32/1952. (IV. 22.) MT rendelet
a munkanormák készítéséről és kezeléséről
A minisztertanács megállapítja, hogy népgazdaságunkban a korszerű technológiát még csak igen szűk körben alkalmazzák. Ennek következtében az alkalmazott munkanormák nagy többségének nincs technológiai alapja és ezek a normák nem segítik elő kellően a termelékenység emelését, a haladó munkamódszerek alkalmazását, az élenjáró üzemek és munkások tapasztalatainak elterjesztését, ugyanakkor a normák kezelését szabályozó rendelkezések ma már a bérfegyelem megszilárdítását nem képesek megfelelően biztosítani.
Ezért a minisztertanács a következőket rendeli:
I. NORMÁK KÉSZÍTÉSE:
Műszaki normák bevezetése
1. §
A munkanormáknak becsléssel vagy statisztikai módszerrel történő készítése helyett új normák bevezetése esetén fokozott ütemben és az eddiginél szélesebb területen kell rátérni a műszakilag megalapozott munkanormák készítésére és alkalmazására.
2. §
(1) A műszaki munkanorma alapja a korszerű technológia. Ennek megfelelően műszaki normának csak az olyan normát lehet tekinteni, amelyet
a) az üzem legkedvezőbb termelési lehetőségeinek és a lehetőségeknek megfelelő legkorszerűbb technológiának, valamint
b) az élenjáró munkások tapasztalatainak felhasználásával állapítanak meg.
(2) Nem tekinthetők műszaki munkanormáknak a becsült és a statisztikai normák. Statisztikái normának tekintendők az időfelvétellel és számítással készült olyan munkanormák, amelyek az (1) bekezdésben felsorolt feltételeknek nem felelnek meg.
3. §
(1) A korszerű technológia kidolgozása és alkalmazása érdekében, mivel egyedül ez a technológia teszi lehetővé a műszaki munkanormák készítését:
a) üzemenként fokozatosan felül kell vizsgálni és át kell dolgozni a gépekre vonatkozó műszaki adatokat és a gyártmányokra vonatkozó eddig alkalmazott technológiai előírásokat,
b) azokra a gépekre, amelyekre nézve rögzített műszaki adatok nem állnak rendelkezésre, ezeket a legjobb kihasználási lehetőség alapján meg kell állapítani,
c) a leggyakoribb munkákra vonatkozó technológiai előírásokat felül kell vizsgálni és szükség esetén át kell dolgozni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a vállalat főmérnöke felelős. Ez nem érinti az igazgató felelősségét.
4. §
A műszaki munkanormának tartalmaznia kell:
a) a munka elvégzésére szolgáló, a korszerű technológiának megfelelő utasításokat (műveletterv, műveleti utasítás, gyártási előírás stb.) melyeket erre a célra rendszeresített nyomtatványokon kell a munkások tudomására hozni,
b) a munka elvégzéséhez szükséges időt (időnorma), illetve az időegység alatt végzendő munka mennyiségét (teljesítménynorma).
5. §
Az igazgató kötelessége a műszaki normák bevezetése előtt gondoskodni a normák teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtéséről, így különösen
a) a munkahely megfelelő megszervezéséről (anyag-, szerszám-, rajz- stb.-vel való ellátás).
b) a gépek megfelelő állapotba való helyezéséről,
e) a munkásoknak a munka végzésére való megfelelő kioktatásáról.
Időfelvételek készítése
6. §
A műszaki normák időelemeit általában a normaalapok alapján kell megállapítani. Ennek érdekében az időfelvételeket úgy kell végrehajtani, hogy azok normaalapok készítésére is felhasználhatók legyenek.
7. §
A műszaki normák készítése céljából történő időfelvételeknél biztosítani kell az alábbi feltételeket:
a) a munkahelyet az üzem legkedvezőbb termelési feltételeinek alapján kell berendezni,
b) a munkát a legcélszerűbben kialakított munkamódszer szerint kell végeztetni,
c) az időfelvétel céljára kiválasztott munkás személyi kategóriájának meg kell egyeznie a végzett munka kategóriájával,
d) az időfelvételnek az átlagosnál jobb munkásoknál kell történnie.
8. §
(1) Mivel az időmérést az átlagosnál jobb munkásoknál kell végezni, a hatásfokbecslést a normakészítésnél meg kell szüntetni.
(2) A normának több mérésből történő megállapításánál (ugyanígy a normaalapok készítésénél) az átlagostól erősen eltérő időértékeket - amennyiben nem a munka természetéből erednek - figyelmen kívül kell hagyni.
(3) Ha nincs mód a megfelelő dolgozó kiválasztására a normakészítésnél, kivételesen hatásfokbecslést lehet alkalmazni, az így készült normát azonban nem lehet műszaki normának tekinteni.
Elemekre bontás
9. §
(1) Tömeg- és nagysorozat gyártásnál a műveletek bontása olyan rövid elemekre történjék, hogy ez lehetővé tegye a munkamódszerek alapos elemzését és a normáknak, a helyi körülményektől függően, a legcélszerűbb munkamódszer szerinti összeállítását.
(2) Egyedi- és kissorozat gyártásnál a műveletek bontása lehet kevésbbé részletekbe menő, mint tömeg- és sorozatgyártásnál. Az ezekből készült normaalapoknak azonban összevontabbaknak kell lenni.
Pihenési és szükségleti idő
10. §
(1) Műszaki normáknál pihenési és szükségleti időpótlékot kell a normához százalékos formában hozzáadni az alábbi irányelvek szerint:
a) Általában gépi munkáknál és kisebb fizikai erőkifejtést igénylő munkáknál, továbbá olyan csoportmunkáknál, ahol a dolgozók munkája nem folyamatos, 2% szükségleti idő alkalmazandó, pihenési időpótlékot azonban alkalmazni nem szabad.
b) Nehezebb kézi munkáknál és futószalagon végzett munkáknál - amennyiben a kieső idők nem számottevők - a 2% személyi szükségletek fedezésére szolgáló pótlékon felül pihenési időpótlékot is kell alkalmazni. A kétféle pótlék együtt legfeljebb 10%-ot tehet ki.
c) 10%-nál magasabb pótlékot csak élenjáró munkások munkájáról készített munkanapfelvételek alapján a miniszter engedélyével lehet alkalmazni.
(2) Pihenési és szükségleti időpótlékot nem szabad alkalmazni:
a) olyan normaalapokból felépített normáknál, amely normaalapok a normaidőkben a régi rendszer szerinti fáradsági tényezőt tartalmazzák.
b) a becsült és a statisztikai normáknál.
(3) Az illetékes miniszterek adják ki a legfontosabb munkákra a normában alkalmazandó pihenési idő értékeit.
(4) A fáradsági pótlékolást és a fáradsági tényezőt a rendelet hatálybalépése után készülő normáknál alkalmazni nem szabad.
Munkahely kiszolgálási idő, veszteségidő
11. §
(1) A munkaidő megszakítások közül a normába csak a munkahely kiszolgálási időt szabad beszámítani.
(2) A szervezési hiányosságokból adódó veszteségidőt a normához hozzászámítani nem szabad.
(3) A munkahely kiszolgálási időt időméréssel és munkanapfelvételekkel kell meghatározni. Ezek alapján az üzemek állítsanak össze munkahely kiszolgálási idő irányériékeket, melyeket százalékos formában kel! a norma alapidejéhez hozzáadni.
(4) A jövőben a normaalapok kiadásával egyidejűleg a minisztériumok a legfontosabb munkahely kiszolgálási idők normáit is adják ki. Ott, ahol hasonló munkahelyeken a munkahely kiszolgálási idők tág határok között változnak, a munkahelykiszolgálás irányértékeit továbbra is a (3) bekezdésnek megfelelően üzemenként kell megállapítani.
Előkészületi és befejezési idő
12. §
(1) Az előkészületi és befejezési időre is normát kell megállapítani. Ezt a normaalapok alapján, vagy ahol ez nem lehetséges, időmérésekkel kell meghatározni.
(2) Sorozatgyártásnál egy tételre a teljes előkészületi és befejezési időt csak egyszer, a munka megkezdésekor lehet utalványozni, a darabidőtől elkülönítve.
(3) Munkamegszakítás esetén az előkészületi és befejezési időnek csak az a része utalványozható, amely az elvégzendő munkához valóban szükséges.
(4) Egyedi gyártás munkaadagolását lehetőleg úgy kell végezni, hogy több munkadarabot egy előkészületi és befejezési idővel lehessen elkészíteni.
A becsült normák számának csökkentése
13. §
(1) A becsült normák számának csökkentése érdekében típusnormákat kell alkalmazni.
(2) Az illetékes miniszterek gondoskodjanak a normamegállapításhoz összehasonlítási alapul szolgáló típusnormák készítéséről.
Ideiglenes norma
14. §
(1) Új vagy megváltozott körülmények között végzett megismétlődő munkákra ideiglenes normát lehet alkalmazni abban az esetben, ha a munka megkezdése előtt műszaki normát megállapítani nem lehet.
(2) Az ideiglenes norma legfeljebb két hónapig maradhat érvényben.
(3) Legkésőbb az ideiglenes norma érvényességi határidejének lejártáig a műszaki normát meg kell állapítani.
(4) Ideiglenes norma ugyanazon munkára csak egyízben állapítható meg. Egyedi munkára pedig egyáltalán nem alkalmazható.
(5) A munkautalványon fel kell tüntetni az ideiglenes norma megjelölését és az érvényesség határidejét is.
15. §
Futószalagon végzett munkák esetében új munkákra, vagy hosszabb időközönként visszatérő munkákra az illetékes miniszter engedélyével meghatározott időtartamra időszakonként egyenletesen csökkenő időnorma, illetve növekvő teljesítmény-norma alkalmazható, ha a megállapított norma teljesítéséhez a munkásoknak begyakorlásra van szükségük.
16. §
(1) Új vagy megváltozott körülmények között végzett, általában megismétlődő munkákra, legfeljebb kétheti időtartamra, begyakorlási pótlékot lehet adni abban az esetben, ha a munkára van ugyan norma, de a munka elvégzésében a dolgozónak nincs meg a kellő gyakorlata.
(2) A begyakorlási pótlékot egyedi munkára alkalmazni nem szabad.
17. §
(1) Abban az esetben, ha valamely munkára már megállapított norma van, de a munkát újonnan végző munkásnak (általában betanított munkás) nincs meg a kellő gyakorlata, kérésére a vállalat igazgatója által meghatározott időtartamra a munkát időbérben lehet elszámolni.
(2) Az illetékes miniszter határozzon meg irányidőket arra vonatkozólag, hogy iparáganként a fontosabb munkáknál legfeljebb milyen időtartamra engedélyezhető az időbérben való elszámolás.
(3) A munkás teljesítményét az (1) bekezdés alkalmazása esetében is ki kell mutatni.
(4) A munkás kérésére az (1) bekezdés szerint megállapított határidő letelte előtt is át lehet térni a darabbérben történő elszámolásra.
(5) Ugyanannál a munkásnál egyszer már darabbérben végzett munkát időbérben elszámolni nem lehet.
II. A NORMÁK MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK TILALMA ÉS MEGVÁLTOZTATÁSÁNAK MÓDJA
Újítások
18. §
(1) Minden olyan újítást, mely az üzemben alkalmazható, kötelezően be kell vezetni és a bevezetés elrendelésével egyidejűleg a normát meg kell változtatni. Ilyen esetben az újítást a műveletterven (műveleti utasításon, gyártási előíráson) is át kell vezetni.
(2) Csoportmunkánál a csoportnormát meg kell változtatni minden olyan ésszerűsítés, technológiai vagy munkamódszerbeli változtatás esetén is, amely a csoport létszámának csökkentését eredményezi.
(3) Nem szabad a normát megváltoztatni, ha a dolgozó olyan munkamódszert alkalmaz, amely kizárólag különleges egyéni képességein alapszik, vagy további kiterjesztése a dolgozók különleges egyéni képességétől függ.
(4) Nem szabad a normát megváltoztatni, ha az újítás (ésszerűsítés, munkamódszerbeli, technológiai változtatás) a normaidőt egyedi gyártásnál legfeljebb 10%-kal, kissorozatgyártásnál legfeljebb 8%-kal, nagysorozat- és tömeggyártásnál legfeljebb 5%-kal csökkenti.
(5) Az újítónak a régi és az új norma közti különbséget az újítás bevezetésétől számított 6 naptári hónapig el kell számolni.
(6) Amennyiben a munkás az időszükségletet csökkentő változtatást az alkalmazásbavételt követő 8 napon belül nem jelentette be, a munkára új normát kell megállapítani.
(7) Ha az újítás használatbavételéhez begyakorlási időre van szükség vagy a műszaki norma nem állapítható meg, a vállalat igazgatója a 14-16. §-oknak megfelelően ideiglenes normát vagy be-gyakorlási pótlékot alkalmazhat:
(8) Az újítás önkéntes átvételére vonatkozó valamennyi rendelkezés hatályát veszti. Amennyiben azonban a dolgozó, mint újítást önként átvevő, a jelen rendelet hatálybalépésekor 3 hónapos normakedvezményben részesül, ez a kedvezmény a három hónap lejártáig érvényben marad.
A gyártás típusának változása
19. §
(1) Egyedi gyártásra megállapított normát sorozatgyártásra való áttérésnél meg kell változtatni.
(2) A normanyilvántartásban rögzíteni kell (olyan munkáknál, amelyek egyedi és sorozatgyártásban előfordulnak), hogy hány darabig tekinthető a gyártás egyedi, kissorozat, illetve nagysorozat gyártásnak.
Üzemszervezés, művelettervek, műveleti utasítások változása
20. §
(1) Új normát kell megállapítani, ha a munkafolyamatban beállott változás következtében a munka elvégzésének ideje megváltozott (üzem-, munkahely átszervezése, új gép, új készülék, szerszámozás, gépkapacitás növelés, eddig kézzel végzett munka gépesítése, besegítés, a gyártás valamely előző szakában változtatás, mely a gyártás munkaidejét megváltoztatja, újítás kötelező elrendelése esetén stb.) Ennek érdekében minden ilyen változásról a változtatást elrendelő szerv köteles a normamegállapító szervet előre értesíteni.
(2) Új normát kell megállapítani új - az eddig alkalmazott munkamódszertől vagy technológiától eltérő - műveletterv esetén.
Megtévesztés, tévedés
21. §
Meg lehet változtatni a normát akkor, ha az eredeti norma megállapításakor mutathatóan tévedés vagy megtévesztés történt.
Becsült normák megváltoztatása
22. §
A becsült normát a munka megismétlődése esetén meg lehet változtatni.
Pótidők
23. §
(1) A normára pótidőt csak a következő esetekben lehet utalványozni:
a) többletmunkára, azaz olyan munkára, amely általában a gyártás megkezdése előtt kimutatható és amely ideiglenes jellegű, tehát a művelettervet (műveleti utasítást, gyártási utasítást) ennek alapján módosítani nem kell (szerszám, anyag, vagy gép művelettervtől eltérő volta, a munkahely kiszolgálásának a normában lerögzített körülményektől való átmeneti eltérése, a sorozatgyártás megszakítása, a sorozatgyártásra művelettervezet munkának átmenetileg egyedi gyártásban történő elvégzése stb.);
b) pótmunkára, azaz olyan munkára, amely a művelettervben (műveleti utasítás, gyártási előírás) nem szerepel, de állandó jellege miatt azt a későbbiekben a műveletterven (műveleti utasítás, gyártási előírás) és a normán át kell vezetni;
c) selejtjavítási munkára, ha a munkát nem lehet a selejtet okozott munkással kijavíttatni.
(2) A munkára pótidőt a munka megkezdése előtt vagy a munkavégzés folyamán akkor kell utalványozni, amikor annak szükségessége felmerül. A munka elvégzése után pótidőt utalványozni nem szabad.
(3) Amennyiben a munkára vonatkozó műszaki körülmények a normanyilvántartásban rögzítve nincsenek, pótidőt utalványozni nem szabad. Ettől eltérő esetben pótidőt csak akkor lehet utalványozni, ha a művezető, a normás és a szakszervezeti bizalmi a pótidő szükségességét előidéző okot együttesen megállapítja és aláírásával igazolja.
24. §
A pótmunka, többletmunka és selejtjavítási munka besorolását az elvégzendő pót-, többlet-, vagy selejtjavítási munkának megfelelően kell megállapítani, függetlenül attól, hogy a munkát végző munkás milyen besorolású munkát végez még a munkadarabon.
25. §
(1) Pótidőt és a hozzátartozó munkabesorolást csak normás utalványozhat, ha annak szükségességét a művezető a munkautalványon előzetesen igazolta.
(2) A pótidők mértékét a normás lehetőleg számítással vagy méréssel határozza meg.
(3) Ha a pótidő szükségességét a művezető egyedül elbírálni nem tudja, azt az elbírálásra alkalmas más szerv (MEO, laboratórium, szerszámkiadó, anyagraktár stb.) köteles igazolni.
(4) A pótidők mértékét időben és ennek alapján forintban is meg kell határozni.
(5) Pótidőt erre a célra rendszeresített külön lapon (pótidőutalványon) kell utalványozni.
(6) A pótidőutalványon fel kell tüntetni a munkára jellemző adatokat (rajzszám, megrendelési szám, alkatrész megnevezése stb.), ezenkívül az eredeti munkalap számát, a pótidőutalványozást előidéző okot, a pótidőt, valamint azt a darabszámot, amire a pótidő vonatkozik.
26. §
(1) A pótidőket műhelyenként vagy termelési egységenként vezetett, számozott lapokból álló könyvben okmányszerűen kell vezetni. Fel kell tüntetni a munkára jellemző adatokat, a pótidőutalvány és az eredeti munkautalvány számát, a pótidőt előidéző okot, keltet és azt, hogy ki igazolta a pótidőt előidéző okot.
(2) A pótidőkönyvet havonként le kell zárni. A pótidőket előidéző okonként összesíteni kell. Ezt a műhelyfőnöknek és a pótidőt előidéző szervek vezetőinek alá kell írni.
Állásidők
27. §
(1) Az állásidők tartamát a művezetőnek aláírásával igazolnia kell.
(2) Az állásidőket műhelyenként vagy termelési egységenként okmányszerűen vezetni kell.
(3) Az állásidőkönyvet havonként le kell zárni és azt a műhelyfőnöknek alá kell írnia.
(4) A munkás hibájából eredő állásidőért bért fizetni nem szabad. [Munka Törvénykönyve 68. § (2) bekezdés.]
III. NORMÁK NYILVÁNTARTÁSA ÉS KEZELÉSE
28. §
(1) A normákat okmányszerűen kell kezelni.
(2) Külön-külön kell nyilvántartani a műszaki normákat, a statisztikai és a becsült normákat.
(3) A műszaki normákat a művelettervvel (műveleti utasítással, gyártási utasítással) együtt kell nyilvántartani.
(4) A normán eszközölt változtatásokat a nyilvántartáson is át kell vezetni. Ezt a normajóváhagyásra kijelölt személynek, illetve személyeknek láttamozni kell.
(5) A munkalapon szereplő normákat és ezzel összefüggő adatokat csak az illetékes normás változtathatja meg akkor, ha az utalványon elírás következtében más adat szerepel, mint a normanyilvántartásban.
(6) A normanyilvántartás esetleges összes mellékleteit (időfelvételi lapok, számítási lapok stb.) a norma készítőjének alá kell írnia.
(7) Azt a körülményt, hogy a norma műszaki, statisztikai vagy becsült, a munkautalványon fel kell tüntetni.
Normák jóváhagyása
29. §
(1) A normák jóváhagyásáért és alkalmazásáért vállalat igazgatója személyében felelős.
(2) A normákat a vállalat igazgatója vagy az általa kijelölt személy hagyja jóvá. Az üzem jellegzetes munkáinak normáját a vállalat igazgatójának vagy főmérnökének személyesen kell jóváhagynia. A jóváhagyó személyen kívül a műszaki normákat a műveletterv (műveleti utasítás, gyártási előírás) készítője és a normás is köteles aláírni.
(3) Az iparági (országos) normaalapokat a minisztertanács megbízásából az illetékes miniszter hagyja jóvá.
(4) Az üzemi normaalapokat szintén az illetékes miniszter hagyja jóvá. Ezt a jogkörét egyes vállalatok igazgatóira átruházhatja.
(5) A több minisztérium területét érintő országos normaalapok készítésének összehangolása az Országos Munkabér Bizottság feladata.
Teljesítmények nyilvántartása és ellenőrzése
30. §
(1) Az egyes munkákra fordított idő nyilvántartását csak azokban az üzemekben kell fenntartani, illetve bevezetni, ahol sorozatgyártás folyik és i nyilvántartás gazdaságosan megoldható.
(2) Azon üzemekben, melyekben az (1) bekezdésben rögzített feltételek nem valósíthatók meg, csak az egyes munkások által naponta végzett összes munkák normaidejét kell nyilvántartani.
31. §
(1) A normák teljesíthetőségének biztosítására munkanapfelvételeket kell végezni:
a) Sztahanovistákról, a munkanap kihasználásának feltárása érdekében,
b) átlagos és átlagon alul teljesítő dolgozókról, a szervezési időveszteségek feltárása és kiküszöbölése érdekében,
c) nem termelő munkásokról a szükséges létszám (létszámnormák) megállapítása érdekében,
d) szervezési intézkedések végrehajtásának ellenőrzése érdekében.
(2) A sztahanovista munkamódszerek széleskörű elterjesztése érdekében munkatanulmányokat és részletes időfelvételeket kell készíteni a sztahanovisták munkájáról és ezek alapján ki kell alakítani a legjobb munkamódszereket.
IV. ÉSZREVÉTELEK A NORMÁKKAL KAPCSOLATBAN
32. §
(1) Ha a dolgozó a norma megállapítását sérelmesnek tartja, ezt a művezetőnelv kell bejelentenie, köteles azonban a panasz megtételétől és a döntéstől függetlenül a kiadott munkát elvégezni.
(2) A panaszt az erre a célra rendszeresített könyvbe be kell vezetni, ha a panasz helytállónak bizonyult, vagy az elutasító döntés ellenére a munkás panaszát fenntartja.
(3) A panaszt a művezető véleményezi és a normát megállapító személy közvetlen felettese bírálja el. (Pl. normacsoport vezető).
(4) A dolgozó panaszának helyt kell adni, ha bebizonyosodik, hogy
a) a munka pótidőt igényel,
b) a munkakörülmények a normában rögzítettekhez képest tartósan megváltoztak,
c) a normát rosszul állapították meg.
(5) A határozat ellen a vállalat igazgatójához lehet fordulni, aki az üzem szakszervezeti bizottságának meghallgatása után dönt.
V. HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
33. §
(1) A jelen rendeletnek az iparági sajátosságoknak megfelelő végrehajtásáról az illetékes miniszterek gondoskodnak.
(2) A 242/1950. (IX. 26.) MT számú rendelet, a 30/1951. (I. 31.) MT számú rendelet 44. §-a, az 56/1951. (II. 27.) MT számú rendelet 8. §-ának a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke