1954. évi 28. törvényerejű rendelet

a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról

A Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozókat munkaképtelenségük és öregségük esetén és gondoskodik a meghalt dolgozó hozzátartozóinak ellátásáról.

A dolgozó nép állama már eddig is egységesen biztosította a dolgozók részére a nyugellátást és jelentős előnyben részesítette a nehéz és veszélyes munkán dolgozókat.

Ez a törvényerejű rendelet újabb lépést jelent a munkaképtelen dolgozókról való gondoskodás terén és nagymértékben javítja az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák ellátását.

A törvényerejű rendelet hatálya

1. § (1) Ezt a törvényerejű rendeletet azokra kell alkalmazni, akik munkaviszony alapján az állami társadalombiztosítás keretében betegség esetére biztosításban részesülnek; alkalmazni kell továbbá a Néphadsereg hivatásos állományú tagjaira is.

(2) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya

a) a külföldi munkáltató által a magyar állam területén foglalkoztatott olyan külföldi honos dolgozóra, aki a Magyarországon töltött ideje alapján is hazája jogszabályai szerint jogosult nyugellátásra;

b) a külföldi állam képviselete, a területenkívüliséget élvező nemzetközi szerv által, valamint az ezekhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozóra. E szervek kérésére a pénzügyminiszter ezek magyar honos dolgozóit a törvényerejű rendelet hatálya alá vonhatja.

Öregségi nyugdíj

2. § (1) Öregségi nyugdíjra jogosult az a hatvanadik életévét betöltött férfi, illetőleg az az ötvenötödik életévét betöltött nő, aki legalább tíz évet munkaviszonyban töltött.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított korhatártól eltérően öregségi nyugdíjra jogosult az az ötvenötödik életévét betöltött férfi, aki huszonöt éven át, illetőleg az az ötvenedik életévét betöltött nő, aki húsz éven át földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben dolgozott. Ezt a kedvezményt a Minisztertanács egyéb munkakörben foglalkoztatott dolgozókra is kiterjesztheti.

(3) Öregségi nyugdíjra jogosult az az ötvenötödik életévét betöltött férfi is, aki legalább húsz évet töltött munkaviszonyban és ebből tizenöt éven át egy légköri nyomásnál magasabb nyomású légtérben dolgozott.

Rokkantsági nyugdíj

3. § (1) Rokkantsági nyugdíj jár megrokkanás esetén annak a dolgozónak, akinek rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg és

töltött munkaviszonyban.

(2) A munkaviszony időtartamára tekintet nélkül jár a rokkantsági nyugdíj annak, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

Baleseti járadék

4. § (1) Baleseti járadék munkaviszonyának időtartamára tekintet nélkül jár annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent. Ha a munkaképesség csökkenése a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.

(2) Hatvanhét százalékot elérő vagy meghaladó tartós jellegű munkaképességcsökkenés esetén baleseti járadék helyett rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani.

(3) A munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az üzemben vagy üzemen kívül bekövetkezett baleset: üzemi baleset; a dolgozó foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett betegség pedig: foglalkozási betegség.

Özvegyi nyugdíj

5. § (1) Özvegyi nyugdíj jár minden özvegynek férje halálától számított egy éven át, ha a férje a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges időt munkaviszonyban töltötte, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).

(2) Az özvegyi nyugdíj egy éven túl is megilleti az özvegyet,

a) ha a férje halálakor ötvenötödik életévét betöltötte;

b) életkorára tekintet nélkül,

ha férje halálakor egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen, vagy

legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, vagy

ha férje föld alatt dolgozó bányász volt és az ott elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg (állandó özvegyi nyugdíj).

(3) Állandó özvegyi nyugdíj jár - a (2) bekezdés esetén kívül is - az özvegynek, ha

a) ötvenötödik életévét eléri, vagy munkaképességét legalább kétharmad részben elveszti, feltéve, hogy férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte;

b) férje halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított tíz éven belül munkaképességét legalább kétharmad részben elveszti.

6. § (1) Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.

(2) Az 5. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott és az özvegy életkorára tekintet nélkül megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik ezenfelül akkor is, ha

a) az özvegy munkaképességcsökkenése kétharmadnál kisebbé válik;

b) árvaellátásra jogosult gyermeke már nincs.

7. § Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíj nem újabb házasságkötés folytán szűnt meg, a nyugdíjra vonatkozó igénye feléled az özvegynek,

a) ha legalább kétharmad részben munkaképtelenné válik, illetve ötvenötödik életévét eléri, feltéve, hogy a nyugdija negyvenedik életévének betöltése mán szűnt meg;

b) életkorára tekintet nélkül, ha a munkaképesség csökkenése a nyugdíj megszűnésétől számított tiz éven belül ismét eléri vagy meghaladja a kétharmad részt.

8. § Özvegyi nyugdíj jár - az 5.-7. §-okban foglaltak szerint - a nyugdíjas özvegyének is

9. § (1) Annak a nőnek, akinek házasságát törvényesen felbontották, vagy aki férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan él, özvegyi nyugdíjra csak akkor van igénye, ha férje halálakor tartásdíjra jogosult volt. Az özvegyi nyugdíj ilyen esetben nem haladhatja meg a tartásdíj összegét.

(2) Az az özvegy, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak akkor jogosult, ha a házasságból (együttélésükből) gyermek származott vagy a házasfelek a házasság megkötése után legalább öt évig együtt éltek.

(3) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltételek mellett az a nő (élettárs) is, aki a meghalt férfivel annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha együttélésükből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.

(4) Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük meg kell osztani.

10. § (1) Az özvegyen maradt munkaképtelen férjnek is jár özvegyi nyugdíj, ha a feleség a halálát megelőzően legalább egy esztendeig a férjet saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből tartotta el, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg, amennyiben a feleség nyugdíjjogosult volt.

(2) A férj özvegyi nyugdíja a munkaképtelenség megszűnésével vagy újabb házasságkötéssel szűnik meg.

11. § Annak az özvegynek, akinek állandó özvegyi nyugdíja újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár.

Árvaellátás

12. § (1) Árvaellátás jár a meghalt dolgozó, valamint a meghalt nyugdíjas gyermekének, mostohagyermekének és örökbefogadott gyermekének, ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt a dolgozó (nyugdíjas) munkaviszonyban töltötte. Árvaellátás jár a neveltgyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

(2) Az árvaellátás az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó gyermekének a munkaviszonyban töltött idő tartamára tekintet nélkül jár.

(3) Árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének, továbbtanulás esetén tizennyolcadik életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek tizenhat éves életkorának elérésekor testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan munkaképtelen és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár részére.

(4) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.

(5) Az árvaellátáshoz való jogot nem érinti, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt.

Szülői nyugdíj

13. § Szülői nyugdíj jár a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaviszonyban töltött idő megszerzése után meghalt dolgozó munkaképtelen szülőjének, illetőleg nagyszülőjének abban az esetben, ha őt a dolgozó halálát megelőző egy éven át egészen vagy túlnyomó részben eltartotta. Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, valamint a nyugdíjas szülőjének, illetőleg nagyszülőjének a szülői nyugdíj a munkaviszony tartamára tekintet nélkül jár.

Családi pótlék

14. § A nyugdíjast gyermekei után a dolgozókhoz hasonlóan családi pótlék illeti meg.

Házastársi pótlék

15. § (1) Házastársi pótlék jár a nyugdíjasnak az öregségi nyugdíjra igénytadó életkort betöltött házastársa (élettársa) után, ha annak eltartásáról a nyugdíjas gondoskodik, a házastársnak (élettársnak) nyugdija, vagy számottevő keresete nincs és a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult.

(2) A házastársi pótlék összegét a pénzügyminiszter állapítja meg.

A munkaviszonyban töltött idő

16. § A munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a dolgozó által betegségi biztosítással járó munkaviszonyban vagy a Néphadsereg hivatásos állományában eltöltött időt kell figyelembe venni.

17. § Ha a dolgozó munkaviszonyában egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző munkaviszonyban töltött időt a nyugdíj szempontjából csak a Minisztertanács által megállapított feltételek mellett lehet figyelembe venni.

Az ellátások összege

18. § Az öregségi és rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a munkabér alapján kell megállapítani.

19. § Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegészítésből áll.

20. § Az öregségi törzsnyugdíj a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabér ötven százaléka.

21. § (1) A rokkantsági törzsnyugdíj annál,

(2) A III. csoportba tartozik az ís, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hatvanhét százalékot elérő, de kilencven százalékot meg nem haladó mértékben csökkent.

22. § Nyugdíjkiegészítés címén az 1945. évi január hó 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százaléka jár.

23. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál figyelembe vett munkabérnél több nem lehet.

(2) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint, illetőleg - ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabér hetvenöt százaléka ennél kevesebb - a munkabér hetvenöt százalékának megfelelő összeg.

(3) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint, illetőleg - ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabér ennél kevesebb - a munkabérnek megfelelő összeg.

24. § (1) Az özvegyi nyugdíj az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj ötven százaléka.

(2) Üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében meghall férj özvegyének nyugdíja a férj részére öregség esetére járó nyugdíj hetven százaléka.

25. § (1) Az árvaellátás összege gyermekenként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka, de legalább havi száz forint; azoknak az árváknak a részére pedig, akiknek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árvák), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás, de legalább havi százötven forint jár.

(2) Azt a gyermeket, akinek életbenlévő szülője rokkant, vagy akit életbenlévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik, az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni. Az árvaellátás összegét a tartásra képes szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes, azonban gyermekéről nem gondoskodik.

(3) A szülői nyugdíj az özvegyi nyugdijjal egyenlő. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

(4) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj százhuszonöt százalékát; ha meghaladná, az ellátásokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következetében az (1) bekezdésben megállapított legkisebb összeget nem érné el, azt erre ki kell egészíteni.

26. § (1) Az ellátás az erre jogosultat - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - csak egyféle cimen illeti meg. Az, aki többféle címen jogosult ellátásra, választhat, hogy ezek közül melyiket igényli.

(2) Ha az özvegy által választott ellátás összege az ötszáz forintot nem éri el, ezt az összeget az őt egyéb címen megillető ellátás összegével, legfeljebb azonban ötszáz forintra ki kell egészíteni.

27. § Nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak a részére, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, akinek rokkantságát üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

28. § (1) A munkaképességnek üzemi baleset vagy foglalkozási betegség által okozott csökkenése esetén járó baleseti járadék

a 16-25%-os sérülteknél (1. fokozat) a munkabér 8%-a,

a 26-35%-os sérülteknél (2. fokozat) a munkabér 10%-a,

a 36-49%-os sérülteknél (3. fokozat) a munkabér 15%-a,

az 50-66%-os sérülteknél (4. fokozat) a munkabér 30%-a,

a 67-90%-os sérülteknél (5. fokozat) a munkabér 60 %-a,

a 90%-on felüli sérülteknél (6. fokozat) a munkabér 70%-a.

(2) A Minisztertanács az egyes fokozatokban a baleseti járadék legkisebb összegét megállapíthatja.

Jogosultságot kizáró okok

29. § Az. aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta, nyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra nem jogosult. Nem jogosult ellátásra az a hozzátartozó sem, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

A nyugellátás folyósítása, szüneteltetése

30. § (1) Az alatt az idő alatt, amíg a nyugellátásra jogosult munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat, öregségi nyugdijának folyósítása szünetel, rokkantsági nyugdíjának pedig fele összegét, illetőleg, ha rokkantságát üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta, háromnegyedrészét kell folyósítani.

(2) Ha az öregségi nyugdíjas nyugdíjának megállapítása után továbbra is egészségre ártalmas munkahelyen vagy bányában földalatti munkahelyen dolgozik, nyugdijának fele ősszegét folyósítani kell.

(3) Az özvegyi nyugdíjai, az árvaellátást és a baleseti járadékot a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül folyósítani kell.

(4) Külföldön tartózkodás idejére ellátást csak a pénzügyminiszter engedélyével szabad folyósítani.

31. § (1) Az ellátás folyósítása szünetel, amíg a jogosult egy hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árvát az állam természetben ellátja vagy az árva állami nevelőintézetben van.

Kivételes nyugellátás

32. § Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben a pénzügyminiszter - a jelen törvényerejű rendelettől eltérően is - megállapíthat ellátást.

Nyugdíjjárulék

33. § (1) Az ellátás fedezésére a munkabér alapján mind a munkáltató, mind a dolgozó nyugdíjjárulékot fizet.

(2) A dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulék a munkabér három százaléka. Az egyszázalékos jövedelemadó a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozókra egyidejűleg megszűnik.

34. § A nyugdíjjárulékból eredő bevételt és az ellátások fizetésére szükséges kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.

Az ellátás megállapítása

35. § A jelen törvényerejű rendelet alapján járó ellátás megállapításának szabályait és a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Illetékmentesség

36. § A jelen törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.

A korábbi jogszabályok alapján megállapított ellátásokra vonatkozó rendelkezések

37. § (1) Ennek a törvényerejű rendeletnek hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat nyugdíjakat, járadékokat, nyugbéreket, kegydijakat, kivételes nyugellátásokat) továbbra is folyósítani kell akkor is, ha a nyugdíjas munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat. Az ilyen nyugellátást a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve - nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni.

(2) Nem jár nyugdíjpótlék

a) annak a közszolgálati vagy vállalati nyugdíjasnak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort nem töltötte be, kivéve, ha rokkant;

b) annak a közszolgálati és vállalati özvegyi nyugdíjasnak, illetőleg az 1928:XL. törvény alapján ellátásban részesülő olyan özvegyi járadékosnak, aki az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságra ebben a törvényerejű rendeletben előírt feltételnek nem felel meg;

c) az olyan baleseti járadékosnak, akit az annak idején fennálló rendelkezések [1912: VIII., az 1927:XXI. törvény, az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet, illetőleg a 6.180/1945. (VIII. 14.) M, E. számú rendelet] szerint hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképesség csökkenés alapján kártalanítottak; végül

d) a mezőgazdasági járadékosnak (1938: XII. és az 1939: XVI. törvény).

(3) A munkaviszony és a keresőfoglalkozás folytatásának tartamára nyugdíjpótlék nem jár.

38. § (1) Az olyan nyugdíjasnak, aki az 1954. évi június hó 30. napján munkaviszonyban állott és munkaviszonya ezt követően szűnik meg, harminc százalékos, annak a nyugdíjasnak pedig, aki az említett időpontban nem állt munkaviszonyban, huszonöt százalékos nyugdíjpótlék jár.

(2) A harminc százalékos nyugdíjpótlékban részesülő nyugdíjas nyugellátásának és nyugdíjpótlékának együttes összegét havi ötszáz forintra, legfeljebb azonban a munkaviszonya alapján kapott munkabérének hetvenöt százalékára kell kiegészíteni.

39. § A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megállapított árvaellátást huszonöt százalékkal fel kell emelni. A felemelt összeg havi száz forintnál, szülőtlen árva esetében pedig havi százötven forintnál kevesebb nem lehet.

40. § Az a nyugdíjjogosult, akinek nyugdíjigénye a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megnyílt, azonban igényét a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig nem érvényesítette, az 1954. évi október hó 31. napjáig kérheti, hogy igényét a törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően érvényben volt jogszabályok alapján bírálják el.

Vegyes rendelkezések

41. § (1) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépését vagy a keresőfoglalkozás megkezdését köteles nyolc nap alatt az ellátást folyósító szervnek bejelenteni. Ez a bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjast alkalmaz.

(2) Ha az ellátást folyósító szerv megállapítja, hogy a nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépett, vagy kereső foglalkozást kezdett meg, a folyósítást az (1) bekezdésben foglalt bejelentés megtörténte nélkül is a munkaviszony, illetőleg kereső foglalkozás megszűnéséig hivatalból szünetelteti, kivéve azt az esetet, amikor a nyugdíjas részére a nyugdíj a munkaviszony tartama alatt is jár (30. §).

(3) Az ellátást folyósító szerv azt a nyugdíjast, aki jogosulatlanul vett fel nyugdíjat, illetőleg nyugdíjpótlékot, a felvett összeg kétszereséig terjedhető térítés megfizetésére kötelezheti. Ez az intézkedés nem érinti a nyugdíjas büntetőjogi felelősségét.

(4) A (3) bekezdésben említett térítési összeg erejéig a nyugdíjast alkalmazó vállalat igazgatója, illetőleg a helyette eljárásra jogosított alkalmazottja egyetemlegesen felelős abban az esetben, ha a nyugdíj (nyugdíjpótlék) jogosulatlan felvételét a vállalatot terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása tette lehetővé.

(5) Az ellátást folyósító szervnek térítésre kötelező határozata ellen halasztó hatályú jogorvoslatnak van helye (35. §).

42. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1954. évi október hó 1. napján lép hatályba.

(2) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján a dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulékot elsőízben az 1954. évi október hónapra járó munkabérből kell levonni.

(3) Annak a nyugdíjasnak, akinek munkaviszonya az 1954. évi június hó 30. napja után szűnik meg, nyugdíjpótlékot első ízben a munkaviszonyának megszűnését követő hónap első napjától, legkorábban azonban az 1954. évi október hó 1. napjától kell kérelmére folyósítani.

(4) Minden olyan nyugdíjasnak, aki az 1954. évi szeptember hó 30. napján nem áll munkaviszonyban és nem esik a (3) bekezdés rendelkezései alá, nyugdíjpótlékot legkorábban az 1954. évi november hó 1. napjától kell folyósítani.

43. § A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket a törvényerejű rendeletben lefektetett irányelvek figyelembevételével jogszabályban megállapítsa, valamint, hogy ennek a törvényerejű rendeletnek egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre is kiterjeszthesse, továbbá, hogy a fegyveres testületek tagjai tekintetében a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembevéve annak rendelkezéseitől eltérően is intézkedhessék.

44. § A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 8. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára