2/1962. (VII. 10.) ÉM rendelet

a területi főépítészekről

1. § (1) A város- (község-) rendezés (a továbbiakban: városrendezés) követelményeinek egységes érvényre juttatása, valamint az építésügyi hatóságok engedélyezési tevékenységének elősegítése céljából területi főépítészi hálózatot szervezek.

(2) A területi főépítészeket az építésügyi miniszter nevezi ki és egyúttal meghatározza működési területüket.

(3) A területi főépítészek az építésügyi miniszter felügyelete alatt működnek.

(4) A területi főépítészek működésük során az "ÉM területi főépítész" bélyegző használatára jogosultak.

2. § (1) A területi főépítész működési területén az építésügyi hatóságok és más szervek részére szakvéleményt ad és ténymegállapításokat tesz a városrendezéssel és az építésügyi hatósági engedélyek kiadásával kapcsolatos kérdésekben, különösen a rendezési tervek készítésével, egyeztetésével és végrehajtásával, a beruházások gazdaságiműszaki tervezésével és hatósági engedélyezésével, továbbá a városrendezési szempontból jelentős magánépítkezések hatósági engedélyezésével kapcsolatos államigazgatási ügyekben.

(2) A területi főépítész szakvéleményét minden olyan esetben be kell szerezni, amikor azt jogszabály vagy az építésügyi hatóság előírja.

(3) Ha jogszabály városrendezési szakvélemény beszerzésének kötelezettségét írja elő, azt a területi főépítésztől kell kérni.

(4) A területi főépítészt azokban az államigazgatási ügyekben, amelyekben szakvéleményt adott, érdekeltnek kell tekinteni és az ügyben hozott határozatot vele is közölni kell A területi főépítész a városrendezés követelményeit sértő határozat ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint fellebbezéssel élhet,

3. § (1) A területi főépítész a szakvéleményét - a megkereséstől számított 15 napon belül - írásban adja meg. Ha az államigazgatási eljárásban helyszíni szemlét kell tartani és a szemle időpontjáig 15 napnál több idő áll rendelkezésre, a szakvéleményt a területi főépítész legkésőbb a helyszíni szemle során, a szemle jegyzőkönyvében köteles megadni.

(2) A területi főépítész szakvéleménye díj- és illetékmentes.

(3) Ha a szakvélemény kialakításához valamely tervezési munka (pl. műszaki feltárás, vizsgálat) előzetes elvégzése is szükséges, e munka elvégeztetéséről - a területi főépítész javaslatára - az a szerv köteles gondoskodni, amelyik a szakvéleményt kérte.

4. § A területi főépítész a városrendezés terén

a) kezdeményezi általános és részletes rendezési tervek elkészíttetését, illetőleg módosítását;

b) véleményt nyilvánít a városrendezési programok és a rendezési tervek készítése, egyeztetése és jóváhagyási eljárása során;

c) szakvéleményt ad belterület, illetőleg fejlesztendő külterületi település beépítésre szánt területe határának megállapítása és módosítása esetén;

d) szakvéleményt ad a házhelyek céljára alkalmas területek kijelölésével kapcsolatos eljárás során, ha a város (község) általános rendezési terve még nem készült el és a házhelyek műszaki kialakításával kapcsolatban házhelyrendezési tervet kell készíteni.

5. § (1) A területi főépítész a beruházásokkal kapcsolatban szakvéleményt ad a beruházót irányító hatóság, illetőleg a beruházó részére

a) az előzetes területfelhasználási hozzájárulás iránti kérelem előterjesztése során, ha az építésügyi hatóság városrendezési szakvélemény bemutatását írta elő;

b) a helykijelölési dokumentáció készítése és a beruházás helyének kijelölésével kapcsolatos helyszíni szemle során;

c) a területfelhasználási engedély iránti kért! lem előterjesztése során a (2) bekezdésben említett esetekben, végül

d) az építési engedély iránti kérelem előterjesztése során, ha az építésügyi hatóság a területfelhasználási engedélyben az építési engedély megszerzéséhez külön városrendezési szakvélemény beszerzését írta elő.

(2) A beruházó a területfelhasználási engedély iránti kérelemhez városrendezési szakvéleményt köteles beszerezni

a) minden olyan esetben, ha a beruházás engedélyezése beruházási program jóváhagyásával (engedélyokmánnyal) történik;

b) az engedélylappal vagy a beruházási előirányzat biztosításával engedélyezett olyan beruházások tekintetében, amelyek műemléki, városképi, vagy tájképi szempontból védettnek minősített területet, utcát, vagy utcaszakaszt érintenek, illetőleg amelyek város, továbbá - az építésügyi hatóság és a területi főépítész által együtt kijelölt - község főútvonala (főtere) mentén, vagy kijelölt egyéb területén (pl. üdülőterületen) kerülnek megvalósításra;

c) az igazgatási és a művelődési célra szolgáló közintézmények (pl. tanácsház, művelődési ház, iskola), továbbá a társadalmi szervezetek és egyesületek székházai, valamint a közterületen elhelyezésre kerülő művészeti alkotások (pl. szobrok, emlékművek, díszkutak) tekintetében;

d) szocialista mezőgazdasági nagyüzem gazdasági (üzemi) telepe (központja, majorja) tekintetében, végül

e) minden olyan esetben, amikor azt külön jogszabály vagy az építésügyi hatóság előírja.

6. § A területi főépítész a magánépítkezésekkel kapcsolatban szakvéleményt ad az építésügyi hatóság részére az építési engedélyezési eljárás során, ha

a) az építkezés műemléki, városképi vagy tájképi szempontból védettnek minősített területet, utcát, vagy utcaszakaszt érint;

b) az építkezés város, továbbá - az építésügyi hatóság és a területi főépítész által együtt kijelölt - község főútvonala (főtere) mentén vagy kijelölt egyéb területén (pl. üdülőterületen) történik, végül

c) az építésügyi hatóság azt szükségesnek tartja.

7. § A területi főépítész az építésügyi hatóság részére hivatalból is nyilváníthat szakvéleményt minden olyan építésügyi igazgatási ügyben, amely városrendezési szempontból jelentős.

8. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a jogerős határozattal még el nem bírált államigazgatási ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Budapest főváros területén a városrendezési szakvélemény beszerzésének szabályait külön rendelkezés állapítja meg.

(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 5/1961. (III. 19.) ÉM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat I. kötete 134, §-ának (1)-(9) bekezdése, továbbá a 68/1957. (Ép. Ért. 30-31.) ÉM utasítás, valamint a 29/1961. (Ép. Ért. 19.) ÉM utasítás hatályát veszti.

Dr. Trautmann Rezső s. k.,

építésügyi miniszter