5/1962. (IX. 16.) EüM rendelet

a büntető bíróságok által elrendelt kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának részletes szabályairól

A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről, végrehajtásáról és egyes szabálysértésekről szóló 1962. évi 10. törvényerejű rendelet 63. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

Általános rendelkezések

1. § Ha a büntető eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés (Btk. 62. §) látszik indokoltnak, a nyomozó hatóság, illetve a bíróság két orvosszakértőt hallgat meg. Az orvosszakértők abban a kérdésben nyilvánítanak véleményt, hogy szükséges és alkalmazható-e a kényszerelvonó-kezelés.

Szabadlábon levő terhelt kényszerelvonó-kezelésének elrendelése

2. § (1) Ha a terhelt szabadlábon van, szakértőként a terhelt lakóhelye vagy, ha a bűntettet tartózkodási helyén (munkahelyén) követte el, a tartózkodási helye szerint kijelölt ideg- és elmegyógyintézet, illetve kórházi elmeosztály osztályvezető főorvosát és az intézet (kórház) igazgatója által kijelölt belgyógyász szakorvost vagy elme-(ideg)gyó-gyász szakorvost kell meghallgatni. A terület szerint kijelölt ideg- és elmegyógyintézetek, illetve kórházi elmeosztályok jegyzékét a rendelet melléklete tartalmazza.

(2) A szakvéleményt kérő hatóság kötelezi a terheltet, hogy vizsgálat céljából a szakértők által kitűzött időben és helyen jelenjék meg. A terhelt igazolatlan távolmaradásáról a megkereső hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

3. § (1) A vizsgálat megejtése után a szakértők legkésőbb nyolc napon belül eljuttatják véleményüket a megkereső hatósághoz, s ebben - amennyiben kényszerelvonó-kezelést javasolnak - nyilatkozniuk kell arra is, hogy zárt gyógyintézeti vagy rendelőintézeti kezelésre van-e szükség és hogy az melyik egészségügyi intézetben és mely időponttól kezdve foganatosítható.

(2) A vizsgálatért és a véleményadásért a szakértők díjazásáról szóló jogszabályban megállapított díjak, illetve költségek számíthatók fel,

4. § (1) A szakértői vélemény figyelembevételével elrendelt kényszerelvonó-kezelést - végrehajtható szabadságvesztés kiszabásának esetét (10. §) kivéve - a bíróság határozatában megjelölt egészségügyi intézetben és napon kell megkezdeni.

(2) A kényszerelvonó-kezelést elrendelő határozatot az érintett egészségügyi intézet vezetőjének is meg kell küldeni.

5. § (1) A bíróság határozatában megjelölt egészségügyi intézet vezetője a terheltet írásban felhívja, hogy a kényszerelvonó-kezelés megkezdése végett a kitűzött időben és helyen elővezetés terhe mellett jelenjék meg.

(2) Ha a terhelt a kitűzött időben és helyen nem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, az intézet vezetője a rendőrség útján elővezetteti.

Előzetes letartóztatásban levő terhelt kényszerelvonó-kezelésének elrendelése

6. § (1) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, szakértőként két igazságügyi orvosszakértőt kell meghallgatni. Az orvosszakértők közül egyik az igazságügyi elmeorvosszakértő, másik a bírósági orvos, illetve az igazságügyi belgyógyászszakértő.

(2) Az előzetes letartóztatásban levő terheltet a megkereső hatóság állíttatja elő vizsgálat céljából a szakértők által kitűzött időpontra.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása zárt gyógyintézetben

7. § (1) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart, de nem haladhatja meg a hat hónapot [1962. évi 10. sz. tvr. 22. § (2) bek.].

(2) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés tartama alatt az arra kötelezett személy az intézet orvosainak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait köteles megtartani és a gyógyintézetet az intézet vezetőjének engedélye nélkül nem hagyhatja el [1962. évi 10. tvr. 22. § (3) bek.].

(3) Az intézet vezetője indokolt esetben engedélyt adhat a gyógyintézetből való távozásra. Ha a terhelt a megjelölt időben nem tér vissza, az intézet vezetője a rendőrség útján elővezetteti.

8. § (1) A zárt gyógyintézeti kezelést az intézet vezetője megszünteti, ha a kezelés

a) tartama a hat hónapot elérte,

b) eredményesen befejeződött, vagy

c) rendelőintézetben is folytatható.

(2) A zárt gyógyintézetben megkezdett kényszerelvonó-kezelés rendelőintézetben akkor folytatható, ha a terhelt addigi magatartásából arra lehet következtetni, hogy a kezelés a rendelőintézetben is eredményesen befejezhető, s a rendelőintézeti kezelés egyéb feltételei is fennforognak.

(3) A zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés megszüntetéséről az intézet vezetője írásban értesíti az elrendelő bíróságot, az illetékes ügyészt, a terheltet, valamint az illetékes rendelőintézet (alkoholelvonó-rendelés) vezetőjét is. Ez utóbbi - ha a kezelés rendelőintézeti folytatását rendelték el - a továbbiakban az 5. és 9. § szerint jár el.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása rendelőintézetben

9. § (1) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelés a gyógykezeléshez szükséges ideig tart [1962. évi 10. tvr. 25. § (1) bek.]. A gyógykezeléshez szükséges időt a rendelőintézet alkoholelvonórendelésének vezetője állapítja meg.

(2) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést alkoholelvonó-rendelésen, a kezelésre kötelezett személy munkaidején kívül kell foganatosítani.

(3) A rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelés tartama alatt a kötelezett személy a kezelőorvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait köteles megtartani és az általa kijelölt időpontokban a rendelőintézetben gyógykezelés végett megjelenni [1962. évi 10. sz. tvr. 25. § (2) bek.] Ha a terhelt a kijelölt időpontban nem jelenik meg és távolmaradását nem menti ki, az alkoholelvonó-rendelés vezetője a rendőrség útján elővezetteti.

(4) Ha a terhelt az egészségügyi előírásokat nem tartja meg és ezzel a kezelésnek a rendelőintézetben történő eredményes befejezését veszélyezteti, az alkoholelvonó-rendelés vezetője - miután gondoskodott a kijelölt ideg- és elmegyógyintézetben, illetve kórházi elmeosztályon való elhelyezés lehetőségéről - megkeresi az egészségügyi szakigazgatási szervet az (5) bekezdésben említett javaslat megtétele végett.

(5) Az egészségügyi szakigazgatási szerv az alkoholelvonó-rendelés vezetőjének megkeresésére az elsőfokon eljárt bíróságnak javaslatot tesz zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelés elrendelésére. Ha a bíróság a zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelést elrendeli, a továbbiakban a 7-8. §-okban foglalt rendelkezések az irányadók.

A kényszerelvonó-kezelés foganatosítása szabadságvesztés végrehajtása alatt

10. § (1) Végrehajtható szabadságvesztés kiszabása esetén, úgyszintén akkor, ha a bíróság a büntetést szabadságvesztésre változtatja át vagy elrendeli a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, a kényszerelvonó-kezelést a börtönben vagy a büntetésvégrehajtási munkahelyen kell foganatosítani, illetve folytatni.

(2) Az elítélt köteles az orvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos előírásait megtartani (1962. évi 10. tvr. 24. §).

(3) A kényszerelvonó-kezelés befejezéséről értesíteni kell az elrendelő bíróságot, az illetékes ügyészt, valamint az illetékes rendelőintézet (alkoholelvonó-rendelés) vezetőjét is.

(4) Ha a szabadságvesztés végrehajtása befejeződött vagy félbeszakadt, vagy ha a szabadságvesztés végrehajthatósága megszűnt és emiatt a kényszerelvonó-kezelés megkezdésére vagy befejezésére nem kerülhetett sor, a börtön (büntetés végrehajtási munkahely) kötelezi az elítéltet, hogy a kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának megkezdése, illetve folytatása végett a lakóhelye szerint illetékes alkoholelvonó-rendelésen jelenjék meg. Erről az alkoholelvonó-rendelés vezetőjét - a gyógykezelésre vonatkozó esetleges adatok közlésével - egyidejűleg értesíti.

Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések

11. § Ha a kényszerelvonó-kezelés alatt olyan szövődmények lépnek fel, amelyek annak folytatását kizárják, a kezelést meg kell szüntetni. Erről az elrendelő bíróságot és az illetékes ügyészt értesíteni kell. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a kényszerelvonó-kezelés megkezdése előtt a terhelt egészségi állapotában olyan változás áll elő, amely nem engedi meg a kezelés alkalmazását.

12. § A kényszerelvonó-kezelést a betegségi biztosítási szolgáltatásokra jogosult személyeknél betegség miatt szükséges gyógykezelésnek kell tekinteni. A biztosítási szolgáltatásokra nem jogosult személyek a kezelést ingyenesen kapják; útiköltség megtérítésben azonban nem részesülnek.

13. § Az alkoholelvonó-rendelés saját nyilvántartása, valamint a gyógyintézet értesítése [8. § (3) bek., 10. § (3) bek.] alapján a terheltet a kezelés befejezése után gondozásiba veszi és ellenőrzi.

14. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Dr. Doleschall Frigyes s. k.,

egészségügyi miniszter

Melléklet az 5/1962. (IX. 16.) EüM rendelethez

Az ideg- és elmegyógyintézetek, illetőleg kórházi elmeosztályok kijelölése

(A rendelet 2. §-ához)