44/1959. (XI. 19.) Korm. rendelet
a szabványosításról
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ
A szabványosítás célja és tárgyköre
1. § (1) A szabványosítás célja a (2) bekezdésben meghatározott tárgykörbe tartozó, ismétlődő feladatok legkedvezőbb megoldása érdekében egységes megoldási módok meghatározása és ezek következetes alkalmazása.
(2) Szabványosítás tárgyai:
a) termékekre, terményekre, létesítményekre vonatkozó minőségi (műszaki) követelmények -ideértve mindazokat a követelményeket, amelyek a termék, termény, létesítmény rendeltetésszerű alkalmasságát meghatározzák (anyag, összetétel, szerkezet, alak, méretek, kivitel stb.) - továbbá vizsgálati módszerek, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, a kezelés, megóvás (csomagolás, szállítás, tárolás) módja;
b) termékek, termények választéka;
c) termékekre, létesítményekre, munkálatokra vonatkozó, a munkavédelem, az élet- és vagyonbiztonság érdekében támasztott műszaki követelmények ;
d) műszaki és gazdasági tevékenység körében használt kifejezések és fogalmak, ezek jelölése, jelképe, ábrázolás- és írásmódok, műszaki mérési és számítási módok;
e) dokumentációs és egyéb rendszerező módszerek, ügyviteli eszközök.
(3) A szabványosítást olyan módon kell végezni, hogy emelje a műszaki színvonalat, javítsa a termékek minőségét, biztosítsa a gyártmányok és alkatrészeik csatlakozását és cserélhetőségét, növelje a munka termelékenységét, csökkentse az önköltséget és a forgóeszközök mennyiségét, lehetővé tegye a műszaki tervezési és a termelési kapacitás minél előnyösebb kihasználását, fokozza a munka biztonságát, egyszerűbbé és szabatosabbá tegye a népgazdasági tervezést, elősegítse az államok közötti gazdasági kapcsolatokat. A szabványosításnak elő kell mozdítania a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek minél tökéletesebb kielégítését.
(4) A szabványosítás céljainak megvalósítása érdekében
a) Magyar Népköztársasági Országos Szabványokat (a továbbiakban: országos szabvány),
b) szakmai szabványokat,
c) üzemi (házi) szabványokat és
d) Műszaki Feltételeket kell alkotni.
A Magyar Szabványügyi Hivatal
2. § (1) A szabványosítás országos hatáskörű, központi irányító és felügyeleti szerve a Magyar Szabványügyi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal).
(2) A Hivatal feladatai különösen:
a) az országos szabványosítási tervek elkészítése, előterjesztése,
b) országos szabványok alkotása, kibocsátása, ezek korszerű színvonalon tartása,
c) gondoskodás az országos szabványok kiadásáról, terjesztéséről,
d) az országos szabványok alkalmazásának ellenőrzése,
e) elvi és módszerbeli irányítás a szakmai és az üzemi (házi) szabványosítás, valamint a Műszaki Feltételek területén,
f) a szabványosítás módszereinek fejlesztése,
g) a szabványosítással kapcsolatos oktatás szakirányítása, szabványosítási ismeretek terjesztése,
h) kapcsolatok fenntartása a nemzetközi szabványügyi szervekkel és más államok szabványügyi szerveivel, részvétel nemzetközi szabványosítási munkákban,
i) magyar és külföldi szabványok és a szabványosításra vonatkozó irodalom gyűjtése és dokumentációja.
(3) A Hivatal a Kormány közvetlen felügyelete alatt áll. Elnökét és elnökhelyettesét a Kormány nevezi ki. A többi alkalmazott kinevezése, illetőleg alkalmazása a Hivatal elnökének hatáskörébe tartozik.
(4) A Hivatal szervezetét és ügyrendjét a Hivatal elnöke szabályozza.
A Szabványügyi Tanács
3. § (1) Abból a célból, hogy a szabványosítás és a népgazdaság különböző ágazatai között a szükséges összhang biztosítva legyen, a Hivatal elnöke mellett tanácsadó hatáskörrel Szabványügyi Tanácsot kell szervezni. A Tanács tagjait a gazdasági életet irányító minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezető tisztviselői, valamint a tudományos élet képviselői közül az Országos Tervhivatal elnöke jelöli ki.
(2) A Tanács létszámáról, feladatairól és eljárásáról külön jogszabály rendelkezik.
Állami szervek, állami vállalatok és szövetkezetek szabványosítással kapcsolatos feladatai
4. § Az állami szervek (hatóságok, hivatalok, ezek intézetei, intézményei), az állami vállalatok és a szövetkezetek kötelesek a munkaterületüket érintő szabványosítási feladatok megoldásában és a szabványosítás fejlesztésében közreműködni, a szabványok bevezetéséről és alkalmazásáról gondoskodni.
5. § (1) A minisztériumok a felügyeletük és a szakmai irányításuk alatt álló területen irányítják és szervezik a szabványosítási tevékenységet. Feladataik különösen:
a) az országos szabványosítási tervre javaslattétel a Hivatalnak,
b) gondoskodás az országos szabványjavaslatok és a bevezetési intézkedésekre vonatkozó tervezetek [11. § (1) bekezdése] kidolgozásáról,
c) gondoskodás arról, hogy a felügyeletük alá tartozó szervek közreműködjenek az országos szabványok kidolgozásában és a nemzetközi szabványosítási feladatok megoldásában,
d) a szakmai és az üzemi (házi) szabványosítás, valamint a Műszaki Feltételek kidolgozásának irányítása,
e) a szabványok és a Műszaki Feltételek bevezetésének és alkalmazásának ellenőrzése,
f) gondoskodás a szabványosítási ügyintézők képzéséről és a szabványosítási ismeretek terjesztéséről.
(2) A jelen rendeletnek a minisztériumokra vonatkozó rendelkezéseit a Kormánynak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű szervekre is alkalmazni kell. Ilyen szervet érintő kérdésekben a minisztert illető hatáskört a szerv vezetője gyakorolja.
6. § Az ipari és a mezőgazdasági termelés fontosabb területein erre alkalmas intézményeket (fejlesztő-, kutató-, tervező-, minőségellenőrző intézmények), vállalatokat vagy irányító szerveket szabványosítási bázisul kell kijelölni és az 5. §-ban felsorolt feladatok meghatározott részének teljesítésével ezeket kell megbízni: Az illetékes miniszter a szabványosítási bázisokat a Hivatal elnökével egyetértésben jelöli ki, feladataikat vele egyetértésben állapítja meg.
7. § (1) Minden állami szervnél, állami vállalatnál és szövetkezetnél, amelynél szabványosítási feladatok felmerülnek, a feladatok mennyiségétől és jelentőségétől függően szabványosítási ügyintézőt (ügyintézőket) kell kijelölni, illetőleg szabványügyi szervet kell létesíteni.
(2) A szabványügyi szervezetre és a szabványügyi szervek feladataira vonatkozó részletes szabályokat a felügyeletük alatt álló területen a miniszterek a Hivatal elnökével egyetértésben utasításban állapítják meg.
II. AZ ORSZÁGOS SZABVÁNYOSÍTÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
Az országos szabványok hatálya
8. § (1) Az országos szabvány alkalmazása - kivéve, ha ajánlásként bocsátották ki - hatálybalépésének napjától kezdve kötelező.
(2) Az országos szabványok hatálybaléptetését, kötelező alkalmazásba vételét, hatályon kívül helyezését és módosítását a Hivatal elnöke utasításban rendeli el.
(3) Az ipari termékre vonatkozó országos szabványt mind a termelésben, mind a termék- és áruforgalomban alkalmazni kell; a mezőgazdasági terményeket és termékeket a termék- és áruforgalomban az országos szabványoknak megfelelően kell minősíteni. Az országos szabvány hatálybalépése nem gátolja a hatálybalépéskor készleten levő, a szabványnak meg nem felelő ipari termék forgalombahozatalát, ha az életvédelmi és az egészségügyi követelményeknek megfelel és rendeltetésszerű célra alkalmas. A szabvány hatálybalépése után előállított ilyen ipari termékeket az erre vonatkozó külön szabályok szerint lehet forgalomba hozni.
(4) Létesítményekre a kivitelezés megkezdésének időpontjában hatályos országos szabványokat kell alkalmazni. A Hivatal elnöke az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az országos szabvány hatályát kivitelezés alatt álló, valamint a szabvány hatálybalépése előtt létrehozott létesítményekre is kiterjesztheti.
(5) A tervező a beruházónak olyan műszaki tervet és tervdokumentációt köteles átadni, amelynek tartalma az átadás időpontjában megfelel a hatályos szabványoknak.
(6) Az országos szabvány alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a szabványban kell megállapítani. A Hivatal elnöke az országos szabvány hatályára a (2)-(5) bekezdésekben foglaltaktól eltérően rendelkezhet,
(7) A Hivatal elnöke ajánlott szabványként bocsáthat ki olyan országos szabványt, amelynek kötelező hatálybaléptetését a népgazdaság érdekei nem teszik szükségessé. Ajánlott szabványban műszaki eljárásra (tervezés, gyártás stb.) vonatkozó irányelvek is megállapíthatók.
Kivételek az országos szabvány kötelező hatálya alól
9. § (1) Ha a népgazdaság érdekei indokolják, a Hivatal elnöke előzetesen előterjesztett kérelem alapján, a kérelmező szerint illetékes miniszter javaslatára az országos szabványtól eltérést engedélyezhet. Az engedély megadása előtt az érdekelt hatóságokat és más szerveket meg kell hallgatni. Élelmiszerek és italok vonatkozásában az országos szabványtól való eltérés engedélyezésére az 50/ 1958. (IX. 6.) Korm. rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.
(2) Export- és importáruk tekintetében - feltéve, hogy a szabvány hatályára vonatkozó rendelkezésekből más nem következik - a szerződő felek (a külkereskedelmi vállalat és a gyártó, illetőleg a megrendelő) az országos szabványtól a Hivatal elnökének engedélye nélkül eltérhetnek. Importáruk tekintetében kivételt képeznek ez alól a rendelkezés alól az országos szabványok életvédelmi és egészségügyi előírásai, valamint nyersanyagokra és félgyártmányokra vonatkozó olyan előírások, amelyek betartása nélkül az országos szabványnak megfelelő minőségű késztermék nem állítható elő. A nyersanyagoknak és félgyártmányoknak azokat a minőségi jellemzőit, amelyek a szabványnak megfelelő minőségű késztermék előállítása érdekében szükségesek, a belföldi megrendelő köteles az importáló vállalattal kötött szerződésben külön kikötni.
Az országos szabványosítás tervezése
10. § (1) Az országos szabványosítási terveket a Hivatal készíti el. Az országos szabványosítási tervben fel kell tüntetni, hogy az egyes országos szabványjavaslatok kidolgozásáról melyik szerv (hivatal, minisztérium szabványosítási bázis) gondoskodik.
(2) Az országos szabványosítási tervnek azokat a részeit, amelyek minisztériumra vagy ennek alárendelt szervre feladatot rónak, az érdekelt miniszterrel együtt kell megállapítani.
(3) Az országos szabványosítás éves tervét a Kormány hagyja jóvá.
Az országos szabványok alkotása
11. § (1) Az országos szabványjavaslat (az országos szabvány szövegére az 1. §-ban meghatározott célkitűzések figyelembevételével tett javaslat, amely a javaslattevő álláspontját fejezi ki), kidolgozásáról az országos szabványosítási tervben megjelölt szerv [10. § (1) bekezdése] gondoskodik. A szabványjavaslattal együtt a bevezetési intézkedések tervezetét is be kell nyújtani a Hivatalhoz.
(2) Az országos szabványokat a benyújtott szabványjavaslatok alapján az érdekelt népgazdasági szervek, továbbá a tudományos intézmények közreműködésével a Hivatal dolgozza ki.
(3) A Hivatal elnöke az országos szabványok kidolgozása során a szükséges szakismeretekkel rendelkező személyek és ezekből alakított szakbizottságok közreműködését veheti igénybe és őket a fennálló szabályok szerint díjazásban részesíti.
(4) A szabványtervezetet (a szabványjavaslat alapján az érdekelt népgazdasági ágazatok szempontjainak egyeztetése mellett kialakított, a Hivatal álláspontját képviselő szöveg) közé kell tenni és a Hivatal hivatalos lapjában közölni kell azt a határidőt, amelyen belül a szabványtervezetre felszólalással lehet élni. Felszólalást bárki előterjeszthet.
(5) A Hivatal által felkért szervek kötelesek a szabványtervezetre és a bevezetési intézkedések tervezetére vonatkozó észrevételeiket, illetőleg egyetértésüket közölni.
(6) Az észrevételeket és a felszólalásokat -szükség esetén az érdekelt népgazdasági szervek bevonásával - meg kell vizsgálni.
(7) A Hivatal elnöke a szabványtervezet közzétételét, ha ez hatályos szabvány csekély jelentőségű módosítására vonatkozik, vagy a szabványtervezetre nézve az előzetes eljárás során valamennyi érdekelt népgazdasági szerv egyetértett, úgyszintén abban az esetben, ha a közzététel közérdekkel ellenkezik, mellőzheti.
(8) Minden állami szerv, állami vállalat és szövetkezet köteles a szabvány létesítéséhez szükséges adatokat (műszaki leírásokat, termelési és vizsgálati adatokat, rajzokat, mintadarabokat stb.) díjmentesen a Hivatal rendelkezésére bocsátani. A Hivatal által meghívott szervek kötelesek a kitűzött tárgyalásokon kellően meghatalmazott képviselőjük útján részt venni.
12. § (1) Az országos szabvány jóváhagyása és hatálybaléptetése tárgyában a bevezetési intézkedések tervezetének figyelembevételével a Hivatal elnöke határoz.
(2) Az országos szabvány hatályára vonatkozó utasításokat [8. § (1) bekezdése] a Hivatal hivatalos lapjában közzé kell tenni.
13. § (1) Az országos szabványosítás tervezésére és az országos szabványok létesítésére vonatkozó eljárás részletes szabályait a Hivatal elnöke utasításban állapítja meg.
(2) A szabványosítási munkák díjazását [11. § (3) bekezdés] a Hivatal elnöke a munkaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
Az országos szabványok bevezetésének és alkalmazásának ellenőrzése
14. § (1) A minisztériumok és a középfokú szervek a felügyeletük alatt álló szerveknél az országos szabványok bevezetését és alkalmazását ellenőrzik és az észlelt hiányosságok megszüntetéséről gondoskodnak.
(2) A Hivatal felhívására a szabvány alkalmazására kötelezett bármely szerv tartozik az országos szabvány bevezetésére és alkalmazására vonatkozó adatokat közölni.
(3) Ha a Hivatal valamely szervnél országos szabvány bevezetésének vagy alkalmazásának ellenőrzését szükségesnek tartja, ennek lefolytatására a felügyeletet gyakorló minisztériumot megkeresheti. A minisztérium, vizsgálatának eredményét a Hivatallal közli.
15. § (1) A Hivatal az országos szabványok bevezetését és alkalmazását közvetlenül is jogosult ellenőrizni és ebből a célból helyszíni vizsgálatot is tarthat.
(2) Az ellenőrzött szerv köteles az ellenőrzéshez szükséges felvilágosításokat megadni, rajzokba, iratokba betekintést engedni, a szabvány tárgyát képező termékeket, valamint az ezek előállítására és vizsgálatára használt eszközöket, anyagokat bemutatni, vizsgálat céljára - az iparágra irányadó szabályok szerint - a termékekből megfelelő mennyiséget átadni.
16. § A hatóságok és a műszaki (minőségi) ellenőrző intézmények az országos szabványok alkalmazásával kapcsolatban általuk észlelt mulasztásokról - amennyiben felügyeleti hatáskörükben intézkedésre nem hivatottak - az illetékes minisztériumot és a Hivatalt értesíteni tartoznak.
III. A SZAKMAI ÉS AZ ÜZEMI SZABVÁNYOSÍTÁS
17. § (1) A szakmai szabvány a minisztérium felügyelete vagy szakmai irányítása alatt álló területre kiterjedő érvénnyel bocsátható ki. Hatálybaléptetésére, hatályon kívül helyezésére, módosítására a miniszter jogosult.
(2) Üzemi (házi) szabványt állami szerv, állami vállalat (tröszt, központ egyesülés) és szövetkezet saját használatára létesíthet.
(3) Szakmai és üzemi (házi) szabvány országos szabvánnyal ellenkező előírást nem tartalmazhat.
18. § (1) A szakmai és az üzemi (házi) szabványokat a Hivatal módszerbeli előírásai szerint kell kidolgozni. A szakmai és az üzemi szabványok alaki kellékeit és jelölését a Hivatal elnöke szabályozza.
(2) A szakmai és az üzemi szabványosítás tervezésére, a szakmai és az üzemi szabványok létesítésére, bevezetésére, alkalmazásuk ellenőrzésére vonatkozó eljárás részletes szabályait a felügyeletük alá tartozó területen a Hivatal elnökével egyetértésben az illetékes miniszterek állapítják meg.
IV. MŰSZAKI FELTÉTELEK
19. § (1) Abból a célból, hogy az ipari termékek gyártása és forgalma általában szabatosan meghatározott műszaki követelmények alapján történjék, Műszaki Feltételek-et kell kidolgozni azokról az ipari termékekről, amelyek minőségét országos szabvány nem határozza meg, feltéve, hogy a felhasználó, forgalombahozó vagy termelő vállalat szerint illetékes miniszter vagy középfokú irányító szerv (igazgatóság, tröszt), a Hivatal elnöke, az Országos Árhivatal elnöke, a Központi Döntőbizottság elnöke vagy - mérőeszközök tekintetében -az Országos Mérésügyi Hivatal elnöke indítványozza.
(2) A Műszaki Feltételekben a termékre vonatkozó lényeges műszaki követelményeket, az ezekre vonatkozó vizsgálati módszereket és a minősítési feltételeket kell meghatározni. A Műszaki Feltételekbe - a szükséghez képest - az 1. § (2) bekezdésének a)-c) pontjaiba tartozó más előírások is foglalhatók.
(3) A Műszaki Feltételeket minisztériumok, középfokú szervek vagy vállalatok (intézmények) egymás közötti megállapodással létesítik. A Műszaki Feltételek azokat a szerveket kötelezik, amelyek ezekre egymással megállapodtak. A minisztériumok és a középfokú szervek által létesített Műszaki Feltételek a felügyeletük alá tartozó vállalatokat (intézményeket) kötelezik.
(4) A Műszaki Feltételek kidolgozásáról a gyártás szerint illetékes miniszterek gondoskodnak.
(5) A Műszaki Feltételeket azok a szervek, amelyek azokat létrehozták, kölcsönös megállapodással módosíthatják.
(6) Műszaki Feltételek országos szabvánnyal, más hatósági műszaki előírással és szállítási alapfeltételekkel ellenkező előírást nem tartalmazhatnak.
(7) A Műszaki Feltételek tartalmi és alaki kidolgozására, közzétételére, nyilvántartására, ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat a Hivatal elnöke az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.
V. VEGYES RENDELKEZÉSEK
A szabványosítási ügyintézők képzése
20. § A szabványosítási ügyintézői munkakört betöltő dolgozók a szabványosítási és ezzel kapcsolatos szakmai ismereteket felölelő tananyagból vizsgát kötelesek tenni. A szükséges oktatásról - a Hivatal szakirányítása mellett - a minisztériumok gondoskodnak,
A szabványosítás figyelembevétele az oktatásban
21. § (1) A felsőfokú oktatásban, valamint a közép- és alsófokú szakoktatásban az egyes szaktárgyak keretében a vonatkozó szabványosítás anyagát és szempontjait is oktatni kell. A tervgazdálkodásra, gazdaságszervezésre és minőségellenőrzésre vonatkozó tananyagnak a szabványosítás általános kérdéseire is ki kell terjednie.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés végrehajtásáról az illetékes miniszterek gondoskodnak.
A szabványok nyilvántartása és dokumentálása
22. § (1) A Hivatal az országos szabványokat, a szakmai szabványokat, valamint a birtokában levő és a tudomása szerint más belföldi szerv birtokában levő külföldi szabványokat nyilvántartja és a szabványokkal kapcsolatban dokumentációs szolgáltatásokat nyújt.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a szakmai szabványokból két-két példányt legkésőbb a hatálybalépés napjáig a Hivatalnak meg kell küldeni, a szakmai szabvány hatályon kívül helyezését pedig legkésőbb a hatály megszűnésének napjáig a Hivatalnak be kell jelenteni.
(3) A Hivatal az állami szerveket, az állami vállalatokat és a szövetkezeteket kötelezheti, hogy a birtokukban levő külföldi szabványokat ezek fordításait, valamint a magyar szabványok idegen nyelvű fordításait neki nyilvántartásbavétel végett jelentsék be és mutassák be.
A szabványosítás költségvetési fedezete
23. § (1) A Hivatal személyi és dologi kiadásainak fedezetéről az állami költségvetés keretében kell gondoskodni.
(2) Az országos szabványjavaslatok kidolgozásának költségeire, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges kísérletek, kutatások, vizsgálatok költségeire a pénzügyi fedezetet annál a szervnél kell előirányozni, amely a szabványjavaslat kidolgozásáról gondoskodik [10. § (1) bekezdése].
(3) A szakmai és az üzemi szabványosítás, valamint a Műszaki Feltételek kidolgozásának költségei azt a szervet terhelik, amely a szabványosítási feladat teljesítéséről (a szabvány, illetőleg a Műszaki Feltételek kidolgozásáról) gondoskodni tartozik.
Építményekre vonatkozó tervezési irányelvek és típustervek
24. § A jelen rendelet nem érinti az építésügyi miniszternek azt a hatáskörét, amely építményekre vonatkozó tervezési irányelvek és típustervek kibocsátására vonatkozik. A tervezési irányelvekben és típustervekben alkalmazni kell a szabványos anyagokat, szerkezeteket és előregyártott elemeket.
VI. SZABÁLYSÉRTÉS
25. § (1) Ha a cselekmény bűntettet nem valósít meg, szabálysértés miatt háromezer forintig terjedhető pénzbírsággal sujtható az,
a) aki országos szabvány alkalmazására vonatkozó, jelen rendeleten alapuló kötelességét megszegi,
b) aki országos szabvány alkalmazását vagy alkalmazásának ellenőrzését akadályozza.
(2) A szabálysértés miatt az eljárás a járási (járási jogú városi, fővárosi kerületi, városi kerületi) tanács VB igazgatási osztályának hatáskörébe tartozik.
VII. ZÁRÓ RENDELKEZÉS
26. § Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Hatálybalépésével a 4.337/1949. (XII. 2.) MT és a 77/1951. (III. 17.) MT rendeletek, valamint a 2.057/17/1952. és a 2.219/ 1955. (X. 11.) számú minisztertanácsi határozatok hatályukat vesztik.
Dr. Münnich Ferenc s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke