1954. évi 9. törvényerejű rendelet

az igazgatási területszervezésről

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa e törvényerejű rendelettel az ország igazgatási egységeinek területi és szervezeti beosztása változtatására vonatkozó irányelveit - a gazdasági és kulturális szempontok figyelembevételével - az alábbiak szerint szabályozza:

I. fejezet

Az igazgatási egységek területének kialakítására vonatkozó irányelvek

1. § (1) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. Nagyobb városok igazgatási kerületekre oszthatók.

Az egyes igazgatási szervek területi változásait a Minisztertanács határozza meg. [Alkotmány 29. § (1) és (2) bek.]

(2) A Minisztertanács hatáskörébe tartozik a megye, járás, város, község igazgatási határainak megváltoztatása, községek várossá szervezése, városok közvetlenül a Minisztertanács, megyei vagy járási tanács alá rendelése, városok igazgatási kerületekre osztása, új községek szervezése, községek (város) egyesítése, több község egy közös tanács alá rendelése, a végrehajtóbizottsági kirendeltségek megszervezésének engedélyezése, igazgatási székhelyek, tanyaközpontok kijelölése, helynevek megállapítása és megváltoztatása.

2. § Az igazgatási egység területének határát a mindenkori gazdasági, kulturális és történelmi adottság követelményeinek megfelelően kell megállapítani.

3. § Területátcsatolást abban az esetben lehet elrendelni, ha a meglévő határ egyrésze nem felel meg a közvetlenül érdekelt lakosság, az ipari, mezőgazdasági üzem érdekeinek, illetve ha a kialakítandó határ az igazgatás munkáját előnyösen befolyásolja.

4. § Várossá lehet szervezni azt a nagyobb lakossággal rendelkező egy vagy több községet, amely gazdasági, társadalmi adottságainál fogva városias jellegű feladatokat lát el, fejlődő ipara, kereskedelme, lkulturális, szociális és egészségügyi intézményei vannak és politikai, gazdasági, igazgatási szerveinek irányító, szervező tevékenysége kihat a környékre. Figyelembe kell venni a belterületi lakosság iparban, kereskedelemben és egyéb munkaterületen való foglalkoztatottságát is.

5. § (1) Közvetlenül Minisztertanács alá rendelhető az a százezer lakoson felüli város, amelynek az ország népgazdasága, a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedő jelentőségű ipara van és emellett kereskedelmi hálózata, szociális, kulturális, egészségügyi intézményei, politikai és igazgatási szervei a megye területén is túlterjedő irányító és szervező tevékenységet fejtenek ki. Lakosságának döntő többsége az iparban, közlekedésben, kereskedelemben, kulturális, egészségügyi, szociális és igazgatási intézményeknél dolgozik

(2) Közvetlenül megyei tanács alá rendelhető az 8 város, amely az ország, vagy a megye lakosságának ellátása szempontjából jelentős iparral és kereskedelmi hálózattal rendelkezik, kulturális, szociális és egészségügyi intézményei vannak, politikai és igazgatási szervei a megye területére is kiható irányító tevékenységet gyakorolnak. A belterületi lakosságnak legalább fele az (1) bekezdésben megjelölt népgazdasági ágakban, illetve intézményeknél dolgozik.

(3) A megyei tanács, illetve az irányítószervek székhelyéül kijelölt város (megyeszékhely) - kivéve a közvetlenül Minisztertanács alá rendelt várost - közvetlenül a megyei tanács alá tartozik.

(4) Járási tanács alá tartoznak mindazok a városok, amelyek az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alapján nincsenek közvetlenül sem a Minisztertanács, sem a megyei tanács alá rendelve.

(5) Városi igazgatási kerületeket általában közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt városban lehet szervezni - indokolt esetben más városban is - a lakosság számától és a város tagozottságától függően.

(6) A közvetlenül Minisztertanács alá rendelt város tanácsa a megyei tanáccsal, a közvetlenül megyei tanács alá rendelt város tanácsa pedig a járási tanáccsal azonos jogállású

6. § (1) Községgé szervezés alapvető feltétele, hogy a községgé szervezenidő lakotthely (tanyaközpont) mintegy ötezer katasztrális hold mezőgazdasági területű és megközelítőleg ezerötszáz lakosú legyen, lehetőleg zárt települési formával, a lakosság legfontosabb kulturális, szociális és igazgatási ellátását biztosító szervekkel rendelkezzék, végül a tervezett belterület egyik szomszédos község belterületéhez se legyen öt km-nél közelebb.

(2) Amennyiben a területen ipari, bányaüzem működik, vagy belterjes gazdálkodás folyik, ötezer katasztrális holdon aluli területtel is lehet községet szervezni.

7. § (1) Egymással összeépült, vagy egymáshoz közelfekvő (egy-kettő km.) községeket fejlődésük és a nagyobb államigazgatási egységek kialakítása érdekében egyesíteni (összeépült belterületeket) vagy összevonni (össze nem épült belterületeket) lehet.

(2) A kisterületű, egymássa szomszédos ötszáz főnél kevesebb lakossal rendelkező községeket - ha azok más községgel (várossal) nem egyesíthetek - közös tanácsú községgé lehet átszervezni.

8. § Azokat a külterületi lakotthelyeket, amelyek a községalakításhoz szükséges területtel és lakossággal rendelkeznek, egyben kulturális, szociális és igazgatási ellátásukat biztosítani lehet, azonban megfelelő települési formájuk hiányzik - amennyiben a mezőgazdasági termelés szükségessé teszi - a belterület kialakítása, valamint a lakosság érdekében tanyaközponttá lehet kijelölni.

II. fejezet

Igazgatási területszervezési eljárás és névmegállapítás irányelvei

9. § (1) Az 1. § (2) bekezdésében foglalt igazgatási területszervezési változásokat a közvetlenül erdekeit terület lakossága a községi (városi) tanácsnál, az illetékes községi (városi) tanács a közvetlen felügyeletet gyakorló tanácsnál, a megyei tanácsok és a közvetlenül Minisztertanács alá rendelt város, valamint a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a Minisztertanácsnál kezdeményezhetik.

(2) Az igazgatási területszervezési ügyekben - a lakosság véleményének meghallgatása után - a közvetlenül érdekelt községek (városok) tanácsa határozatot hoz, amelyet döntés céljából a felettes tanácsok végrehajtóbizottságain keresztül a Minisztertanácshoz terjeszt fel.

(3) Területi változásokat a Minisztertanács saját hatáskörében közvetlenül kezdeményezhet és elrendelhet.

10. § (1) A megye, a járás, a város, a község, a tanyaközpont, valamint a törzskönyvezett külterületi lakotthely hivatalos neve nem egyezhet meg más megye, járás, város, község, tanyaközpont, törzskönyvezett külterületi lakotthely nevével.

(2) Indokolt esetben bármely helynév megváltoztatható. Az új helynév megállapításánál figyelemmel kell lenni a lakosság véleményét kifejező illetékes tanács javaslatára, a település történetére, földrajzi környezetére, valamint a nyelvészeti szempontokra.

(3) A helyneveket és az azokban bekövetkezett változásokat a Központi Statisztikai Hivatal az Országos Községi Törzskönyvben tartja nyilván. Hivatalosan kizárólag az itt nyilvántartott helyneveket szabad használni.

III. fejezet

Vegyes rendelkezések

11. § (1) E törvényerejű rendelet 1954. május 1-én lép hatályba, egyidejűleg hatályukat vesztik a törvényhatóságokról szóló 1886: XXI. tv., a községekről szóló 1886: XXII. tv., a község és egyéb helynevekről szóló 1898: IV. tv., az 1952. évi 17. sz. tvr. 2. §-ának ellentétes rendelkezései, a kis- és nagyközségek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló 177.300/1924. B. M. sz. körrendelet, a községi területváltozásoknál és az új községek alakulásánál irányadó elvek és a követendő eljárás tárgyában kiadott 190.171/1946. (V. 14) B. M. sz. rendelet, a tanyás települések korszerű kialakításáról szóló 630/1949. (I. 22.) Korm. sz. rendelet, a községgé alakulás és az ezzel kapcsolatos egyes kérdések újabb szabályozásáról szóló 3690/1949. (IV. 23.) Korm. sz. rendelet, az összeépült községek egyesítéséről és a törpe kisközségek önállóságának megszüntetéséről szóló 115.800/1925. B. M. sz. rendelet, valamint jelen törvényerejű rendelettel ellentétes összes egyéb rendelkezések.

(2) Jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Minisztertanács elnöke gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára