17/1964. (VIII. 8.) Korm. rendelet
egyes magyar állampolgároknak Csehszlovákiában, illetve Jugoszláviában társadalmi tulajdonba vett vagyontárgyaiért járó kártalanításról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány azokat a magyar állampolgárokat, akiknek ingatlan vagy ingó vagyontárgyai Csehszlovákiában, illetve Jugoszláviában a reájuk vonatkozó külön jogszabályok, illetve államközi megállapodások alapján társadalmi tulajdonba kerültek, e rendelet keretei között kártalanításban részesíti. E célból a Kormány a következő rendeletet alkotja:
1. §
A kártalanításra jogosult személyek
(1) Kártalanításban részesülnek azok a Magyarországon élő magyar állampolgárok, akik a Csehszlovákiában vagy Jugoszláviában levő ingatlan vagy ingó vagyontárgyaik tulajdonjogát a rájuk vonatkozó külön jogszabályok, illetve államközi megállapodások alapján társadalmi tulajdonbavétel folytán elvesztették.
(2) A kártalanítási igény az (1) bekezdésben említett személyek Magyarországon elő magyar állampolgár örököseit is megilleti.
(3) Nem részesülhetnek kártalanításban azok, akiket a magyar büntetőbíróság jogerős ítélete vagy a magyar állampolgárságtól való megfosztást kimondó jogerős határozat teljes vagyonelkobzással sújtott.
2. §
A kártalanítás alapjául szolgáló vagyon
(1) Kártalanítás csak
a) a személyi tulajdon körébe tartozó
- házingatlan (amely nem tartozott volna az 1952. évi 4. számú tvr. hatálya alá),
- lakberendezési tárgyak és személyes használatra szolgáló egyéb ingó vagyontárgyak,
- továbbá a családi ház építésére alkalmas, belterületen fekvő házhely,
b) foglalkozás gyakorlására szolgáló ingó vagyontárgyak
után jár,
(2) Házingatlan tulajdonjogának elvesztéséért nem kaphat kártalanítást az, aki Magyarországon házingatlan-juttatásban részesült.
(3) Pénzkövetelés megszűnéséért kártalanítási igény nem támasztható.
(4) Ingóságok tulajdonjogának elvesztése címén nem támaszthat kártalanítási igényt az,
a) aki Csehszlovákia, illetőleg Jugoszlávia felszabadulásának időpontjában Magyarország jelenlegi területén lakott,
b) aki a "Magyar-Csehszlovák Lakosságcsere Egyezmény" (1946. évi XV. törvény) keretében intézményesen települt át,
c) aki a Csehszlovákiában hátrahagyott ingóságait Magyarországra költözését követően az illetékes szervek engedélyével átszállította,
d) aki ingójuttatásban részesült.
(5) Sem ingatlan, sem ingó vagyon elvesztése címén nem tarthat kártalanításra igényt az, aki a Csehszlovákiában, illetve Jugoszláviában maradt vagyonát, illetve annak elvesztését e rendelet hatálybalépésének napjáig a bejelentési kötelezettséget megállapító jogszabályokban megjelölt magyar hatóságnál nem jelentette be.
3. §
A kártalanítási igény bejelentése és elbírálása
(1) A kártalanításra jogosult, kizáró rendelkezések hatálya alá nem tartozó személy az igényét - függetlenül attól, hogy korábban tett-e bejelentést - 1964. december 31-ig az alábbi (2) bekezdésben említett bizottsághoz köteles bejelenteni. E határidőn túl benyújtott igények nem elégíthetők ki.
(2) A kártalanítási igények jogalapjának és mértékének elbírálására az Igazságügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőiből bizottságot kell létrehozni. A bizottság a kártalanítási igények kielégítéséről folyamatosan, az igény elbírálásához szükséges adatok rendelkezésére állásának sorrendjében, legkésőbb 1968. december 31-ig véglegesen dönt. A döntést a bizonyító iratok alapján, a korábbi igénybejelentések figyelembevételével kell meghozni. A bizottság határozatai ellen fellebbezésnek nincs helye; azok bíróság előtt sem támadhatók meg.
(3) A bizottság munkájával kapcsolatos titkársági feladatokat a Pénzintézeti Központ látja el.
4. §
Vegyes és záró rendelkezések
(1) Nem részesíthető kártalanításban az, aki az igénybejelentésben, illetőleg az ahhoz tartozó adatszolgáltatásban abból a célból közöl valótlan adatokat, hogy a bizottságot [3. § (2) bekezdés] félrevezesse.
(2) Ha a 3. § (2) bekezdésében említett bizottság a kártalanításra jogosult személyt természetben kártalanítja, a kártalanításul adott házingatlant, illetőleg az abban levő lakást a lakásbérletről szóló rendelkezések szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a házingatlan 1953. április 1. után épült volna.
(3) Nem alkalmazhatók e rendelet rendelkezései azokra a vagyontárgyakra, amelyek a kapitalista társadalmi rend felszámolásával összefüggésben kerültek társadalmi tulajdonba.
(4) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a kártalanítási igény bejelentésének és igazolásának szabályait, a kártalanítás mértékét és módját, valamint a szükséges eljárási szabályokat - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - rendelettel állapítsa meg.
Kállai Gyula s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese