93/1952. (X. 13.) MT rendelet

az ideiglenes rokkantsági nyugdíjról

a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Nyt.) 44. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. §

(1) Ideiglenes rokkantsági nyugdíj jár annak az idült betegségben szenvedő dolgozónak, aki egyhuzamban vagy ugyanazon betegség miatt egy éven belül összesen kilencven napon át már táppénzt kapott. Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj szolgálati időre [Nyt. 8. § (2) bek.] tekintet nélkül megállapítható.

(2) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj a táppénz folyósításának megszűnésétől az idült betegség tartamára, legfeljebb azonban a táppénzjogosultság időtartamából még hátralévő időre jár.

(3) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj időtartamának lejárta után a dolgozót újból felül kell vizsgálni és ha az erre nézve meghatározott feltételeknek megfelel, részére végleges rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani.

(4) Annak az idült betegségben szenvedő dolgozónak, aki tartósan rokkant (Nyt. 9. §-a), az ideiglenes rokkantsági nyugdíj helyett rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani, ha a szükséges szolgálati időt (Nyt. 8. § (2) bek.] betöltötte.

2. §

Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapítására az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosa (kijelölt szerve) tesz javaslatot. Az eljárás részletes szabályait a Szakszervezetek Országol Tanácsával egyetértésben az egészségügyi miniszter átlapítja meg.

3. §

Nem lehet ideiglenes rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak,

a) aki öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, járadékban, nyugbérben vagy a Nyt. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint munkaviszonya alapján megállapított állandó rendszeres ellátásban részesül, ide nem értve a baleseti járadékot;

b) aki a felemelt öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte és nyugellátásra igénye megnyílott;

c) akinek üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján jár táppénz.

4. §

(1) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj összegének megállapítására a III. csoportba tartozó rokkantakra (Nyt. 9. §) vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Nyugdíjkiegészítés azonban csak akkor jár, ha a dolgozó a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt betöltötte. Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj összege a táppénz kiszámításának alapjául szolgáló munkabér 30%-nál kevesebb nem lehet.

(2) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapításáig a táppénzsegély összegének kiszámításánál figyelembe vett munkabér 30%-át kell előlegként folyósítani.

5. §

(1) Ha az ideiglenes rokkantsági nyugdíjra jogosult dolgozó baleseti járadékban részesül, az ideiglenes rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál a baleseti járadékot munkabérként kell figyelembe venni, a baleseti járadékot azonban az ideiglenes rokkantsági nyugdíj összegébe kell számítani. Ha tehát a baleseti járadék összege nagyobb az ideiglenes rokkantsági nyugdíj összegénél, ideiglenes rokkantsági nyugdíjat folyósítani nem lehet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapításáig fizetendő előleg [4. § (2) bek.] összegének kiszámításánál és folyósításánál is alkalmazni kell.

6. §

Az az idő, amely alatt a dolgozó ideiglenes rokkantsági nyugdíjban részesül, a szolgálati idő számítása, valamint a nyugdíjkiegészítésre jogosultság (Nyt. 29. §) szempontjából munkaviszonyban töltött időnek minősül.

7. §

(1) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíjat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ illetékes szerve állapítja meg. A megállapítás ellen a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ megyei alközpontja, illetőleg kirendeltsége mellett működő Társadalombiztosítási Bizottsághoz lehet felszólalni, amely az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapítása felől végérvényesen határoz.

(2) A Magyar Államvasutak, valamint a Győr-Sopron-Ébenfurti Vasutak dolgozói tekintetében az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapításának eljárási szabályait a közlekedésügyi miniszterrel egyetértésben, a Szakszervezetek Országos Tanácsa a jelen rendelettől eltérően szabályozhatja.

8. §

(1) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíjat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ illetékes szerve folyósítja. Egyebekben az ideiglenes rokkantsági nyugdíj folyósítása tekintetében a rokkantsági nyugdíj folyósítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíj megállapításának és folyósításának eljárási szabályait a pénzügyminiszterrel egyetértésben a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.

9. §

A jelen rendelet 1952. évi november hó 1. napján lép hatályba.

Rákosi Mátyás s. k.,

a minisztertanács elnöke