33/1963. (XII. 3.) Korm. rendelet

az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint meghatározott munkakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről

1. § E rendelet hatálya azokra terjed ki, akik:

a) munkaviszonyukban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban vagy rokkantsági nyugdíjban részesülnek és munkaképességcsökkenésük miatt munkakörüket megfelelően ellátni nem tudják (a továbbiakban: üzemi balesetet szenvedett dolgozók),

b) gümőkóros betegségük miatt munkakörükben jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztathatók.

Az üzemi balesetet szenvedett dolgozók foglalkoztatása

2. § (1) Az üzemi balesetet szenvedett dolgozók részére a foglalkoztatást az egészségi állapotuknak megfelelő munkakörben és munkafeltételekkel kell biztosítani. Ennek során törekedni kell arra, hogy a dolgozó képességeinek és képzettségének megfelelő munkát végezhessen.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a vállalat az üzemi balesetet szenvedett dolgozót köteles

a) a munkakörülmények módosításával elsősorban eredeti munkahelyén és szakmájában tovább foglalkoztatni vagy

b) más, megfelelő munkakörbe (munkahelyre), esetleg más vállalathoz áthelyezni, illetőleg

c) más munka végzésére betanítani vagy szakmunkásképzésben részesíteni és ennek megfelelő munka végzésére áthelyezni.

(3) A (2) bekezdésben felsorolt intézkedéseken kívül, - az igazgató és a dolgozó megállapodása alapján - a dolgozó a munkakörében meghatározott teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatható.

(4) A (2) és (3) bekezdésben felsorolt intézkedések közül együttesen több is megtehető (pl. áthelyezés és rövidített munkaidő).

3. § (1) A 2. § (2) és (3) bekezdések szerinti intézkedést a vállalat igazgatója a dolgozó kérelmére teszi meg. Az intézkedésre az üzemi orvos is javaslatot tehet. Kérelem, illetőleg javaslat nélkül is köteles az igazgató az intézkedést megtenni abban az esetben, ha a dolgozót olyan munkakörben foglalkoztatja, amelyben - egészségi állapotára tekintettel - jogszabály tiltja a foglalkoztatását.

(2) A kérelem, illetőleg a javaslat a munkaviszony fennállása alatt bármikor előterjeszthető, ameddig a dolgozó baleseti járadékban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesül.

(3) A vállalat igazgatója, a 2. §-ban felsoroltaknak megfelelően, attól számított 15 napon belül köteles az intézkedést megtenni, amikor a kérelmet vagy javaslatot kézhezvette, illetőleg közölték vele azt, hogy a dolgozó betegség miatt a jogszabály tilalma következtében eddigi munkakörében nem foglalkoztatható. Az intézkedés megtétele előtt az igazgató köteles a Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Vállalati Bizottság (4. §) véleményét kikérni.

(4) Az intézkedésről a dolgozót írásban értesíteni kell. Amennyiben a közlés áthelyezést tartalmaz, ezt a dolgozóval 15 nappal előbb közölni kell.

4. § (1) A 2. §-ban foglaltak megvalósításának elősegítésére, továbbá a csökkent munkaképességű dolgozók tevékenységének figyelemmel kísérése érdekében minden vállalatnál Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Vállalati Bizottságot (a továbbiakban: Vállalati Bizottság) kell létrehozni.

(2) A Vállalati Bizottság 3 tagból áll. Egy-egy tagot jelöl ki a szakszervezeti bizottság és a vállalat igazgatója. A harmadik tag az üzemi egészségügyi szolgálat vezetője, ahol ilyen nincs, a járási (városi, városi-kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve által kijelölt orvos. A Vállalati Bizottság elnökét a Bizottság tagjai közül a szakszervezeti bizottság jelöli ki.

(3) A Vállalati Bizottság az üzemi balesetet szenvedett dolgozó foglalkoztatásának feltételeiről szóló javaslatát három napon belül köteles a vállalat igazgatójával közölni.

(4) A hivatalokra, intézményekre és kislétszámú üzemekre vonatkozóan a megszervezés módját a munkaügyi miniszter, az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, az (1) és (2) bekezdésekben foglaltaktól eltérően is rendezheti.

5. § Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó az igazgató 3. § szerint tett intézkedései ellen, illetőleg amiatt, mert az igazgató a 15 napos határidőn belül az intézkedést elmulasztotta, a munkaügyi vitákra vonatkozó rendelkezések szerint élhet jogorvoslattal.

6. § Az igazgató intézkedéseinek és a Vállalati Bizottság munkájának elősegítése érdekében a Munkaképesség Csökkenést Véleményező Orvosi Bizottság (MUCSÖ) a munkaképesség csökkenés mértékének megállapítása mellett, köteles abban a kérdésben is véleményt nyilvánítani, hogy az üzemi balesetet szenvedett dolgozó milyen munkafeltételek mellett foglalkoztatható.

A keresetkiegészítés megállapításának és folyósításának szabályai

7. § (1) Ha az üzemi balesetet szenvedett dolgozó munkaképességcsökkenésének mértéke a 36%-ot eléri, vagy meghaladja, keresetét ki kell egészíteni az üzemi baleset előtti átlagkeresetének 80%-ára, de legfeljebb havi 2200,- forintra, feltéve, hogy munkakörében (munkahelyén) elért átlagkereset, baleseti járadék, illetőleg rokkantsági nyugdíj folyósításra kerülő része és az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség okozója által fizetett kártérítés együttes összege a korábbi keresetének 80%-át nem éri el. A keresetkiegészítés az üzemi baleset bekövetkezése előtti átlagkereset 25%-át nem haladhatja meg.

(2) Ha az új munkakör betöltéséhez betanítás vagy szakmunkásképzés szükséges és ezen idő alatt a dolgozó - akinek munkaképesség csökkenése üzemi baleset következtében a 36%-ot eléri vagy meghaladja - munkát nem végez, a jogszabályban előírt képzés időtartamára a dolgozó baleseti járadékát, illetve rokkantsági nyugdíját a 8. § szerint számított átlagkeresetének 80%-ára, legfeljebb 2200,- forintra kell kiegészíteni.

Munka mellett történő betanítás, vagy szakmunkásképzés esetén az (1) bekezdésben foglaltak irányadók.

(3) Ha a dolgozót a 2. § (3) bekezdése szerint a munkakörében meghatározott teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatják, akkor a dolgozónak a rövidebb munkaidővel arányos munkabért kell fizetni.

8. § (1) Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó üzemi balesete bekövetkezése előtti munkakörében előírt átlagkeresetének kiszámításánál a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályoknak a munkabérátlag számítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni Ha a dolgozót rövidebb munkaidőben foglalkoztatják [2. § (3) bekezdés], az üzemi baleset bekövetkezése előtti átlagkeresetnek a rövidebb munkaidővel arányos részét kell figyelembe venni.

(2) Az átlagkereset számítása szempontjából irányadó időszaknak a nyugellátás megállapításakor figyelembe vett időtartamot kell alapul venni.

9. § (1) Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó új munkakörében elért átlagkeresetének kiszámításánál, továbbá a keresetkiegészítésének megállapításánál az alábbiak szerint kell eljárni:

a) az új munkakörbe történt áthelyezéskor a vállalat azonos munkakörben és munkahelyen foglalkoztatott dolgozóinak a Mt. V. 140. §-a alapján számított átlagkeresetét kell új munkabérként figyelembe venni, és ennek álapján kell egy évi időtartamra a keresetkiegészítést megállapítani,

b) az új munkakörbe történt áthelyezést követő egy év leteltével az új munkakörben elért átlagkeresetet az üzemi balesetet szenvedett dolgozó keresete alapján, a Mt. V. 140. §-a szerint kell kiszámítani és a keresetkiegészítést a következő két év időtartamára kell megállapítani,

c) a további években a keresetkiegészítést a b) pontban foglaltak alapján kiszámított átlagkeresetet figyelembe véve, két évenként újra kell megállapítani a következő kétévi időtartamra.

(2) Amennyiben a dolgozót rövidebb munkaidővel foglalkoztatják [2. § (3) bekezdés], az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy új munkabérként a vállalat azonos munkahelyen és munkakörben foglalkoztatott dolgozóinak az üzemi balesetet szenvedett dolgozó munkaidejével arányos bérét kell figyelembe venni.

(3) Amennyiben az üzemi balesetet szenvedett dolgozó (1) bekezdés szerint számított (új) átlagkeresetének, baleseti járadékának, illetőleg rokkantsági nyugdíja folyósításra kerülő részének és a kártérítésnek együttes összege eléri az áthelyezés előtti keresetének 80%-át, keresetkiegészítést nem lehet megállapítani, illetőleg a már megállapított keresetkiegészítést az (1) bekezdés b) és c) pontjai szerint történő 2-2 évi felülvizsgálat alkalmával meg kell szüntetni.

10. § (1) Nem fizethető keresetkiegészítés azokban az esetekben, amikor a dolgozó részére munkabér sem jár (igazolatlan mulasztás, fizetés nélküli szabadság, stb.).

(2) Ha a dolgozó neki felróható okból

a) a részére biztosított képzésben [2. § (2) bekezdés c) pont] nem vesz részt, keresetkiegészítésre való jogát elveszti,

b) a részére biztosított képzés alkalmával igazolatlanul mulaszt, úgy az igazolatlan távollét idejére keresetkiegészítés nem jár.

11. § (1) A keresetkiegészítést a táppénz megállapítására és kifizetésére jogosult társadalombiztosítási szervek állapítják meg és folyósítják az erre a célra előirányzott összegből. A keresetkiegészítésre megfelelően alkalmazni kell a dolgozók betegségi biztosítása alapján járó táppénzre vonatkozó szabályokat.

(2) A betanítás vagy szakmunkásképzés költségei a 3. § szerint intézkedésre kötelezett vállalatot terhelik abban az esetben is, ha a betanítás vagy szakmunkásképzés más vállalatnál történik.

12. § A keresetkiegészítést a nyugellátás összegének megállapításánál munkabérként kell figyelembe venni.

13. § Az a dolgozó, akinek munkaviszonyát azonnali hatállyal szüntetik meg, az új munkaviszonyba lépéstől számított egy évig keresetkiegészítésben nem részesülhet.

A gümőkóros beteg dolgozók védelme

14. § A 2-13. §-okban foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell - a 15. §-ban foglaltak figyelembevételével - arra a gümőkórban megbetegedett munkaviszonyban álló dolgozóra is

a) akinek gümőkóros megbetegedését a tbc. gondozó intézet megállapította és

b) aki a betegség megállapításakor olyan munkakörben dolgozik, amelyben jogszabály tiltja gümőkóros foglalkoztatását és emiatt szükséges áthelyezése más munkakörbe (munkahelyre).

15. § A 2-13. §-okban biztosított kedvezmények a megbetegedett dolgozókat rokkantságuk mértékétől vagy rokkantsági nyugdíjra jogosultságuktól függetlenül illetik meg mindaddig, amíg betegségük a tbc. gondozó intézet igazolása szerint fennáll.

16. § A 14. és 15. §-ban foglaltak nem vonatkoznak azokra

a) akiknek megbetegedését a próbaidő alatt állapították meg,

b) akiket idényjellegű iparban meghatározott időre vagy meghatározott munka elvégzésére munkaszerződés alapján foglalkoztatnak.

Vegyes rendelkezések

17. § (1) E rendelet alkalmazása szempontjából vállalat alatt a Mt. 150. §-ában felsorolt valamennyi munkáltatót kell érteni, a magánmunkáltatók kivételével. Ez utóbbiakra a rendelet hatálya nem terjed ki.

(2) E rendelet hatálya kiterjed a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a kisipari termelőszövetkezetek tagjaira is. A rendelet alkalmazásának részletes szabályait a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai tekintetében a földművelésügyi miniszter, a kisipari termelőszövetkezetek tekintetében az OKISZ elnöke a munkaügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben határozza meg.

(3) A katonai, illetőleg szolgálati kötelmek közben vagy következtében keletkezett baleseteket (sérülést) üzemi balesetnek kell tekinteni. A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter alá tartozó fegyveres erők, fegyveres és rendészeti testületek tagjainak munkábaállításáról a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter, a munkaügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - e rendeletben foglaltakat figyelembe véve - külön rendelkezik.

(4) A szilikózis és azbesztózis miatt csökkent munkaképességűekre külön jogszabály rendelkezik.

18. § Felhatalmazást kap

a) a munkaügyi miniszter, hogy e rendelet végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben,

b) a Szakszervezetek Országos Tanácsa, hogy a keresetkiegészítés összegének megállapításával és

folyósításával kapcsolatos kérdéseket a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.

19. § E rendelet 1964. január 1. napján lép hatályba.

Kádár János s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke