1958. évi 40. törvényerejű rendelet

a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról

A Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozókat munkaképtelenségük és öregségük esetén és gondoskodik a dolgozók hozzátartozóinak ellátásáról.

Ez a törvényerejű rendelet a gondoskodás terén eddig elért jelentős eredményeket tovább növeli: magasabb összegű nyugdíjat biztosít azoknak, akik hosszabb időn át dolgoztak és emeli az alacsony összegű régi nyugellátásokat.

A törvényerejű rendelet hatálya

1. § (1) Ezt a törvényerejű rendeletet azokra kell alkalmazni, akik munkaviszony alapján az állami társadalombiztosítás keretében betegség esetére biztosításban részesülnek.[1]

(2) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya

a) a külföldi munkáltató által a magyar állam területén foglalkoztatott olyan külföldi honos dolgozóra, aki a Magyarországon töltött ideje alapján is hazája jogszabályai szerint jogosult nyugellátásra;

b)[2] a külföldi állam képviselete, a területenkívüliséget élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozókra. E szervek kérésére azonban ezeket a dolgozókat a munkaügyi miniszter a törvényerejű rendelet hatálya alá vonhatja.

(3) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendeletet, illetőleg egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre is kiterjeszthesse.

Öregségi nyugdíj

2. § (1) Öregségi teljes vagy résznyugdíjra jogosult az a hatvanadik életévét betöltött férfi, illetőleg az az ötvenötödik életévét betöltött nő, aki a szükséges szolgálati időt megszerezte.

(2)[3] Az (1) bekezdésben meghatározott korhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül

a) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott, továbbá

b) az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át a Minisztertanács által meghatározott korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

(3)[4] A korkedvezmény további egy-egy év

a) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb három évi, illetőleg

b) a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben végzett minden újabb öt évi - nőnél négy évi - munka után.

Öregségi teljes nyugdíj

3. § (1) Az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz huszonöt évi szolgálati idő megszerzése szükséges.

(2) Minisztertanácsi rendelet az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő tartamát átmenetileg huszonöt évnél rövidebb időben is megállapíthatja. Az így megállapított szolgálati idő azonban tizennégy évnél rövidebb nem lehet.

Öregségi résznyugdíj

4. § Öregségi résznyugdíjra jogosult az aki az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de a 2. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott életkort betöltötte és legalább tíz évi szolgálati ideje van.

Rokkantsági nyugdíj

5. §[5] (1) Rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra jogosult megrokkanása esetében az, aki a szükséges szolgálati időt megszerezte és

a) munkaképességét mind rendes keresőfoglalkozása, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette és mások gondozására szorul (I. csoportbeli rokkant),

b) munkaképességét mind rendes keresőfoglalkozása, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette, de mások gondozására nem szorul (II. csoportbeli rokkant),

c) rendes keresőfoglalkozásában a szokásos munkafeltételekkel rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmad részben egyébként is elvesztette úgy, hogy megmaradó munkaképességével rendszeresen nem, vagy korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb keresetet biztosító foglalkozásban dolgozik (III. csoportbeli rokkant),

ha rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt III. csoportbeli rokkant az is, aki munkaképességét legalább fele részben szilikózis, szilikótuberkulózis, tuberkulószilikózis vagy azbesztózis (továbbiakban: szilikózis) következtében vesztette el, ha

a) nem dolgozik, vagy

b) szilikózis veszélymentes és korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörben (munkahelyen) dolgozik.

Rokkantsági teljes nyugdíj

6. § (1) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:

22 éves életkorig 2 év korkedvezményre jogosító munkakörben 2 év

22-25 éves életkorig 4 év korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év

25-30 éves életkorig 6 év korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év

30-35 éves életkorig 8 év korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év

35-40 éves életkorig 11 év korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év

40-45 éves életkorig 14 év korkedvezményre jogosító munkakörben 10 év

45-50 éves életkorig 17 év korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év

50-55 éves életkorig 20 év korkedvezményre jogosító munkakörben 15 év

55-60 éves életkorig 23 év korkedvezményre jogosító munkakörben 18 év

(2) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt a harmincötödik életévüket betöltött dolgozókra minisztertanácsi rendelet átmenetileg az (1) bekezdésben megbatározott időnél rövidebb tartamban is megállapíthatja. Az így megállapított szolgálati idő azonban tizenegy évnél, illetőleg a korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozóknál nyolc évnél rövidebb nem lehet.

7. § (1) Szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult az, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

(2) Üzemi baleset: a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az üzemben vagy üzemen kívül bekövetkezett baleset. Foglalkozási betegség: a dolgozó foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett betegség.

Rokkantsági résznyugdíj

8. § Rokkantsági résznyugdíjra jogosult az aki a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább tíz évi illetőleg korkedvezményre jogosító munkakörben legalább nyolc évi szolgálati ideje van.

Baleseti járadék

9. § (1) Baleseti járadék szolgálati időre tekintet nélkül jár annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de nem rokkant (5. §).

(2) Ha a munkaképességcsökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.

Özvegyi nyugdíj

10. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a férj halálától számítolt egy éven át az a feleség, akinek férje öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy haláláig a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).

(2) Az özvegyi nyugdíj egy éven túl is megilleti a feleséget, ha férjének halálakor ötvenötödik életévét betöltötte (állandó özvegyi nyugdíj).

(3) Életkorára tekintet nélkül állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek, ha

a) férjének halálakor egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant), vagy

b) férjének halálakor legalább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, vagy

c) férje a munkahelyén elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg.

(4) Állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek abban az esetben is, ha

a) ötvenötödik életévét eléri, vagy megrokkan [(3) bek. a) pont], feltéve, hogy férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte,

b) férjének halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított tizenöt éven belül megrokkan.

(5) A (3) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nem lehet figyelembe venni azt az árvaellátásra jogosult gyermeket, aki tizennyolcadik életévét betöltötte és közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.

11. § Az az özvegy, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötése után legalább öt évig együtt éltek.

12. § (1) Annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az ideiglenes özvegyi nyugdíj az egyéb feltételek mellett is csak abban az esetben jár, ha férjének halálakor tartásdíjban részesült. Az özvegyi nyugdíj összege a tartásdíj összegénél több nem lehet.

(2) Annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az állandó özvegyi nyugdíj az egyéb feltételek mellett is csak abban az esetben jár, ha

a) férjének halálakor tartásdíjban részesült, vagy

b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül következnek be és a feleség tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg.

13. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltételek mellett az a nő (élettárs) is, aki a meghalt férfivel annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, aki a meghalt férfivel annak haláláig, legalább tíz éven át együtt élt.

(2)[6] Meghalt élettársa jogán özvegyi nyugdíjra nem jogosult az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat állapítottak meg és ezt az özvegyi nyugdíjra jogosultsághoz az (1) bekezdés szerint szükséges együttélési időtartam, vagy ennek egy része alatt felvette.

14. § Az a feleség, akinek a férje eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította, ugyanúgy jogosult özvegyi nyugdíjra, mintha férje meghalt volna. Ezt a rendelkezést az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra jogosultság elbírálása során is megfelelően alkalmazni kell.

Az özvegyi nyugdíj megszűnése

15. § (1) Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.

(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy rokkantsága megszűnt.

(3) Két árvaellátásra jogosult gyermek címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha már egy gyermek sem jogosult az árvaellátásra. Ebből a szempontból nem lehet árvaellátásra jogosultnak tekinteni azt a tizennyolcadik életévét betöltött gyermeket, aki közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.

Az özvegyi nyugdíj feléledése

16. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíjra a jogosultsága annak az özvegynek, akinek az özvegyi nyugdíja nem újabb házasságkötés folytán szűnt meg,

a) ha ötvenötödik életévét eléri, feltéve, hogy nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg;

b) életkorára tekintet nélkül, ha az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül rokkan meg.

(2)[7] Az 1983. évi május hó 1. napján vagy ezt követően kötött házasság miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság e házasság megszűnése esetén feléled, ha

a) az igénylő a házasság megkötésekor végkielégítést nem vett fel és

b) az igénylőt - a házasság létrejötte nélkül - az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.

A férj özvegyi nyugdíja

17. § (1) A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár özvegyi nyugdíj, ha

a) felesége a halálát megelőzően legalább egy éven át saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg és

b) a feleség öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy haláláig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg.

(2) A férj özvegyi nyugdíja a munkaképtelenség megszűnésével vagy újabb házasságkötéssel szűnik meg.

Végkielégítés

18. § Annak az özvegynek, akinek állandó özvegyi nyugdíja újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár.

Árvaellátás

19. § (1) Árvaellátás jár a meghalt nyugdíjas, valamint a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó gyermekének, mostohagyermekének és örökbefogadott gyermekének. Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.

(2) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének betöltéséig, közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetében a tanulmányuk befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig jár. Ha az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan megrokkan és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.

(3) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.

(4) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt, vagy ha az árvát örökbefogadják.

Szülői nyugdíj

20. § (1) Szülői nyugdíj jár a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, továbbá a meghalt nyugdíjas szülőjének, valamint nagyszülőjének abban az esetben, ha

a) öt a dolgozó vagy nyugdíjas, halálát megelőzően egy éven át egészen vagy túlnyomó részben eltartotta és

b) tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.

(2) A szülői nyugdíj a szülő, illetőleg nagyszülő rokkantságának tartamára jár.

Családi pótlék

21. § (1) A nyugdíjast gyermeke, testvére és unokája után családi pótlék illeti meg.

(2) A családi pótlékra jogosult nyugdíjasok körét és a jogosultság feltételeit, továbbá a családi pótlék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Házastársi pótlék

22. § (1)[8] Házastársi pótlék jár:

a) a férfi nyugdíjasnak, ha felesége (élettársa) az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant);

b) a nő nyugdíjasnak, ha teljesen munkaképtelen férjét saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből legalább egy év óta tartja.

(2) A házastársi pótlékra jogosult nyugdíjasok körét és a jogosultság feltételeit, továbbá a házastársi pótlék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

A szolgálati idő

23. § (1) A szolgálati idő a dolgozó által betegségi biztosítással járó munkaviszonyban, vagy fegyveres testület hivatásos állományában töltött idő.

(2) A Minisztertanács mind a törvényerejű rendelet hatálybalépése előtti, mind annak hatálybalépése utáni időre vonatkozólag - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is - rendelettel állapítja meg, mi tekinthető szolgálati időnek.

24. § A nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati idő egyötöd részét - de legfeljebb két évet - meghaladó szolgálati időt csak a biztosítási szervek nyilvántartásai vagy hitelt érdemlő egykorú okirati bizonyítékok alapján lehet számításba venni.

25. § Ha a dolgozó szolgálati idejében egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt csak a Minisztertanács rendeletében megállapított feltételek mellett lehet figyelembe venni.

A nyugellátások összege

26. § (1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a munkabér alapján kell megállapítani.

(2) A munkabér számításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

27. § Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegészítésből áll.

28. § (1) Az öregségi teljes nyugdíjra jogosult törzsnyugdíja a munkabér ötven százaléka.

(2) Az öregségi résznyugdíjra jogosult törzsnyugdíja az (1) bekezdésben meghatározott törzsnyugdíjnak a munkabér annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány év az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik.

29. § (1) A rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult

I. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:

a) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hetven százaléka,

b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér hatvan százaléka;

II. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:

a) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvanöt százaléka,

b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér ötvenöt százaléka;

III. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:

a) üzemi balesetből, vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvan százaléka,

b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér ötven százaléka.

(2) A rokkantsági résznyugdíjra jogosult törzsnyugdíja az (1) bekezdésben meghatározott megfelelő törzsnyugdíjnak a munkabér annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány év a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik.

30. § A nyugdíjkiegészítés az 1929. évi január hó 1. napja óta megszerzett szolgálati idő minden teljes éve után a törzsnyugdíj egy százaléka.

31. § (1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint. Ha azonban a szolgálati idő tíz évnél több, a nyugdíj nem lehet kevesebb az ötszáz forintnak annyiszor öt forinttal emelt összegénél, mint ahány évvel a szolgálati idő a tíz évet meghaladja.

(2)[9] Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál alapul vett munkabérnél több nem lehet.

32. § (1) A dolgozó özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette volna.

(2) Az öregségi nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj a meghalt férj részére megállapított öregségi teljes nyugdíj, illetőleg öregségi résznyugdíj ötven százaléka.

(3) A rokkantsági nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak az ötven százaléka, amely a férjet a nyugdíjazás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetében megillette vagy megillette volna.

(4) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, illetőleg nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak a rokkantsági teljes nyugdíjnak, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján a halál időpontjában a II. csoportbeli rokkantság esetén megillette vagy megillette volna.

32/A §[10] A Minisztertanács az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét rendelettel megállapíthatja.

33. § Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosulták, azt közöttük meg kell osztani.

34. § (1)[11] Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka; annak az árvának pedig, akinek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árva), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás jár. Az árvaellátás legkisebb összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Azt az árvát, akinek életben lévő szülője rokkant, az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni.

(3) Az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni azt az árvát is, akit életben lévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik. Az árvaellátás és szülőtlen árva részére járó árvaellátás közötti különbözetet a szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes.

(4) Ha az árvaellátásra jogosult mostohagyermek után a vérszerinti, szülő tartásdíjat fizet, ezt az árvaellátásba be kell számítani. Ha a tartásdíj összege több mint az árvaellátás, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.

35. § A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugt díj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

36. §[12] (1) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét.

(2) Ha a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladná, a nyugellátásokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összeget nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani.

37. § (1) A baleseti járadék összege

16-25%-os munkaképességcsökkenés esetében (1. fokozat) a munkabér nyolc százaléka,

26-35%-os munkaképességcsökkenés esetében (2. fokozat) a munkabér tíz százaléka,

36-49%-os munkaképességcsökkenés esetében (3. fokozat) a munkabér tizenöt százaléka,

50-66%-os munkaképességcsökkenés esetében (4. fokozat) a munkabér harminc százaléka.

(2) A Minisztertanács az egyes fokozatokban rendelettel megállapíthatja a baleseti járadék legkisebb összegét.

Jogosultságot kizáró és korlátozó okok

38. § A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg; az, aki több nyugellátásra jogosult, ezek közül választhat. A Minisztertanács rendelettel ettől eltérően is rendelkezhet.

39. § Nem jogosult rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra az, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta. Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

40. § Nem lehet öregségi teljes vagy résznyugdíjat megállapítani annak, aki rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesül.

41. § Nem lehet rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat megállapítani annak a férfinek, aki a hatvanadik és annak a nőnek, aki az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy aki korkedvezmény alapján öregségi teljes, illetőleg résznyugdíjban részesül.

42. §[13] (1) Csökkenteni lehet az olyan személy nyugdíját, akit a bíróság az 1959. évi január hó 1. napja után jogerősen az állam, vagy a béke és az emberiség elleni szándékos bűntett miatt három évi, vagy egyéb szándékos bűntett miatt öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre ítélt. Az így elítélt korkedvezményre nem jogosult. Csökkentésnek helye nincs, ha az igénylő az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett szolgálati idő alapján kér nyugellátást.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat legfeljebb havi ötszáz forintra, az özvegyi és szülői nyugdíjat pedig legfeljebb havi háromszázötven forintra lehet csökkenteni.

(3) A csökkentés felől a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határoz.

43. §[14]

44. § A 41-43. § rendelkezéseit az üzemi baleseten vagy foglalkozási betegségen alapuló nyugellátásokra alkalmazni nem lehet.

45. § (1) A külföldre távozott személyek nyugellátására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik külföldi lakóhelyük szerinti állammal kötött társadalombiztosítási egyezmény alapján jogosultak nyugellátásra. Ezekre az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A nyugellátások folyósítása

46. § (1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást és a baleseti járadékot a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül folyósítani kell.

(3)[15] Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árva ingyenes állami ellátásban részesül. A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles, de korábban tartásra képtelen hozzátartozója tartásra képessé válik".

47. §[16] (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) A javító-nevelő munka időtartamára járó nyugellátás folyósításának a szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Kivételes nyugellátás

48. §[17] Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben az általa felhatalmazott szerv e törvényerejű rendelettől eltérően is megállapíthat nyugellátást.

Nyugdíjjárulék

49. § (1) A nyugellátások fedezetére mind a munkáltató, mind a dolgozó nyugdíjjárulékot fizet.

(2) A nyugdíjjárulék mértékét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

50. § A nyugdíjjárulékból eredő bevételt és a nyugellátások fizetésére szükséges kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.

A nyugellátás megállapítása

51. § E törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások megállapításának szabályait - ideértve e szabályok megsértésének jogkövetkezményeit is - valamint a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Illetékmentesség

52. § E törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékes költségmentes.

A korábbi jogszabályok alapján megállapított nyugellátások

53. § (1) E törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított alacsony összegű nyugellátásokat fel kell emelni.

(2) Az emelésre jogosultak körét és az emelés mértékét, valamint e nyugellátások folyósításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Vegyes rendelkezések

54. § (1) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket rendelettel megállapítsa. A Minisztertanács egyes kérdések szabályozását a munkaügyi miniszter hatáskörébe utalhatja.

(2) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra is, hogy a fegyveres testületek tagjai, valamint egyes különleges foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembe véve, annak szabályaitól eltérően rendelkezhessék.[18]

55. § (1) Jelen törvényerejű rendelet 1959. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2) A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1954. évi 28. számú, az 1956. évi 34. számú és az 1957. évi 45. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára