40/1951. (II. 11.) MT rendelet
a munkaerőtoborzásról
(Közigazgatási rendszám: 3.900.)
Munkaerőtoborzás
1. § A népgazdaság gyorsütemű fejlesztése által indokolt munkaerőszükséglelet részben toborzás útján kell fedezni.
2. § A toborzásra való jelentkezés önkéntes; csak felvilágosítás és meggyőzés útján szabad toborozni.
3. § A jelen rendelet rendelkezéseinek megfelelő toborzást kizárólag az erre kijelölt (7. §) állami szervek (vállalatok) és csak a munkaerőtoborzási terv (4.-5. §) alapján hajthatnak végre.
Munkaerőtoborzási terv
4. § (1) Az Országos Tervhivatal az illetékes minisztériumoknak, valamint a Munkaerőtartalékok Hivatalának közreműködésével országos munkaerő-toborzási tervet készít. A tervbe csak olyan munkaerőszükségletet szabad beállítani, amely a szükséglet helyén egyéb úton nem fedezhető.
(2) A tervnek tartalmaznia kell vállalatonként a toborzás útján fedezendő munkaeröszükségletet, továbbá a szükséglet felmerülésének időpontját s meg kell jelölnie iparáganként és vállalatonként is azt a megyét, amelynek területén a toborzást végre kell hajtani.
(3) A tervet jóváhagyás végett a minisztertanács elé kell terjeszteni.
5. § (1) Az országos munkaerőtoborzási terv alapján az illetékes minisztériumok a Munkaerőtartalékok Hivatalának közreműködésével egy évnél rövidebb időszakra toborzási részlettervet dolgoznak ki. A részlettervet az Országos Tervhivatal elnöke hagyja jóvá. Az Országos Tervhivatal elnöke határozza meg azt is, hogy a részlettervet milyen időszakra kell készíteni.
(2) Ha a részletterv végrehajtása folyamán olyan újabb munkaerőszükséglet merül fel, amelyet az országos toborzási terv összeállításánál még nem lehetett figyelembevenni, a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke az Országos Tervhivatal elnökének hozzájárulásával engedélyezheti a terv kiegészítését.
A toborzásra kijelölt állami szervek
6. § A vállalat munkaerőszükségletének fedezéséért a vállalat igazgatója felelős. Az igazgató
a) a toborzási tervbe felvett szükségletet a jelen rendeletben meghatározott módon biztosítja,
b) a toborzási tervbe fel nem vett szükségletet más munkaerőtartalékokból fedezi.
7. § (1) A munkaerőtoborzás szakszerű irányítása, a helyi tanácsok végrehajtóbizottságai munkajának egybehangolása és a toborzási terv végrehajtásának ellenőrzése a Munkaerőtartalékok Hivatalának hatáskörébe tartozik. A Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke a szükséghez képest végrehajtási utasításban állapitja meg a toborzás végrehajtásának részletes szabályait s azokat a Magyar Közlönyben közzéteszi.
(2) A megyei, illetőleg a járási tanácsok végrehajtóbizottságai a munkaerőtoborzási terv (4. alapján meghatározzák, hogy egy-egy járás, illetőleg község (város) területéről mely vállalat részére hány főnyi munkaerőt kell toborozni. A megyei, illetőleg a járási tanácsok végrehajtóbizottságai látják el saját területükön a toborzás megszervezését és ellenőrzését ts.
(3) A toborzás gyakorlati végrehajtását a toborzási terv alapján a toborzásban érdekelt vállalatok végzik a községi (városi, városi kerületi) tanácsok végrehajtóbizottságainak közreműködésével.
(4) A toborzás végrehajtásával felmerülő költségek fedezéséről a Munkaerőtartalékok Hivatalának költségvetésében kell gondoskodni.
Munkaszerződés
8. § (1) A munkaerőt toborzó vállalat a toborzásra jelentkező dolgozóval írásbeli munkaszerződést köt A szerződést egyfelől a vállalat megbízottja, másfelől a dolgozó írja alá, a toborzásban közreműködő községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pedig láttamozza.
(2) A munkaszerződés legalább egy év tartamára szól. Az építőiparban és a szükséghez képest a Népgazdasági Tanács által kijelölt egyéb gazdasági ágakban egy évnél rövidebb, de. legalább hathavi - a mezőgazdaságban ennél rövidebb - időtartamra is lehet munkaszerződést kötni.
(3) A munkaszerződésben a vállalat kötelezi magát, hogy a dolgozót a szerződés időtartamára állandó munkásként alkalmazza, a dolgozó pedig kötelezettséget vállalj hogy erre az időre a vállalat alkalmazásába lép. Ha a munkaviszonyt a szerződés lejártakor egyik fél sem szünteti meg, az a szokásos feltételekkel határozatlan időre továbbra is fennmarad. A munkaviszonyra a Munka Törvenykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) A vállalat a munkaviszony tartama alatt az erre vonatkozó általános szabályok szerint biztosítja a dolgozó részére a jóléti és kulturális szolgáltatásokat, valamint a lehetőséget arra. hogy, szakképzettséget szerezzen.
(5) A dolgozó a munkaviszony tartama alatt köteles a rábízott munkát becsületesen és lelkiismeretesen elvégezni a kapott utasításokat végrehajtani, a szocialista tulajdont megvédeni, a vállalati munkarendet és a munkafegyelemre vonatkozó egyéb szabályokat megtartani.
(6) Ha a dolgozó a munkaszerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti, a vállalat a munkaviszonyt a szerződés lejártáig felmondással nem szüntetheti meg.
(7) Más vállalathoz a dolgozót azonos munkafeltételekkel a szerződés lejárta előtt is át lehet helyezni. Ebben az esetben a munkaviszony folyamatosnak számít.
(8) Az építőiparban foglalkoztatott dolgozót a fagyszünet bekövetkezésekor a szerződés lejárta előtt is fagyszünetre lehet bocsátani. Ebben az esetben a vállalat a dolgozó kívánságára szerződésben kötelezi magát arra, hogy a fagyszünet lejárta után a dolgozót újból munkába állítja. Ha ezt a dolgozó nem kívánja, joga van a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetni anélkül, hogy ez önkényes kilépésnek minősülne.
Jutalom
9. § (1) Azt a dolgozót, aki bányászati vagy építőipari munkára éves munkaszerződést kötött, a bányászatban négyszáz forint, az építőiparban pedig kétszáz forint jutalom illeti meg. A jutalmat a vállalat a munkábaálláskor fizeti ki. Az építőiparban - ha szerződés egy évnél rövidebb időre szól, -a jutalomnak csak arányos részét kell kifizetni.
(2) A jutalom összege a munkábaállástól a szerződés lejártáig előlegnek számít. Ha a dolgozó a szerződés lejárta előtt önkényesen (a vállalat igazgatójának hozzájárulása nélkül) kilép, vagy fegyelmi úton elbocsátják, köteles az előleget visszatéríteni.
(3) Az a dolgozó, aki a jutalom felvétele után nem áll munkába vagy munkahelyét a szerződés lejárta előtt önkényesen elhagyja, illetőleg fegyelmi úton elbocsátják és a jutalmat felhívásra nem téríti vissza, a sikkasztásra megállapított szabályok szerint esik büntetés alá.
(4) Nem jár jutalom annak a dolgozónak, aki a toborzásra való jelentkezést megelőző egy éven belül állami vállalattól önkényesen kilépett, vagy onnan fegyelmi úton elbocsátották.
A toborzásra jelentkezett dolgozók elszállítása
10. § (1) A toborzásra jelentkezett dolgozóknak a munkahelyre szállításáról az érdekelt vállalat gondoskodik.
(2) Ha a dolgozó a szerződés lejárta után a munkaviszonyt nem kívánja fenntartani, a vállalat a hazautazás költségeit megtéríti.
A dolgozók elszállásolása
11. § (1) A vállalat köteles csoportos szállást biztosítani annak a dolgozónak, akivel a munkaszerződésben így állapodtak meg.
(2) Csoportos szállást csak előzetes egészségügyi vizsgálat után szabad használatba venni. Az egészségügyi vizsgálatot az illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága biztosítja.
(3) A szállásokra vonatkozó egészségügyi követelményeket az egészségügyi miniszter a Munka-erőtartalékok Hivatalával, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
(4) A vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a szállás a megállapított egészségügyi követelményeknek a használat egész tartama alatt megfeleljen.
Büntető rendelkezések
12. § (1) A toborzás lebonyolításában közreműködő személyeket a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak kell tekinteni.
(2) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés, különösen a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. törvényerejű rendelet rendelkezései alá nem esik, a bűntett miatt két évig terjedhető börtönnel kell büntetni azt, aki a toborzás érdekében bármiféle kényszert alkalmaz, vagy a valóságnak meg nem felelő munka- és bérfeltételeket közöl.
(3) Kihágás miatt hat hónapig terjedhető elzárással kell büntetni azt, aki a toborzásra vonatkozó törvényes rendelkezéseket a (2) bekezdés esetén kívül megszegi vagy kijátssza. A pénzbüntetés legmagasabb összege húszezer forint. Az eljárás a végrehajtóbizottságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke