45/1959. (XII. 20.) Korm. rendelet
a szabálysértési eljárás egyes kérdéseiről szóló 1959. évi 36. törvényerejű rendelet végrehajtásáról
[A szabálysértési eljárás egyes kérdéseiről szóló 1959. évi 36. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Tvr.) és végrehajtási rendeletét (a továbbiakban: Vhr.) egységes szerkezetben tesszük közzé. A vastagbetűs szedés a Tvr. szövege.]
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szabálysértési eljárás egyes kérdéseiről szóló 1959. évi 36. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 8. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - annak végrehajtása érdekében - a következőket rendeli:
(1) A szabálysértés miatt kiszabott pénzbírságot a szabálysértési hatóság elzárásra változtathatja át, ha az elkövető a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt nap letelte után felszólításra nem tesz eleget befizetési kötelezettségének. Az átváltoztatásról szóló határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(2) A pénzbírságnak elzárásra való átváltoztatásánál tíz forinttól kettőszáz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napot kell számítani.
(3) Az elzárás legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama pedig harminc nap, ha a szabálysértést törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet, illetőleg tíz nap, ha a szabálysértést tanácsi rendelet állapítja meg.
(4) A szabálysértés miatt pénzbírságot kiszabó határozatban figyelmeztetni kell az elkövetőt, hogy befizetési kötelezettségének a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül tegyen eleget, egyben a (2) és (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően meg kell állapítani azt is, hogy a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén -felszólítás után - a kiszabott pénzbírságot milyen időtartamú elzárásra fogják átváltoztatni.
(5) Az elzárást bírósági börtönben kell végrehajtani.
Vhr. 1. § Miniszteri rendeletben megállapított szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság elzárásra történő átváltoztatásának legrövidebb időtartama egy nap, leghosszabb időtartama pedig harminc nap.
Vhr. 2. § (1) Annak megállapításánál, hogy a kiszabott pénzbírságot a befizetési kötelezettség elmulasztása esetén milyen időtartamú elzárásra változtatják át, figyelembe kell venni az elkövető személyi és családi körülményeit, anyagi helyzetét, valamint a szabálysértés jellegét és elkövetésének körülményeit.
(2) Ha az elkövető a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap letelte után nem tesz eleget befizetési kötelezettségének, az elsőfokú szabálysértési hatóság felszólítja kötelezettsége teljesítésére. A felszólítással egyidejűleg határozatban azt is közölni lehet, hogy a pénzbírság befizetésének elmulasztása esetén az elzárás végrehajtása végett az elkövetőnek mely napon és hol kell jelentkeznie.
(3) Az elsőfokú szabálysértési hatóság fontos okból halasztást engedélyezhet az elzárás megkezdésére vagy a megkezdett elzárás félbeszakítására. A halasztási, illetőleg a félbeszakítási kérelem felől hozott határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(4) Ha az elkövető az elzárás végrehajtásának megkezdését követően a pénzbírságot, illetőleg annak még hátralevő részét kifizeti, az elkövetőt a börtönből azonnal el kell bocsátani.
(1) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, illetőleg amely a szabálysértés eredményeként jött létre, ha annak az elkövetőnél hagyása a közbiztonságra vagy a közrendre veszélyes.
(2) Szabálysértés miatt el lehet kobozni bármely más dolgot is, amelynek elkobzását a szabálysértést megállapító jogszabály megengedi.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezését alkalmazni lehet akkor is, ha a szabálysértést megállapították, de pénzbírságot valamely oknál fogva nem szabtak ki.
Vhr. 3. § A szabálysértési eljárás során lefoglalt és elkobzott dolgok kezelése és értékesítése tekintetében az adók kivetéséről és beszedéséről szóló 57/1957. (IX. 6.) Korm. rendelet és az annak végrehajtásával kapcsolatban megjelent jogszabályok rendelkezései szerint kell eljárni.
(1) Ha a szabálysértési cselekmény csekély súlyú, a tényállás világos és a szabálysértés elkövetése nyilvánvaló, a szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül kiszabhat legfeljebb kétszáz forintig terjedő pénzbírságot,
(2) A tárgyaláson kívül hozott határozat ellen az érdekelt a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül halasztó hatályú kifogást terjeszthet elő. A szabálysértési hatóság a határozatot a kifogásnak megfelelően megváltoztathatja. Ha a kifogásnak nem ad helyt, köteles az ügyet tizenöt napon belül tárgyalásra kitűzni.
(3) Fiatalkorú elkövetővel szemben tárgyaláson kívül eljárásnak helye nincs.
(4) Az 1. § rendelkezéseit a tárgyaláson kívüli eljárásban kiszabott pénzbírság tekintetében is alkalmazni kell.
Vhr. 4. § (1) A szabálysértési hatóság tárgyalás tartása nélkül hozott megszüntető határozatában a pénzbírság kiszabását mellőzheti és figyelmeztetésben részesítheti az elkövetőt, ha a szabálysértés csekély jelentőségű és a mellőzést az elkövető körülményei indokolják. [32/1955. (VI. 8.) MT rendelet 44. § c) pont.]
(2) Tárgyalás tartása nélkül elkobzást kimondani nem lehet.
(1) A szabálysértési hatóság a szabálysértéssel okozott kár megtérítését rendelheti el, ha a kár a 200 forintot nem haladja meg és a sértett a kártérítés iránti igényét a szabálysértési eljárás során az elsőfokú határozat meghozatala előtt bejelentette, feltéve, hogy a kártérítési igény érdemi elbírálása a szabálysértési eljárás befejezését nem hátráltatja. Ha az elkövető a kártérítési igény jogalapját és összegszerűségét elismeri, a szabálysértési hatóság a 200 forintnál magasabb, de 1000 forintot meg nem haladó kár megtérítését is elrendelheti. Egyébként a kártérítési igény érvényesítése bírósági útra tartozik.
(2) A szabálysértési hatóság kártérítést megállapító határozatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül az elsőfokon eljárt szabálysértési hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) előtt keresettel meg lehet támadni, feltéve, hogy a fellebbezés jogát kimerítették. A kereset halasztó hatályú.
Vhr. 5. § (1) Kártérítés megállapításának abban az esetben is helye lehet, ha a szabálysértési hatóság abból az okból hoz megszüntető határozatot [32/1955. (VI. 8.) MT rendelet 44. § c) pontja], mert az elkövetett szabálysértés csekély jelentőségű.
(2) A szabálysértési hatóság határozatának kártérítésben marasztaló részét a bíróság hajtja végre. A végrehajtási lap kiállítása (a közvetlen letiltó végzés meghozatala) az elsőfokon eljárt szabálysértési hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) hatáskörébe tartozik.
Vhr. 6. § (1) A Tvr. 4. §-ának (2) bekezdése alapján indult bírósági eljárásban - a kereset megindítására nyitva álló határidőre és az illetékességre vonatkozó szabályok kivételével - a polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni. A keresetet az ellenérdekű fél ellen kell indítani, akinek javára, illetőleg terhére a szabálysértési hatóság a kár megtérítését jogerősen elrendelte.
(2) Ha a fél a kereset megindítására nyitvaálló határidőt elmulasztja, a polgári perrendtartás szabályai szerint igazolással élhet. Az igazolás felől a bíróság dönt.
Az állampolgárok terhére elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárás csak a sértett feljelentésére folytatható le, ha a cselekménynek 200 Ft-ot meghaladó érték tekintetében történő elkövetése esetén a büntető eljárás is csak a sértett indítványára indítható meg.
Vhr. 7. § (1) Ha az állampolgárok terhére elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárás csak a sértett feljelentésére folytatható le, a sértett attól a naptól számított egy hónap alatt tehet feljelentést, amelyen a szabálysértés elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.
(2) A magánindítvány előterjesztésének csak a Tvr. 6. §-ában meghatározott elévülési határidőn belül lehet helye.
(1) A szabálysértés elévül, ha elkövetésétől számítva hat hónap eltelt. Ha a szabálysértés abban áll, hogy az elkövető valamely helyzetet, állapotot nem szüntetett meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.
(2) Ha szabálysértési eljárás csak hatóság feljelentésére indítható, az elévülés azon a napon kezdődik, amelyen a cselekmény az illetékes hatóság tudomására jut. A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével azonban szabálysértési eljárás megindításának nincs helye.
(3) Az elévülést félbeszakítja az elkövető ellen a cselekmény miatt tett hatósági intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét kezdetét veszi.
(4) Ha az elkövetéstől számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntető eljárás indult, de az eljárást a rendőrség vagy az ügyész, illetőleg a bíróság megszüntette és az ügyet szabálysértési eljárás lefolytatása végett a hatáskörrel bíró illetékes szabálysértési hatósághoz teszi át, az elévülés kezdőnapja az a nap, amelyen az áttételt elrendelő határozat a hatáskörrel bíró illetékes szabálysértési hatósághoz érkezett.
(5) Ha a szabálysértési hatóság valamely kérdés előzetes eldöntése végett az eljárást felfüggeszti, a felfüggesztés időtartama az elévülésbe nem számít be.
(1) Ha az elkövető a szabálysértési hatóság idézésére a kiszabott rendbírság ellenére nem jelent meg, a szabálysértési hatóság a rendőrség útján elővezettetheti.
(2) Elővezetésnek van helye akkor is, ha ezt az elzárás foganatba vétele szükségessé teszi.
(3) Az elővezetést csak az ügyész jóváhagyásával lehet foganatosítani.
(4) Ha az elkövető távolmaradását alapos okkal kimenti [(1) bekezdés], illetve a szabálysértésért kiszabott pénzbírságot kifizeti [(2) bekezdés), az elővezetést elrendelő határozatot hatályon kívül kell helyezni.
Vhr. 8. § A szabálysértési hatóság elővezetést elrendelő határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.
Jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról és hatálybaléptetéséről a Kormány gondoskodik. Hatálybalépésével hatályát veszti a 32/1955. (VI. 8.) MT rendelet 15. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 16. §-a.
Vhr. 9. § (1) Az 1959. évi 36. törvényerejű rendelet, valamint ez a kormányrendelet az 1960. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) A Tvr. rendelkezéseit csak azokban a folyamatban levő ügyekben lehet alkalmazni, amelyekben még elsőfokú érdemi határozatot nem hoztak.
Apró Antal s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese