29/1964. (XI. 23.) Korm. rendelet

az igazságügyi szakértői szervezetről

Általános rendelkezések

1. §

(1) Büntető és polgári ügyekben az igazságügyi szakértői tevékenységet

a) az igazságügyi szakértői irodák állományába tartozó állandó szakértők,

b) az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézeteinek állományába tartozó állandó szakértők,

c) az igazságügyi szakértők jegyzékébe felvett kijelölt szakértők látják el.

(2) Igazságügyi szakértői tevékenységet csak az a büntetlen előéletű személy láthat el, aki a kérdéses szakterületen egyetemi vagy egyéb felsőfokú iskolai végzettséggel, szakképesítéssel (szakvizsgával) vagy megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(3) Az eljárási jogszabályokban meghatározott esetekben

a) szakvélemény adására megfelelő állami vagy más szervet kell megkeresni,

b) igazságügyi szakértői tevékenységre kivételesen az (1) bekezdésben nem említett, megfelelő szakértelemmel rendelkező személy is alkalmazható.

2. §

(1) Az igazságügyi szakértői irodák, valamint az igazságügyi szakértők névjegyzékébe felvett szakértők tevékenysége, úgyszintén az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei keretében végzett szakértői tevékenység felett az igazságügyminiszter igazságügyi vonatkozásban felügyeletet gyakorol.

(2) Az orvosszakértői tevékenység felett az egészségügyi minisztert, a könyvszakértői tevékenység felett a pénzügyminisztert, más szakértői tevékenység felett pedig a szakterület szerint illetékes minisztert (országos hatáskörű szerv vezetőjét) szakfelügyeleti jog illeti meg.

Igazságügyi szakértői irodák és orvostani intézetek

3. §

(1) Az igazságügyi szakértői iroda feladata annak biztosítása, hogy tagjai magasfokú szakértelmükkel hatékonyan segítsék elő az igazságszolgáltatás munkáját.

(2) Az igazságügyi szakértői irodát a tevékenységi körébe tartozó szakágban a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és az egyéb nyomozó hatóságok alkalmazzák. Az iroda más állami és társadalmi szervek megbízásából is eljárhat, amennyiben ez igazságügyi feladatainak ellátását nem gátolja.

(3) Igazságügyi szakértői irodák:

a) az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda,

b) az Igazságügyi Könyvszakértői Iroda és

c) az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda,

(4) Az igazságügyi szakértői irodák működési területét az igazságügyminiszter állapítja meg.

4. §

(1) Az igazságügyi szakértői irodák állandó szakértőit az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben nevezi ki. A kinevezéshez szükséges az Igazságügyi Orvosszakértői Irodánál az egészségügyi miniszter, az Igazságügyi Könyvszakértői Irodánál a pénzügyminiszter, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Irodánál pedig a szakterület szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) hozzájárulása.

(2) Az igazságügyi szakértői irodák költségeiről az Igazságügyminisztérium költségvetésében kell gondoskodni.

5. §

Az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei a szakértői tevékenységet az igazságügyi szakértői irodákra irányadó szabályok szerint látják el; működési területüket az egészségügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg. Az orvostani intézetek állandó szakértőinek kinevezéséhez az igazságügyminiszter és a legfőbb ügyész hozzájárulása szükséges.

A kijelölt igazságügyi szakértők

6. §

(1) Az igazságügyi szakértők jegyzékébe felvételre kerülő szakértőket - a megyei (fővárosi) főügyésszel egyetértésben - a megyei (fővárosi) bíróság elnöke, a több megye vagy az egész ország területére illetékes szakértőt pedig az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben jelöli ki.

(2) A kijelölés megszűnik:

a) ha a szakértő a kijelölésről lemond,

b) ha a szakértőt a bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítélte,

c) ha a megyei (fővárosi) bíróság elnöke a megyei (fővárosi) főügyésszel egyetértésben, a több megye vagy az egész ország területére illetékes, kijelölt szakértő esetében pedig az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben a kijelölést visszavonta.

7. §

(1) A munkáltató a munkaviszonyban álló kijelölt igazságügyi szakértőt a szakértői vélemény előterjesztéséhez vagy a helyszíni szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges időre köteles hivatali (vállalati) munkája alól mentesíteni és erre az időre számára átlagkeresetet folyósítani. A szakértői vélemény elkészítése címén a szakértőt munkaidő-kedvezmény nem illeti meg. A szakértőnek feladatát - a tárgyaláson és a helyszíni szemlén kifejtendő tevékenység kivételével - lehetőleg munkaidőn kívül kell ellátnia.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabályokat alkalmazni kell a kivételesen kirendelt [1. § (3) bek.], munkaviszonyban álló egyéb szakértőkre is.

Szakértői vélemények felülvizsgálata

8. §

(1) A szakértői vélemények, illetve a szakvélemények felülvizsgálatára hivatott testületek:

a) az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága;

b) az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság;

c) az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság;

d) az Állatorvostudományi Egyetem Felülvéleményező Bizottsága;

e) az igazságügyminiszter által az érdekelt miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben kijelölt egyéb testület, illetve szerv.

(2) Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága az egészségügyi miniszter, az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság a pénzügyminiszter, az Állatorvostudományi Egyetem Felülvéleményező Bizottsága pedig a földművelésügyi miniszter felügyelete és irányítása alatt működik; a bíróság előtt kifejtett felülvizsgálati tevékenységük tekintetében az igazságügyminiszter felügyeletet gyakorol.

Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság az igazságügyminiszter felügyelete és irányítása alatt működik, szakértői tevékenysége felett pedig a szakterület szerint illetékes miniszter gyakorol felügyeletet.

(3) A felülvizsgálatra hivatott testületek tagjait a szakterület szerint illetékes miniszter az igazságügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság tagjait pedig az igazságügyminiszter a szakterület szerint illetékes miniszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben nevezi ki.

Szakmai továbbképzés

9. §

A szakértők továbbképzéséről - az igazságügyminiszterrel együttműködve - a szakterület szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), a szükséges jogi ismeretek oktatásáról az igazságügyminiszter gondoskodik,

A szakértői tevékenység díjazása

10. §

(1) A szakértői tevékenység fejében díj és költségtérítés jár, amely a véleményt adó szakértőt (testületet, állami vagy más szervet), állandó szakértő, továbbá a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Osztályának alkalmazása esetében pedig - igazságügyi bevételként - az államot illeti meg.

(2) Állandó szakértő alkalmazása esetében állami szerv szakértői díjat és költségtérítést nem fizet. A díjat és költségtérítést, ilyen esetben meg kell állapítani és annak viselésére és behajtására az eljárási szabályok rendelkezései az irányadók.

(3) A szakértői véleményért, illetőleg annak felülvizsgálatáért testületet vagy állami, illetőleg más szervet [1. § (3) bek., 8. §] megillető díjból a testületet (állami vagy más szerv) jutalomban részesítheti azokat a dolgozókat, akik a szakvélemény elkészítésében közreműködtek.

Záró rendelkezések

11. §

(1) Ez a rendelet az 1965. évi január hó 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról - az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben - az igazságügyminiszter gondoskodik. Egyidejűleg az igazságügyi szakértőkről szóló 44/1954. (VII. 29.) MT számú rendelet hatályát veszti.

(2) Az igazságügyminiszter - az érdekelt szervekkel egyetértésben - rendelettel további igazságügyi szakértői irodát szervezhet.

(3) A szakértői vélemények felülvizsgálatára hivatott testületek (8. §) működését a szakterület szerint illetékes miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértésben az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság működését pedig az igazságügyminiszter a szakterület szerint illetékes miniszterrel egyetértésben szabályozza.

(4) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a honvédelmi miniszterrel, a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben a katonai büntető eljárásban igénybe vehető szakértőkre vonatkozó szervezeti szabályokat megállapítsa.

Kállai Gyula s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese