1967. évi 24. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról Bécsben, az 1965. évi április hónap 9. napján aláírt szerződés kihirdetéséről

(A szerződés megerősítő okiratait Budapesten, az 1967. évi július hó 28. napján cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról szóló, Bécsben, az 1965. évi április hó 9. napján aláírt szerződést az ahhoz tartozó jegyzőkönyvet, valamint levélváltást e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett okmányok eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

SZERZŐDÉS

a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke attól az óhajtól vezetve, hogy a két állam közötti jogsegélyforgalmat megkönnyítsék, megállapodtak abban, hogy a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról szerződést kötnek és e célból meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Péter János külügyminisztert,

az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke

dr. Bruno Kreisky külügyminisztert,

dr. Christian Broda igazságügyminisztert,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

JOGVÉDELEM, KÉZBESÍTÉS ÉS JOGSEGÉLY POLGÁRI JOGI ÜGYEKBEN

Jogvédelem

1. cikk

(1) Az egyik Szerződő Állam polgárai a másik Szerződő Állam területén szabadon fordulhatnak a bíróságokhoz és ezek előtt ugyanolyan feltételek mellett léphetnek fel, mint a belföldiek.

(2) E szerződésnek a Szerződő Államok állampolgáraira vonatkozó rendelkezései azokra a jogi személyekre - ideértve a kereskedelmi társaságokat - is vonatkoznak, amelyek az egyik Szerződő Állam joga szerint alakultak és székhelyük ennek területén van.

Perköltségek

2. cikk

Az egyik Szerződő Állam polgárai, akik a másik Szerződő Állam bíróságai előtt mint felperesek (kérelmezők) vagy beavatkozók fellépnek, sem azért, mert külföldiek, sem azért, mert belföldön lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük vagy székhelyük nincsen, perköltségbiztosíték letételére nem kötelezhetők, feltéve, hogy lakóhelyük, szokásos tartózkodási helyük vagy székhelyük a Szerződő Államok egyikében van.

3. cikk

(1) Ha a 2. cikk vagy a kereset benyújtása szerinti államban hatályos jog alapján a biztosíték letétele alól mentesített felperest (kérelmezőt) vagy beavatkozót jogerős és végrehajtható határozattal az eljárási költségek, az állam által előlegezett költségek vagy a le nem rótt illetékek megfizetésére kötelezték, e határozatot a másik Szerződő Államban kérelemre végre kell hajtani. A kérelmet az eljárási költségeket illetően a pernyertes fél, az előlegezett költségek és illetékek tekintetében a kereset benyújtása szerinti állam illetékes hatósága terjeszti elő. A kérelmet a pernyertes fél a másik Szerződő Állam illetékes bíróságán kívül az elsőfokon határozatot hozó bíróságnál is benyújthatja.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései azokra a határozatokra is vonatkoznak, amelyekkel az eljárási költségek, az előlegezett költségek vagy illetékek nagyságát utólag állapították meg.

(3) Az (1) bekezdés szerinti eljárási költségekhez tartoznak a jogerő és a végrehajthatóság igazolásának, valamint a szükséges fordításoknak költségei is. E költségeket - kérelemre - az a bíróság állapítja meg, amely a végrehajtás tekintetében határoz.

4. cikk

(1) A végrehajtási kérelemhez csatolni kell:

a) a határozat rendelkező részének kiadmányát, a jogerő és végrehajthatóság igazolásával együtt,

b) azon bíróság nyelve szerinti fordítást, amely a kérelem tekintetében döntésre illetékes: a fordításra a 18. cikk (3) bekezdése irányadó.

(2) Ha a pernyertes fél a kérelmét az első fokon határozatot hozó bíróságnál nyújtotta be, a kérelmet a másik Szerződő Állam nyelvén, a 18. cikk (3) bekezdésének megfelelően készült fordítás csatolása mellett kell továbbítani.

(3) A végrehajtási kérelmek továbbítására a 10. és 11. cikk irányadó.

(4) A másik Szerződő Állam bíróságának az (1) bekezdésben említett határozatát úgy kell végrehajtani, mint a belföldi határozatot, azzal azonban, hogy a végrehajtási kérelem és az arról szóló határozat illetékmentes, továbbá a felek előzetes meghallgatásának nincsen helye és a végrehajtási kérelem tekintetében hozott határozat ellen számukra a jogorvoslat fennmarad.

A jövedelmi és vagyoni viszonyokra tekintettel adott kedvezmények (szegénységi jog)

5. cikk

(1) Az egyik Szerződő Állam polgárai a másik Szerződő Állam bíróságai előtt jövedelmükre és vagyoni viszonyaikra tekintettel ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan terjedelemben részesülnek kedvezményekben (szegénységi jog), mint a belföldiek.

(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezmények, amelyekben a fél az egyik Szerződő Államban folyó eljárás során részesült, ugyanebben az ügyben a másik Szerződő Állam területén teljesített jogsegélyre és foganatosított kézbesítésre is kiterjednek.

6. cikk

(1) Ha a kérelmezőnek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye a Szerződő Államok egyikében van, az 5. cikkben említett kedvezmények megadásához szükséges bizonyítványt a lakóhely, a szokásos tartózkodási hely vagy a székhely szerint illetékes hatóság állítja ki.

(2) Ha a kérelmezőnek az egyik Szerződő Államban sincsen lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, elegendő, ha a bizonyítványt annak a Szerződő Államnak a lakóhely vagy a szokásos tartózkodási hely szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli hatósága állítja ki, amelynek a kérelmező állampolgára.

7. cikk

(1) A 6. cikk (1) bekezdésében említett bizonyítvány kiállítására illetékes hatóság a másik Szerződő Állam hatóságaitól tájékozódhat a kérelmező jövedelmi és vagyoni viszonyairól.

(2) Az 5. cikk (1) bekezdésében megjelölt kedvezmények megadására irányuló kérelem tekintetében határozó bíróságnak fennmarad az a joga, hogy hivatali jogkörén belül a beterjesztett bizonyítványt felülvizsgálja.

8. cikk

(1) Abban az esetben, ha valamelyik Szerződő Államnak olyan állampolgára, akinek lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye az egyik államban van és a másik Szerződő Állam bíróságánál az 5. cikk (1) bekezdésében említett kedvezményekben kiván részesülni, e kedvezmények megadására, valamint képviselő kirendelésére irányuló kérelmét a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye szerint illetékes járásbíróságnál is jegyzőkönyvbe mondhatja.

(2) A kérelemhez a 6. cikkben említett bizonyítványt és szükség esetén a tényállás leírását kell csatolni.

(3) A kérelmet mellékleteivel együtt a 10. cikkben megjelölt módon kell továbbítani.

(4) A kérelmet akkor is el kell bírálni, ha az nem annak a bíróságnak a nyelvén készült, amely a kérelem tekintetében határoz. A szükséges fordításról annak az államnak a hatósága gondoskodik, amelynek bírósága az ügyben dönt.

(5) A kérelem eldöntésére illetékes bíróság a kedvezmények megadása esetén a kérelmező részére saját államának joga szerint kérelemre vagy hivatalból képviselőt rendel ki.

A kézbesítésre és jogsegélyre vonatkozó közös rendelkezések

9. cikk

(1) A Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy bíróságaik megkeresésre polgári jogi ügyekben - ideértve a családjogi ügyeket is - jogsegélyt nyújtanak és kézbesítést teljesítenek.

(2) Az (1) bekezdésben említett ügyekben a bíróságok az államigazgatási hatóságoknak - amennyiben ilyen ügyek intézésére illetékesek - megkeresésre jogsegélyt nyújtanak és kézbesítést teljesítenek.

(3) Az osztrák bíróságok a magyar közjegyzőknek hagyatéki ügyekben, előzetes bizonyításra, továbbá okiratok és értékpapírok semmissé nyilvánítására irányuló eljárásban jogsegélyt nyújtanak és kézbesítést teljesítenek.

(4) A bíróságoknak a kézbesítés és jogsegély iránti megkereséseire vonatkozó rendelkezéseket az államigazgatási hatóságok [(2) bekezdés] és a magyar közjegyzők [(3) bekezdés] említett megkereséseire értelemszerűen alkalmazni kell.

10. cikk

A Szerződő Államok bíróságai a kézbesítési és jogsegély ügyekben - amennyiben e szerződés másképpen nem rendelkezik - igazságügyminisztériumaik útján érintkeznek egymással.

11. cikk

A bíróságok a kézbesítés és jogsegély iránti kérelmeiknél saját nyelvüket használhatják. A megkereséseket hivatalos pecséttel kell ellátni; azokat nem kell hitelesíteni.

12. cikk

A megkereső levélnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) annak az ügynek a megjelölését, amelyre a megkeresés vonatkozik;

b) az érdekeltek megjelölését: családi és utónevüket, foglalkozásukat, lakóhelyüket vagy tartózkodási helyüket, jogi személyeknél - ideértve a kereskedelmi társaságokat is - azok nevét és székhelyét;

c) megfelelő esetben képviselőjük családi és utónevét, valamint címét;

d) a megkeresés tárgyára vonatkozó szükséges adatokat, kézbesítési kérelemnél különösen a címzett címét és a kézbesítendő irat természetét, jogsegély iránti megkeresésnél pedig különösen azokat a körülményeket, amelyek tekintetében bizonyítást kell lefolytatni, adott esetben azokat a kérdéseket is, amelyeket a meghallgatandó személyekhez kell intézni.

13. cikk

A megkereső levelek elintézésére annak a Szerződő Államnak a joga irányadó, amelyhez a megkeresett bíróság tartozik. Ez a bíróság azonban a másik Szerződő Állam kifejezetten megjelölt eljárásjogi szabályait alkalmazza, ha ezt a megkereső bíróság kéri és e jogszabályok alkalmazása nem ütközik azon Állam jogrendszerének alapelveibe, amelyhez a megkeresett bíróság tartozik.

14. cikk

(1) Amennyiben a meghallgatandó személynek vagy akinek az iratot kézbesíteni kell, címét nem jelölték meg pontosan, vagy az helytelennek bizonyul, a megkeresett bíróság lehetőség szerint megállapítja a helyes címet.

(2) Ha a megkeresett bíróság a megkeresés elintézésére nem illetékes, a megkereső levelet az illetékes bírósághoz továbbítja, ha ez a bíróság belföldön van. Erről a megkeresett bíróság a megkereső bíróságot postai úton közvetlenül értesíti.

15. cikk

Az esetben, ha a megkeresésnek nem lehet eleget tenni, az iratokat vissza kell küldeni és közölni kell azokat az okokat, amelyek miatt a megkeresés nem volt teljesíthető, illetőleg, amelyek alapján a teljesítést megtagadták.

16. cikk

(1) A megkeresés teljesítése során felmerült költségeket a Szerződő Államok egymásnak nem térítik meg.

(2) A felmerült költségek nagyságát és természetét a megkereső bírósággal közölni kell.

17. cikk

A megkeresés teljesítését csak akkor lehet megtagadni, ha a megkeresett állam megítélése szerint a megkeresés teljesítése felségjogait csorbítaná, biztonságát veszélyeztetné vagy jogrendszerének alapelveibe ütköznék.

A kézbesítésre vonatkozó különleges rendelkezések

18. cikk

(1) Ha a kézbesítendő iratot a megkeresett bíróság nyelvén szerkesztették vagy ahhoz ezen a nyelven készült fordítást csatoltak, a megkeresett bíróság a kézbesítést saját jogszabályainak alkalmazásával teljesíti; e rendelkezés nem érinti a 13. cikket.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt eseteken kívül az iratot a címzettnek csak akkor kell kézbesíteni, ha az önként elfogadja.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt fordításnak hivatalos fordításnak kell lennie, vagy a fordítás helyességét bármelyik Szerződő Állam hites tolmácsának kell igazolnia, a tolmács aláírását nem kell hitelesíteni.

19. cikk

A kézbesítést keltezéssel, valamint a kézbesítő személy és az átvevő aláírásával ellátott kézbesítési bizonyítvánnyal, vagy pedig a megkeresett bíróság olyan bizonyítványával kell igazolni, amely a kézbesítés tényét, formáját és idejét feltüntetni.

A jogsegélyre vonatkozó különleges rendelkezések

20. cikk

(1) A jogsegély iránt megkeresett bíróságok a megkeresést teljesítik és ennek során - amennyiben ez szükséges - ugyanolyan kényszerítőeszközöket alkalmaznak, mint a saját államuk bíróságaitól származó jogsegély iránti megkeresések teljesítésénél. A peres felek személyes megjelenése érdekében kényszerítő eszközöket nem kell alkalmazni.

(2) A megkereső bíróság kérelmére a megkeresett bíróság a feleket vagy a megkereső bíróságot a foganatosítandó jogsegély helyéről és idejéről kellő időben postai úton ajánlott levélben közvetlenül értesíti.

Meghallgatás és kézbesítés a diplomáciai és konzuli képviseletek útján

21. cikk

Az egyik Szerződő Állam bírósága saját államának polgárait a másik Szerződő Állam területén a diplomáciai vagy konzuli képviselet útján meghallgattathatja és részükre bírósági iratokat kézbesíttethet, amennyiben nem kettős állampolgárokról van szó. Kényszerítő eszközöket sem kilátásba helyezni, sem alkalmazni nem szabad.

II. RÉSZ

OKIRATOK

22. cikk

(1) Az egyik Szerződő Állam bírósága, közjegyzője, vagy államigazgatási hatósága által kiállított olyan közokiratot, amelyet hivatalos aláírással és hivatalos pecséttel láttak el, a másik Szerződő Államban is megilleti a közokiratok bizonyító ereje. Ugyanez vonatkozik azokra az egyéb belföldi okiratokra is, amelyeket a kiállítás helye szerinti Szerződő Állam joga értelmében a közokiratok bizonyító ereje illet meg.

(2) Ugyanez a bizonyító erő illeti meg a magánokiraton levő aláírás valódiságának olyan igazolását, amelyet az egyik Szerződő Állam bírósága, államigazgatási hatósága, vagy közjegyzője vezetett az okiratra.

23. cikk

A 22. cikk (1) bekezdésében említett olyan okirat - ideértve az aláírás valódiságának igazolását is -, amelyet a bíróság, államigazgatási hatóság, vagy az okiratot kiállító személy hivatalos aláírással és hivatalos pecséttel látott el, a másik Szerződő Államban való felhasználás során további hitelesítésre nem szorul.

24. cikk

(1) Mindkét Szerződő Állam kölcsönösen, haladéktalanul, illeték- és díjmentesen megküldi egymásnak a másik Szerződő Állam polgárainak születésére, házasságkötésére és elhalálozására vonatkozó anyakönyvi okiratokat, amennyiben ezeket a személyállapotot érintő tényeket e Szerződés hatálybalépése után jegyezték be.

(2) Amennyiben e Szerződés hatálybalépésének napját követően a születés, házasságkötés vagy haláleset anyakönyvi bejegyzését széljegyzettel látják el, vagy utólagos bejegyzést teljesítenek, az (1) bekezdés értelmében a széljegyzetet vagy az utólagos bejegyzést is tartalmazó anyakönyvi okiratot kell megküldeni.

25. cikk

Az egyik Szerződő Állam hatóságának kérelmére a másik Szerződő Állam illetékes hatósága anyakönyvi okiratokat, valamint személyállapotot érintő ügyekben hozott bírói határozatok kiadmányait hivatalos használatra illeték- és díjmentesen állítja ki és küldi meg. A megkeresésben a közérdeket kellő módon meg kell jelölni.

26. cikk

Az okiratoknak a 24. cikk szerinti továbbításánál, valamint a 25. cikk szerinti megkereséseknél és elintézésüknél a diplomáciai vagy konzuli utat meg kell tartani, fordítást nem szükséges csatolni.

27. cikk

Az egyik Szerződő Állam jogának az a szabálya, amely szerint igazolni kell, hogy az a hatóság, amely a házasságkötés céljára szóló tanúsítványt kiállította, erre illetékes volt, a Szerződő Államok között nem érvényesül.

III. RÉSZ

JOGI TÁJÉKOZTATÁS

28. cikk

A Magyar Népköztársaság Igazságügyminisztériuma és az Osztrák Köztársaság Szövetségi Igazságügyminisztériuma - kérelemre - tájékoztatják egymást azokról a jogszabályokról, amelyek államukban hatályban vannak vagy hatályban voltak.

IV. RÉSZ

ÁLTALÁNOS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Amennyiben az egyik Szerződő Állam joga szerint az eljárás megindítása első vagy magasabb fokon illeték lerovásától függ és a bíróság a másik Szerződő Államban lakó-, tartózkodási vagy székhellyel rendelkező félnek az illeték pótlólagos lerovására határidőt szab, ez a határidő egy hónapnál rövidebb nem lehet. Ugyanez a legrövidebb határidő irányadó a beadvány kijavítására vagy kiegészítésére, amelyre a bíróság azt a felet hívta fel,akinek a másik Szerződő Államban lakó-, tartózkodási vagy székhelye van.

30. cikk

Ezt a szerződést meg kell erősíteni; a megerősítő okiratokat Budapesten mielőbb ki kell cserélni.

31. cikk

(1) Ez a szerződés a megerősítő okiratok kicserélését követő hatvan nap elteltével lép hatályba.

(2) A szerződést öt évi időtartamra kötötték és továbbra is hatályban marad, amennyiben az egyik Szerződő Állam az öt év eltelte előtt hat hónappal nem közli a másik Szerződő Állammal, hogy a szer-ződést felmondja.

(3) Ha a szerződést a (2) bekezdés szerint nem mondják fel, az határozatlan ideig hatályban marad, amennyiben az egyik Szerződő Állam a másik Szerződő Állammal nem közli, hogy a szerződést felmondja; ez esetben a szerződés felmondás után még egy évig hatályban marad.

Ennek hiteléül a két Szerződő Állam meghatalmazottja a szerződést aláírta és pecséttel ellátta.

Készült Bécsben, 1965. április 9., két eredeti példányban magyar és német nyelven, mindkét szöveg hiteles.

A Magyar Népköztársaság nevében:

Péter János s. k.,

Az Osztrák Köztársaság nevében:

Dr. Bruno Kreisky s. k.,

Dr. Christian Broda s. k.

Záró jegyzőkönyv

A Magyar Népköztársaság, és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról, és az okiratokról szóló szerződésnek a mai napon történt aláírása alkalmával egyetértés áll fenn az alábbi pontok tekintetében:

1. Az Osztrák Köztársaságban anyakönyvi okiratok a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek illetékes felekezeti szervei által kiállított házassági okiratok, amelyek 1933. augusztus 1. napját megelőzően előttük kötött házasságokra vonatkoznak, továbbá születési okiratok (születési értesítések) és halotti okiratok, ha a születést vagy halálesetet 1939. január 1. előtt anyakönyvezték. Burgenland vonatkozásában az 1938. augusztus 1., illetve 1939. január 1. kelet megjelölés helyébe 1895. október 1. lép. Az Osztrák Köztársaság Szövetségi Külügyminisztériuma a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának e szerződés hatálybalépésének napjától számított három hónapon belül meg fogja küldeni ezeknek az egyházaknak és vallásfelekezeteknek a jegyzékét.

A Magyar Népköztársaságban anyakönyvi okiratok az illetékes felekezeti szervek által 1895. október 1. napja előtt vezetett anyakönyvekből kiállított kivonatok. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma az Osztrák Köztársaság Szövetségi Külügyminisztériumának e szerződés hatálybalépésétől számított három hónapon belül megküldi azoknak az egyházaknak és vallásfelekezeteknek a jegyzékét, amelyek anyakönyvek vezetésére jogosultak voltak.

2. A 23. cikk rendelkezéseit a Szerződő Államok társadalombiztosítási intézetei által kiállított azokra az okiratokra is alkalmazni kell, amelyek nem közokiratok.

3. Amíg a Szerződő Államok között társadalombiztosítási megállapodás nem lép hatályba, e szerződés rendelkezéseit - a 16. cikk (1) bekezdésének kivételével - a Szerződő Államoknak a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos viták eldöntésére illetékes hatóságaira is megfelelően alkalmazni kell.

Ennek hiteléül a meghatalmazottak ezt - a szerződés részét képező - zárójegyzőkönyvet aláírták.

Készült Bécsben, 1965. április 9., két eredeti példányban magyar és német nyelven, mindkét szöveg hiteles.

A Magyar Népköztársaság nevében:

Péter János s. k.,

Az Osztrák Köztársaság nevében:

Dr. Bruno Kreisky s. k.,

Dr. Christian Broda s. k.

Miniszter Úr!

Hivatkozással a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság közötti kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról szóló a mai napon aláírt szerződésre, van szerencsém az alábbiakat közölni:

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a szerződés nem érinti azoknak az egyéb szerződéseknek a rendelkezéseit, amelyek e szerződés hatálybalépésének időpontjában az egyik, vagy mindkét Szerződő Államot kötelezik.

Kérem szíveskedjék erre vonatkozó egyetértését közölni.

Fogadja, Miniszter Úr, nagyrabecsülésem kifejezését.

Bécs, 1965. április 9.

Dr. Bruno Kreisky s. k,

Őnagyméltósága

Péter János úrnak,

a Magyar Népköztársaság

külügyminiszterének.

Miniszter Úr!

Tisztelettel igazolom, 1965. április 9-én kelt levele vételét, amelynek tartalma a következő:

"Hivatkozással a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság közötti kölcsönös polgári jogsegélyforgalomról és az okiratokról szóló a mai napon aláírt szerződésre, van szerencsém az alábbiakat közölni;

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a szerződés nem érinti azoknak az egyéb szerződéseknek a rendelkezéseit, amelyek e szerződés hatálybalépésének időpontjában az egyik, vagy mindkét Szerződő Államot kötelezik."

Levele tartalmát illetően egyetértésemet fejezem ki.

Fogadja, Miniszter Úr, nagyrabecsülésem kifejezését.

Bécs, 1965. április 9.

Péter János s. k.

Őnagyméltósága

Dr. Bruno Kreisky úrnak,

az Osztrák Köztársaság

külügyminiszterének.

3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1967. évi szeptember hó 26. napjától kell alkalmazni.

(2)[1] E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter a legfőbb ügyésszel és az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára