13/1967. (X. 27.) MüM rendelet

a részesedési alap felhasználásának, a magasabb, vezetőállásúak anyagi ösztönzésének szabályozásáról

A pénzügyminiszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következő rendeletet adom ki:

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed minden vállalatra - a kisipari termelőszövetkezetek kivételével -, amely a vállalati nyereségadózás és a vállalati érdekeltségi alapok képzésének rendszeréről szóló rendelet értelmében részesedési alap képzésére jogosult.

(2) A pénzügyminiszter által meghatározott kivétellel a tröszt és az irányítása alá tartozó vállalatok - ebben a vonatkozásban - egy vállalatnak minősülnek.

(3) A tröszt az illetékes szakszervezeti szervvel egyetértésben határozza meg az irányítása alá tartozó vállalatok felhasználható részesedési alapját, vagy annak képzési feltételeit.

I.

A részesedési alap felhasználása

2. § A felhasználható részesedési alapot pénzbeni, nem pénzbeni és a következő évre tartalékolt részesedésre kell bontani.

3. § A részesedési alap pénzbeni részesedésre elkülönített részéből csak a következő kifizetések eszközölhetők:

a) előre meghatározott feladatok teljesítéséért járó prémium, ha nem a bérköltségből fedezik;

b) újítási díj - ideértve a vállalattal munkaviszonyban nem állók részére járó újítási díjakat is -, vagy kiemelkedő műszaki teljesítményért fizetett jutalom, ha nem a bérköltségből fedezik;

c) nem a bérköltségből fedezett jutalom;

d) évvégi részesedés;

e) lakásépítési akció átvállalt dolgozói hozzájárulása, vagy annak megelőlegezése;

f) tanulmányi ösztöndíj;

g) segély.

4. § (1) A részesedési alap nem pénzbeni részesedésre fenntartott részéből kell fedezni:

a) a kedvezményes üzemi érkeztetéshez nyújtott hozzájárulást;

b) a gyermekintézmények céljára nyújtott vállalati hozzájárulást;

c) a vállalati üdülés céljára biztosított hozzájárulást;

d) egyéb szociális, kulturális és sportcélok támogatásának költségeit.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában említett költségek céljára biztosított keretből kell fedezni az üzemi kultúrház, könyvtár és egyéb kulturális létesítményekkel, rendezvényekkel kapcsolatos kiadásokat, sportegyesület pénzügyi támogatását és sportfeladatok finanszírozását, a sportlétesítmények, berendezések fenntartását, valamint a kisebb jóléti beszerzéseket.

5. § A részesedési alapból a vállalattal munkaviszonyban állókon kívül kifizetéseket lehet eszközölni - az erre vonatkozó szabályok keretei között - a bedolgozók, az ipari tanulók, valamint más szervvel munkaviszonyban álló, de rendszeresen a vállalatnál foglalkoztatott dolgozók (például: üzemorvos, szakoktatók stb.) részére is. Ez utóbbiak esetében az adott juttatás megállapítása előtt ki kell kérni annak a szervnek a hozzájárulását, amellyel a dolgozó munkaviszonyban áll.

6. § (1) A vállalat az év végi részesedésre előleg címén kifizetést nem eszközölhet.

(2) A részesedési alapból - a lakásépítési akció megelőlegezésének kivételével - a dolgozók részére kölcsönt folyósítani nem szabad.

7. § (1) A vállalat dolgozóit az eredményre gyakorolt befolyásuktól függően három részesedési kategóriába kell sorolni.

(2) Az I. részesedési kategóriába tartoznak:

a) a magasabb vezető állású dolgozók [Mt. V. 111. § (2) bekezdés];

b) a fontosabb egységek, főosztályok és osztályok vezetői (pl.: gyáregységvezetők, bányavezetők, üzemegységvezetők, főépítésvezetők és esetleg ezek helyettesei stb.);

c) kiemelkedő műszaki-gazdasági feladatot önállóan végző dolgozók (pl. műszaki-gazdasági tanácsadó stb.).

(3) A II. részesedési kategóriába tartoznak:

a) az I. kategóriába nem sorolt főosztályok, osztályok és csoportok vezetői, helyettes vezetői stb.;

b) a műszaki és gazdasági ügyintézők (pl.: kiemelt mérnökök, kiemelt közgazdászok, gyártmány- és gyártásfejlesztők, konstruktőrök, tervezők, normások, anyagi ösztönzéssel foglalkozók, beruházók stb.) közül azok, akik önálló érdemi munkát végeznek és munkájukkal jelentős hatást gyakorolnak a vállalat eredményére;

c) a termelést közvetlenül irányító dolgozók (pl.: üzemvezetők, üzemmérnökök, főművezetők; művezetők, építésvezetők, aknászok, szolgálatvezetők, nagyforgalmú kereskedelmi egységek vezetői stb.).

(4) A III. részesedési kategóriába tartoznak:

az I. és II. kategóriába nem sorolt dolgozók, állománycsoporttól függetlenül.

8. § (1) A pénzbeni részesedésre elkülönített résznek a kategóriák közötti felosztásánál az egyes kategóriákba tartozók éves bérének [10. § (2) bekezdés] legfeljebb az alábbi hányada vehető figyelembe (csoportmaximum);

az I. kategóriában 80 százalék,

a II. kategóriában 50 százalék,

a III. kategóriában 15 százalék,

(2) A csoportmaximumoknak megfelelő arányoktól csak a 13. § szerint annak erejéig lehet eltérni.

(3) A személyenkénti kifizetésekre a csoport-maximumok nem vonatkoznak.

9. § (1) Az egyes részesedési kategóriák csoportátlagát a következő kifizetések terhelik:

a) a 3. § a) és d) pontjában említettek;

b) a 3. § b) pontjában említettek, kivéve azokat, amelyeknél az egy főre, egy feladatért történő kifizetés a 30.000 forintot meghaladta, valamint azokat, amelyeket más vállalattal munkaviszonyban állók részére fizettek ki;

c) a 3. § c) pontjában említettek a "Kiváló Dolgozó", valamint a "Kiváló Vállalat" cím és az MT-SZOT vándorzászló adományozása alkalmából kifizetett jutalmak kivételével.

(2) Az ipari tanulók, valamint a másutt munkaviszonyban állók részére kifizetett összegek a csoportátlagba nem számítanak be.

(3) A csoportátlagot terhelő kifizetéseket kategóriánként elkülönítetten kell nyilvántartani.

10. § (1) A felosztható részesedési alapból le kell vonni a nem pénzbeni részesedés címén ténylegesen felhasznált, valamint a pénzbeni részesedés csoportátlagot nem terhelő kifizetéseinek együttes összegét, továbbá a következő évre tartalékolt részesedést. Az így kiszámított összeget az I-III. kategóriák között fel kell osztani.

(2) Az egyes kategóriák olyan arányban részesednek az (1) bekezdésben meghatározott összegből, ahogyan a csoportmaximumaik és éves bérük szorzata egymáshoz aránylik. Az egyes kategóriákban a kifizetett éves bér megállapításánál;

a) a munkásoknál és a miniszter által a munkásokkal azonosnak minősített munkakörökben a bérkötségből elszámolt valamennyi - az átlagkereset kiszámításánál figyelembe vett - jövedelemtényező;

b) az alkalmazottaknál és a miniszter által az alkalmazottakkal azonosnak minősített munkakörökben a bérköltség terhére elszámolt prémium és jutalom nélküli éves kereset összege vehető figyelembe;

c) azokat a dolgozókat, akik a vállalattól átmenetileg távol voltak és erre az időre részben vagy egészben nem a vállalattól kapták illetményüket - ha egyébként év végi részesedésre jogosultak - úgy kell tekinteni, mintha a vállalatnál dolgoztak volna. Távollétük idejére a megelőző három havi - az a) és b) pontok szerint számított - keresetük időarányos összegét kell figyelembe venni.

(3) A csoportmaximum alapján kifizethető legmagasabb összeget - az éves bér csoportmaximum szerinti hányada - meghaladó részesedést minden esetben tartalékolni kell.

(4) A (2) bekezdés szerint kiszámított kategóriánkénti részesedés összegéből le kell vonni a kategória csoportátlagot terhelő évközi kifizetések összegét (kategóriánként). A fennmaradó összeg képezi a kategóriánként kifizethető évvégi részesedést.

11. § (1) A részesedési alap terhére vállalt nem pénzbeni és előre kitűzött pénzbeni - személyekre szóló - kötelezettséget - teljesítés esetén - akkor is ki kell fizetni, ha erre a részesedési alap fedezetet nem nyújt.

(2) Ha a részesedési alap kisebb, mint a terhére történt kifizetések összege, akkor a hiány összege a következő évi részesedési alapot terheli.

(3) Ha valamely kategóriában a csoportátlagot terhelő kifizetések összege több, mint a 10. § (2) bekezdése alapján kiszámított összeg, akkor a különbözettel a következő évben a részesedési alap azonos kategóriáját kell megterhelni.

(4) A tartalékolt részesedési alap a következő évben veszteséges gazdálkodás esetén is felhasználható.

12. § (1) A munkakörök részesedési kategóriákba sorolását, az egyéb részesedés formáit és mértékét, a pénzbeni részesedés formáit, elveit és felhasználási rendszerét, ideértve az évközben távollevők (pl. szülési szabadság, népi ülnök, tartalékos katonai szolgálat teljesítése stb.) év végi részesedésre való jogosultságát is, valamint a részesedési tartalék-képzés feltételeit a kollektív szerződésben kell szabályozni.

(2) A szociális, kultúrális és jóléti célokra elkülönített összegek felhasználásának módjáról a Mt. 13. § (4) bekezdésének rendelkezése szerint a szakszervezet vállalati szerve dönt.

II.

Magasabb vezetőállású dolgozók anyagi érdekeltsége

13. § (1) A magasabb vezetőállásúak személyi részesedése az I. kategória mindenkori átlagával egyező. A felügyeleti szerv azonban kiemelkedő eredmények esetén - az illetékes szakszervezet értesítése mellett - csoportátlagot meghaladó személyi részesedést állapíthat meg. Az átlagot meghaladó összeg annak az évnek a bérköltségét terheli, amelyben a kifizetés történik, anélkül, hogy ez az illető év bérszínvonalába beszámításra kerülne.

(2) A felügyeleti szerv megtilthatja a csoportátlag szerinti személyi részesedés huszonöt százalékáig a kifizetést, ha az elért eredmények tartós volta kétséges. A visszatartott összeg kifizetéséről vagy végleges megvonásáról az esedékességet követő egy éven belül döntenie kell.

(3) A gazdálkodásban elkövetett súlyos mulasztás vagy a népgazdasági érdekek megsértése esetén a felügyeleti szerv a személyi részesedést indokolt határozatban csökkentheti, vagy teljes mértékben megvonhatja.

(4) Amennyiben a II., illetve a III. kategóriában a csoportátlagot terhelő évközi kifizetések összege több, mint a kategóriára jutó csoportátlag szerinti részesedés, akkor a felügyeleti szerv a túllépés összegéig, de legfeljebb ötven százalékkal csökkentheti a magasabb vezetőállásúak személyi részesedését.

14. § (1) A felügyeleti szerv a magasabb vezetőállásúak részére az elmúlt három év prémiumátlagának megfelelő - legfeljebb az alapbér harminc százalékát kitevő - prémiumátalányt állapíthat meg a vállalat bérköltsége terhére.

(2) Ha a felügyeleti szerv a magasabb vezetőállásúak gazdálkodási tevékenységét nem tartja megfelelőnek, a périumátalány kifizetését indokolt határozatban esetenként - előre meghatározott időszakra, de legfeljebb egy évre - megtilthatja.

(3) A 11. § (2) bekezdésében, valamint a (3) bekezdésében foglaltak fennállása esetén - az utóbbinál akkor, ha az I. kategóriában év végi részesedést nem fizetnek és a 13. § (4) bekezdésében foglalt szankciót nem alkalmazhatják - a túllépés összegéig, de legfeljebb tizenkét hónapra a felügyeleti szerv megvonhatja a magasabb vezetőállásúak prémiumátalányát.

(4) A felügyeleti szerv a magasabb vezetőállásúak prémiumátalányának megállapításáról, személyi részesedésének és prémiumátalányának megvonásáról, illetve csökkentéséről az illetékes szakszervezetet értesíti.

III.

Bérezési szabályok veszteséges gazdálkodás esetén

15. § (1) Abban az évben, amelyben a vállalat a tartalékalap által nem fedezett veszteséggel zár, az I. kategóriába sorolt dolgozókat csak személyi alapbérük hetvenöt százaléka, a II. kategóriába soroltakat pedig csak személyi alapbérük nyolcvanöt százaléka illeti meg. A bérkülönbözetet vissza kell téríteniük. Nem vonatkozik ez arra az időszakra amely alatt a dolgozó keresőképtelenség miatt betegállományban volt. A III. kategóriába soroltak bérét veszteséges gazdálkodás esetén is csökkentés nélkül kell kifizetni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak csak azokra a dolgozókra vonatkoznak, akik a veszteséges évben legalább fél éven át a vállalattal munkaviszonyban álltak és ez alatt legalább fél éven át az I. vagy II. kategóriába tartoztak.

(3) Ha a dolgozó nem állt egész évben a vállalattal munkaviszonyban, vagy nem tartozott egész évben az I. vágy II. kategóriába, de a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelel, akkor a bérkülönbözet visszatérítése csak arra az időszakra vonatkozik, amely alatt a dolgozó a vállalattal munkaviszonyban állt és az I. vagy II. kategóriába tartozott.

(4) Ha a dolgozó a veszteséges év folyamán az I. és a II. kategóriába is be volt sorolva, a bérkülönbözet megállapítását annak a kategóriának megfelelően kell végrehajtani, amelyben a hosszabb időt töltötte.

16. § (1) Ha a veszteség összege kevesebb, mint a 15. § szerint visszatérítendő bérkülönbözet összege, a visszatérítés időtartamát a veszteség mértékéig arányosan csökkenteni kell.

(2) A 15. § alapján visszatérítendő összegek levonását, illetőleg behajtását a Mt. V. 69-71. §-ában foglaltak szerint a mérlegzárást követő hónapban kell megkezdeni. A levont, illetve behajtott összegekkel a nyilvántartott vállalati veszteséget kell csökkenteni.

(3) A 15. §-ban, valamint az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a bérszínvonalnak, az átlagkeresetnek, valamint az adónak a veszteséges év adatai alapján történt kiszámítását, továbbá a társadalombiztosítási járulék kiszámítására vonatkozó szabályokat.

17. § A veszteséges évet követően a magasabb vezetőállású dolgozók prémiumátalányát meg kell vonni annyi hónapra, ahány hónapot a visszatérítendő összeg kiszámításánál - 15. §-ban foglaltak; szerint - figyelembe vettek. Ettől a felügyeleti szerv kivételesen eltekinthet (például: ha a veszteség hosszútávú fejlesztést megalapozó, jelentős ráfordítások miatt állott elő).

IV.

Átmeneti rendelkezések

18. § (1) Ez a rendelet nem vonatkozik az 1967. évi eredmény terhére elszámolható prémiumokra és jutalmakra, valamint az 1967. évi nyereség alapján 1968-ban kifizetendő nyereségrészesedésre.

(2) Ez a rendelet vonatkozik az 1967. évi eredmény alapján képződő és 1968-ban kifizetendő, nyereségrészesedéből képzett részesedési tartalékra, valamint a vállalati nyereségadózás és a vállalati érdekeltségi alapok képzési rendszeréről szóló rendelet által - átmeneti intézkedésekben - meghatározott tételekre.

(3) A vállalati bérszínvonal növekedés mértéke 1968-ban a bázishoz viszonyítva 4 százalékot nem haladhatja meg. Ha ez adott vállalatnál mégis bekövetkezik, akkor a magasabb vezetőállásúak személyi részesedését a túllépés összegéig, de legfeljebb ötven - kivételesen száz százalékkal csökkenteni kell.

(4) Amennyiben a vállalat 1968-ban az előző három év átlagát meghaladó összeget fizet ki kiemelkedő műszaki alkotásokért és újítási díjként, és ez valamely kategória év végi részesedését nagymértékben csökkenti, akkor a felügyeleti szerv hátrányos következmények nélkül engedélyezheti az elmúlt három évi átlagot meghaladó összeg 1969. évre történő átvitelét (azonos kategóriában).

V.

Hatálybaléptető rendelkezések

19. § (1) Ez a rendelet az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2) A felügyeleti szerv az ágazati sajátosságok figyelembevételével a munkaügyi miniszterrel, pénzügyminiszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben jelen rendeletben foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.

(3) A miniszter szabályozza - jelen rendelet figyelembevételével - az egyesülések részesedési alappal összefüggő ösztönzési rendszerét.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter