1959. évi 20. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről

(Az egyezmény jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás 1958. június 18-án megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten az 1957. évi október hó 7. napján kötött egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

EGYEZMÉNY[1]

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya elhatározták, hogy egymás területén átmenetileg vagy állandóan dolgozó, illetőleg tartózkodó állampolgáraik részére, szociális biztonságuk szempontjából szükséges társadalombiztosítási szolgáltatásokat a kölcsönösség és a teljes egyenjogúság szellemében biztosítják. Ennek érdekében meghatalmazottaik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:

I. Fejezet

Alaprendelkezések

1. cikk

(1) A Szerződő Felek a jelen Egyezménnyel kölcsönösen biztosítják a munkások és alkalmazottak, valamint a velük egytekintet alá eső személyek (továbbiakban: dolgozók) társadalombiztosításából eredő jogait, tekintet nélkül arra, hogy a jogosult melyik Szerződő Fél területén tartózkodik és hogy a biztosítás melyik Szerződő Fél jogszabályai szerint állott fenn, amennyiben olyan jogok szerzéséről, megállapításáról és érvényéről van szó, amelyek a következő jogszabályokon alapulnak:

Magyarországon:

a) a dolgozók betegségi biztosításáról szóló jogszabályok;

b) a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok;

c) a családi pótlékról szóló jogszabályok;

d) a munkanélküli segélyt biztosító jogszabályok.

Jugoszláviában:

a) a munkások és alkalmazottak, valamint hozzátartozóik társadalombiztosításáról szóló jogszabályok;

b) a gyermekek utáni családi pótlékról szóló jogszabályok;

c) a munkásoknak és alkalmazottaknak átmeneti munkanélküliség alatti anyagi biztosításáról szóló jogszabályok.

(2) A jelen Egyezmény vonatkozik az (1) bekezdésben felsorolt jogszabályokat módosító és kiegészítő jogszabályokon alapuló jogokra is. Ha azonban a módosító, illetőleg kiegészítő jogszabályok ez (1) bekezdésben felsorolt jogszabályokat a dolgozók újabb csoportjaira terjesztik ki, vagy újabb szolgáltatásokat állapítanak meg, a jelen Egyezmény hatálya az ezeken alapuló jogokra csak abban az esetben terjed ki, ha a módosító, illetőleg kiegészítő jogszabályoknak a 28. cikk szerint történő közlésétől számított három hónapon belül ezt a másik Szerződő Fél nem ellenzi.

(3) Ha az egyik Szerződő Fél a jelen cikk (1) bekezdésében felsorolt jogszabályait harmadik állammal megkötött társadalombiztosítási egyezménnyel módosítja, alapuló jogokra a jelen Egyezmény csak abban az esetben terjed ki, ha abban a Szerződő Felek megegyeznek.

2. cikk

A Szerződő Felek állampolgárai az 1. cikkben említett jogszabályokból eredő jogok és kötelezettségek szempontjából egyenlő elbánásban részesülnek, hacsak a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik.

3. cikk

(1) A Szerződő Felek dolgozói annak a Szerződő Félnek a társadalombiztosítási jogszabályai szerint esnek biztosítás alá, amelynek területén a dolgozó a biztosítás szempontjából döntő foglalko-Eását (tevékenységét) folytatja.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően

a) az egyik Szerződő Fél területén székhellyel bíró vállalatnak, illetőleg munkáltatónak a másik Szerződő Fél területére munka végzése céljából kiküldött dolgozója annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint marad biztosítva, amelynek területén a kiküldő vállalat illetőleg munkáltató székhelye van;

b) a közlekedési és szállítási vállalatok dolgozói, ide értve a légi közlekedés, a hajózás és a posta dolgozóit is, továbbá a két ország közötti forgalom ellenőrzését ellátó dolgozók annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint esnek biztosítás alá, amelynek területén vállalatuk, illetőleg kiküldő szervük székhelye van.

(3) A nyugellátásban részesülő személyek, ha mint dolgozók nem esnek biztosítás alá, annak a Szerződő Félnek jogszabályai szerint vannak biztosítva, amelynek biztosítási teherviselője a jelen Egyezmény szerint a nyugellátás folyósítására köteles. Ha e rendelkezés szerint kettős biztosítás állana fenn, a nyugellátásban részesülő személy annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint esik biztosítás alá, amelynek területén állandó lakóhelye van.

4. cikk

(1) Abban az esetben, ha az egyik Szerződő Fél állampolgára saját diplomáciai, vagy konzuli képviseleténél, vagy azok vezetőinél, tagjainál és egyéb alkalmazottainál a másik Szerződő Fél területén áll munkaviszonyban, a diplomáciai, illetőleg a konzuli képviseletet fenntartó Szerződő Fél jogszabályai szerint esik biztosítás alá, feltéve, hogy a dolgozó állandó lakóhelye nem azon a területen van, ahol a képviselet működik.

(2) Abban az esetben, ha a diplomáciai, vagy konzuli képviseletnél, vagy azok vezetőinél, tagjainál és egyéb alkalmazottainál munkaviszonyban álló dolgozó nem a diplomáciai, vagy a konzuli képviseletet fenntartó Szerződő Fél állampolgára, vagy ha a saját állampolgárságú dolgozójának állandó lakóhelye azon a területen van, ahol a képviselet működik, a dolgozót a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint biztosításra be kell jelenteni.

5. cikk

A Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságai megegyezhetnek abban, hogy a dolgozók, valamint a nyugellátásban részesülő személyek egyes külön meghatározott csoportjai biztosítására a 3-4. cikkben foglalt rendelkezésektől eltérő szabályokat alkalmaznak.

6. cikk

(1) A biztosítási szolgáltatásokra való igény elbírálásánál és a szolgáltatások összegének megállapításánál kölcsönösen be kell számítani mindkét Szerződő Fél területén biztosításban eltöltött, vagy annak tekintendő minden olyan időt, amelyet az illető területen hatályos jogszabályok szerint a szolgáltatásokra való igény megállapításánál, illetőleg a szolgáltatások összegének kiszámításánál figyelembe kell venni.

(2) A biztosítási, vagy ennek tekintendő időknek az (1) bekezdés szerint történő egybeszámítására nem kerülhet sor az olyan szolgáltatásra való igény elbírálásánál, amelyet csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai biztosítanak.

(3) A jelen cikk rendelkezései szerint történő időbeszámításnál az ugyanarra a naptári időszakra eső idők közül a kötelező biztosítás hatálya alatt eltöltött időt kell figyelembe venni. Ha a jogszerző a kérdéses naptári időszakban kötelező biztosítás hatálya alá nem esett, annál a Szerződő Félnél szerzett időt kell figyelembe venni, amelynek területén az igény előterjesztésekor lakik; ha az igénylő ebben az időpontban harmadik állam területén lakik, annál a Szerződő Félnél eltöltött időt kell figyelembe venni, amelynél a jogszerző utoljára biztosítva volt.

7. cikk

Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint valamely nyugellátás, illetőleg más, pénzben járó szolgáltatás összegét meghatározott tartamú biztosítási idő alatt kapott kereset átlagának alapulvételével kell kiszámitani, az átlagos kereset megállapításánál csak annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint eltöltött biztosítási idő alatt kapott keresetet kell figyelembe venni, amelynek biztosítási teherviselője a nyugellátást, illetőleg más, pénzben járó szolgáltatást megállapítja.

8. cikk

A nyugellátások, illetőleg más szolgáltatások megállapítását és folyósítását a Szerződő Felek biztosítási teherviselői saját jogszabályaik szerint csak olyan kereset és jövedelem címén korlátozhatják, amely saját területükről származik.

9. cikk

(1) Azokban az esetekben, amikor bármelyik Szerződő Fél jogszabályai a jogok szerzését, érvényét és feléledését a saját területükön való tartózkodástól teszik függővé, mindegyik Szerződő Fél biztosítási teherviselője a másik Szerződő Fél területén történő tartózkodást saját területén való tartózkodásnak tekinti.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a nyugellátások és más, pénzbeni szolgáltatások folyósítására, ha a jogosult a folyósításra kötelezett biztosítási teherviselő beleegyezésével tartózkodik a másik Szerződő Fél területén. A biztosítási teherviselő beleegyezése nem szükséges, ha a jogosult saját hazája területén lakik, vagy oda tér vissza.

II. Fejezet

Betegség esetén járó szolgáltatások

10. cikk

A betegségi biztosításból eredő szolgáltatásokat, ideértve a szülés és a halálozás esetén járó szolgáltatásokat is, saját terhére és saját jogszabályai szerint az a biztosítási teherviselő nyújtja, amelynél a biztosított, illetőleg családtagja a szolgáltatásra a jogot megszerezte.

11. cikk

(1) Amennyiben az egyik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjétől természetbeni szolgáltatásokra jogosult személy állandó lakóhelye a másik Szerződő Fél területén van, vagy kiküldetés alapján [3. cikk (2) bekezdés és 4. cikk (1) bekezdés] ott tartózkodik, a tartózkodási hely szerint illetékes biztosítási teherviselő a saját jogszabályai szerint és saját terhére köteles

a) az általános orvosi gyógykezelést,

b) a szakorvosi gyógykezelést,

c) a gyógyszerellátást nyújtani,

(2) A lakóhely, illetőleg tartózkodási hely szerint illetékes biztosítási teherviselő az (1) bekezdésben említett személyek részére az ott fel nem sorolt természetbeni szolgáltatásokat a 10. cikkben meghatározott biztosítási teherviselőre érvényes jogszabályok szerint és terhére nyújtja.

(3) Abban az esetben, ha a természetbeni szolgáltatásokra jogosult személy átmenetileg a másik Szerződő Fél területén tartózkodik, a tartózkodás szerint illetékes biztosítási teherviselő köteles a részére állapotrosszabbodás megakadályozása és hazájába való mielőbbi visszatérése érdekében szükséges általános és szakorvosi gyógykezelést, valamint gyógyszerellátást az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint, továbbá sürgős szükség esetén kórházi ápolást és mentőszállítást a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint nyújtani,

(4) A Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságai megegyezhetnek abban, hogy egyes természetbeni szolgáltatások nyújtására a jelen cikkben foglaltaktól eltérő szabályokat alkalmaznak.

(5) A Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságai a természetbeni szolgáltatások jelen cikk szerint történő nyújtásának, valamint az egymás terhére nyújtott természetbeni szolgáltatások megtérítésének módját közös megegyezéssel szabályozzák.

III. Fejezet

Üzemi baleset és foglalkozási betegség esetén járó szolgáltatások

12. cikk

(1) Az üzemi baleset esetén járó szolgáltatások nyújtására az a biztosítási teherviselő köteles, a reánézve érvényes jogszabályok szerint, amelynél a sérült a baleset időpontjában biztosítva volt.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó szolgáltatások nyújtására az a biztositási teherviselő köteles, a reánézve érvényes jogszabályok szerint, amelynél fennálló biztosítás tartama alatt a foglalkozási betegség keletkezett. Ha a biztosított mindkét Szerződő Fél területén ugyanolyan foglalkozási betegséget okozó ártalomnak kitett munkahelyen (munkakörben) dolgozott, a kártalanításra az a biztosítási teherviselő köteles, amelynél a biztosítás utóbb állott fenn.

(3) Ha az egyik Szerződő Fél területén üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében munkaképességcsökkenést szenvedett dolgozónak utóbb a másik Szerződő Fél területem elszenvedett üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében munkaképességcsökkenése fokozódik, a szolgáltatásokat az összkövetkezmények figyelembevételével az utóbb említett Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője köteles nyújtani. Amennyiben a dolgozó az előző üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján baleseti járadékban, vagy rokkantsági nyugdíjban részesül, az összkövetkezmény alapján baleseti járadékot, vagy rokkantsági nyugdíjat megállapító biztosítási teherviselő köteles a másik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjét értesíteni a baleseti járadék, vagy rokkantsági nyugdíj folyósításának megszüntetése céljából. Ha az utóbb bekövetkezett üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség alapján megállapításra kötelezett biztosítási teherviselőre érvényes jogszabályok szerint baleseti járadék, vagy rokkantsági nyugdíj az összkövetkezmények figyelembevételével sem állapítható meg, vagy ha az összkövetkezmények figyelembevételével megállapított baleseti járadék, vagy rokkantsági nyugdíj összege a már folyósított járadék, illetőleg nyugdíj összegét nem érné el, a korábbi baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat megállapító biztosítási teherviselő a járadék, illetőleg nyugdíj folyósítását nem szüntetheti meg.

(4) Ha az üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség alapján az egyik Szerződő Fél biztosítási teherviselője által folyósított baleseti járadékban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesülő személy munkaképességcsökkenése újabb üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség bekövetkezése nélkül fokozódik, a baleseti járadék, illetőleg rokkantsági nyugdíj összegének esetleges módosítására a járadékot, illetőleg nyugdíjat folyósító biztosítási teherviselő köteles még abban az esetben is, ha a jogosult az állapotrosszabbodás időpontjában a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint volt biztosítva.

(5) A jelen cikkben foglalt rendelkezések szempontjából üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a dolgozót a másik Szerződő Fél területére munkahelyének jogerős szerződés szerint való elfoglalása céljából történő utazása közben éri, feltéve, hogy az utazást nem szakította meg és a szokásos úton utazott indulási helyéről a munkahelyére. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik arra a balesetre is, amely munkahelyéről állandó lakóhelyére szerződésének lejárta után közvetlenül visszatérni szándékozó dolgozót a munkahely szerint illetékes Szerződő Fél területén való utazás közben éri. Az ilyen üzemi baleset alapján járó szolgáltatások nyújtására annak a Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője köteles, amelynek jogszabályai szerint a munkát felvenni szándékozó dolgozó biztosítva lett volna, illetőleg amelynek jogszabályai szerint a dolgozó szerződésének lejárta előtt biztosítva volt.

(6) Az üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség esetén járó természetbeni szolgáltatásokra a 11. cikkben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

IV. Fejezet

Öregség, rokkantság és halál esetén járó nyugellátások

13. cikk

(1) Az öregségi, rokkantsági, valamint hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó igényt a Szerződő Felek biztosítási teherviselőinek mindegyike elbírálja, saját jogszabályai szerint, a biztosítási idők egybeszámításával (6. cikk) és, ha az igénylő az előírt jogosultsági feltételekkel rendelkezik, a nyugellátást a mindkét területen eltöltött idők figyelembevételével megállapítja. Mindegyik biztosítási teherviselő az ilyen módon megállapított nyugellátásnak a saját területén eltöltött idő tartamára eső arányos részét köteles a jogosult részére folyósítani.

(2) Ha az igénylő a két Szerződő Fél területén eltöltött idők egybeszámításánál is csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint előírt jogosultsági feltételekkel rendelkezik, ennek a Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője nem folyósíthat kisebb összegű nyugellátást, mint amilyen összegű nyugellátás az igénylőt a másik Szerződő Fél területén eltöltött idő beszámítása nélkül megilletné. Ha az igénylő a jogosultsági feltételeket a másik Szerződő Fél jogszabályai szerint utóbb megszerzi, a nyugellátás összegét az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével újból meg kell állapítani.

(3) Abban az esetben, ha a két Szerződő Fél biztosítási teherviselője által az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint folyósítandó nyugellátási részösszegek együttes összege kisebb, mint a jogosult lakóhelye szerint illetékes Szerződő Fél jogszabályai szerint meghatározott legkisebb ösz-szegű nyugellátás, a mutatkozó különbözet erejéig a jogosultat kiegészítés illeti meg. A kiegészítést a jogosult részére a lakóhely szerint illetékes Szerződő Fél biztosítási teherviselője folyósítja.

(4) Abban az esetben, ha az időknek az (1) bekezdés szerinti egybeszámítását végző biztosítási teherviselőre érvényes jogszabályok szerint egészségre ártalmas munkakörben, illetőleg nehéz körülmények között végzett munkában eltöltött idő az igénylő részére kedvezményt biztosít, a másik Szerződő Fél területén ilyen munkaköriben eltölteni időt, is kedvezményre jogosító időként kell számításba venni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezés seket nem lehet alkalmazni, ha

a) az igénylő a másik Szerződő Fél területén eltöltött idő beszámításának a mellőzését kérte, vagy

b) olyan nyugellátásról van szó, amelynek a nyújtásáról csak az egyik Szerződő Fél jogszabályai rendelkeznek.

14. cikk

Rokkantsági nyugdíjat folyósítani mindaddig nem lehet, amíg a jogosult bármelyik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjétől betegség esetén járó készpénzsegélyben részesül.

15. cikk

Abban az esetben, ha a nyugellátásban részesülő személy bármelyik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjénél újabb biztosítási időt szerez és nyugellátásának ezen idő figyelembevételével való megállapítását kéri, a 13. cikkben meghatározott megállapító eljárást meg kell ismételni,

V. Fejezet

Családi pótlék

16. cikk

(1) A gyermekek után járó családi pótlékot saját jogszabályai szerint és saját terhére annak a Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője állapítja meg és folyósítja, amelynek területén a családi pótlékra jogosult személy gyermekei laknak.

(2) Abban az esetben, ha a családi pótlékra jogosult gyermekei a másik Szerződő Fél területére költöznek át, az átköltözés időpontját követő hónap első napjától a családi pótlék további folyósítására saját jogszabályai szerint és saját terhére az új lakóhely szerint illetékes biztosítási teherviselő köteles.

VI. Fejezet

Munkanélküli segély

17. cikk

A munkanélküli segély csak arra az időre folyósítható, amíg a jogosult annak a Szerződő Félnek a területén tartózkodik, ahol a munkanélküli segélyre való jogát megszerezte.

VII. Fejezet

Általános rendelkezések

18. cikk

(1) A szolgáltatásokra vonatkozó igényeket és Jogorvoslati kérelmeket bármelyik Szerződő Fél megfelelő szervénél elő lehet terjeszteni. Az egyik Szerződő Fél megfelelő szervénél előterjesztett kérelmet a másik Szerződő Fél illetékes szervénél is egyidejűleg előterjesztett kérelemnek kell tekinteni.

(2) Az egyik Szerződő Fél illetékes szerve a hozzá benyújtott, de a másik Szerződő Fél illetékes szerve által elbírálandó igénybejelentéseket és kérelmeket, az igény elbírálásához szükséges és rendelkezésre álló adatokkal, illetőleg igazolásokkal együtt ennek a szervnek megküldi.

(3) Az egyik Szerződő Fél illetékes szerve a másik Szerződő Fél illetékes szervének hozzá intézett megkeresésére, illetőleg az igénylő kérelmére a jelen Egyezményen alapuló igények elbírálásához, illetőleg a nyugellátások folyósításához szükséges adatokat, igazolásokat és okmányokat megküldi, illetőleg a kérelmező igénylőnek kiadja.

(4) Az Egyezménnyel kapcsolatos írásbeli érintkezés az illetékes szervek között, illetőleg az érdekelt személyekkel a Szerződő Felek bármelyik hivatalos nyelvén történhet.

19. cikk

Mindkét Szerződő Fél diplomáciai és konzuli szervei jogosultak saját állampolgáraikat képviselni és nevükben a jelen Egyezményből eredő és annak végrehajtását célzó minden ügyben a másik Szerződő Fél hivatalainál, biztosítási teherviselőinél és egyéb szerveinél eljárni, feltéve, hogy az érdekelt személy távol van és más meghatalmazottat nem bízott meg.

20. cikk

A jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos eljárás megkönnyítése érdekében mindegyik Szerződő Fél kijelölt államigazgatási hatósága a saját területén megjelöl olyan központi szervet, amely gondoskodik a másik Szerződő Fél illetékes szervei által megküldött igénybejelentéseknek illetékes elbírálásáról, illetőleg az igényjogosultság elbírálásához, valamint a szolgáltatások teljesítéséhez, illetőleg a megállapított nyugellátások folyósításához szükséges adatok, igazolások, okmányok beszerzéséről és megküldéséről.

21. cikk

(1) A jelen Egyezmény végrehajtása során esetleg felmerülő vitákat a Szerződő Felek kijelölt államigazgatási szervei akár írásbeli érintkezés útján, akár paritásos alapon létesített szakértői bizottság bevonásával döntik el.

(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben meghatározott eljárás megegyezésre nem vezetne, a vita eldöntését a Szerződő Felek közös megegyezéssel létesített döntőbíróságra bízzák. A döntőbíróságnak a vitát a jelen Egyezmény alapelvei szerint és szellemében kell eldöntenie és határozata mindkét Szerződő Felet kötelezi.

22. cikk

(1) Ha a jelen Egyezmény alapján nyugellátást vagy más pénzbeni szolgáltatást igénylő jogosultsága megállapítható, de vita merül fel abban a tekintetben, hogy melyik biztosítási teherviselőt, illetőleg, hogy a biztosítási teherviselőket milyen mértékben terheli a folyósítás, a vitának a 21. cikk szerint történő eldöntéséig a jogosultat előleg illeti meg. A megállapítható szolgáltatással azonos összegű előleget saját jogszabályai szerint annak a Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője állapítja meg és folyósítja, amelynek területén a jogosult lakik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján folyósított előleget a másik Szerződő Fél biztosítási teherviselője olyan mértékben köteles az előleget folyósító biztosítási teherviselőnek megtéríteni, mint amilyen mértékben a 21. cikkben foglalt rendelkezés alapján hozott döntés szerint a szolgáltatás folyósítása terheli.

(3) Ha a folyósított előleg összege nagyobb, mint amilyen összeg a jogosultat a két Szerződő Fél biztosítási teherviselőitől együttesen megilletné, a többletet a biztosítási teherviselők az általuk folyósítandó szolgáltatásból, illetőleg szolgáltatásrészből levonhatják. A levonás összege a biztosítási teherviselő által folyósítandó szolgáltatás, illetőleg szolgáltatásrész 20 százalékát nem haladhatja meg.

23. cikk

(1) A Szerződő Felek biztosítási teherviselői és illetékes hatóságai a jelen Egyezmény végrehajtásánál egymást kölcsönösen és ugyanabban a mértékben támogatják, mintha saját társadalombiztosítási jogszabályaik végrehajtásáról lenne szó.

(2) Abban az esetben, ha a jelen Egyezményen alapuló jogok megállapításához és érvényesítéséhez, valamint a szolgáltatások teljesítéséhez a másik Szerződő Fél területén tartózkodó érdekelt orvosi felülvizsgáltatása, életbenlétének igazolása, valamint más adatok megállapítása vagy körülmények tisztázása szükséges, a megállapításra, illetőleg a szolgáltatás teljesítésére köteles biztosítási teherviselő megkeresésére a tartózkodási hely szerint illetékes biztosítási teherviselő a vizsgálatokat lefolytatja, illetőleg az adatok megállapítása érdekében eljár és a vizsgálatok eredményeit, illetőleg a megállapított adatokat a megkereső biztosítási teherviselővel közli.

(3) Az egyik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjének megkeresésére a másik Szerződő Fél biztosítási teherviselője mint meghatalmazott eljár a társadalombiztosítási jogszabályokból eredő követelések érvényesítése és behajtása végett, amelyeket a megkereső olyan természetes vagy jogi személlyel szemben kíván érvényesíteni, akinek lakóhelye, illetőleg székhelye a másik Szerződő Fél területén van.

(4) A jelen cikk rendelkezései szerint végzett tevékenységekért, illetőleg szolgálatokért a Szerződő Felek egymással szemben megtérítési igényt nem támasztanak.

24. cikk

Az egyik Szerződő Fél biztosítási teherviselője felhatalmazhatja a másik Szerződő Fél biztosítási teherviselőjét, hogy terhére meghatározott összegű előleget fizessen ki az utóbbi területén tartózkodó olyan jogosult részére, akit a felhatalmazást adó biztosítási teherviselőtől nyugellátás, vagy más, pénzbeni szolgáltatás illet meg.

25. cikk

A jelen Egyezményen alapuló jogok érvényesítését szolgáló beadványok, iratok és okmányok díj- és illetékmentesek. Ezeket diplomáciai vagy konzuli szervekkel hitelesíttetni nem kell,

26. cikk

A jelen Egyezmény végrehajtásából adódó pénzátutalások a két Szerződő Fél között érvényben levő mindenkori megállapodások szerint történnek.

27. cikk

(1) A jelen Egyezmény végrehajtása tekintetében szükséges intézkedéseket a Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságai, vagy az általuk megjelölt szervek teszik meg. E végrehajtási rendelkezéseket a másik Szerződő Fél kijelölt államigazgatási szervével is közölni kell.

(2) A Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságainak képviselői a jelen Egyezmény egyöntetű végrehajtásának biztosítása érdekében szükség szerint a Szerződő Felek területén felváltva értekezletet tartanak.

28. cikk

A Szerződő Felek a jelen Egyezmény tárgykörét alkotó társadalombiztosításnak a szociális haladás irányában való fejlesztése érdekében együtt fognak működni és evégből

a) a kijelölt államigazgatási hatóságaik közölni fogják egymással társadalombiztosítási vonatkozású jogszabályaikat;

b) rendelkezésre bocsátják a társadalombiztosítási jelenségek elméleti vizsgálatára alkalmas statisztikai adatokat;

c) elő fogják segíteni a társadalombiztosítási kérdésekben érdekelt szervek közötti tapasztalatcserét.

29. cikk

Mindazokban az esetekben, amikor a jelen Egyezmény egyes rendelkezései a Szerződő Felek kijelölt államigazgatási hatóságairól tesznek említést, kijelölt államigazgatási hatóságnak kell tekinteni

a Magyar Népköztársaság részéről a Munkaügyi Minisztériumot,

a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről pedig a Szövetségi Végrehajtóbizottság azon államtitkárságait, amelyek az 1. cikkben említett jogszabályok végrehajtására illetékesek.

VIII. Fejezet

Átmeneti és záró rendelkezések

30. cikk

(1) A jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatálya azokra a nyugellátásokra is kiterjed, amelyekre vonatkozó igény az Egyezmény hatálybalépése előtt nyílott meg.

(2) A jelen Egyezmény alkalmazásánál azokat a biztosítási vagy ennek tekintendő időket is figyelembe kell venni, amelyeket a jogszerzők a jelen Egyezmény hatálybalépését megelőzően szereztek meg,

31. cikk

(1) Az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően eltöltött biztosítási vagy ennek tekintendő időket annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint megszerzett időknek kell tekinteni, amelynek területén az említett napon a jogszerzőnek, illetőleg a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye volt.

(2) Azokat a nyugellátásokat, amelyekre vonatkozó igény az 1956. évi május hó 29. napját megelőzően nyílott meg, annak a Szerződő Félnek a biztosítási teherviselője állapítja meg és folyósítja a reánézve érvényes jogszabályok szerinti feltételekkel és mértékben, valamint az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásával, amelynek területén az említett napon a jogosultnak állandó lakóhelye volt. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a jogosult részére a másik Szerződő Fél biztosítási teherviselője a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt nyugellátást állapított meg.

(3) A jelen cikk alapján történő időbeszámításokért, nyugdíjmegállapításokért és folyósításokért a Szerződő Felek egymással szemben megtérítési igényt nem támasztanak.

32. cikk

(1) Az Egyezményt jóváhagyás végett a két ország illetékes szervei elé kell terjeszteni. A jóváhagyásról a Szerződő Felek egymást értesítik. Az Egyezmény annak a hónapnak első napjától lép hatályba, amelyet megelőzően a jóváhagyásról szóló értesítés mindkét Szerződő Fél részéről megtörtént.

(2) Az Egyezmény hatálybalépése napjától egy évig marad érvényben és érvénye mindazokra a naptári évekre meghosszabbodik, amelyeket megelőző naptári év június havának 30. napjáig a Szerződő Felek bármelyike fel nem mondja.

(3) Az Egyezmény felmondása esetén rendelkezései továbbra is érvényben maradnak azoknak a nyugellátásoknak a tekintetében, amelyeket az Egyezmény érvényének megszűnése előtt állapítottak meg; változatlanul érvényben maradnak továbbá a 31. cikkében foglalt rendelkezések is.

33. cikk

A jelen Egyezmény két példányban, mindegyik magyar és szerb-horvát nyelven, készült. Mindkét példány és mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecséttel ellátták.

Kelt Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján.

Mekis József s. k.

a Magyar Népköztársaság Kormánya részéről

Spasoje Velimirovics s. k.

a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya részéről

3. §[2] A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1958. évi július hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a nyugdíjpolitikáért felelős miniszter, az egészségbiztosításért felelős miniszter, a szociál- és családpolitikáért felelős miniszter és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára