1957. évi 65. törvényerejű rendelet

a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról

A Magyar Népköztársaság eddig is nagyjelentőségű szociális kedvezményeket biztosított a nagyüzemi társasgazdálkodás útjára tért dolgozó parasztságnak.

Ez a törvényerejű rendelet a szociális gondoskodás körének kiterjesztésével növeli a termelőszövetkezeti tagság biztonságérzetét és erősíti a munkás-paraszt szövetséget.

Alaprendelkezések

1. § (1) A jelen törvényerejű rendelettel szabályozott kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira terjed ki.

(2) Nem terjed ki a nyugdíjbiztosítás a termelőszövetkezeti csoportok és a termelői szakcsoportok, valamint a termelői társulások tagjaira.

(3)[1] A nyugdíjbiztosítási kötelezettségre vonatkozó egyéb rendelkezéseket - ideértve a biztosítás szünetelésének eseteit is - a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

2. § A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai a jelen törvényerejű rendelet alapján öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjra, hátramaradott hozzátartozóik pedig özvegyi nyugdíjra, haláleseti segélyre, árvaellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak.

Öregségi nyugdíj

3. § (1) Öregségi nyugdíjra az a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag jogosult, aki az öregségi korhatárt elérte és legalább húsz nyugdíjéve van.

(2) Az öregségi korhatár férfiaknál a betöltött hatvanötödik, nőknél a betöltött hatvanadik életév,

4. §[2] Tíz nyugdíjév alapján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki az 1961. évi december hó 31. napjáig mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett.

5. §[3]

Rokkantsági nyugdíj

6. § (1) Rokkantsági nyugdíjra az a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag jogosult, aki munkaképességét legalább kétharmad részben tartósan elvesztette és életkorának megfelelő nyugdíjévvel rendelkezik.

(2)[4] A rokkantsági nyugdíjhoz

22 éves életkorig 2

22-25 éves életkorig 4

25-30 éves életkorig 6

30-35 éves életkorig 8

35-40 éves életkorig 10

40-45 éves életkorig 12

45-50 éves életkorig 14

50-55 éves életkorig 16

55 éves életkor betöltésétől 18

nyugdíjév szükséges.

7. §[5] Az, aki az 1961. évi december 31. napjáig mezőgazdasági termelőszövetkezetbe tagként belépett, tíz nyugdíjév alapján rokkantsági nyugdíjra abban az esetben is jogosult, ha az életkora szerint szükséges nyugdíjéveket nem szerezte meg.

8. § (1) A Minisztertanács által előírt feltételek fennállása esetén kivételesen rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani a mezőgazdasági termelőszövetkezet annak a munkaképtelen tagjának, aki tagként 1953. évi január hó 1. napja előtt lépett be a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe és az 1957. évi december hó 31. napjáig legalább öt éven át mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag volt.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a hozzátartozók nyugellátására való jogosultsága tekintetében megfelelően alkalmazni kell.

Özvegyi nyugdíj

9. § (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag felesége férje után özvegyi nyugdíjra jogosult, ha férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után halt meg, a férj elhalálozása időpontjában a feleség

a) hatvanadik életévét betöltötte vagy

b) munkaképességét legalább kétharmad részben elvesztette (rokkant) vagy

c) legalább két árvaellátásra jogosult gyermeket tart el.

(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt feltételek fennforgása esetén özvegyi nyugdíjra jogosult az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjas felesége is.

(3) Az az özvegy, aki férje halálakor negyvenedik életévét már betöltötte, hatvanadik életévének elérésekor vagy megrokkanása esetében tarthat igényt özvegyi nyugdíjra.

(4) Az a feleség, akinek a férje eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította, ugyanúgy jogosult özvegyi nyugdíjra, mintha férje meghalt volna.

10. § Az a feleség, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanötödik életévét már betöltötte, a 9. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetében is csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha a házasságból, vagy az együttélésből gyermek származott, vagy ha a férjével a házasság megkötése után legalább öt éven át együtt élt.

11. §[6] (1) A 9. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetében özvegyi nyugdíjra jogosult a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag élettársa is, ha az elhunyttal, annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együttélt, az együttélésből gyermek származott és az elhunyt az apaságot elismerte illetőleg a bíróság az apaságot megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, aki a meghalt férfivel annak haláláig legalább tíz éven át együttélt.

(2)[7] Meghalt élettársa jogán özvegyi nyugdíjra nem jogosult az a nő, akinek korábban özvegyi nyugdíjat állapítottak meg és ezt az özvegyi nyugdíjra jogosultsághoz az (1) bekezdés szerint szükséges együttélési időtartam, vagy ennek egy része alatt felvette.

12. § Az elvált nő, továbbá az a feleség, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, a 9. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetében is csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha tartásdíjra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg.

13. § Özvegyi nyugdíjra jogosult a mezőgazdasági termelőszövetkezet nőtagjának munkaképtelen férje is, ha halálát megelőzően legalább egy évig saját háztartásában, saját jövedelméből férjét eltartotta, vagy a bíróság férje részére tartásdíjat állapított meg.

14. § (1) Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.

(2)[8] Az özvegynek az 1963. évi május hó 1. napján vagy ezt követően kötött házasság miatt megszüntetett özvegyi nyugdíját e házasság megszűnése esetén újból folyósítani kell, ha az özvegyi nyugdíj az igénylőt - a házasság létrejötte nélkül - egyébként megilletné.

Haláleseti segély

15. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után meghalt mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, úgyszintén az öregségi és rokkantsági nyugdíjas felesége részére az özvegyi nyugdíj egy évi összegét haláleseti segélyként ki kell fizetni, ha férje halálával özvegyi nyugdíjra igénye nem nyílik meg. Ha az özvegyi nyugdíjra való igénye a férj halálának időpontját követő egy éven belül megnyílik, a haláleseti segélynek arányos részét az özvegyi nyugdíjba be kell számítani.

(2) A haláleseti segély iránti igény a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag halálától számított egy év elteltével elévül.

Árvaellátás

16. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után meghalt termelőszövetkezeti tag gyermeke, örökbefogadott gyermeke és mostohagyermeke árvaellátásra jogosult.

(2) Árvaellátásra jogosult a meghalt öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas gyermeke, örökbefogadott gyermeke, mostohagyermeke is.

(3) Árvaellátásra jogosult a nevelt gyermek, a testvér és az unoka is, ha őt a meghalt mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag (öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas) saját háztartásában tartotta el és nincs tartásra köteles és képes hozzátartozója.

17. § (1) Az árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének betöltéséig, továbbtanulás esetén a középiskolai tanulmányának befejezéséig, legfeljebb azonban a gyermek tizenkilencedik évének betöltéséig jár.

(2) Az a gyermek, aki tizenhatodik, továbbtanulás esetén tizenkilencedik életévének elérésekor testi vagy szellemi fogyatkozása miatt tartósan munkaképtelen, és emiatt tartásra szorul, ennek az állapotnak a tartamára, életkorra tekintet nélkül, árvaellátásban részesül.

Szülői nyugdíj

18. § A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után meghalt mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, úgyszintén a meghall öregségi és rokkantsági nyugdíjas munkaképtelen szülője, illetőleg nagyszülője szülői nyugdíjra jogosult, ha őt az elhunyt halálát megelőzően legalább egy éven ót egészben, vagy túlnyomó részben eltartotta.

Kivételes nyugellátás[9]

18/A. §[10] Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben nyugellátás állapítható meg annak a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagnak, illetőleg hátramaradt hozzátartozójának, aki nem felel meg a nyugdíjjogosultsághoz előírt valamennyi feltételnek.

Nyugdíjévek

19. § (1) Nyugdíjév minden olyan naptári év, amelyben a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag a Minisztertanács által meghatározott számú munkaegységet teljesítette.

(2)[11] Nyugdíjévként kell figyelembe venni a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet szerinti szolgálati idő minden háromszázhatvanöt napját.

(3)[12] Az (1) bekezdésben említett termelőszövetkezeti tagságon alapuló nyugdíjév és a (2) bekezdésben említett szolgálati idő figyelembevételére, illetőleg egybeszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek során egyéb biztosítási idők nyugdíjévként beszámítását is elrendelheti.

Nyugellátások összege

20. § A jelen törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások összegét a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok országosan számított havi átlagjövedelme alapján kell megállapítani. Az irányadó havi átlagjövedelem összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

21. § (1) Az öregségi és rokkantsági nyugdíj az irányadó havi átlagjövedelem 35%-a.

(2) Az öregségi és rokkantsági nyugdíjhoz minden nyugdíjév után a nyugdíj 1%-ának megfelelő kiegészítés jár. A kiegészítés szempontjából az 1957. évi január hó 1. napja után mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagkent szerzett nyugdíjéveket lehet figyelembevenni.

22. § (1) Az a rokkantsági nyugdíjas, aki munkaképességét teljesen elvesztette és mások gondozására szorul, rokkantsági nyugdíjához az irányadó havi átlagjövedelem 15%-ával egyenlő összegű gondozási pótlékot kap.

(2) Az öregségi korhatár elérése után gondozási pótlékot megállapítani nem szabad.

23. § (1) Az özvegyi nyugdíj a meghalt férj részére öregség címén járó nyugdíj 50%-a.

(2) Több jogosult között az özvegyi nyugdíjat egyenlő arányban kell megosztani.

24. § (1) Az árvaellátás gyermekenként az özvegyi nyugdíj fele. A szülőtlen árva az özvegyi nyugdíjjal egyenlő összegű ellátást kap.

(2) Azt a gyermeket, akinek életbenlévő szülője rokkant, vagy akiről életbenlévő szülője nem gondoskodik, az ellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni.

(3) Ha az árva több jogcímen is jogosult ellátásra, a nagyobb összegű ellátást kell számára megállapítani.

25. § (1) A szülői nyugdíj összege az özvegyi nyugdíjjal egyenlő.

(2) Több jogosult szülő, illetőleg nagyszülei között a szülői nyugdíjat egyenlő arányban kell megosztani.

26. §[13] A hozzátartozókat együttesen megillető hozzátartozói ellátások összege nem lehet több a meghalt férj részére járó öregségi nyugdíj 125%-ánál. Ha az ellátások összege több, azokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a száz forintot, illetőleg szülőtlen árva esetében a százötven forintot nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani.

26/A. §[14] A 19. § (3) bekezdése szerint egybeszámítható biztosítási idők alapján járó nyugdíj megállapítását a Minisztertanács rendelettel szabályozza.

Családi pótlék

27. § Az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagot gyermekei után a termelőszövetkezeti tagokra érvényes szabályok szerinti feltételekkel és mértékben családi pótlék illeti meg.

Jogosultságot kizáró okok

28. § Nem jogosult nyugellátásra az a személy, aki a mezőgazdasági termelőszövetkezeti közös gazdálkodásba bevitt földingatlanra vonatkozó tulajdoni, vagy haszonélvezeti jog érvényesítésével a földingatlant, vagy annak egy részét a mezőgazdasági termelőszövetkezet birtokából (használatából) elvonja.

29. § A rokkantsági nyugdíjban részesülő mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag részére öregségi nyugdíjat megállapítani nem lehet.

30. § Nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagnak, aki

a) az öregségi korhatárt elérte,

b) rokkantságát szándékosan maga idézte elő.

31. § Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, vagy nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

32. §[15] (1) Az az özvegy, aki mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, meghalt férje mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsága alapján pedig özvegyi nyugdíjra jogosult, a teljes összegű öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra és fele összegű özvegyi nyugdíjra jogosult. A két nyugdíj együttes összege azonban a havi 700 forintot nem haladhatja meg.

(2) Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő saját munkaviszonya alapján is jogosult nyugellátásra, ezek közül választhat. Ha a választott nyugellátásának összege a 700 forintot nem éri el, kérheti e nyugellátás kiegészítését a másik nyugellátás összegével, legfeljebb havi 700 forintra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő munkaviszonyán alapuló nyugellátása mellett a 26/A. § (3) bekezdése szerint termelőszövetkezeti tagsága alapján is jogosult nyugellátásra.

33. §[16] (1) Az a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, aki üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 129. és 130. §-a szerint baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül és a jelen törvényerejű rendelet szerint is igénye nyílik öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, a magasabb összegű ellátásra jogosult.

(2) Az a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, aki munkaviszonya alapján nyugellátásban, vagy a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 129. és 130. §-a alapján rokkantsági nyugdíjban részesül és ez a nyugellátás a jelen törvényerejű rendelet szerint öt évi termelőszövetkezeti tagság alapján járó nyugellátás összegét nem éri el, a két nyugellátás összege közötti különbözetre jogosult.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a hozzátartozókra is alkalmazni kell.

33/A. §[17] (1) A külföldre távozott személyek nyugellátására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik külföldi lakóhelyük szerinti állammal kötött társadalombiztosítási egyezmény alapján jogosultak nyugellátásra. Ezekre az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.

33/B. §[18] (1) Csökkenteni lehet az olyan személy nyugdíját, akit a. bíróság e törvényerejű rendelet hatálybalépése után jogerősen az állam, vagy a béke és az emberiség elleni szándékos bűntett miatt három évi, vagy egyéb szándékos bűntett miatt öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetésre ítélt. Csökkentésnek nincs helye, ha az igénylő az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett nyugdíjévek (19. §) alapján kér nyugellátást.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat legfeljebb az 1958. évi 40. számú tvr. 42. §-a (2) bekezdésében meghatározott összegre lehet csökkenteni.

(3) A csökkentés felől a munkaügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel, a Termelőszövetkezeti Tanáccsal és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határoz.

A nyugellátás folyósítása, szüneteltetése

34. §[19] (1)[20] A jelen törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjat nem lehet folyósítani, ha a nyugdíjas a mezőgazdasági termelőszövetkezet közös munkájában rendszeresen részt vesz. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) Az öregségi és rokkantsági nyugdíj folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(3) Az özvegyi és szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a haláleseti segélyt abban az esetben is korlátozás nélkül kell folyósítani, ha a jogosult termelőszövetkezetben rendszeres munkát végez, vagy munkaviszonyban áll, illetőleg keresőfoglalkozást folytat.

(4)[21] Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árva ingyenes állami ellátásban részesül. A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles, de korábban tartásra képtelen hozzátartozója tartásra képessé válik.

35. §[22] (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult szabadságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) A javító-nevelő munka időtartamára járó nyugellátás folyósításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

A nyugellátások fedezete

36. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások fedezetére a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni. A nyugdíjjárulékot a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag részére járó részesedésből le kell vonni.

(2) A nyugdíjjárulékot a 20. § alapján megállapított irányadó havi átlagjövedelem után kell fizetni. A nyugdíjjárulék mértékét a kifizetendő nyugellátások fedezésére szükséges összeg figyelembevételével a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

37. §[23] A jelen törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások fedezetéül szolgáló nyugdíjjárulékot és a kifizetendő nyugellátásokat az állami költségvetésen kívül, alapszerűen külön kell kezelni. Az átmenetileg mutatkozó felesleget egyéb célokra csak a Minisztertanács engedélyével szabad felhasználni.

Nyugellátások megállapítása

38. § A jelen törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások megállapításának szabályait és a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

39. § A jelen törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.

40. §[24] A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítása felett a felügyeletet a Szakszervezetek Országos Tanácsa a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben gyakorolja.

41. § (1) A jelen törvényerejű rendelet az 1958. évi január hó 1. napján lép hatályba, a nyugdíjjárulékot azonban az 1957. naptári évre is le kell a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek róni.

(2) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy e törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket e törvényerejű rendeletben lefektetett irányelvek figyelembevételével rendelettel megállapítsa.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára