1/1952. (I. 5.) PM rendelet

a belföldi forgalomban fizetendő forgalmi adókról

I. FFJEZET

Általános rendelkezések

1. §

(1) Forgalmi adó alá esik a belföldön folytatott önálló gazdasági (kereseti) tevékenység körében teljesített áruszállítás vagy bármilyen más szolgáltatás és munkateljesítés. Forgalmi adót kötelesek ezért fizetni az állami, szövetkezeti és bármely más formában működő vállalatok, valamint egyéb üzemek (üzletek), ha a jelen rendelet alapján forgalmi adó alá eső áruszállítást, más szolgáltatást vagy munkateljesítést végeznek.

(2) A Magyar Népköztársaság területén folytatott önálló gazdasági (kereseti) tevékenység körében teljesített áruszállítás, szolgáltatás vagy munkateljesítés forgalmi adó alá esik, még abban az esetben is, ha a vállalat vagy üzem (üzlet) részben vagy egészben más állami vagy más állampolgár tulajdonában van.

(3) Az adókötelezettségre nincs befolyással, hogy a gazdasági (kereseti) tevékenységet fő- vagy mellékfoglalkozásként folytatják-e. Az adófizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha az áruszállítás, a szolgáltatás vagy a munkateljesítés veszteséges. A forgalmi adót akkor is meg kell fizetni, ha a forgalmi adóköteles áruszállítás vagy a munka végzése hatósági rendelkezés alapján történt. A forgalmi adót meg kell fizetni olyankor is, amikor a kereseti tevékenységet iparigazolvány, iparengedély vagy más hatósági engedély nélkül folytatják.

(4) Nem kötelesek forgalmi adót fizetni azok a közületi gazdasági szervek (intézmények), amelyek vállalatszerű tevékenységet nem folytatnak vagy önálló gazdasági elszámolásuk nincs, illetőleg, amelyeknek bevételei teljes (bruttó) összegükben költségvetési bevételi számlára folynak be és kiadásaikat is költségvetési hitelből fedezik.

(5) A forgalmi adóköteles tevékenység természete, illetőleg a tevékenység tárgya szerint a forgalmi adó fajai a következők:

a) termelői forgalmi adó,

b) árkiegyenlítési forgalmi adó,

c) fényűzési forgalmi adó,

d) szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adója.

II. FEJEZET

Termelői forgalmi adó

2. §

Termelői forgalmi adókötelezettség.

(1) Termelői forgalmi adó alá esnek azoknak a vállalatoknak (üzemeknek) az áruszállításai, amelyek:

a) saját számlára végeznek áruelőállítást (termelést), kitermelést vagy kisforgalom számára kiszerelést;

b) olyan áruk forgalomba hozatalával foglalkoznak, amelyeket termelői forgalmi adó alá nem eső forgalomban közvetlenül az előállítótól (termelőtől) szereznek meg, ideértve a használt tárgyak értékesítését is.

(2) Termelői forgalmi adó alá esik a marhalevél kötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágása is.

3. §

Áruelőállítás, kitermelés, kisforgalom számára kiszerelés

(1) A termelői forgalmi adókötelezettség szempontjából saját számlára történő áruelőállításnak (termelésnek) vagy kitermelésnek kell tekinteni, ha az adóalany a saját tulajdonában lévő anyagok felhasználásával készít - akár raktárra, akár megrendelésre - árukat, illetőleg, ha a saját vagy a bérelt földterület bányászati anyagát, faállományát vagy a természetes jeget saját költségén termeli ki. Az az adóalany, aki az áruelőállítást vagy a kitermelést nem saját számlájára, hanem bérmunkában végzi, a 14. § rendelkezései szerint köteles forgalmi adót fizetni. A megrendelő azonban a részére bérmunkában előállított (termelt), kitermelt áru után éppen úgy köteles termelői forgalmi adót fizetni, mintha az árut saját számlára maga állította volna elő.

(2) Termelői forgalmi adóköteles tevékenységnek minősül az erdőgazdálkodás, nádgazdálkodás, haltenyésztés, a halászat, a mesterséges gombatenyésztés és a marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágása is.

(3) A termelői forgalmi adókötelezettség szempontjából közfogyasztásra történik az állatok levágása minden olyan esetben, amikor a levágott állat husát az érvényben lévő állategészségügyi szabályok szerint csak hatósági húsvizsgálat után szabad forgalomba hozni, vagy bármilyen célra felhasználni. Így közfogyasztásra történő vágásoknak minősülnek többek között a hús- és fehéráruk értékesítése céljából történő vágások, a vállalatok által a dolgozóik élelmezésére végzett vágások, a vállalati étkezdék, beszerzési csoportok vágásai, a laktanyák, nevelőintézetek, fogházak, kórházak, szegényházak, népkonyhák és minden - ételek kiszolgálásával foglalkozó - vendéglátó üzem által végzett vágások stb. Termelői forgalmi adót kell fizetni akkor is, ha a magánfogyasztásra levágott állat husának (fehérárujának) egy részét értékesítik.

(4) Minden áru általában csak egyszer, az előállítónál (termelőnél), kitermelőnél esik termelői forgalmi adó alá. A már megadózott árunak változatlan állapotban történő további forgalma (kereskedelmi forgalom) újabb termelői forgalmi adó alá nem esik. Abban az esetben azonban, ha a termelői forgalmi adóval megadózott árut alap- vagy segédanyagként használják fel, vagy tovább megmunkálják vagy kisforgalom számára kiszerelik, az így készült áru újból termelői forgalmi adó alá esik.

(5) Ha az adózottan beszerzett árukon olyan továbbmegmunkálást (átdolgozást, festést, díszítést, stb.) végeznek, amelynek során az áru jellege nem változik meg, abban az esetben kell termelői forgalmi adót fizetni, ha a továbbmegmunkálás eredményeképpen legalább 50% értékemelkedés mutatkozik. Az értékemelkedés kiszámításánál a megmunkálás alá vett áru beszerzési ára és a megmunkált áru eladási ára közötti különbözetet kell figyelembe venni.

(6) A kisforgalom számára történik a kiszerelés akkor, ha az áru rendszerint az előállító vagy kiszerelő eredeti (bontatlan) csomagolásában és nem a csomag felbontása után kimérve vagy a csomagból kivéve egyéb módon kerül a fogyasztóhoz. Kisforgalom számára kiszereltnek kell tekinteni azt az árut is, amit természete szerint vagy hatósági rendelkezés folytán csak csomagolva lehet forgalomba hozni. A kártya papirosokon, korongokon, karikákon, csévéken, továbbá motringokban, gombolyagokban és bármilyen más módon kicsinybeni eladásra előkészített fonalak még akkor is kisforgalom számára kiszerelt áruknak minősülnek, ha csomagolva nincsenek. A kisforgalom számára történő kiszerelés mentesül a termelői forgalmi adó alól, ha a kiszerelés folytán az áru értéke a kiszerelési költségeket meghaladó mértékben nem emelkedik.

(7) Ha az áruelőállító (termelő) vagy kitermelő vállalatok áruikat nem sajátmaguk, hanem ipari elosztó (értékesítő) szervek útján hozzák forgalomba, a pénzügyminisztérium engedélyt adhat arra, hogy az előállító vállalatok helyett az ipari elosztó (értékesítő) szervek fizessék a forgalmi adót. Ilyen esetekben az árunak az ipari elosztó (értékesítő) szervek részére történő átadása alkalmával az előállító (termelő) vagy kitermelő vállalat forgalmi adót fizetni nem köteles. A forgalmi adót az ipari elosztó (értékesítő) szerv akkor köteles megfizetni, amikor az árut a kereskedelem részére, vagy közvetlenül a felhasználó vállalatok részére értékesíti.

4. §

Termelői forgalmi adó alá nem eső tevékenységek

(1) A mező- és szőlőgazdaság, a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a méhészet, az állattenyésztés és a vadászat nem esik termelői forgalmi adó alá. Az ezekből a tevékenységekből származó termékek után az 5. §-ban foglalt rendelkezések szerint a felvásárló vállalatok (üzletek) kötelesek termelői forgalmi adót fizetni. Abban az esetben azonban, ha a jelen bekezdésben említett tevékenységek folytatói a termékeket a háztartási kereteket meghaladó berendezések segítségével iparcikké feldolgozva hozzák forgalomba, az iparcikkek forgalombahozatala alkalmával termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Termelői forgalmi adót kell fizetni a marhalevélkötelezettség alá eső állatok levágása esetén is, ha az állat husát (fehéráruját) közfogyasztásra használják fel, illetőleg értékesítik.

(2) Nem esik termelői forgalmi adó alá a háziipar, amennyiben a háziiparos a tevékenységét otthonában legfeljebb a vele közös háztartásban élő családtagjai közreműködése mellett kézierővel vagy legfeljebb emberi erővel meghajtott géppel folytatja. Nem lehet háziiparosnak tekinteni azt a személyt, aki tevékenységét iparengedély alapján folytatja. A jelen bekezdésben foglalt rendelkezések hatálya nem terjed ki a háziipari szövetkezetek áruelőállítási tevékenységére.

(3) Nem esik termelői forgalmi adó alá a képzőművészeti tevékenység.

5. §

Adózatlanul beszerzett áruk termelői forgalmi adója

(1) A mező- és szőlőgazdaság, a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a méhészet, az állattenyésztés és a vadászat a 4. § rendelkezései szerint nem esik forgalmi adó alá, ezért ezeknek a tevékenységeknek a folytatói a termékeiket termelői forgalmi adó lerovása nélkül értékesítik. Ezekből a tevékenységekből származó termékek után a termelői forgalmi adót azoknak a felvásárló (gyűjtő) vállalatoknak (kereskedőknek) kell megfizetni, amelyek a felvásárolt termékeket kereskedelmi forgalomba hozzák. A felvásárolt termékek után termelői forgalmi adót köteles fizetni az a feldolgozó vállalat is, amely iparcikké feldolgozás céljából a felvásárló szervek kikerülésével közvetlenül szerez be termékeket.

(2) Az a felvásárló (baromfi-, toll- és gyapjúszedő, nyersbőrgyüjtő, stb.), aki ezeket az árukat nem a saját részére, hanem megbízásból olyan vállalat részére vásárolja fel, amely ezeknek a termelvényeknek a forgalombahozatalával vagy ipari feldolgozásával foglalkozik, termelői forgalmi adót nem köteles fizetni. Ilyen esetben a termelői forgalmi adó- alanya az a megbízó kereskedelmi vagy ipari vállalat (üzem), amelynek részére a felvásárlás történik.

(3) Háziipari készítmények vagy képzőművészeti alkotások kereskedelmi forgalombahozatalával foglalkozó vállalatok termelői forgalmi adót kötelesek fizetni azoknak a háziipari készítményeknek, illetőleg képzőművészeti alkotásoknak az értékesítése alkalmával, amelyeket a 4. § (2) és (3)] bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint a háziiparostól, illetőleg a képzőművésztől termelői forgalmi adó lerovása nélkül szereznek meg. A képzőművészeti alkotások értékesítésével foglalkozó vállalatok termelői forgalmi adókötelezettsége azokra az árukra is kiterjed, amelyeket nem közvetlenül képzőművészektől szereznek be.

(4) A használt tárgyak értékesítésével foglalkozó vállalatok a forgalombahozott árukat szintén termelői forgalmi adó lerovása nélkül vásárolják fel. Az ilyen vállalatok a használt tárgyak forgalombahozatala alkalmával termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. A felvásárolt használt tárgyak után a termelői forgalmi adót mind a változatlan, mind a kijavított (tisztított, átfestett, stb.) állapotban történő értékesítés alkalmával meg kell fizetni. Ha a használt tárgyon olyan átalakítást (átdolgozást) végeznek, amelynek során a használt tárgy jellegétől eltérő új áru keletkezik, ezt a tevékenységet áruelőállításnak kell tekinteni és az így készült árura megállapított adókulccsal kell a termelői forgalmi adót leróni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben említett felvásárlási tevékenységgel kapcsolatos termelői forgalmi adókötelezettségen kívül termelői forgalmi adót kötelesek fizetni a kereskedelmi vállalatok (kereskedők) akkor is, ha kiszerelői tevékenységet végeznek, bérmunkában előállíttatott vagy továbbmegmunkált (bérben megmunkáltatott) árukat hoznak forgalomba, vagy ha a kereskedelmi tevékenység mellett áruelőállítási tevékenységet is fejtenek ki és a saját előállítású árukat kereskedelmi üzletükben hozzák forgalomba.

(6) Az előző bekezdésben foglaltakból következik, hogy a kereskedelmi vállalatoknak (kereskedőknek) az a forgalma nem esik termelői forgalmi adó alá, amely termelői forgalmi adóval megadózottan beszerzett áruk értékesítéséből származik. Az árubeszerzésekre vonatkozó számlákkal igazolni kell, hogy a forgalombahozott áruk termelői forgalmi adóval már meg vannak adózva. Termelői forgalmi adóval megadózottnak kell tekinteni minden olyan árut, amelyet a kereskedő a vonatkozó számla szerint közvetlenül a termelői forgalmi adófizetésre kötelezett előállítótól vagy egy másik kereskedőtől (nagykereskedőtől) vásárolt meg. Ha a kereskedő az árubeszerzésre vonatkozó számlával nem tudja igazolni, hogy ki az a termelői forgalmi adófizetésre kötelezett előállító vagy az a másik kereskedő, akitől az általa forgalombahozott árut vásárolta, akkor azt kell vélelmezni, hogy az árut saját maga állította elő (termelte ki, szerelte ki vagy bérmunkában állíttatta elő), őstermelés keretében termelt termelvények vagy háziipari készítmények tekintetében pedig, hogy közvetlenül az őstermelőtől, illetőleg a háziiparostól vásárolta meg és ilyen esetekben a termelői forgalmi adókötelezettséget meg kell állapítani.

6. §

Termelői forgalmi adómentes áruszállítások

(1) A túlnyomórészt alapanyagként, félgyártmányként, vagy segédanyagként továbbfeldolgozásra szolgáló, vagy üzemanyagként ipari felhasználásra kerülő áruknak iparon, iparcsoporton vagy iparágon belüli forgalma - a jelen rendelet mellékletében meghatározott keretben - mentes a termelői forgalmi adó alól. Az előállító (kitermelő) vállalatok a termelői forgalmi adómentes alapanyagot, félgyártmányt, segédanyagot vagy üzemanyagot valamennyi iparvállalat részére adómentesen adhatják át abban az esetben, ha az adómentesség az ipar egész területére kiterjed. Abban az esetben azonban, ha az adómentesség csak meghatározott iparcsoport vagy iparág területére van megállapítva, csak a meghatározott iparcsoporthoz vagy iparághoz tartozó vállalatok részére lehet adómentesen szállítani. Más iparcsoporthoz vagy iparághoz tartozó vállalatok részére minden áruszállítás termelői forgalmi adó alá esik.

(2) Az (1) bekezdésben, illetőleg a jelen rendelethez fűzött mellékletekben megállapított mentességen felül, külön kérelemre a pénzügyminisztérium mentesítheti a termelői forgalmi adó alól a tovább-feldolgozásra szolgáló anyagoknak a szorosan együttműködő vállalatok csoportjain (trösztön, egyesülésen) belüli forgalmát is, ha ezeknek az anyagoknak az adóterhe a csoportot elhagyó végtermékre célszerűen átvihető.

(3) Az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott termelői forgalmi adómentesség csak abban az esetben vehető igénybe, ha az előállítók, kitermelők közvetlenül szállítják az árut a továbbfeldolgozó, illetőleg felhasználó iparvállalatok felé. Ha az áru kereskedelmi forgalomba kerül, a termelői forgalmi adót meg kell fizetni, még abban az esetben is, ha a kereskedelmi vállalat az árut ipari vállalat (üzem) részére adja tovább. Nem tekinthető kereskedelmi forgalomnak és ennek megfelelően a termelői forgalmi adómentesség igénybevehető akkor is, ha az előállító vállalatok a továbbfeldolgozás céljára szolgáló árukat a kereskedelem által kezelt ipari raktárokon keresztül bocsátják a továbbfeldolgozó ipar rendelkezésére. Az adómentesség feltétele ilyen esetben az, hogy az ipari raktár kereskedelmi hasznot nem érvényesíthet, hanem csak a kiadásainak fedezésére szükséges kezelési költséget számíthatja fel. Ha az ipari raktár a. továbbfeldolgozó ipar részére történő szállítás céljából termelői forgalmi adómentesen átvett árukat vagy azok egy részét kereskedelmi haszon felszámításával kereskedelmi forgalomba hozza, az átvételkor le nem rótt termelői forgalmi adót megfizetni köteles.

(4) Az ipari feldolgozásra alkalmas hulladék-anyagok felvásárlása, értékesítése és felhasználása mentes a termelői forgalmi adó alól. Nem alkalmazható az adómentesség a továbbfeldolgozásra már nem alkalmas hulladékoknak fogyasztás céljaira történő értékesítése alkalmával (pl. fahulladékok értékesítése tüzelés céljára).

(5) A beruházási cikkeknek állami szervek, intézetek, intézmények, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső termelő és nagykereskedelmi vállalatok részére történő szállítása mentes a termelői forgalmi adó alól. A beruházási cikkek jegyzékét az Országos Tervhivatal elnökének 600.200/1951. (XII. 30.) OT-ÁH számú rendeletéhez fűzött I. számú melléklet tartalmazza. A mellékletben nem szereplő áruk még akkor is termelői forgalmi adó alá esnek, ha azokat beruházási célra használják fel,

(6) Ha a termelő vállalat a beruházási cikkeket nem közvetlenül állami szervnek, intézetnek, intézménynek, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső ipari vagy nagykereskedelmi vállalatnak, hanem egyéb vevőnek (kiskereskedelmi vállalatnak, szövetkezetnek, magánfogyasztóknak stb.) adja el, az (5) bekezdésben említett árhatósági rendelet mellékletének 5. rovatában megállapított árkiegyenlítési forgalmi adót köteles megfizetni.

(7) Ha a beruházási cikket adómentesen megvásárló nagykereskedelmi vállalat ezeket a cikkeket nem közvetlenül állami szervnek, intézetnek, intézménynek, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső ipari vállalatnak vagy másik nagykereskedelmi vállalatnak, hanem egyéb vevőnek - ideértve az állami, szövetkezeti vagy magánkiskereskedelmet is - adja el, az (5) bekezdésben említett árhatósági rendelet 5. rovatában megállapított árkiegyenlítési forgalmi adót köteles megfizetni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az állami vagy ezzel egy tekintet alá eső kiskereskedelmi vállalatok részére történő olyan beruházási cikkek értékesítésére, amelyeket a kiskereskedelmi vállalat igazoltan nem kereskedelmi forgalombahozatal, hanem saját beruházása céljából vásárol.

(8) A beruházási cikkekkel együtt megrendelt és hozzájuk tartozó alkatrészekre és tartozékokra a beruházási cikkek adómentességére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, még abban az esetben is, ha ezek a beruházási jegyzéken nem szerepelnek. Külön (önállóan) megrendelt és szállított alkatrészek és tartozékok azonban termelői forgalmi adó alá esnek.

(9) A beruházási cikkek szállításával kapcsolatban felszámított csomagolási és előállítási költségek (szerszám, minta stb. költségek) még abban az esetben is adómentesek, ha azok a számlákon külön összegben vannak feltüntetve.

7. §

A termelői forgalmi adó alapja

(1) A termelői forgalmi adó alapja az adóköteles áruszállításért bármilyen címen felszámított (számlázott) ellenérték, vagy ha az adózás a bevételek alapján történik, az áruszállítás ellenértéke fejében bármilyen címen teljesített fizetés.

(2) A termelői forgalmi adó alapja nem csökkenthető a felszámított ellenértékben bennefoglalt termelői, esetleg árkiegyenlítési forgalmi adóval, vagy egyéb közszolgáltatással, sem az ellenértékből bármilyen címen kifizetendő összegekkel. Az adóalany által az eladási áron felül felár, költség-megtérítés vagy bármilyen más címen felszámított összegeket a termelői forgalmi adó alapjához hozzá kell számítani. Nem számíthatók a termelői forgalmi adó alapjához az eltérő termelői árak alkalmazása esetén és a többszörös haszonkulcsok érvényesítésének kiküszöbölése céljából fizetendő árkiegyenlítési forgalmi adók sem. [10. § (1), (2), (3) bekezdés.]

(3) Az előző bekezdésben foglaltak szerint a termelő (előállító) vállalatoknál a termelői forgalmi adó alapja a bruttó termelői ár. A bruttó termelői ár az adóalap akkor is, ha az előállító (termelő) vállalatok (iparüzemek) akár ipari telepükről, akár külön fenntartott kereskedelmi üzletükből (telepükről) a termelői árat meghaladó nagykereskedelmi vagy fogyasztói áron értékesítik az áruikat. Az ilyen esetekben elért (számlázott) árbevételt a termelői forgalmi adó lerovása alkalmából csökkenteni kell a (2) bekezdésben foglaltak szerint számított bruttó termelői árat meghaladó többletbevétel összegével.

(4) A bruttó termelői ár a termelői forgalmi adó alapja akkor is, ha az előállító (termelő) vállalatok áruikat ipari elosztó (értékesítő) szervek útján hozzák forgalomba. Ha az ipari elosztó (értékesítő) szerv a költségei fedezésére a termelői árból engedményt kap, az ilyen engedménnyel a termelői forgalmi adó alapját csökkenteni nem szabad. Olyan esetekben azonban, amikor az előállító (termelő) vállalatok fogyasztói vagy nagykereskedelmi áron számláznak és a termelői eladási árat a fogyasztói vagy a nagykereskedelmi árnak a kereskedelmi haszonkulcsokkal való csökkentése útján számítják ki, a termelői forgalmi adó alapjául a kereskedelmi haszonkulcsok alkalmazásával csökkentett fogyasztói árat kell figyelembe venni. Abban az esetben azonban, ha a termelő vállalat a fogyasztói árból az árszabályozó rendeletekben meghatározott kereskedelmi hasznot meghaladó levonást érvényesít, a többletlevonás összegével a termelői forgalmi adó alapját növelni kell.

(5) A termelői forgalmi adó alá nem eső forgalomban beszerzett áruk (őstermelői cikkek, háziipari készítmények, stb.) értékesítése alkalmával fizetendő termelői forgalmi adó alapja a felvásárló (gyűjtő) vállalatok által az áruszállítás alkalmával elért és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint számítandó ellenérték (bruttó árbevétel). Amennyiben ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazása egyes esetekben az eladási ár kialakítása szempontjából nehezen valósítható meg, indokolt kérelemre a pénzügyminisztérium kivételes intézkedéseket tehet. Az őstermelés keretében termelt termelvényeknek ipari feldolgozás céljából váló megvásárlása alkalmával fizetendő termelői forgalmi adó alapja a beszerzés alkalmával felmerült valamennyi költséget (jutalék, szállítás, csomagolás, stb.) magában foglaló beszerzési érték.

(6) Ha a termelői forgalmi adóköteles áruszállítás ellenértékét nem pénzben, hanem áruval (csereügylet) vagy munkateljesítéssel egyenlítik ki, a termelői forgalmi adó alapja a szállított áru árhatóságilag megállapított termelői ára. Ha árhatóságilag megállapított ár nincs, akkor a fennálló árhatósági rendelkezések szerint készített árvetés alapján mutatkozó bruttó termelői árat kell figyelembe venni. Az áruval vagy munkateljesítéssel történő kiegyenlítés esetén mindkét fél áruszállítását vagy munkateljesítését külön-külön kell adózás alá vonni.

(7) Ha a bruttó termelői ár a csomagoló anyag vagy göngyöleg értékét is magában foglalja, ezek értékével a termelői forgalmi adó alapját még abban az esetben sem lehet csökkenteni, ha az adóalany a csomagolási anyagot vagy a göngyöleget visszaveszi. A csomagolási anyagért vagy a göngyölegért külön összegben bármilyen címen - kölcsöndíj, használati díj, vételár vagy betét címén - felszámított összeget még olyankor is hozzá kell számítani az adó alapjához, ha az adóalany kötelezte magát, hogy a csomagolási anyagot vagy a göngyöleget meghatározott értékben visszaveszi. Különböző adókulcsok alá eső áruk összecsomagolása esetén a csomagoló anyagért vagy a göngyölegért felszámított összeget a legnagyobb értékű áru ellenértékéhez kell hozzászámítani. Gyorsan romló áruk hűtéséért (jegeléséért) a vételáron felül felszámított költségeket minden esetben hozzá kell számítani az adóalaphoz. Az adóalany a jelen bekezdés szerint megadózott csomagolási anyagok visszavétele esetén a vevő javára írt, vagy a vevő részére visszafizetett összegnek megfelelő termelői forgalmi adót a 32. § (7) bekezdése alapján csak abban az esetben vonhatja le az általa fizetendő termelői forgalmi adóból, ha az áruszállítás alkalmával a csomagolási anyag vagy a göngyöleg értékét külön összegben számította fel. Nem vonható le a vevő részére visszafizetett összegnek megfelelő termelői forgalmi adó abban az esetben, ha a vonatkozó árhatósági rendelkezések az árura a csomagolási anyag vagy göngyöleg értékét is magában foglaló bruttó eladási árat állapítanak meg és az adóalany önkényesen a csomagolási anyag vagy göngyöleg értékét a számlában külön összegben tünteti fel.

(8) A göngyölegeknek külön felszámított értékét a (7) bekezdésben foglaltaktól eltérőleg nem kell a termelői forgalmi adó alapjához hozzászámítani akkor, ha az adóalany a göngyölegnek visszaváltási árát könyvelésében árbevételként nem számolja el, hanem a 456. Elszámolási számla keretében nyitott Göngyöleg-elszámolási alszámla javára írja. Abban az esetben azonban, ha a vevő a göngyöleget nem küldi vissza és annak értékét az adóalany a Göngyölegelszámolási alszámláról árbevételként a 93. számlacsoport javára vezeti át, az átvezetés alkalmával a termelői forgalmi adót a göngyölegben szállított aura megállapított adókulcs alkalmazásával pótlólag meg kell fizetni. A jelen bekezdés alkalmazása szempontjából göngyöleg alatt az áruszállításra és tárolásra alkalmas olyan csomagolást vagy edényzetet kell érteni, amely eredeti rendeltetésének megfelelően ismét felhasználható és ezért azt a vevő az eladónak visszaszolgáltathatja. (Pl. zsákok, ládák, rekeszek, üvegek, ballónok, hordók, tartályok, kannák, stb.) Nem tekinthető göngyölegnek a rendszerint csak egyszeri csomagolásra használt papír, zsineg, ládapánt, fagyapot, nem állandó jellegű doboz vagy láda, stb. Nem tekinthetők göngyölegnek az olyan csomagolások sem, amelyek közvetlen tartozékai az árunak és elválasztásuk az árut jellegétől fosztaná meg (pl. konzervdobozok, tubusok, fiolák, ampullák, stb.).

(9) Ha az adóalany az eladott árut a vevőhöz szállítja, az eladási árban foglalt szállítási költséggel az adóalapot csökkenteni nem lehet. Ha a szállítási költséget az adóalany a vételáron felül külön összegben számítja fel, a felszámított szállítási költség forgalmi adókötelezettsége tekintetében különbséget kell tenni az adóalany saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel történő szállítás és a postán, vasuton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történő szállítás között. Ha az adófizetésre köteles az árut saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel szállítja a vevőhöz, a szállításért a vételáron felül felszámított és a szokásos fuvarköltséget meg nem haladó összeg után a XII. Melléklet 25., 27. pontjaiban meghatározott termelői forgalmi adó fizetendő. A szokásos fuvarköltséget meghaladó összeg felszámítása esetén a többletet az áru ellenértékéhez kell hozzáadni és ily módon az árura megállapított termelői forgalmi adó alá vonandó. Ha az áru elszállítása postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történik, az áruk fuvarozásáért és esetleg biztosításáért a vételáron felül felszámított összeg nem esik termelői forgalmi adó alá abban az esetben, ha a felszámított összeg a ténylegesen felmerült költségeket nem haladja meg. A ténylegesen felmerült költségeken felül felszámított többleteket a szállított áru értékéhez való hozzáadás útján termelői forgalmi adó alá kell vonni. Ha a felszámítható fuvarköltséget az árhatóság átlagösszegben (átlagfuvar) állapítja meg, az állagfuvar összegét a termelői forgalmi adó alapjához még abban az esetben is hozzá kell számítani, ha azt az eladó külön összegben számítja fel.

(10) A termelői forgalmi adó alapjának a megállapításánál adómentes bevételként kell számításba venni:

1. az adózottan beszerzett és változatlan állapotban értékesített árukból elért bevételeket;

2. a vevő helyett viselt költségek változatlan összegben történő átterheléséből származó bevételeket;

3. kötbér és pönálé címén elért bevételeket;

4. a feleslegessé vált berendezési és felszerelést tárgyak értékesítéséből származó bevételeket;

5. az áruszállításokkal kapcsolatos kamatbevételeket;

6. a vállalat alkalmazottai részére illetmény, munkabér (konvenció) fejében kiszolgáltatott áruk értékét abban az esetben, ha a kollektív szerződés a készpénzben fizetendő munkabéren felül természetbeni javadalmazást is előírt;

7. a vállalatok részére ártámogatás címén nyújtott hozzájárulást (dotációt).

8. §

Adókulcsok

(1) A termelői forgalmi adó kulcsait a jelen rendelethez fűzött I-XI. Mellékletek tartalmazzák.

(2) Saját előállítású áruknak kisforgalom számára történő kiszerelése estén az előállító vállalatok a kiszerelve forgalomba hozott áruk után akkor kötelesek az áruelőállításra megállapított termelői forgalmi adótól eltérő adókulcsot alkalmazni, ha a vonatkozó Mellékletben a kiszerelt árukra külön adókulcs van megállapítva. Vásárolt áruk kiszerelésével foglalkozó adóalanyok a kiszerelt áruk forgalombahozatala alkalmával szintén csak akkor kötelesek termelői forgalmi adót fizetni, ha a Melléklet az így kiszerelt árura külön adókulcsot állapít meg. Azok a vásárolt árukat kiszerelő vállalatok, amelyek az általuk kiszerelt árut a kiszerelési költségek és a kereskedelmi hasznot meghaladó ártöbblet felszámításával értékesítik, kötelesek a pénzügyminsztériumtól a kiszereléssel kapcsolatban fizetendő termelői forgalmi adókulcsnak a megállapítását kérni.

(3) Egyes játékáruk után alkalmazandó adókulcsokat a játékok anyagának megfelelő Melléklet feltünteti. Azok után a játékáruk után, amelyekre a vonatkozó Melléklet külön adókulcsot nem állapít meg, anyagára tekintet nélkül a 10% termelői forgalmi adót kell fizetni.

(4) Az építőiparban részmunkát végző vállalatok az általuk előállított épülettartozékok (ajtók, ablakok, ereszcsatornák, folyosórácsok, stb.) után 6.5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Ilyen épülettartozék előállító vállalatok az épületasztalos-, bádogos-, lakatos-, kőfaragó-, stb. ipari vállalatok.

(5) Az ipariskolák tanműhelyében a növendékek által előállított áruk értékesítése alkalmával a Mellékletekben szereplő adókulcsok szerint járó termelői forgalmi adó 50%-át kell megfizetni abban az esetben, ha az értékesítést az iskola saját maga végzi és az eladási árat saját bevételeként számolja el.

(6) A használt tárgyak értékesítésével foglalkozó vállalatok az ilyen áruk forgalombahozatala alkalmával 10% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

(7) A képzőművészeti alkotások értékesítésével foglalkozó vállalatok az ilyen áruk forgalombahozatala alkalmával 16% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

(8) Hulladékanyagoknak a 6. § (4) bekezdése szerint adóköteles értékesítése esetén 10% termelői forgalmi adót kell fizetni.

(9) A megállapított termelői forgalmi adókulcsokat az áruknak külföldre kiszállítás vagy jóvátételi célra történő szállítása esetén is alkalmazni kell. A termelő (előállító, gyártó) vállalatok (iparüzemek) ezért az árunak külkereskedelmi vállalat vagy jóvátételi szállítást lebonyolító szerv részére történő számlázása alkalmával a termelői forgalmi adót magában foglaló termelői árat kötelesek felszámítani. Kivételek e rendelkezés alól az iparon, iparcsoporton vagy iparágon belül tovább-feldolgozás céljából adómentesen szállítható anyagok, továbbá a beruházási cikkek, amelyeknek külföldre vagy jóvátételre szállítása is mentes a termelői forgalmi adó alól.

(10) Azok az adóalanyok, akik a termelői forgalmi adót az előző bekezdésekben megállapított különböző adókulcsok alkalmazásával tartoznak megfizetni, a különböző termelői forgalmi adókulcs alá eső bevételeiket elkülönítve tartoznak nyilvántartani. Kötelesek ezek az adóalanyok a különböző adókulcs alá tartozó áruikat mennyiségileg is elkülönítetten nyilvántartani. Elkülönített könyvelés vagy az elkülönítésre alkalmas egyéb igazolások hiányában minden bevételről azt kell vélelmezni, hogy magasabb termelői forgalmi adókulcs alá eső tevékenységből származik.

III. FEJEZET

Árkiegyenlítési forgalmiadó

9. §

Árkiegyenlítési forgalmi adókötelezettség

(1) Az áralakulás irányításával és az egyes áruk, illetőleg szolgáltatások árának szabályozásával kapcsolatban jelentkező különbözetekből származó többletbevételeket árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni. Ha az árszabályozás következtében a termelő (előállító, gyártó) vállalatoknál keletkezik többletbevétel, akkor a, termelő (előállító, gyártó) vállalatok kötelesek a többletbevételüket árkiegyenlítési forgalmi adó címén befizetni. Abban az esetben pedig, ha az ármegállapítás folytán a kereskedelmi vállalatok érnek el többletbevételt, akkor az árkiegyenlítési forgalmi adó fizetésére a kereskedelmi (nagy- és kiskereskedelmi) vállalatok kötelesek.

(2) Az árkiegyenlítési forgalmi adót százalékos adókulcs vagy adótétel alkalmazásával vagy az árszabályozás folytán mutatkozó árkülönbözeteknek megfelelő összegben kell befizetni.

(3) Az árkiegyenlítési forgalmi adófizetési kötelezettséget meghatározott áruk előállításával vagy forgalombahozatalával foglalkozó adóalanyokra, meghatározott szakmákra vagy egyes adóalanyokra egyénileg is meg lehet állapítani. Az árkiegyenlítési forgalmi adófizetési kötelezettség a termelői és az esetleges fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettséget nem érinti, az árkiegyenlítési forgalmi adót tehát a termelői, esetleg a fényűzési forgalmi adókon felül kell megfizetni.

(4) Árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni azokat az egyes szakmák vagy adóalanyok által elért többletnyereségeket is, amelyek az árszabályozó hatóság megállapítása szerint az állam javára igénybe veendők (lefölözendők). Az ilyen címen befizetendő összegek mérvét az árszabályozó hatóság, illetőleg annak javaslata alapján a pénzügyminisztérium az érdekelt szakma vagy adóalany részére kiadott rendelettel (utasítással) állapítja meg.

(5) Az árkiegyenlítési forgalmi adó alapjának a megállapítása az árszabályozás módjának megfelelően vagy a bruttó eladási, vagy az adónélküli netto ár figyelembevételével történik. Hogy az egyes árkiegyenlítési forgalmi adófizetési kötelezettségek teljesítésénél az adóalap megállapításának melyik formáját kell alkalmazni, a. jelen rendelethez fűzött Mellékletek az adókulcsokkal együtt határozzák meg.

10. §

A termelő vállalatok árkiegyenlítési forgalmi adója

(1) Termelő (előállító, gyártó) vállalatoknál (iparosoknál) árkiegyenlítési forgalmi adót megállapítani csak abban az esetben lehet, ha az árszabályozás folytán keletkező többletbevételeket a termelői forgalmi adókulcsok megfelelő módosításával célszerűen befizettetni nem lehet. Így árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni azokat a többletbevételeket, amelyeket a termelő vállalatok azért érnek el, mert ugyanazon árunak különböző viszonylatban történő értékesítésére az árhatósági rendelkezés eltérő termelői ár alkalmazását írja elő. Ilyen esetekben a termelői forgalmi adót a termelő vállalatok az alacsonyabb termelői árnak megfelelő mértékben fizetik be, ezért a magasabb termelői áron történő értékesítés esetén a termelői forgalmi adó alapjául szolgáló alacsonyabb és a magasabb termelői ár közötti különbözetei árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni.

(2) Ha a termelő (előállító, gyártó) vállalatok az árukat közvetlenül kiskereskedelmi vállalat (üzlet) vagy kisipari szövetkezetek részére értékesítik, a nagykereskedelmi árat kötelesek felszámítani és kötelesek a számlázott nagykereskedelmi ár és a termelői ár közötti különbözetet árkiegyenlítési forgalmi adó címén befizetni. Nem alkalmazhatók a jelen bekezdés rendelkezései az olyan áruszállításokra, amelyeknél nagykereskedelmi forgalom nincs és ezért az árhatósági rendelkezések külön nagykereskedelmi árat nem állapítanak meg.

(3) Ha a termelő (előállító, gyártó) vállalatok (iparosok) közvetlenül fogyasztókat vagy kisiparosokat szolgálnak ki, a fogyasztói árat kötelesek felszámítani. Az árunak fogyasztói áron történő értékesítése esetén a fogyasztói ár és a termelői ár közötti különbözetet kell árkiegyenlítési forgalmi adó címén befizetni. Olyan esetekben, amikor valamely áru kereskedelmi forgalomba nem kerül és ezért kereskedelmi árakat az árhatósági rendelkezések nem állapítanak meg, vagy ha az adóalany az árhatósági rendelkezés szerint a fogyasztókat termelői áron jogosult kiszolgálni, a jelen bekezdésben meghatározott árkiegyenlítési forgalmi adót fizetni nem kell.

(4) Ha egyes áruk előállításával foglalkozó vállalatok önköltségei olyan nagymérvű eltéréseket mutatnak, hogy a termelői forgalmi adót - az iparág átlagos önköltsége helyett - csak a legmagasabb önköltség figyelembevételével lehet célszerűen megállapítani, az azonos eladási árak érvényesítése folytán az alacsonyabb önköltséget elérő vállalatoknál jelentkező többletbevételeket szintén árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell a termelői forgalmi adón felül befizetni.

(5) Az előző bekezdésben foglaltakon kívül árkiegyenlítési forgalmi adó fizetésére kötelezhetők a termelő (előállító, gyártó) vállalatok minden olyan esetben is, amikor árhatósági rendelkezés folytán árvetésükben egyes költségtényezőket a ténylegesnél magasabb összegben kötelesek számításba venni, vagy ha az eladási áraikat a tényleges önköltséget és a kalkulálható hasznot meghaladó összegben kötelesek megállapítani. A jelen és a (4) bekezdésben foglaltak szerint mutatkozó többletbevételeknek árkiegyenlítési forgalmi adó címén való befizetésére az érdekelt vállalatok csak az erre vonatkozó külön rendelet alapján köteleitek.

11. §

Kereskedelmi vállalatok árkiegyenlítési forgalmi adókötelezettsége

(1) Árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni azokat a többletbevételeket, amelyeket a kereskedelmi (nagy- és kiskereskedelmi) vállalatok azért érnek el. mert ugyanazon áruknak különböző vevők részére történő értékesítése esetében az árhatósági rendelkezések különböző árak érvényesítését írják elő. A kereskedelmi vállalatot megillető bruttó haszon az alacsonyabb ár megállapításánál van figyelembe véve, ezért az ennél magasabb ár érvényesítése esetén a két ár közötti különbözetet árkiegyenlítési forgalmi adó címén kell befizetni.

(2) Azok a nagykereskedelmi vállalatok, amelyek fogyasztókat vagy kisiparosokat (háziiparosokat) is szolgálnak ki, az ezek részére értékesített árukért fogyasztói árat kötelesek felszámítani és a nagykereskedelmi haszonnak megfelelő összeget árkiegyenlítési forgalmi adó címén befizetni.

(3) Az előző bekezdésben foglaltakon kívül árkiegyenlítési forgalmi adó fizetésére kötelezhetők a kereskedelmi vállalatok minden olyan esetben, amikor a beszerzési árak különbözősége vagy eladási árak változása folytán érnek el többletbevételeket. Árkiegyenlítési forgalmi adókötelezettség állapítható meg olyan esetekben is, amikor az érvényesíthető eladási ár és a tényleges beszerzési ár közötti különbözet a szokásos kereskedelmi bruttó haszon mértékét meghaladja. A jelen bekezdésben foglaltak szerint mutatkozó többletbevételeknek árkiegyenlítési forgalmi adó címén való megfizetésére csak ilyen irányú külön rendelkezés esetén kötelesek az érdekelt vállalatok.

12. §

Vegyes rendelkezések

Az egyes áruk előállításával vagy kereskedelmi forgalombahozatalával kapcsolatban fizetendő árkiegyenlítési forgalmi adók kulcsait a I-XII. Mellékletek tartalmazzák. Az egyes szakmákat vagy adóalanyokat egyénileg terhelő árkiegyenlítési forgalmi adóra vonatkozó fizetési kötelezettséget az érdekelt szakmák vagy adóalanyok részére esetenkint kiadott rendeletek (utasítások) állapítják meg. A 10. § (1), (2) és (3), valamint 11. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott különbözetekből származó többletbevételeknek árkiegyenlítési forgalmi adó címén való befizetésére az érdekelt ipari és kereskedelmi vállalatok minden külön intézkedés nélkül is kötelesek. Ezekben az esetekben a ténylegesen mutatkozó árkülönbözeteket kell befizetni.

IV. FEJEZET

Fényűzési forgalmi adó

13. §

(1) Fényűzési forgalmi adót a (2) bekezdésben felsorolt áruk után kell leróni. A megjelölt áruk után az adót akkor kell megfizetni, amikor azok a kiskereskedelmi forgalomban vagy pedig - a kereskedelmi forgalom kikapcsolásával - közvetlenül az előállítótól (a termelőtől) a fogyasztóhoz kerülnek. Az áru új vagy használt volta, továbbá az a körülmény, hogy utána egyéb adót is kell leróni, a fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettséget nem befolyásolja.

(2) A fényűzési forgalmi adó alá eső áruk körébe tartoznak:

a) a csomózott szőnyegek, az állati selyemfonalakból készült szőnyegek, a valódi gobelinek; a 700 Ft-os eladási árnál magasabb áron értékesített fényképezőgépek, a teleobjektívek; a bélyegek és bélyeggyüjtemények; adókulcsuk: 23%;

b) a nemesfémekből vagy ezek ötvözeteiből készült órák, ékszerek és dísztárgyak; az igazgyöngyök (a tenyészgyöngyök is), a valódi korallok, a brilliánsok, a drágakövek, a féldrágakövek; az élőállatkereskedésekben eladott állatok (kutyák, macskák, majmok, mókusok, madarak, díszhalak stb.); adókulcsuk: 33.5%;

c) a zongorák, a pianinok, a harmóniumok, az akkordeonok (a zongorabillentyűs harmónikák), a vonóshangszereik, a cimbalmok, a hárfák, a tárogatók, a saxofonok, a grammofónok, a lemezváltók; adókulcsuk: 9%.

(3) Mentesek a fényűzési forgalmi adó alól:

a) külön engedély nélkül is:

1. az államhatalmi és államigazgatási szerveknek, valamint az ezeknek tulajdonában lévő, önálló gazdasági elszámolással nem rendelkező gazdasági egységeknek, az iskoláknak, a tudományos, a művészeti és más közérdekű intézeteknek, a közcélú intézményeknek, a politikai pártoknak, a szakszervezeteknek eladott áruk; az adómentesség jogosultságának igazolására a vevő által kiállított, hivatalos pecséttel s a felelős vezető aláírásával ellátott átvételi elismervény szolgál;

2. a Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjainak és azok családtagjainak, valamint az egyéb nemzetközi hivatalok és intézmények diplomáciai előjogokat élvező alkalmazottainak és ezek családtagjainak eladott áruk; az adómentesség jogosultságának igazolására a diplomáciai előjogokat élvező, illetőleg családtagjai számára a külügyminisztérium által kiállított, névre szóló arcképes igazolvány, valamint átvételi elismervény szolgál;

3. a viszonteladóknak eladott áruk; az adómentesség jogosultságának igazolására a cégszerűen kiállított megrendelőlevél szolgál;

b) külön engedély alapján:

1. Az egyesületeknek, a szövetségeknek és egyéb közcélú tömegszervezeteknek eladott, az említettek célkitűzéseinek megvalósításához szükséges tárgyak;

2. a zenetanároknak, a hivatásos zenészeknek és énekeseknek, a zeneművészeti főiskolák és ezzel egyenrangú intézetek növendékeinek, a dalos- és karnagyképző iskolák hallgatóinak eladott, az említettek képzéséhez, illetőleg hivatásuk gyakorlásához szükséges hangszerek.

(4) A fényűzési forgalmi adó alól mentes vásárlásra jogosító engedélyt a vevő lakóhelyére (székhelyére) illetékes járási tanács (budapesti kerületi tanács) végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályától kell kérni. A hangszerek mentesítésére irányuló kérelemhez csatolni kell az illetékes szövetség, intézet vagy iskola igazolását. Az engedélyt esetenkint, előzetesen kell kérni. A vevő köteles az engedélyt az eladónak átadni.

(5) Az adómentesen kiszolgáltatott fényűzési tárgyakról az áru pontos megjelölését, mennyiségét, értékét, az átvétel idejét, valamint az esetleges engedély számát is tartalmazó átvételi és azonos tartalmú átadási elismervényt kell kiállítani. A diplomáciai előjogokat élvezők által kiállított átvételi elismervényeken fel kell tüntetni az adómentes vásárlásra jogosító arcképes igazolvány számát is. Az eladónak az átvételi elismervényt és az adómentes beszerzésre jogosító engedélyt be kell vonnia és ahhoz a bevalláshoz kell csatolnia, amelyben az eladást adómentes tételként bevallotta.

(6) Fényűzési forgalmi adóval kapcsolatos, de a jelen §-ban külön nem szabályozott kérdésekben a termelői forgalmi adóra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

V. FEJEZET

Szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adója

14. §

Adókötelezettség

(1) Szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adója alá esik minden olyan önálló kereseti tevékenység körében folytatott szolgáltatás és munkateljesítés, amely nem kapcsolatos saját számlára történő áruelőállítással. Ide tartoznak többek között a bérmunka végzések, szerelési, javítási (felújítási), villanyáram-, gáz-, gőz- és vízszolgáltatási, szállítási, postai, vendéglátóipari, szórakoztató tevékenységek és minden olyan szolgáltatás - ideértve a közvetítői tevékenységet is - amely ellenérték, mellett bármilyen más szükséglet kielégítésére irányul.

(2) Bérmunkavégzés az a munkateljesítés, amikor az előállító (a bérmunkát végző) kizárólag vagy túlnyomórészt a megrendelő által adott anyagokból (árukból) állít elő árukat. Szükséges feltétel ezért, hogy a megrendelő által adott anyag az előállított áru előállításához szükséges anyag értékének 50%-át meghaladja. A jelen rendelet alkalmazása szempontjától nem lehet bérmunkának tekinteni az olyan eseteket, amikor az előállító nem a megrendelőtől átvett anyagokból (áruból) előállított árukat szolgáltatja ki, hanem azokat a raktárán lévő készárukra becseréli. Nem tekinthető bérmunkának az olyan áruelőállítás sem, amelynek keretében a megrendelő a bérmunkát végzőtől előzetesen megvásárolt áruk (anyagok) felhasználásával készítteti el a megrendelt árut. Az ilyen áruelőállításokat saját számlára történőnek kell tekinteni és termelői forgalmi adóval kell megadóztatni.

(3) Nem esnek forgalmi adó alá azokkal az alapanyagokkal, félgyártmányokkal vagy segédanyagokkal kapcsolatban végzett bérmunka, amelyeknek tovább feldolgozás céljából való értékesítése a 6. § (1) bekezdés szerint az egész ipar, iparág területén mentes a termelői forgalmi adó alól. A bérmunka végzések forgalmi adómentessége csak arra a területre terjed ki, amelyre a továbbfeldolgozásra szolgáló alapanyag, félgyártmány vagy segédanyag forgalmi adómentessége meg van állapítva.

(4) Szerelés az olyan munkateljesítés, amellyel gépi vagy egyéb műszaki berendezéseket, vezetékeket stb. rendeltetésszetű állapotba helyeznek, vagy az ilyen felszereléseiket lebontják (felszerelés, leszerelés).

(5) Javítás az olyan munkateljesítés, amely megrongált árut vagy használati tárgyat újra használatra alkalmassá tesz. A javításokra megállapított forgalmi adókötelezettség vonatkozik a felújításokra is.

(6) Szállítási tevékenység alatt személyeknek ésáruknak bármilyen szállító-eszközzel fuvardíj ellenében való szállítását kell érteni. Ide tartozik a vasúton, hajón, a gépjárművel, a légiúton való szállítás, továbbá lófogatú járművel vagy bármilyen más szállítóeszközzel (kerékpár, tricikli stb.) folytatott fuvarozás. A postai tevékenység körébe a levél- és csomagszállításon kívül a távirdai, távbeszélői, értékcikkárusítói és minden egyéb postai közvetítő tevékenység tartozik.

(7) Vendéglátóipari tevékenység alatt ételek és italok saját előállításban vagy változatlan állapotban való iparszerű kiszolgálását, illetőleg átmeneti iparszerű szállásadást és az ezekkel kapcsolatosan nyújtott szolgáltatásokat kell érteni. Ide tartoznak a vendéglők, kávéházak, espressók, kávémérések, kifőzések, cukrászdák, büffék, népbüffék, italboltok, korcsmák és egyéb elnevezésű vendéglátóipari üzletek, továbbá szállodák és penziók.

(8) Szórakoztató vállalkozások körébe a mozi-, színház-, kabaré-, varieté, és cirkuszelőadások, továbbá hangversenyek rendezése, ügető- és lóversenyek, valamint minden egyéb szórakoztatásra irányuló vállalkozások, illetőleg tevékenységek tartoznak.

(9) Közvetítés az a tevékenység, amikor a közvetítő az áruszállítással vagy különféle megbízások teljesítésével kapcsolatban nem kereskedelmi hasznot, hanem közvetítői jutalékot vagy költségtérítést számíthat fel. Ennek a rendeletnek alkalmazása szempontjából jutalékbevételnek azt a bevételt kell tekinteni, amelyet az adóalany az illetékes árhatóság rendelete alapján a közvetítői tevékenységért bármilyen címen felszámíthat.

15. §

Az adó alapja

(1) A szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adójának az alapja a szolgáltatásért vagy munkateljesítésért kapott ellenérték, amelynél a szoros értelembe vett munkadíjon kívül a munka elvégzésénél felhasznált és a munkadíjon felül felszámított anyagok értékét is számításiba kell venni még akkor is, ha az adóalany a felhasznált anyagok termelői forgalmi adóval terhelten szerezte be.

(2) Közvetítői tevékenységnél az adó alapja a közvetítéssel kapcsolatban jutalék, kezelési költség, költségmegtérítés vagy bármilyen más címen elért bevétel, illetőleg számlázott ellenérték.

(3) A pénzintézetek adóalapjának megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a betétekre, a folyószámlákra, a folyósított hitelek törlesztésére vagy visszafizetésére teljesített befizetéseket.

(4) A biztosító vállalatok adóalapja a tényleg befolyt díjbevétel. Tényleges díjbevétel alatt azokat a bevételeket kell érteni, amelyeket a biztosító vállalat a biztosított felektől a biztosítási kötvényen alapuló szolgáltatási kötelezettség fejében beszed. A díjbevétel számbavételénél nemcsak azokat a díjakat kell figyelembe venni, amelyeket a. vállalat saját neve alatt kötött üzletekből ér el, hanem azokat is, amelyeket más biztosító vállalat által kötött üzleteknek viszontbiztosításba vétele által szerzett.

(5) Az adóalap megállapításánál adómentes bevételként kell számításba venni:

1. a házadó alá eső, valamint a szolgálati lakás használatával kapcsolatban az alkalmazottak térítéséből származó bevételeket;

2. más vállalatok helyett viselt költségek (díjak) változatlan összegben történő átterheléséből származó bevételeket, valamint más vállalatok részére beszedett költségekből (díjakból stb.) elért bevételeket, ha ezek a vállalat üzleti könyveiben átfutó tételként szerepelnek és azokat a vállalat változatlan összegben fizeti ki, vagy meghatározott időszak alatt a beszedett összeggel azonos összeggel elszámolja;

3. a vállalati (üzemi) étkezdékben kiszolgáltatott ételekért a vállalat alkalmazottainak a térítéseit;

4. a szállítmányozó vállalatoknak azokat az átfutó bevételéit, amelyeket a szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztosítási vállalatoknak kifizet, továbbá a vám és egyéb közszolgáltatás, hatósági díj, okmány beszerzés stb. címén a megbízótól beszedett és helyette igazoltan kifizetett összegeket;

5. az ipari, kereskedelmi stb. központoknak azokat a bevételeit, amelyek a fenntartásával kapcsolatos költségek megtérítése fejében illetik meg;

6. A vállalatok részére ártámogatás címén nyújtott hozzájárulásból (dotációból) eredő bevételt.

(6) A szolgáltatásokkal és munkateljesítésekkel kapcsolatos forgalmi adókulcsokat a XII. Melléklet tartalmazza.

(7) Minden egyéb - a jelen fejezetben nem szabályozott - vonatkozásban az előző fejezetekben megállapított jogszabályok megfelelően irányadók.

VI. FEJEZET

16. §

Kisipari szövetkezetek és halászszövetkezetek forgalmi adókötelezettsége

(1) A kisipari szövetkezetekre a termelői és ár-kiegyenlítési, valamint a szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adójára vonatkozó általános rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Azok a szövő-, kötő- és hurkoló kisipari szövetkezetek, amelyek saját előállítású fonalat is Használnak fel, kötelesek a felhasználás alkalmával a saját előállítású fonalaknak a 7. § (6) bekezdése alapján figyelembe vett termelői ára után a XIII. Melléklet 6/a sorszáma alatt megállapított adókulccsal számított termelői forgalmi adót megfizetni. Ha a szövetkezet a vásárolt (esetleg saját) fonalat szövés előtt kikészíti vagy bérmunkában kikészítteti, akkor a kikészített fonal termelői ára és a vásárolt fonal beszerzési ára közötti különbözet után köteles a felhasználás alkalmával termelői forgalmi adót fizetni. A fonalaknál a következő kikészítési műveleteket kell figyelembe venni: kettőzés, cérnázás, motringolás, perzselés, fehérítés, festés, puhítás, voilirozás, mercelizálás, kreppelés és fésülés. Köteles a beszerzési ár és az eladási ár közötti különbözet utáni termelői forgalmi adót megfizetni az a kisipari szövetkezet is, amely a vásárolt szövetet bármilyen módon kikészíti (festi, fehéríti, bolyhozza, nyírja, gőzöli stb.) és forgalombahozza.

(3) A faipari, továbbá a vas-, fém- és gépipari szövetkezetek is kötelesek termelői forgalmi adót fizetni a saját előállítású fűrészáruk, illetőleg a nehézfémekből öntött félkészgyártmányok feldolgozása alkalmával. A fizetendő forgalmi adó alapja a jelen esetben is a 7. § (6) bekezdése szerint kiszámított termelői ár, az adókulcs pedig a fűrészáruknál az V. Melléklet 4. sorszám alatt, a nehézfémekből öntött félkészgyártmányokra pedig a XI. A. Melléklet 8. sorszáma alatt meghatározott adókulcs.

(4) A túlnyomórészt alapanyagként, félgyártmányként, vagy segédanyagként felhasználandó áruknak az iparban, meghatározott iparcsoporton vagy iparágon belüli forgalmára a 6. § (1) bekezdése alapján meghatározott forgalmi adómentesség nem terjed ki. A kisipari szövetkezetek ezért nem szerezhetnek be adómentesen továbbfeldolgozásra szolgáló árut, sem át nem ruházhatnak ilyen árukat más vállalatoknak.

(5) A 6. § (5) bekezdése szerint termelői forgalmi adó alá nem eső cikkeket a meghatározott feltételek mellett kisipari szövetkezetek is adómentesen értékesíthetik állami szervek, intézetek, állami vagy ezekkel egy tekintet alá eső vállalatok és intézmények részére. A beruházási cikkeknek adómentes beszerzésére azonban a szövetkezetek nem jogosultak

(6) A kisipari szövetkezetek az áruszállításaik, a szolgáltatói tevékenységeik és a munkateljesítéseik után a I-XII. Mellékletekben meghatározott adókulcsok helyett a XIII. Mellékletben szereplő adókulcsokat kötelesek alkalmazni.

(7) Halászszövetkezetek a halértékesítésből elért bevételek után 10% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

VII. FEJEZET

17. §

Magániparosok, kereskedők, továbbá alkalmi adózók forgalmi adókötelezettsége

(1) A magániparosokra és kereskedőkre a termelői, az árkiegynlítési, valamint a szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adójára vonatkozólag az előző fejezetekben megállapított rendelkezéseket az alábbi bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az iparosok csak az áruelőállítási tevékenységek, továbbá a javítási és szerelési munkálatok, valamint az áruelőállításra irányuló bérmunkavégzések esetén kötelesek termelői, árkiegyenlítési, vagy szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adóját fizetni. Azok az ipari tevékenységek, amelyek nem áruk előállítására, javítására, vagy szerelési munkák végzésére, hanem egyéb munkák vagy szolgáltatások teljesítésére irányulnak (pl. borbély, fodrász, kozmetikus, fuvaros, vendéglátó-iparos stb.) a magániparosoknál nem esnek forgalmi adó alá. A különféle építőipari munkák (pl. kőműves, ács, tetőfedő, parkettázó, szobafestő, kövező, kútásó stb.) nem irányulnak áruelőállításra, ezért ezek sem esnek forgalmi adó alá. Az épület tartozékokat előállító iparosok (asztalosok, kőfaragók, szobrászok, kályhások, lakatosok stb.)] azonban áruelőállítási tevékenységet fejtenek ki, ezért a 8. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása mellett 6.5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. A magániparosoknak a jelen bekezdésben foglaltak szerint termelői forgalmiadóköteles egyéb tevékenységeivel kapcsolatban a 18. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával kell a fizetendő termelői forgalmi adót kiszámítani. Az itt meghatározott adókulcsok alkalmazandók a magániparosok által végzett forgalmi adóköteles szolgáltatások és munkateljesítések után is. A 9. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott árkiegyenlítési forgalmi adókötelezettség - a 19. § (8) bekezdésben foglalt kivételekkel - a magániparosokra is kiterjed.

(3) A 16. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen a magániparosoknál is alkalmazni kell.

(4) A magánkereskedőket termelői forgalmi adókötelezettség csak akkor terheli, ha a kereskedelmi tevékenység mellett áruelőállítási tevékenységet is fejtenek ki, ha bérmunkában előállítatott, vagy tovább megmunkált (bérben megmunkáltatott) vagy háziiparostól (esetleg képzőművésztől) adózatlanul beszerzett árukat hoznak forgalomba. Ezekben az esetekben a fizetendő forgalmi adót a 18. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával kell kiszámítani. A magánkereskedőket az őstermelői cikkek felvásárlásával és értékesítésével, a használt tárgyak forgalombahozatalával, a kisforgalom számára való kiszereléssel kapcsolatban termelői forgalmi adókötelezettség nem terheli. Terheli azonban a magánkereskedelmet is az 5. § (6) bekezdésben előírt igazolási kötelezettség. Ha a kereskedő nem tudja igazolni, hogy az általa forgalombahozott áruk termelői forgalmi adóval már meg vannak adózva, akkor a 18. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával kell terhére a termelői forgalmi adót előírni minden olyan áru után, amelyet a jelen bekezdésben foglaltak szerint a magánkereskedelemnél is termelői forgalmi adó alá esik. A szolgáltatások és munkateljesítések forgalmi adóját a kereskedők csak akkor kötelesek fizetni, ha olyan tevékenységet végeznek, amely a (2) bekezdés szerint a magániparosoknál is forgalmi adó alá esik. A magánkiskereskedők árkiegyenlítési forgalmiadót csak esetenként kiadott külön rendelkezés alapján kötelesek fizetni. A 13. §-ban meghatározott fényűzési forgalmi adókötelezettség a magánkereskedőkre is kiterjed.

(5) A magánhúsiparosok és szövetkezetek (földművesszövetkezetek) a vágóállatértékesítő vállalatoktól megvásárolt állatok levágása, illetőleg húsának értékesítése alkalmával termelői forgalmi adót fizetni nem kötelesek. Abban az esetben azonban, ha a hűsiparos nem tudja igazolni, hogy az általa közfogyasztásra levágott állatot vágóállatértékesítő vállalattól szerezte be, a vágás alkalmával köteles a levágott állat közönséges forgalmi értékének figyelembevétele mellett a 18. § 18. pontja alatt meghatározott termelői forgalmi adót megfizetni. A közönséges forgalmi érték megállapítása céljából a levágott állat vágáskori élősúlyát kell az élőállatok felvásárlásával foglalkozó vágóállatértékesítő vállalatok vágóközösségek, szövetkezetek és intézmények felé érvényesítésre kerülő élőállat átadási árával megszorozni. A levágásra kerülő állat élősúlyának igazolására el lehet fogadni olyan 8 napnál nem régebbi keletű hatósági mázsálási bárcát is, amely a levágásra kerülő állat azonosságának megállapítására alkalmas adatokat is tartalmazza. Ilyen súlyigazolás hiányában a levágott állapotban történő mérlegelés alkalmával mutatkozó súlymennyiséget kell a tapasztalati adatok alapján mutatkozó vágási súlyveszteségének figyelembevétele mellett élősúlyra átszámítani és az állatnak így kiszámított élősúlyát kell a vágás idején érvényben levő kilogrammonkénti élőállatárakkal szorozni a termelői forgalmi adó alapjául szolgáló közönséges forgalmi érték megállapítása céljából. Ha a húsiparos (földművesszövetkezet) hentesárut állít elő, a 18. § 19. pontjánál megállapított termelői forgalmi adót a vágóállat beszerzése, illetőleg levágása alkalmával lerótt termelői forgalmi adón felül kell megfizetnie.

(6) Az előző bekezdésben meghatározott módon a vágás alkalmával kötelesek a termelői forgalmi adót megfizetni azok a szövetkezetek (földművesszövetkezetek), továbbá a 3. § (3) bekezdése szerint közfogyasztásnak minősülő vágásokat végző természetes és jogi személyek (vállalati étkezdék, laktanyák, kórházak, szegényházak, fogházak, internátusok stb.) is, ha nem vágóállatértékesítő vállalattól beszerzett állatot vágnak le. A jelen és az (5) bekezdésben szabályozott vágások esetén a húsvizsgáló a levágott állat húsát (fehéráruját) a közfogyasztásra alkalmasságot igazoló bélyegzővel addig nem láthatja el, amíg a termelői forgalmi adó lerovását a vágóállatértékesítő vállalat számlájával, vagy a befizetési lap elismervényével nem igazolják.

(7) Ha az állattartó gazda (állami gazdaság, termelőszövetkezeti csoport stb.) vágja le a marhalevélkötelezettség alá eső állatot közfogyasztásra értékesítés céljából, akkor a hús (fehérárú) értékesítése alkalmával elért bevétel után kell esetenként a 18. § 18. pontjában meghatározott adókulcs alkalmazásával a termelői forgalmi adót megfizetni. Az elért bevétel után kell a termelői forgalmi adót megfizetni olyan esetekben is, amikor a magánfogyasztásra levágott állatok húsának (fehérárújának) egyrészét értékesítik. Ha a jelen bekezdés rendelkezései alá tartozó adóalanyok hentesárut (kolbászt, füstölt, sózott, pácolt stb. szalonnái, sonkát, füstölt húst stb.) értékesítenek, az ebből származó bevételük után 25% adókulcs alkalmazásával kötelesek termelői forgalmi adót fizetni.

(8) Termelői forgalmi adót kötelesek fizetni azok a személyek is, akik csak alkalmilag folytatnak termelői forgalmi adó alá eső áruelőállítási, vagy kitermelői tevékenységet. Ilyenek az alkalmi fakitermelők, mész- és szénégetők, kavics-, homok-, kőkitermelők stb. Ezek az alkalmi adóalanyok is a 18. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával kötelesek a termelői forgalmi adót megfizetni.

18. §

Adókulcsok

A jelen fejezet hatálya alá eső adóalanyok a I-XII. Mellékletekben megállapított adókulcsok helyett a következő adókulcsok alkalmazásával kötelesek adózni:

19. §

Adókedvezmények

(1) A 18. §-ban megállapított adókulcsokkal szemben 10% egységes adókulcs alkalmazásával adózhatnak azok a kisiparosok, akiknek nyílt üzlethelyiségük nincs, üzemükben állandóan legfeljebb 1 segédet és 2 tanulót (a szakmunkás segédként, a segédmunkás pedig tanulóként veendő figyelembe) foglalkoztatnak, együttvéve két lengőnél nagyobb teljesítményű motorral meghajtott gépi berendezésekkel nem rendelkeznek és vásárolt áruk forgalombahozatalából származó bevételük egész bevételük 20%-át nem haladja meg. A családtagokat olyan minőségben kell számításba venni, amilyen minőségű tevékenységet az üzemben ténylegesen kifejtenek. Az öregség és rokkantság miatt iparuk gyakorlásában akadályozott kisiparosok, valamint az özvegyi jogon ipart folytató nők akkor is 10% egységes termelői forgalmi adókulccsal adózhatnak, ha az előbbi alkalmazottakon felül legfeljebb még 1 munkavállalót foglalkoztatnak. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem tekinthető nyílt üzlethelyiségnek az a kisipari műhely, amelynek utcára nyíló ajtaja van.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adókulcs egységes, ezért az előírt feltételeknek megfelelő iparosok valamennyi, még a szolgáltatásokból és munkateljesítésekből származó bevételeik után is alkalmazni kötelesek. Azok a kisiparosok, akik túlnyomórészt nem áruelőállítást, hanem javítási és bérmunkát végeznek s emiatt rájuk nézve a 10 % -os egységes termelői forgalmi adó terhes, az illetékes járási (budapesti kerületi) tanácsok végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályától annak engedélyezését kérhetik, hogy bevételeik után a 18. §-ban meghatározottt adókulcsok szerint járó termelői forgalmi adót külön-külön fizethessék.

(3) A 10%-os adókulcsot csak az olyan fogyasztók részére történő értékesítés esetén lehet alkalmazni, akik a megvásárolt árut saját háztartásukban vagy gazdaságukban használják fel. Közületek, intézmények, egyesületek, ipari és kereskedelmi vállalatok részére történő értékesítés alkalmával a 18. §-ban meghatározott rendes adókulcsok alkalmazandók. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálya nem terjed ki a vegyiparosokra, a férfi- és női szabókra, a szíkvízgyártókra, a húsiparosokra, és az őrleményfeldolgozókra (pékek, mézeskalácsosok stb.).

(4) Mentesek a termelői forgalmi adó alól a 68 éven felüli, vagy 1. járadék osztályba sorozott hadirokkant, illetőleg háborús polgári rokkant iparosok bevételei - a húsiparosok, szikvízgyártók és pékek kivételével, - abban az esetben, ha elemi erővel meghajtott géppel nem rendelkeznek, üzemükben 1 tanulónál több alkalmazottat nem foglalkoztatnak és áruszállítást vagy munkateljesítést közvetlen fogyasztók, nem pedig kereskedők, iparüzemek, közületek vagy intézmények részére végeznek.

(5) Nem esik termelői forgalmi adó alá a bármilyen formában működő erdőbirtokossági társaságok áltat kitermelt és a tagoknak természetben szétosztott, illetve a tagok által szabadkézből vagy nyilvános árverésem (árlejtésen) tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben vásárolt fa. Ha a kitermelt fát az erdőbirtokossági tagok változatlan vagy tovább megmunkált állapotban ellenérték mellett forgalombahozzák, a termelői forgalmi adót megfizetni kötelesek. Köteles a termelői forgalmi adót megfizetni az is, aki az illetmény vagy munkadíj fejében kapott fát értékesíti.

(6) Nem köteles termelői forgalmi adót fizetni az a fakitermelő sem, aki a fát erdőgazdasági állami vállalat részére értékesíti.

(7) Mentes a forgalmi adó alól az iparművészeknek a tervezői tevékenysége, ha a tervezéssel kapcsolatban áruelőállítást nem végeznek. Mentes a forgalmi adó alól a szellemi szabadfoglalkozás körében végzett tevékenység is (pl. orvosi, mérnöki, ügyvédi munkateljesítés).

(8) A jelen § hatálya alá eső áruszállítások után a 10. § (3) bekezdésében meghatározott árkiegyenlítési forgalmi adót fizetni nem kell. Ezt az árkiegyenlítési forgalmi adót az alkalmi adózóknak sem kell fizetni.

(9) A 16. § (4) és (5) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen a jelen fejezet hatálya alá eső iparosokra is alkalmazni kell.

VIII. FEJEZET

Alaki jogszabályok

20. §

Hatáskör és illetékesség.

(1) A forgalmi adókra vonatkozó elsőfokú intézkedések megtétele, továbbá a forgalmi adók nyilvántartása, bevételezése és ellenőrzése a központi adóhivatal, a forgalmi adók kezelésével megbízott járási tanácsok és a budapesti kerületi tanácsok végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályai hatáskörébe tartozik.

(2) A központi adóhivatal illetékességéhez a minisztériumok közvetlen felügyelete alatt álló és a minisztériumok alá rendelt központok, trösztök és egyesülések irányítása alatt álló állami vállalatok, valamint a szovjet és a szovjet-magyar vegyes vállalatok tartoznak. A központi adóhivatal illetékessége a jelen bekezdésben említett vállalatok tekintetében az egész ország területére kiterjed.

(3) A forgalmi adókezelést végző járási és a budapesti kerületi tanácsok végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának illetékessége a helyi tanácsok irányítása alá tartozó állami vállalatokra (trösztökre,egyesülésekre), a szövetkezetekre, továbbá a magániparosokra és kereskedőkre, valamint a jelen rendelet alapján forgalmi adófizetésre köteles minden természetes és a (2) bekezdésben nem említett jogi személyre kiterjed, Az illetékességet a jogi személyeknél a vállalat székhelye, természetes személyeknél a kereseti tevékenység folytatásának helye (állandó telephely hiányában a lakóhely) állapítja meg.

21. §

Bejelentést kötelezettség

(1) A forgalmi adóköteles gazdasági (kereseti) tevékenység megkezdését a megkezdéstől számított 15 napon belül be kell jelenteni. A minisztériumok felügyelete és az alájuk rendelt központok, trösztök és egyesülések irányítása alá tartozó vállalatok, továbbá a szovjet és a szovjet-magyar vállalatok a központi adóhivatalhoz, a helyi tanácsok alá tartozó állami (helyi) vállalatok, a szövetkezetek és minden más forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes és jogi személy (magániparos, kereskedő stb.) a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályához kötelesek bejelentésüket megtenni. Ha a bejelentésre kötelezett lakóhelye (székhelye) és a gazdasági (kereseti) tevékenység folytatásának helye (a vállalat telephelye) nem ugyanannak a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának területén van. a bejelentést a lakóhely (székhely) és a telephelyek szerint illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályánál is meg kell lenni. Az állandó üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező keresetűzők, akik az egyes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának illetékességi területén csak átmenetileg fejtenek ki forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet (mutatványosok, fakitermelők, faszénégetők stb.), bejelentési kötelezettségüknek legkésőbb a kereseti tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek a foglalkozás folytatásának helye szerint illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályánál eleget tenni. A bejelentést írásban kell megtenni. Új adóköteles gazdasági (kereseti) tevékenység megkezdése alkalmával be kell jelenteni az adóalany nevét (cégét), lakó- (szék-) helyét, esetleges telepeinek helyét, a gazdasági (kereseti) tevékenység megkezdésének pontos idejét, a gazdasági (kereseti) tevékenység tüzetes meghatározását, az alkalmazottak számát s általában mindazt a lényeges körülményt, aminek az adózásra befolyása lehet. Bejelentési kötelezettség alá esik továbbá a foglalkozás vagy gazdasági (kereseti) tevékenység helyének megváltoztatása, régi mellett új tevékenység megkezdése, annak kibővítése és a gazdasági (kereseti) tevékenység folytatásában beálló minden egyéb olyan változás, amely az adókötelezettségre befolyással van. A bejelentés elmulasztása, amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik, a 35. § rendelkezései szerint büntetendő pénzügyi szabálytalanság.

(2) Az adóköteles gazdasági (kereseti) tevékenység ideiglenes szüneteltetését vagy végleges megszüntetését a szüneteltetéstől vagy megszüntetéstől számított 15 nap alatt szintén be kell jelenteni. Ha az adóköteles tevékenység a fizetésre köteles halála miatt szűnt meg, a bejelentési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles vállalatot örökli. Aki ezt a bejelentést elmulasztja, a forgalmi adót a gazdasági (kereseti) tevékenység tényleges beszüntetését megelőző 12 hónap havi átlagának, ha pedig a vállalat ennél rövidebb ideig működött, a működési időre eső havi átlagnak megfelelő mértékben tartozik megfizetni a késedelmesen megtett bejelentés napjáig, hacsak a mulasztás vétlen voltát és a szüneteltetés vagy megszűnés napját hiteltérdemlően utólag nem igazolja.

(3) Külföldiek, akik az ország területén állandó jellegű forgalmi adóköteles gazdasági (kereseti) tevékenységet folytatnak, de itt állandó lakásuk nincs, a gazdasági (kereseti) tevékenység megkezdésétől számított 15 nap alatt, az ideiglenes jellegű kereseti tevékenységet folytatók pedig legkésőbb a gazdasági (kereseti) tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek olyan belföldi képviselőt megnevezni, akinek belföldön állandó lakása van és aki a forgalmi adófizetéssel kapcsolatos kötelezettségek ellátására alkalmas. Ha a külföldi adóalany a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának felhívására sem jelöl meg a kitűzött határidő alatt megfelelő képviselőt, vagy ha a képviselő kötelezettségeit nem teljesíti, a külföldi vállalat zárgondnoki kezelését kell elrendelni

22. §

Könyvvezetési kötelezettség

(1) Forgalmi adó fizetésére köteles olyan adóalanyok, akik az adóalap megállapítására és ellenőrzésére is alkalmas kereskedelmi könyveket nem vezetnek, legalább valamennyi bevételt és kiadást tartalmazó pénztárkönyvet vagy pedig az adóköteles foglalkozásnak természetéhez mérten részükre külön előírt nyilvántartásokat (pl. húsiparosok vágási könyvet) kötelesek vezetni. A pénztárkönyvbe minden forgalmi adóköteles és forgalmi adó alól mentes bevételt, továbbá minden üzleti, üzemi, háztartási stb. kiadást is azonnal be kell vezetni. Az adóalany a pénztárkönyvet naponta összegezni, naptári félhavonként lezárni és az adóköteles bevételt megállapítani köteles.

(2) A saját előállítású (kitermelésű) áruk forgalombahozatalával foglalkozó adóalanyok - a 19. §-ban említett kisiparosok, valamint az egyéni vagy adóközösségi átalányozás melleit adózó adóalanyok kivételével - a pénztárkönyvön kívül a) nyersanyag raktárkönyvet, b) termelési (előállítási) naplót, c) készáru raktárkönyvet, d) eladásaikról számlamásolati könyvet, e) bérmunka végzés esetén bérmunkanaplót, f) amennyiben adófizetési kötelezettségüknek a kimenő számlák rendszere alapján tesznek eleget, kimenő számlák könyvét, g) hitelben történt eladás esetén hitelkönyvet tartoznak vezetni. A 19. §-ban említett kisiparosok, valamint az egyéni vagy adóközösségi átalányozás mellett adózó adóalanyok csak pénztárkönyvet, bérmunka végzése esetén pedig bérmunkanaplót kötelesek vezetni. Ha az egyéni, illetőleg adóközösségi átalányozás mellett adózó adóalany a (8) bekezdésben foglaltak szerint a könyvvezetési kötelezettség alól felmentést kap, semmiféle könyvet vagy feljegyzést vezetni nem köteles, hanem csak az áru-és anyagbeszerzésre vonatkozó számlákat köteles megőrizni.

(3) Az őrleményfeldolgozók (sütőiparosok, mézeskalácsosok, csirizgyártók, stb.) őrlemény forgalmukról őrleményraktárkönyvet kötelesek vezetni. A malmok, cseretelepek, darálók, hántolók, olajütők könyvvezetési kötelezettségére az illetékes szakminisztérium rendelkezései az irányadók.

(4) Magániparosok, kereskedők az üzleti könyveket használatbavétel előtt a járási (kerületi) tanács végrehajtóbizottság pénzügyi osztályán láttamoztatni kötelesek.

(5) A Központi Adóhivatal és a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya a forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanyok könyvvezetését rendszeresen ellenőrizni tartoznak és indokolt esetben az ellenőrzés biztonsága érdekében - az adóalany viszonyainak figyelembevételével - megfelelő nyilvántartások és könyvek vezetését kötelesek elrendelni s erről az adóalanyt végzésileg értesíteni.

(6) Az üzleti könyveket és nyilvántartásokat a természetes személyek vállalatuk (üzletük) telephelyén, ilyenek hiányában lakóhelyükön tartoznak vezetni. Jogi személyek üzleti berendezettségüknek megfelelően akár bejegyzett székhelyükön, akár telephelyükön vezethetik az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket.

(7) A forgalmi adó helyes lerovásának ellenőrzése céljából vezetett könyvekben vagy feljegyzésekben lévő bejegyzéseket vakarás, törlés vagy átírás útján megváltoztatni nem szabad. A téves bejegyzéseket törlő (stornó) tétel bevezetésével, vagy a téves bejegyzés olvasható áthúzásával és a helyes tétel feljegyzésével kell kiigazítani. A könyvekben minden hónap végén zárlatot kell készíteni.

(8) Azok az adóalanyok, akik forgalmi adójukat átalányösszegben fizetik, s személyi körülményeik vagy üzletük természete ezt indokolttá teszik, az érdekképviselet véleményének meghallgatásával az előírt könyvek és nyilvántartások vezetése alól felmenthetők. A könyvvezetési kötelezettség alól való felmentés iránt az átalányösszegben fizetendő forgalmi adóról kiadott fizetési meghagyásban vagy az adóközösségi átalányösszegről kiadott határozatban kell rendelkezni, s egyidejűleg fel kell hívni. a figyelmet arra, hogy minden üzleti számlát és az üzleti levelezést - időrendben összegyűjtve -5 évig meg kell őrizni.

(9) A forgalmi adóalanyok összes üzleti könyveiket, nyilvántartásaikat s egyéb feljegyzéseiket, valamint az üzleti számlákat, levelezéseket és iratokat - más jogszabályoknak esetleg messzebbmenő rendelkezéseitől függetlenül - legalább 5 évig kötelesek megőrizni. Ezt a határidőt az üzleti levelezésekre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, könyveknél és más feljegyzéseknél pedig az utolsó bejegyzés évének végétől kell számítani. A bármely hatóság által esetleg bevont könyvek átvételi elismervényeit ugyancsak 5 évig kell megőrizni.

23. §

Adóbevallás

(1) A fizetendő forgalmi adók alapját és összegét az adóköteles áruszállítások, munka- vagy szolgáltatói tevékenység ellenértékének a 7. §-ban foglalt rendelkezések szerinti figyelembevételével maguk az érdekelt adóalanyok kötelesek havonként megállapítani. A megállapítás eredményéről adóbevallást kell készíteni. Ha az adóalany áruszállításai különböző forgalmi adókulcsok alá esnek, vagy ha az adóalany többféle forgalmi adót fizet, az adóalapot adónemenként s ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel kell megállapítani. Az adóbevallást az állami, a szovjet és a szovjet-magyar vegyes vállalatok a tárgyhónapot követő hó 15-éig köteleseik a Központi Adóhivatalhoz, illetőleg - a helyi tanácsok irányítása alatt álló állami vállalatok - az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához benyújtani. A szövetkezetek és az egyéb forgalmi adót fizető természetes és jogi személyek (magániparosok, kereskedők), a tárgyhónapot követő hó 5-ig kötelesek az adóbevallást az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához benyújtani. Ezek az adóalanyok az adóbevallásban az adóalapot és az esedékes forgalmi adót a 24. §-ban meghatározott fizetési határidőknek megfelelően félhavonkénti részletezéssel és havi végösszegben kötelesek megállapítani és bevallani. Az adóbevalláshoz az állami vállalatok, a szövetkezetek és a nagyobb adózók a Központi Adóhivatalnál, illetőleg a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályánál igényelhető nyomtatott űrlapokat kötelesek használni. A kisebb adóalanyok nevüket (cégüket), a bevallási időszakot, a félhavi s ezen felül az egész havi bevételt (adóalapot), továbbá a fizetendő félhavi s ezen felül az egész havi forgalmi adó összegét feltüntető, de legalább negyedív nagyságú papírlap felhasználásával is tehetnek bevallást.

(2) Az állami vállalatok, továbbá a szovjet és a szovjet-magyar vegyes vállalatok a fizetendő forgalmi adó alapját a kimenő számlák szerint kötelesek megállapítani. Ezek az adóalanyok a hó folyamán kiállított számlák végösszegét és az ez után számított forgalmi adó összegét kötelesek bevallani. Az adózás alapjául szolgáló számlát legkésőbb az áruszállítás megtörténtekor, illetőleg a munkateljesítés befejezésekor kell kiállítani. Abban az esetben, ha az áru leszállítása vagy a munka elvégzése előtt előlegeket fizetnek és ha az áruszállítás vagy a munkateljesítés az előleg kézhezvételétől számított 90 (kilencven) napon belül nem történik meg, a felvett előlegekről előzetes (esetleg csak belső) számlát kell kiállítani és a forgalmi adó alapjának megállapításánál ezeket az előzetes számlákat is figyelembe kell venni. A megrendelt áruk igazolt készenléti fokának megfelelően a megrendelőhöz benyújtott részkereseteket a forgalmi adókötelezettség szempontjából kimenő szándéknak kell tekinteni. Kivételek a jelen bekezdésben foglalt rendelkezések hatálya alól a magas- és mélyépítő, valamint a kéményseprő ipari vállalatok, amelyek a tényleges bevételek figyelembevételével kötelesek a fizetendő forgalmi adó alapját és összegét megállapítani és bevallani.

(3) A szövetkezetek és az egyéb forgalmi adófizetésére kötelezett természetes és jogi személyek (magániparosok, kereskedők) a hó folyamán elért bevételeik számításbavételével kötelesek a fizetendő forgalmi adó alapját és összegét félhavonkénti részletekben és havi végösszegben megállapítani és bevallani. Azok az adóalanyok, akik szabályszerű kereskedelmi könyveket vezetnek, a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályától annak engedélyezését kérhetik, hogy a forgalmi adót a kimenőszámlák rendszere alapján róhassák le. A kimenőszámlák rendszere alapján adózók adóbevallásukban a kiállított számláknak félhavi és egészhavi (az állami vállalatok csak egészhavi) végösszegét tartoznak bevallani. A jelen bekezdésben említett adóalanyoknál is kötelező a kimenőszámlák alapján való adózás abban az esetben, ha az általuk forgalomba hozott árukra nem százalékos, hanem tételes adókulcs van megállapítva.

(4) Az adóbevallásban az előző bekezdésben foglaltak szerint akár a kimenő számlák, akár a bevételek számításbavételével megállapított bruttó ellenérték összegéből az igazoltan adómentes bevételeket le kell vonni és az ilymódon kiszámított forgalmi adók összegét kell feltüntetni. A forgalmi adónemenként kiszámított adóösszegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillért vagy az ennél nagyobb összeget forintra kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kívül kell hagyni.

(5) Azok az adóalanyok, akik nem rendszeresen folytatnak forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet, például, akik kő- vagy erdőkitermeléssel, vagy mész- és szénégetéssel stb. nem minden évben foglalkoznak, valamint a vándor mutatványosok, stb. adóbevallást benyújtani csak a 21. § rendelkezései szerint bejelentendő kereseti tevékenység folytatásának ideje alatt tartoznak. Indokolt kérelemre a járási, (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya megengedheti, esetleg elrendelheti, hogy az ilyen adózók esetenkénti egész üzleti forgalmukról egy - az engedélyben megállapítandó határidő alatt benyújtandó - bevallásban számoljanak el.

(6) Azokban az esetekben, amikor a marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágásával kapcsolatos termelői forgalmi adót a 17. § (5) bekezdésében előírtak szerint a vágás alkalmával kell a levágott állat közönséges forgalmi értéke alapulvételével megfizetni, a fizetendő termelői forgalmi adókról bevallást nem kell benyújtani. Ez utóbbi esetekben a termelői forgalmi adót a vágás alkalmával ki kell számítani és a 24. § (10) bekezdésében foglaltak szerint befizetni.

24. §

Adóbefizetés

(1) A Központi Adóhivatal illetékessége alá tartozó állami vállalatok és a járási (budapesti kerületi) tanács vb. pénzügyi osztályának illetékessége alá tartozó állami vállalatok (helyi vállalatok) közül azok, amelyeknél az operatív pénzügyi tervük szerint fizetendő adók összeg negyedévenként a 30.000 Ft-ot meghaladja, a havonként lebonyolított áruszállítások vagy munka- és szolgálatteljesítések után esedékes adókra 10 naponként minden hónap 10-én, 20-án és a hó utolsó napján előlegeket kötelesek fizetni. A fizetendő előlegek összegét a negyedévi operatív pénzügyi tervben megtervezett adók egy hónapra ütemezett összegének egyharmad részében kell megállapítani. Az előlegek összegét az érdekeit vállalatok negyedévi operatív pénzügyi tervük jóváhagyását követő 3 napon belül kötelesek kiszámítani és a központi adóhivatalnak, illetőleg az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács vb. pénzügyi osztályához bejelenteni. A bejelentésben a negyedévi operatív pénzügyi tervben megtervezett forgalmi adót és annak egy-egy hónapra ütemezett összegeit is fel kell tüntetni. Az említett pénzügyi szervek a bejelentés alapján az előlegek összegét nyilvántartásba venni és annak alapján a befizetéseket ellenőrizni kötelesek. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén az előlegek összegét helyszíni vizsgálat útján kell megállapítani és a vállalat vezetőjét (igazgatóját, vezérigazgatóját) és főkönyvelőjét a szabálytalanság miatt meg kell bírságolni.

(2) Ha a negyedév tartama alatt a vállalat termelésében igazoltan olyan változás következik be, amely a jóváhagyott pénzügyi terv szerinti adók összegét 20%-a, de legalább 30.000 Ft-ot meghaladó mértékben emeli vagy csökkenti, köteles a vállalat az adóelőlegek összegét módosítani. A módosítási a változás bekövetkezését követő három napon belül kell a Központi Adóhivatalhoz, illetőleg az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács vb. pénzügyi osztályához bejelenteni. A bejelentésben előadottak helyességét az illetékes felügyeleti hatósággal igazoltatni kell.

(3) Az (1) bekezdésben említett vállalatok az esedékes előlegeknek az átutalása iránt oly időben kötelesek intézkedni, hogy az átutalt összeg a Magyar Nemzeti Bank által legkésőbb a hó 10-én, 20-án és a hó utolsó napján a Központi Adóhivatal, illetőleg az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának bevételi csekkszámlája javára írható legyen.

(4) Az előleg fizetésére kötelezett vállalatok a fizetendő forgalmi adók összegével a tárgyhónapot követő hó 15-én 23. § (1) bekezdésében foglaltak szerint benyújtandó bevallásban kötelesek elszámolni. Ebből a célból az adóbevallás szerint a tényleges havi forgalom alapján esedékes forgalmi adók összegét egybe kell vetni a tervszámok alapján a tárgyhó folyamán három részletben befizetett adóelőlegek összegével. A tárgyhó folyamán fizetett előlegek és a bevallás alapján mutatkozó különbözeteket a tárgyhónapot követő hó 20-ig esedékes előlegfizetéseknél kell számításba venni olyképpen, hogy a vállalat terhére mutatkozó különbözettel a 20-i előleg összegét emelni kell, a vállalat javára mutatkozó különbözetet pedig a 20-i előlegből levonásba kell hozni. Ha a bevallások felülvizsgálata során a központi adóhivatal, illetőleg a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya a bevallott adók összegét módosítja, erről az érdekelt vállalatokat értesíteni köteles azzal az utasítással, hogy a módosítás folytán mutatkozó különbözetet a tárgyhónapot követő hó 30-i előleg fizetésénél vegyék az előbb említett módon figyelembe.

(5) Az (1) bekezdésben nem említett állami vállalatok a havonkint esedékes forgalmi adók összegét egy összegben a tárgyhónapot követő hó 15-ig kötelesek befizetni.

(6) Az előző bekezdések hatálya alá nem eső valamennyi egyéb adóalany (szövetkezet, magániparos, kereskedő) a havonkint esedékes forgalmi adókat két részletben köteles befizetni. A hónap 1-15. napjáig terjedő első felében elért nyersbevétel - a kimenőszámlák rendszere alapján adózóknál a kiállított számlák végösszege - után járó forgalmi adót legkésőbb a tárgyhó 20. napjáig, a hónap második felében elért nyersbevétel - a kimenőszámlák rendszere alapján adózóknál a kiállított számlák végösszege - után esedékes forgalmi adót pedig a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig kell befizetni.

(7) A fizetést meghagyással előírt forgalmi adót a fizetést meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt, felebbezés esetén a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell befizetni. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtó-bizottsága pénzügyi osztálya által fizetési meghagyással átalányösszegben megállapított forgalmi adót az átalányozási időszakon belül havi részletekben, mindig a tárgyhó 15. napjáig az adóalany lakóhelye szerint illetékes községi (városi, kerületi) tanács adóbeszedési számlájára kell befizetni.

(8) Azokat a kisebb adóalanyokat, akik forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet csak alkalomszerűen (nem rendszeresen) folytatnak (alkalmi fakitermelők, mész-, szénégetők, kavics-, homok-, kőkitermelők, alkalmi baromfi- és tojásárusítók, stb.) a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya arra kötelezheti, hogy a forgalmi adót a lakóhelyük, illetőleg az áruelőállítás (kitermelés) helye szerint illetékes községi (városi) tanács, vagy pénzügyőri szakasz útján,vagy pedig az értékesítés alkalmával a piacokon vagy a vásárokon fizessék meg. Amennyiben a kitermelt (előállított) áru értékesítése (szállítása) hatósági engedélyhez (igazolványhoz) van kötve, a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya köteles megkeresni az engedély (igazolvány) kiállítására jogosult szervet, hogy az értékesítéshez vagy szállításhoz szükséges engedélyt (igazolványt) csak abban az esetben szolgáltassa ki, ha az esedékes forgalmi adó megfizetését igazoló befizetési lap elismervényét, vagy a községi (városi) tanács, illetőleg a pénzügyőrség által kiállított hivatalos nyugtát felmutatják. A piacokon és a vásárokon fizetendő forgalmi adókat a községi (városi) tanács, a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya, valamint a pénzügyőrség alkalmazottai jogosultak beszedni. A községi (városi) tanács, pénzügyőri szakaszok az alkalmi adózók által a hivatalban befizetett, illetőleg a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya, a községi (városi) tanács és a pénzügyőrség alkalmazottai által a piacokon vagy vásárokon beszedett forgalmi adókról az áru nemét, mennyiségét és a befizetett (beszedett) forgalmi adó összegét is feltüntető hivatalos nyugtát kötelesek adni. Erre a célra 1622. raktári számú nyugta- és nyugtamásolati tömbfüzetet kell felhasználni. A hivatalos nyugtára beszedett összegeket 24 órán belül a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya forgalmi adóbevételi számlájára kell befizetni. Községi vagy más közigazgatási szerv, vagy intézmény alkalmazottját a forgalmi adók beszedésével megbízni csak rendkívüli esetekben a pénzügyminisztérium külön engedélye mellett szabad.

(9) A bor- és gyümölcsszeszfőzdében termelt szesz (borpárlat, pálinka) után - a szőlő- és gyümölcstermelők részére mérsékelt, vagy teljes szeszforgalmi adó mellett főzött és visszaváltott pálinka kivételével - a szeszforgalmi adót az ilyen szesz átvételére és forgalombahozatalára kijelölt Központi Gyümölcsszeszipari Vállalat köteles bevallani és a IX. Mellékletben megállapított mérvben befizetni. A bor- és gyümölcsszeszfőzde egyéb címen fennálló forgalmi adófizetési kötelezettségét ez a rendelkezés nem érinti.

(10) Ha a marhalevélkötelezettség alá eső állatot nem húsipari, vagy húsfeldolgozó ipari állami vállalat, hanem bárki más (húsiparos, szövetkezet, intézmény, stb.) vágja le közfogyasztás céljára, az állat levágása alkalmával a húsvizsgálónak be kell mutatni a vágóállatot szállító állatértékesítő vállalat számláját (jegyzékét), amely az árkiegyenlítési forgalmi adónak a vágóállat beszerzésekor megtörtént lerovását igazolja. A húsvizsgáló a számlán (jegyzéken) a levágás időpontját feljegyezni köteles. A húsvizsgáló a számlát ezenfelül köteles kézjegyével és hivatalos pecsétjével is ellátni, hogy a számlának újabb felhasználása kiküszöbölhető legyen. Ha az állatot levágó természetes vagy jogi személy (húsiparos, szövetkezet, stb.) az árkiegyenlítési forgalmi adó felszámítását igazoló számlát (jegyzéket) felmutatni nem tudja, a levágott állat közönséges forgalmi értéke után a 18. § 18. pontjában megállapított 15%-os adókulccsal számított termelői forgalmi adót az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya forgalmi adóbevételi számlájára azonnal be kell fizetni. Ugyanígy kell a vágás alkalmával a levágott állat közönséges forgalmi értéke után a termelői forgalmi adót megfizetni akkor is, ha az állatot közfogyasztásra történő kimérés céljából az állattartó gazda vágja le (kényszervágás). Ha az állat tulajdonosa az állatot magánfogyasztás céljából vágja le, de a húsnak (fehérárunak, stb.) egy részét értékesíti, az elért bevétele után fizetendő termelői forgalmi adót a 18. § 18. pontjában megállapított 15%-os adókulcs alkalmazásával köteles befizetni.

(11) A hentesáruk előállításával is foglalkozó húsiparosok, a hentesáruk forgalombahozatalából származó bevételük után a vágással kapcsolatban lerótt termelői forgalmi adón felül külön fizetendő termelői forgalmi adót a rendes szabályok szerint kötelesek megfizetni. Azoknál a húsiparosaknál, akiknél termelői forgalmi adó alá eső hentesárukból származó bevételek - megfelelő feljegyzések hiányában - a forgalmi adó alól mentes húsokból, fehérárukból és a zsírból származó bevételektől megnyugtató módon nem választhatók szét, a fizetendő termelői forgalmi adót átalányösszegben is meg lehet állapítani. Jelen rendelet alkalmazása szempontjából hentesárunak kell tekinteni a zsír és a tepertő kivételével minden olyan készítményt, amely a levágott állat húsának és fehérárujának feldolgozása útján keletkezik. Így a kolbász-, szalámi- és felvágottféléken kívül hentesárunak tekintendő a sózott, füstölt, pácolt, vagy abált szalonna, továbbá a főtt, sült, pácolt és füstölt hús is.

(12) A húsiparosok a vágóállat beszerzésére vonatkozó számlákat (jegyzékeket), valamint a vágások alkalmával esetleg fizetett termelői forgalmi adóra vonatkozó befizetési lap elismervényeket a 22. § (1) bekezdése szerint vezetendő vágási könyv mellékleteként a megszabott 5 évi időtartam alatt megőrizni kötelesek. A vágási könyvbe a vágás idejét, a marhalevél átruházási jegyzőkönyv számát, a levágott állat faját, darabszámát, élősúlyát és a számla szerinti beszerzési árát (esetleg közönséges forgalmi értékét) tételenként kell bevezetni. Azok a személyek, akik közfogyasztás céljára csak alkalmilag végeznek vágásokat, vágási könyvet nem kötelesek ugyan vezetni, a vágóállatok beszerzésére vonatkozó számlát vagy a termelői forgalmi adó befizetését igazoló befizetési lap elismervényét azonban kötelesek megőrizni.

(13) A gyujtószerszámok (öngyujtók) után fizetendő termelői forgalmi adót esetenként a gyujtószerszámnak, öngyújtónak adójellel való megjelölése alkalmával kell az előállító vállalat(üzem) székhelyére illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályánál leróni. Az előállító vállalatok kötelesek a gyujtószerszámokat (öngyujtókat) a forgalombahozatalt megelőzően a Fővárosi Központi pénzügyőri szakasz által adójellel megjelöltetni. Az említett pénzügyőri szakasz a gyujtószerszámokat (öngyujtókat) csak abban az esetben jelölheti, meg adójellel, ha a megjelölés céljából átadott gyujtószerszámok (öngyujtók) után esedékes termelői forgalmi adónak a befizetését a vonatkozó csekkbefizetési lap elísmervényének az átadásával igazolják. Az előállító vállalatok kötelesek minden alkalommal az adójelzés céljából átadott gyujtószerszámok darabszámát, súlyát, minőségét és a fizetendő termelői forgalmi adó összegét feltüntető 3 példányú kimutatást készíteni, amelynek egy példányát a csekkbefizetési lappal együtt a Pénzügyőri Egyedárusági Raktárnak kell átadni, második példányát a Pénzügyőri Egyedárusági Raktár felülvizsgálata és záradékolása után a forgalmi adó összegének előírása céljából az illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának kell megküldeni, az ugyancsak záradékolt harmadik példányt pedig az adólerovás igazolása céljából meg kell őrizni. A Pénzügyőri Egyedárusági Raktár a gyujtószerszámoknak adójellel való megjelölését csekkbefizetési lap és a kimutatás egy példányának átvétele mellett a külön kiadott rendeletben megjelölt módón teljesíti. Az állami vállalatok ugyancsak kötelesek az általuk előállított gyujtószerszámokat az említett 3 példányú kimutatás csatolásával adójelzésre bemutatni, de a gyujtószerszámok után termelői forgalmi adót az adójelzés előtt nem kötelesek esetenkint leróni, hanem adóbevallási és befizetési kötelezettségüket a 23. § (1), illetőleg a. jelen szakasz (1) bekezdésében előírt módon kell teljesíteniök.

25. §

Adópótlék, behajtás, elévülés

(1) Ha az adóalanyok esedékessé vált forgalmi adót a 24. §-ban megállapított fizetési határidőig be nem fizetik, adópótlékot kötelesek fizetni. Az adópótlék kulcsa havi 3%. A 3% adópótlékot a késedelem minden megkezdett naptári hónapja után kelt számítani és azt a késedelmi napok számának arányában megosztani nem szabad. Az. adópótlék elszámolására egyébként a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A forgalmi adótartozások behajtására és a behajtás elévülésére nézve a közadók behajtására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Állami vállalatokkal szemben azonban végrehajtási eljárást folyamatba tenni nem lehet. Ha valamelyik állami vállalat az esedékessé vált adóösszeg befizetését elmulasztja, a központi adóhivatal, illetőleg a járási tanács vb. pénzügyi osztálya az esedékesség napját követő 30-ik napon köteles a tartozás összegét a vállalatnak a Magyar Nemzeti Banknál vezetett egyszámlájáról lehívni. A Magyar Nemzeti Bank a központi adóhivatal vagy a járási tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya ilyen irányú megkeresésének eleget tenni köteles.

(3) A forgalmi adók követeléséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napjától számított öt év alatt évül el, amelyben az adóalany adóbevallását szabályszerű időben beadta. Az adóbevallás elmulasztása, valamint pénzügyi bűncselekmény elkövetése esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő 10 év alatt évül el, amelyben az adóalany az adóbevallás benyújtására köteles lett volna, illetőleg, amelyben a kincstár megrövidítését eredményező adóbevallását beadta.

26. §

Adómegállapítás átalányösszegben

(1) Olyan esetekben, amikor az adóalany a forgalmi adónak adóbevallás útján megállapítására és befizetésére célszerűen nem kötelezhető, különösen kisebb terjedelmű kereseti tevékenységeknél, amikor az adóalany az előírt könyvek és nyilvántartások vezetésére nem képes, a forgalmi adók összegét a megállapított vagy becsült forgalom után átalányösszegben is meg lehet állapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján átalányösszegben állapítható meg a forgalmi adó az olyan kisiparosoknál és termelői forgalmi adó fizetésére köteles kiskereskedőknél, akik maguk vagy legfeljebb családtagjaik segítségével folytatják kereseti tevékenységüket vagy ha alkalmazottat tartanak is, az előírt könyvek vagy nyilvántartások vezetésére nem képesek. Átalányösszeg állapítható meg akkor is, ha az adóalany tevékenységét egyéb főfoglalkozása mellett csak mellékesen folytatja és ebből származó bevételei a főfoglalkozásból származó bevételekhez viszonyítva nem jelentősek, illetőleg, ha az adóköteles forgalom ellenőrzésének nehézségei miatt az adóalapnak becsléssel megállapítása megnyugtatóbbnak látszik.

(3) Ha az adóalany üzleti feljegyzéseket egyáltalán nem vezet s az adóköteles forgalom a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján sem állapítható meg megnyugtató módon, az átalányozás alkalmával az adóköteles forgalom egy évi valószínű összegét becsléssel - esetleg, a (4) bekezdés szabályainak megfelelő alkalmazásával - kell megállapítani.

(4) Az arányos adóztatás biztosítása érdekében az átalányozási eljárás megindítása előtt az azonos foglalkozású adóalanyokat adóköteles forgalmuk nagysága szerint a szakmabeli érdekképviselet, ennek hiányában a községi tanács meghallgatásával osztályba kell sorozni. Az osztályba sorozás után, annak adatait is figyelembevéve, helyszíni vizsgálat alapján kell az átalány összegét megállapítani.

(5) A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya a helyszíni adatfelvételi vagy a becslési jegyzőkönyvek adatai és az. osztályozás eredményének alapján megállapított forgalmi adó átalányösszegéről fizetési meghagyást bocsát ki és egyidejűleg felhívja az adóalanyt a megállapított adónak a fizetési meghagyásban feltüntetett havi részletekben való befizetésére. A fizetési meghagyásokat lehetőleg minden év február hó 28-ig kell kézbesíteni.

(6) Az állandó elárusító üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező, vagy ezzel ugyan rendelkező, de vásárokon és piacokon is árusító átalányozott adóalanyok részére - amennyiben az átalányösszegének megállapításánál a vásárokon és piacokon elért bevételek is figyelembe vétettek - a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya kérelemre fényképpel ellátott igazolványt tartozik kiadni. Az igazolványnak a tulajdonos, esetleg családtagjai, alkalmazottai személyi adatain kívül tartalmaznia kell a megállapított havi átalány alapját és összegét, valamint azt, hogy az átalány megállapításánál mely város (község) területén tartandó piacokon (vásárokon) elért forgalom vétetett figyelembe. Az igazolvánnyal ellátott adóalanyoktól azon a vásáron (piacon), amely az igazolványban fel van sorolva, külön forgalmi adót követelni nem lehet.

(7) A fizetési meghagyások ellen beadott fellebbezéseket a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályai a járási (budapesti kerületi), indokolt esetben ellenőrzési körzetenkint vagy községenkint alakított véleményezőbizottság meghallgatásával bírálja el. A véleményezőbizottság elnöke a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya által kijelölt előadó. Tagjai a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának dolgozója, aki egyben az előadói tisztet is betölti és a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályai által kinevezett két érdekképviseleti tag. A bizottság jegyzője a járási (budapesti kerületi) tanács, esetleg a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályai által kirendelt dolgozó. Az érdekképviseletek tagjai közül az előforduló foglalkozási ágak és az adóalanyok számához mérten kell - lehetőleg a tárgyalás helyén lakó - megfelelő számú véleményezőbizottsági tagot kinevezni. A kinevezés előtt a kinevezendők személyére a járási (budapesti kerületi) tanácstól és az érdekelt érdekképviseleti szervtől kell véleményt kérni. A kinevezett bizottsági tagok közül két-két szakmabeli, ilyenek hiányában két-két rokonszakmabeli, a helyi viszonyokkal ismerős tagot kell a tárgyalásra meghívni. A meghívott érdekképviseleti tagokat működésük megkezdése előtt a titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre és az elfogulatlan véleményadásra figyelmeztetni kell.

(8) A tárgyaláson az előadó az osztályozás eredményét, a kivetés adatait, a kivetett összegeket, a fél fellebbezésében vagy beadványában előadottakat és a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályainak erre vonatkozó megállapításait vagy észrevételeit ismerteti. Az elnök ezután a felet felhívja nyilatkozattételre s esetleges bizonyítékainak beterjesztésére. A tárgyaláson csak a fellebbezésben előadott vagy olyan körülményekről és tényekről lehet tárgyalni, amelyek a fellebbezés benyújtása óta állottak elő, illetőleg ezután jutottak a fél tudomására. A fél meghallgatása után a bizottság érdekképviseleti tagjai kívánságukra, esetleg nem az adóalany jelenlétében, adják elő véleményüket. Az előadó az ügyfél és az érdekképviseleti tagok előadására válaszolhat. A véleményező bizottság elnöke a tárgyaláson előterjesztett esetleges bizonyítékok, valamint az adóalany és a bizottsági tagok véleményének és az előadó válaszának gondos mérlegelésével dönt afelől, hogy a véleményező bizottság a fellebbezés elutasítására vagy annak részben vagy egészben való figyelembevételére, esetleg az adók felemelésére tegyen-e javaslatot a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának. Egyidejűleg felhívja az adóalanyt annak közlésére, hogy a véleményezőbizottság által javasolt döntésben megnyugszik-e vagy sem. A tárgyalásról rövid, de az adóalany és az érdekképviseleti tagok nyilatkozatának, az előadó válaszának és az elnöki döntésnek, illetőleg indokolásának lényeges részeit feltétlenül tartalmazó jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet az elnök, a bizottság tagjai, az adóalany és a jegyzőkönyv vezetője írják alá. Ha az érdekelt adóalany vagy az érdekképviseleti tagok kellő értesítés ellenére sem jelennek meg a tárgyaláson, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, de a tárgyalás távollétükben is megtartandó.

(9) Ha az adóalany a véleményezőbizottsági tárgyaláson jelen volt s a tárgyalás eredményeként fellebbezését visszavonta és ezt a jegyzőkönyvben sajátkezű aláírásával igazolja, az iratok a jegyzőkönyvvel együtt további szabályszerű eljárás végeit a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályánál maradnak. Minden más esetben a járási (budapesti kerületi) tanács pénzügyi osztályai az iratokat a véleményezőbizottsági tárgyalásról készített jegyzőkönyvvel együtt a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályához terjeszti fel határozathozatal végett.

(10) Ha a véleményezőbizottsági tárgyaláson felmerült adatok alapján az adók felemelése, esetleg szakértői becslési eljárás elrendelése látszik indokoltnak, az elsőfokú határozat feloldásával a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályát új határozathozatalra utasítja. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya - amennyiben szakértői becslést rendeltek el - a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának feloldó határozatával egyidejűleg közli a szakértői becslési eljárás időpontját. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának új fizetési meghagyása ellen esetleg beadott fellebbezést ugyanúgy kell a véleményezőbizottsággal tárgyaltatni, mint a korábbi fellebbezést.

(11) A megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának a véleményezőbizottság meghallgatásával hozott másodfokú határozata végérvényes, az ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(12) A jogerősen kivetett átalányokat az évi átalánykivetés céljából helyszíni ellenőrzés útján minden év január, február havában felül kell vizsgálni. A helyszíni felülvizsgálat során az adóalap megállapításához a felülvizsgálatot megelőző naptári év üzleti forgalmára vonatkozó adatokat kell számbavenni és ennek felhasználásával kell az időközi áremelkedések vagy csökkenések figyelembevételével a forgalmi adóalapot megállapítani, illetőleg megbecsülni. A helyszíni adatfelvételről készített jegyzőkönyvben az adatok felsorolásával részletesen fel kell tüntetni, hogy az adóköteles forgalom megállapítása milyen módon, az adóalany üzleti könyvei, feljegyzései, számlái vagy az adóalany által rendelkezésre bocsátott, illetőleg a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya által beszerzett egyéb adatok alapján vagy pedig becsléssel történt. Becslési eljárás esetén részletesen felsorolandók mindazok az adatok, melyek a megbecsült adóalap nagyságára befolyással bírtak. Az így megállapított adóalap figyelembevételével kell a következő évi átalányösszeget az adóalany terhére kivetni.

(13) Előzetes helyszíni ellenőrzés nélkül változatlan összegben az előző évi átalányt lehet előírni az adóalany terhére, ha az évi átalányösszeg 600 (hatszáz) forintnál nem több és az adóalany fogalmában az osztálybasorozás eredménye vagy a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának rendelkezésére álló egyéb adatok szerint legalább 20 százalék eltérés nem mutatkozik. A megállapítás ellen az adóalany szabályszerű fellebbezéssel élhet.

(14) A kivetett átalányokat az adózó nevét, foglalkozását és lakcímet, valamint a kivetett és a jogerőre emelkedett átalány összegét feltüntető két példányú kimutatásba kell foglalni. A kimutatást községenként (városonként) kell elkészíteni és abban külön hasábban fel kell tüntetni a kivetett átalány évi összegét és külön hasábban a jogerőre emelkedett átalány évi összegét. A kivetett átalányösszeget feltüntető hasábba a kivetett átalányt a kivetés után azonnal fel kell jegyezni, a jogerős adóátalányt feltüntető hasábba pedig akkor, amikor a kivetés jogorvoslat hiányában vagy pedig a fellebbezés elbírálása folytán jogerőre emelkedik. A kimutatásban fel kell venni az előzetes helyszíni ellenőrzés nélkül változatlan összegben átvitt átalányösszegeket is. A kimutatások egyik példányát a kivetett és a változatlan összegben megállapított átalányösszegek jogerőre emelkedése után a községi (városi) tanácsoknak kell kiadni az együttesen kezelt adófőkönyvben való előírás végett. A kimutatások másik példányát a kivetési iratokkal együtt a járási tanácsok kötelesek megőrizni. Az átalányfelülvizsgálatokat és kivetéseket, valamint a jogorvoslatok letárgyalását olyképpen kell elvégezni, hogy a kimutatásokat a járási tanácsok minden év március hó 31-ig a községi (városi) tanácsoknak megküldhessék.

(15) Abban az esetben, ha az év első felében az adóalanynak adóköteles bevételei oly mértékben csökkentek, hogy a tényleges bevétel a megállapított átalány alapjánál legalább 20 százalékkal kisebb, az adóalany jogerős átalányának helyesbítését évközben is kérheti. A kérelem alapján a jogerősen megállapított átalánynak már a kérelem benyújtásának hónapjára s ezt követően az átalányozási időszak végéig terjedő időre eső része az adóalany tényleges bevételeinek megfelelően helyesbítendő. Idényvállalkozások után átalányösszegben megállapított jogerős forgalmi adó helyesbítése csak az idény letelte után kérhető abban az esetben, ha az adóalany tényleges bevétele az átalány alapjához viszonyítva, legalább 20 százalékkal csökkent. Az adóalany terhére évközben helyesbíthető az átalány, ha bizonyítható, hogy az adóalany az átalány megállapításánál az adóköteles forgalom tekintetében lényeges körülményeket elhallgatott vagy eltitkolt s cselekményével vagy mulasztásával pénzügyi bűncselekményt követett el. Az átalány évközi helyesbítésének van helye akkor is, ha a megállapított átalány alapja és a tényleges bevétel között legalább 20 százalékos emelkedés mutatkozik. Abban az esetben, ha az átalányozási eljárás során az adóalap megállapítása bizonyíthatóan az adóköteles vétkes mulasztása folytán történt helytelenül, a helytelen összegben történt átalánykivetés évének utolsó napjától számítandó, 10 évi elévülési határidőn belül helyesbíthető az átalány a fél terhére. A forgalomemelkedés címén való helyesbítés iránti jog a helyesbítendő átalánykivetés évének utolsó napjától számított öt év alatt évül el. Évközben megszüntethető az átalány, ha az adóalany viszonyaiban olyan lényegesebb változás következett be, amely a további átalányozási nem indokolja.

(16) Ha az előző bekezdésben foglaltak szerint az átalányösszeget azért kell az adóalany terhére helyesbíteni, mert az adóalap megállapítása az adóalany vétkes mulasztása folytán történt helytelenül, az átalányt visszamenőlegesen az átalányozási időszak első hónapjától kezdődőleg kell felemelni. Olyan esetben azonban, amikor az átalányhelyesbítés kizárólag csak forgalomemelkedés folytán vált szükségessé, az átalányt attól a hónaptól kezdve kell az átalányozási időszak végéig megfelelően helyesbíteni, amelyik hónapban a bevételnek legalább 20 százalékos emelkedése állapítható meg. Az átalányösszeget ezen a címen csak akkor lehet évközben helyesbíteni, ha a 20 százalékot meghaladó forgalomemelkedés állandó jellegűnek mutatkozik. Állandó jellegűnek az olyan forgalomemelkedés tekinthető, amely az átalányozási időszaknak legalább hat hónapjában mutatkozik.

(17) Az átalánynak évközi helyesbítésére vonatkozó határozatokat az illetékes községi (városi) tanácsoknak kell kiadni az együttesen kezelt adófőkönyvben változási jegyzék útján történő szaporodásba, illetőleg törlésbehozatal céljából. Hasonlóképpen meg kell küldeni az évközben újonnan kivetett átalányokra vonatkozó fizetési meghagyásokat is az átalányösszegnek az együttesen kezelt adófőkönyvben való előírása végett.

27. §

Eljárás adóközösségi átalányozásnál

(1) A pénzügyminiszter az érdekelt adóalanyok kérelmére megengedheti, illetőleg hivatalból elrendelheti, hogy egy-egy város (község) vagy az ország területén az azonos vagy rokonfoglalkozású kisiparosok vagy kiskereskedők forgalmi adójukat adóközösségi rendszerben, átalányösszegben fizethessék.

(2) Az adóközösség által fizetett adót a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtábizottságának pénzügyi osztálya az adóközösség vezetőségével - az érdekképviselet meghallgatása mellett - egyességileg állapítja meg naptári félévenként az adóközösség tagjai által elért forgalom alapján. Addig, amíg az adóközösség által fizetendő adó a naptári félév forgalma alapján véglegesen megállapítható, ideiglenesen az adóközösség tagjai által a megelőző naptári félévben elért forgalom alapján kell az adót megállapítani. Az adóközösség által fizetendő adó ideiglenes megállapításánál is az adóközösségi tagok által elért forgalom 10%-kal csökkentett összegét kell alapul venni. A naptári félév leteltével leszámolási kell tartani és annak során az ideiglenesen megállapított adó és a végleges adó között mutatkozó különbözetet szaporodásbahozatal vagy törlés útján elő kell írni. Az átalány végleges megállapításának alapjául az adóközösségi tagok által elért forgalom 10%-kal csökkentett összegét kell számításba venni. Az adóközösségi átalányra vonatkozó egyességről készült jegyzőkönyvben meg kell határozni a befizetés módját, továbbá az adóközöségre vonatkozó különleges szabályokat. Az egyességaláírás után az adóközösséget a megállapított fel feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik kötelezővé. Az adó előírását és beszedését azonban nem akadályozza az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az egyességet még nem hagyta jóvá.

(3) Az adóközösség a terhére megállapított adót az erre a célra alakított kivetőbizottság útján saját hatáskörében osztja szét tagjai között és szedi be tőlük. A kivetőbizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az érdekképviselet küldi ki, felerészét pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja. A kivető bizottság az adót a tagok között a tagoknak az adóközösség vezetősége által számbavett és az egyességi tárgyaláson elfogadott forgalma alapján osztja szét. Ha ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely adóközösségi tagnak az egyességi tárgyaláson az adó megállapításánál számbavett forgalma aggályos, köteles a tag valóságos forgalmát megállapítani, az adót a megállapítás eredményének megfelelően kivetni és erről az adóközösség terhére megállapított adó helyesbítése végett a megyei (budapesti városi) tanácsnak jelentést tenni.

(4) A kivető bizottság az adófelosztásról az érdekelt tagot írásban értesíti. A megállapított átalányösszegnek a kivető bizottság által történt felosztásáról készült kimutatást az adóközösség irodahelyiségében a felosztás befejeztével azonnal, 15 napon át közszemlére kell kitenni. Az adóközösségi tag az adóközösség más tagjának adójára vonatkozóan a felosztási kimutatás közszemlére tételének utolsó napját követő 15 napon belül a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához írásbeli észrevételt tehet. A tanács a benyújtott észrevételt felülvizsgálja és ennek eredményéhez képest az adóközösség terhére megállapított adót helyesbíti. Az érdekeit tag - amennyiben az adófelosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítésétől számított 15 napán belül fellebbezéssel élhet az adóközösség kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(5) A felszólamlási bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az érdekképviselet küldi ki, felerészét pedig az adóközösség választja. A felszólamlási bizottság tagja nem lehet tagja a kivető bizottságnak is. A felszólamlási bizottság elnöke a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának kiküldötte. A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A jogerős adófelosztásról az adóközösség vezetősége a felszólamlási bizottság működésének befejezése után haladéktalanul köteles a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához kimutatást beterjeszteni.

(6) Az adóközösség terhére megállapított és az adóközösség megnevezésével nyitott külön számlán előírt adóért az adóközösség tagjai az állammal szemben egyetemlegesen, egymással szemben pedig részarányosan felelősek. Az adóközösség a terhére megállapított adót még abban az esetben is hiánytalanul köteles befizetni, ha valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének egyáltalán nem vagy csak késedelmesen tesz eleget. Ha azonban az adóközösség valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a hátralékot tőle az adóközösség hátraléki kimutatása alapján az adóközösség javára közadók módjára be kell hajtani.

(7) A megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya az adóközösség vezetőségének jelenlése alapján - az érdekképviselet meghallgatása után - az adóközössegnek arra a tagjára, aki - bár adótartozását képes lett volna megfizetni - kéthavi adójával tartozik, javasolhatja az illetékes hatóságnál az iparjogosítvány (engedély) meghatározott időre szóló vagy végleges megvonását (a foglalkozás meghatározott időtartamra szóló vagy végleges betiltását), az üzlethelyiség igénybevételét.

(8) Az adóközösség az egyességi jegyzőkönyvben megállapított mértékben tagjaitól adójuk arányában tartalékalap létesítésére és kezelési költségekre befizetéseket követelhet. Az adóközösség a megállapított adóösszegen, további tartalékalap- és kezelési költséghozzájáruláson felül fizetést nem követelhet és az említett címeken befolyt összegeket csak rendeltetésüknek megfelelően használhatja fel. Az adóközösség a tartalékalap- és kezelési költség hozzájárulás feleslegét az év végén tagjainak visszafizetni tartozik vagy azt - a tagok hozzájárulásával - a következő évre átviheti és rendeltetésének megfelelően tovább kezelheti.

(9) Az adóközösség tagjai a pénzügyi hatóságoknak vagy az adóközösség vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár az adóközösség által fizetendő adó megállapításához, akár a megállapított adó egyénenkénti felosztásához szükségesek. Az adóközösség vezetőségének joga van az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat az adóközösség költségalapja terhére könyvvizsgálóval ellenőriztetni.

(10) Az adóközösség vagy annak tagjai által szolgáltatott adatok helyességét, valamint az adóközösségbe tömörült tagok forgalmában az adóközösségi év tartama alatt elért változásokat a pénzügyi hatóság bármikor ellenőrizni jogosult. Abban az esetben, ha a pénzügyi hatóság az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy az adóközösségi tag forgalmára vonatkozólag akár az adóközösség, akár a pénzügyi hatóság részére valótlan adatokat szolgáltatott vagy tényleges forgalmának megállapításához szükséges lényeges körülményeket elhallgatott, ez a mulasztás, ha súlyosabb beszámítás alá nem esik, pénzbírsággal büntetendő szabálytalanság. Az adóközösségi tagot ilyen esetben az adóközösségből azonnal ki kell zárni és a rendes szabályok szerint való adózásra kell kötelezni. Ha a végleges adómegállapítás után megtartott vizsgálat adómegrövidítést állapít meg, a megrövidített adó az adóközösségi tag terhére, egyéni számlán azonnal előírandó és az elkövetett cselekmény súlyának megfelelően büntetendő.

(11) Az adóközösség tagjai jogosultak az adóközöség vezetőségének és szerveinek működésével kapcsolatos észrevételeiket a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához bármikor bejelenteni. A beérkezett bejelentéseket a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya megvizsgálni és annak eredményéről a bejelentőt értesíteni köteles.

(12) Az adóközösség ügyrendjét a 77/1950. (III. 19.) MT számú rendelet 18. §-ára vonatkozó 3.800/1950. (IV. 2.) PM számú végrehajtási utasítás tartalmazza.

28. §

Adatszolgáltatás

(1) Az adóbefizetésre kötelezett vállalat és alkalmazottai kötelesek a pénzügyi hatóság kívánságára valamennyi üzleti könyvüket és egyéb üzleti feljegyzésüket, valamint az adóztatás szempontjából figyelembejöhető minden iratot és segédeszközt rendelkezésre bocsátani, illetőleg előmutatni.

(2) Ennek a kötelezettségnek teljesítésére az adóalany karhatalom igénybevételével is kényszeríthető.

(3) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyi hatóság felhívására a birtokában lévő mindazokat az iratokat és segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles ügyletre vonatkozó tényállás vagy az adókötelezettség és az adó összege tekintetében irányadó más körülmény tisztáztassék. A pénzügyi hatóság azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja, azt a jogügyletet vagy legalábbis azt az időszakot pontosan megjelölni, amelyre illetőleg amely időszakban keletkezett ügyletekre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.

29. §

Ellenőrzés

(1) A pénzügyi hatóság közegei az üzleti vagy üzemi idő alatt bármikor - még éjjeli üzem idején is - jogosultak a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megállapított jogszabályok pontos betartásának ellenőrzése végett megjelenni az adóköteles üzemi, üzleti vagy irodai helyiségében, továbbá mindazon helyeken, ahol az adóköteles üzletének, üzemének folytatásához szükséges könyveket, feljegyzéseket, áruraktárát, stb. tartja. Az ellenőrző közegek személyazonosságukat működésük megkezdése előtt felszólítás bevárása nélkül arcképes igazolvánnyal kötelesek igazolni. Az adóköteles vállalat, illetőleg személy vagy annak alkalmazottja tartozik a kívánt felvilágosítást megadni és az ellenőrzéshez szükséges üzleti könyveket, feljegyzéseket vagy egyéb adatokat megadni.

(2) Az adóztatásra vonatkozó feljegyzések, üzleti könyvek és levelezések alapján végzendő ellenőrzést az adófizetésre kötelezett vállalat irodahelyiségében vagy az adóköteles személy lakásán kell megtartani aszerint, hogy az adóalany hol vezeti vagy őrzi az említett iratokat. Éjjeli üzem idején az ellenőrző közegek csak a folyó üzemi tevékenységre vonatkozó könyvek és feljegyzések felmutatását kívánhatják. A könyveknek és egyéb üzleti feljegyzéseknek a pénzügyi hatósághoz szállítását akkor lehet elrendelni, ha pénzügyi bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, s emiatt a bizonyítékul szolgáló könyveket vagy feljegyzéseket nem lehet az adóalany birtokában hagyni. Beszállíthatók az üzleti könyvek és feljegyzések akkor is, ha az adóalany a vizsgálat zavartalan lefolytatására nem tud megfelelő helyiséget biztosítani vagy azt magatartásával megnehezíti, esetleg meggátolja. Az adóalany és alkalmazottai kötelesek az ellenőrző közegek, kezére járni és részükre a szükséges munkahelyet, világítást, stb. rendelkezésre bocsátani. A pénzügyi hatóság kiküldöttei az adóköteles kifejezett hozzájárulása nélkül csak az üzleti vagy üzemi órák alatt jogosultak az ellenőrzés megtartása végett az üzleti (irodai), üzemi, raktár, stb. helyiségben tartózkodni. Az adófizetésre kötelezettek lakásán csak a nappali órákban jelenhetnek meg. Az üzlettelepen való tartózkodás alatt lehetőség szerint ügyelni kell arra, hogy a vásárlóközönség az ellenőrzésről ne szerezzen tudomást és hogy az üzletmenetben zavar vagy torlódás ne álljon be. Jogosultak az ellenőrzéssel megbízott közegek mindennemű szállítmányt a közúti forgalomban is ellenőrizni.

(3) Ha a vállalat székhelye nem ugyanannak a pénzügyi hatóságnak a területén van, mint a vállalat telephelye, a telephely szerint illetékes hivatal a telepre beszállított, illetőleg az ott előállított áruk mennyiségét és minőségét és az ezekre vonatkozó feljegyzések helyességét köteles ellenőrizni. A megfelelő nyilvántartásokat a vállalat a telephelyén is tartozik az ellenőrző közegek rendelkezésére bocsátani.

(4) A forgalmi adó befizetését és az ezzel kapcsolatban előírt kötelezettségek teljesítését - rendes szolgálatuk keretében - a pénzügyőri szervek is kötelesek ellenőrizni. A megállapított adóhiányról vagy szabálytalanságról felveendő jegyzőkönyvet az adóalany lakó- (cég) helye szerint illetékes járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához kell megküldeni.

(5) A pénzügyminiszter egyes áruk után fizetendő termelői forgalmi adó lerovásának hatékonyabb ellenőrzése és a lerovással kapcsolatos visszaélések megakadályozása céljából külön rendelettel az általános rendelkezésektől eltérő különleges ellenőrzési szabályokat is állapíthat meg.

30. §

Adómegállapítás becsléssel

(1) Amennyiben az adóalany az előírt üzleti könyveket vagy nyilvántartásokat hiányosan vagy egyáltalán nem vezeti és emiatt az ezek alapján kimutatható adóalap aggályos, akkor a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya az adóköteles forgalmat becsléssel állapítja meg. A becslés alkalmával a helyszíni vizsgálat megállapításait, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatokat kell figyelembe venni, esetleg más hasonló vállalattal való összehasonlítás útján kell az adóköteles forgalmat megbecsülni. A becslésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben az összegszerű eredmény megállapításánál figyelembe vett minden lényeges adatot és körülményt részletesen fel kell sorolni. A jegyzőkönyvet aláírás előtt teljes egészében ismertetni kell az adóalannyal, esetleges észrevételt szintén fel kell venni a jegyzőkönyvbe. Az adóalany kérheti, hogy a megállapítandó záros határidő alatt, legfeljebb azonban 8 napon belül külön beadványban terjeszthesse elő a becsléssel kapcsolatos észrevételeit. A becslési jegyzőkönyv alapján - esetleg az adóalanyok észrevételeinek figyelembevételével - megállapított forgalmi adót fizetési meghagyással kell az adóalany terhére előírni.

(2) Az adóalany, ha a becslési jegyzőkönyv megállapításaival szemben szakértő meghallgatását kéri, vagy ha az adóalap máskép megnyugtató módon nem állapítható meg, akkor a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya a szakértői becslési eljárás lefolytatását rendeli el, s egyidejűleg szakértő kirendelése iránt is intézkedik. Az érdekelt adóalanyt a becslési eljárásra írásban kell megidézni, s egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy joga van saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. Az adóalany vagy az ellenőrző szakértő távolmaradása azonban nem akadályozhatja meg a becslési eljárást.

(3) A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya a szakértő kirendelésénél különös gondot tartozik fordítani arra, hogy az illető nemcsak szakértelménél, hanem feltétlen megbízhatóságánál fogva is erre alkalmas legyen, továbbá, hogy az adóköteles féllel összeférhetetlenségi viszonyban ne álljon. A szakértő kirendelése egyes esetekre, esetleg több egyidőszakban előforduló esetre is szólhat. A szakértő kirendelésénél elsősorban hites szakértők és szaktanárok jöhetnek figyelembe, ha személyük az egyéb feltételeknek is megfelel. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya köteles a szakértőt kiküldetése alkalmával a titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre figyelmeztetni.

(4) A becslési eljárásról jegyzökönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának kiküldöttje, az adóalany és a jelenlévő szakértők írják alá. Az adóköteles vagy ellenőrző szakértője ellenvéleményének írásban való előterjesztését is kérheti. Ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, s az írásbeli észrevétel benyújtására egyidejűleg legalább 8 napi határidőt kell engedélyezni. A jegyzőkönyvet jelentés kíséretében a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához kell beterjeszteni. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya a becslésről felvett jegyzőkönyv adatainak és az adóalany vagy ellenőrző szakértő esetleges észrevételeinek gondos mérlegelése után megállapított adóról fizetési meghagyást bocsát ki. A fizetési meghagyásban az adóköteles vagy az ellenőrző szakértő jegyzőkönyvi nyilatkozatában vagy külön benyújtott észrevételében foglaltakra megokolt választ kell adni.

(5) A becslésnél eljáró szakértők a fennálló rendelkezések értelmében a közszolgálati alkalmazottakat belföldi hivatalos kiküldetésük alkalmával megillető élelmezési költséget, utazási, esetleg szállásköltséget számíthatják fel. Ha a fentiek szerint járó munkadíj a végzett munka mennyiségéhez és a becsléshez megkívánt különös szakértelemhez, valamint a megbecsült adóalap összegéhez képest aránytalanul kevésnek látszik, a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya a szakértő munkadíját az élelmezési költség kétszeresére, kivételesen háromszorosára is felemelheti. A becslési eljárás költségeivel a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya az adókötelest terheli meg abban az esetben, ha az előírt könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalában nem vezeti, vagy ha a becslési eljárás eredménye a bevallott adóalapot legalább 50 százalékkal meghaladta. A becslési költségeket az adómegállapítással egyidejűleg meg kell állapítani, s a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának rendes külszolgálati költségei terhére ki kell fizetni. Ha a becslés költségei az adóalanyt terhelik, a kifizetett összegekről egyidejűleg az adóalany terhére fizetési meghagyást kell kiadni, s a költségeket az adóalany számlájára is elő kell írni.

31. §

Fizetési meghagyás

(1) A központi adóhivatal, járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya az ellenőrzések alkalmával az adóalany üzleti könyvei vagy egyéb adatok alapján becsléssel megállapított forgalmi adó ősszegét fizetési meghagyással közli az adóalannyal, valamint az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel. A fizetési meghagyásban a követelés alapját megállapító rendelkezésekre utalással az adó alapját adónemenkint és ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel és végösszegben is fel kell tüntetni. Az ellenőrzésről vagy a becslésről felvett jegyzőkönyvre utalással röviden indokolni is kell az adóalap összegszerű megállapítását s az előírás jogosságát. Közölni kell tovább az adóalannyal a fizetési meghagyással követelt összeg befizetésére megszabott határidőt, a késedelmes fizetés következményeit (adópótlék, behajtás) s a törvényes jogorvoslati utat is.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően fizetési meghagyással kell közölni az adóalannyal az átalányösszegben megállapított forgalmi adót is.

32. §

Adóhelyesbítés

(1) A befizetett forgalmi adó helyesbítését, ha a befizetés nem fizetési meghagyás alapján történt, az adóalany a bevallást követő hó első napjától számított hat hónap alatt kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított határidő eltelte után helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek csak akkor van helye, ha az a körülmény, amelyre a kérelmet alapították, a határidő eltelte után következett be. A határidő ilyen esetben a kérdéses körülmény beálltát követő hó 1. napjától számított hat hónap.

(3) Az ebben a szakaszban megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szabályai nem terjednek ki a tartozás (előírás) nélküli túlfizetésekre, amelyek tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések irányadók.

(5) Az adóbevallás alapján befizetett adó helyesbítése iránt előterjesztett kérelem felett elsőfokon a központi adóhivatal, járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya határoz. Ha ezek a pénzügyi hatóságok a kérelmet - esetleg előzetes könyvvizsgálat után - indokoltnak találják, a tartozatlanul fizetett adónak az összegéről kellően indokolt határozatban azzal értesíti az adóalanyokat, hogy azt a határozat számára utalással, a legközelebbi adóbevallása szerint fizetendő adójából levonhatják. Ha ilyen levonásra lehetőség nincs, akkor a központi adóhivatal, vagy a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya a tartozatlan fizetésnek pénzben való visszatérítését rendeli el.

(6) Ha a forgalmi adó alapja utóbb bármely okból nagyobb lesz, az adóalany a többletet az általános rendelkezések szerint tartozik bevallani és az utána járó forgalmi adót befizetni.

(7) Ha a forgalmi adó alapja a megadózás után jóváírás, visszatérítés, behajthatatlanság vagy egyéb okból csökken, az adóalany üzleti könyveiben való keresztülvezetése mellett a visszatérített vagy leírt összegek után korábban befizetett forgalmi adót a visszatérítés vagy leírás hónapját követő 1. napjától számítandó hat hónap alatt levonhatja az általa fizetendő forgalmi adóból. Az adóbevallásban vagy az ahhoz csatolt külön kimutatásban a visszatérítés vagy leírás jogcímének és a könyvelési adatoknak feltüntetése mellett, tételenként kell kimutatni a visszatérített vagy leírt adóalapokat, az adókulcsot és a befizetett forgalmi adó összegét annak megjelölésével, hogy a befizetés melyik évi és havi adóbevallás alapján történt. Köteles ezenkívül az adóalany akár rendes ellenőrzések alkalmával, akár külön felhívásra hitelt érdemlően (kötlevéllel, üzleti levelezésével, bírói ítélettel, stb.) igazolni a visszatérítés vagy leírás jogalapját is. Ha a kimutatás elkészítése az adóalanyra nagy megterheléssel járna és az adóalany szabályszerű kereskedelmi könyvelése keretében a leírások ellenőrzésére alkalmas nyilvántartásokat vezet, kérelmére a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztálya eltekinthet a tételenkénti leírásokat feltüntető kimutatásnak az adóbevalláshoz való csatolásától.

(8) Ha az adóalany adóhelyesbítési igényét levonás útján érvényesíteni nem tudja, akkor a központi adóhivatal vagy a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához adóvisszautalási kérelemmel fordulhat a (7) bekezdésben megállapított határidő alatt.

33. §

Jogorvoslatok

(1) A központi adóhivatal intézkedései és határozatai ellen a pénzügyminisztériumhoz, a járási (budapesti kerületi) tanácsok végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának az intézkedései és határozatai ellen a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályához halasztó hatályú fellebbezéssel lehet élni.

(2) A fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt az elsőfokon eljárt hatóságnál kell benyújtani.

(3) Az igazolásra a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.

(4) Az (1) bekezdésben említett jogorvoslati hatóságok határozatai végérvényesek, ellenük további jogorvoslatnak helye nincs.

IX. FEJEZET

Büntető rendelkezések

34. §

Pénzügyi bűncselekmények

(1) Pénzügyi bűncselekményt követ el az, aki a jelen rendelet alapján járó forgalmi adót szándékosan vagy gondatlanul megrövidíti, illetőleg megrövidítés veszélyének teszi ki, így különösen az, aki

a) üzleti könyveibe vagy feljegyzéseibe, továbbá adóbevallásába valótlan adatokat vezet be vagy azoknál adóköteles forgalmat kihagy és ezzel az adót megrövidíti;

b) beadványaiban - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésekre adott válaszában tudva valótlan nyilatkozatokat tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ténykörülményt szándékosan elhallgat;

c) a hatóság megtévesztésével őt meg nem illető adókedvezményt vagy adómentességet vesz igénybe;

d) a bevallás alapján előírt forgalmi adóból fennálló adóhátralékát a kiadott felszólítás kézbesítésétől számított 15 napon belül meg nem fizeti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményeknek pénzügyi bűntetté vagy kihágássá minősítése tekintetében az 1950. évi 47. számú törvényerejű rendelet rendelkezései az irányadók.

35. §

Pénzügyi szabálytalanságok

(1) Azt az adóalanyt, aki a jelen rendeletet pénzügyi bűncselekménynek nem minősülő cselekménnyel vagy mulasztással megszegi, pénzügyi szabálytalanság miatt 10.000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal kell büntetni.

(2) Ha a pénzügyminiszter a pénzügyi kihágásnak minősülő cselekmény vagy mulasztás pénzügyi szabálytalanságként való elbírálását rendeli el, a kiszabható pénzbírság a megrövidített, illetőleg veszélyeztetett forgalmi adó egyszereséig terjedhet

(3) Ha az állami vállalat az adóbevallást vagy a 24. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentést az előírt határidőben benyújtani elmulasztja, a vállalat vezetőjének (igazgatójának, vezérigazgatójának) és főkönyvelőjének a terhére - egyetemleges fizetési kötelezettség mellett - kell a szabálytalansági bírságot megállapítani. Minden egyéb szabálytalanság esetében a vállalat terhére kell a bírságot megállapítani.

(4) A pénzügyi szabálytalanságot elsőfokon a járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztálya, a központi adóhivatal hatáskörébe utalt vállalatok tekintetében pedig a központi adóhivatal bírálja el. A járási (budapesti kerületi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályának határozata ellen a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága pénzügyi osztályához, a központi adóhivatal határozata ellen pedig a pénzügyminiszterhez a kézbesítéstől számított 15 napon belül egyfokú - halasztó hatályú - fellebbezésnek van helye.

X. FEJEZET

Átmeneti és vegyes rendelkezések

36. §

(1) A jelen rendeletben meghatározott forgalmi adókötelezettséget a bevételek alapján adózó adóalanyoknál a rendelet hatálybalépése után elért bevételekre, a kimenő számlák alapján adózó adóalanyoknál pedig a rendelet hatálybalépése után teljesített áruszállítások vagy elvégzett munkák tekintetében kell alkalmazni a jogügylet megkötésének napjára és feltételeire tekintet nélkül.

(2) Ha az állami vállalatoknak az 1952. első negyedévi operatív pénzügyi tervük a 24. § (1) bekezdésében megállapított január hó 10-i előlegfizetési határnapig jóváhagyva még nincs, az 1952. évi január hó 10-én előlegfizetést teljesíteni nem kell, hanem az előleg fizetésére kötelezett vállalatok a január hó 20-i előlegfizetés alkalmával kötelesek az 1952. évi január hóra tervezeti forgalmi adók kétharmad részét befizetni. Ezt a befizetési akkor is teljesíteni kell, ha 1952. évi január hó 20-ig az operatív pénzügyi terv eddig az időpontig még jóváhagyva nincs. Ebben az esetben a vállalat által elkészített, de még jóvá nem hagyott pénzügyi terv adatait kell figyelembe venni. A jóvá nem hagyott operatív pénzügyi terv alapján kell az előlegek kiszámítására vonatkozó bejelentési is 1952. évi január hó 20-ig benyújtani. Ha a vállalat által készített pénzügyi terv a jóváhagyás alkalmával módosul, a jóváhagyást követő 3 napon belül az előlegek módosítása céljából pótbejelentést kell tenni.

(3) Miután a 6.400-16/1950. (XII. 10.) PM számú rendelet 33. § (12) bekezdése alapján az 1952. évi egyéni forgalmi adóátalány kivetéséhez a helyszíni felülvizsgálatok jórészt megtörténtek, a jelen rendelet alapján a már felülvizsgált adóalanyoknál újabb helyszíni vizsgálatokat tartani nem kell. Az átalányösszegeket azonban az új adókulcsoknak és az új árak alkalmazásával módosítandó adóalapok figyelembevételével helyesbíteni kell. A helyesbítési eljárást úgy kell végrehajtani, hogy a jogerős átalányösszegek jegyzéke előírás céljából a 26. § (14) bekezdésében foglaltak szerint 1952. évi március hó 31-ig a községi (városi) tanácsoknak kiadható legyen.

37. §

Hatályukat vesztő jogszabályok

(1) Jelen rendelet hatálybalépésével a 6400-16/1950. (XII. 10.) II. b. PM számú rendelet és az ennek kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 6.400-19/1951. (III. 20.) II. b. PM, 6.400-23/1951. (VI. 30.) II. b. PM, 6.400-26/1951. (VIII. 10.) II. b. PM számú rendeletek, valamint a tejellenőrzési és az évi tejüzemi ellenőrzési díjak illetékként való lerovásáról és kezeléséről szóló 6.470/1950. (XII. 8.) PM számú rendeletnek a tejipari üzemek és vállalatok által fizetendő díjakra vonatkozó rendelkezései, továbbá a központi adóhivatal felállításáról szóló 4.186/1949. (VIII. 6.) Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 251.800/1949. (VIII. 14.) II. a. PM számú rendeletnek jelen rendelettel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg megszűnik a forgalmi adókötelezettséggel kapcsolatban engedélyezett valamennyi kedvezmény és mentesség.

38. §

Életbelépés

A jelen rendeletnek a kenyérre, a cukrászdákra, a vas-, fém- és gépipari javítási munkákra vonatkozó rendelkezéseit 1951. évi december hó 2-tól, egyéb rendelkezéseit 1952. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

Olt Károly s. k.,

pénzügyminiszter

I. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

I. Bányászat

II. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

II. Vegyipar

A termelői forgalmi adóval terhelten vásárolt vegyiárukat a kisforgalom számára kiszerelők, amennyiben a Jegyzet másként nem rendelkezik, a forgalombahozatal során elért bevételük után 35% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

III. számú melléklet az 1/1952 (I. 5.) PM számú rendelethez

III. Gumi és Műanyagipar

IV. számú melléklet az 1/1952. (I. 5) PM számú rendelethez

IV. Építőanyag- és üvegipar

V. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

V. Faipar

A faipar körében gyártott használati tárgyak közül mentesek a termelői forgalmi adó alól az Országos Tervhivatal 600.200/1951. (XII. 30.) OT-ÁH számú rendeletéhez fűzött "Melléklet"-ben felsorolt beruházási rendeltetésű áruk. Ha a termelő, illetőleg a nagykereskedelmi vállalatok ezeket az árukat nem az állam, állami vagy ezzel egytekintet alá eső ipari vállalat felé értékesítik, hanem más vevőnek - ideértve az állami és a magánkiskereskedelmet is - adják el, a termelő vállalatok az eladási ár, a nagykereskedelmi vállalatok pedig a beszerzési ár alapulvételével 82% árkiegyenlítési forgalmi adót kötelesek az áru értékesítésekor fizetni. A rendelet alkalmazása szempontjából a Bútorértékesítő Vállalat felé eladott iskola- és óvodabútorokat nagykereskedelmi vállalat felé értékesített árunak kell tekinteni.

VI. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

VI. Papírgyártó-, papírfeldolgozó- és nyomdaipar

VII. számú melléklet az 1/1952 (I. 5.) PM számú rendelethez

VII. Textilipar

a) A textilipari és textilárut konfekcionáló vállalatok - a rövidáruipari vállalatok kivételével - termelői forgalmi adó címén a haszonnal növelt iparági önköltség és a termelői bruttó ár közötti különbözetet kötelesek befizetni. A befizetendő különbözet kiszámításánál figyelembe veendő haszonnal növelt iparági önköltség összegét és a fogyasztói árból kiszámított termelői bruttó árat a könnyűipari minisztérium és a belkereskedelmi minisztérium a pénzügyminisztériummal egyetértésben állapítja meg.

b) A minőségileg csökkent értékű és ezért engedménnyel forgalombahozott áruknál a különbözeti adó kiszámítása céljából az előírt engedménnyel a haszonnal növelt iparági önköltséget is csökkenteni kell.

c) A különbözeti termelői forgalmi adó fizetésére kötelezett vállalatok az áru csomagolásáért - kölcsöndíj, használati díj, vételár vagy betét címén - külön felszámított összegek után a 7. § (7) bekezdésében megállapított adókötelezettség esetén egységesen 20 % termelői forgalmi adót kötelesek leróni.

d) A különbözeti forgalmi adó fizetésére kötelezett vállalatok a számlának a vállalatnál maradó könyvelési másolati példányán kötelesek a fizetendő adót kiszámítani. Abban az esetben, ha egy számlán többfajta áru szerepel, az adót külön-külön fel kell tüntetni. A számla másolati példányán kiszámított adót a kiment számlák naplójában számlánként egy összegben - a napló elő- vagy szöveg rovatában - kell lekönyvelni. A kiment számlák naplóját a hónap végén le kell zárni és a mutatkozó termelői forgalmi adót a 23-24. §-okban szabályozott módon kell bevallani és befizetni.

Azok a vállalatok, melyek készárú nyilvántartásukat az adó lerovásához szükséges bontásban, gyártmányonként vezetik, a pénzügyminisztériumtól kérhetik annak engedélyezését, hogy a különbözeti adót készárunyilvántartásuk alapján a tárgyhóban kibocsátásra került gyártmánymennyiségeknek a gyártmány egy egységére eső termelői forgalmi adókülönbözetekkel való beszorzása útján állapíthassák meg.

e) Ha a textiliparhoz tartozó vállalatok által különbözeti adóval megadózandó árut más iparcsoporthoz tartozó vállalat állítja elő, a tollmatrac után 21 %, egyéb matrac után 14.5%, szemfedők után 6%, a birkózó-, box-, ugrószőnyeg, box homokzsák, húzókötél és ökölvívó szorító után 6.5%, minden egyéb áru után egységesen 25% termelői forgalmi adót kell fizetni.

f) Továbbfeldolgozás céljára szolgáló szállítás esetén mentes a termelői forgalmi adó alól:

a gyapot, a zsíros és mosott gyapjú, az ipari gyapjú, a különböző állati (leve, kecske, stb.) szőrök, textilhulladékok, a műselyemfonal, a műszál, a lenrost, a kenderrost, kenaffrost, a ramierost, a maglenkóc.

g) Csak a textilipari vállalatok részére továbbfeldolgozás céljából történő szállítás esetén mentesek a termelői forgalmi adó alól:

1. a pamut-, vigogne-, műrost-, gyapjú-, schodi-, hernyóselyem-, len-, kender-, juta-, kenaff-, ramie-, és azbesztfonal. Az adómentesség a fonást megelőző műveletekre és a fonást követő kikészítési tevékenységre is kiterjed;

2. a nyers szöveteknek kikészítésre történő átadása;

3. a kötöttáru iparban felhasználásra kerülő kötött és hurkolt méteráru (kelme), a kikészítésre átadott nyers harisnya;

4. a kártszalag előállításánál felhasználásra kerülő textiláruk, valamint a kész kártszalagnak textilipari vállalatok részére történő szállítása.

h) Mentes a termelői forgalmi adó alól a hernyóselyemfonal a kábelgyártás céljaira, a cable a gumiipar részére történő szállítás esetén.

VIII. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

VIII. Bőripar

IX. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

IX. Élelmiszer- és mezőgazdasági Ipar

X. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

X. Földművelés és állattenyésztés

XI. számú melléklei az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

XI. Vas-, fém- és gépipar

A) Kohászat

B) Gépek, készülékek és használati tárgyak gyártása

a) A vas-, fém- és gépipar körében gyártott gépek, készülékek és használati tárgyak közül mentesek a termelői forgalmi adó alól az Országos Tervhivatal 600.200/1951. (XII. 30.) OT-ÁH számú rendeletéhez fűzött mellékletben felsorolt beruházási rendeltetésű áruk. Ha a termelő vagy nagykereskedelmi vállalatok ezeket az árukat nem az állam, állami vagy ezzel egy tekintet alá eső ipari vállalat vagy egy másik nagykereskedelmi vállalat felé értékesítik, hanem más vevőnek - ideértve az állami és a magánkiskereskedelmet is - adják el, az adónélküli termelői, illetőleg a nagykereskedelmi vállalat a beszerzési ár alapulvételével 82% árkiegyenlítési forgalmi adót kötelesek az áru értékesítésekor fizetni.

b) Mentesek a termelőt forgalmi adó alól az alábbi táblázatban nem említett alkatrészek, ha az előállító ezeket közvetlenül egy másik vas-, fém- és gépipari vállalatnak értékesíti. Más vevőnek (például: kereskedelemnek) való szállítás esetén ezek után az alkatrészek után a táblázat 75. pontjában megállapított 45% termelői forgalmi adót kell fizetni.

XII. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

XII. Szolgáltatások és munkateljesítések

XIII. számú melléklet az 1/1952. (I. 5.) PM számú rendelethez

XIII. Kisipari szövetkezetek forgalmi adókulcsai