetőleg az átalányozással adóztatott testületnek az a tagja, aki a 23. § (1) bekezdésében, illetőleg a 24. § (8) bekezdésében meghatározott kötelességét megszegi, az adóközösség (testületi) vezetőségének jelentése alapján szabálytalanság miatt ötezer forintig terjedhető bírsággal büntetendő. Ugyanígy büntethető az adóközösség (testület) vezetőségének az a tagja is, aki a jelen rendeleten alapuló kötelezettsége tekintetében mulasztást követ el.

(3) A szabálytalanság miatt a pénzbírságot az adóhivatal állapítja meg elsőfokon. Határozata ellen fellebbezni lehet a pénzügyigazgatósághoz, amely a fellebbezés ügyében - ha a bírság összege ezer forintot nem halad meg - végérvényesen határoz. Ha a bírság összege ezer forintnál nagyobb, a pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

34. § Arra az adóalanyra, aki adófizetési kötelezettségének hat hónapon át nem tett eleget, bár adótartozását képes lett volna megfizetni, a pénzügyigazgatóság az adóhivatal jelentése alapján, az érdekképviselet meghallgatása után, az illetékes hatóságnál köteles javasolni az iparjogosítvány meghatározott időtartamra szóló vagy végleges megvonását (a foglalkozás időtartamra szóló vagy végleges betiltását), az üzleti (üzemi) helyiség igénybevételét.

VII. Vegyes rendelkezések

35. § A kereseti adó beszedésére, behajtására, biztosítására, elévülésére, helyesbítésére, valamint a tévesen vagy jogellenesen beszedett kereseti adó visszakövetelésére a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályok az irányadók.

36. § (1) A kereseti adó után semmiféle pótadót nem szabad kivetni.

(2) A keresti adó, valamint az azzal kapcsolatban kiszabott pénzbüntetés, pénzbírság és rendbírság az államot illeti.

VIII. Hatálybalépés

37. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit elsőízben az 1950. évre szóló kereseti adó kivetésénél kell alkalmazni.

(2) E rendelet hatálybalépésétől az 5890/1946. (V. 26.) ME rendeletnek, a 8830/1946. (VII. 31.) ME rendeletnek, a 3740/1947. (III. 23.) ME rendeletnek és az 5770/1948. (V. 22.) Korm. rendeletnek az együttes kereseti és jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseit, valamint az ezeket kiegészítő és módosító rendelkezéseket csak az 1950. évet megelőző időre szóló adókivetésekre lehet alkalmazni. Az említett rendeletekben magállapított adókulcsokat azonban az 1950. évre szóló kivetésnél is alkalmazni kell mindaddig, amíg a pénzügyminiszter újabb adókulcsokat nem állapít meg.

(3) A jelen rendelet végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke