15/1956. (XII. 29.) Korm. rendelet

a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kérdésekről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a gazdaságvezetés és az államigazgatás demokratizálása érdekében szükségesnek tartja a felduzzadt államigazgatás szervezet átalakítását, a feleslegessé vált szervek megszüntetését, illetőleg összevonását.

Ugyanakkor népgazdaságunk helyzete, amely az alapanyagtermelés nagymérvű csökkenése és az energiahiány folytán súlyossá vált, szükségessé teszi azon üzemek létszámának átmeneti csökkentését, amelyek energiával és nyersanyaggal való ellátását nem tudjuk kellő mértékben biztosítani.

Ez a dolgozók egy részének átmeneti nehézségeket okoz, melyeknek leküzdéséhez a kormány a népgazdaság teherbíróképességéhez mért legmesszebbmenő segítséget biztosítja.

1. §

A rendelet hatálya

(1) A rendelet hatálya alá azok a dolgozók tartoznak, akiknek határozatlan időre szóló munkaviszonyát az 1956. évi október hó 23. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között a hivatal, intézmény, intézet, vállalat, szövetkezet (továbbiakban: vállalat) a Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) 29. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai alapján felmondással megszüntették, vagy megszüntetik, illetőleg akiket ez okok folytán áthelyeztek, illetőleg áthelyeznek.

(2) Nem tartoznak a rendelet hatálya alá azok, akik

a) idényjellegű (időszaki) munkára, vagy meghatározott időtartamra voltak alkalmazva,

b) második állást, vagy mellékfoglalkozást töltenek be,

c) fegyelmi határozattal kerültek elbocsátásra, vagy áthelyezésre,

d) magánmunkáltatónál állottak munkaviszonyban.

(3) A jelen rendelet munkanélküli segélyről és a munkaközvetítő irodákról szóló 8-12. §-ainak időbeli hatálya az 1. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az 1957. évi március hó 31. napjával nem szűnik meg.

2. §

Felmondási járandóság

(1) Az elbocsátásra kerülő dolgozó részére a tizenöt napi felmondási illetményen felül egyhavi átlagkeresetének megfelelő összeget kell kifizetni.

(2) Az előző bekezdésben meghatározott felmondási illetményen felül minden dolgozónak, aki legalább 5 évig munkaviszonyban állott, minden munkaviszonyban töltött év után - beszámítva az első öt szolgálati évet is - havi átlagkeresetének 5 százalékát kell rendkívüli felmondási járandóságként kifizetni. A felmondási járandóság együttes összege nem haladhatja meg a három havi átlagkereset összegét. Az átlagkereset kiszámítása szempontjából a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete (továbbiakban: Mt. V) 140. § az irányadó.

(3) A felmondási illetménnyel együtt kell a rendkívüli felmondási járandóságot kifizetni. (Mt. V. 42. §)

(4) A munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a folyamatos munkaviszony alapján járó pótszabadság, illetőleg a közszolgálat körében a korpótlék megállapítása szempontjából figyelembe vehető teljes szolgálati időt kell alapul venni.

3. §

Az elbocsátott dolgozókat megillető kedvezmények

(1) A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése hatálya alá tartozó dolgozó munkaviszonya folyamatos marad, ha munkaviszonyának megszüntetésétől számított egy éven belül újabb munkaviszonyba lép. A munkaviszony folyamatossága egy éven belül akkor sem szakad meg, ha a dolgozó új munkaviszonyt létesít és ez még az eredeti felmondási időtől számított egy év letelte előtt megszűnik.

(2) A felmondás során elbocsátott dolgozót, illetőleg igényjogosult családtagjait a családi pótlék és a társadalombiztosítási szolgáltatások - a táppénz kivételével - újabb elhelyezkedésig, legfeljebb azonban egy évig ugyanúgy megilletik, mintha munkaviszonyban állana.

(3) A jelen rendeletben foglaltak szerint elbocsátott dolgozók részére, a rendelet kihirdetését megelőzően, az Mt. 80. §-a alapján engedélyezett fizetési előlegnek a munkaviszony megszűnését, követő időben esedékes részleteit törölni kell.

(4) A dolgozó azt a munkaruhát, amely az el-használási idő elteltével tulajdonába menne át [Mt. V. 157. § (2) bekezdés] felmondás esetében megválthatja. A megváltás árát az elhasználási idő mértékétől függően a vállalat igazgatója állapítja meg. Az egyéb védőruhát ennek használója a munkaviszony megszűntével köteles visszaadni.

(5) Az illetményföldet annak használója a gazdasági év végéig használhatja.

4. §

Jelen rendelet 1. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó dolgozó munkakönyvébe felmondás esetén: "Felmondás a vállalat részéről" bejegyzést kell alkalmazni.

5. §

Azoknak a dolgozóknak, akiknek munkaviszonyát az 1957. évi január hó 1. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között megszüntetik és a felmondás időpontjában az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet, vagy valamely ezt megelőző nyugdíj rendezés szerint nyugdíjban részesülnek és nyugdíjuk a havi 500 Ft-ot nem éri el, az 1957. évi január hó 1. napja és az 1957. évi március hó 31. napja között előterjesztett kérelmükre nyugdíjukat 500 Ft-ra kell felemelni.

6. §

Vállalati dolgozók rendkívüli szabadságolása

(1) Amennyiben egyes vállalatoknál a termelési feltételek hiányában (anyag-, energiahiány) a munka átmenetileg szünetel, vagy csökkent mértékben folyik, a vállalat törzsállománya dolgozóit a felügyeletet gyakorló miniszter által meghatározott létszám keretben rendkívüli szabadságra lehet küldeni. Ennek ideje alatt, legfeljebb azonban 3 hónapig, a dolgozót havonta havi átlagkeresete 50 százalékának megfelelő térítés illeti meg.

(2) Az esetben, ha a dolgozó a rendkívüli szabadságolást nem fogadja el és a vállalat munkaviszonyát felmondással megszünteti, a jelen rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.

7. §

Áthelyezés

(1) Az 1. §-ban meghatározott időszak alatt végrehajtott átszervezés esetén a dolgozó alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe is áthelyezhető. Ilyen esetben a dolgozó részére egyszeri munkabérkiegészítést kell folyósítani. Ez a bérkiegészítés az áthelyezést megelőző havi átlagkeresete és új munkahelyén elért első havi keresete közötti különbözet.

(2) Áthelyezés esetében az egyszeri munkabérkiegészítést új munkahelyén a szokásos bérfizetési napon kell a dolgozónak folyósítani.

(3) Ha a dolgozó az áthelyezést nem fogadja el, a munkaviszonyt felmondással megszüntetheti [Mt. 30. § (1) bekezdés c) pont]. Ez esetben megilletik a vállalat részéről történő felmondás esetére jelen rendeletben biztosított kedvezmények.

8. §

Munkanélküli segély

(1) Munkanélküli segélyt kell folyósítani annak a munkaviszonyban nem álló személynek, akinek munkaviszonya 1956. évi október hó 23. után a Mt. 29. § (1) bekezdés a)-c) pontja alapján szűnt, illetőleg szűnik meg és munkaviszonya megszűnése előtt öt éven belül legalább három évet munkaviszonyban töltött, vagy a munkaviszony megszűnését megelőző egy éven át folyamatos munkaviszonyban állott. A katonai szolgálatban, a betegállományban és az Mt. V. 106. §-a alapján távol töltött idő jelen rendelet alkalmazása szempontjából munkaviszonyban töltött időnek számít.

(2) A munkanélküli segély összege az elbocsátott dolgozónak 1956. októberét megelőző egy havi - családi pótlék nélküli - átlagkeresetének 30 százaléka, amely összeg azonban havi 300 Ft-nál kevesebb és 600 Ft-nál több nem lehet.

(3) A munkanélküli segélyben részesülők számára a munkanélküli segélyen felül minden eltartott családtag után 40 Ft-ot kell folyósítani. Eltartott családtagnak kell tekinteni a segélyben részesülővel egy háztartásban élő személyeket, akiknek eltartásáról a törvényes rendelkezések szerint a segélyben részesülő köteles gondoskodni, amennyiben azok önálló keresettel vagy jövedelemmel nem rendelkeznek.

(4) Munkanélküli segélyt a dolgozó részére folyamatosan legfeljebb 26 hétre lehet folyósítani. Nyugdíjas, vagy nyugdíjra igényjogosult munkanélküli segélyt nem kaphat. Nem lehet munkanélküli segélyt folyósítani arra az időszakra, amelyre - a dolgozó átlagkeresetét figyelembevéve - a jelen rendelet alapján kifizetett összes felmondási járandóságok az elmaradt munkabért pótolják,

(5) A dolgozónak a munkanélküli segélyre vonatkozó jogosultsága ismét megnyílik - kivéve a nyugdíjjogosultakat - ha a korábbi segélyezés megszüntetése óta legalább hat hónapon át munkaviszonyban állott.

(6) A rendes családi pótlékot akkor is folyósítani kell, ha a dolgozót munkanélküli segély nem illeti meg.

(7) A segélyt havonta utólag kell folyósítani. A segélyből csak a gyermektartási díj vonható le.

(8) A munkanélküli segélyt és a családi pótlékot a dolgozó lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága folyósítja.

(9) Meg kell szüntetni a munkanélküli segély folyósítását, ha a dolgozó:

a) munkaviszonyba lépett,

b) nyugdíjra igényjogosultságot szerzett,

c) iparengedélyt kapott,

d) valamilyen hasznothajtó jogosítványt kapott, feltéve, hogy ebből eredő havi jövedelme a 200 Ft-ot meghaladja.

(10) Nem folyósítható munkanélküli segély annak a dolgozónak, akinek öt kataszteri holdnál nagyobb területű szántóföldje, vagy egy kataszteri holdat meghaladó szőlője, kertészete, vagy gyümölcsöse van.

9. §

A munkanélküli segély csak a munkakönyv bemutatása esetében folyósítható és a kifizetés tényét a munkakönyvbe be kell jegyezni. Az átlagkeresetre vonatkozó vállalati igazolás beszerzéséről a dolgozó gondoskodik. Mindaddig, amíg ilyen igazolást a munkanélküli segély folyósítását végző szervnél nem mutat be, részére csak a legalacsonyabb segély fizethető ki.

Felmondás esetén a vállalat a dolgozó részére a munkakönyv kiadásakor a munkavállalói igazoló lapra köteles a dolgozó átlagkeresetét is (Mt. V. 140. §) rávezetni.

10. §

Munkaközvetítő irodák

(1) A munkanélküli dolgozók elhelyezkedését a munkaközvetítő irodák segítik elő. Az 1957. évi január hó 1. napjától a vállalatok munkaviszonyt az ország egész területén csak a munkaerő-gazdálkodási szervek munkaközvetítése útján létesíthetnek.

(2) Kivételt képeznek a fegyveres testületek és az olyan munkakörök, amelyeknek betöltése választás útján történik, a vezető munkakörök, valamint azok a munkakörök, amelyekre az MTH elnöke kivételt tesz. Az MTH elnöke ezt a jogkörét a megyei munkaerőgazdálkodási osztály vezetőire átruházhatja.

11. §

(1) A dolgozók kötelező munkaközvetítését a tanácsok végrehajtó bizottságainak munkaerőgazdálkodási szervei a szakszervezetek ellenőrzése melleit látják eh

(2) A vállalatok kötelesek munkaerőszükségletüket a területileg illetékes tanács munkaerőgazdálkodási osztályához bejelenteni.

(3) Az MTH elnöke határozza meg a munkaközvetítés részletes szabályait és a felállítandó munkaközvetítő irodák helyét.

12. §

A vállalat a munkaközvetítés útján odairányított dolgozót - amennyiben a munkakör ellátásához szükséges szakmai és egyéb feltételeknek nem felel meg - nem köteles alkalmazni. Úgyszintén a dolgozó sem kötelezhető a munkaközvetítés útján számára felajánlott munkakört elfogadni. A vállalat egyes dolgozók személy szerinti közvetítését is kérheti.

13. §

Vegyes rendelkezések

Annak előmozdítása érdekében, hogy az elbocsátott dolgozók önálló foglalkozást (ipar, kiskereskedelem, háziipar stb.) kezdhessenek, részükre az Országos Takarékpénztár útján 2.000-20.000 Ft-ig terjedő, s legfeljebb öt év alatt visszafizetendő kölcsön folyósítható. A kölcsön folyósításának feltételeit a pénzügyminiszter szabályozza.

14. §

A Munka Törvénykönyvének a felmondások korlátozására és a munkaügyi viták elintézésére vonatkozó rendelkezései változatlanul érvényesek. Az Mt. V-nek a felmondások korlátozására vonatkozó rendelkezései alól kivételt képeznek azok a vállalatok, amelyeknél a létszámcsökkentés az összlétszám egyharmadát meghaladja.

15. §

(1) A jelen rendelet alapján végrehajtott létszámcsökkentésből eredő béralapmegtakarítás béremelésre nem használható fel.

(2) A felmondási járandóságok biztosítása után fennmaradó béralapmegtakarítást a költségvetésből gazdálkodó szervek kötelesek zároltatni.

16. §

(1) Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, de rendelkezéseit visszamenőleg az 1956. évi október hó 23. napja óta elbocsátott dolgozókra is alkalmazni kell.

(2) A rendelet végrehajtásáról az illetékes miniszterek gondoskodnak.

(3) Jelen rendelet végrehajtása során az államigazgatási és vállalati ügyvitel egyszerűsítésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1955. (IV, 12.) MT, az ezt módosító 34/1955. (VI. 14.) MT, 18/1956. (VI. 10.) MT, a 21/1956. (VI. 26.) MT rendeletek, továbbá a 2.081/1956. (VI. 10.) és a 2.135/1956. (VIII. 18.) számú minisztertanácsi határozatok hatályukat vesztik.

Kádár János s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke