19/1959. (VII. 18.) PM rendelet

a jövedelemadóra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 6/1959. (I. 25.) Korm. rendelet végrehajtásáról

A 6/1959. (I. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtása tárgyában az alábbiakat rendelem:

1. § [A 85/1952. (IX. 25.) MT rendeletnek az R. 1. §-ával megállapított 1. § (1) bekezdéséhez.].

(1) A főfoglalkozásként vagy mellékfoglalkozás-ként végzett tevékenységet akkor kell munkaviszonyon kívülinek tekinteni, ha ez a tevékenység az érdekelt személy munkakönyvében bejegyezve nincs, vagy az abban bejegyzett munkakörtől eltér, vagy nem tér el ugyan, de ezt a tevékenységet az érdekelt személy nem a munkakönyvében bejegyzett munkáltatóval fennálló munkaviszonyból fo-lyó kötelezettsége alapján végzi és mint második állás vagy mellékfoglalkozás a munkakönyvében bejegyezve nincs.

(2) Tudományos kutatójellegű tevékenység a feltalálói tevékenység is. Irodalmi tevékenységet folytat az oktatás, a tudomány, a tájékoztatás, az útmutatás, vagy szórakoztatás céljait szolgáló, bármilyen formában megjelenő írói mű szerzője, fordítója, dramaturgja, lektora és szerkesztője. Művészi tevékenység az iparművészi és népművészi egyedi alkotást létrehozó tevékenység is.

(3) Ha az iparművész egyedi alkotását művi úton sokszorosítja, vagy egyedi alkotását a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alap bíráló bizottsága az I. (iparművészeti tárgyak), illetőleg a II. (iparművészeti termékek) csoportjába nem sorolta, az iparművész tevékenységét áruelőállító tevékenységnek kell tekinteni. Az iparművészt az ilyen tevékenysége után nem adólevonás útján, hanem az általános jövedelemadóról szóló és a 40/1954. (VII. 15.) MT rendelettel módosított 13.400/1948. (1949. I. 7.) Korm. rendelet alapján adóbevallás, illetőleg adókivetés útján kell adóztatni.

(4) Állami vagy az államiakkal azonos elbírálás alá eső szervek a hatóságok, hivatalok, intézmények, intézetek, társadalombiztosítási szervek, tömegszervezetek, továbbá az állami vállalatok (trösztök, központok, egyesülések, irodák), állami gazdaságok, szövetkezetek (kisipari szövetkezetek, földművesszövetkezetek, termelőszövetkezetek termelőszövetkezeti csoportok), belföldi székhellyel rendelkező részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok és a fennálló rendelkezések szerint az államiakkal azonos elbírálás alá tartozó egyéb jogi személyek (Kisipari Exportra Termeltető Iroda stb.) (a továbbiakban: szervek).

(5) A kettős adóztatás elhárítása érdekében belföldinek külföldről, vagy külföldinek belföldről származó díjait a vonatkozó egyezmények szerint, illetőleg a viszonosság elve alapján kell adóztatni.

2. § [A 85/1952. (IX. 25.) MT rendeletnek a R. 1. §-ával megállapított 1. § (2) bekezdéséhez.]

(1) Az adókulcsok alkalmazásánál az ugyanazon személy részére a kifizető szerv által a naptári év folyamán előzőleg már kifizetett díjakat is figyelembe kell venni és az adót a naptári év folyamán már kifizetett díjak együttes összege alapján kiszámított adóalap után kell megállapítani. A kiszámított adót a naptári év folyamán már korábban kifizetett díjak után levont és befizetett adókkal azonban minden esetben csökkenteni kell és a kifizetésre kerülő díjakból csak a fennmaradó adókülönbözetet kell levonni és befizetni.

(2) Előadóművészi, képző- és iparművészi, irodalmi, műfordítói és zeneszerzői tevékenységből származó díjak teljes összegét az alábbi szervekhez kell átutalni:

a) előadóművészi tevékenységnél az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatósághoz;

b) képző- és iparművészi tevékenységnél a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjához;

c) irodalmi, műfordítói és zeneszerzői tevékenységnél a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz,

(3) Irodalmi, műfordítói tevékenységből származó 1000 forintot meg nem haladó díjak esetében a (2) bekezdésben meghatározott átutalást mellőzni kell. Ha azonban egy mű után a kifizetendő díj teljes összege az 1000 forintot meghaladja, de annak kifizetése 1000 forintnál kisebb részletekben történik, a részleteket át kell utalni.

(4) A (2) bekezdésben meg nem jelölt, valamint a (3) bekezdésben említett és átutalásra nem kerülő, de a R. szerinti adózás alá eső minden egyéb (előadói, oktatói, tervezői, szakértői stb.) tevékenységből származó díjat közvetlenül kell folyósítani.

(5) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben az ott felsorolt szerv, a (4) bekezdésben megjelölt ese-tekben pedig a díjat közvetlenül kifizető szerv köteles az (1) bekezdésben meghatározott módon az adót megállapítani, levonni és befizetni.

(6) Az adó levonására kötelezett szerv a kifizetett díjakról, az adó kiszámításáról és a levont adóról adózónként külön nyilvántartást köteles vezetni.

3. § [A 85/1952. (IX. 25.) MT rendeletnek a R. 1. §-ával megállapított 1. § (3) bekezdéséhez.]

(1) A munkaviszonyon kívül végzett tevékenységből származó jövedelem után járó adó alapja a tisztajövedelem.

(2) Az adóalap megállapításánál a bruttó jövedelemből kell kiindulni és abból le kell vonni a jövedelem megszerzésére fordított alábbi költségeket:

a) írói (szerzői), műfordítói és zeneszerzői tevékenységnél az összevont díj

70. 000 Ft-ig terjedő részének 50%-át,

70. 001-100.000 Ft-ig terjedő részének 40%-át,

100. 001-200.000 Ft-ig terjedő részének 30%-át,

200. 000 Ft-on felüli részének 20%-át,

b) képző- és iparművészeti tevékenységnél

1. szobrász-, festő- és népművészeti alkotásoknál, valamint a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alap bíráló bizottsága által az I. (iparművészeti tárgyak), vagy a II. (iparművészeti termékek) csoportjába sorolt egyedi alkotásnak minősülő iparművészeti tevékenység esetében a díj 50%-át, illetőleg amennyiben a tényleg felmerült költség ennél nagyobb, az adóalany által igazolt és a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alap lektorátusa által jóváhagyott költséget;

2. grafikai, restaurátori, tervező iparművészi tevékenységnél a díj 40%-át;

c) az a) és b) pontban fel nem sorolt, de a R. szerinti adóztatás alá eső egyéb (előadói, oktatói, tervezői stb.) tevékenységeknél a kifizetett díj 10%-át.

(3) Az örökölt szerzői jog alapján kifizetett díjakat és a külföldi személyt megillető írói, zeneszerzői, valamint szabadalmi díjakat (licencdíjakat), költségek levonása nélkül adóköteles tisztajövedelemnek kell tekinteni.

4. § [A 85/1952. (IX. 25.) MT rendeletnek a R. 1. §-ávál megállapított 1. § (4) bekezdéséhez.]

(1) A 6%-os jövedelemadót az állami vállalatok által belföldi magánszemélyek részére kifizetett - belföldről vagy külföldről származó - feltalálói díjak után kell levonni és befizetni. Az adó levonására nem kötelezett magánszemélyektől járó feltalálói díjakat pedig az általános jövedelemadóról szóló 13.400/1948. (1949. I. 7.) Korm. rendelet rendelkezései szerint adóbevallás, illetőleg adókivetés útján kell adóztatni,

(2) Ha az újításként elfogadott és díjazott javaslat később találmánynak minősül, s arra szabadalmat engedélyeznek, a korábban kifizetett újítási díjat is az (1) bekezdésben meghatározott módon meg kell adóztatni,

(3) A külföldi személyt megillető szabadalmi díjat (licencdíjat), mint tudományos kutatójellegű tevékenységből származó jövedelmet a R. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adókulcsok alkalmazásával kell adóztatni,

5. §

(A R. 4. §-ához.)

(1) A R. alkalmazása szempontjából helyi szükségletet kielégítő iparágnak kell tekinteni minden esetben a kovács, a bognár, a cipész, a szabó és a férfi fodrászipart, abban az esetben is, ha az iparos tevékenységét olyan 3.000-nél kisebb lélekszámú szomszédközségekben is ellátja, ahol azonos tevékenységet folytató iparos nincs. Annak az áruellátó iparosnak a tevékenységét azonban, aki árucikkeit telephelyén kívül más helyen, pl. vásárokon is forgalomba hozza, kizárólag a helyi szükségletet kielégítő tevékenységnek tekinteni nem lehet.

(2) Helyi szükségletet kielégítő kereskedelmi tevékenységet folytat az iparengedéllyel rendelkező az a magánkereskedő, aki tevékenységét kizárólag üzlethelyén gyakorolja.

(3) Azt a magániparost, illetőleg kereskedőt, akit az 50%-os adókedvezmény megilleti, a 15/1955. (III. 4.) MT rendelet 9. §-a alapján járó 20%-os adókedvezményben még külön részesíteni nem lehet.

6. §

(Átmeneti rendelkezések.)

(1) A R. kihirdetése előtt a kifizető szerv által 1959. évben már kifizetett és a korábbi adókulcsok alapján adózott jövedelmet, valamint a még kifizetésre kerülő jövedelmeket ugyancsak össze kell vonni. Az összevont jövedelmeknél az adó alapját olyképpen kell megállapítani, hogy az összevont jövedelmeknek a R. kihirdetése előtti kifizetésekből adódó részére a 7. §-ban hatályon kívül helyezett rendelkezések szerint, a R. kihirdetése utáni kifizetésekből adódó részére pedig a 3. §-ban meghatározott rezsi felszámítási lehetőségeket kell biztosítani. Az összevont jövedelmek után azonban a R.-ben meghatározott adókulcsok szerint kell az adót levonni és befizetni. Az így kiszámított adót a korábbi adókulcsok szerint levont adóval csökkenteni kell.

(2) A magániparost, illetőleg kereskedőt a R. 4. §-a szerint megillető adókedvezményt első esetben az 1959. I. félévi adóelőleg megállapításánál kell alkalmazni. Az adóelőleg megállapításánál azonban figyelembe kell venni azt, hogy az adóelőlegként számításba vehető 1958. II. félévi általános jövedelemadónál már 20%-os adókedvezmény minden esetben érvényesült,

7. § A jelen rendelet kihirdetésével lép hatályba; ezzel egyidejűleg a munkaviszonyon kívül végzett tevékenységből származó jövedelem adóztatásáról szóló 3.420-42/1952. (P. K. 73.) PM, a képzőművészek adóztatásáról szóló 3.420-20/1953. (P. K. 67.) PM, valamint az írók és zeneszerzők adófizetésének szabályozásáról szóló 9/1955. (P. K. 2.) PM utasítás hatályát veszti,

Antos István s. k.,

pénzügyminiszter