600.200/1951. (XII. 30.) OT-ÁH rendelete

a termelői önköltségi árak és a kereskedelmi haszonkulcsok megváltoztatása következtében szükséges intézkedésekről

[A jelen rendelet a 14/1951. (I. 13.) MT számú rendelet 2. §-a értelmében került közzétételre.]

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magvar Dolgozói; Pártja Központi Vezetőségének 1034/1951. (XII. 2.) számú a jegyrendszer megszüntetéséről, az ár- és bérrendezésről s a mezőgazdasági termékek forgalmának felszabadításáról szóló együttes határozata a fogyasztói és nagykereskedelmi árak új rendszerét valósította meg. Annak érdekében, hogy a szocialista árrendszer a termelői árak tekintetében is megvalósuljon a 82/1950. (III. 21.) MT rendeletben foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

I. Általános rendelkezések

1. §

(1) A jelen rendelet hatálya kiterjed minden belföldön forgalomba kerülő belföldön előállított, vagy külföldről behozott árucikkre, továbbá minden ipari és egyéb gazdasági jellegű szolgáltatásra, ideértve a helyi ipar (helyi tanácsok felügyelete alá tartozó állami vállalatok, kisipari szövetkezetek, magán kisipar, háziipar) termékeit és szolgáltatásait is.

(2) Nem vonatkozik a rendelet az, alábbi termékekre:

a) szén,

b) villamos energia,

c) gáz,

d) faszén,

e) tőzeg,

f) ércbányászat termékei,

g) bauxitbányászat termékei,

h) timföld,

i) vasöntvény,

j) acélöntvény,

k) kohókoksz és koksztermékek

l) villamos mérőműszerek,

m) tűzifa,

n) kő, kavics, homok,

o) tűzállóanyagok,

p) vegyes ásványbányászat,

r) gyógyszeripar,

s) nyersbőr.

(3) Az előbbi bekezdésben felsorolt termékek árát külön rendeletek, illetve utasítások szabályozzák.

(4) Nem vonatkozik a rendelet az őstermelők eladásaira.

2. § (1) A jelen rendelet alkalmazásában:

a) termelői ár az a bruttó eladási ár, amelyet a termelő (előállító, gyártó) a nagykereskedelmi vállalat vagy közvetlen művi kiszolgálást a jogosult nagyfogyasztó részére való eladás esetén,

b) nagykereskedelmi ár az az ár, amelyet a nagykereskedelmi vállalat a viszonteladó, vagy nagybani vásárló (nagyfogyasztó) részére való eladás esetén,

c) fogyasztói ár az az ár, amelyet a kiskereskedelmi, vagy kisipari vállalat (kiskereskedő, kisiparos, kisipari szövetkezet) a fogyasztó részére váló eladás esetén érvényesíthet.

(2) A kereskedelmi árak kiszámításánál a termelői ár helyett

a) a felvásárló (begyűjtő) vállalatoktól beszerzett mezőgazdasági termékeknél a felvásárló (begyűjtő) vállalat által érvényesített átadási árat,

b) külföldről behozott cikkeknél a behozó külkereskedelmi vállalat által felszámítolt átadási árat (import átadási ár) kell alapul venni.

(3) Az egyes szakmák körében kiadott árszabályozó rendeletek a jelen §-ban foglaltaktól a szakmai sajátosságok szerint eltérően is rendelkezhetnek.

3. § (1) Termelő vállalatok, kiskereskedelmi vállalatok (kiskereskedők) és kisipari szövetkezetek részére történő árueladás esetén nagykereskedelmi árat kötelesek érvényesíteni. A termelő vállalatok a nagykereskedelmi ár alkalmazása következtében elért többletbevételüket árkiegyenlítési forgalmiadó címén befizetni tartoznak.

(2) Termelő vállalatok közvetlenül kisiparosok, vagy fogyasztók részére történő eladásaiknál a fogyasztói árat érvényesíteni és a termelői- és fogyasztól ár közötti különbözetet árkiegyenlités; forgalmiadé) címén befizetni kötelesek. Nem vonatkozik ez a szabály a közvetlenül művi kiszolgálásra jogosult nagyfogyasztók részére történt eladásokra.

(3) Nagykereskedelmi vállalatok közvetlenül fogyasztók, vagy kisiparosok (háziiparosok) részére történő eladásaiknál a fogyasztói árat kötelesek alkalmazni. A nagykereskedelmi vállalatok fogyasztói áron történő eladásaik után a nagykereskedelmi haszonkulcsnak megfelelő összeget kötelesek árkiegyenlítési forgalmíadó címén befizetni.

4. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napjától kezdődőleg érvényes árakat az Országos Tervhivatal által kiadott és jelen rendelet mellékletét képező Országosan Egységes Árak Jegyzékének Új Sorozata tartalmazza.

(2) Az Országosan Egységes Árak Jegyzékénél Új Sorozata a következő füzetekből (árjegyzékekből) áll:

101. szám Gépjárműjavítási munkák árjegyzéke I-II.,

102. szám Gépkocsialkatrészek,

103. szám Szegecsek és csavarok,

104. szám Mezőgazdasági gépek és gépalkatrészek,

105. szám Kerékpárok, motorkerékpárok, varrógépek és alkatrészei,

106. szám Nemesacélok,

107. szám Finommechanikai műszerek,

108. szám Forgácsoló- és gépszerszámok,

109. szám Kéziszerszámok és reszelők,

110. szám Edények és háztartási cikkek,

111. szám Fémek, fémötvözetek, fémöntvény, hengerelt-, nyomott- és húzott fémfélgyártmányok,

112. szám Vasúti biztosító- és jelzőberendezések,

113. szám Különféle gépek és szerkezetek,

114. szám Fémcsomagoló eszközök,

115. szám Kazán (tartály) fenekek,

116. szám Préslégszerszámok és alkatrészeik.

117. szám Vas- és. fémipari tömegcikkek,

118. szám Kovácsolt acélgyártmányok,

119. szám Szivattyúk, kompresszorok,

120. szám Vasúti járművek, alkatrészek és közlekedési vasszerkezetek,

121. szám Épület- és egyéb szerelvények,

122. szám Vaskohászati termékek,

123. szám Acélcsövek és csőkészítmények,

124. szám Golyós- és görgőscsapágyak,

125. szám Ólom- és műanyagszigetelésű kábelek, szigetelt vezetékek, szigetelőcsövek, fémtömlők, hajlékony tengelyek, kábelszerelvények, szigetelő csőtartozékok és fémtömlőszerelvények,

126. szám Vészlámpák, szeléntárcsák, akkumulátortöltő készülékek,

127. szám Izzólámpák, fénycsövek és elektroncsövek,

128. szám Akkumulátorok, elemek és kézilámpák, 120. szám Távbeszélőkészülékek, kézi- és gépikapcsolású távbeszélőközpontok, tartozékok és alkatrészek, vivő- és hangfrekvenciás berendezések, ipari olajkondenzátorok,

130. szám Villanymotorok és generátorok,

131. szám Villamosszerelési anyagok,

132. szám Rádióvevőkészülékek, elektromos hanglemezjátszó és alkatrészeik,

133. szám Transzformátorok, feszültségváltók és áramváltók,

134. szám Hangerősítő- és hangosfilmberendezések, hangerősítő tartozékok,

135. szám Villamoskapcsolók és készülékek,

136. szám Villamosszigetelő műanyagok,

137. szám Vegyipari termékek,

138. szám Kefe-, ecset-, seprőipari termékek és kefe-, ecsettömő anyagok,

139. szám Bútoripari termékek,

140. szám Fűrész- és lemezipari termékek,

141. szám Hordó, donga- és egyéb kádáripari termékek, valamint javítási díjak,

142. szám Faipari tömegcikkek I-II..

143. szám Természetes és sajtolt parafaáruk,

144. szám Építőanyagipari termékek és síküveg,

145. szám Műszaki porcellán áruk,

146. szám Egészségügyi kőedényáruk, falburkoló csempe, kőagyagcső és egyéb kőagyagáru,

147. szám Öblösüveg, háztartási porcelán és kőedényáruk,

148. szám Csiszolóáruk,

149. szám Herendi porcellán készletáruk.

150. szám Papírgyártóipari és papirfeldolgozó pari termékek,

151. szám Lábbeli és javítási díjak,

152. szám Készbőrök,

153. szám Műszaki és konfekcionált bőráruk,

154. szám Szőrme- és konfekcionált bőr- és szőrmeruházati cikkek,

155. szám Gumi és gumipótló műanyagok,

156. szám Textil méteráruk,

157. szám Konfekció, divatáru, kötöttáru és rövid-

158. szám Élelmiszerek, egyéb mezőgazdasági ipari termékek és italáru.

(3) Az árjegyzékek a Tervnyomtatványboltban (Budapest, V., Szt. István tér 4. sz.) szerezhetők be.

(4) Az 1952. évi január hó 1. napjától kezdődőleg az árjegyzékekben foglalt áraknál magasabb árat felszámítani nem szabad.

(5) Ha az árjegyzékekben foglalt utasítások ellenkező rendelkezést nem tartalmaznak, vagy az illetékes árhatóság másként nem rendelkezik, az olyan árucikket, amely az Országosan Egységes Arak Jegyzékének Új Sorozatában felsorolt árucikkek közt nem szerepel, az eddig érvényben volt áron kell forgalomba hozni.

(6) Az 500.800/1951. OT-ÁH rendelettel (Tervgazdasági Értesítő XII. 2.) életbeléptetett "Módosított Árak Jegyzéké"-ben felsorolt árucikkek nagykereskedelmi és fogyasztói árai az Országosan Egységes Árak Jegyzékének Új Sorozatában változatlanul vannak felvéve. Ezek az árak tehát a jelen rendelet erejénél fogva továbbra is érvényesek.

II. Termelői árak.

A) Állami vállalatok termelői árai

5. § (1) Az állami, valamint az azokkal egy tekintet alá eső ipari vállalatok az általuk rendszeresen gyártott, vagy a nem rendszeresen gyártott, de cikkenként (Egységes Árulista, 2 betű, 2 szám) egy tervévben 300.000.- Ft-ot meghaladó értékben termelt gyártmányaikat, szolgáltatásaikat csakis az illetékes árhatóság által előre megállapított áron (állami ár) hozhatják forgalomba.

(2) Azok a termékek, amelyek az Országosan Egységes Arak Jegyzékének Uj Sorozatához tartozó árjegyzékekben fel vannak sorolva, kizárólag az ott feltüntetett állami árakon értékesíthetők. Ezekre vonatkozólag ármegállapítást kérni nem kell.

(3) Az előállító vállalat az (1) bekezdés alá tartozó olyan termékeire, amelyek az Árjegyzékekben nem szerepelnek, köteles az illetékes árhatóságtól a forgalombahozatal (szállítás, teljesítés) előtt ármegállapítást kérni. Ennek megfelelően a vonatkozó árvetést minta, vagy műszaki leírás melléklésével az irányító szervnél (minisztériumi főosztály, ipari központ) kell benyújtani.

(4) Ha a vállalat olyan nem rendszeresen előállított termékeket kíván forgalomba hozni, melyeknek eladási értéke egy tervévben cikkenként (Egységes Árulista, 2 betű 2 szám) a 300.000.- Ft-ot nem haladja meg, az illetékes árhatóságtól az ár megállapítását ugyancsak kérni köteles, az ármegállapítási kérelemben megjelölt árakat azonban ideiglenesen - az illetékes árhatóság jóváhagyásáig - érvényesítheti. Ezek a termékek tehát az ár jóváhagyása előtt is forgalomba hozhatók. Ha az árhatóság az ármegállapítási kérelemben megjelölt árat módosítja, a vállalat az ideiglenesen számlázott árat ugyancsak módosítani köteles.

(5) A jelen rendelet hatálybalépésekor gyártott, vagy gyártásra tervezett és az árjegyzékbe fel nem vett gyártmányokra nézve az ármegállapítási kérelmet a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően legkésőbben az 1952. évi január hó 10. napjáig kell az irányító szervekhez benyújtani. Ezt a határidőt a vállalat felett felügyeletet gyakorló minisztérium legfeljebb 10 nappal meghosszabbíthatja, feltéve, hogy a halasztás közszükségleti cikkek szállításában fennakadást nem okoz és sem a vállalati, sem a kooperációs tervek teljesítését nem veszélyezteti.

(6) Az illetékes árhatóság által a jelen § értelmében megállapított árakat - akár rendeletben, akár leiratban, vagy utasításban történik az ár megállapítása - a Tervgazdasági Értesítőben közzé kell lenni. A közzétételt az árjegyzék kiegészítésének kell tekinteni.

(7) Az átvevő az áru átvétele, illetőleg a számla kifizetése alkalmával köteles meggyőződni arról, hogy a termelő vállalat által szállított áru és annak ára az árjegyzékbe fel van véve. Az árjegyzékbe fel nem vett áru átvételét az átvevő megtagadni köteles. Amennyiben szállító a jelen § (4) bekezdése értelmében előzetes ármegállapítás nélkül is értékesíteni jogosult, erről a szállítólevélen és a számlán nyilatkozatot tartozik adni.

6. § (1) Az ármegállapítás céljából benyújtott árvetések elkészítésénél, valamint az árvetések elbírálásánál és az árak megállapításánál a következő irányelvek szerint kell eljárni. Az áraknak biztosítaniok kell az önköltségi elv érvényesülését, a minőségi és választék szerinti gyártásra való ösztönzést, valamint a különböző termékek árai közötti helyes arányokat.

(2) Az önköltségi elv érvényesülése érdekében az árvetéseket a tervkalkuláció sémájának, illetőleg az Országos Tervhivatal által kiadott kalkulációs sémának megfelelően kell elkészíteni. Az árvetésbe kizárólag azokat a költségeket szabad felvenni, melyek az Országos Tervhivatal által kiadott önköltségi tervutasítás szerint tervezhetők. Nem szabad árvetésbe állítani:

a) a nem tervezhető költségeket (elkülönítendő költségeket, pl. kötbér, bírság, kamat, büntetés);

b) a normán felüli költségeket;

c) a gyártás elsajátításával kapcsolatos, felfutási költségeket;

d) a minőségi engedmények címén felmerült különbözeteket;

e) a szakmai átlagos selejtszázalékot meghaladó selejtköltségeket;

f) a jótállási (garanciális) költségeknek a szakmai átlagot meghaladó részét.

Az árvetésben az önköltség után számítva 2% nyereséget szabad figyelembe venni. Azok a vállalatok azonban, melyeknek jóváhagyott önköltségi éves terve nyereséget nem biztosít, az eddig nem gyártott új gyártmányaikra vonatkozó árvetéseikbe - hacsak az illetékes árhatóság meg nem engedi - nyereség címem semmit fel nem vehetnek.

(3) A vertikális felépítésű (több egymásután következő termelési folyamatot végző üzemből álló) vállalatok azokat a félgyártmányokat, melyeknek árjegyzékbe foglalt hatósági ára meg van állapítva, az új készgyártmányokra vonatkozólag készített árvetéseikbe az árhatóság által megállapított állami áron állíthatják be. A készgyártmány árvetésében azonban ilyen esetben legfeljebb 1% nyereséget szabad figyelembe venni. ;

(4) A minőségi és választék szerinti gyártás ösztönzése érdekében új ármegállapítást kell kérni azonos cikknek eltérő minőségben való előállítása esetén.

(5) Ha az árjegyzékekhez fűzött utasítás értelmében minőségi osztályok szerinti árakat kell megállapítani, az árhatóság által megállapított ár -feltéve, hogy az ármegáliapító rendelkezés mást nem tartalmaz- a szabványnak, ilyen hiányában a szakmai szokványoknak megfelelő első osztályú minőségi árura értendő. Minőségileg csökkent értékű, vagy a szabványnak meg nem felelő termékek után az árhatóság által megállapított alacsonyabb árat kell számítani.

(6) Az árak helyes arányainak biztosítása érdekében új ármegállapítási kérelem előterjesztésénél, illetve elbírálásánál a jóváhagyott éves önköltségi tervben megtervezett normákat és rezsikulcsokat kell számításba venni. A költségek elosztásának irányelveit az év folyamán az árvetésnél sem szabad megváltoztatni.

(7) Egyedi gyártású cikkeknél a hasonló cikkekre megállapított áraktól (típus ár) való eltérés' külön ki kell mulatni. #

(8) Tömeg vagy sorozat gyártásnál az új termékekre számított árnak a rokon, vagy hasonló cikkek érvényes áraival arányban kell iennie.

(9) Az árvetések helyességéért a vállalat (ipari központ, tröszt) vezetője és az általa az árvetés készítésével megbízott alkalmazott a felelős.

7. § (1) A:: árvetésbe a 6. §-ban meghatározott nyereségen felül a forgalmiadót kell beállítani. Nem szabad forgalmiadót számítani azoknál a termékeknél, amelyek forgalmiadó alól mentesek.

(2) Azok a termelőeszközök és építési anyagok, amelyek a jelen rendelet I. mellékletében fel vannak sorolva, beruházási cikkeknek tekintendők. A beruházási cikkek állami szervek, intézetek, intézmények, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső termelő és nagykereskedelmi vállalatok részére történő szállítása mentes a forgalmiadó alól. Ha á beruházási cikket a termelő, vagy nagykereskedelmi vállalat nem állami szerv, intézet, intézmény, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső termelő, vagy nagykereskedelmi vállalat, hanem más részére szállítja a beruházási cikkre megállapított árai olyan összeggel köteles a szállító vállalat emelni, amennyit a cikknek a rendelet 1. számú mellékletében feltüntetett forgalmiadója kitesz. A beruházás: cikk termelői árához - amennyiben kereskedelmi ár külön megállapítva nincsen - a kereskedelmi vállalat a részére engedélyezett haszonkulcsnak megfelelő összeget külön felszámíthatja.

(3) Azokra a termékekre, melyek mint alapanyagok, vagy félgyártmányok iparon, vagy iparágon,

Illetve iparcsoporton belül adómentesen ruházhatók át, kétféle árat kell megállapítani:

a) forgalmiadó nélkül számított árat, amely az iparon, illetve iparágon, vagy iparcsoporton belüli szállításokra és

b) forgalmiadóval együtt számított árat, amely minden más szállításnál érvényes.

8. § (1) Az újonnan megállapított termelői árakat az 1952. évi január hó 1. napjától kezdődőleg teljesített szállításoknál kell alkalmazni.

(2) A jelen rendelettel hatálybaléptetett árakat akkor is alkalmazni kell, ha a szállítási szerződésiben (megrendelésben) eltérő árak vannak kikötve, mégpedig abban az esetben is, ha a vevő részéről korábban már fizetés történt.

(3) Ha a korábban kötött szállítási szerződés, | vagy megrendelés alapján az 1952. évi január hó 1. napja előtt az eladó (szállító) már részszállítást teljesített, a részteljesítést az 1951. évi december hó 31. napjáig érvényes - szerződéses - áron, a további teljesítést azonban már az 1952. évi január hó I. napjától kezdődőleg érvényes áron kell elszámolni.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, akkor is, ha a szállító részkeresetei adott, szállítás azonban - az érvényes rendelkezések alapján - ténylegesen nem, hanem csupán jelképesen történt.

(5) A termelői árakat (bruttó termelői árakat) kell alkalmazni akkor is, ha az áru külföldi kivitel céljából kerül átadásra.

B) Kisipari szövetkezetek árai

9. § (1) Kisipari szövetkezetek általában az állami-árakat kötelesek alkalmazni akkor, ha az általuk szállított árucikk minőségben és kivitelben az állami vállalatok állal termelt hasonló árucikknek megfelel.

(2) Ha a kisipari szövetkezet az állami vállalatok hasonló gyártmányaitól eltérő kivitelű és minőségű termékei hoz forgalomba, a kivitel és minőség eltérésének megfelelő szövetkezeti árat kell számára megállapítani.

(3) Azon a címen, hogy a kisipari szövetkezet az általa felhasznált anyagot magasabb áron szerzi be, illetőleg hogy termelési költségei a berendezésének korszerűtlensége következtében eltérők, az állami árnál magasabb ár megállapításának nincs helye. Az ebből eredő önköltségi különbözetek a forgalmiadó kulcsának megállapításánál vétetnek figyelembe

10. § (1) A kisipari szövetkezetek által előállított olyan gyártmányokra, amelyekre állami ár megállapítva nincs, szövetkezeti árat kell megállapítani.

(2) A szövetkezeti árakat a jelen rendelet mellékleteként megjelent Szövetkezeti Árak Jegyzéke tartalmazza. A Szövetkezeti Árak Jegyzéke a Terv-nyomtatványboltban (Budapest, V., Szt. István tér 4. sz.) szerezhető be.

(3) A szövetkezetek a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődőleg kizárólag az Országosan Egységes Árak Jegyzékének Új Sorozatában, illetőleg a Szövetkezeti. Árak Jegyzékében feltüntetett árakat alkalmazhatják,

11. § (1) A szövetkezetek az általuk termelt olyan árucikkekre, amelvekre sem állami ár, sem szövetkezeti ár jelen rendelettel hatálybaléptetett árjegyzékekben megállapítva nincsen, további intézkedésig az Országos Tervhivatal elnökétől ármegállapítást tartoznak kérni. A kérelmet a Helyi Ipar Igazgatóságánál kell benyújtani és ahhoz árvetést, és mintát vagy műszaki leírást kell csatolni.

(2) A szövetkezetek az általuk rendszeresen forgalomba hozott, vagy sorozatban gyártott termékeket csak az ár előzetes jóváhagyása után hozhatják forgalomba akkor, ha a tervévben a vonatkozó gyártmány fajtából összesen 59.000.- Ft értéket meghaladó termelésük várható.

(3) Ha a tervévben várható termelés a gyártmányfajtából 50.000.- Ft éTtéket nem haladja meg, a szövetkezet az ármegállapitási kérelmének előterjesztésével egyidejűleg az árut forgalomba hozhatja. Ha azonban az árhatóság a megállapítani kért árat módosítja, a szövetkezet az általa ideiglenesen érvényesített árat módosítani köteles.

(4) Nem szabad előzetes ármegállapítás nélkül forgalomba hozni olyan cikket, mely után a szövetkezet állami támogatást igényel.

(5) A kisipari szövetkezetek állal kizárólag helyi szükséglet kielégítésére előállított olyan termékek árát, amelyeket sem az Országosan Egységes Árak Jegyzéke Uj Sorozat, sem a Szövelkezeti Árak Jegyzéke nem tartalmaz, a szövetkezetek maguk kötelesek kiszámítani. Az árvetéseket minta vagy műszaki leírás csatolásával jóváhagyásra az illetékes megyei (fővárosi) tanács végrehajtóbizottságához a forgalombahozatallal egyidejűleg be kell nyújtani. Az árvetések elkészítésénél és elbírálásánál a jelen rendeletben foglalt irányelveket kell alkalmazni. A megyei (fővárosi) tanács végrehajtó-bizottsága a helyi ármegállapítások jóváhagyásának másolatát a Helyi Ipar Igazgatóságához küldi meg. Az árvetéseknek a megyei (fővárosi) tanács- . hoz történő benyújtásával a szövetkezet által kiszámított árak érvényesíthetők. A megyei (fővárosi) tanács egyes - helyi szükséglet kielégítése szempontjából sem jelentős - szövetkezeti gyártmányok tekintetében az árak jóváhagyását illetőleg további könnyítéseket engedélyezhet, esetleg felmentést adhat.

12. § (1) Kisipari szövetkezetek árvetéseiket a B. M. Helyi Ipar Igazgatósága mindenkor érvényben lévő utasításainak megfelelően tartoznak elkészíteni.

(2) Az árvetésbe állított munkabér és rezsiköltség együttes összege nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a szövetkezet 1951. évi december hó 1. napján jogszerűen árvetésbe állíthatott. Ennek megfelelően a szövetkezet rezsikulcsait anynyival köteles csökkenteni, amennyivel árvetésébe a munkabért magasabb összegben állítja be.

13. § (1) Kisipari szövetkezet termelői árat általában csak a nagykereskedelmi és külkereskedelmi vállalatok részére való eladás esetén érvényesíthet; kiskereskedelmi vállalat, illetőleg kiskereskedő részére történő eladásainál nagykereskedelmi árat, fogyasztó részére történő eladásainál pedig fogyasztói árat kell alkalmaznia. A szövetkezet a nagykereskedelmi, illetőleg fogyasztói ár és a termelői ár közötti különbözetet árkíegyenlítési forgalmiadó címén befizetni köteles.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan kisipari szövetkezetekre, melyek rendszeresen és kizárólag csak fogyasztókat szolgálnak ki. A kizárólag mérték után. dolgozó kisipari szabó és cipész szövetkezetek, továbbá a kizárólag javítási munkával foglalkozó szövetkezetek a fogyasztókat termelői áron szolgálhatják ki és árki egyenlítési forgalmiadó fizetésére nincsenek kötelezve.

14. § (1) Kisipari szövetkezetek által közvetlenül a fogyasztótól felvett megrendelésekre előállított árucikk árát a szövetkezet maga köteles kiszámítani; felszámításra kerülő ár általában nem lehet magasabb, mint az 1951. évi december hó 1. napja előtt alkalmazott ár.

(2) Az 1951. évi december hó 1. napja előtt érvényesített árat sem munkabér emelkedés, sem pedig a felhasznált segéd- és üzemanyagok árának emelkedése címén felemelni nem szabad.

Ha a kisipari szövetkezet közvetlenül fogyasztótól felvett megrendelés kivitelezéséhez a szövetkezet által adott nyersanyag)! Is felhasznál, az 1951. évi december hó 1. napján érvényben volt árát annyival emelheti, amennyivel a felhasznált nyersanyag ára az 1951. évi december hó 1. napját követően emelkedett, felszámíthatja ezenfelül az anyagárkülönbözet forgalmiadójál is.

15. § (1) A szövetkezetek által teljesített ipari és egyéb gazdasági jellegű szolgáltatásoknak (pl. villany, gázszolgáltatás, javítási munkák, fodrász-ipari munkák, fényképészeti munkák) az 1951. évi december hó 1. napján érvényben volt árát - ha csak az illetékes árhatóság másként nem rendelkezett - emelni nem szabad akkor sem, ha a segédanyagok, üzemanyagok, vagy munkaeszközök ára megváltozott.

(2) A lábbelijavítás és üvegezés dijára vonatkozólag a vonatkozó árjegyzéken fogalt árak mértékadók.

16. § (1) A szövetkezeti konfekció ipar különösen a gyermekruha konfekció ipar - számára megállapított termelői árak és az indokolt önköltségi ár közötti különbözetet állami támogatásból kell fedezni.

(2) A szövetkezetek az ártámogatást igénylő confekcionált árukat a nagykereskedelmi vállalatoknak az indokolt és az Országos Tervhivatal elnöke által jóváhagyott önköltségi áron számlázhatják.

(3) A nagykereskedelmi vállalatok a (2) bekezdés alapján számlázott ár és a megállapított termelői .ár közötti különbözetet a pénzügyminisztéiumtól, mint ártámogatást igényelhetik. Az elszámolás módozatait a pénzügyminiszter külön szabályozza.

(4) Nem igényelhetnek támogatást a kisipari szövetkezetek az olyan konfekcionált áruk titán, melyeket nem a nagykereskedelemnek szállítanék, továbbá, amelyeknek termelői és önköltségi árát az illetékes árhatóság előzetesen nem hagyta jóvá.

C) Kisiparosok termelői árai

17. § (1) A kisiparosok azokat az árakat és díjakat, amelyeket szolgáltatás, vagy, munkateljesítmény (javítás, szerelés stb.) ellenértékeképpen az 1951. évi december hó 1. napján érvényesíthettek, semmiféle címen sem emelhetik.

(2) A szolgáltatás, vagy munkateljesítmény ára (díja) nem emelhető akkor 6em, ha a kisiparos által felhasznált segéd-, vagy üzemanyag ára megváltozóit.

(3) A lábbelijavítás és üvegezés díját a kisiparos a vonatkozó árjegyzék alapján tartozik felszámítani.

18. § (1) A kisiparosok az általuk adott nyersanyagából készített árukért 1951.évi december hó 1. napján érvényesített árakat sem munkabér emelés, sem anyagár emelés, sem egyéb címen nem emelhetik.

(2) A következő szakmákban:

a) cipész,

b) szíjgyártó és nyerges,

c) bőröndös és bőrdíszműves,

d) kovács,

e) faesztergályos,

f) bognár.

g) fogyasztásra szánt faipari tömegcikk,

h) járműgyártó,

i) cementáru készítő,

j) kárpitos (készre dolgozott bútorok kivételével,

k) orvosi műszerész,

l) textil és ruházat (kötszövő, szabó stb.).

m) építőiparosok (kőművesek, kőfaragók, ácsok, épület- és portálasztalosok),

n) hangszerkészítők

a kisiparos az 1951. évi december hó 1. napján érvényesíted árait összegszerűen (nem százalékosan) annyival jogosult emelni, amennyi az általa adott nyersanyag beszerzési ár emelkedésének megfelel; a segéd- és üzemanyag drágulás címén áremelésnek helye nincs.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett szakmában dolgozó kisiparos eladási árait változtatni kívánja, köteles ezt a szándékát az 1951. évi december hó 1. napján-érvényben volt anyagárak fis az 1952. évi január hó 1. napjától- kezdődőleg érvényes anyagárak mellett készített árvetéseinek csatolása mellett bejelenteni és ármegállapítást kérni. A bejelentést, illetőleg a kérelmet az illetékes megyei (fővárosi) tanács végrehajtóbizottságához kell benyújtani. A (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő új árakat a kisiparos a bejelentés megtételétől kezdve érvényesítheti mindaddig, míg az illetékes árhatóság a kérelem alapján az árat megállapítja.) A kizárólag helyi szükséglet kielégítésére szolgáló és nem jelentős kisipari gyártmányok tekintetében a megyei (fővárosi) tanács az árvetések benyújtása alól felmentést adhat.

(4) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések csak a kisiparos által rendszeresen gyártott és kereskedelem részére szállított cikkekre vonatkoznak. Közvetlenül fogyasztók részére megrendelésre készülő áruknál a kisiparos a jelen §-ban fogtalt rendelkezések szerint köteles eljárni, de külön ármegállapítási kérelmet előterjesztenie nem kell. Amennyiben az ilyen cikkek készítéséhez a kisiparos a sajátjából is használ fel nyersanyagot, az 1951. évi december hó 1. napján érvényben volt árat csak annyival emelheti, amennyivel a felhasznált nyersanyag ára azóta emelkedett.

19. § (1) Azokért a kisipari készítményekért, melyeknek árait, a jelen rendélettel hatálybaléptetett árjegyzék tartalmazza, a kisiparos az árjegyzékben feltüntetett árnál magasabb árat nem érvényesíthet. Ezek tekintetében a 18. § rendelkezéseit alkalmazni nem lehel.

(2) A bőröndös és bőrdíszműves szakmában a kisiparos a 18. § értelmében számított árhoz az árkiegyenlítésí forgalmiadót jogosult külön felszámítani.

20. § (1) A gyermekruha konfekciót gyártó kisiparosok áraikat nem változtathatják. Ha az új nyersanyagárak mellett a kisiparos számára a gyermekruha előállítása veszteséges, állami támogatást kérhet azokra a szállításaira, amelyeket kizárólag nagykereskedelmi vállalat részére teljesít.

(2) Az ártámogatás iránti kérelmet az Országos Tervhivatal elnökéhez címezve a Kisiparosok Országos Szabadszervezetének Központjánál kell benyújtani, amely azt javaslatával együtt továbbítás végett a Helyi Ipar Igazgatóságához feszi át. A kérelemhez csatolni kell a régi és az új árvetést, valamint az átvevő nagykereskedelmi vállalat igazolását az eredeti kisipari termelői árra és a jelenleg érvényes fogyasztói árra vonalközökig.

(3) Amennyiben az Országos Tervhivatal elnöke a támogatást engedélyezi és összegszerűleg is meghatározza, a kisiparos az igazolást kiállító nagykereskedelmi vállalat részére teljesített szállításainál az ártámogatás mértékével (összegével) magasabb árat érvényesíthet. Az ártámogatásnak megfelelő összeget a nagykereskedelmi vállalati részére a pénzügyminisztérium - külön szabályozott módon - téríti meg.

21. § (1) A kisipari szövetkezetekre vonatkozó 13. íjban foglalt rendelkezéseket a kisiparosokra is értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) Ha a 18. § (2) bekezdésben említett szakmában dolgozó kisiparos által érvényesíthető termelői árat a tényleg érvényesíthető kisipari ár [19. § (1) bekezd és meghaladja, a különbözetet a kisiparos árkiegyenlítési forgalmiadó címén befizetni köteles.

22. § A kisiparosokra vonatkozó rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a háziiparosokra is.

III. Nagykereskedelmi árak

23: §

(1) A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően a nagykereskedelmi vállalatok az Országosan Egységes Árak Jegyzékének Új Sorozatban feltüntetett nagykereskedelmi eladási árakat kötelesek alkalmazni.

(2) A nagykereskedelmi vállalatok maguk kötelesek kiszámítani a nagykereskedelmi eladási árat az olyan árucikkeknél, amelyek a jelen rendelettel hatálybaléptetett árjegyzékekben szerepelnek, de nagykereskedelmi áruk megállapítva nincsen.

(3) Az előbbi bekezdésben említett esetekben a nagykereskedelmi árat úgy kell kiszámítani, hogy a termelői árhoz hozzá kell adni a jelen rendelet II. melléklete szerint megállapított nagykereskedelmi haszonkulcsnak megfelelő összeget. A nagykereskedelmi vállalat egyidejűleg a fogyasztói árat is kiszámítani és eladás esetén a kiskereskedővel közölni köteles.

(4) Ha a szakmai árjegyzékekhez fűzött utasítás ezt kifejezetten megengedi, a termelői árhoz a szállítási és esetleg a csomagolási költségeket hozzá lehet számítani. Egyébként azonban az árat semmiféle címen növelni nem szabad.

24. § (1) Ila valamely árucikkre az . illetékes árhatóság a fogyasztói árat megállapította, de a nagykereskedelmi ár megállapítva nincs, a nagykereskedelmi árat a nagykereskedelmi vállalat úgy köteles kiszámítani, hogy a fogyasztói árból levonja a jelen rendelet II. mellékletében megállapított kiskereskedelmi haszonkulcsnak megfelelő összeget.

(2) A nagykereskedelmi vállalatot a nagykereskedelmi ár és a termelői ár között mutatkozó különbözetből csupán akkora összeg illeti, amely a rendelet II. mellékletében felsorolt nagykereskedelmi haszonkulcsnak megfelel. A termelői ár és az indokolt beszerzési ár közötti különbözetet a nagykereskedelmi vállalat árkiegyenlitési forgalmiadó címén befizetni köteles.

25. § (1) Minden nagykereskedelmi vállalat köteles 1952. évi február hó 29. napjáig az általa forgalombahozott árucikkekről a fogyasztói és nagykereskedelmi eladási árat feltüntető árjegyzéket készíteni és azt megfelelő módon és példányszámban - esetleg nyomtatás útján - sokszorosítani. Az árjegyzék egy példányát a vállalat igazgatója és főkönyvelője által aláírva és a vállalat pecsétjével ellátva, a felügyeletet gyakorló minisztériumhoz fel kell terjeszteni.

(2) Ha az árjegyzékben felsorolt cikkek vagy azoknak árai megváltoznak, gondoskodni kell az árjegyzék kiegészítéséről, illetőleg - szükség esetén - újból való kiadásáról. Az árjegyzék kiegészítése vagy újból való kiadása esetén az előbbi bekezdésben foglaltak irányadók.

IV. Fogyasztói árak

26. § (1) A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődő-leg az Országosan Egységes Arak Jegyzékének Uj Sorozatában feltüntetett fogyasztói áraknál magasabb árakat érvényesíteni nem szabad.

(2) Az élelmiszerek, egyéb mezőgazdasági, ipari termékek és italáru'k fogyasztói árai csak az állami ipari uzeif.e.ktől és az állami nagykereskedelemtől a vonatkozó árjegyzékben feltüntetett nagybani áron beszerzett árukra, továbbá az - így beszerzett nyersanyagokból előállított termékekre vonatkoznak.

27. § (1) Ha valamely árucikk fogyasztói árát az árhatóság összegszerűen nem állapította meg, az eladó fogyasztói ár megállapítását az árucikk forgalombahozatala előtt az árhatóságtól kérni köteles. A fogyasztói ár megállapítására irányuló kérelmet a belkereskedelmi minisztériumhoz kell benyújtani, a kérelemben elő kell adni az ármegállapításhoz szükséges adatokat és csatolni kell a vonatkozó árvetést és műszaki leírást (mintát). 1952. évi március hó 1. napjáig minden új fogyasztói ár megállapításához az Országos Tervhivatal elnökének előzetes hozzájárulása szükséges.

(2) A fogyasztói ár megállapítását a termelő köteles kérni. A fogyasztói ár megállapításának kérése előtt a termelői árat az illetékes árhatósággal jóvá kell hagyatni. A termelői árat jóváhagyó álhatóság - fogyasztói ár megállapítása érdekében - a kérelmet a belkereskedelmi minisztériumhoz hivatalból átteszi.

(3) A kereskedelmi vállalat (kereskedő) köteles kérni a fogyasztói ár megállapítását, ha raktárán lévő árucikkre az árjegyzék fogyasztói árat nem tartalmaz, vagy ha kisiparostól olyan árucikket vásárol, amelynek termelői ára a jelen rendelet értelmében nem változik meg.

(4) Az árhatóság által megállapított fogyasztói árhoz azoknál a cikkeknél, amelyeknél ezt az árjegyzékhez fűzött utasítás kifejezetten megengedi, a kereskedő az árunak nagykereskedelmi vállalat telepéről a saját telepére szállításával felmerült költségeket hozzászámíthatja. Erre a körülményre a nagykereskedelmi vállalat a kiskereskedő figyelmét a számlábén felhívni köteles.

(5) Az előbbi bekezdésben említett esettől eltekintve, az árhatóság által megállapított fogyasztói árakhoz sem a szállítási községeket, sem más költségét hozzászámítani nem szabad.

28. § (1) A kereskedelmi vállalat (kereskedő) a Jelen rendelet hatálybaléptekor raktári készletén lévő áru új fogyasztói árát maga köteles az árjegyzék szerint kiigazítani.

(2) Ha a készletben lévő áru az árjegyzékbe felvéve nincsen és a belkereskedelmi minisztérium annak a fogyasztói árát az 1951. évi december hó 2. napja után nem állapította meg, a kereskedelmi vállalat (kereskedő) köteles az 1952. évi január hó 5. napjáig a belkereskedelmi minisztériumtól fogyasztói ár megállapítását kérni [27. § (3) bekezdés].

(3) Ha a (2) bekezdéseben említett áru kisiparostól, őstermelőtől, vagy más helyi forrásból származik és állami kereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet raktári készletében van, ennek árát a nagykereskedelmi vállalattól beszerzett (központi árukészletből származó) hasonló áru új fogyasztói árának alapulvételével a vállalat vagy szővetkezet maga számítja ki. Az így kiszámított ár jóváhagyását a vállalat vagy szövetkezet vezetője legkésőbb az 1952. évi január hó 5. napjáig a belkereskedelmi minisztériumtól köteles kérni. A kérelmet az illetékes megyei tanács végrehajtóbizottságának kereskedelmi osztályánál kell előterjeszteni. A jóváhagyás megtörténtéiig az árut a vállalat, illetőleg szövetkezet vezetője által kiszámított áron kell értékesíteni.

29. § A belkereskedelmi miniszter az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben állami kereskedelmi vállalatoknak engedélyt adhat arra, hogy a nagykereskedelmi, illetőleg a fogyasztói árat maguk állapíthassák meg utólagos bejelentés melleit az olyan kisipari, vagy szövetkezeti termékekre vonatkozólag, amelyeknél a termelői ár nem változott. Ez az engedély kiterjeszthető olyan kisipari, vagy szövetkezeti termékek árának megállapítására vonatkozólag is, melyeknél az ár csupán a nyersanyag árának emelkedésvel módosult és a választék amellett, hogy egy-egy árufajtából csupán egyes darabok kerülnek egyszerre megrendelésre, igen széleskörű.

30. § (1) A fogyasztói ár kiszámításánál a jelen rendelet II. számú mellékletében, foglalt haszonkulcsokat kell alkalmazni.

(2) Ha valamely árucikknél az alkalmazandó haszonkulcsok tekintetében vita merül fel, a belkereskedelmi miniszter dönt.

(3) A hüvelyes, burgonya, hagyma, gyümölcs, j zöldség, tojás, baromfi, vad és más idényjellegű, vagy gyorsan romló áruk körében a rendelet mellékletében feltüntetett haszonkulcsok évi átlagnak tekintendők, amelyektől a belkereskedelmi miniszter idényszerűen eltérő (alacsonyabb vagy magasabb) haszonkulcsok alkalmazását rendelheti el.

31. § Lábbelikészítés és lábbelijavitás céljára eladott bőrárukért a nagykereskedelmi vállalatok fogyasztói árat kötelesek érvényesíteni.

V. Nagykereskedelmi és fogyasztói árak alkalmazása

32. §

(1) A jelen rendelettel egyidejűen hatály balépö úi árakat akkor is alkalmazni kell, ha az eladó a korábban megrendelt árut még nem szállította le.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés azokra a jogügyletekre, amelyeket magánszemélyek a maguk, vagy családjuk személyes- és háztartási szükségleteit szolgáló beszerzések céljából állami kiskereskedelmi, állami helyi ipari vállalatokkal, kisipari szövetkezetekkel, magánkig iparosokkal vagy magánkiskereskedőkkel kötöttek, feltéve, hogy ezt a körülményt kellő módon (pl. megrendelési könyv, megrendelő jegy) igazoljál;. Ilyen esetekben az ügyletkötés idején érvényben volt árakat kell alkalmazni.

33. § (1) Raktári készletben lévő áruk eladása esetén pedig az eladáskor érvényben lévő árakat kell érvényesíteni,

(2) Az árucikkért az. új fogyasztói árat kell érvény ejteni akkor is, ha azon a régi fogyasztói ár maredandó módon (égetéssel, beütéssel, vagy nyomással) fel van tüntetve.

34. § A hatóságilag megállapított árból állami vállalattól engedményt sem magánosok, sem államigazgatási szervek, állami intézetek, intézmények, vállalatok, tömegszervezetek részére való eladás esetén nem adhatnak.

35. § A nem központi árukészletből származó, hanem közvetlenül őstermelőktől beszerzett árucikkeket a kiskereskedelmi vállalat (kiskereskedő) a tényleges, és igazolt beszerzési ár alapján a jelen rendelet II. számú mellékletében feltüntetett haszonkulcsok alkalmazásával kiszámított .áron hozhatja forgalomba.

36". §

Amennyiben a fennálló jogszabályok másként nem rendelkeznek, a kereskedelmi eladási ár alapjául szolgáló számlákat, kötleveleket, jegyzékeket, körleveleket és magát az árvetést az ellenőrzés., céljára két évig meg kell őrizni. Ezt a megőrzési határidői onnan kell számítani, amikor az ugyanabból a beszerzésből származó teljes árumennyiség eladása megtörtént.

VI. Vegyes rendelkezések

37. § (1) A jelen rendelet hatálybalépéséiül kezdődőleg az 500800/1951. OT-ÁH rendelettel (Tervgazdasági Értesítő XII. 2.) életbeléptetett Módosított Árak Jegyzéke helyett a jelen rendelettel hatálybalépő Országosan Egységes Árak Jegyzékének Uj Sorozatához tartozó füzeteket (árjegyzékeket) kell. alkalmazni.

(2) A korábban közzétett Országosan Egységesen Megállapított Árak Jegyzékéhez tartozó füzetek (régi árjegyzékek) közül alkalmazni csak azokat szabad, amelyet a jelen rendelettel hatályba-lépő Országosan Egységes Árak Jegyzékének Új Sorozatában nem szereplő cikkekre (cikkcsoportokra, szakmákra) vonatkoznak.

38. § (1) A jelen rendélet hatálybalépésével egyidejűleg a rendelet III. mellékletében feltüntetett rendeletek és leiratok egészükben, vagy a mellékletben közzétett részleteikben hatályukat vesztik.

(2) A 600100/1951. (XII. 2.) OT-ÁH rendeletnek az árkülönbözetek befizetésére vonatkozó és ezzel összefüggő rendelkezései amennyiben a jelen rendelettel nem ellentétesek -érintetlenül maradnak, egyébként ez a rendelet is hatályát veszti.

(3) A jelen rendelet III. mellékletében felsorolt jogszabályokon kívül hatályukat vesztik a jelen rendelettől eltérő korábbi jogszabályok és egyéb árhatósági rendelkezések is.

39. § A jelen rendelet 1952. évi január hó 1. napján lép hatályba.

Vas Zoltán s. k.,

az Országos Tervhivatal elnöke.