51/1954. (VIII. 6.) MT rendelet

a kiskorú gyermekek tartásának és nevelésének biztosításáról, valamint az állami gondozásbavétel feltételeiről

1. §

(1) A kiskorú gyermek gondozása, nevelése, testi és szellemi fejlődésének elősegítése, valamint személyi és vagyoni érdekeinek védelme a szülők kötelessége.

(2) Az olyan kiskorú gyermek érdekében, akinek tartása, nevelése, testi vagy szellemi fejlődése bármilyen oknál fogva nincs biztosítva, a gyámhatóság haladéktalanul intézkedni köteles.

2. §

A gyámhatóság feladata ellátása során

a) maga elé idézheti azt a szülőt, aki kötelességét nem teljesíti, felszólíthatja, hogy a gyermeke érdekében szükséges intézkedéseket tegye meg, figyelmeztetheti a gyermek érdekét sértő magatartásának következményeire és felhívhatja az ilyen magatartás haladéktalan megszüntetésére;

b) felhívhatja a társadalmi szervezeteknek, illetőleg az állandó bizottságok tagjainak figyelmét a szülőknek a gyermek érdekét sértő magatartására azzal, hogy a szülővel az ilyen magatartás megszüntetése érdekében foglalkozzanak;

c) eljárás megindítását kezdeményezheti a szülői felügyelet megszüntetése, a tartásdíjkövetelés érvényesítése, a gyermek elhelyezésének megváltoztatása, illetőleg - szükség esetében - a szülők felelősségre vonása érdekében;

d) elrendelheti a gyermek állami gondozásba vételét.

3. §

(1) Az állami gondozás célja a kiskorú gyermek ellátásának biztosítása, valamint testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének irányítása.

(2) Az állami gondozásba vétellel a kiskorú gyermek intézeti gyámság alá kerül (1952. évi IV. törvény 99. §), esetleges vagyonának kezelésére azonban a gyámhatóság köteles eseti gondnokot rendelni.

4. §

(1) A gyámhatóság állami gondozásba veheti azt a kiskorú gyermeket, akinek szülői ismeretlenek, nem élnek vagy munkaképtelenek és a gyermek tartásáról, valamint neveléséről sem a szülők, sem más tartásra kötelezhető hozzátartozók nem tudnak gondoskodni.

(2) Ha a környezet a kiskorú gyermek nevelését, fejlődését vagy egészségét közvetlenül veszélyezteti és a gyermek érdekének megóvására más intézkedést (2. §) nem lehet tenni, vagy a tett intézkedés eredményre nem vezet, munkaképes szülők gyermekét is állami gondozásba lehet venni.

(3) A gyámhatóság az állami gondozásba vett kiskorú gyermek gondozását, nevelését, testi és szellemi fejlődését köteles az állami gondozásba vétel után is állandóan figyelemmel kísérni.

5. §

Megszűnik az állami gondozás, ha

a) a gyermek tizennyolcadik életévét betöltötte,

b) a gyermeket örökbe fogadják,

c) a gyámhatóság az állami gondozásba vételt megszüntető határozatot hoz.

6. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozásba vett gyermek örökbefogadását - ha az a gyermek érdekében áll - köteles előmozdítani.

(2) Az állami gondozásba vett gyermek örökbefogadásához a szülők hozzájárulására nincs szükség, de a szülőket az örökbefogadás engedélyezése előtt meg kell hallgatni attól függetlenül, hogy az örökbefogadásra esetleg az állami gondozásba vétel alkalmával már nyilatkoztak. A szülők meghallgatása akkor mellőzhető, ha cselekvőképtelenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak. A meghallgatás során az örökbefogadók nevét vagy egyéb adatait a szülőkkel nem szabad közölni. A szülők nyilatkozatát gondosan mérlegelni kell abból a szempontból, hogy az a gyermek érdekét szolgálja-e. Ha a szülők a meghallgatáskor kijelentik, hogy a gyermeket valamelyik szülő magához kívánja venni és az állami gondozás feltételei már nem állanak fenn, a gyámhatóság az örökbefogadás engedélyezésének mellőzésével az állami gondozást megszünteti.

(3) Az állami gondozásba vett gyermek örökbefogadásának engedélyezéséről a gyámhatóság a szülőket és az intézeti gyámot külön határozatban értesíti. A határozatban sem az örökbefogadó nevét, sem egyéb adatait nem szabad feltüntetni. Elmarad a szülők értesítése abban az esetben, ha őket az eljárás során meghallgatni nem kell. A szülőkkel az örökbefogadók nevét vagy egyéb adatait az eljárás befejezése után sem szabad közölni.

7. §

(1) Az állami gondozás költségei fejében a kiskorú gyermek tartására kötelezhető személy térítést (gondozási díjat) köteles fizetni. Ha a gyermeknek megfelelő vagyona van, a vagyon jövedelmét is fél kell használni a gondozási díj fedezésére.

(2) A gondozási díj megállapítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, ha a gondozási költséget a szülőkkel (örökbefogadó szülőkkel), nagyszülőkkel vagy a nagykorú testvérrel (1952. évi IV. törvény 61. §) vagy olyan személlyel szemben kell megállapítani, aki magát a tartás szolgáltatására közokiratban kötelezte, vagy akinek tartási kötelezettségét jogerős bírói ítélet állapította meg.

(3) Ha a gyermek eltartására köteles személy nincs, vagy van ugyan, de tőle a gondozási díjat behajtani nem lehet, és maga a gyermek megfelelő vagyonnal rendelkezik, a gondozási díj fedezésére a gyámhatóság a gyermek vagyonát is igénybe veheti

8. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozásba vett gyermek gondozási díja címén általában olyan összeget állapít meg, amely megfelel a kötelezett személy (7. §) átlagos keresete (jövedelme) 20%-ának. Ha a gondozási díj fizetésére kötelezett személynek két vagy több gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, illetőleg két vagy több gyermek után kell gondozási díjat fizetnie, a gyámhatóság a gondozási díjat 20%-nál kisebb összegben is megállapíthatja.

(2) A gondozási díjat a gyermektartásdíj-követelésekkel egysorban kell kielégíteni. Gondozási díj és tartásdíj címén ilyen esetben is legfeljebb a kötelezett keresetének (jövedelmének) 50%-át lehet igénybe venni [54/1953. (XI. 28.) és 25/1954. (IV. 10.) MT számú rendeletek 1. és 2. §-a].

(3) Abban az esetben, ha a gondozási díj fizetésére köteles személynek más gyermek eltartásáról is gondoskodnia kell és a tartásdíjat a bíróság vagy a felek egyesség alapján olyan összegben állapították meg, hogy a gondozási díj a kötelezett keresetének (jövedelmének) igénybevehető 50%-ából egyáltalán nem vagy csak részben fedezhető, a gyámhatóság kérelmére a bíróság állapítja meg, hogy a kötelezett milyen arányban fizet tartásdíjat, illetőleg gondozási díjat.

(4) Ha a gondozási díjat a kiskorú gyermek vagyonából kell behajtani, illetőleg a gondozás díjának fedezésére a vagyon jövedelmét is fel kell használni [7. § (1) és (3) bekezdése], a kötelezett személy keresete (jövedelme.) alapján megállapított díjat felül kell vizsgálni és a gyermek vagyonának (jövedelmének) figyelembevételével kell újból megállapítani.

9. §

(1) A gyámhatóság olyan jogerős vagy előzetesen végrehajthatónak nyilvánított véghatározatában, amellyel bérből, fizetésből vagy nyugdíjból élő dolgozót gondozási díj megfizetésére kötelez, a kötelezett illetményeit utalványozó hatóságot (vállalatot) a foglalás hatályával közvetlenül felhívja arra, hogy a véghatározattal megállapított összeget az illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács csekkszámlájára fizesse be. A letiltást a hatósághoz (vállalathoz) érkezéstől számított 24 órán belül foganatosítani kell.

(2) Ha a gondozási díjat a bíróság állapítja meg [8. § (3) bekezdés], a hatóságot (vállalatot) a bíróság hívja fel arra, hogy a gondozási díjat az illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács csekkszámlájára fizesse be.

10. §

A gyámhatóság vagy a bíróság letiltó határozatának (9. §) megszegéséért azon a dolgozón kívül, akinek az intézkedés közvetlenül munkakörébe tartoznék, készfizető kezesként maga a hatóság (vállalat) is felelős. A letiltás ellenére történt fizetés esetében azt, aki a letiltás hatálya alá eső összeget a letiltásról tudva kiutalta, úgyszintén azt, aki a fizetést a kiutalás szabálytalanságáról tudva teljesítette, a sikkasztásra vonatkozó szabályok szerint kell büntetni.

11. §

(1) A jelen rendelet az 1954. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról az oktatásügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben gondoskodik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével a 12.050/ 1948. (XII. 11.) Korm., valamint a 13/1952. (II. 9.) MT számú rendelet hatályát veszti.

Nagy Imre s. k.,

a Minisztertanács elnöke