9/1960. (X. 16.) MüM rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a szociálpolitikai együttműködésről Budapesten, az 1959. évi január hó 30. napján kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1959. évi 41. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az 1959. évi 41. törvényerejű rendelet 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Alaprendelkezések

1. § (1) A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között létrejött és az 1959. évi 41. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) végrehajtása szempontjából lakóhelyen vagy állandó lakóhelyen -a tartózkodási hellyel ellentétben - azt a helyet kell érteni, ahol az egyezmény hatálya alá tartozó személy végleges szándékkal és az illetékes hatóságok hozzájárulásával letelepedett.

(2) Az egyezmény 34. cikkének végrehajtása során a nyugellátásra jogosult személy bármely államigazgatási szerv által kiállított okmánnyal igazolhatja, hogy állandó lakóhelye az 1959. évi január hó 30. napján Magyarország területén volt.

2. § Az egyezmény 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a fegyveres testületek hivatásos tagjai és igényjogosult családtagjaik, amennyiben átmenetileg tartózkodnak a másik Szerződő Fél területén, az egyezmény 11. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatásokban részesülhessenek.

Betegségi és anyasági biztosítás

3. § (1) Az a személy, akinek állandó lakóhelye Magyarország területén van és Csehszlovákia területén dolgozik, valamint e személy igényjogosult családtagja [egyezmény 11. cikk (1) bekezdés], a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait a magyar állami egészségügyi szolgálattól, illetőleg társadalombiztosítási szervtől a csehszlovák társadalombiztosítási szerv, vagy a munkáltató által kiállított igazolás alapján veheti igénybe.

(2) Az a személy, akinek állandó lakóhelye Magyarország területén van és aki kizárólag a csehszlovák társadalombiztosítási szervtől részesül nyugellátásban, valamint e személy igényjogosult családtagja [egyezmény 11. cikk (3) bekezdés], ha egyéb jogcímen nem jogosult a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, a betegségi biztosításnak a nyugdíjasokat megillető természetben járó szolgáltatásait a magyar állami egészségügyi szolgálattól, illetőleg társadalombiztosítási szervtől a kijelölt magyar központi szerv (24. §) által kiállított igazolás alapján veheti igénybe.

(3) Az a csehszlovák állampolgár, aki átmenetileg tartózkodik Magyarország területén [egyezmény 11. cikk (2) bekezdés első mondata] heveny megbetegedés és sürgős szükség esetén a gyógykezelést - ideértve a kórházi ápolást is - a feltétlenül szükséges mértékben, továbbá a feltétlenül szükséges gyógyászati segédeszközöket a magyar állami egészségügyi szolgálattól, illetőleg a társadalombiztosítási szervtől a csehszlovák illetékes hatóságok által kiállított útiokmány (útlevél, határátlépési igazolvány) alapján igényelheti.

(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait a hatályos magyar jogszabályok szerint kell nyújtani. Az így nyújtott szolgáltatások költségeit a magyar és csehszlovák illetékes államigazgatási és társadalombiztosítási szervek nem számolják el egymással.

4. § (1) Az a személy, akinek állandó lakóhelye Csehszlovákia területén van és Magyarország területén dolgozik, valamint e személy igényjogosult családtagja [egyezmény 11. cikk (1) bekezdés], a betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait lakóhelyén a magyar társadalombiztosítási szerv, illetőleg a munkáltató által kiállított igazolás alapján veheti igénybe.

(2) Az a személy, akinek állandó lakóhelye Csehszlovákia területén van és aki kizárólag a magyar társadalombiztosítási szervtől részesül nyugellátásban, valamint e személy igényjogosult családtagja [egyezmény 11. cikk (3) bekezdés], ha egyéb jogcímen nem jogosult a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, a betegségi biztosításnak a nyugdíjasokat megillető természetben járó szolgáltatásait lakóhelyén a csehszlovák Egészségügyi Minisztérium által kiállított igazolás alapján veheti igénybe.

(3) Az a magyar állampolgár, aki átmenetileg tartózkodik Csehszlovákia területén [egyezmény 11. cikk (2) bekezdés első mondata], heveny megbetegedés és sürgős szükség esetén a gyógykezelést (ideértve a kórházi ápolást is) a feltétlenül szükséges mértékben, továbbá a feltétlenül szükséges gyógyászati segédeszközöket Csehszlovákia területén az illetékes szervektől, a magyar hatóság által kiállított útiokmány (útlevél, határátlépési igazolvány) | alapján igényelheti.

(4) Az (1)-(3) bekezdések alapján nyújtott szolgáltatások költségeit a magyar és a csehszlovák illetékes állami és társadalombiztosítási szervek nem számolják el egymással.

5. § (1) Az átmenetileg Magyarország területén tartózkodó csehszlovák állampolgár részére a 3. § (3) bekezdésében említett szolgáltatásokon felüli kezelést, gyógyintézeti ápolást (kórház, szanatórium és gyógyfürdő) és gyógyászati segédeszközt [egyezmény 11. cikk (2) bekezdés második mondata] a magyar állami egészségügyi szolgálat, illetve a társadalombiztosítási szerv csak a csehszlovák Egészségügyi Minisztérium felkérése alapján és annak terhére nyújthat.

(2) Az átmenetileg Csehszlovákia területén tartózkodó magyar állampolgár részére a 4. § (3) bekezdésében említett szolgáltatásokon felüli kezelés [egyezmény 11. cikk (2) bekezdés második mondata] nyújtására az illetékes társadalombiztosítási szervvel egyetértésben a magyar Egészségügyi Minisztérium kérheti fel a csehszlovák illetékes szerveket,

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján egymás terhére nyújtott szolgáltatások költségeit a kijelölt központi szervek (24. §) naptári évenként számolják el egymással.

(4) A gyógyintézeti ápolás (kórház, szanatórium, gyógyfürdő) költségeit ápolási napokban kell elszámolni. Minden év október hó 31. napjáig az illetékes szervek (egyezmény 29. cikk) közösen állapítják meg a következő évben érvényes ápolási díjat, Ez az ápolási díj az ápolással kapcsolatos minden költséget (ellátás, gyógyszer, kötszer, műtőhasználat, orvosi és műtéti díj, gyógyfürdőköltség stb.) magában foglal. A gyógyászati segédeszközért a mindenkor érvényes díjszabás szerinti árat kell megtéríteni.

(5) Az (1) bekezdés szerint a csehszlovák Egészségügyi Minisztérium felkérésére nyújtott szolgáltatásokat az állami egészségügyi szolgálatnak a szolgáltatást nyújtó szerve, illetőleg a szolgáltatást nyújtó társadalombiztosítási szerv nyilvántartja és a szolgáltatás befejezését követő nyolc napon belül jelenti a kijelölt magyar központi szervnek. A bejelentésnek tartalmaznia kell: a szolgáltatásban részesült személy vezeték- és utónevét (asszonyoknál leánykori nevét is), a személyazonosság igazolására szolgáló okmány nemét (pl. útlevél) és számát, a felkérő szerv nevét, a felkérést tartalmazó ügyirat számát, valamint az igénybevett gyógyintézeti ápolási napok számát, illetőleg a kiszolgáltatott gyógyászati segédeszköz megnevezését és árát.

(6) Az (1) és (2) bekezdés szerint az illetékes szervek által egymás terhére, felkérés alapján nyújtott szolgáltatások elszámolásának részletes szabályait a magyar és a csehszlovák kijelölt központi szervek közösen állapítják meg.

6. § Az egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése szerint megbízás alapján kifizetett betegségi biztosítási pénzben járó szolgáltatásokat, a kijelölt központi szervek (24. §) naptári évenként térítik meg egymásnak, a kijelölt központi szervek által megállapított eljárási szabályok szerint.

Nyugdíjbiztosítás

7. § (1) Az egyezmény 12. és 13. cikkén alapuló - vagyis az 1959. évi január hó 30. napján vagy azt követően a magyar jogszabályok szerint megnyílott - nyugdíjigények bejelentéséről az illetékes nyugdíjmegállapító szerv (21. §) harminc napon belül köteles a csehszlovák részről kijelölt központi szervet (24. §) értesíteni. Az értesítéssel egyidejűleg közölni kell az igénylőnek Magyarországon biztosításban eltöltött idejére vonatkozó, valamint az igény elbírálásához szükséges egyéb adatokat. Ugyanakkor fel kell kérni a csehszlovák részről kijelölt központi szervet, hogy az igénylőnek Csehszlovákiában biztosításban eltöltött idejére vonatkozó és az igény elbírálásához szükséges egyéb adatokat közölje.

(2) Az illetékes nyugdíjmegállapító szerv a nyugellátás megállapítására irányuló igényt a rendelkezésre álló és az (1) bekezdés szerint beszerzett adatok és igazolások alapján - a mindkét országban biztosításiban eltöltött és annak tekintendő idők egybeszámításával - az igénybejelentéskor hatályban levő magyar jogszabályok szerint köteles elbírálni és a nyugdíj összegét a 8. § rendelkezései szerint megállapítani.

8. § (1) A 7. §-ban megjelölt esetben a nyugdíj összegét a következők szerint kell megállapítani:

a) Meg kell állapítani azt a nyugdíjösszeget, amely a jogosultat abban az esetben illetné meg, ha az egybeszámított szolgálati idő teljes egészében a magyar jogszabályok szerinti szolgálati idő lenne.

b) Az így kiszámított nyugdíjösszegnek a Magyarországon érvényes jogszabályok szerint biztosításban eltöltött vagy annak tekintendő idők tartamára eső arányos részét kell az egyezmény szerint a magyar társadalombiztosítást terhelő nyugdíjrészként megállapítani.

(2) A biztosításban eltöltött, vagy annak tekintendő idők egybeszámításánál és a magyar társadalombiztosítási szervet terhelő arányos nyugdíjrész kiszámításánál - az egyezmény 34. cikke (1) bekezdésének megfelelően - az 1959. évi január hó 30. napját megelőzően a két országban szerzett biztosítási, vagy ennek tekintendő időket akkor kell a magyar jogszabályok szerint megszerzett szolgálati időnek tekinteni, ha a jogszerzőnek, vagy a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye ezen a napon Magyarország területén volt.

(3) A szolgálati idő számításánál és a magyar társadalombiztosítási szervet terhelő nyugdíjrész kiszámításánál figyelembe kell venni a csehszlovák jogszabályok szerint az 1929. évi január hó 1. napja előtt szerzett szolgálati időt is. Nyugdíjkiegészítés szempontjából azonban csak az 1929. évi január hó 1. napját követően szerzett szolgálati időt szabad figyelembe venni.

9. § (1) A 8. §-ban szabályozott nyugdíjrész kiszámításánál, a beszámított szolgálati időnek csak a teljes félévekben (180 nap) kifejezett tartamát kell figyelembe venni, az ezt meghaladó és félévet (180 napot) el nem érő töredékidőt figyelmen kívül kell hagyni.

(2) Abban az esetben, ha a magyar és csehszlovák szolgálati idő teljes félévekben kifejezett tartamának együttes összege kevesebb, mint az idők egybeszámítása után kapott szolgálati idő teljes években kifejezett tartama, a magyar és a csehszlovák biztosításban szerzett szolgálati idők közül azt a félévet (180 napot) el nem érő töredékidőt kell az arányos nyugdíjrész kiszámításánál félévre növelni, amelynek során a jogszerző utoljára volt biztosított. [Például: Az igénylő csehszlovák biztosításban 12 év és 4 hónap, ezt követőleg magyar biztosításban 13 év és 9 hónap szolgálati időt, összesen 26 év és 1 hónap szolgálati időt szerzett. A nyugdíjat 26 szolgálati év alapján kell megállapítani és a magyar társadalombiztosítást terhelő nyugdíjrész kiszámításánál - 27 félév helyett - 28 félévet, a csehszlovák társadalombiztosítási szervet terhelő nyugdíjrész kiszámításánál pedig 24 félévet kell figyelembe venni, mert a jogszerző utoljára a magyar társadalombiztosítási szervnél esett biztosítás alá. A magyar társadalombiztosítás ebben az esetben a 8. § szerint kiszámított nyugdíjösszeg huszonnyolc-ötvenketted (egyszerűsítve hét-tizenharmad) része terheli és ezt a nyugdíjrészt folyósítja. A csehszlovák társadalombiztosítást az említett esetben az általa megállapított nyugdíj huszonnégy-ötvenketted (egyszerűsítve hat-tizenharmad) része terheli ]

(3) Nem lehet nyugellátási részösszeget megállapítani, ha a magyar társadalombiztosításban szerzett szolgálati idő a félévet (180 napot) nem éri el. Nem csökkenthető viszont a nyugellátás összege abban az esetben, ha a jogszerzőnek a csehszlovák biztosításban szerzett szolgálati ideje a félévet (180 napot) nem éri el. [Például: Az igénylő magyar biztosításban 5 hónap és csehszlovák biztosításban 16 év és 3 hónap, összesen 17 év és 1 hónap szolgálati időt szerzett. A nyugellátást 17 év alapján a csehszlovák társadalombiztosítási szarv állapítja meg. A magyar társadalombiztosítási szerv ebben az esetben nyugdíjrészt sem állapít meg, mert a magyar biztosításban szerzett szolgálati idő a félévet (180 napot) nem éri el. Fordított esetben a magyar társadalombiztosítási szerv állapítja meg 17 év alapján a teljes összegű nyugdíjat.]

10. § (1) A nyugellátás összegének a 8. § szerinti kiszámításánál a munkabérátlagot - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - az igénybejelentéskor hatályban levő magyar jogszabályok szerint kell megállapítani. A munkabérátlag megállapításánál az egyezmény 17. cikkének rendelkezését alkalmazni kell.

(2) A munkabérátlag kiszámításánál a baleseti járadék összegét akkor kell munkabérként figyelembe venni, ha azt az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv állapította meg és folyósítja. Ha azonban a baleseti járadék figyelembevételével megállapított nyugdíjrész összege kevesebb, mint az addig folyósított baleseti járadék összege, nyugdíjrész címén továbbra is a baleseti járadéknak megfelelő összegű nyugellátást kell megállapítani és folyósítani.

11. § (1) Az egyezmény 34. cikkének (2) bekezdése alapján az 1959. évi január hó 30. napját megelőzően a hatályos magyar jogszabályok szerint megnyílott igények esetében az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv (21. §) abban az esetben köteles a nyugellátást megállapítani és az erre illetékes magyar szerv folyósítani, ha az említett napon a jogszerzőnek, illetőleg a nyugellátásra jogosult személynek állandó lakóhelye Magyarország területén volt. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a jogosult részére az illetékes csehszlovák biztosítási teherviselő megelőzően nyugellátást már megállapított.

(2) Az (1) bekezdés szerint köteles az illetékes magyar nyugdíjmegállapító szerv a nyugellátást megállapítani abban az esetben is, ha a jogosult személy állandó lakóhelye, a nyugellátásra vonatkozó igényének az 1959. évi január hó 30. napját megelőzően a magyar jogszabályok szerint történt megnyílásakor Magyarország területén volt, de nyugellátást nem igényelt és az említett napot követően települt át Csehszlovákia területére.

(3) Az egyezmény 34. cikkének (3) bekezdése szerint az illetékes csehszlovák szervektől folyósításra átvett nyugellátások esetében a rendelet 21, §-ának (1) bekezdésében megjelölt nyugdíjmegállapító szerv az egyezményen alapuló nyugdíjmegállapító eljárást hivatalból köteles lefolytatni. Nyugdíjként az addig folyósított összeget kell megállapítani, ha a jogosult személyt az egyezmény és a hatályos magyar jogszabályok szerint magasabb összegű nyugellátás nem illeti meg.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti nyugellátás megállapításánál az egyezmény 7. cikkének megfelelően a magyar és a csehszlovák biztosításban szerzett szolgálati időket össze kell számítani és az egyezmény 34. cikkének (1) bekezdése szerint az összeszámított időket magyar biztosításban szerzett szolgálati időnek kell tekinteni. A jogszerzőnek Csehszlovákiában biztosításban eltöltött idejére vonatkozó és az igény elbírálásához szükséges hiányzó adatok közlésére a csehszlovák részről kijelölt központi szervet (24. §) kell felkérni.

(5) Az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alapján a nyugellátást az igénynek a magyar jogszabályok szerinti megnyílása időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott feltételekkel és mértékben kell megállapítani, figyelembevéve a nyugellátásoknak időközben történt emelését is. Abban az esetben azonban, ha az (1) bekezdés szerint nyugellátásra jogosult személy igényének megnyílása után a magyar jogszabályok szerint biztosítással járó munkaviszonyban tovább dolgozott, kérheti az igény bejelentése időpontjában hatályos magyar jogszabályok alkalmazását akkor is, ha a jogosult részére az illetékes csehszlovák biztosítási teherviselő nyugellátást már megállapított. Ezt a rendelkezést a hozzátartozók igényének elbírálásánál is alkalmazni kell.

12. § (1) A hatályos magyar jogszabályok alapján már megállapított nyugellátás összegét a Csehszlovákia területén eltöltött szolgálati időnek az egyezmény szerinti figyelembevételével felemelni abban az esetben lehet, ha a magyar jogszabályok szerint járó ellátás összegét a bányanyugbérbiztosításról, vagy a közszolgálati nyugdíjról szóló jogszabályok, illetőleg az 1952. évi január hó 1. napján vagy azt követően hatályos nyugdíjjogszabályok alapján állapították meg. Ilyen esetben figyelembe kell venni az 1958. évi 40. törvényerejű rendeletnek az alacsony összegű nyugellátások felemelésére vonatkozó rendelkezéseit is.

(2) Ha a hatályos magyar jogszabályok alapján már megállapított nyugellátást a Csehszlovákia területén eltöltött szolgálati időnek a figyelembevételével állapították meg, azt változatlanul tovább kell folyósítani.

13. § Csehszlovákia területén eltöltött és a csehszlovák szervek közlése szerint a nyugdíjra jogosultság szempontjából a csehszlovák jogszabályok alapján figyelembevehető időket a nyugellátás megállapításánál abban az esetben lehet számításba venni, ha a hatályos magyar jogszabályoknak a szolgálati idő megszakítására vonatkozó rendelkezései (1958. évi 40. számú tvr. 25. §-a) azt nem zárják ki. E kizáró rendelkezéseket azonban csak a Magyarország területére történt áttelepülést követő időre vonatkozólag lehet alkalmazni,

14. § (1) E rendelet szerint megállapított öregségi, vagy rokkantsági nyugellátásban részesülő személynek házastársi pótlék az igénybejelentéskor, illetőleg az 1959. évi január hó 1. napját követően mindenkor hatályban levő magyar jogszabályok szerint jár. A házastársi pótlékra vonatkozó jogosultság és annak összege szempontjából havi nyugdíjként a 8. § (1) bekezdésének a) pontja szerint kiszámított, illetőleg a 11. és 12. § alapján megállapított havi teljes nyugdíj összeget kell figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított házastársi pótlékot abban az esetben is folyósítani kell, ha a magyar biztosítási szerv csupán nyugdíjrészt folyósít vagy ha a nyugdíjas Csehszlovákia területén lakik.

15. § (1) Az 1959. évi január hó 30. napján vagy az ezt követően elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) esetén a szolgáltatások nyújtására - az egyezmény 15. cikke alapján - az az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv köteles, amelynél a sérült a baleset időpontjában biztosított volt, illetőleg, amelynél fennállott biztosítás tartama alatt a foglalkozási betegség keletkezett.

(2) Az utóbb bekövetkezett újabb üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó szolgáltatások nyújtására - az egyezmény 15. cikke (2) bekezdésének megfelelően - az az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv köteles, amelynél a sérült az újabb baleset időpontjában biztosított volt, illetőleg, amelynél az utóbb fennállott biztosítás tartama alatt az újabb foglalkozási betegség keletkezett.

16. § (1) Az egyezmény 34. cikkének (2) bekezdése szerint az 1959. évi január hó 30. napját megelőzően magyar vagy csehszlovák biztosítás hatálya alatt elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján igényjogosult személy nyugellátás sát az illetékes magyar társadalombiztosítási szerv abban az esetben köteles megállapítani és az erre illetékes magyar szerv folyósítani, ha az 1959. évi január hó 30. napján a jogosultnak állandó lakóhelye Magyarország területén volt. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a jogosult részére a csehszlovák biztosítási teherviselő megelőzően ellátást már megállapított,

(2) Az (1) bekezdés szerint igényjogosult személy ellátását az üzemi baleset bekövetkezése, illetőleg a foglalkozási betegség keletkezése időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerinti feltételekkel és mértékben kell megállapítani, figyelembevéve a nyugellátások időközben történt emelését is.

(3) Az (1) bekezdés szerint igényjogosult személy halála esetén hozzátartozóit a halál időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint illeti meg ellátás.

(4) Ha a biztosított üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében az 1959. évi január hó 30. napját megelőzően halt meg, a hozzátartozókat a halál időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint csak abban az esetben illeti meg ellátás, ha az említett napon a hozzátartozóknak állandó lakóhelye Magyarország területén volt.

17. § (1) Annak a személynek, aki a 8-16. § szerint magyar társadalombiztosítási szervtől nyugellátásra vagy nyugellátási részösszegre jogosult és állandó lakóhelye Csehszlovákia területén van, vagy állandó lakóhelyét 1959. évi január hó 30. napját követően Csehszlovákia területére helyezte át, a részére járó nyugellátást vagy nyugellátásrészt - az egyezmény 8. cikkének (2) bekezdésében, valamint e rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevételével - az általa közölt csehszlovákiai lakcímére a Magyar Nemzeti Bank útján át kell utalni.

(2) Ha e rendelet szerint első ízben megállapított nyugellátás kifizetésénél visszamenőleges időre is kell nyugellátást folyósítani, az első kifizetést a Magyar Nemzeti Bank útján és a kijelölt csehszlovák központi szerv (24. §) közbenjöttével kell a jogosult részére átutalni.

18. § Ha a nyugellátási igény elbírálásához az állandóan Csehszlovákiában lakó igénylő orvosi vizsgálata szükséges, az illetékes csehszlovák orvosi bizottság véleményét a kijelölt csehszlovák központi szerv (24. §) útján kell kérni. A csehszlovák orvosi bizottság véleménye az irányadó abban a kérdésben, hogy a rokkantság fennáll-e és milyen mértékben (mi a munkaképességcsökkenés mértéke), valamint, hogy a munkaképességcsökkenés üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következménye-e.

19. § (1) A nyugdíjfolyósító szervek kötelesek minden naptári év december hó 15. napjáig a kijelölt magyar központi szervvel (24. §) közölni azoknak a nyugdíjasoknak a nevét és lakcímét, akik részére a nyugellátást, vagy nyugellátásrészt Csehszlovákiába utalják át, feltüntetve az átutalásra kerülő havi nyugellátás (nyugellátásrész) forintösszegét is.

(2) A kijelölt magyar központi szerv köteles minden naptári év végén a csehszlovák központi szervnek megküldeni azoknak a személyeknek a névsorát, akik részére a magyar nyugdíjfolyósító szervek Csehszlovákiába nyugellátást, vagy nyugellátásrészt átutalnak, feltüntetve az ellátásban részesülő személy lakcímét és az átutalásra kerülő havi nyugellátás (nyugellátásrész) forintösszegét is.

A nyugellátás megállapítása

20. § (1) Az egyezmény alapján járó nyugellátást igénybejelentés alapján kell megállapítani, mégpedig legkorábban az 1959. évi december hó 1. napjától kezdődően. Az egyezmény alapján járó nyugellátások megállapításánál - e rendeletben foglalt eltérésekkel - az igénybejelentés időpontjában hatályos jogszabályok szerint kell eljárni.

(2) Abban az esetben, ha Csehszlovákiában eltöltött szolgálati időre alapított igényt az illetékes nyugdíjmegállapító szerv, az egyezmény kihirdetése előtt jogerősen elutasította, az egyezmény alapján járó nyugellátást, csak új igénybejelentés alapján lehet megállapítani. Ha az előbb említett igényt, az illetékes nyugdíjmegállapító szerv jogerősen még nem bírálta el, az igényt az egyezmény alapján járó nyugellátásra vonatkozó igénynek kell tekinteni, amelynek elbírálására a 21. §-ban megjelölt nyugdíjmegállapító szervek illetékesek.

(3) Ha a nyugellátási igényt nem az arra illetékes szervnél jelentették be, azt a 21. §-ban megjelölt nyugdíjmegállapító szervhez kell továbbítani. Az igénybejelentés időpontjának azonban azt a napot kell tekinteni, amelyen az igényt az elbírálásra nem illetékes megállapító vagy folyósító szervnél bejelentették.

21. § (1) Az egyezmény alapján járó nyugellátásra bejelentett igényt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (a továbbiakban: SZTK) Budapesti, Esztergomi, Győri, Salgótarjáni és Miskolci Megyei Alközpontja bírálja el. Abban az esetben, ha az SZTK-nak elbírálásra egyébként illetékes más helyi szervénél (alközpontnál, kirendeltségnél) olyan igényt jelentenek be, amely Csehszlovákia területén eltöltött szolgálati időnek - ideértve a munkaviszony alatt bekövetkezett üzemi balesetet, illetőleg keletkezett foglalkozási betegséget is -csak az egyezmény alapján történő figyelembevételével teljesíthető, az igénybejelentést a vonatkozó iratokkal együtt elbírálás és határozathozatal végett az SZTK Budapesti Megyei Alközpontjának kell megküldeni.

(2) Ha Csehszlovákia területén eltöltött szolgálati időt Magyarországon eltöltött szolgálati idő követte és az utolsó munkaviszony alapján az igény elbírálására nem az SZTK, hanem más nyugdíjmegállapító szerv (MÁV Nyugdíj Hivatal, Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet stb.) illetékes, az egyezmény alapján járó nyugellátásra bejelentett igényt az illetékes nyugdíjmegállapító szerv bírálja el.

(3) A nyugellátási igény tárgyában az (1)-(2) bekezdésben megjelölt szervek határozattal intézkednek. A határozat ellen benyújtott felszólalás elbírálására a határozatot hozó SZTK Megyei Alközpont székhelye szerint illetékes Társadalombiztosítási Bizottság illetékes. A jogorvoslat tekintetében egyébként a hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

Családi pótlék

22. § (1) Az egyezmény 18. cikke alapján a gyermek, testvér és unoka (a továbbiakban: gyermekek) után járó családi pótlékot a (2) bekezdésben megjelölt társadalombiztosítási szerv abban az esetben köteles megállapítani és folyósítani, ha a Csehszlovákia területén dolgozó személy, a családi pótlék folyósítására vonatkozó magyar jogszabályok szerint családi pótlékra jogosult. A családi pótlékra vonatkozó jogosultság, valamint a családi pótlék összegének megállapításánál, a dolgozónak kizárólag a Magyarországon lakó gyermekeit lehet figyelembe venni. A családi pótlék folyósítására irányuló igényt az a személy is előterjesztheti, akinek a gondozásában a gyermekek vannak.

(2) Az (1) bekezdés szerint járó családi pótlékot - igénybejelentés alapján - az SZTK Budapesti Megyei Alközpontja állapítja meg és folyósítja.

(3) Az egyezmény alapján nyugellátásban vagy nyugellátási részösszegben részesülő személy gyermekei után az illetékes magyar nyugdíjfolyósító szerv, a hatályos magyar jogszabályok szerint abban az esetben állapít meg és folyósít családi pótlékot, ha a gyermekek Magyarország területén laknak. Az (1) bekezdés rendelkezéseit a nyugellátásban részesülő személyeknél is megfelelően alkalmazni kell.

(4) A megállapított családi pótlékot a gyermekek gondozójának, illetőleg a nyugellátásban részesülő személynek kell folyósítani. A családi pótlék megállapításához és folyósításához szükséges adtokat és igazolásokat a csehszlovák részről kijelölt központi szervtől (24. §) kell kérni. A megállapított családi pótlék folyósításáról és a folyósítás megszüntetéséről, ha a családfő Csehszlovákia területén dolgozik, illetőleg, ha a nyugdíjas a csehszlovák teherviselőtől is részesül nyugellátási részösszegben, az említett központi szervet kell tájékoztatni.

Általános rendelkezések

23. § Az egyezmény 25. és 26. cikke alapján kifizetett előlegeket a kijelölt központi szervek (24. §) naptári évenként térítik meg egymásnak, a kijelölt központi szervek által megállapított eljárási szabályok szerint.

24. § (1) Az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos eljárás megkönnyítése érdekében az egyezmény 22. cikke alapján kijelölt központi szervek:

magyar részről: a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, Budapest, VI., Dózsa György út 84/b.

csehszlovák részről: a nyugellátás, szociális gondozás és a nem dolgozó nyugdíjasok betegség esetére való ellátása terén (a megelőző és gyógyító ellátás kivételével) Statni Urad Socialniho Za-hezpeceni (Állami Társadalombiztosítási Hivatal) Praha és Slovensky Urad So-ciálného Zabezpecenia (Szlovák Társadalombiztosítási Hivatal) Bratislava;

a megelőző és gyógyító ellátás terén:

Ministerstvo Zdravotnictva (Egészségügyi Minisztérium) Praha;

a dolgozók betegségi biztosítási, családi pótléka és üdültetése terén:

Ustredna rada odborov -Ustredna správa nemocens-kého poistenia (Központi Szakszervezeti Tanács - Betegbiztosítási Központi Igazgatósága) Praha.

(2) A kijelölt központi szervek feladatkörébe tartozik különösen:

a) a másik ország illetékes szervei által megküldött igénybejelentések elbírálása az illetékes szerv útján;

b) az igényjogosultság elbírálásához, valamint a szolgáltatások nyújtásához, illetőleg a megállapított nyugellátások folyósításához szükséges adatok, igazolások, okmányok beszerzése és megküldése,

c) az egyes biztosítási teherviselők és egyéb szervek által egymás terhére természetben és pénzben nyújtott szolgáltatások és nyugellátások elszámolása és megtérítése,

d) a nyugellátásban részesülő személyeknek szükség esetén az illetékes szerv által történő orvosi felülvizsgálása.

25. § E rendelet rendelkezéseit az 1959. évi december hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

Kisházi Ödön s. k.,

munkaügyi miniszter