1961. évi 17. törvényerejű rendelet

a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról szóló 1957. évi 65. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről

1. § Az 1957. évi 65. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tszny) 1. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A nyugdíjbiztosítási kötelezettségre vonatkozó egyéb rendelkezéseket - ideértve a biztosítás szünetelésének eseteit is - a Minisztertanács rendelettel állapítja meg."

2. § A Tszny 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"4. § Tíz nyugdíjév alapján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki az 1961. évi december hó 31. napjáig mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett."

3. § A Tszny 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A rokkantsági nyugdíjhoz

22 éves életkorig 2

22-25 éves életkorig 4

25-30 éves életkorig 6

30-35 éves életkorig 8

35-40 éves életkorig 10

40-45 éves életkorig 12

45-50 éves életkorig 14

50-55 éves életkorig 16

55 éves életkor betöltésétől 18

nyugdíjév szükséges."

4. § A Tszny 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"7. § Az, aki az 1961. évi december 31. napjáig mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett, tíz nyugdíjév alapján rokkantsági nyugdíjra abban az esetben is jogosult, ha az életkora szerint szükséges nyugdíjéveket nem szerezte meg."

5. § A Tszny 11. §-a helyéibe a következő rendelkezés lép:

"11. § A 9. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetében özvegyi nyugdíjra jogosult a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag élettársa is, ha az elhunyttal, annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együttélt, az együttélésből gyermek származott és az elhunyt az apaságot elismerte illetőleg a bíróság az apaságot megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, aki a meghalt férfivel annak haláláig legalább tíz éven át együttélt."

6. § A Tszny 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdésben említett termelőszövetkezeti tagságon alapuló nyugdíjév és a (2) bekezdésben említett szolgálati idő figyelembevételére, illetőleg egybeszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek során egyéb biztosítási idők nyugdíjévként beszámítását is elrendelheti."

7. § A Tszny 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"26. § A hozzátartozókat együttesen megillető hozzátartozói ellátások összege nem lehet több a meghalt férj részére járó öregségi nyugdíj 125%-ánál. Ha az ellátások összege több, azokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a száz forintot, illetőleg szülőtlen árva esetében a százötven forintot nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani."

8. § A Tszny-nek az 1959. évi 15. törvényerejű rendelet 3. §-ával megállapított 26/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"26/A. § A 19. § (3) bekezdése szerint egybeszámítható biztosítási idők alapján járó nyugdíj megállapítását a Minisztertanács rendelettel szabályozza."

9. § A Tszny 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"35. § (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult szabadságvesztés büntetését tölti, előzetes letartóztatásban vagy biztonsági őrizetben van, ha ez az idő egy hónapnál hosszabb.

(2) Az előzetes letartóztatás idejére szüneteltetett nyugellátást a büntető eljárás befejezése után egy éven belül előterjesztett kérelemre meg kell fizetni, kivéve, ha a bíróság a jogosultat egy hónapot meghaladó végrehajtható börtönbüntetéssel sújtotta."

10. § Ez a törvényerejű rendelet az 1962. évi január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a Tszny 5. §-a hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Melléklet az 1961. évi 17. törvényerejű rendelethez[1]