33/1955. (VI. 14.) MT rendelet

a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről

1. § (1) Az önkényes kilépőt vagy fegyelmi határozattal elbocsátottat alkalmazni csak munkaközvetítés útján szabad.

(2) Az a dolgozó, aki az (1) bekezdésben meghatározott kötelező munkaközvetítés útján lépett munkaviszonyba, munkábalépése napját követő 6 hónapon belül - munkaviszonyának bármely ok miatt történt megszűnése esetén is - csak munkaközvetítés útján léphet újabb munkaviszonyba.

(3) Munkaközvetítés útján sem alkalmazhatnak önkényes kilépőt, illetőleg fegyelmi határozattal elbocsátottat a kisipari szövetkezetek, valamint a magánmunkáltatók.

2. § (1) A kötelező munkaközvetítést a Munkaerőtartalékok Hivatalának irányítása mellett Budapesten a Fővárosi Tanács végrehajtóbizottsága munkaerőgazdálkodási osztályának munkaerőirányító kirendeltségei, vidéken a járási, illetőleg a városi tanácsok végrehajtóbizottságának munkaerőgazdálkodási csoportjai végzik.

(2) A kötelező szakmai gyakorlatát töltő dolgozó új munkahelyét önkényes kilépés vagy fegyelmi határozattal történő elbocsátás esetén a miniszter jelöli ki [53/1953. (XI. 28.) MT rendelet 227. §].

(3) A dolgozókat- elsősorban annak a minisztériumnak a területére és ezen belül is olyan szakma szerinti munkahelyre kell közvetíteni, mint ahonnan kiléptek.

3. § (1) Az önkényes kilépés, illetőleg a fegyelmi határozattal történt elbocsátás a táppénzszolgáltatás időtartamának megállapítása szempontjából a munkaviszony folyamatosságát megszakítja.

(2) Az önkényes kilépő, illetőleg a fegyelmi határozattal elbocsátott részére újabb elhelyezkedéséig táppénz egyáltalán nem jár, új munkahelyén pedig táppénze a munkábalépéstől számított egy éven át csak átlagos munkabérének 50%-a lehet.

4. § Az önkényes kilépőt vagy fegyelmi határozattal elbocsátottat a munkaviszonyának megszűnésétől számított 6 hónapon belül kisipari szövetkezetbe tagként felvenni nem szabad.

5. § (1) A helyiipari vállalatok - az építőipari vállalatok kivételével - a kisipari szövetkezetek, valamint a magánmunkáltatók az 1. §-ban foglalt korlátozáson túlmenően az 1955. évi június hó 15. napjától december hó 31. napjáig csak az államigazgatási és vállalati ügyvitel egyszerűsítése folytán elbocsátott dolgozókat vagy iparengedélyüket visszaadó kisiparosokat alkalmazhatnak.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke a munkáerőhelyzetre tekintettel egyes területekre vagy meghatározott időszakra felmentést adhat.

(3) Nem terjed ki a tilalom a mezőgazdaságban, valamint a háztartási alkalmazotti munkakörben foglalkoztatott dolgozókra.

6. § (1) Szabálysértést követ el és 1000 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő a vállalat (hivatal, intézmény, intézet stb.) igazgatója és azon alkalmazottja, aki dolgozót az 1. §-ban foglalt tilalom ellenére alkalmaz vagy a jogszabályoknak az önkényes kilépőkre vonatkozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak ismételt vagy csoportos elkövetése esetén a vállalat igazgatója vagy alkalmazottja ellen a munkaerőgazdálkodás rendjének és a népgazdasági terv teljesítésének veszélyeztetése miatt a terv büntetőjogi védelméről szóló rendelkezések alapján a büntető eljárást meg kell indítani.

7. § Ez a rendelet az 1955. évi június hó 15. napján lép hatályba.

Gerő Ernő s. k.,

a Minisztertanács első elnök-helyettese