1965. évi 14. törvényerejű rendelet

a nemesfémtárgyakról és fémjelzésükről

I. Nemesfémtárgyak

1. § (1) Nemesfémtárgy az aranyból, ezüstből, platinából (a továbbiakban: nemesfém), továbbá az e fémeknek más fémekkel való ötvözeteiből készült ékszer, dísztárgy, használati tárgy.

(2) Ékszer, dísztárgy, továbbá nem az ipar részére készített, személyi használatra szolgáló használati tárgy (a továbbiakban: fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy) csak a törvényerejű rendeletben meghatározott finomságban készíthető.

II. Finomsági fokok

2. § (1) A nemesfémtárgy finomságát ezredrészben - ezrelékben - kell meghatározni, ami azt jelenti, hogy 1000 grammban a kérdéses nemesfémből hány gramm van. A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy az alábbiakban meghatározott finomságú nemesfémötvözetből készíthető:

a) platinatárgy: 950 ezredrész

b) aranytárgy:

1. számú finomsági fok 916 ezredrész

2. számú finomsági fok 750 ezredrész

3. számú finomsági fok 585 ezredrész

c) ezüsttárgy:

1. számú finomsági fok 925 ezredrész

2. számú finomsági fok 900 ezredrész

3. számú finomsági fok 835 ezredrész

4. számú finomsági fok 800 ezredrész.

(2)[1] A megfelelő jogosítvánnyal rendelkező gazdálkodó szervezet csak olyan ötvözetből készült, fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyat készíthet, tarthat raktáron és árusíthat, illetőleg vállalat csak olyan fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyat hozhat be külföldről, amely az e törvényerejű rendeletben, valamint az annak alapján kiadott rendeletekben megállapított követelményeknek megfelel.

(3) A pénzügyminiszter rendelettel engedélyezheti fémjelzési kötelezettség alá tartozó aranytárgyaknak az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott finomsági fokoktól eltérő finomságban történő gyártását is.

(4) A fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy anyagát képező ötvözet előállításánál, továbbá a nemesfémtárgy készítésénél és díszítésénél felhasználható anyagokat és felhasználásuk módját a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

3. § (1)[2] A nemesfémtárgyaknak minden részében el kell érnie az előírt finomsági fokot. Ha a fémjelzési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgy az előírt finomsági fokot az engedélyezett finomsági hiány beszámításával sem éri el, azt össze kell törni. A fémjelzés során hozott erre vonatkozó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(2) A nemesfémtárgy minőségének vizsgálata során a szükséges műszaki (vegyi) beavatkozással okozott kárért, továbbá a jogszabálynak nem megfelelő nemesfémtárgy összetöréséért kártérítés nem jár.

(3) Az előírt finomsági foktól - műszaki okokból - elfogadható eltéréseket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

III. A fémjel

4. § (1) A fémjezési kötelezettség alá tartozó nemesfémtárgyakat anyaguk és egyéb törvényes kellékeik megállapítása végett meg kell vizsgálni. Ha a vizsgálat szerint a nemesfémtárgy az előírt kellékeknek megfelel, azt - annak belföldi vagy külföldi eredetét, valamint finomsági fokát igazoló - fémjellel kell ellátni (fémjelzés).

(2) A fémjelzés részletes szabályait, valamint a fémjelzési kötelezettség alóli mentességet a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

IV. A fémjelzés díja[3]

5. §[4] (1)[5] A nemesfémtárgyak vizsgálatáért és fémjelzéséért díjat kell fizetni.

(2)[6] A díj mértékét a Kormány rendeletben határozza meg.

V. Nemesfémtárgyak készítése külföldi megrendelésre (eladásra)

6. § (1) Külföldi megrendelésre (eladásra) a törvényerejű rendeletben meghatározott finomsági foktól eltérő vagy jogszabályban előírt egyéb kellékeknek meg nem felelő nemesfémtárgyat is szabad készíteni.

(2) A külföldi megrendelésre (eladásra) készített nemesfémtárgyak gyártása, ellenőrzése és kivitele tekintetében követendő eljárást a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

VI. Nem nemesfémből készült tárgyak. A nemes és nem nemesfémekből készült tárgyak elkülönítése

7. § (1) A nem nemesfémből készült tárgyat nem szabad olyan megnevezéssel megjelölni, amely a tárgy ötvözete tekintetében megtévesztő. Az ilyen tárgyra vonatkozó iratban vagy a tárgyon alkalmazott elnevezésben az arany, ezüst, illetve platina szót még szóösszetételben is tilos használni.

(2) A nem nemesfémből készült, aranyozott, ezüstözött vagy platinázott tárgyat nem szabad nemesfémtárgyként forgalomba hozni.

(3) A nem nemesfémből készült tárgyakon az előző bekezdésben említett nemesfém-bevonatokon kívül nemesfémötvözetből készült díszítést alkalmazni nem szabad.

VII. Állami ellenőrzés

8. §[7] A nemesfémtárgyakra vonatkozó jogszabályok megtartása szempontjából a nemesfémtárgyak készítésével vagy forgalombahozatalával foglalkozó gazdálkodó szervezet ellenőrzését a pénzügyminiszter gyakorolja az általa meghatározott és felügyelete alá tartozó szervek útján,

VIII. Szabálysértésekre vonatkozó rendelkezések

9. §[8]

10. §[9]

IX. Vegyes rendelkezések

11. §[10]

12. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1966. január 1. napján lép hatályba; hatálybalépésével az 1936. évi IV. törvény hatályát veszti.

(2) A törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt az 1868. évi XVIII. törvény és az 1936. évi IV. törvény alapfán magyar fémjellel ellátott nemesfémtárgy a jelen törvényerejű rendelet alapján törvényesen fémjelzett nemesfémtárggyal esik egy tekintet alá.

(3)[11] Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a nemesfémvizsgálatot és nemesfémhitelesítést, valamint a nemesfémforgalmazás ellenőrzését végző szervezet tevékenységének feltételeit, továbbá a nemesfémtárgyak vizsgálatáért és fémjelzéséért fizetendő díjakat rendeletben szabályozza.

(4)[12] E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke