9/1950. (I. 8.) MT rendelet

a hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményeiről és a munkahely-változtatással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

(Közigazgatási rendszám: 3.920.)

I. Általános rendelkezések

1. § (1) A jelen rendelet hatálya a közületi vállalatok munkavállalóira terjed ki.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából közületi vállalatnak kell tekinteni

1. azt a vállalatot, amelyben az állam, a megye, a város, a járás vagy a község tulajdoni érdekeltsége eléri vagy meghaladja az ötven százalékot,

2. azt a vállalatot, amelyben az ötven százalékot elérő állami érdekeltség az 1945. évi január hó 20. napja után kötött és érvényben lévő államközi szerződésen alapszik,

3. azt a vállalatot, amely állami kezelésben van, vagy a 3500/1948. (III. 26.) Korm. rendelet alapján kirendelt vállalatvezető irányítása alatt működik,

4. az ipari, kereskedelmi vagy egyéb központot, végül a gazdasági irodát.

II. A hosszabb ideig egyhelyben dolgozók kedvezményei

2. § Az 1927. XXI. tv. 30. §-ának, illetőleg az ezt módosító és kiegészítő jogszabályoknak a táppénz mértékére vonatkozó rendelkezései az alábbi 3. és 7. §-okban, foglalt rendelkezésekkel egészíttetnek ki.

3. § (1) Ha a betegség esetére biztosított közületi vállalattal áll munkaviszonyban, a táppénz mértéke

1. két évet el nem érő szolgálati idő esetében a biztosított tényleges javadalmazása napi átlagának, vagy átlagos napibérének hatvanöt százaléka,

2. két évet meghaladó, de öt évet el nem érő szolgálati idő esetében a tényleges javadalmazás napi átlagának, vagy az átlagos napibérnek hetvenöt százaléka,

3. öt évet maghaladó, de tíz évet el nem érő szolgálati idő esetében a tényleges javadalmazás napi átlagának vagy az átlagos napi bérnek nyolcvanöt százaléka,

4. tíz évet meghaladó szolgálati idő esetében a tényleges javadalmazás napi átlagának, vagy az átlagos napibérnek száz százaléka.

(2) A táppénz mértékének meghatározása szempontjából irányadó szolgálati időbe csak azt az időt lehet beszámítani, amelyet a munkavállaló az 1950. évi január hó 1. napját követően ugyanannál a közületi vállalatnál töltött. Az e határidő után eltöltött tanulóidőt, gyakornoki és próbaidőt a szolgálati időbe be kell számítani.

III. A munkahely önkényes változtatásával kapcsolatos egyes rendelkezések

4. § (1) Munkahelyét önkényesen változtatja az a munkavállaló, aki közületi vállalattal szemben fennálló munkaviszonyát a vállalat vezetőjének (megbízottjának), illetőleg az egyeztető bizottságnak (6. §) hozzájárulása nélkül szünteti meg és ezt követőleg akár közületi vállalattal, akár mással új munkaviszonyt létesít.

(2) Az áthelyezést vagy átrendelést nem lehet a munkahely önkényes megváltoztatásának tekinteni, akár a szolgálat érdekében, akár fegyelmi büntetéskép történik.

5. § Ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szándékát a vállalat vezetőjével (megbízottjával) közli, a vállalat vezetője (megbízottja) a közléstől számított három nap alatt köteles írásban határozni abban a kérdésben, hogy a megszüntetéshez hozzájárul-e vagy sem. Ha a vállalat vezetője (megbízottja) e határidő alatt nem nyilatkozott, a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni.

6. § (1) A hozzájárulás megtagadása esetében a munkavállaló panasszal fordulhat a kollektív szerződés alapján működő egyeztető bizottsághoz.

(2) Ha az egyeztető bizottság a panaszt alaposnak találja, a munkaviszony megszüntetéséhez hozzájárul, ellenkező esetben a panaszt indokolt határozattal elutasítja.

(3) Az egyeztető bizottság szótöbbséggel határoz; szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. A bizottság határozatát a panaszossal kézbesítés útján kell közölni.

7. § A munkahelyét önkényesen változtató munkavállaló táppénze az új munkaviszony létesítésétől számított egy évig tényleges javadalmazása napi átlagának, vagy átlagos napi bérének ötven százaléka; e határidő eltelte után a betegség esetére járó táppénz mértékét az új munkaviszony létesítésétől kezdődő hatállyal az általános szabályok szerint kell kiszámítani.

8. § A munkahelyét önkényesen változtató munkavállalót az új munkaviszony létesítésétől számított két évig évenként hat munkanap fizetéses szabadság illeti meg; e határidő eltelte után a fizetéses szabadság mértékét az új munkaviszony létesítésétől kezdődő hatállyal az általános szabályok szerint kell számítani.

9. § A 3. és 7. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtása érdekében szükséges rendelkezéseket a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg; e rendeletben a közületi vállalatokat külön nyilvántartások vezetésére, illetőleg bejelentésre kötelezheti.

Dobi István s. k.

a minisztertanács elnöke