9/1964. (XII. 24.) MüM rendelet
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet, illetőleg a 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendeletek végrehajtásáról
A 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendeletben kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbiakat rendelem:
1. §
A munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a dolgozót a vállalat a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződésnek ezt a rendelkezését írásba kell foglalni. Ilyen esetben a dolgozó a személyi alapbérét a munkaszerződésben meghatározott munkaidővel arányosan kell megállapítani.
2. §
[Mt. V. 30. §-ának (3) bekezdéséhez]
(1) A Mt. V. 30. § (1) bekezdésében meghatározott harminc napos határidő meghosszabbodik
a) a három napot meghaladó keresőképtelenséget okozó betegség,
b) a terhesség, illetőleg a gyermek kilencedik hónapjának betöltéséig terjedő szoptatás,
c) a rokkantsági nyugdíjban töltött idő,
d) a mezőgazdasági vagy kisipari termelőszövetkezeti tagság,
e) a katonai szolgálat,
f) a közép- vagy felsőfokú tanintézet nappali tagozatán folytatott tanulmányok,
g) a munkakönyv, illetőleg az azzal kapcsolatos igazolások késedelmes kiadása vagy az azokba írt helytelen bejegyzés,
h) a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományából történő leszerelést követő legfeljebb három hónap elteltéig, továbbá
i) az 1024/1964. (IX. 13.) Korm. számú határozat 4. pontja szerint a termelőszövetkezet székhelyére átköltözködő családtag termelőszövetkezet székhelyén tartózkodása miatt munkaviszonyban nem töltött idő tartamával,
(2) Az (1) bekezdés i) pontjában említett dolgozót a kedvezmény legfeljebb a kiegészítő javadalmazás folyósításának elteltéig és csak akkor illeti meg, ha a termelőszövetkezet székhelyén vagy annak közelében elhelyezkedni nem tud.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett körülményeket a dolgozónak hiteltérdemlően igazolnia kell.
3. §
(Mt. V. 30/A. §-ához)
(1) A folyamatos munkaviszonyba történő beszámítás szempontjából külföldön töltött időként a szocialista országokban igazoltan munkaviszonyban eltöltött időt kell figyelembe venni. Nincs ennek helye, ha a Mt. V. vagy a jelen rendelet szabályai szerint a munkaviszony megszűnésének módjára vagy az újabb munkaviszonybalépés időpontjára tekintettel a korábbi munkaviszonyban töltött idő számításbavétele kizárt. A Mt. V. 30 C. § rendelkezése alapján azonban az ilyen idők is beszámíthatók.
(2) Az (1) bekezdés szabályai szerint vehető figyelembe a baloldali magatartás miatt a felszabadulást megelőzően volt üldöztetés folytán külföldön munkaviszonyban töltött idő is.
4. §
(Mt. V. 30/B. §-ához)
(1) A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni a munkaviszonynak
a) megszakítás nélkül 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság miatti szünetelését, kivéve, ha jogszabály a munkaviszonyban töltött idő számítása szempontjából ennek az időnek figyelembevételét rendelte el,
b) börtönbüntetés,
c) javító-nevelő munka, valamint d) társadalmi tanulmányi ösztöndíjasként folytatott iskolai képzés miatti szünetelését.
(2) A fizetés nélküli szabadság (1) bekezdés a) pontja szerinti beszámítását lehetővé tevő jogszabály kiadásához - ha azt nem a Minisztertanács vagy annál magasabb szintű szerv határozta el - a munkaügyi miniszter egyetértése szükséges.
5. §
(Mt. V. 30/C. §-ához)
Ha a dolgozó munkaviszonyának folyamatossága megszakad, ezzel a Mt. V. 30/C. § alapján történt beszámítás hatályát veszti.
6. §
[Mt. 26. §-ának (1) bekezdéséhez]
Ha a munka teljesítésének helyét - az Mt. 26. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - a szerződésben nem határozták meg és a vállalatnak több telephelye van, a dolgozó azon a telephelyen köteles munkát végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték, ha pedig ott nincs telephely, azon a telephelyen, amely a munkaszerződés megkötésének helyéhez legközelebb fekszik.
7. §
(Mt. V. 41. §-ához)
A nyugdíjjogosultság megszerzése címén [Mt. 29. § (1) bekezdése e) pont] a munkaviszonyt általában a hónap végére kell felmondani.
8. §
(Mt. V. 47. §-áhaz)
(1) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaszerződés kinevezéssel jön létre és a munkaviszony megszüntetésére felmentés útján kerül sor, a felmentésre - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a vállalat részéről történő felmondás szabályait kell alkalmazni. Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók, ha a dolgozót a felmentéssel egyidejűleg más munkakörbe vagy más munkahelyre nevezik ki.
(2) A fegyelmi elbocsátással, illetőleg áthelyezéssel azonos hatályú a felmentés, ha annak alapja ilyen tartalmú fegyelmi határozat volt.
9. §
(Mt. V. 49/A. §-ához)
(1) A más vállalathoz történő áthelyezés elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a megegyezés alapján az új vállalat írásban közli a dolgozó új munkahelyét, munkakörét és munkabérét.
(2) A más vállalathoz történő áthelyezésnél a vállalatok közötti megegyezést pótolja közös felettes szervük, ha pedig ilyen nincs, a két érdekelt felettes szerv együttes intézkedése.
(3) A dolgozó munkaviszonya áthelyezés esetén az új munkahely elfoglalására megjelölt időpontot megelőző napon - ha pedig ezt nem határozták meg, a közlést követő tizenötödik napon - megszűnik és a következő napon az új vállalatnál megkezdődik.
(4) Ha a dolgozó az áthelyezés ellen halasztó hatályú panasszal élt és az elsőfokú döntés kézbesítése a (3) bekezdésben említett határidőket követően történt, a dolgozó munkaviszonya a közlés napján szűnik meg és az új vállalattal a következő napon kezdődik meg.
10. §
[Mt. V. 50. § (1) bekezdéséhez]
A vállalat felmondása esetén a Mt. V. 50. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeket az utolsó munkában töltött napon kell teljesíteni.
11. §
[Mt. V. 50. § (2) bekezdéséhez]
(1) A dolgozót eredeti munkakörében történő további foglalkoztatás helyett, kérelmére át kell helyezni ahhoz a vállalathoz, ahol időközben munkaviszonyba lépett. Ha pedig nem áll munkaviszonyban és további foglalkoztatását nem kívánja, úgy kell tekinteni, hogy munkaviszonya a határozat jogerőre emelkedésének napjával a vállalat felmondása folytán szűnt meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti áthelyezéshez szükséges a dolgozót foglalkoztató vállalat hozzájárulása. Az áthelyezésnek erre az esetére a Mt. V. 35 C. § rendelkezését nem lehet alkalmazni.
12. §
(Mt. V. 51. §-ához)
(1) Az engedély nélkül kötött munkaszerződés érvénytelen.
(2) Az engedélyt vissza kell vonni, ha a Mt. 36.§-ának (1) bekezdésében meghatározott előfeltételek az engedélyezést követően megszűnnek.
13. §
[Mt. V. 83. §-ának (4) bekezdéséhez]
A dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára a szabadság a következő esetekben illeti meg:
a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára, ideértve a Mt. 98 A. §-ának rendelkezése alapján táppénzes állományban töltött időt is,
b) a szülési szabadság teljes időtartamára,
c) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság idejére, a gyermek gondozására a Mt. 98-98/A. §-a alapján igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére azonban ennél hosszabb időre is, de legfeljebb egy évre,
d) a tartalékos katonai szolgálat idejére,
e) a Mt. V. 139. §-ában foglaltak miatt mulasztott időre, továbbá
f) azokra az a)-e) pontokban fel nem sorolt munkából kiesett időkre, amelyekre jogszabály munkabér fizetését kötelezően előírja.
14. §
(Mt. V. 98. §-ához)
(1) A szabadságot a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel a tárgyévben kell kiadni.
(2) Az idényjellegű munkahelyen foglalkoztatott dolgozók szabadságát általában a legkisebb foglalkoztatottság időszakában, de legkésőbb a következő év március hó 31. napjáig kell kiadni.
(3) Ha a dolgozó szabadsága az év végéig nem volt kiadható, mert az év utolsó hónapjaiban halaszthatatlan, határidős feladatokat kellett ellátnia vagy helyettesítése előre nem látható súlyos akadályokba ütközött, szabadságát a szakszervezeti bizottság egyetértése esetén a következő évre át lehet vinni. A következő év március 31. napjáig azonban a szabadságot ki kell adni.
(4) Ha a dolgozó részére a szabadság külföldi kiküldetés, tanfolyamra, iskolára berendelés, huzamosabb betegség, szülési szabadság vagy tartalékos katonai szolgálat miatt az év végéig nem volt kiadható, azt az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül, időszaki szünetet tartó vállalatoknál pedig a legközelebbi időszaki szünet tartama alatt kell kiadni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor, is, ha a dolgozó szabadságra a Mt. V. 83. § szabályai szerint szerez igényt.
15. §
(1) A dolgozók szabadságát üzemrészenként (műhelyenként, osztályonként) készített szabadság kiadási terv alapján kell beosztani. A szabadság beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni.
(2) A szabadság kezdő időpontját és tartamát a szabadság kiadási terv elkészülte után azonnal, de annak esedékessége előtt legalább tizenöt nappal a dolgozóval írásban vagy hirdetmény útján közölni kell.
16. §
(1) A szabadságot lehetőség szerint egyszerre, de legfeljebb két részletben kell kiadni. Ha a dolgozó kívánja, tizenkét munkanap szabadságot egybefüggően kell részére biztosítani.
(2) A dolgozó kérésére a szabadság több részletben is kiadható, de legalább évi hat munkanapot ilyen esetben is egybefüggően kell kiadni.
(3) A szabadság kiadásánál nem számítható munkanapnak a dolgozó heti pihenőnapja, a heti pihenőnapon felüli szabadnapja és a munkaszüneti nap.
(4) A hatnapos munkahétnél rövidebb munkahéttel dolgozó szabadságát a hatnapos munkahéttől eltérő munkaidőbeosztással foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 6/1963. (IX. 1.) MüM számú rendelet szabályai szerint átszámítottan kell kiadni.
17. §
(1) Ha a dolgozót év közben más vállalathoz helyezik át, szabadságát a két vállalattól együttesen kapja meg. Ha régi munkahelyén szabadságából nagyobb részt vett igénybe, mint amennyi az ott eltöltött idő arányában megillette volna, munkabéréből ezen a címen levonásnak nincs helye.
(2) Ha az előző vállalatnál a szabadságot a dolgozó egyáltalán nem vagy kisebb mértékben vette igénybe, mint amennyi az ott eltöltött idő arányában megillette volna, a hátralékos szabadságot új munkahelyén kell megkapnia.
18. §
(1) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg és a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi abban az évben a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad, az új munkahelyén járó szabadság megállapításánál azonban a szabadságidőnek ezt a már igénybevett hányadát be kell számítani.
(2) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg és a dolgozó szabadságát még nem vette igénybe, szabadságának a munkában töltött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell váltani.
(3) Ha a munkaviszony megszűnésének módja a munkaviszony folyamatosságának megszakadását eredményezi, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a többlet szabadságnak megfelelő különbözetet a munkabérből le kell vonni.
19. §
(1) A sorkatonai szolgálatra történő bevonulás esetén, ha emiatt a szabadságot az év folyamán már nem lehet kiadni, a szabadságnak a munkában töltött teljes hónapokra eső arányos részét meg kell váltani. Ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a vállalatnál eltöltött idővel arányos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad.
(2) A sorkatonai szolgálatból visszatérő dolgozó részére arra az időre jár szabadság, amelyet a leszerelés után az év hátralevő részében a vállalatnál munkában tölt.
20. §
(Mt. V. 111. §-ához)
(1) A dolgozó részére, ha munkaviszonya folyamatosságának megszakítását eredményező módon szűnik meg, újbóli munkábalépés esetén az első hat hónapban nem állapítható meg magasabb összegű személyi alapbér, mint amelyben előző munkaviszonya megszűnésekor részesült.
(2) Ha a munkaviszonyt a dolgozó egy éven belül kétszer vagy többször, illetőleg ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondással szüntette meg, ide nem számítva a Mt. V. 30. § (2) bekezdés a)-f) pontjában említett esetekben történt felmondást, személyi alapbére egy évig nem lehet magasabb, mint előző munkahelyén, keresete pedig a Mt. V. 172. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértéket nem haladhatja meg.
(3) Ha a dolgozó nem teljes munkaidejű alkalmazásból teljes munkaidejű alkalmazásba kerül, az (1)-(2) bekezdésben említett korlátozásnál a korábbi munkaviszonyban betöltött munkakörében teljes munkaidő esetén járó személyi alapbér az irányadó.
21. §
(Mt. V. 154/B. §-ához)
A Mt. V. 154 B. §-ában meghatározott juttatások azt a dolgozót, akinek munkaviszonya fegyelmi elbocsátással vagy bírói ítélet folytán szűnt meg, illetőleg, aki a munkaviszonyát jogszabálynak meg nem felelően szüntette meg, a Mt. V. 172. §-ában meghatározott határidők eltelte után illetik meg.
22. §
(Mt. V. 171. §-ához)
Ha a Mt. V. 171. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában említett juttatás vagy kedvezmény megvonását kimondó fegyelmi büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, a megvont juttatást a dolgozó részére feltételesen előlegjelleggel teljesíteni kell, illetőleg ki kell fizetni. A próbaidő sikeres elteltével a dolgozó a juttatásra véglegesen jogosulttá válik, ellenkező esetben igényét elveszti és a kapott juttatásnak megfelelő összeget a munkabéréből le kell vonni.
23. §
(Mt. V. 172. §-ához)
(1) A Mt. V. 172. § (2) bekezdésének a személyi alapbér emelését tiltó rendelkezése nem alkalmazható a jogszabály által elrendelt alapbéremelés esetén.
(2) Ha a dolgozót a fegyelmi határozat meghozatalakor nem teljes munkaidővel foglalkoztatták és utóbb teljes munkaidőre alkalmazták, a Mt. V.172. § (2) bekezdésében említett korlátozás szempontjából a volt munkaköre szerinti teljes munkaidőre vonatkozó személyi alapbér az irányadó.
(3) A Mt. V. 172. § (3) bekezdésének a) pontjában említett keresetkorlátozásnál a túlmunkadíjat és a készenléti díjat figyelmen kívül kell hagyni.
24. §
(Mt. V. 174. §-ához)
A fegyelmi eljárást megindításától számított négy héten belül be kell fejezni. Ha a tényállás teljes tisztázása hosszadalmas vizsgálatot igényel vagy munkaügyi döntőbizottsági, bírósági, illetőleg hatósági eljárás eredményétől függ, a határidő ennek megfelelően meghosszabbodik,
25. §
(Mt. V. 176. §-ához)
A Mt. V. 176. § esetében a határozathozatal előtt a korábbi vállalat véleményét ki kell kérni és részére a fegyelmi határozatot meg kell küldeni.
26. §
(Mt. V. 177. §-ához)
(1) A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles minden szükséges intézkedést megtenni a tényállás teljes tisztázására (tanúk kihallgatása, okiratok vagy egyéb bizonyítékok beszerzése stb.).
(2) Ha a tényállás felderítése bonyolult, illetőleg széles körű vizsgálatot igényel, ezzel esetenként egy vagy több dolgozót is meg lehet bízni (vizsgálóbiztos).
27. §
(1) A fegyelmi jogkört gyakorló által történő meghallgatás során a dolgozóval közölni kell a fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatos tényeket és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy a vizsgálat alatt beszerzett bizonyítékokat tartalmazó iratokat megtekinthesse és azokra észrevételeket tehessen. Ha a dolgozó elé tárt bizonyítékok és védekezése, illetőleg az észrevételei között olyan ellentét van, amelynek tisztázása nélkül a fegyelmi ügy nem bírálható el, erre vonatkozóan újabb bizonyítást kell lefolytatni és ennek eredményét a dolgozóval ismertetni kell.
(2) Ha a dolgozó tartós akadályoztatása miatt szóbeli meghallgatására a fegyelmi eljárás jelentős mértékű elhúzódása nélkül nem kerülhet sor, a fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatos tényeket és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni és megfelelő határidő kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő.
(3) A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, ha a dolgozó a szóbeli meghallgatáson alapos ok nélkül nem jelenik meg vagy írásbeli védekezését a megjelölt határidőn belül nem terjeszti elő.
28. §
(Mt. V. 178. §-ához)
A felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni. E nélkül is megszűnik - az elbocsátás kiszabásával együttjáró felfüggesztés kivételével - a fegyelmi határozat kézbesítésekor.
29. §
(1) A felfüggesztés idejére a dolgozót átlagkereset illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát négy hétig vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve annak jogerőre emelkedéséig.
(2) Az (1) bekezdés szabályai alapján visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni. Nem kerülhet erre sor, ha a dolgozó elbocsátását kimondó fegyelmi határozat vált jogerőssé. Ha a dolgozót fegyelmi büntetésként alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe helyezték vagy a fegyelmi büntetés következtében munkabére egyébként csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér alapulvételével kell kifizetni.
(3) Ha a munkaügyi döntőbizottság az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot megváltoztatja, a fegyelmi határozat és a döntőbizottsági határozat kézbesítése közötti időre visszatartott munkabért e határozat jogerőre emelkedése nélkül is ki kell fizetni.
(4) Nem jár átlagkereset a felfüggesztés azon időtartamára, amelyre a dolgozó akkor sem kapna munkabért, ha felfüggesztésére nem került volna sor.
30. §
(Mt.V. 179-182. §-ához)
(1) A fegyelmi határozat indokolásának tartalmaznia kell a határozatot megalapozó tényeket. Ennek keretében a büntetést kiszabó határozat indokolásában tüzetesen ki kell fejteni azokat a körülményeket, amelyek az adott büntetés megállapítását indokolttá tették.
(2) A jogerős fegyelmi határozatban kiszabott büntetést a dolgozó személyi nyilvántartásába fel kell jegyezni. Ha a büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, erre a körülményre a feljegyzésben utalni kell.
(3) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló dolgozó munkaviszonyának megszüntetése esetén a munkavállalói igazolási lapra fel kell jegyezni a kiszabott fegyelmi büntetést és jogerőre emelkedésének időpontját. Ugyancsak fel kell tüntetni azt is, ha a fegyelmi büntetést egészben vagy részben az új munkahelyen kell végrehajtani.
31. §
(1) Ha a dolgozó a Mt. V. 182. §-a alapján a fegyelmi büntetés hátrányos következményei alól mentesült, a fegyelmi büntetésre vonatkozó feljegyzést személyi nyilvántartásából és egyéb okmányaiból törölni kell. A továbbiakban a dolgozó a fegyelmi büntetésről számot adni nem köteles.
(2) Ha a vállalat a dolgozót a Mt. V. 182. §-ának (2) bekezdése alapján mentesítette, a fegyelmi büntetés további végrehajtását és az ahhoz fűződő hátrányok alkalmazását meg kell szüntetni.
(3) Mentesülésére tekintettel a dolgozó nem követelheti a büntetés előtti állapot helyreállítását vagy a büntetés következtében elszenvedett hátrányok jóvátételét.
(4) A mentesülésről a dolgozónak - kérésére - igazolást kell adni.
32. §
A dolgozó anyagi felelőssége azért a kárért is fennáll, amely úgy keletkezett, hogy a vállalatnak harmadik személlyel szemben a dolgozó vétkes magatartása miatt fizetést teljesítenie vagy egyéb módon felelnie kellett (pl. balesetet szenvedett dolgozó vagy kívülálló személy kártalanítása, a vállalat által kifizetett kötbér, bírság, büntető kamat stb.).
33. §
[Mt. V. 190. §-ának (1) bekezdéséhez]
(1) A kár összegének meghatározásánál a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált a beszerzési értéket, a dolog jogtalan eltulajdonítása esetén pedig a fogyasztói árat kell figyelembe venni.
(2) A vezetőállású és a felelős beosztású dolgozónak a kártérítés érvényesítésének elmulasztásából eredő kártérítési kötelezettsége nem terjedhet túl annak a dolgozónak az anyagi felelősségén, akivel szemben a kártérítés érvényesítését elmulasztotta.
34. §
(1) Ha a károkozás fennforgása, illetőleg a mértéke előzetes hatósági vagy bírósági eljárás során válik ismertté, az eljárást befejező jogerős határozat közlésétől kell a harminc napot számítani.
(2) A vezetőállású és a felelős beosztású dolgozót a kártérítés érvényesítésének elmulasztása miatt kártérítésre legkorábban akkor lehet kötelezni, ha a Mt. V. 190. §-ában megjelölt harmincnapos határidőn belül a kártérítést nem érvényesítette.
35. §
[Mt. V. 190. §-ának (2) bekezdéséhez]
Ha az ügyben büntető eljárás folyik, a vállalat a kártérítési igényét a Mt. V.-ben meghatározott eljárási szabályok mellőzésével a büntető eljárás szabályai szerint is érvényesítheti.
36. §
(Mt. V. 190. §-ához)
(1) A kártérítési határozat meghozatala előtt a dolgozót lehetőség szerint meg kell hallgatni. Szükséges ez akkor, ha a tényállás bonyolult, nagyobb összegű kár merült fel, vagy a kár összegszerűsége vitás.
(2) A határozatnak tartalmaznia kell az okozott kár és a kártérítés összegét, az indokolásban pedig a kötelezés alapjául szolgáló tényeket, mérséklés esetén pedig annak okát is meg kell jelölni.
37. §
(Mt. V. 191. §-ához)
Ha a dolgozó munkaviszonya a kártérítési összeg behajtása előtt megszűnik, a levonás foganatosítása érdekében a vállalatnak a tartozást rá kell vezetnie a munkavállalói igazolási lapra. A levonás akadályba ütközése esetén az új munkahely a megkereső vállalatot köteles tájékoztatni.
38. §
(Mt. V. 193. §-ához)
(1) A hiány megállapítására, levonására és behajtására a Mt. 122. §-ában, a Mt. V. 189-192. §-aiban és e rendelet 33-37. §-aiban foglaltak vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy mérséklésnek a meghatározott feltételek figyelembevételével kivételesen rendkívül méltánylást érdemlő esetben van helye.
(2) Ha a megőrzésre átadott dolog megsemmisülése vagy megrongálódása folytán keletkezett a kár, a dolgozó felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint (Mt. 121-122. §) kell megállapítani. Ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a dolgozót terheli.
39. §
(Mt. V. 198. §-ához)
Ha a dolgozó munkaviszonya fegyelmi elbocsátással, bírói ítélet folytán szűnt meg, vagy azt a dolgozó jogszabálynak nem megfelelően szüntette meg, jutalomban csak a Mt. V. 172. §-ában megjelölt idő eltelte után részesülhet.
40. §
(1) Külön jogszabály vonatkozik
a) a bírák, az ügyészek, az ügyészségi fogalmazók és az ügyészségi nyomozók munkaviszonyának keletkezésével, megszüntetésével és áthelyezésével, valamint az ellenük hozott fegyelmi határozattal, továbbá a MÁV és posta dolgozóinak fegyelmi határozattal kapcsolatos vitáira,
b) a társadalombiztosítással kapcsolatos jogvitákra, ideértve a nyugdíjjal kapcsolatos vitákat is,
c) az újítással és találmánnyal, a szolgálati lakással és a társadalmi bíróság intézkedésével kapcsolatban felmerült vitákra.
(2) Amikor a dolgozó valamely jogosultságát nem jogszabály biztosítja, hanem annak megadását az igazgató mérlegelési jogkörében dönti el (pl. saját kezdeményezésre történő nem kötelező áthelyezés, jutalom, segély), a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve, ha jogszabály megengedi.
41. §
[Mt. V. 234. § (3) bekezdéséhez]
(1) A vállalat olyan egységeinél, amelyek a központtal nem azonos helységben vannak és az egységnél műhely- vagy osztálybizottság működik, munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani.
(2) Ha a vállalat telephelyen belüli egyes részlegeinél műhely- vagy osztálybizottság működik, ott célszerű munkaügyi döntőbizottságot alakítani. Kisebb egységek számára egy munkaügyi döntőbizottság alakítható akkor is, ha az egységnél külön-külön működik műhely- vagy osztálybizottság.
(3) A vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben határozza meg, hogy a (2) bekezdés szerint indokolt-e a vállalatnál több munkaügyi döntőbizottság megalakítása.
42. §
(1) Egyéb vállalatok (vállalati egységek), valamint a magánmunkáltatók számára a járási tanácsnál kell közös munkaügyi döntőbizottságot alakítani.
(2) Ha a vállalatnak a járás területén olyan részlege van (pl. járási központ), amelynél működik szakszervezeti bizottság, a járás területén levő olyan egységek számára, amelyeknél munkaügyi döntőbizottság nem volna szervezhető, azt az említett részlegnél lehet megalakítani. Ezt a miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg. Ilyen esetben a járási tanácsnál működő közös munkaügyi döntőbizottságot és a területi munkaügyi döntőbizottságot a vállalatnak értesítenie kell.
(3) Községi tanácsnál akkor sem lehet munkaügyi döntőbizottságot alakítani, ha ott szakszervezeti bizottság vagy osztálybizottság működik.
(4) A MÁV-nál, a posta területén, a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó szerveknél az érdekelt miniszterek a munkaügyi miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben határozzák meg, hogy hol kell munkaügyi döntőbizottságot alakítani.
43. §
[Mt. V. 234. § (4) bekezdéséhez]
(1) A munkaügyi döntőbizottság akadálytalan működéséhez biztosítani kell:
a) a tárgyalások megtartásához helyiséget, b) a tárgyalási jegyzőkönyvek vezetéséhez, a határozatok, idézések leírásához és az egyéb írásbeli munkákhoz (iktatás, irattározás stb.) gépírót,
c) az ügyviteli költségeket (papír, írószer, postaköltség, bélyegző beszerzése, hivatalos lapok előfizetése stb.).
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések maradéktalan megvalósítása érdekében a vállalat igazgatója köteles egy adminisztrátornak munkaköri kötelességévé tenni a döntőbizottsági ügyvitel ellátását is. A kijelölt dolgozó a döntőbizottság elnökének (helyettesének) a munkával kapcsolatos utasításait köteles végrehajtani. Ha a munkavégzés kapcsán túlmunka merül fel, annak elrendelésére is az elnök (elnökhelyettes) jogosult.
(3) A munkaügyi döntőbizottság működésével kapcsolatban felmerült költségek - ideértve a túlmunka ellenértékét is - a vállalatot, illetőleg azt a szervet terhelik, amely mellett a munkaügyi döntőbizottság működik.
44. §
[Mt. V. 235. § (1) bekezdéséhez]
A járási tanács mellett működő közös munkaügyi döntőbizottság elnökét és elnökhelyetteseit a járási tanács végrehajtó bizottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa együttes javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke bízza meg. A bizottság másik két tagja közül egyet a szakszervezetek megyei tanácsa, egyet pedig a járási tanács végrehajtó bizottsága jelöl ki. Ezzel egyidejűleg annyi póttagot kell kijelölni, hogy a közös munkaügyi döntőbizottsághoz tartozó iparágak (szakmák) két-két taggal képviselve legyenek.
45. §
(1) A munkaügyi döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének) - a vállalat összetételét is szem előtt tartva - a vállalat (vállalati egység) körülményeit jól ismerő, köztiszteletben álló, megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező, feddhetetlen dolgozót kell javasolni. E feltételeket kell érvényesíteni a tagok és póttagok kijelölésénél is.
(2) A járási tanács mellett működő közös munkaügyi döntőbizottság elnökének lehetőleg a járási tanács végrehajtó bizottsága hivatali szervezetének egy dolgozóját, elnökhelyettesének pedig legalább két főt, egy pedagógust és egy pénzintézeti dolgozót kell javasolni.
(3) A munkaügyi döntőbizottság eljáró tanácsának két tagját a kijelölt tagok és póttagok közül a munkaügyi döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) esetenként hívja be. A tanács megalakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkaügyi vitában érintett szakmában foglalkoztatott, a körülményeket legjobban ismerő bizottsági tagok vegyenek részt a munkaügyi vita elbírálásában.
46. §
Nem javasolható elnöknek, illetőleg elnökhelyettesnek és nem jelölhető ki tagnak, illetőleg póttagnak
a) a vállalat igazgatója és helyettesei, továbbá a gyáregység vagy más, a vállalat székhelyétől eltérő helységben levő olyan egység vezetői és helyettesei (üzemvezető, telepvezető, kirendeltségvezető, építésvezető stb.), amelynél a munkaügyi döntőbizottság megalakult,
b) a vállalat jogtanácsosa, valamint a jogügyi előadó, továbbá a személyzeti-munkügyi vezető és a fegyelmi ügyek kivizsgálásával megbízott dolgozó, valamint
c) a szakszervezeti bizottság elnöke és titkára.
47. §
(1) Megszűnik a döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének), tagjának megbízatása, ha
a) a kijelölés időtartama lejárt vagy indokoltan lemondott és a lemondást a kijelölésre jogosult szerv, az elnök (elnökhelyettes) esetében pedig a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke is elfogadta;
b) a munkaviszonya megszűnik;
c) olyan más munkakörbe, illetőleg munkahelyre helyezték vagy társadalmi tisztségbe választották, amely miatt tagsága nem tartható fenn;
d) visszahívták.
(2) Visszahívásnak akkor van helye, ha a döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) vagy tagja kötelezettségeit hanyagul vagy egyébként nem megfelelően látja el, illetőleg e tisztségére méltatlanná válik.
(3) A visszahívásra a kijelölő szerv jogosult, amelyről írásban kell intézkednie. Az elnök (elnökhelyettes) visszahívásáról, a szakszervezeti bizottság és az igazgató együttes javaslata alapján a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke dönt. A visszahívást a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke is kezdeményezheti.
48. §
A munkaügyi döntőbizottság tagját, póttagját a kijelölésre jogosult szerv haladéktalanul megbízólevéllel köteles ellátni, amelyben a megbízatás időtartamát is fel kell tüntetni. Az elnök és elnökhelyettes részére a megbízást a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke adja ki.
49. §
A vállalati munkaügyi döntőbizottság megalakulásáról, a döntőbizottsági tagok, póttagok névsoráról, az elnökről (elnökhelyettesről), továbbá e tisztségekben bekövetkezett változásokról a vállalat a szokásoknak megfelelően (pl. hirdetőtáblán) dolgozóit köteles tájékoztatni. Közös döntőbizottság esetében erről a járási tanács végrehajtó bizottsága a helyi adottságok szerint intézkedik.
A munkaügyi döntőbizottság illetékessége
50. §
[Mt.V. 236. § (1) bekezdéséhez]
(1) A panasz ügyében a dolgozó munkahelye szerinti döntőbizottság jogosult eljárni. Ha a munkahelyen döntőbizottság nem szervezhető, a panaszt a 42. § (2) bekezdésében foglalt eset kivételével, a dolgozó munkahelyének megfelelő járási közös munkaügyi döntőbizottság bírálja el.
(2) A kiküldetést (külszolgálatot) teljesítő dolgozó panasza esetében a kiküldő szervnek a dolgozó eredeti munkahelye szerinti munkaügyi döntőbizottsága jár el.
(3) Ha a dolgozót más vállalathoz rendelik ki munkára, panaszát az eredeti munkáltatónál szervezett munkaügyi döntőbizottság bírálja el.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezés alól az alábbi esetek képeznek kivételt:
a) a vezető állást betöltő dolgozót - kivéve a Mt. V. 245. §-a szerinti magasabb vezető állású dolgozót - érintő panasz esetében, ha a vállalatnál ugyanazon székhelyen belül több munkaügyi döntőbizottságot szerveztek, az jár el, amelyet a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben állandóan e célra kijelölt.
b) ha a dolgozó nem minősül vezető állásúnak, de olyan vállalati egység vezetője vagy vezetőhelyettese, amely mellett munkaügyi döntőbizottság működik, panaszát a felettes vállalati egység munkaügyi döntőbizottsága bírálja el. Ha ilyen nincs, az a döntőbizottság jár el, amelyet a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben állandóan e célra kijelölt.
51. §
(1) A vállalat különböző telephelyeinek állományába tartozó dolgozók együttes károkozása vagy fegyelmi vétség együttes elkövetése esetén a panaszt a felettes vállalati egység munkaügyi döntőbizottsága bírálja el.
(2) A munkaviszony megszűnése után felmerült panasz esetén annak a munkaügyi döntőbizottságnak kell eljárnia, amelyhez a dolgozó akkor tartozott, amikor még munkaviszonya fennállt. Ha ez a döntőbizottság időközben megszűnt, a panaszt a felettes vállalati egységnél, ha ilyen nincs, a vállalat központjában működő munkaügyi döntőbizottság bírálja el. Egyéb esetekben a korábbi munkahely szerint illetékes közös munkaügyi döntőbizottság jár el.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha a panaszt a dolgozó jogutóda (örököse vagy hozzátartozója) terjeszti elő.
52. §
[Mt. V. 236. § (2) bekezdéséhez]
(1) Nincs kimentésnek helye munkaköri besorolás, illetőleg a munkabér megváltoztatása, áthelyezés és a munkaviszony megszüntetése esetében, ha a határozat kézbesítése után hat hónap már eltelt. Ha a dolgozó a fegyelmi határozat elleni panaszt a határozat kézbesítését követő hat hónap eltelte után nyújtotta be, nem követelheti a munkaviszony helyreállítását, illetőleg az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő tovább foglalkoztatását és hat havi munkabért meghaladó követelést nem támaszthat.
(2) Azokban az ügyekben, amelyekben a panaszbenyújtási határidő három év és közben a jogosultat alapos és súlyos ok akadályozta követelése érvényesítésében, az akadály megszűnte után hat hónapon belül akkor is érvényesíthető még a követelés, ha a három év eltelt vagy abból hat hónapnál kevesebb idő van hátra.
(3) A három éves panaszbenyújtási határidőt megszakítja a követelésnek a kötelezett részéről való elismerése, a munkaügyi vitát elbíráló szerv előtti érvényesítése vagy bűncselekménnyel okozott kár esetében a büntető eljárás megindítása.
(4) A panaszbenyújtási határidő megszakadása, illetőleg a panaszbenyújtási határidőt megszakító eljárás jogerős befejezése vagy megszüntetése után a határidő újból kezdődik. Ha a panaszbenyújtási határidőt a munkaügyi vitát elbíráló szerv előtti eljárás szakította meg, annak jogerős befejezése után a határidőt csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
53. §
(1) A munkaügyi döntőbizottság elnöke köteles a panasz átvételére jogosult személyről, az átvétel időpontjáról és a szóbeli panasz benyújtásának módjáról a vállalat dolgozóit tájékoztatni.
(2) A panaszok, továbbá minden egyéb a munkaügyi döntőbizottsághoz érkezett irat átvételére az elnök (elnökhelyettes), továbbá a döntőbizottsági ügyvitelt ellátó dolgozó jogosult.
(3) A szóban előadott panaszról a döntőbizottság elnökének (az elnökhelyettesnek) két példányban jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet rajta kívül a panaszos is aláír. A jegyzőkönyv egy példányát a panaszosnak át kell adni.
(4) A jegyzőkönyvet e rendelet 1. számú melléklete szerint kell elkészíteni.
54. §
(1) Az írásban vagy szóban előterjesztett panaszt vagy egyéb iratot a munkaügyi döntőbizottság iktatókönyvében iktatni kell.
(2) Az iktatást az ügyvitelt ellátó dolgozó végzi. Iktatás után a panaszt vagy egyéb iratot azonnal az elnökhöz (elnökhelyetteshez) kell továbbítania.
55. §
Az ügyvitelt ellátó dolgozó munkáját a munkaügyi döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének) kell ellenőriznie. Az ügyviteli mulasztásokért, a határidő be nem tartásáért, a felelősség elsősorban az ellenőrzésre jogosult elnököt (elnökhelyettest) terheli.
56. §
[Mt.V. 237. § (1) bekezdéséhez]
(1) A munkaügyi döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) a beérkezett panaszt haladéktalanul megvizsgálja és szükség esetén azonnal intézkedik annak kiegészítése felől. A tárgyalás előkészítése érdekében a panaszost vagy a képviselőjét meghallgathatja a tényállás kiegészítése és a bizonyítékok tüzetes megjelölése céljából.
(2) Az elnök az előkészítés érdekében iratok, továbbá adatok beszerzése végett más szervet és hatóságot is megkereshet és az köteles a megkeresésnek eleget tenni.
(3) Bonyolultabb ügyben az elnök a vállalatot három nap alatt megteendő nyilatkozat megtételére, továbbá arra is felhívhatja, hogy bizonyítékait jelölje meg.
57. §
(1) A munkaügyi döntőbizottság csak tárgyaláson és határozatban dönthet.
(2) Nem kell tárgyalásra kitűzni azt a panaszt, amelynek elintézése nem a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. Ilyen esetben a döntőbizottság zárt ülésen ugyancsak határozatban dönt és a panaszt annak eldöntésére hatáskörrel bíró szervhez vagy hatósághoz teszi át. Határozatát a felekkel is közli.
(3) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy legkésőbb a tárgyalás megtartása előtt az érdekelt felek, képviselőik, valamint a többi megidézett az idézést negyvennyolc órával korábban kézhez kaphassák.
(4) A vállalat köteles a panasszal fellépő dolgozót a munkaügyi döntőbizottság tárgyalására elengedni. Ha a távollét munkaidőre esik, arra a dolgozónak a Mt. V. 139. § (2) bekezdése alapján díjazás nem jár, kivéve, ha a Mt. V. 238. § (1) bekezdésében megjelölt esetben az egészben vagy részben megilleti.
58. §
(1) A munkaügyi döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének) kell gondoskodni a tárgyalás kitűzéséről, az érdekelt felek, a képviselők, a tanúk, a szakértők megidézéséről, valamint a szükséges iratok beszerzéséről.
(2) A tárgyalásra szóló idézést e rendelet 2. számú melléklete szerint kell elkészíteni.
59. §
Ha az idézés kézbesítő könyvvel történik, a címzettnek az átvételt az időpont megjelölésével, aláírásával kell tanúsítania. Ha az átvételt vagy az aláírást megtagadja, az idézést nála kell hagyni és ezt a körülményt a kézbesítő könyv megfelelő rovatába fel kell tüntetni. Ha a kézbesítés vállalaton kívül történik, azt postán, tértivevénnyel kell teljesíteni.
60. §
(1) Tárgyalást csakis szabályszerűen megalakult munkaügyi döntőbizottság tarthat.
(2) A döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) a tárgyalás napjáról a döntőbizottsági tagokat oly módon köteles kiértesíteni, hogy akadályoztatásuk esetén a tárgyalásig más tag (póttag) behívásáról tudjon gondoskodni.
61. §
(1) A tárgyalást a munkaügyi döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) vezeti.
(2) A tárgyaláson jegyzőkönyvvezető alkalmazása kötelező.
(3) A jegyzőkönyvet az elnök, az eljáró tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető írják alá.
62. §
A munkaügyi döntőbizottság elnökének a tárgyalás rendjére és fegyelmére ügyelnie kell. A tárgyalást megzavaró vagy a tárgyalási fegyelmet sértő felet vagy más személyt az elnök a tárgyalás helyéről kiutasíthatja.
63. §
(1) A tárgyalás megnyitása után az elnök számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy a megidézettek (felek, tanúk stb.) a tárgyaláson jelen vannak-e. Amennyiben a fél a tárgyaláson nem jelenik meg, az csak akkor tartható meg, ha az idézés szabályszerűen történt és a tényállás távollétében is tisztázható.
(2) A fél távollétében a bizonyítás felvehető, a panasz érdemben elbírálható, de kérelmére a tárgyalást el is lehet halasztani.
64. §
[Mt. V. 237. § (3) bekezdéséhez]
(1) Az érdemi tárgyalás megkezdése előtt az elnök megvizsgálja, hogy az ő vagy valamelyik tag részvétele nem összeférhetetlen-e, majd kérdést intéz a felekhez, hogy elfogultság miatt nem emelnek-e kifogást. A feleknek a kérdésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.
(2) A döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének), továbbá a tagoknak az eljárásban való részvétele összeférhetetlen, ha
a) jogaira, illetőleg kötelezettségeire a vita elbírálása kihatással lenne,
b) a panaszra okot adó intézkedés meghozatalában szerepe volt,
c) a panaszos felettese,
d) a panasz ügyében tanúként, szakértőként kihallgatták vagy mint tanúra, szakértőre hivatkoztak,
e) a panaszos hozzátartozója.
Az összeférhetetlenséget a döntőbizottságnak hivatalból kell vizsgálnia.
(3) Elfogultsági kifogás akkor jelenthető be, ha a döntőbizottság elnökétől (elnökhelyettesétől) vagy tagjától az ügy tárgyilagos elbírálása nem várható. A kifogást a tárgyalás megkezdésekor kell megtenni.
(4) A döntőbizottság zárt ülésen - a kifogásolt tag részvétele nélkül - dönt a kifogásról. Ha csak egy tag is a kifogás mellett foglalt állást, annak helyt kell adni és gondoskodni kell új tag vagy póttag behívásáról. Ha az elnök elleni kifogást a szakszervezeti bizottság elfogadta, a tárgyalást az elnökhelyettesnek kell tovább vezetni. Mindezt lehetőleg úgy kell lebonyolítani, hogy a tárgyalás megtartható legyen. A kifogás tekintetében hozott döntést a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni.
65. §
(1) A döntőbizottság elnökének a tárgyalás megkezdésekor a panasz, a beadványok és a beszerzett iratok tartalmát a jelenlevők előtt ismertetni kell úgy, hogy a tényállás világos legyen.
(2) A döntőbizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a panaszt kellő időben nyújtották-e be. Ha az eljárás során kiderül, hogy a panaszos a határidőt elmulasztotta, az érdemi tárgyalás csak akkor folytatható, ha a panaszos a késedelmét kimentette. A mulasztás tényére a panaszost figyelmeztetni kell, továbbá arra is, hogy a mulasztást kimentheti-e vagy nem. Mind a figyelmeztetést, mind a kimentéssel kapcsolatos körülményeket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) A döntőbizottságnak a kimentésről lehetőleg nyomban döntenie kell. Ha a döntőbizottság a kimentést elfogadja, a tárgyalást folytatja, ha pedig a panaszos késedelmét kimenteni nem tudja vagy kimentésnek nincs helye, elutasító határozatot hoz.
(4) A panasz elutasításának van helye, ha az igény érvényesítésére előírt határidő eltelte miatt az már nem érvényesíthető. Nem lehet a panaszt elutasítani, ha a munkaügyi döntőbizottsághoz intézett beadványt a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
66. §
(1) A tárgyalás folyamán előbb a feleket kell meghallgatni, majd az elrendelt bizonyítás felvétele történik meg.
(2) A bizonyítás során a munkaügyi döntőbizottság tanúkat hallgathat ki, iratokat szerezhet be, szakértőt vehet igénybe és szemlét tarthat.
(3) Ha a bizonyítási kérelmet a tárgyaláson terjesztik elő, arról a döntőbizottság nyomban határoz. A bizonyítás kiegészítését a döntőbizottság hivatalból is elrendelheti.
67. §
(1) Ha a bizonyítás kiegészítésére a tárgyalás folyamán nem kerülhet sor, a tárgyalást új határnap kitűzése mellett el kell halasztani és arra a jelenlevőket szóban, a tárgyalásról távollevőket pedig írásban kell idézni. Az új határnap előtt intézkedni kell a szükséges iratok beszerzéséről is.
(2) Ha a bizonyítás kiegészítése távol dolgozó tanú meghallgatását teszi szükségessé, erre a tanú munkahelye szerint illetékes munkaügyi döntőbizottságot kell megkeresni. A megkeresésben közölni kell, hogy milyen ügyben, milyen tényekre nézve szükséges a tanú meghallgatása.
(3) A megkeresett munkaügyi döntőbizottság a megkeresés kézbesítését követő három napon belül köteles a tanút tárgyaláson meghallgatni és a meghallgatásról felvett jegyzőkönyvet haladéktalanul köteles megküldeni az ügyben eljáró munkaügyi döntőbizottságnak.
(4) Ha az ügy egy tárgyaláson nem bírálható el, az új tárgyaláson a döntőbizottság lehetőleg azonos összetételben járjon el. Ha azonban a döntőbizottság összetételében változás történt, a tárgyalás megnyitása után az ügyet újból ismertetni kell.
68. §
(1) A tanúmeghallgatást a munkaügyi döntőbizottság úgy is elvégezheti, hogy a meghallgatással egy tagját bízza meg, aki a megjelenésben akadályozott tanút tartózkodási helyén hallgathatja ki. Ez vonatkozik mind az ügyben eljáró, mind a megkeresett döntőbizottságra. A meghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A munkaügyi döntőbizottság a szemle megtartását is egy tagjára bízhatja. A szemle eredményéről feljegyzést kell készíteni és azt az ügy irataihoz kell csatolni. A szemléről készített feljegyzést a tárgyaláson ismertetni kell.
(3) Mind a tanúmeghallgatásról, mind a szemle megtartásáról a feleket előzőleg értesíteni kell, ha az nem eredményezi az ügy indokolatlan elhúzódását.
69. §
(1) A tárgyalást az elnök (elnökhelyettes) vezeti, de kérdéseket a döntőbizottság tagjai, továbbá a felek, illetőleg a képviselőik is feltehetnek. Az elnöknek különösen ügyelnie kell arra, hogy az ügyhöz nem tartozó kérdések feltételével az eljárás gyors befejezését ne akadályozzák.
(2) A feleket, illetőleg képviselőiket egymás jelenlétében, a tanúkat pedig a felek jelenlétében kell meghallgatni.
(3) A tanúkat egymás távollétében kell kihallgatni.
70. §
(1) Szakértőül a szakmában járatos, megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkező személyt vagy igazságügyi szakértőt lehet felkérni. E rendeletnek az összeférhetetlenségre és elfogultságra vonatkozó rendelkezéseit a szakértőre is alkalmazni kell.
(2) A felek a kijelölt szakértő személyével kapcsolatban észrevételt tehetnek.
(3) A szakértő meghallgatása általában a tárgyaláson szóban történik. Ha a szakkérdés bonyolultsága miatt a szakértő nem tud nyomban véleményt nyilvánítani, a munkaügyi döntőbizottság - határidő egyidejű megállapítása mellett - megengedheti a szakvélemény írásbeli benyújtását is.
71. §
(1) Ha a vállalatot nem az igazgató (egységvezető) vagy a jogtanácsos (jogi előadó) képviseli, az igazgatónak (az egység vezetőjének) a vállalatot képviselő dolgozót írásbeli meghatalmazással kell ellátnia.
(2) A dolgozót a szakszervezeten kívül hozzátartozója vagy munkatársa és ügyvéd is képviselheti.
(3) Ha a dolgozót ügyvéd képviseli, az ügyvédi rendtartásban előírt meghatalmazást kell az iratokhoz csatolnia. Ha a dolgozó képviseletét hozzátartozója vagy munkatársa látja el, a dolgozónak két tanú aláírásával ellátott írásbeli meghatalmazást kell adni. Fiatalkorú dolgozó érdekében meghatalmazás nélküli törvényes képviselője is eljárhat.
72. §
A fél és igazolt meghatalmazottja az iratokba betekinthet, abból jegyzeteket, másolatokat készíthet, kivéve, ha az ügy államtitkot vagy szolgálati titkot érint. Ilyen esetben az iratok csakis a döntőbizottság elnökének (elnökhelyettesének) vagy tagjának jelenlétében tekinthetők meg.
73. §
Ha több dolgozó azonos tárgyú panaszt külön-külön terjesztett elő, a döntőbizottság az ügyek együttes tárgyalását is elrendelheti.
74. §
Ha a panaszt munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy más hatósági eljárás eredményétől függően lehet csak elbírálni, a döntőbizottságnak az eljárást az előzetes eljárás jogerős befejezése után nyolc napon belül folytatnia kell.
Ha a döntőbizottság a nyilvánosságot kizárja, a tárgyaláson akkor is jelen lehetnek a felek és meghatalmazottaik.
75. §
[Mt. V. 237. § (4) bekezdése után]
(1) A döntőbizottsági tárgyalásról ügyenként külön-külön kell e rendelet 3. számú melléklete szerint a jegyzőkönyvet vezetni.
(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a tárgyalás helyét és időpontját, a panasz tárgyát, valamint a döntőbizottság tagjainak, jegyzőkönyvvezetőjének és a jelenlevő feleknek, illetőleg képviselőjüknek nevét. Amennyiben a tárgyaláson a szakszervezeti bizottság képviselője vagy az ügyész is részt vesz, jelenlétüket - nevük feltüntetése mellett - szintén a jegyzőkönyvbe fel kell venni.
(3) A jegyzőkönyvben a (2) bekezdésben foglaltakon kívül rögzíteni kell:
a) a panaszos személyi és munkahelyi adatait, az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy panaszát fenntartja-e vagy attól esetleg eláll, továbbá a panasz lényegét,
b) a bizonyítási kérelmeket és más fontos nyilatkozatokat,
c) azokat a lényeges körülményeket, amelyeknek jegyzőkönyvbe vételét az érdekeltek közül valamelyik kérte,
d) a félnek az eljárási szabályok megsértésére vonatkozó észrevételeit,
e) a döntőbizottságnak a tárgyalás folytatására vonatkozó és ezzel kapcsolatos egyéb intézkedéseit,
f) a döntőbizottság határozatát.
(4) A tanúkihallgatás vagy a szakértő meghallgatása kapcsán a jegyzőkönyv tartalmazza:
a) annak feltüntetését, hogy a tanú (szakértő) nyilatkozatát az igazmondásra történt figyelmeztetés után teszi meg,
b) a tanú (szakértő) nevét, személyi adatait, a felekhez való érdekeltségi viszonyát,
c) az elhangzott tanúvallomás (szakértői vélemény) lényegét, a felek által feltett kérdésekre adott választ, szembesítés esetén az elhangzott nyilatkozatokat,
d) a félnek a tanú kihallgatására, a szakértő véleményére tett észrevételeit,
e) a tanúvallomás felolvasásáról szóló záradékot vagy azt, hogy a tanú vallomásának felolvasását figyelmeztetés ellenére nem kérte.
76. §
(Mt. 144. §-ához a Mt. V. 238. §-a elé)
(1) A döntőbizottság zárt ülésben hozza meg határozatát úgy, hogy előbb a döntőbizottsági tagok, majd az elnök nyilvánít véleményt. Az eljáró tanácson és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más a helyiségben nem tartózkodhat. A határozatot a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(2) Ha az ügyben több igény szerepel (pl. munkaviszony jogtalan megszüntetésének hatálytalanítása és átlagkereset megtérítése; vagy üzemi balesettel kapcsolatos táppénz és átlagkereset közötti különbözet megtérítése, továbbá járadék) és indokolt, hogy a döntőbizottság az alapkérdésben döntsön (pl. a munkaviszony helyreállításáról intézkedjék), a döntőbizottság részhatározatot hoz és a még el nem döntött kérdésben az eljárást folytatja.
(3) A munkaügyi döntőbizottság elnöke a határozatot a jelenlevő felek előtt nyomban kihirdeti és röviden ismerteti a határozat indokolását.
77. §
(1) A munkaügyi döntőbizottság határozatát e rendelet 4. számú melléklete szerint kell elkészíteni. A határozatban a bizottság
a) a panasznak egészben vagy részben helyt ad,
b) a panaszt elutasítja,
c) az eljárást megszünteti, ha a panaszt visszavonták, illetőleg annak elbírálása nem tartozik a döntőbizottság hatáskörébe vagy illetékességi körébe.
(2) A határozat rendelkező részből és indokolásból áll.
78. §
(1) A határozat rendelkező részének világosan és félreérthetetlen formában tartalmaznia kell a bizottság döntését és a jogorvoslati lehetőséget, valamint határidejét, azzal a tájékoztatással, hogy mind a fellebbezést, mind a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokon eljárt munkaügyi döntőbizottsághoz kell benyújtani.
(2) A határozat indokolásában a következőket kell feltüntetni:
a) a döntés alapjául elfogadott tényállást,
b) a bizonyítás eredményét (tanúk vallomása, szakértői vélemény, szemle adatai, iratok tartalma) és mindazokat a körülményeket, amelyeket a döntőbizottság a panasz elbírálása során figyelembe vett és értékelt. Nem hivatkozhat a döntőbizottság olyan tényre, amely a tárgyalási jegyzőkönyvben nem szerepelt,
c) az alkalmazásra kerülő jogszabályt,
d) ha a panasz összegszerű marasztalással kapcsolatos, a rendelkező részben megállapított összegre vonatkozó számítási adatokat is részletezni kell,
e) ha a határozat részben elutasító, vagy a panaszt a kimentés megalapozatlansága miatt utasítják el, ezzel is külön foglalkozni kell,
f) a költség megállapítás indokait, vagy azt a körülményt, hogy a döntőbizottság miért csökkentette vagy mellőzte annak megállapítását.
(3) Az indokolást is tartalmazó határozatot a munkaügyi döntőbizottság elnöke (elnökhelyettese) írja alá.
79. §
(1) A határozatot kihirdetése után három napon belül a feleknek és képviselőiknek kézbesíteni kell. Ezért az elnök (elnökhelyettes) felelős. A határidők számítása szempontjából a felek részére történő kézbesítés időpontja az irányadó.
(2) Az ügy befejezése után a döntőbizottsági ügyvitelt ellátó dolgozó az elintézés módját és idejét az iktató könyvbe bevezeti, majd az iratokat összefűzve irattárba helyezi. Ha a panasz ügyében hozott döntés elsőfokon jogerőre emelkedett, az elnök (elnökhelyettes) gondoskodik a más szervek által rendelkezésre bocsátott iratok stb. visszaküldéséről.
80. §
A döntőbizottság tizenöt napon belül hivatalból vagy kérelemre
a) kijavító határozatot hozhat, ha az eredeti határozatban névcsere, hibás névírás, szám vagy számítási hiba, illetőleg más hasonló elírás történik;
b) kiegészítő határozatot hozhat, ha a döntőbizottság határozatában a kérelemről vagy annak egy részéről, illetőleg a költségekről nem döntött.
A kijavítást vagy kiegészítést kimondó, illetőleg az erre irányuló kérelmet elutasító határozat ellen is az általános szabályok szerint van jogorvoslatnak helye.
81. §
[Mt. V. 238. § (3) bekezdése után]
(1) A költségek megtérítéséről a munkaügyi döntőbizottságnak a határozatban kell rendelkeznie. Szakértői díj megállapításánál az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 9/1954. (IX. 1.) IM számú rendeletben foglaltakat kell alapul venni.
(2) A dolgozó képviseletében eljáró ügyvéd díját az 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet szabályai szerint kell megállapítani.
82. §
(Mt. V. 239. §-ához)
(1) A munkaügyi döntőbizottság a benyújtástól számított három napon belül köteles a fellebbezést a területi munkaügyi döntőbizottsághoz, a felülvizsgálati kérelmet pedig a járásbírósághoz az ügy irataival együtt megküldeni.
(2) A munkaügyi döntőbizottsági határozat elleni fellebbezésre előírt határidő elmulasztása esetén kimentésre csak betegség, vagy hasonló helyzetet előidéző körülmény, illetőleg a dolgozó önhibáján kívül bekövetkezett komoly akadály adhat okot. A sérelmes határozat kézbesítését követő hat hónap eltelte után kimentésnek helye nincs.
(3) A fellebbezésnek tartalmaznia kell az ügy rövid tényállását, az elsőfokú határozat elleni kifogásokat, valamint azt, hogy a határozatot a fellebbező fél miért tartja sérelmesnek.
(4) A fellebbezést, illetőleg a felülvizsgálati kérelmet annyi példányban kell benyújtani, hogy a fellebbező fél ellenfelének megfelelő példányszám jusson.
83. §
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a szakszervezeti bizottság akkor is fellebbezéssel élhet, ha az elsőfokú eljárásban nem vett részt. A szakszervezeti bizottság is a felek részére nyitva álló fellebbezési határidő alatt élhet jogorvoslattal. Ez a rendelkezés a szakszervezeti bizottság által benyújtott felülvizsgálati kérelemre is vonatkozik.
84. §
A munkaügyi döntőbizottság határozata elleni fellebbezést a területi munkaügyi döntőbizottság bírálja el.
85. §
(Mt. V. 240. §-ához)
A posta, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és rendészeti szervek dolgozói tekintetében a fővárosi területi munkaügyi döntőbizottság, a MÁV dolgozói tekintetében pedig a MÁV Igazgatóságának székhelyén működő területi munkaügyi döntőbizottság jár el.
86. §
[Mt. V. 241. § (2) bekezdéséhez]
A területi munkaügyi döntőbizottság tagjainak megválasztásánál gondoskodni kell arról, hogy iparágon belül is az egyes fontosabb szakmai ágak (pl. pénzintézet, kereskedelem) megfelelően képviselve legyenek.
87. §
[Mt. V. 241. § (3) bekezdéséhez]
(1) Az elnök (döntőbíró) csak a megválasztott területi munkaügyi döntőbizottsági tagok közül jelölheti ki az eljáró tanács tagjait.
(2) A kijelölésnek úgy kell történnie, hogy a tanács két tagja a munkaügyi vitában érintett szakma (foglalkozási ág) alapos ismerője legyen.
88. §
[Mt. V. 243. § (2) bekezdéséhez]
(1) A területi munkaügyi döntőbizottság
a) ha olyan eljárási szabálysértést észlel, amely pótolható, e sérelmet az eljárás során orvosolja, határozatában erről a szabálysértésről említést tesz,
b) amennyiben az eljárás során nem pótolható mulasztást állapít meg, az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezi és a döntőbizottságot szabályszerű új eljárásra utasítja, határozatában pedig megszabja, hogy az elsőfokon eljárt döntőbizottságnak milyen mulasztásokat kell pótolni,
c) ha a bizonyítás kiegészítése válik szükségessé, annak felvételéről gondoskodik.
(2) A területi munkaügyi döntőbizottság az elsőfokú határozatot a fellebbezés keretein belül vizsgálja felül. Ha kétséges, hogy a fél fellebbezése mire irányul, a felet a fellebbezés kiegészítésére felhívhatja.
(3) A fellebbezési eljárás során olyan új kérelmet, amely az elsőfokú eljárásban nem szerepelt, nem lehet előterjeszteni.
89. §
(Mt. V. 250. §-ához)
Ha a kötelezett a határozat ellen nem élt jogorvoslattal vagy a jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, illetőleg a határozat ellen nincs jogorvoslatnak helye, a munkaügyi vitában eljárt szerv a fél kérelmére a határozat egy példányára "végrehajtható" záradékot köteles rávezetni.
90. §
[Mt. V. 251. § (3) bekezdéséhez]
Nem jelenti új eljárás kezdeményezését, ha a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése esetén az alapul szolgáló körülmények megváltozására tekintettel további igényt támaszt, illetőleg a vállalat a megállapított kártérítés leszállítását kéri. Ebben az esetben a panasz benyújtására vonatkozó szabályok irányadók.
91. §
[Mt. V. 252. § (3) bekezdéséhez]
(1) Ügyészi óvás nyomán a munkaügyi döntőbizottságnak ugyanúgy kell eljárnia, mintha az eljárást panasz alapján folytatná le és az óvás kérdésében is határozatban dönt.
(2) Ha a munkaügyi döntőbizottság az ügyészi óvással nem ért egyet, e határozatát az ügy irataival együtt a területi munkaügyi döntőbizottságnak kell felterjesztenie.
92. §
A Mt.-ben, illetőleg Mt. V.-ben használatos egyes megjelölések értelmezése
a) miniszteren: a vállalatot irányító miniszteren kívül a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű szerv vezetőjét, továbbá a Mt. V. 252/B. § (1) bekezdésében meghatározott körben a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét,
b) minisztériumon: a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű szervet és a Mt. V. 252/B. § (1) bekezdésében meghatározott körben a megyei tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezetét is,
c) járásbíróságon: a városi és a fővárosi kerületi bíróságot is,
d) iparágon: a népgazdasági ágat, termelési és foglalkozási ágat is,
e) vállalaton: az állami vállalaton kívül az állam önálló gazdálkodó vagy költségvetési szervét, a szövetkezetet, a szövetkezeti vállalatot, a társadalmi szervezetet, továbbá az egyesületet, valamint mindazokat, akik dolgozót munkaviszony keretében foglalkoztatnak, így a magánmunkáltatókat is.
f) Szakszervezetek Országos Tanácsán: a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségét, továbbá-azokban az esetekben, amikor a minisztert megillető jogkörben a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke jár el, a szakszervezet megyei (budapesti) tanácsának elnökségét,
g) szakszervezeten: az iparági szakszervezet elnökségét, továbbá mindazokban az esetekben, amikor a minisztert az iparági szakszervezet elnökségével együttesen megillető jogkörben a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke jár el, a szakszervezet megyei bizottságát, illetőleg budapesti bizottságának elnökségét,
h) szakszervezeti bizottságon: a vállalatnál a Szakszervezetek Országos Tanácsa által meghatározott hatáskörben működő legfelsőbb szakszervezeti szervet, ha pedig a vállalat valamely egységének vezetője jár el, ennél az egységnél működő szakszervezeti szervet (pl. üzemi, műhely, osztálybizottságot) kell érteni.
93. §
Határidők számítása
(1) Nap megjelölés alatt naptári nap értendő, kivéve, ha a jogszabály kifejezetten munkanapot jelöl meg.
(2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt.
(3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely a nap elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel; ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.
Intézkedések közlésének módja
94. §
(1) Ha jogszabály alakszerűséget kifejezetten nem ír elő, az intézkedések és elhatározások minden alaki megkötöttség nélkül szóban vagy írásban egyaránt megtehetők.
(2) A vállalat írásbeli határozatában köteles a dolgozót arról is tájékoztatni, hogy az ellen van-e helye panasznak és azt hol, mennyi idő alatt lehet benyújtani, valamint, hogy a panasznak van-e halasztó hatálya.
95. §
Az írásbeli közlés csak akkor hatályos, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át. A kézbesítés akkor is hatályos. ha az átvételt megtagadják, vagy a kézbesítést szándékosan megakadályozzák. E körülményeket írásban rögzíteni kell.
Átmeneti rendelkezések
96. §
(1) A folyamatos munkaviszonyban töltött időtartam megállapításánál a Mt. V. 30. § rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan dolgozó esetében, akinek munkaviszonya 1965. évi január hó 1. napjával vagy azt követően megszűnt.
(2) A Mt. V. 30/C. §-ában említett beszámításra már 1965. évi január hó 1. napjával jogosult az aki a korábbi szabályok szerint két év folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik. Hároméves folyamatos munkaviszonnyal kell rendelkeznie annak a dolgozónak, akinek a 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendelet hatálybalépése előtti szabályok alapján a folyamatosnak tekinthető munkaviszonya kezdő időpontját megelőző utolsó munkaviszonya önkényes kilépés, fegyelmi elbocsátás vagy bírói ítélet következtében szűnt meg.
(3) A kettő, illetőleg háromévi folyamatos munkaviszony esetén sem kerülhet sor a beszámításra, ha a dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. A fegyelmi büntetés hatálya szempontjából a Mt.V. 182. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamokat kell figyelembe venni.
97. §
A Mt., illetőleg a Mt. V. folyamatos munkaviszonyra vonatkozó rendelkezései nem érintik a munkabér megállapítása szempontjából figyelembe vehető munkaviszonyban töltött idők, illetőleg szolgálati idők számítására vonatkozó rendelkezéseket.
98. §
(1) Aki az 1965. évi január hó 1. napja előtti szabályok vagy a Mt. V. 30. §-a alapján jubileumi jutalomban részesült, újabb jubileumi jutalmat csak annak esedékességétől számított tizenöt, negyvenéves jubileumi jutalom esetén tíz év elteltével kaphat.
(2) Aki a Mt. V. 30/C. § szerint beszámított idő figyelembevételével részesül jubileumi jutalomban, valamint aki az 1965. évi január hó 1. napja előtt a Mt. 124. §-ának (2) bekezdése alapján jubileumi jutalom helyett részesült ennek megfelelő összegű jutalomban, újabb jubileumi jutalomban csak akkor részesülhet, ha a huszonöt éves jubileumi jutalom kézhezvétele óta legalább tizenöt év, a negyvenéves jubileumi jutalom kézhezvétele óta pedig tíz év eltelt.
99. §
(1) Az 1965. évi január hó 1. napja előtt kiszabott fegyelmi büntetés esetén a Mt. V. 172. § rendelkezéseinek alkalmazására nem kerülhet sor. Ha a korábban kiszabott alacsonyabb munkakörbe helyezést kimondó fegyelmi büntetés határideje 1965. évi január hó 1. napját követő időben jár le, az eredeti munkakörbe való visszahelyezés mellőzhető.
(2) A 33/1964. (XII. 18.) Korm. számú rendelet hatálybalépése nem érinti azokat a hátrányos következményeket, amelyeket a korábbi rendelkezések az önkényes kilépéshez, a jogerős fegyelmi határozattal történő elbocsátáshoz, vagy a munkaviszonynak bírói ítélet folytán történő megszűnéséhez fűznek, feltéve, ha a munkaviszony ilyen megszűnésére 1964. évi december hó 31-ig került sor.
100. §
Ha a munkaviszonyból eredő igény érvényesítésére előírt határidőből 1965. évi január hó 1. napján hat hónapnál rövidebb idő van hátra, az igény a hatálybalépéstől számított hat hónapon belül érvényesíthető. Nem lehet alkalmazni e rendelkezést, ha az igény az érvényesítésre megszabott idő elmulasztása miatt a korábbi jogszabály alapján megszűnt.
101. §
(1) A munkaügyi vitát eldöntő szervhez az 1964. évi december hó 31. napjáig már benyújtott panasznak, fellebbezésnek, keresetnek az illető szerv által történő elbírálásánál a korábbi eljárási szabályok irányadók. A szerv döntése elleni jogorvoslat tekintetében azonban már a Mt., illetőleg Mt. V. új szabályait kell alkalmazni. Ez utóbbi rendelkezés azonban a bíróság előtt folyamatban levő eljárásra nem vonatkozik.
(2) Ha azokban az ügyekben, amelyek a korábbi szabályok szerint a bíróság hatáskörébe tartoztak, új eljárás lefolytatására kerül sor, az új eljárás lefolytatására a Mt., illetőleg Mt. V. új szabályait kell alkalmazni.
102. §
(1) Ha a munkaügyi vitát eldöntő szervhez panasz (kereset) benyújtására a korábbi rendelkezések szerinti határidő még nem telt el, viszont a Mt., vagy a Mt. V. új rendelkezése a korábbi szabályok szerinti határidőt megrövidíti, az előterjesztésnek 1965. évi január hó 15. napjáig helye van, kivéve, ha a korábbi szabályok szerinti határidő ennél előbb jár le.
(2) Ha a korábbi rendelkezések szerint panasz (kereset) előterjesztésére határidő egyáltalán nem volt meghatározva, a Mt. vagy Mt. V. új rendelkezése azonban határidőt szab, ezt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy 1965. évi január hó 15-éig a panasz (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem) előterjesztésének akkor is helye van, ha a határidő ennél korábban járna le.
(3) Ha a panasz, illetőleg fellebbezés előterjesztésére a korábbi szabályok szerint megállapított határidő 1965. évi január hó 1. napjáig már eltelt, de kimentésnek még helye van, a panasz, illetőleg a fellebbezés (felülvizsgálati kérelem) tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kimentésre előírt határidőből annál kevesebb idő áll fenn.
103. §
A Mt. 149/B. § szerinti új eljárás kezdeményezésére a jelen rendelet hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül akkor is sor kerülhet, ha az előírt határidőből 1965. évi január hó 1. napján már annál kevesebb idő áll fenn.
104. §
Ez a rendelet 1965. évi január hó 1. napjával lép hatályba. Hatálybalépésével a munkahelyet változtató dolgozók munkabérének megállapításáról szóló 120/1961. (12.) MüM számú utasítás hatályát veszti.
Veres József s. k.,
munkaügyi miniszter
1. számú melléklet a 9/1964. (XII. 24.) MüM számú rendelethez
2. számú melléklet a 9/1964. (XII. 24.) MüM számú rendelethez
3. számú melléklet a 9/1954. (XII. 24.) MüM számú rendelethez
4. számú melléklet a 9/1964. (XII. 24.) MüM számú rendelethez
