12/1965. (VII. 11.) Korm. rendelet
a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állításáról
1. §
A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az elitéltet - szabadulása előtt kellő időben - meghallgatja arra nézve, hogy szabadulása után hol kíván rendszeres munkát végezni.
2. §
(1) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága köteles előmozdítani, hogy az elítélt - a szabadulás előtt megfelelő időben - rendezze azokat az ügyeit, amelyek a szabadulás utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatosak. Ebből a célból az elítélt - az intézet rendjének sérelme nélkül - családtagjaival, volt vagy leendő munkáltatójának a megbízottjával levelezést folytathat, és szükség esetén személyesen is érintkezhet.
(2) A munkaerőgazdálkodási, illetőleg munkáltató szervek a szabaduló személy munkába állításának megkönnyítése érdekében a büntetésvégrehajtási intézetben is eljárhatnak.
3. §
(1) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága értesítést küld a tanács végrehajtó bizottságának arról a szabaduló személyről,
a) aki többszörösen visszaeső vagy konok bűnöző [Btk. 39. § (3) bek. c) pont],
b) aki bírói kitiltás (Btk. 53. §) hatálya alatt áll,
c) akit három évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek,
d) aki a büntetésvégrehajtási intézet parancsnokságának megítélése szerint - az előző pontokban meghatározott körülményekre tekintet nélkül - a társadalomba való beilleszkedés szempontjából segítségre, illetőleg ellenőrzésre szorul.
(2) A büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül is értesítést küld, ha a szabaduló személy a munkába állást illetően segítségnyújtást kér.
4. §
(1) A 3. §-ban említett értesítést a szabaduló személy volt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának (a továbbiakban: tanács vb) kell küldeni, éspedig a szabadulás előtt legalább egy hónappal.
(2) Támogatni kell a szabaduló személynek volt lakóhelyétől (tartózkodási helyétől) különböző helységben való letelepedését, ha itt igazoltan megfelelő munkalehetőség kínálkozik számára vagy a bíróság volt lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) kitiltotta. Ebben az esetben az értesítést annak a tanács vb-nek kell küldeni, amelynek területén a szabaduló személy letelepedni (huzamosan tartózkodni) szándékozik.
(3) Az értesítésnek tartalmaznia kell a szabaduló személy fontosabb adatait (életkor, szakképzettség, korábbi munkahely, stb.), a szabadulás időpontját és azt a munkahelyet, ahol elhelyezkedése biztosítottnak látszik.
(4) A 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy a szabadulást követő nyolc napon belül köteles jelentkezni annál a tanács vb-nél, amelyhez a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága az értesítést küldte. Ha a szabadult személy a jelentkezést elmulasztja, erről a tanács vb a rendőrséget tájékoztatja.
5. §
A büntetésvégrehajtási intézet által értesített tanács vb - szakigazgatási szervei útján - gondoskodik arról, hogy a szabadult személy rendszeres munkát végezhessen. Ezért - ha a szabadult személyt az értesítésben megjelölt munkahelyen nem alkalmazzák - a tanács vb őt olyan állami vállalathoz (intézményhez) vagy szövetkezethez irányítja, amely munkaerőt igényel.
6. §
(1) Az állami vállalatok (intézmények), illetőleg a szövetkezetek vezetőinek elő kell mozdítaniuk a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állítását. Az alkalmazás nem tagadható meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabadságvesztésre volt ítélve, kivéve ha a büntetlen előélet a munkakör betöltésének előfeltétele.
(2) Ha a 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy nem állt munkába, vagy munkahelyét indokolatlanul elhagyja, erről a vállalat (intézmény, szövetkezet) köteles értesíteni az illetékes tanács vb-t.
7. §
(1) A tanács vb - a szakszervezet közreműködésével és más társadalmi erők bevonásával - rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy a 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy folyamatosan dolgozik-e, továbbá hogy törekszik-e a társadalomba újra beilleszkedni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat elvégzéséhez a rendőrség szükség szerint segítséget nyújt a tanács vb-nek.
(3) Az ellenőrzés tartama egy év. Ez a határidő a jelentkezéstől [4. § (4) bek.] számít, és szükség esetén meghosszabbítható.
8. §
(1) Ha a tanács vb meggyőződik arról, hogy a vállalat (intézmény, szövetkezet) azért tagadja meg a szabadult személy alkalmazását, mert szabadságvesztésre volt ítélve, a munkakör betöltésének azonban a büntetlen előélet nem feltétele, erről értesíti a felügyeletet gyakorló szerv vezetőjét.
(2) Ha a 3. § (1) bekezdésében említett szabadult személy munkakerülő életmódot folytat, a tanács vb erről a körülményről a büntető eljárás megindítása végett értesíti a rendőrséget.
9. §
A tanács vb a 3-8. § szerint reá háruló feladatokat szakigazgatási szerveinek egy általa kijelölt ügyintézője útján látja el.
10. §
Ez a rendelet 1965. október 1. napján lép hatályba; végrehajtásáról az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának a vezetője, a munkába helyezést illetően a munkaügyi miniszter gondoskodik; a hatálybalépéssel egyidejűleg az 55/1960. (XII. 22.) Korm. számú rendelet hatályát veszti.
Kállai Gyula s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke