44/1954. (VII. 29.) MT rendelet
az igazságügyi szakértőkről
Igazságügyi szakértők alkalmazása
1. §
(1) A bíróság, az ügyészség, valamint a nyomozóhatóságok előtt folyó eljárásban szakértőként - az alábbi kivételekkel - igazságügyi szakértőt kell alkalmazni.
(2) Ahol bírósági orvosi állás (11. §) szervezve van, orvosi kérdésekben az igazságügyi orvosszakértő helyett a bírósági orvost kell meghallgatni. Vegyészeti szakkérdésekben rendszerint az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet szakvéleményét kell beszerezni. Az ügy sürgőssége miatt vagy egyéb okból orvosi és vegyészeti szakkérdésekben szakértőként más is kirendelhető, illetőleg a bíróság, az ügyészség, valamint a nyomozóhatóság a szakértői vizsgálat közvetlen teljesítése és véleménynyilvánítás végeit az egészségügyi miniszterhez is fordulhat.
(3) Kivételesen fontos ügyben szakértői vélemény nyilvánítása végett állami szervet (intézetet, intézményt, vállalatot stb.) is meg lehet keresni. Az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg, milyen állami szerveket lehet szakértőként igénybe venni, illetőleg milyen ügyekben kötelező szakértőként állami szervek igénybevétele.
(4) A (2) és (3) bekezdés esetén kívül igazságügyi szakértő helyett más, szakértelemmel rendelkező személyt csak akkor lehet szakértőként alkalmazni, ha a vonatkozó szakkérdésre nézve igazságügyi szakértő nincs, vagy az igazságügyi szakértő az ügyben nem járhat el (3. §).
Az igazságügyi szakértők működése
2. §
Az igazságügyi szakértő feladata, hogy polgári és büntető ügyekben a bíróság, az ügyészség és a nyomozóhatóság kirendelése alapján a kijelölési okiratban megjelölt szakismeretek körében az okiratban megjelölt működési területen szakértői vizsgálatot teljesítsen és írásban vagy szóban szakértői véleményt adjon.
3. §
(1) Az igazságügyi szakértő köteles a működési területén lévő bíróságtól, ügyészségtől és nyomozóhatóságtól a működési körébe tartozó kirendelést elfogadni és meghatározott díjazásért (8-10. §) teljesíteni.
(2) Az igazságügyi szakértő a működési körébe tartozó kirendelés elfogadását megtagadhatja, ha vele szemben az 1951. III. törvény 59., vagy az 1952. III. törvény 178. §-ában meghatározott valamely kizáró ok áll fenn.
(3) A kirendelő hatóság a szakértőt a szakértői vélemény adásának kötelessége alól fontos okból felmentheti.
4. §
(1) Az igazságügyi szakértő köteles feladatának ellátása végett a bíróság, az ügyészség és a nyomozóhatóság idézésére megjelenni. A munkaviszonyban álló szakértő kirendeléséről az alkalmazó vállalatot (hivatalt) is értesíteni kell.
(2) Ha az igazságügyi szakértő munkaviszonyban áll, az alkalmazó vállalat (hatóság, hivatal stb.) köteles őt a bíróság, az ügyészség, valamint a nyomozóhatóság előtt való megjelenés tartamára, illetőleg - a kirendelő hatóság intézkedése alapján - a szakértői vélemény elkészítéséhez szükséges helyszíni szemle vagy vizsgálat idejére vállalati (hivatali stb.) munkája alól mentesíteni.
(3) Ha az alkalmazó vállalat (hivatal stb.) a szakértőt a kirendelő hatóság előtti megjelenés, illetőleg a helyszíni szemle vagy vizsgálat tartamára vállalati (hivatali stb.) munkája alól nem mentesíti, köteles az ebből származó költségeket a kirendelő hatóság intézkedése szerint megfizetni.
Igazságügyi szakértői szervezet
5. §
Az igazságügyi szakértők a megyei (fővárosi) bíróság, a járásbíróság, illetőleg a városi bíróság mellett működnek.
6. §
(1) Az igazságügyi szakértőt a megyei (fővárosi) bíróság elnöke a megyei ügyésszel egyetértésben jelöli ki.
(2) Hivatásos bírót vagy ügyészt nem lehet igazságügyi szakértővé kijelölni.
(3) Az igazságügyi szakértőként való kijelölés, illetőleg alkalmazás nem létesít munkaviszonyt.
7. §
Az igazságügyi szakértői kijelölés megszűnik, ha
a) a szakértő a kijelölésről lemond,
b) a szakértőt a bíróság jogerősen szabadságvesztésbüntetésre ítélte,
c) a megyei (fővárosi) bíróság elnöke a megyei ügyésszel egyetértésben a kijelölést visszavonta.
A szakértők díjazása
8. §
(1) Az igazságügyi szakértő működéséért esetenként megállapított munkadíjra és költségtérítésre tarthat igényt.
(2) A szakértő munkadíja a szükséghez képest jelenléti díjból, a helyszíni szemle (vizsgálat) díjából, valamint a szakértői vélemény elkészítésének díjából áll.
(3) A jelenléti díj, illetőleg a helyszíni szemle (vizsgálat) díja mellett a szakértői vélemény elkészítéséért külön díjazás csak a szakértői díjakról szóló jogszabályban kifejezetten megállapított esetekben jár. A munkaviszonyban álló szakértőt csökkentett mértékű jelenléti díj illeti meg.
9. §
(1) Ha a szakértő munkaviszonyban áll, arra az időre, amelynek tartamára a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozóhatóság idézése folytán szakértői véleményadás céljából meg kell jelennie, az alkalmazó vállalat (hatóság, hivatal stb.), köteles átlagos munkabérét folyósítani, függetlenül attól, hogy szakértői díjat (8. §) kap.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadók abban az esetben is, ha a szakértői vélemény elkészítéséhez a kirendelő hatóság intézkedése alapján helyszíni szemle vagy vizsgálat szükséges.
10. §
(1) A szakértő díját az a hatóság állapítja meg, amely a szakértőt kirendelte. A megállapított szakértői díj teljes egészében a szakértőt illeti.
(2) Ha a szakértői vélemény végett a hatóság szakértői testületet vagy általában állami szervet keresett meg, a szakértői díjat, valamint költségeket a testület, illetőleg az állami szerv részére kell megállapítani. A szakértői véleményt adó testület vagy állami szerv a megállapított díjból jutalomban részesítheti azokat a dolgozókat, akik a szakértői vélemény elkészítésében közreműködtek.
Bírósági orvosok
11. §
(1) Orvosi kérdésekben szakértői vélemény adására bírósági orvosi állásokat lehet szervezni, függetlenül attól, hogy a bíróság mellett igazságügyi orvosszakértők működnek-e.
(2) A bírósági orvost az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben nevezi ki. A bírósági orvost állami fizetési fokozatba kell besorolni. A bírósági orvost alapfizetésén felül korpótlék és - ha munkaidejének legalább felét boncolással tölti, - veszélyességi pótlék illeti meg.
(3) A bírósági orvos állami alkalmazott és részére az állam szakértői díjat sem polgári, sem büntető ügyben nem fizet; készkiadásait az állam fedezi, kiküldetési illetményeit az állami alkalmazottakra irányadó rendelkezések szerint számíthatja fel.
(4) Ha a bírósági orvos részére járó munkadíjak és költségek az eljárási szabályok értelmében magánfelet terhelnek, ezek az államot illetik; befizetésük módját az igazságügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
A szakértői vélemények felülvizsgálata
12. §
(1) Ha a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozóhatóság a szakértő véleményének felülvizsgálatát tartja szükségesnek, a felülvizsgálatra igénybevehető személyhez vagy szervhez fordul.
(2) Az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg, milyen személyekét, illetőleg testületeket lehet a szakértői vélemény felülvizsgálatára igénybevenni.
(3) A szakértői vélemények felülvizsgálatáért díj jár. A díjazásra a 8-10. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
Vegyes rendelkezések
13. §
(1) A jelen rendelet hatálybalépésétől a korábbi jogszabályok alapján kinevezett állandó bírósági szakértők ezt a címet és elnevezést nem használhatják.
(2) A 297/1950. (XII. 23.) MT számú rendelet alapján már kinevezett állandó bírósági orvosszakértők jogállását a jelen rendelet nem érinti; az ilyen szakértők elnevezése "bírósági orvos"-ra változik.
14. §
A jelen rendelet rendelkezései - ideértve a szakértők díjazására vonatkozó rendelkezéseket is - megfelelően irányadók a szakértői vélemény végett megkeresett állami szervekre, valamint a szakértői testületekre, továbbá azokra a szakértelemmel rendelkező személyekre, akiket a bíróságok, az ügyészségek és a nyomozóhatóságok igazságügyi szakértő hiányában szakértőként meghallgatnak. [1. § (4) bekezdése].
15. §
(1) A jelen rendelet az 1954. évi szeptember hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 297/1950. (XII. 23.) MT számú és a 3/1952. (I. 15.) IM számú rendelet, valamint a jelen rendelettel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.
(2) A szakértői szervezetre, a szakértők működésére és a szakértői vizsgálatokra vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.
Nagy Imre s. k.,
a Minisztertanács elnöke