34/1968. (IX. 21.) Korm. rendelet
a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok társadalombiztosításáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok társadalombiztosítása tárgyában a következőket rendeli.
1. §
(1) Ez a rendelet arra a magyar állampolgárra vonatkozik, aki az erre feljogosított szervtől kapott munkavállalási engedéllyel
a) nemzetközi szervezetnél rendelkezésre bocsátott munkakör betöltésére,
b) államközi egyezmény, illetőleg magyar állami és társadalmi szervek által kötött szerződések (megállapodások) végrehajtására,
c) szocialista országokkal munkaerő kooperációra kötött megállapodás végrehajtására,
d) vállalat vagy egyéb szerv által saját feladatai ellátása érdekében külföldi munkáltatónál tapasztalatcsere, szakmai ismeretek bővítése céljából
külföldön munkát vállal (a továbbiakban: munkavállaló).
(2) E rendeletben foglaltakat kell alkalmazni a munkavállaló vele élő családtagjának munkavállalása esetén is.
(3) Arra a magyar állampolgárra, aki olyan államban vállal munkát, amellyel a magyar államnak szociálpolitikai egyezménye van, az egyezményben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni
2. §
A betegségi biztosítás a munkavállalóra - akár munkaviszonyban áll belföldön, akár nem - külföldi munkavállalásnak tartama alatt kiterjed.
3. §
(1) A munkavállaló és külföldön tartózkodó családtagja a külföldi tartózkodás alatt a betegségi biztosítás szolgáltatásai közül anyasági segélyre, valamint temetési segélyre jogosult éspedig ugyanolyan mértékben, mint a belföldön munkaviszonyban álló dolgozó, illetőleg ennek családtagja, orvosi gyógykezelés, gyógyszer, kötszer, gyógyfürdő, gyógyvíz, gyógyászati segédeszköz, műfog, műfogsor igénybevétele, valamint kórházi ápolás esetében - ideértve a műtéti költségeket is - a felmerült költségek 85%-át kell a munkavállaló részére megtéríteni. Az említett mértéken felüli összeg megtérítését a munkavállaló nem követelheti.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt szolgáltatások a munkavállalót, illetőleg családtagját a külföldi tartózkodás alatt csak abban az esetben illetik meg, ha - a külképviseleti hatóság igazolása szerint - a munkavállaló a külföldi jogszabályok alapján nem esik betegségi biztosítási kötelezettség alá, illetőleg ott önkéntes betegségi biztosításban való részvételre lehetősége nincs.
(3) Az igazoltan igénybe vett szolgáltatások költségeit forintban kell megtéríteni.
4. §
A munkavállaló és családtagja Magyarországon tartózkodása alatt ugyanazokra a betegségi biztosítási szolgáltatásokra, ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosult, mint a belföldön munkaviszonyban álló dolgozó és ennek családtagja.
5. §
A külföldi munkavállalással összefüggésben keletkezett baleset, illetőleg betegség üzemi balesetnek, illetőleg foglalkozási betegségnek nem minősül.
6. §
A munkavállaló a külföldi munkavállalás tartama alatt családi pótlékra nem jogosult.
7. §
A munkavállaló és családtagja a betegségi biztosítási szolgáltatásokra - az egyéb feltételek fennállása esetén is - csak akkor jogosult, ha legalább az igénymegnyílás napját megelőző három naptári hónapnál korábban esedékessé vált járulékot legkésőbb az igény megnyílás napjáig befizette.
8. §
(1) A külföldi munkavállalás 1967. december 31-ét követő az a tartama, amelyre a munkavállaló az előírt járulékot megfizette - a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerinti - szolgálati időnek számít.
(2) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgárnak az erre feljogosított szerv engedélyével az ország felszabadulásától 1967. december 31-ig terjedő időben
a) nemzetközi szervezetnél (ENSZ stb.) vagy
b) államközi egyezmény, illetve magyar külkereskedelmi szervek által kötött szerződés végrehajtásaként idegen állami vagy egyéb intézménynél
fennállott külföldi munkavállalásának tartamát is.
(3) A (2) bekezdésben említett külföldi munkavállalás 1963. március 17-ét megelőző tartama szolgálati időnek akkor számít, ha a dolgozó
a) az engedélyező szervnek a külügyminiszterrel egyetértésben adott igazolásával bizonyítja, hogy külföldi munkavállalása a (2) bekezdés hatálya alá tartozik, továbbá
b) külföldi munkavállalást megelőzően belföldön betegségi biztosításra kötelezett munkaviszonyban állott és
c) a nyugdíj megállapításakor Magyarország területén lakik.
9. §
(1) Az a munkavállaló, aki belföldön munkaviszonyban áll, kisipari szövetkezeti tag vagy bedolgozó, külföldi munkavállalásának tartama alatt a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 73. §-ának (1) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó munkavállaló külföldi munkavállalásának tartamára havi 2000 forint 21 százalékát köteles járulékként fizetni. Ez a járulék a nyugdíjjárulékot is magában foglalja.
(3) A munkavállaló az (1), illetőleg a (2) bekezdésben megállapított fizetési kötelezettségét a külföldi munkabérének (munkadíjának) megfelelő devizában (valutában) köteles havonta teljesíteni.
10. §
(1) Ez a rendelet 1969. évi január hó 1. napján lép hatályba. A rendelet végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket a SZOT - a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - szabályozza.
(2) Felhatalmazást kap a SZOT arra, hogy a Nemzetközi Koncert iroda, illetőleg a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat közreműködésével külföldön munkát vállaló előadóművészek, zenészek és artisták társadalombiztosításával kapcsolatos kérdéseket - a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel és a külügyminiszterrel egyetértésben - külön szabályozza.
Fock Jenő s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke