67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet
a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendeletet (továbbiakban: Tny.), valamint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az említett törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában alkotott és ezúttal kihirdetett 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendeletét (továbbiakban: Rny.) az alábbiakban egységes szerkezetben teszi közzé.
(A vastagbetűs szedés a törvényerejű rendelet szövege.)
A Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozókat munkaképtelenségük és öregségük esetén és gondoskodik a dolgozók hozzátartozóinak ellátásáról.
Ez a törvényerejű rendelet a gondoskodás terén eddig elért jelentős eredményeket tovább növeli: magasabb összegű nyugdíjat biztosít azoknak, akik hosszabb időn át dolgoztak és emeli az alacsony összegű régi nyugellátásokat.
A törvényerejű rendelet hatálya
(1) Ezt a törvényerejű rendeletet azokra kell alkalmazni, akik munkaviszony alapján az állami társadalombiztosítás keretében betegség esetére biztosításban részesülnek; alkalmazni kell továbbá a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjaira is.
(2) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya
a) a külföldi munkáltató által a magyar állam területén foglalkoztatott olyan külföldi honos dolgozóra, aki a Magyarországon töltött ideje alapján is hazája jogszabályai szerint jogosult nyugellátásra;
b) a külföldi állam képviselete, a területenkívüliséget élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozóra. E szervek kérésére a munkaügyi miniszter ezek magyar honos dolgozóit a törvényerejű rendelet hatálya alá vonhatja.
(3) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendeletet, illetőleg egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre is kiterjeszthesse.
(1) A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyre a Tny. hatálya abban az esetben is kiterjed, ha a kiküldött betegségi biztosítással járó munkaviszonyban nem áll és a nemzetközi szervtől részesül díjazásban.
(2) A Tny. hatálya kiterjed az Újságírók Szanatórium Egyesületének betegségi biztosításra jogosult tagjaira is, ha munkaviszonyban állnak.
Öregségi nyugdíj
(1) Öregségi teljes vagy résznyugdíjra jogosult az a hatvanadik életévét betöltött férfi, illetőleg az az ötvenötödik életévét betöltött nő, aki a szükséges szolgálati időt megszerezte.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott korhatárhoz képest öt évi korkedvezményben részesül és ennek megfelelően - a szükséges szolgálati idő megszerzése esetében - öregségi teljes vagy résznyugdíjra jogosult az az ötvenötödik életévét betöltött férfi, aki huszonöt éven át, illetőleg az az ötvenedik életévét betöltött nő, aki húsz éven át a Minisztertanács rendeletében meghatározott, korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.
(3) Minisztertanácsi rendelet az (1) bekezdésben meghatározott korhatárhoz képest öt évi korkedvezményt biztosíthat azok számára, akik az öregségi teljes vagy résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idejükből legalább tizenöt éven át olyan munkakörben (munkahelyen) dolgoztak, amely az emberi szervezet rendkívüli igénybevételével jár.
A Tny. 2. §-a (2) bekezdésében meghatározott öt évi korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az I. számú melléklet tartalmazza.
A Tny. 2. §-a (3) bekezdése szerint meghatározott öt évi korkedvezményre az a dolgozó jogosult, aki tizenöt éven át egy légköri nyomásnál magasabb nyomású légtérben dolgozott.
Öregségi teljes nyugdíj
(1) Az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz huszonöt évi szolgálati idő megszerzése szükséges.
(2) Minisztertanácsi rendelet az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő tartamát átmenetileg huszonöt évnél rövidebb időben is megállapíthatja. Az így megállapított szolgálati idő azonban tizennégy évnél rövidebb nem lehet.
Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
1959. évben történő igénybejelentés esetén 14 év,
1960. évben történő igénybejelentés esetén 15 év,
1961. évben történő igénybejelentés esetén 16 év,
1962. évben történő igénybejelentés esetén 17 év,
1963. évben történő igénybejelentés esetén 18 év,
1964. évben történő igénybejelentés esetén 19 év,
1965. évben történő igénybejelentés esetén 20 év,
1966. évben történő igénybejelentés esetén 21 év,
1967. évben történő igénybejelentés esetén 22 év,
1968. évben történő igénybejelentés esetén 23 év,
1969. évben történő igénybejelentés esetén 24 év,
1970. évben és ezt követően történő igénybejelentés esetén 25 év.
Öregségi résznyugdíj
Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de a 2. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott életkort betöltötte és legalább tíz évi szolgálati ideje van.
Rokkantsági nyugdíj
Rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra jogosult megrokkanása esetében az, aki a szükséges szolgálati időt megszerezte és
a) munkaképességét mind rendes keresőfoglalkozása, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette és mások gondozására szorul (I. csoportbeli rokkant),
b) munkaképességét mind rendes keresőfoglalkozása, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette, de mások gondozására nem szorul (II. csoportbeli rokkant),
c) rendes keresőfoglalkozásában a szokásos munkafeltételekkel rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmad részben egyébként is elvesztette, úgy, hogy megmaradó munkaképességével rendszeresen nem, vagy korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb minősítésű, vagy lényegesen kisebb keresetet biztosító foglalkozásban tud dolgozni (III. csoportbeli rokkant),
ha rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg.
(1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.
(2) Az a dolgozó, aki az alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte és folyamatosan tovább dolgozik, megrokkanása esetében nyugdíjra akkor is jogosult, ha az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt szolgálati időt még nem szerezte meg. Ebben az esetben a törzsnyugdíj mértéke nem lehet kisebb, mint amilyen törzsnyugdíj őt az alacsonyabb korcsoportban megszerzett szolgálati ideje alapján megillette volna.
(1) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság tartamára jár.
(2) A rokkantság megszűnését követő öt éven belül történt újabb megrokkanás esetében a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság feléled. Feléledés esetében a rokkantsági nyugdíjat az újabb megrokkanásnak megfelelő rokkantsági csoport szerint és a korábbi rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett munkabér alapján kell megállapítani.
(3) Ha a rokkantság megszűnését követő öt éven belül a nyugdíjas munkaviszonyban állt és annak alapján legalább huszonnégy hónapra munkabért kapott, korábbi rokkantsági nyugdíjának feléledése helyett kérheti jogosultságának új igényként elbírálását.
Rokkantsági teljes nyugdíj
(1) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:
22 éves életkorig 2 év korkedvezményre jogosító munkakörben 2 év
22-25 éves életkorig 4 év korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év
25-30 éves életkorig 6 év korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év
30-35 éves életkorig 8 év korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év
35-40 éves életkorig 11 év korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év
40-45 éves életkorig 14 év korkedvezményre jogosító munkakörben 10 év
45-50 éves életkorig 17 év korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év
50-55 éves életkorig 20 év korkedvezményre jogosító munkakörben 15 év
55-60 éves életkorig 23 év korkedvezményre jogosító munkakörben 18 év
(2) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt a harmincötödik életévüket betöltött dolgozókra minisztertanácsi rendelet átmenetileg az (1) bekezdésben meghatározott időnél rövidebb tartamban is megállapíthatja. Az így megállapított szolgálati idő azonban tizenegy évnél, illetőleg a korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozóknál nyolc évnél rövidebb nem lehet.
(1) A rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő az 1959. és az ezt követő naptári években történő igénybejelentés esetében a dolgozó életkorától függően a következő:
(2) A korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozónak (Rny. 2. és 3. §) a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje az 1959. és az ezt követő naptári években történő igénybejelentés esetében a dolgozó életkorától függően a következő:
(3) Az a dolgozó, aki a korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) a teljes rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte és ezt követően folyamatosan más munkakörben (munkahelyen) dolgozik, megrokkanása esetén teljes rokkantsági nyugdíjra akkor is jogosult, ha új munkakörének és életkorának megfelelő korcsoportban a megkívánt szolgálati időt még nem szerezte meg.
(1) Szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult az, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.
(2) Üzemi baleset: a munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az üzemben vágy üzemen kívül bekövetkezett baleset. Foglalkozási betegség: a dolgozó foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett betegség.
Üzemi baleset az a baleset is, amely a dolgozót munkába vagy onnan lakására (szállására) menet éri.
A foglalkozási betegségek jegyzékét a II. számú melléklet tartalmazza.
Rokkantsági résznyugdíj
Rokkantsági résznyugdíjra jogosult az, aki a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de legalább tíz évi, illetőleg korkedvezményre jogosító munkakörben legalább nyolc évi szolgálati ideje van.
Baleseti járadék
(1) Baleseti járadék szolgálati időre tekintet nélkül jár annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de nem rokkant (5. §).
(2) Ha a munkaképességcsökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.
(1) A Tny. 9. §-ának (2) bekezdésében említett két évi időtartamba nem lehet beszámítani azt az időt, amelyre a dolgozó azért nem kapott baleseti járadékot, mert munkaképességének csökkenése a tizenöt százalékot nem haladta meg.
(2) A baleseti járadékra jogosultság feléled, ha a munkaképességcsökkenés utóbb három egymást követő hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ebben az esetben a baleseti járadék az állapot rosszabbodásának orvosilag megállapított időpontjától, de legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától jár. Ha a munkaképesség-csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék újból legfeljebb két évig jár.
(1) Újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetében valamennyi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következményét együttesen kell figyelembe venni.
(2) Ha az újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében a dolgozó nem kerül magasabb fokozatba, a baleseti járadékot változatlan összegben kell folyósítani. Ha magasabb fokozatba kerül, a baleseti járadékot újból meg kell állapítani.
Özvegyi nyugdíj
(1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a férj halálától számított egy éven át az a feleség, akinek férje öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy haláláig a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).
(2) Az özvegyi nyugdíj egy éven túl is megilleti a feleséget, ha férjének halálakor ötvenötödik életévét betöltötte (állandó özvegyi nyugdíj).
(3) Életkorára tekintet nélkül állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek, ha
a) férjének halálakor egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen (rokkant), vagy
b) férjének halálakor legalább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, vagy
c) férje a munkahelyén elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg.
(4) Állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek abban az esetben is, ha
a) ötvenötödik életévét eléri, vagy megrokkan [(3) bekezdés a) pont], feltéve, hogy férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte,
b) férjének halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított tizenöt éven belül megrokkan.
(5) A (3) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nem lehet figyelembe venni azt az árvaellátásra jogosult gyermeket, aki tizennyolcadik életévet betöltötte és közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.
(1) Az ideiglenes és az állandó özvegyi nyugdíj a dolgozó szolgálati idejére tekintet nélkül jár, ha az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó a táppénz folyósításának tartama alatt nem üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életbenmaradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra is alkalmazni kell.
Az utószülött gyermeket úgy kell tekinteni, mint akinek eltartásáról az özvegy már férjének halálakor gondoskodott.
Az az özvegy, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötése után legalább öt évig együtt éltek.
(1) Annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az ideiglenes özvegyi nyugdíj az egyéb feltételek mellett is csak abban az esetben jár, ha férjének halálakor tartásdíjban részesült. Az özvegyi nyugdíj összege a tartásdíj összegénél több nem lehet.
(2) Annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, az állandó özvegyi nyugdíj az egyéb feltételek mellett is csak abban az esetben jár, ha
a) férjének halálakor tartásdíjban részesült, vagy
b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül következnek be és a feleség tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg.
Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltételek mellett az a nő (élettárs) is, aki a meghalt férfivel annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította. Özvegyi nyugdíjra jogosult az az élettárs is, aki a meghalt férfivel annak haláláig, legalább tíz éven át együtt élt.
Az a feleség, akinek a férje eltűnt és az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította, ugyanúgy jogosult özvegyi nyugdíjra, mintha férje meghalt volna. Ezt a rendelkezést az árvaellátásra és a szülői nyugdíjra jogosultság elbírálása során is megfelelően alkalmazni kell.
Az özvegyi nyugdíj megszűnése
(1) Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.
(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy rokkantsága megszűnt.
(3) Két árvaellátásra jogosult gyermek címén megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha már egy gyermek sem jogosult az árvaellátásra. Ebből a szempontból nem lehet árvaellátásra jogosultnak tekinteni azt a tizennyolcadik életévét betöltött gyermeket, aki közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása címén részesül árvaellátásban.
Az özvegyi nyugdíj feléledése
Feléled az özvegyi nyugdíjra a jogosultsága annak az özvegynek, akinek az özvegyi nyugdíja nem újabb házasságkötés folytán szűnt meg,
a) ha ötvenötödik életévét eléri, feltéve, hogy nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg;
b) életkorára tekintet nélkül, ha az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül rokkan meg.
A férj özvegyi nyugdíja
(1) A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár özvegyi nyugdíj, ha
a) felesége a halálát megelőzően legalább egy éven át saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg és
b) a feleség öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas volt, vagy haláláig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg.
(2) A férj özvegyi nyugdíja a munkaképtelenség megszűnésével vagy újabb házasságkötéssel szűnik meg.
Végkielégítés
Annak az özvegynek, akinek állandó özvegyi nyugdíja újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár.
Az özvegyi végkielégítésre vonatkozó igény az újabb házasságkötést követő egy év alatt érvényesíthető.
Az az özvegy, aki özvegyi nyugdíjat újabb házasságkötéséig nem igényelt, ezt a jogát újabb házasságkötése után már nem érvényesítheti és végkielégítésre sem jogosult.
Árvaellátás
(1) Árvaellátás jár a meghalt nyugdíjas, valamint a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, vagy, üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó gyermekének, mostohagyermekének és örökbefogadott gyermekének. Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.
(2) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének betöltéséig, közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetében a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig jár. Ha az árva tizenhatodik, illetőleg közép- vagy középfokú iskolai tanulmányok folytatása esetén a tanulmányok befejezéséig, de legfeljebb tizenkilencedik életévének betöltéséig testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan megrokkan és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.
(3) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.
(4) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt, vagy ha az árvát örökbefogadják.
Szülői nyugdíj
(1) Szülői nyugdíj jár a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, továbbá a meghalt nyugdíjas szülőjének, valamint nagyszülőjének abban az esetben, ha
a) őt a dolgozó vagy nyugdíjas halálát megelőzően egy éven át egészen vagy túlnyomó részben eltartotta és
b) tartásra köteles és képes hozzátartozója nincsen.
(2) A szülői nyugdíj a szülő, illetőleg a nagyszülő rokkantságának tartamára jár.
Családi pótlék
(1) A nyugdíjast gyermeke, testvére és unokája után családi pótlék illeti meg.
(2) A családi pótlékra jogosult nyugdíjasok körét és a jogosultság feltételeit, továbbá a családi pótlék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) Családi pótlékra az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő nyugdíjas jogosult.
(2) Családi pótlék a nyugdíjast gyermeke, mostohagyermeke, örökbefogadott gyermeke, nevelt gyermeke, testvére és unokája után, a munkaviszonyban álló dolgozók családi pótlékára vonatkozó feltételekkel és összegben illeti meg.
(3) A családi pótlék a nyugdíjasnak - az egyéb feltételek fennállása esetén - arra a naptári hónapra jár, amelyre nyugdíját egészben vagy részben megkapja. Arra a hónapra, amelyre a nyugdíj folyósítása szünetel, a családi pótlékot is szüneteltetni kell. Ha azonban a nyugdíj folyósítása munkaviszony fennállása miatt szünetel, a családi pótlékot a munkaviszony első naptári hónapjára a nyugdíjfolyósító szerv fizeti.
Házastársi pótlék
(1) Házastársi pótlék jár a nyugdíjasnak az ötvenötödik életévét betöltött házastársa (élettársa) után.
(2) A házastársi pótlékra jogosult nyugdíjasok körét és a jogosultság feltételeit, továbbá a házastársi pótlék összegét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) Házastársi pótlékra az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő az a nyugdíjas jogosult, akinek nyugdíja a havi 850 forintot nem éri el.
(2) A házastársi pótlék a nyugdíjast azután a házastársa (élettársa) után illeti meg, aki
a) a nyugdíjassal együtt él és
b) havi 360 forintot meghaladó keresete (jövedelme, nyugdíja) nincsen és
c) a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult.
A házastársi pótlék összege havi 100 forint. Ha azonban a nyugdíj a havi 750 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíjat havi 850 forintra egészíti ki.
A házastársi pótlék a nyugdíjasnak - az egyéb feltételek fennállása esetében - arra a naptári hónapra jár, amelyre a nyugdíjat korlátozás nélkül megkapja.
A szolgálati idő
(1) A szolgálati idő a dolgozó által betegségi biztosítással járó munkaviszonyban, vagy fegyveres testület hivatásos állományában töltött idő.
(2) A Minisztertanács mind a törvény erejű rendelet hatálybalépése előtti, mind annak hatálybalépése utáni időre vonatkozólag - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően is - rendelettel állapítja meg, mi tekinthető szolgálati időnek.
(1) A szolgálati idő számításánál a betegségi biztosítással járó munkaviszonyban és fegyveres testület hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött minden naptári napot figyelembe kell venni és háromszázhatvanöt naptári napot kell egy évnek tekinteni.
(2) A szolgálati idő számításnál figyelembe kell venni az ipari (kereskedő) tanulóként töltött időt is.
(3) A szolgálati idő számításánál ugyanazt az időt csak egyszer lehet figyelembe venni.
A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a fegyveres testület nem hivatásos állományában töltött időt is, ha a dolgozó
a) előzőleg legalább hat havi szolgálati időt szerzett,
b) közvetlenül az iskolai tanulmányai után vonult be fegyveres szolgálatra.
A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni
a) az államközi társadalombiztosítási egyezményekben meghatározott időket,
b) a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyeknek ebben a minőségben eltöltött idejét.
A rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni az egyetemi (főiskolai) tanulmányok idejét is, ha ezt követő hat hónapon belül a dolgozó
a) betegségi biztosítással járó munkaviszonyba lépett, vagy
b) nem hivatásos minőségben fegyveres szolgálatra vonult be.
(1) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni:
a) a Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint saját munkaviszonya alapján megállapított nyugdíjban (öregségi, rokkantsági járadékban, nyugbérben) részesülő dolgozónak azt az idejét, amelyet nyugellátásának megállapításáig szerzett;
b) az 1952. évi január hó 1. napja előtt nyugdíjra igénytadó alkalmazásban töltött időt, ha a dolgozó alkalmazását nyugellátási igényének kizárásával szüntették meg;
c) azt az időt, amelynek alapján a dolgozó az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt szabályok szerint nyugdíjban részesült és azt jogszerűen megvonták;
d) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat 1. pontja hatálya alá tartozó személynek azt az idejét, amely nyugdíja alapjául szolgált;
e) azt az időt, amelynek alapján szerzett nyugdíjjogosultságát a dolgozó büntető bírói ítélet következtében jogerősen elvesztette;
f) az olyan munkaviszonyban töltött időnek harminc napon felüli tartamát, amelynek során a dolgozó munkabérben, a betegségi biztosítás alapján munkabérpótló készpénzszolgáltatásban (táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben) vagy kórházi ápolásban nem részesült;
g) azt az időt, amelynek során a dolgozó szabadságvesztés büntetését töltötte, közbiztonsági őrizetben volt,
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni;
a) azt az időt, amelynek alapján támasztható nyugellátási igényét a dolgozó elvesztette, de hozzátartozóinak nyugellátási igényét fenntartották, ha a dolgozó munkaviszonyának megszűnését követő öt éven belül újabb munkaviszonyba lépett és legalább három éven át munkaviszonyban állott;
b) a dolgozó nő szülési szabadsága, gyermekének szoptatása vagy tíz évesnél fiatalabb beteg gyermekének otthoni ápolása címén a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezése alapján engedélyezett fizetésnélküli szabadság idejét akkor is, ha arra az időre a betegségi biztosítás alapján munkabérpótló készpénzszolgáltatásban nem részesült;
c) az előzetes letartóztatás idejét, ha a dolgozót a bíróság az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette, illetőleg, ha a büntető eljárást megszüntették és az előzetes letartóztatás a munkaviszony tartama alatt történt;
d) a szabadságvesztés büntetésben töltött időt, ha utóbb a bíróság az elítéltet jogerősen felmentette és a letartóztatás a munkaviszony tartama alatt történt;
e) a közbiztonsági őrizet idejét, ha a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy a közbiztonsági őrizetbe vétel feltételei nem állottak fenn, s az őrizetbe vétel a munkaviszony tartama alatt történt;
f) a javító-nevelő munkában töltött időt;
g) azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig, vagy más munkaviszony létesítéséig telt el.
(1) Az 1929. évi január hó 1. és az 1952. évi január hó 1. napja közötti időre vonatkozólag a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni
a) a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosítással járó munkaviszonyban töltött időt;
b) a bányanyugbérbiztosításban töltött időt;
c) a közszolgálatban vagy az állammal nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézmény alkalmazásában töltött időt, ha az egyes alkalmazások között öt évnél hosszabb megszakítás nem volt és a dolgozó az alkalmazás alapján szerzett jogosultságát nem vesztette el;
d) a közszolgálati alkalmazottak korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámított idejét, ha a beszámítás az 1952. évi január hó 1. napja előtt megtörtént;
e) a vállalati nyugdíjbiztosításban töltött időt;
f) az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban, valamint a bányanyugbérbiztosításban önkéntes fizetéssel és önkéntes továbbfizetéssel töltött időt;
g) az Újságírók Szanatórium Egyesületének betegségi biztosításra jogosult tagjaként munkaviszonyban töltött időt;
h) a színházak művészeti dolgozóinak azt az idejét, amely alatt öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosítási kötelezettségük szünetelt;
i) az 1944. évi június hó 30. napját megelőzően háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött időt, ha ezt a dolgozó eredeti munkakönyvvel vagy hiteltérdemlő egykorú okirattal igazolja;
j) az 1945. évi január hó 1. napja előtt a munkásmozgalomban folyamatosan eltöltött és kellően igazolt időt;
k) a munkaügyi miniszter rendeletében meghatározott feltételekkel a honvédelmi vagy ezzel egy tekintet alá eső szolgálat tartamát, ha a dolgozó megelőzően legalább hat havi szolgálati időt szerzett;
l) a kisipari szövetkezeti tagnak önkéntes biztosításban, valamint a szövetkezeti kötelező kölcsönös biztosításban töltött idejét;
m) az ügyvédjelölteknek ebben a minőségben eltöltött és az Ügyvédi Kamara által igazolt idejét.
(2) A szolgálati idő számításánál az 1929. évi január hó 1. és az 1952. évi január hó 1. napja közötti időre vonatkozólag figyelembe kell venni az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területeken idegen vagy a magyar jogszabályok alapján öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban töltött időt, ha a biztosított az 1946. évi március hó 1. napján Magyarország jelenlegi területén tartózkodott és biztosítását a magyar jogszabályok szerint folytatta. Ugyancsak be kell számítani az idegen állam jogszabályai szerinti biztosításban, illetőleg közszolgálatban töltött azt az időt, amelyet a fegyverszüneti egyezménnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján korábban el kellett ismerni.
(3) A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személyeknek a csehszlovák társadalombiztosításban, illetőleg közszolgálatban az 1929. évi január hó 1. napjától eltöltött idejét a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni.
(4) Az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál nyugdíjbiztosításban eltöltött időt csak abban az esetben lehet beszámítani, ha a nyugdíjpénztár kötelezettségeit az állam átvette.
(5) Az 1952. évi január hó 1. napja és az 1959. évi január hó 1. napja közötti időre vonatkozóan a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni:
a) a dolgozó által betegségi biztosítással járó munkaviszonyban töltött időt;
b) a fegyveres testületek hivatásos és továbbszolgáló állományában töltött időt;
c) a fegyveres testületek nem hivatásos állományában töltött időt, ha a dolgozó előzőleg már legalább hat hónapon át munkaviszonyban állott, vagy közvetlenül iskolai tanulmányait követően vonult be fegyveres szolgálatra;
d) a kisipari szövetkezeti tagnak a szövetkezeti kötelező kölcsönös biztosításban töltött idejét;
e) a Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumán eltöltött tanulmányi időt.
(6) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter arra, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a nyugellátás szempontjából az (1)-(5) bekezdés alapján figyelembe vehető szolgálati idők beszámítására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat - a korábbi rendelkezésektől esetleg eltérően is - rendelettel szabályozza.
Az 1929. évi január hó 1. napja előtti időt abban az esetben sem lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni, ha korábbi jogszabály rendelkezése szerint nyugellátásra jogosultság szempontjából be kellett számítani.
A nyugellátáshoz szükséges legkisebb szolgálati idő egyötöd részét - de legfeljebb két évet - meghaladó szolgálati időt csak a biztosítási szervek nyílvántartásai vagy hiteltérdemlő egykorú okirati bizonyítékok alapján lehet számításba venni.
Ha a dolgozó szolgálati idejében egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt csak a Minisztertanács rendeletében megállapított feltételek mellett lehet figyelembe venni.
(1) Ha a szolgálati időben egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt a nyugellátásra jogosultság szempontjából számításba venni nem lehet.
(2) A nyugellátásra való jogosultság szempontjából nem számít a szolgálati idő megszakításának az az idő, amelynek során a dolgozó
a) öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosítás alapján rokkantsági járadékban (ellátásban), bányanyugbérbiztosítás alapján rokkantsági bányanyugbérben részesült;
b) közszolgálata vagy vállalati nyugdíjbiztosítása alapján nyugellátásban részesült;
c) az 1951. évi 30. számú, az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet, vagy a Tny. alapján rokkantsági nyugdíjban részesült;
d) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredően legalább ötven százalékos munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesült;
e) házfelügyelő volt és e minőségben öregségi biztosítása szünetelt;
f) öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére a biztosítási bérhatárra vonatkozó rendelkezések következtében nem volt biztosított;
g) a mezőgazdasági dolgozók kötelező öregségi biztosításának bevezetését megelőzően mezőgazdasági munkásként munkaviszonyban állott;
h) az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban, valamint a bányanyugbérbiztosításban szerzett jogait elismerési díj fizetésével fenntartotta;
i) az 1958. évi december hó 31. napjáig a Tny. 1. §-a (2) bekezdése b) pontjában meghatározott olyan munkaviszonyban állott, amelynek alapján nyugellátás szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt nem szerzett.
(1) Nem számít a szolgálati idő megszakításának az az időtartam, amelyre a dolgozó elismerési díjat fizet. Elismerési díj címén, ha a dolgozó legutolsó munkaviszonyából származó munkabére havi 1000 forintot nem haladta meg, havi 10 forintot, ha 1000 forintnál több volt, de a 2000 forintot nem haladta meg, havi 15 forintot, ha pedig a 2000 forintot meghaladta, havi 30 forintot kell fizetni. Az elismerési díj folyamatos fizetését a munkaviszony megszűnését követő három hónapon belül kell megkezdeni.
(2) Az Rny. 27. §-a (2) bekezdésének i) pontjában említett dolgozók az 1959. évi január hó 1. napja előtt szerzett szolgálati idejüket - amennyiben a Tny. hatálya rájuk nem terjed ki - az 1959. évi január hó 1. napját követően az (1) bekezdésben meghatározott elismerési díj fizetésével tarthatják fenn, ha erre irányuló kérelmüket a Tny. hatályba lépésétől számított három hónapon belül előterjesztik.
(1) Az öregségi teljes és résznyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a szolgálati idő utolsó napjától az öregségi korhatár eléréséig öt évnél hosszabb idő telt el.
(2) A rokkantsági teljes és résznyugdíjra a jogosultság megszűnik, ha a szolgálati idő utolsó napjától a rokkantság orvosilag megállapított időpontjáig öt évnél hosszabb idő telt el.
(3) Az özvegynek, az árvának és a szülőnek a nyugellátásra jogosultsága megszűnik, ha a meghalt dolgozó szolgálati idejének utolsó napja és halálának időpontja között öt évnél hosszabb idő telt el, kivéve azt az esetet, ha az elhunyt az elhalálozás időpontjában öregségi teljes vagy résznyugdíjra jogosult volt.
A nyugellátások összege
(1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a munkabér alapján kell megállapítani.
(2) A munkabér számításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
A nyugdíj megállapítása szempontjából az Rny. 38. és 39. §-a korlátai között figyelembe kell venni minden olyan összeget, amelyet a dolgozó munkaviszonya keretében munkabérként kapott. Túlóradíjként az 1959. évi január hó 1. napját követő időre legfeljebb havi tizenkét órára eső díjat lehet beszámítani.
Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét
a) az 1959. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél a nyugdíj megállapítását megelőző huszonnégy hónap;
b) az 1960. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél a nyugdíj megállapítását megelőző harminchat hónap;
c) az 1961. évben előterjesztett nyugdíjigényeknél a nyugdíj megállapítását megelőző negyvennyolc hónap;
d) az 1962. évben és ezt követően előterjesztett nyugdíjigényeknél a nyugdíj megállapítását megelőző hatvan hónap
alatt elért munkabér havi átlagának alapulvételével kell megállapítani.
(1) Ha az igénylő az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamoknál rövidebb ideig dolgozott, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét akkor lehet a rövidebb időtartam alatt elért munkabér alapján kiszámítani, ha az igénylő az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamnak legalább fele részében munkabért kapott. Ebben az esetben a számításba vett rövidebb időtartamra eső munkabér egy havi átlaga alapján kell az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét megállapítani.
(2) Ha az igénylő az (1) bekezdésben meghatározott időtartamnál is rövidebb időn át dolgozott, vagy ha a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegének megállapításánál a nyugdíjazás időpontjában legutóbbi munkakörére érvényes munkabérszabályok szerint.
a) a munkásoknál és a havidíjas dolgozóknál a személyi besorolás szerinti munkabért,
b) ahol személyi besorolás nincs, a rendszeresen végzett munka alapbérét,
c) a bányászatban, a csapatra telepített dolgozóknál (vájár, segédvájár, csapatcsillés) a munkaügyi miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben megállapított munkabért
kell alapul venni.
(3) Ha az utolsó munkakörnek a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerinti figyelembevétele - a dolgozó előző foglalkozásaira tekintettel - nem megnyugtató, az Rny. 87. §-ában említett bizottság a munkabérátlagot az igénylő korábbi időben betöltött és ránézve jellemző munkakörére a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint is megállapíthatja.
(1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegének megállapításánál az öregségi nyugdíjra jogosító vagy az ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltésének időpontját megelőzően az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartamokra kapott munkabér átlagát kell az igénylő kérelmére alapul venni, ha ez reá nézve kedvezőbb.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkabérátlagot csak abban az esetben lehet alapul venni, ha a dolgozónak a figyelembe vett időpontban - az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó nyugdíj esetét is ideértve - legalább tíz évi szolgálati ideje van.
(3) Ha a dolgozó korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, a kedvezményes korhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort megelőző munkabérátlagot akkor lehet figyelembe venni, ha a Tny. 2. §-ának (2) vagy (3) bekezdésében megkívánt jogosultsági feltételek a férfiaknál legkésőbben a hatvanadik, a nőknél pedig az ötvenötödik életév betöltése előtt teljesültek.
(4) A munkabér átlagának az (1)-(3) bekezdés szerinti megállapításánál az Rny. 32. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.
(5) A munkabérátlagot az (1)-(4) bekezdés szerint csak abban az esetben lehet megállapítani, ha az igénylő a figyelembe veendő időtartam valamennyi hónapjában forintbért kapott.
(1) A szakmunkás öregségi vagy rokkantsági teljes és résznyugdíjának összegét a szakképzettségének megfelelő munkakörre a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint az Rny. 32. §-a (2) bekezdésében megállapított munkabér alapján kell kiszámítani, ha az így kiszámított nyugdíj összege reá nézve kedvezőbb.
(2) Az (1) bekezdés szempontjából szakmunkás az, akinek ipari szakképzettsége vagy azzal egyenértékű képzettsége van.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a szakmunkás
a) az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át, a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartamának legalább a fele részében a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott és
b) a munkabérátlag kiszámításánál az egyébként figyelembe veendő időszak alatt tizenkét hónapot meghaladó időtartamon át nem szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.
(4) A munkaügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a szakmunkás-kedvezményre jogosultak körét rendelettel meghatározza.
Az öregségi vagy rokkantsági teljes és résznyugdíj összegének megállapításánál a baleseti járadék összegét a munkabérátlag kiszámításánál munkabérként kell figyelembe venni. A baleseti járadék legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe, mint amennyi a járadékost hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenés alapján megilletné.
A nyugellátás összegének kiszámításánál a Magyar Államvasutak és a Győr-, Sopron-, Ebenfurti Vasút (továbbiakban: Vasutak) poggyászhordárainak keresetét abban az összegben kell figyelembe venni, amely után a munkáltató a betegségi biztosítási járulékot fizeti.
A nyugellátás összegének kiszámításánál figyelembe vehető természetbeni juttatásokat, valamint azok pénzbeni egyenértékét a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
(1) A mellékfoglalkozásban és második állásban kapott munkabért csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a dolgozó heti munkaideje a fő foglalkozásában (első állásában) munkakörére (foglalkozására) előírt teljes munkaidőnél kevesebb. A mellékfoglalkozásból (második állásból) származó munkabért csak olyan mértékben lehet figyelembe venni, amilyen mértékben a mellékfoglalkozás (második állás) a dolgozó munkaidejét a munkakörére előírt teljes heti munkaidőre kiegészíti.
(2) A mellékfoglalkozásban (második állásban) kapott munkabért csak abban az esetben lehet az (1) bekezdésben foglaltak szerint figyelembe venni, ha a dolgozó a nyugellátás megállapítását közvetlenül megelőző öt éven át mellékfoglalkozása (második állása) alapján is betegségi biztosításra kötelezett volt.
(3) A nyugellátás összegének kiszámításánál a mellékfoglalkozás (második állás) alapján teljesített túlóráért járó díjazást figyelembe venni nem lehet.
Rny. 39 § (1) A nyugellátás összegének megállapításánál figyelembe vehető munkabérátlag 4700 forintnál több és 150 forintnál kevesebb nem lehet.
(2) A jutalékos bérrendszerben dolgozók nyugellátása összegének megállapításánál legfeljebb
2500 forint munkabérátlagot lehet figyelembe venni, ha az irányadó időszakra eső munkabér teljes egészében jutalékból származik vagy a jutalék összege a munkabér fele összegét meghaladja.
(1) A baleseti járadék kiszámításának alapja a balesetet közvetlenül megelőző tizenkét hónap alatt elért munkabér havi átlaga. Ha a dolgozó a balesetet megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagát kell alapul venni. Ha a baleseti sérült állapotában változás következik be, a baleseti járadék, illetőleg a baleseti eredetű rokkantság alapján járó rokkantsági teljes nyugdíj összegének megállapításánál azt a munkabérátlagot kell figyelembe venni, amelynek alapján a balesetből kifolyólag első ízben állapítottak meg járadékot vagy nyugdíjat.
(2) Ha a baleseti járadékban részesülő dolgozónak a baleset által okozott munkaképességcsökkenése újabb baleset miatt fokozódik és ezért a baleseti járadék összegét újból meg kell állapítani, a baleseti járadékot az újabb balesetet megelőző munkabér átlaga alapján kell megállapítani, ha ez az igénylőre kedvezőbb. Ha a baleseti járadékos az újabb baleset következtében rokkantsági teljes nyugdíjra válik jogosulttá, ennek összegét a baleseti járadék első megállapításánál alapul vett munkabérátlag helyett az újabb balesetet megelőző munkabér és a baleseti járadék együttes összegének havi átlaga alapján kell megállapítani, ha ez az igénylőre kedvezőbb.
(3) Ha a dolgozó szilikózis miatt részesül baleseti járadékban és baleseti járadékának megállapítása után továbbra is foglalkozási betegség veszélyének kitett munkahelyen dolgozik és ennek következtében munkaképességcsökkenése a rokkantság mértékét eléri, a rokkantsági teljes nyugdíjat a megrokkanást megelőző huszonnégy hónap alatt elért munkabér átlagának alapulvételével kell megállapítani, ha ez az igénylőre kedvezőbb.
(4) Az ipari (kereskedő) tanuló baleseti járadékának és baleseti rokkantsági teljes nyugdíjának összegét havi 600 forint alapulvételével kell megállapítani.
(5) Az a dolgozó vagy ipari (kereskedő) tanuló, aki huszonnegyedik életévét megelőzően balesetet szenvedett és ebből kifolyólag munkaképességének csökkenése a hatvanhét százalékot eléri, vagy meghaladja, huszonnegyedik életévének betöltése után kérheti a baleseti rokkantsági teljes nyugdíjának módosítását. Ebben az esetben a nyugdíj összegét olyan munkabér figyelembevételével kell módosítani, amelyet a sérült által a baleset időpontjában betöltött munkakörrel azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott dolgozó huszonnegyedik életévének betöltésekor átlagosan megkeres. Ha a baleset a tanulóidő tartama alatt következett be, arra a munkakörre vonatkozó átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelyre a tanuló képzése irányult.
(6) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott munkavállalók baleseti járadékának és baleseti rokkantsági teljes nyugdíjának összegét legalább havi 900 forint összegű munkabér figyelembevételével kell megállapítani.
(7) A baleseti járadék alapjául szolgáló munkabérátlag kiszámításánál egyebekben az Rny. 30., 38. és 39. §-ában, valamint az Rny. 32. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a nyugellátás alapjául szolgáló munkabérátlag számításának részletes szabályait a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel megállapítsa.
Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegészítésből áll.
(1) Az öregségi teljes nyugdíjra jogosult törzsnyugdíja a munkabér ötven százaléka.
(2) Az öregségi résznyugdíjra jogosult törzsnyugdíja az (1) bekezdésben meghatározott törzsnyugdíjnak a munkabér annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány év az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik.
(1) A rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult
I. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:
a) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hetven százaléka,
b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér hatvan százaléka;
II. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:
a) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvanöt százaléka,
b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér ötvenöt százaléka;
III. csoportbeli rokkant törzsnyugdíja:
a) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő rokkantság esetén a munkabér hatvan százaléka,
b) egyéb okból eredő rokkantság esetén a munkabér ötven százaléka.
(2) A rokkantsági résznyugdíjra jogosult törzsnyugdíja az (1) bekezdésben meghatározott megfelelő törzsnyugdíjnak a munkabér annyiszor két százalékával csökkentett összege, ahány év a rokkantsági teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik.
A rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat a hatvanadik, illetőleg nőknél az ötvenötödik életév betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az üzemi baleset vagy a foglalkozási betegség következtében keletkezett rokkantság súlyosbodik.
A nyugdíjkiegészítés az 1929. évi január hó 1. napja óta megszerzett szolgálati idő minden teljes éve után a törzsnyugdíj egy százaléka.
A vállalati nyugdíjbiztosításban és a nyomdász segélyező egyesületekben az 1946. évi augusztus hó 1. napja és az 1951. évi december hó 31. napja között járulékfizetéssel megszerzett tagsági időt nyugdíj kiegészítés szempontjából kétszeresen kell számítani.
(1) A nyugdíjazást követően szerzett szolgálati időre nyugdíjkiegészítést csak a munkaviszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíjkiegészítés a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár. A rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő nyugdíjas ilyen kérelmet csak az ötvenötödik életévének betöltése után terjeszthet elő.
(2) A nyugdíjas halála esetén a hozzátartozók kérelmére az (1) bekezdés rendelkezéseit a nyugellátások megállapításánál megfelelően alkalmazni kell.
(1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint. Ha azonban a szolgálati idő tíz évnél több, a nyugdíj nem lehet kevesebb az ötszáz forintnak annyiszor öt forinttal emelt összegénél, mint ahány évvel a szolgálati idő a tíz évet meghaladja.
(2) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál alapul vett munkabérnél több nem lehet és a havi háromezerötszáz forintot nem haladhatja meg.
Az öregségi és rokkantsági teljes vagy résznyugdíj legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni.
(1) A dolgozó özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak ötven százaléka, amely a férjet az elhalálozás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetén megillette volna.
(2) Az öregségi nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj a meghalt férj részére megállapított öregségi teljes nyugdíj, illetőleg öregségi résznyugdíj ötven százaléka.
(3) A rokkantsági nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj annak a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjnak az ötven százaléka, amely a férjet a nyugdíjazás időpontjában a nem üzemi balesetből eredő III. csoportbeli rokkantsága esetében megillette vagy megillette volna.
(4) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, illetőleg nyugdíjas özvegyének járó özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak a rokkantsági teljes nyugdíjnak, amely a férjet az üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség alapján a halál időpontjában a II. csoportbeli rokkantság esetén megillette vagy megillette volna.
Az özvegyi nyugdíj 100 forintnál kevesebb abban az esetben sem lehet, ha a meg-f halt férjet 200 forintnál kisebb összegű nyugdíj illette meg.
Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük meg kell osztani.
(1) Az özvegyi nyugdíjat az arra jogosultak között egyenlő arányban kell megosztani,
(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult annak a nőnek, akinek házasságát felbontották és annak a feleségnek, aki férjétől egy évnél hosszabb ideje külön él, nem lehet nagyobb összegű nyugdíjat folyósítani, mint amilyen összegű tartásdíjban részesült. Ha az egyenlő arányban megosztott nyugdíj ennél több lenne, a különbözet az együttélés alapján jogosult özvegyet illeti meg.
(3) Ha a jogosult sérelmesnek tartja az özvegyi nyugdíjnak az (1), illetőleg a (2) bekezdés szerinti megosztását, a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.
(1) Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka, de legalább havi százhetvenöt forint; annak az árvának pedig, akinek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árva), az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás, de legalább havi kétszázötven forint jár.
(2) Azt az árvát, akinek életben lévő szülője rokkant, az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni.
(3) Az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni azt az árvát is, akit életben lévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik. Az árvaellátás és szülőtlen árva részére járó árvaellátás közötti különbözetet a szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes.
(4) Ha az árvaellátásra jogosult mostohagyermek után a vérszerinti szülő tartásdíjat fizet, ezt az árvaellátásba be kell számítani. Ha a tartásdíj összege több, mint az árvaellátás, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.
Rny. 48., § A Tny. 34. §-a (3) bekezdésében említett szülőtlen árva részére kifizetett többletösszeg behajtását az árvaellátást folyósító szerv rendeli el.
A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.
(1) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj kiszámításánál a 32. § szerint alapul vett nyugdíj százhuszonöt százalékát és nem lehet több háromezerötszáz forintnál.
(2) Ha a hozzátartozók nyugellátásának együttes összege az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladná, a nyugellátásodat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében a százhetvenöt forintot, illetőleg szülőtlen árva esetében a kétszázötven forintot nem érné el, az árvák részére ezt az összeget kell megállapítani.
A tudományos dolgozók hozzátartozóit az 1.014/1954. (III. 6.) számú minisztertanácsi határozat alapján megillető tiszteletdíjat, illetve illetménykiegészítést a részükre járó nyugellátás összegének kiszámításánál figyelembe kell venni, azzal az eltéréssel, hogy a hozzátartozók együttes ellátása a Tny. 33. §-a (1) bekezdésében meghatározott felső határt ebben az esetben sem haladhatja meg.
(1) A baleseti járadék összege
16-25%-os munkaképességcsökkenés esetében (1. fokozat) a munkabér nyolc százaléka,
26-35%-os munkaképességcsökkenés esetében (2. fokozat) a munkabér tíz százaléka,
36-49%-os munkaképességcsökkenés esetében (3. fokozat) a munkabér tizenöt százaléka,
50-66%-os munkaképességcsökkenés esetében (4. fokozat) a munkabér harminc százaléka.
(2) A Minisztertanács az egyes fokozatokban rendelettel megállapíthatja a baleseti járadék legkisebb összegét.
Jogosultságot kizáró és korlátozó okok
A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg; az, aki több nyugellátásra jogosult, ezek közül választhat. A Minisztertanács rendelettel ettől eltérően is rendelkezhet.
Az a dolgozó, aki az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított nyugellátásáról a 20/1957. (III. 22.) Korm. számú rendelet alapján lemondott, öregségi teljes nyugdíjra jogosult. Nyugdíjkiegészítés szempontjából az 1929. évi január hó 1. napja óta szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(1) Az a dolgozó, aki az 1954. évi október hó 1. előtt érvényben volt jogszabály szerint munkaviszonya alapján megállapított nyugdíjban, öregségi vagy rokkantsági járadékban, nyugbérben részesül, e nyugellátása helyett a Tny. alapján öregségi nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott korhatárt elérte és korábbi nyugellátásának megállapítása óta legalább tíz évi újabb szolgálati időt szerzett.
(2) Az a dolgozó, aki az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabály szerint munkaviszonya alapján megállapított nyugdíjban, rokkantsági járadékban, nyugbérben részesül, e nyugellátása helyett a Tny. alapján rokkantsági nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha a Tny, 5. §-ának rendelkezései szerint rokkantnak tekinthető, a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott korhatárt nem érte el és korábbi nyugellátásának megállapítása óta legalább tíz évi újabb szolgálati időt szerzett.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés alapján öregségi, illetőleg rokkantsági teljes nyugdíjat kell megállapítani; nyugdíj kiegészítés szempontjából azonban csak a korábbi nyugellátás megállapítása óta szerzett szolgálati időt lehet figyelembe venni.
(1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabály szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján baleseti járadékban részesülő dolgozó a Tny. alapján öregségi teljes vagy résznyugdíjra a Tny. 2.-4. §-ának rendelkezései szerint jogosult, A jogosultság és a nyugdíjkiegészítés szempontjából az 1929. évi január hó 1. napja óta szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(2) Az (1) bekezdésben említett dolgozó a Tny. alapján rokkantsági nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha a Tny. 5. §-ának rendelkezései szerint rokkantnak tekinthető, a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott korhatárt nem érte el és baleseti járadékának első megállapítástól legalább tíz évi szolgálati időt szerzett. Ebben az esetben a dolgozónak a nem üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági teljes nyugdíjat kell megállapítani. Nyugdíjkiegészítés szempontjából az 1929. évi január hó 1. napja óta szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni.
(3) A nyugellátásnak az (1) és (2) bekezdés szerinti megállapításánál csak a hatvanhat százalékos munkaképességcsökkenésnek megfelelő baleseti járadék összegét lehet a munkabérhez hozzászámítani.
Az a dolgozó, akinek az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, a Tny. szerint öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosultságot nem szerezhet.
Annak, aki munkaviszonya alapján a Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint rokkantság címén nyugdíjban (járadékban, nyugbérben) részesült, rokkantságának megszűnését követő öt éven belüli újabb megrokkanása esetén igényét a Tny. rendelkezései szerint abban az esetben lehet elbírálni, ha rokkantságának megszűnése után munkaviszonyban állt és legalább huszonnégy hónapra munkabért kapott.
Az Rny. 51.-54. §-ainak korlátozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni arra a Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabály szerint megállapított nyugellátásban részesülő dolgozóra, aki nyugellátásának megállapítása után elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján a Tny. hatályba lépése után igényel rokkantsági teljes nyugdíjat.
Az Rny. 51.-55. §-ainak rendelkezéseit a hozzátartozók igényére is értelemszerűen alkalmazni kell.
(1) A Tny. alapján kell a baleseti járadék igényét elbírálni annak, aki az 1959. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított baleseti járadékban részesül, ha újabb baleset éri vagy foglalkozási betegségben megbetegszik és munkaképességcsökkenése a már kialakult korábbi állapothoz képest legalább tizenöt százalékkal emelkedik. A baleseti járadéka azonban nem lehet kevesebb, mint korábban volt.
(2) Ha a munkaképességcsökkenés fokozódása állapotrosszabbodás következménye, vagy az újabb üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében a munkaképességcsökkenés tizenöt százalékkal nem emelkedett, a baleseti járadék igényt annak a jogszabálynak a rendelkezései szerint kell elbírálni, amelynek alapján a járadékot a Tny. hatályba lépése előtt megállapították.
(1) Ha a munkaviszonya alapján nyugellátásban részesülő dolgozó üzemi balesetet szenved, illetőleg foglalkozási betegségben megbetegszik és munkaképességének csökkenése a huszonöt százalékot meghaladja, nyugellátását a munkaképessége csökkenésének megfelelő baleseti járadék ötven százalékával kell kiegészíteni.
(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjasnak üzemi balesetből, illetőleg foglalkozási betegségből baleseti rokkantsági nyugdíjra nyílik igénye, ennek megállapítása helyett kérheti nyugellátásának kiegészítését a 4. fokozatú baleseti járadék ötven százalékával. Ha a nyugdíjas e jogának érvényesítése előtt meghalt, a hozzátartozók nyugellátását választásuk szerint a korábbi nyugellátás vagy a baleset (foglalkozási betegség) alapján járó rokkantsági nyugdíj figyelembe vételével kell megállapítani.
Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő saját munkaviszonya alapján is jogosult nyugellátásra, de a Tny. 38: §-a alapján választott nyugellátásának összege a 700 forintot nem éri el, kérheti e nyugellátás kiegészítését a másik nyugellátás összegével, legfeljebb 700 forintra.
Nem jogosult rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra az, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta. Nem jogosult nyugellátásra az a hozzátartozó, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.
Nem lehet öregségi teljes vagy résznyugdíjat megállapítani annak, aki rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesül.
Nem lehet rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat megállapítani annak a férfinek, aki hatvanadik és annak a nőnek, aki az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy aki korkedvezmény alapján öregségi teljes, illetőleg résznyugdíjban részesül.
(1) Nem lehet ötszáz forintnál nagyobb összegű öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak, akit a bíróság a Népköztársaság, az államhatalom és az államigazgatás rendje, vagy a népgazdaság ellen, szándékosan elkövetett bűntett miatt e törvényerejű rendelet hatálybalépése után jogerősen három évet meghaladó tartamú börtönbüntetésre ítél. Az így elítélt korkedvezményre nem jogosult.
(2) Nem lehet az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha az elítélt az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett szolgálati ideje alapján igényel nyugellátást.
(3) Ha az (1) bekezdés szerint elítélt személy nyugdíjas, nyugdíját havi ötszáz forintra, ha pedig özvegyi vagy szülői nyugdíjat kap: havi kétszázötven forintra kell leszállítani.
(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit a hozzátartozók nyugellátásának megállapítására is megfelelően alkalmazni kell.
Csökkenteni lehet a volt tőkés vagy egyéb kizsákmányoló és olyan személy nyugdíját, aki a megdöntött társadalmi rendszer népelnyomó elemei közé tartozott, ha megállapítást nyert, hogy a felszabadulás után ellenséges politikai magatartást tanúsított. Ilymódon a nyugdíjat legfeljebb ötszáz forintra lehet csökkenteni.
(1) A Tny. 43. §-ának rendelkezései alapján a nyugellátás csökkentéséről bizottság dönt. A bizottság elnöke a Minisztertanács elnökének kiküldötte, tagjai a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának egy-egy kiküldötte.
(2) A bizottság a nyugdíj csökkentése tárgyában az érdekelt nyugdíjas meghallgatásával és széleskörű bizonyítási eljárással lefolytatott vizsgálat alapján szótöbbséggel határoz. A bizottság döntését indokolni köteles. Határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.
A 41-43. § rendelkezéseit az üzemi baleseten vagy foglalkozási betegségen alapuló nyugellátásokra alkalmazni nem lehet.
(1) A külföldre távozott személyek nyugellátására vonatkozó szabályokat a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik külföldi lakóhelyük szerinti állammal kötött társadalombiztosítási egyezmény alapján jogosultak nyugellátásra. Ezekre az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(1) Nem lehet a nyugellátási igényét elbírálni, illetőleg a már megállapított nyugellátását folyósítani annak, aki az ország területét a vonatkozó rendelkezések megsértésével vagy kijátszásával hagyta el, avagy a rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.
(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy az ország területére visszatér, nyugellátásra való jogosultságát az általános rendelkezések szerint kell elbírálni. A külföldi tartózkodás ideje azonban akkor is megszakításnak számít, ha a munkaviszony a külföldre távozást követően még fennállott. Az ilyen személy részére legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet nyugellátást megállapítani, illetőleg folyósítani.
(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy jogán az ország területén tartózkodó hozzátartozóknak özvegyi nyugdíjat, árvaellátást és szülői nyugdíjat nem lehet megállapítani, ha az (1) bekezdésben említett személy külföldön halt meg.
(1) Az Rny. 61. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra a személyekre is, akik az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával jogszerűen hagyták el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően, az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási igényének elbírálását a munkaügyi miniszter engedélyezheti. A megállapított nyugellátás külföldre folyósításához a munkaügyi miniszternek a pénzügyminiszterrel egyetértésben adott engedélye szükséges.
A nyugellátások folyósítása
(1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj folyósítása szünetel arra az időre, amíg a nyugdíjas munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat. A kivételeket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást és a baleseti járadékot a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül folyósítani kell.
(3) Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árva ingyenes állami ellátásban részesül.
(1) A Tny. alapján járó nyugellátásokat az Országos Nyugdíjintézet folyósítja.
(2) A Vasutak dolgozói és nyugdíjasai, valamint ezek hozzátartozói részére járó nyugellátások folyósításával kapcsolatos teendőket a Vasutak igazgatási szervei végzik.
(1) A nyugellátást annak a hónapnak első napjától kezdődően kell folyósítani, amelyben az igényjogosultság feltételei beállottak. Az igénybejelentés hónapjától visszafelé számított három hónapnál hosszabb időre azonban a nyugellátást folyósítani nem lehet. A rokkantsági teljes és résznyugdíjat, továbbá a baleseti járadékot az első ízbeni táppénzsegélyezés befejezésétől lehet legkorábban folyósítani.
(2) Ha a folyósított nyugellátást a jogosult nem veszi fel, az erre vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül.
(3) A nyugellátást az igényjogosult kezéhez, ha pedig szülői felügyelet vagy gyámság, illetőleg gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell fizetni.
(4) A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételélv: az örökösök jogosultak.
(1) Az öregségi és rokkantsági teljes vagy résznyugdíjat folyósítani kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas munkaviszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot nem haladja meg.
(2) Ha a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő nyugdíjas munkaviszonyban áll és munkabére a havi 500 forintot meghaladja, nyugdíjának egyharmadát, üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében megállapított rokkantsági nyugdíjának pedig felét folyósítani kell. Ilyen esetben a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoportba tartozó rokkant részére járó teljes vagy résznyugdíj megfelelő hányadát lehet folyósítani.
(1) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben
a) a nyugellátás korlátozása szempontjából keresőfoglalkozást folytatók körét meghatározza;
b) egyes foglalkozási csoportokra vonatkozóan - a munkaerőgazdálkodás szempontjaira figyelemmel - a munkaviszonyban álló nyugdíjasok nyugellátásának folyósítását az Rny. 65. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérően rendelettel szabályozhassa.
(2) A munkaügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy egyes esetekben a nyugellátás folyósítása tekintetében az általános szabályozástól eltérően rendelkezhessen.
Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó nyugdíjasok nyugellátásának folyósítását rendelettel szabályozza.
A jogosult nyugellátási igényéről sem egészben, sem részben nem mondhat le, kivéve, ha állampolgársági kötelékből elbocsátását kéri (1957. évi 55. számú tvr. 11. §). Nyugellátását másra át nem ruházhatja, állami pénzintézettel szemben fennálló tartozása fejében azonban nyugellátásának lefoglalható részét engedményezheti.
Ha számolási hiba miatt vagy egyéb okból a nyugdíjas részére a törvényesnél kisebb összegű nyugellátást fizettek ki, a nyugdíjfolyósító szerv a hiba felfedésétől vagy a nyugdíjas erre irányuló kérelmének a beérkezésétől visszafelé számított legfeljebb egy év tartamára járó különbözetet a nyugdíjas részére kifizetni köteles.
(1) Ha a nyugdíjfolyósító szerv hibájából a nyugdíjas részére olyan összegű nyugellátást fizettek ki, amely a nyugdíjast nem illette volna meg, a nyugdíjas a különbözetet visszafizetni köteles. A folyósító szervnek a nyugdíjast a visszafizetésre kötelezésről értesítenie kell. Nem kötelezhető azonban a nyugdíjas olyan összeg visszafizetésére, amelyet az értesítést megelőzően több mint három hónappal fizettek ki.
(2) A folyósító szerv az (1) bekezdés alapján visszakövetelt összeget a fizetésre kötelezett részére folyósított nyugellátásból az értesítéssel egyidejűleg levonhatja. A levonás a folyósított nyugellátás ötven százalékáig terjedhet. Ha azonban a nyugdíjas munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat, a levonás az egyébként folyósítható nyugellátás száz százalékáig terjedhet.
(3) A jogalap nélkül kifizetett nyugellátást a nyugdíjas halála esetén a hozzátartozókat megillető ellátásból levonni nem lehet.
A nyugdíjasnak harmadik személlyel szemben fennálló tartozását - kivéve a társadalombiztosításból eredő tartozásokat - a nyugellátásból a bírói végrehajtás szabályai vagy a nyugdíjasnak az Rny. 68. §-a szerint kiállított engedményezési okirata alapján lehet levonni. A követelések kielégítésének sorrendjére és módjára, valamint a levonás mértékére a bírói végrehajtás szabályai az irányadók.
(1) Szüneteltetni kell a nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult szabadságvesztés büntetését tölti, előzetes letartóztatásban, biztonsági őrizetben vagy közbiztonsági őrizetben van, ha ez az idő egy hónapnál hosszabb.
(2) Az előzetes letartóztatás idejére szüneteltetett nyugellátást a büntető eljárás befejezése után egy éven belül előterjesztett kérelemre meg kell fizetni, kivéve, ha a bíróság a jogosultat egy hónapot meghaladó végrehajtható börtönbüntetéssel sújtotta.
(3) A közbiztonsági őrizet ideje alatt szüneteltetett nyugellátást a közbiztonsági őrizetbevétel megszűnése után egy éven belül előterjesztett kérelemre visszamenőleg abban az esetben kell megfizetni, ha a közbiztonsági őrizetbevétel feltételei - a Legfőbb Ügyészség megállapítása szerint -nem állottak fenn.
Kivételes nyugellátás
(1) Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben a munkaügyi miniszter, e törvényerejű rendelettől eltérően is megállapíthat nyugellátást.
(2) A "Szocialista Munka Hőse" kitüntető cím viselésére jogosult dolgozónak e törvényerejű rendelet szerint járó nyugdíjnál nagyobb összegű nyugdíjat kell megállapítani. Ennek mértékét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
A "Szocialista Munka Hőse" kitüntető cím viselésére jogosult dolgozók öregségi vagy rokkantsági teljes és résznyugdíjának összegét 20%-kal kell felemelni. A felemelt összeg azonban a Tny. 31. és 36. §-aiban meghatározott felső határt ebben az esetben sem haladhatja meg.
Nyugdíjjárulék
(1) A nyugellátások fedezetére mind a munkáltató, mind a dolgozó nyugdíjjárulékot fizet.
(2) A nyugdíjjárulék mértékét a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) A Tny. hatálya alá tartozó dolgozó munkabérének három százalékát tartozik nyugdíjjárulék címén fizetni. A nyugdíjjárulékot a munkáltató a dolgozó munkabéréből levonni köteles.
(2) A munkáltató által fizetendő nyugdíjjárulék mértékére (összegére), valamint a munkáltatót és a dolgozót terhelő nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
A nyugdíjjárulékból eredő bevételt és a nyugellátások fizetésére szükséges kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.
A nyugellátás megállapítása
E törvényerejű rendelet alapján járó nyugellátások megállapításának szabályait - ideértve e szabályok megsértésének jogkövetkezményeit is - valamint a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) A Tny. alapján járó nyugellátásokra bejelentett igényt a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak (továbbiakban: SZTK) az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) bírálja el.
(2) A Vasutak dolgozóinak és a meghalt dolgozó hozzátartozóinak igényét a Vasutak igazgatási szervei bírálják el.
(3) A meghalt nyugdíjas hozzátartozóinak igényét az a szerv bírálja el, amelyik a meghalt nyugellátását folyósította.
(1) A Tny. alapján járó minden nyugellátást igénybejelentő lapon előterjesztett kérelem alapján kell elbírálni. Az igényt az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes megyei alközpontjánál (kirendeltségénél) kell előterjeszteni. A meghalt nyugdíjas hozzátartozójának annál a szervnél kell az igényét előterjesztenie, amely a meghalt nyugdíjas nyugellátását folyósította.
(2) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultságnak és a nyugellátás mértékének megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentés alkalmával nem terjesztette elő, őt a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására - határidő kitűzése mellett -fel kell hívni. Ha az igénylő a felhívásnak a határidőn belül nem tesz eleget és késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, a megállapító eljárást fel kell függeszteni. Ilyen esetben a nyugellátás csak az újabb jelentkezés időpontjától (Rny. 64. §) állapítható meg.
(3) Ha az igénylő a (2) bekezdésben említett felhívásnak nem tesz eleget, de a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján nyugellátásra jogosult, a nyugellátást a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani.
(1) A Vasutak dolgozói igényüket,
a) ha még munkaviszonyban állnak, szolgálati főnökségüknél,
b) ha már nem állnak munkaviszonyban - és utolsó munkahelyük a Vasutaknál volt - a lakóhelyük szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél terjeszthetik elő.
(2) A Vasutak dolgozóinak hozzátartozói (özvegy, árva, szülő) igényüket,
a) ha tényleges szolgálatban álló dolgozó halt meg, a meghalt dolgozó utolsó szolgálati főnökségénél,
b) ha nyugdíjas halt meg, a hozzátartozó lakóhelye szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél terjeszthetik elő.
A nyugellátásra bejelentett igényt az elsőfokú határozat kézbesítéséig vissza lehet vonni.
(1) Az üzemi baleseten alapuló nyugellátási igényt a baleset napjától, illetőleg az első ízbeni táppénzsegélyezés megszűnésének napjától számított két éven belül lehet bejelenteni. Foglalkozási betegség esetében ezt a két évet a betegség megállapításának napjától kell számítani. A két éven túl, de legfeljebb három éven belül történt igénybejelentést is figyelembe kell venni, ha a baleset (foglalkozási betegség) nyugellátásra jogosító következményeit csak a két évi határidő eltelte után lehetett megállapítani.
(2) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozói a haláleset napját követő két éven belül jelenthetik be igényüket.
(1) Ha a baleset vagy foglalkozási betegség körülményeinek megvizsgálása a nyugellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az üzem helye szerint illetékes társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a munkáltató (megbízottja) köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.
(2) A Vasutak dolgozóit ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség a Vasutak igazgatási szerveinek köteles bejelenteni. Ha a baleset vagy foglalkozási betegség körülményeinek megvizsgálása a nyugellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az igazgatási szervek a Vasutas Szakszervezet közreműködésével tartanak helyszíni vizsgálatot.
(1) A rokkantság fokának, illetőleg a munkaképesség csökkenésének megállapítására a munkaképességcsökkenést véleményező első- és másodfokú orvosi bizottságok tesznek javaslatot. A Vasutak dolgozóinál az Államvasuti Egészségügyi Szolgálat véleményét is meg kell hallgatni.
(2) A rokkantságnak, illetőleg a munkaképesség csökkenésének elbírálásánál irányadó részletes szabályokat, valamint a munkaképességcsökkenést véleményező orvosi bizottságok szervezetét az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
(1) Az igénylő a nyugdíjmegállapító szerv felhívására a nyugdíjmegállapító eljárásban köteles meghallgatása, illetőleg megvizsgálása végett megjelenni, vagy kórházi megfigyelésnek magát alávetni. Ha az igénylő a felhívásnak nem tesz eleget, a nyugdíjmegállapító eljárást fel lehet függeszteni.
(2) Az igény elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatról, illetőleg kórházi megfigyelésről az érdekeltet legalább nyolc nappal előbb értesíteni kell. Ha az igénylő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíjmegállapító eljárást fel kell függeszteni. A nyugellátást ilyen esetben csak attól az időponttól kezdődően lehet megállapítani, amikor az igénylő a vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezett.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a nyugellátásban részesülőkkel kapcsolatban is. Ha a nyugellátásban részesülő felhívásra orvosi vizsgálaton vagy kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, nyugellátásának folyósítását a legközelebbi esedékesség időpontjától szüneteltetni kell és csak a vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezés napját követő hó elsejétől lehet a folyósítást újból megkezdeni.
A nyugdíjmegállapító eljárással kapcsolatban felmerülő utazási, élelmezési és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítésének szabályait a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
Az államhatalom és az államigazgatás szervei (intézetei, intézményei), továbbá a munkáltatók a nyugdíjmegállapító szerv által a nyugellátásra jogosultság elbírálásához, valamint a nyugellátás összegének megállapításához szükséges adatok közlése iránt hozzájuk intézett megkeresésnek (felhívásnak) nyolc napon belül kötelesek eleget tenni.
(1) Ha a rokkantság foka, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértéke megváltozik, a változáshoz képest a nyugellátás összegét újból meg kell állapítani. A nyugellátás leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától kezdődően, felemelését pedig az orvosi megállapítás napját, de legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától kezdődően kell foganatosítani.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha az orvosi vizsgálat szerint a munkaképesség csökkenésének, illetőleg a rokkantság fokának értékelése a megállapító eljárás során nem a valóságnak megfelelően történt.
A nyugellátási igények megállapításáról vagy elutasításáról határozatot kell hozni.
(1) Ha a nyugdíjmegállapító szerv által hozott határozat jogerőre emelkedése után megállapítást nyert, hogy a nyugellátás, illetőleg annak összegszerű megállapítása, vagy az igény elutasítása helytelenül történt, a határozatot módosítani kell.
(2) A módosító határozatban a nyugdíjas részére járó különbözet kifizetéséről, illetőleg a jogalap nélkül kifizetett nyugellátás megtérítéséről az Rny. 69., 70. és 91. §-a rendelkezéseinek megfelelően kell intézkedni.
Jogorvoslat
(1) Az SZTK megyei alközpontjának (kirendeltségének) és az Országos Nyugdíjintézetnek a nyugellátási igény tárgyában elsőfokon hozott határozata ellen a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül az igénylő lakóhelye szerint illetékes Társadalombiztosítási Bizottsághoz felszólalásnak van helye. A felszólalást az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) kell benyújtani.
(2) A Vasutak igazgatási szerveinek a nyugellátási igény tárgyában hozott határozata ellen a munkaügyi miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselőiből alakított bizottsághoz lehet a határozat kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül felszólalással élni. A felszólalást a Vasutaknak annál az igazgatási szervénél kell benyújtani, amely a határozatot hozta.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett bizottságok a felszólalási kérelmekkel kapcsolatban a benyújtástól számított harminc napon belül, munkaképességcsökkenés alapján járó nyugellátás esetében pedig hatvan napon belül kötelesek határozatot hozni.
(1) Az Rny. 87. §-a (1) és (2) bekezdésében említett bizottságok másodfokon hozott határozata ellen, a határozat kézbesítését követő naptól számított hatvan napon belül a nyugellátásra jogosultság és ennek körében különösen az öregségi és rokkantsági teljes nyugdíjhoz (Rny. 4. és 7. §), illetőleg az öregségi és rokkantsági résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapítása, valamint annak megállapítása kérdésében, hogy üzemi baleset történt-e, a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, illetőleg Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz keresettel lehet fordulni.
(2) Nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz a nyugellátás összegszerűségének, a rokkantság, foglalkozási betegség fennállásának, a rokkantság, illetőleg a munkaképességcsökkenés mértékének megállapítása ellen, valamint az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályon alapuló nyugellátási ügyekben. Ha a másodfokon hozott határozat az öregségi vagy rokkantsági teljes nyugdíjra vonatkozó jogosultságot megállapította, a nyugdíjkiegészítés kérdésében a bírósághoz fordulni nem lehet.
(3) Ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy a dolgozó korkedvezményre [Tny. 2. § (2) és (3) bekezdése] vagy szakmunkás kedvezményre (Rny. 34. §) jogosító munkakörben dolgozott-e, ebben a kérdésben a munkaügyi miniszter állásfoglalása az irányadó. A munkaügyi miniszter állásfoglalás előtt az illetékes szakszervezet véleményét kikéri.
Jogkövetkezmények
A nyugellátást megállapító, illetőleg folyósító szervnek büntető feljelentést kell tennie az ellen a személy ellen, aki nyugellátás megállapítása vagy folyósítása céljából szándékosan a valóságnak meg nem felelő bejelentést tesz, vagy a valóságnak meg nem felelő igazolást terjeszt elő.
(1) Rendbírságot köteles fizetni az a munkáltató, aki
a) a nyugellátás megállapításához szükséges szolgálati időt, munkabért, vagy egyéb adatot nem a valóságnak megfelelően igazol;
b) a nyugdíjjogszabályokban meghatározott jelentéseket, bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, okirati igazolásokat egyáltalán nem, vagy nem a megállapított idő alatt teljesíti;
c) a dolgozók munkaviszonyára vonatkozó adatokat tartalmazó nyilvántartásokat az előírt határidő előtt kiselejtezi, vagy megsemmisíti, illetőleg azokat az előírt esetekben az arra kijelölt szervnek nem adja át;
d) a nyugellátást megállapító és folyósító szervek kiküldötteinek a szükséges felvilágosítást nem adja meg, jogos ok nélkül nem enged betekintést a dolgozók munkaviszonyára, munkabérére vonatkozó iratokba, feljegyzésekbe és nyilvántartásokba, vagy a helyszíni eljárást, illetőleg vizsgálatot bármily módon megakadályozza.
(2) A rendbírság ezer forintig terjedhet és azt a nyugdíjmegállapító, vagy folyósító szerv fizetési meghagyással rója ki. A fizetési meghagyás ellen, annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül keresettel lehet élni a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek halasztó hatálya van.
(1) Az a nyugdíjas, aki a neki felróható okból jogtalanul vett fel nyugellátást, azt visszafizetni köteles. A megállapító, illetőleg folyósító szerv ezen felül a nyugdíjast a jogtalanul felvett nyugellátással azonos összegű térítés fizetésére is kötelezheti. A visszafizetésre, illetőleg a térítésre kötelezés nem érinti a nyugdíjas esetleges büntetőjogi felelősségét.
(2) A visszafizetésre, illetőleg a térítésre a nyugdíjast határozattal kell kötelezni. A határozat ellen a nyugdíjas, annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül felszólalással élhet az Rny. 87. §-a (1), illetőleg (2) bekezdésében említett bizottsághoz. A határidőn belül beadott felszólalásnak a térítés összege erejéig halasztó hatálya van.
(3) A jogtalanul felvett összeg visszafizetése tárgyában a (2) bekezdésben említett bizottság végérvényesen dönt. Az ezt meghaladó térítés ellen, a határozat kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül a nyugdíjas keresettel fordulhat a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz.
Ha a nyugellátás jogtalan felvételét a munkáltató, vagy adatközlésre kötelezett más szerv mulasztása, vagy a valóságnak meg nem felelő adatközlése idézte elő, a megállapító, illetőleg folyósító szerv az adatszolgáltatásra kötelezettet a jogalap nélkül kifizetett összeg megtérítésére határozattal kötelezi. A fizetésre kötelezett a határozat ellen, annak kézbesítését követő naptól számított tizenöt napon belül felszólalással élhet az Rny. 87. §-a (1), illetőleg (2) bekezdésében említett bizottsághoz. A bizottság határozata ellen, annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül, a fizetésre kötelezett keresettel fordulhat a bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek halasztó hatálya van.
A baleset okozójának kártérítési, megtérítési kötelezettsége
(1) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozónak, illetőleg hozzátartozójának üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott kár fejében kártérítéssel tartozik, ha ő maga vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) vétkesen idézte elő. Kártérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha az üzemi baleset (foglalkozási betegség) a hatóság által jogerősen elrendelt balesetelhárító, illetőleg egészségvédő óvórendszabály megszegéséből, vagy óvóintézkedés elmulasztásából származott. A kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár a Tny. alapján járó nyugellátást meghaladja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken felül a munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozókkal és hozzátartozóikkal szemben üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) kifolyólag kártérítéssel nem tartozik.
(3) A kártérítési igény korlátozására vonatkozó rendelkezés nem terjed ki a Tny. hatálya alá tartozó dolgozóknak az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján nem a munkáltató, hanem más személyekkel szemben fennálló kártérítési követelésére.
(1) Ha a munkáltató vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt, vagy óvóintézkedést nem foganatosította, köteles a mulasztása által okozott üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított nyugellátás összegét, valamint a nyugellátás megállapításával kapcsolatos eljárás költségeit a megállapító szerv útján megtéríteni. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy megbízottja az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) szándékosan idézte elő.
(2) A munkáltatót terhelő megtérítésekért egyetemlegesen felel a munkáltatónak az a megbízottja, aki a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt, vagy óvóintézkedés végrehajtását a munkáltató utasítása ellenére vétkesen elmulasztotta, továbbá, aki a dolgozó üzemi balesetét (foglalkozási betegségét) szándékosan idézte elő.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett összeg megtérítésére a nyugellátást megállapító szerv a mulasztó munkáltatót (megbízottat) fizetési meghagyással kötelezi. A munkáltató a fizetési meghagyás ellen, annak kézbesítését követő naptól számított harminc napon belül, keresettel fordulhat a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a pesti központi kerületi bírósághoz. A határidőn belül beadott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.
Ha a dolgozó munkaképességének csökkenése, vagy halála által okozott kárt a dolgozónak, vagy hozzátartozóinak más megtéríteni köteles, ez a követelés a nyugellátás erejéig a nyugellátást folyósító szervre száll át.
Az állami szerveknek az Rny. 94. és 95. §-aiban említett megtérítési kötelezettségének teljesítésére vonatkozó szabályokat a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg és ennek során egy összegben történő fizetési kötelezettséget is előírhat.
Az Rny. 94. és 95. §-ai alapján fennálló követelés a nyugellátás esedékességétől számított öt év alatt elévül.
Ha a nyugellátásban részesülő személy mástól kártérítést - ide nem értve a dologi kár megtérítését - kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a részére járó nyugellátást figyelembe vették volna, a nyugellátás ugyanarra az időre a kapott kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést kártalanítási idő megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.
Követelések behajtása
(1) A tévesen vagy jogtalanul felvett nyugellátásnak levonás útján be nem hajtható részét, valamint az Rny. 90. §-a alapján kirótt rendbírságot, a 91. §-a alapján megállapított térítést, a 92., 94. és 95. §-ai alapján megállapított megtérítést adók módjára kell behajtani.
(2) Ha a fizetésre kötelezett nyugdíjas munkaviszonyban áll, a nyugdíjasnak a folyósító szervvel szemben fennálló tartozásait, a folyósító szerv megkeresésére a munkáltató a nyugdíjas munkabéréből levonni és a nyugellátást folyósító szervnek átutalni köteles. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, a követelésekért egyetemlegesen felel.
Illetékmentesség
E törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentes.
A korábbi jogszabályok alapján megállapított nyugellátások
(1) E törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított alacsony összegű nyugellátásokat fel kell emelni.
(2) Az emelésre jogosultak körét és az emelés mértékét, valamint e nyugellátások folyósításának szabályait a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(1) Az 1959. évi január hó 1. napja előtt előterjesztett nyugellátási igényeket a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint, az említett határnap után előterjesztett nyugellátási igényeket pedig a Tny. rendelkezései szerint kell elbírálni.
(2) Ha a dolgozó (nyugdíjas) a Tny. hatálybalépése előtt halt meg, hozzátartozóinak nyugellátási igényét a halál időpontjában érvényben volt jogszabályok szerint kell elbírálni akkor is, ha az igényt a Tny. hatálybalépése után terjesztették elő,
(3) A Tny. alapján nyugellátást legkorábban abban az esetben is csak az 1959. évi január hó 1. napjától kezdődően lehet megállapítani, illetőleg folyósítani, ha a nyugellátásra való jogosultságnak a Tny-ben meghatározott feltételei már a Tny. hatálybalépése előtt fennállottak. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha az igényt a Tny. hatálybalépése előtt jelentették be, de az igény visszavonása miatt a Tny. előtt érvényben volt jogszabályok alapján nyugellátást jogerősen nem állapítottak meg.
Annak, aki a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján rokkantság címén nyugdíjban (járadékban, nyugbérben) részesült, rokkantságának megszűnését követő öt éven belül, a Tny. hatálybalépése utáni újabb megrokkanása esetében jogosultsága csak abban az esetben éled fel, ha a Tny. rendelkezései szerint rokkantnak tekinthető. Nyugdíjának újbóli megállapítására egyebekben azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek alapján nyugellátását elsőízben megállapították.
(1) Annak a rokkantsági nyugellátását, aki a Tny. hatálybalépésének időpontjában rokkantság miatt nyugellátásban részesült, állapotváltozás esetében azoknak a jogszabályoknak alkalmazásával kell módosítani, amelyek alapján a rokkantság címén járó nyugellátást elsőízben megállapították.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a baleseti járadék tekintetében is, ha a járadékos állapotának változása nem újabb baleset, illetőleg foglalkozási betegség következménye.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni arra a dolgozóra, aki szilikózis miatt részesül baleseti járadékban és baleseti járadékának megállapítása után továbbra is foglalkozási betegség veszélyének kitett munkahelyen dolgozik, ha munkaképességének csökkenése a Tny. hatálybalépése után a rokkantság mértékét eléri. Ebben az esetben az igényt az Rny. 40. §-a (3) bekezdése szerint kell elbírálni.
(1) Ha az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadékban, illetőleg bányanyugbérben részesülő járadékos (nyugbéres) a hatvanötödik (nő a hatvanadik) életévét betölti, részére a korábbi jogszabályok szerinti magasabb összegű rokkantsági járadékot (nyugbért) kell megállapítani.
(2) Annak a dolgozó nyugdíjasnak, aki a bányanyugbérbiztosítás, az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet szerint megállapított öregségi vagy rokkantsági nyugellátásra jogosult, a korábbi jogszabályok szerint járó továbbszolgálati pótlékát, illetve nyugdíjkiegészítését a korábbi jogszabályok szerint kell megállapítani.
(1) Annak, akinek öregségi vagy rokkantsági járadékra (ellátásra, nyugbérre) az igénye az 1952. évi január hó 1. napja előtt megnyílott, de ezt nem érvényesítette, ha a Tny. alapján nyugellátásra nem jogosult, igényét az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján kell elbírálni, feltéve, hogy a nyugellátás folyósítására a Tny-ben meghatározott feltételek fennállanak.
(2) Az 1938. évi XII. törvény és az 1939. évi XVI. törvény alapján járó járadékok megállapításánál a hivatkozott jogszabályok rendelkezéseit kell továbbra is alkalmazni. Az 1938. évi XII. törvény alapján azonban öregségi járadékot csak annak lehet megállapítani, aki az 1889. évi január hó 1. napja előtt született.
(1) Az a volt vállalati nyugdíjbiztosított, akinek nyugdíjigényét az alapszabály, vagy az ebben a tekintetben irányadó más rendelkezés alapján az 1952. évi január hó 1. napja előtt rögzítették, a rögzített igénye alapján járó nyugellátásra csak hatvanötödik életévének betöltésétől kezdődően jogosult, feltéve, hogy a nyugellátás folyósítására a Tny-ben meghatározott feltételek fennállanak.
(2) Az (1) bekezdésben említett személy halálakor a hozzátartozókat megillető nyugellátást a Tny-ben meghatározott jogosultsági feltételek fennállása esetén az 1952. évi január hó 1. napja előtt hatályban volt rendelkezések szerinti összegben kell megállapítani.
(1) Az 1959. évi január hó 1. napját megelőzően megállapított nyugellátásban (nyugdíjban, nyugbérben, járadékban, egyéb ellátásban) részesülő személyeknek az 1958. évi december hó 31. napját követően bekövetkezett halála esetében a hozzátartozók nyugellátását a Tny. rendelkezései szerint kell megállapítani. Az özvegyi nyugdíj összege számításának részletes szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően az 1912. évi VIII. törvény és az 1938. évi XII. törvény alapján járadékban részesülő személyek elhalálozása esetén az özvegyek jogosultságát a Tny. rendelkezései szerint kell elbírálni és az özvegyi nyugdíjat havi 150 forintban kell megállapítani.
Az az özvegy nő, akinek özvegyi járadékra azért nem volt igénye, mert az erre jogosító korhatárt még nem érte el, megrokkanása esetében vagy ötvenötödik életévének betöltésétől az özvegyi járadékkal azonos összegű özvegyi nyugdíjra jogosult, ha
a) az 1952. évi január hó 1. napján a negyvenedik életévét már betöltötte, vagy
b) megrokkanása az 1966. évi december hó 31. napjáig következik be.
(1) A volt közszolgálati alkalmazott olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a Tny. hatálybalépésekor folyósított özvegyi nyugdíjat az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt szabályok szerint kell tovább folyósítani. Ha az ilyen özvegy nyugdíja megszűnik, a nyugdíj feléledésére a Tny. rendelkezései az irányadók.
(2) A volt vállalati nyugdíj biztosított olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a Tny. hatálybalépésekor folyósított özvegyi nyugdíját a Tny. feltételei szerint kell tovább folyósítani. Ha az ilyen özvegy nyugdíja megszűnik, a nyugdíj feléledésére a Tny. rendelkezései az irányadók.
(1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a volt közszolgálati alkalmazott, illetőleg a volt vállalati nyugdíj biztosított olyan özvegye, aki a Tny-ben az özvegyi nyugdíjra megállapított feltételeknek megfelel, özvegyi nyugdíjat azonban az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályokban megállapított feltételek hiánya miatt nem kapott, vagy akinek özvegyi nyugdíja szünetelt. Ilyen esetben az özvegyi nyugdíj mértékére az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok az irányadók.
(2) A Tny-ben meghatározott esetekben éled fel az özvegyi nyugdíjra való igénye az 1952. évi január hó 1. napja előtt meghalt volt közszolgálati alkalmazott és volt vállalati nyugdíjbiztosított olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be és a Tny. hatálybalépésekor özvegyi nyugdíjat nem kapott, ha negyvenedik életévét az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően betöltötte.
(3) Ha az 1957. évi január hó 1. napja előtt meghalt volt közszolgálati alkalmazott, vagy volt vállalati nyugdíjbiztosított negyvenötödik életévét 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, vagy nyugdíjigényét fenntartották (rögzítették) és ezért halálát megelőzően nyugdíjban nem részesült, özvegye részére özvegyi nyugdíjat a Tny-ben megkívánt feltételek fennforgása esetében lehet megállapítani. Ilyen esetben az özvegyi nyugdíjat összegszerűleg az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően érvényben volt jogszabály szerint kell megállapítani.
(1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt rendelkezések alapján a jogosult részére több jogcímen járó nyugellátásokat a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően a (2) bekezdésben meghatározott jogcímen folyósított egyetlen nyugellátásnak (a továbbiakban: egyesített nyugellátás) kell tekinteni.
(2) Ha a több jogcímen folyósított nyugellátásokban
a) csak sajátjogú nyugellátás van, ezeket egyetlen sajátjogú nyugellátásnak,
b) csak hozzátartozói nyugellátás van, ezeket egyetlen hozzátartozói nyugellátásnak.
c) sajátjogú és hozzátartozói nyugellátás is van, ezeket egyetlen sajátjogú nyugellátásnak kell tekinteni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak szerinti jogcímen járó sajátjogú vagy hozzátartozói egyesített nyugellátás az az összeg, amely a több jogcímen folyósított nyugellátások teljes összegéből a házastársi pótlék, a családi pótlék, a lakbérsegély, a hadigondozási pénzellátás, valamint a kivételes nyugellátás levonása után fennmarad.
(4) Az egyesített nyugellátás összegének megállapításánál a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint figyelmen kívül hagyott nyugellátás részeket az egyesített nyugellátással együtt tovább kell folyósítani.
(5) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben az Rny. 59. §-a rendelkezését alkalmazni nem lehet.
(1) Ha a sajátjogú egyesített nyugellátásban rokkantsági járadék, rokkantság címén megállapított bányanyugbér, vagy baleseti járadék is van, állapotrosszabbodás esetén az egyesített nyugellátás összegét az ugyanazon járadék-, illetőleg bányanyugbér csoportban az 1958. évi december hó 31. napján érvényben levő jogszabályok szerint járó alacsonyabb és magasabb járadék, illetőleg nyugbér között mutatkozó különbözettel kell felemelni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően kell eljárni abban az esetben is, ha az egyesített nyugellátás egyik összetevőjét nem állapotrosszabbodás, hanem a magasabb összegű öregségi, rokkantsági járadékra, illetőleg bányanyugbérre igénytadó korhatár betöltése miatt kellene emelni.
(3) Az egyesített nyugellátásban részesülő személyeket állapotjavulás szempontjából a jelen rendelet hatálybalépését követően felülvizsgáltatni nem lehet.
A sajátjogú egyesített nyugellátásban részesülő személy elhalálozása esetén a hozzátartozóknak járó nyugellátást a Tny-ben meghatározott feltételek szerint és mértékben annak az összegnek alapulvételével kell megállapítani, amely a meghalt nyugdíjast halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
A Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat a Tny. 46., 47. és az Rny. 65-67. §-aiban foglalt rendelkezések szerint kell folyósítani.
(1) Ha a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülő nyugdíjas az 1959. évi január hó 1. napján munkaviszonyban áll, vagy kereső foglalkozást folytat, mindaddig, amíg ez a munkaviszonya, illetőleg keresőfoglalkozása fennáll, nyugdíjának folyósítását a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint kell korlátozni.
(2) Nem lehet az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni azokra a nyugdíjasokra, akik az 1959. évi január hó 1. napján a 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 47. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjában meghatározott munkaviszonyban állanak, vagy keresőfoglalkozást folytatnak. Ezekre az 1959. évi január hó 1. napától az Rny. 113. §-a rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított közszolgálati és vállalati nyugdíjban részesülő azoknak a nyugdíjasoknak a nyugellátását, akik a Tny. hatálybalépéséig az öregségi korhatárt nem érik el, vagy rokkantnak nem tekinthetők, az öregségi korhatár betöltéséig, illetőleg megrokkanásukig a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt korlátozó rendelkezések figyelembevételével kell folyósítani. Ha a nyugdíjas a Tny. hatálybalépése után az öregségi korhatárt eléri vagy megrokkan és munkaviszonyban áll, illetőleg keresőfoglalkozást folytat, vagy más forrásból származó jövedelemmel rendelkezik, nyugellátását ennek az állapotnak megszűnéséig a korábbi jogszabályokban a korhatár alatti nyugdíjasokra meghatározott kereseti értékhatár figyelembevételével korlátozni kell.
(4) A Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt korlátozó rendelkezéseket továbbra is alkalmazni kell azokra a közszolgálati és vállalati özvegyi nyugdíjasokra, akik a Tny. rendelkezései szerint állandó özvegyi nyugdíjra nem jogosultak.
(5) Az (1)-(4) bekezdés hatálya alá tartozó nyugdíjasok nyugellátásának korlátozására vonatkozó részletes feltételeket és szabályokat a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.
(1) A Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított alacsony összegű nyugellátásokat az 1959. évi január hó 1. napjától kezdődően - a szolgálati idő arányában - az Rny. 116.-127. §-aiban foglaltak szerint felemelt összegben kell folyósítani.
(2) Az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat - a szolgálati idő tartamának vizsgálata nélkül - egységes mértékben kell felemelni, minthogy a szolgálati idő igazolása egyrészt nehézségekbe ütközik, másrészt a vonatkozó nyilvántartások nagyrésze megsemmisült.
A sajátjogú nyugellátások felemelése
(1) Huszonöt százalékkal kell felemelni a (2) bekezdésben felsorolt jogszabályok alapján megállapított sajátjogú nyugellátásokat, ha
a) a nyugellátásnak nyugdíjpótlékkal kiegészített összege a 800 forintot nem éri el és
b) az 1958. évi december hó 31. napján érvényes rendelkezések szerint a nyugdíjpótlékot egészben vagy részben folyósítani kell.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján fel kell emelni:
a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi és rokkantsági járadékokat, illetőleg ellátásokat;
b) az 1912. évi VIII. törvény, az 1927. évi XXI. törvény, illetőleg a 6.180/1915. (VIII. 14.) ME számú rendelet rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékokat;
c) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján megállapított bányanyugbéreket;
d) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított közszolgálati nyugdíjakat és nyugbéreket;
e) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjakat;
f) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá eső nyugdíjakat;
g) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátásokat;
h) az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat.
(3) Huszonöt százalékkal kell felemelni a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME számú rendelet, valamint a 6.800/1948. (VI. 27.) Korm. számú rendelet alapján megállapított nyugellátásokat is, ha a nyugdíjasok munkaviszonyban nem állanak és keresőfoglalkozást nem folytatnak.
(4) A nyugellátásoknak az (1) és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint felemelt összege 500 forintnál kevesebb és 800 forintnál több nem lehet. Az emelés összegébe a nyugdíjas saját személye után folyósított lakbérsegélyt be kell számítani.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok szerint járó nyugellátásban részesülők, akik fennálló munkaviszonyuk vagy keresőfoglalkozásuk miatt nyugdíjpótlékot nem kapnak, e munkaviszonyuk, vagy keresőfoglalkozásuk megszűnése után jogosultak az (1) és (4) bekezdés rendelkezése szerinti emelésre.
(6) A (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok alapján megállapított nyugdíjban részesülők, akik nyugdíjpótlékra azért nem jogosultak, mert az öregségi korhatárt nem érték el, az (1) és (4) bekezdés rendelkezései szerinti emelésre az öregségi korhatár elérésekor vagy megrokkanásukkor abban az esetben válnak jogosulttá, ha munkaviszonyban nem állnak, vagy keresőfoglalkozást nem folytatnak.
(7) Az (5) és (6) bekezdés szerint meghatározott esetben a nyugellátásnak nyugdíjpótlékkal növelt összegét kell figyelembe venni.
(1) Az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadékot 120 forintról 200 forintra kell felemelni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést akkor is végre kell hajtani, ha a járadékos munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat
(1) Az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, a (2) bekezdésben meghatározott esetek kivételével, a következők szerint kell felemelni:
a) az 500 forintot meg nem haladó összegű, a munkabér hetvenöt százalékában megállapított öregségi nyugdíjakat az alapul vett munkabér száz százalékára kell felemelni; az így felemelt nyugdíj összege azonban 150 forintnál kevesebb és 500 forintnál több nem lehet;
b) a 150 forintot el nem érő rokkantsági nyugdíjakat 150 forintra kell felemelni;
c) az 500 forintot meghaladó, de 300 forintnál kisebb összegű öregségi és rokkantsági nyugdíjakat olyan összegre kell felemelni, amely a nyugdíjast a törvényerejű rendelet szabályainak alkalmazásával megállapított öregségi, illetőleg rokkantsági teljes nyugdíj címén megilletné; a nyugdijak felemelt összege a 800 forintot nem haladhatja meg.
(2) Nem lehet felemelni azokat az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, amelyek folyósítására az Rny. 114. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezeket a nyugellátásokat csak az 1959. évi január hó 1. napján fennálló munkaviszony, illetőleg keresőfoglalkozás megszűnése után lehet felemelni. Fel kell azonban emelni azokat az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, amelyeket az 1959. évi január hó 1. napján a 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 47. §-a (1) bekezdése a) és b) pontjának rendelkezései szerint kellene folyósítani.
Az Rny. 118. §-a (1) bekezdése c) pontjának rendelkezései végrehajtása céljából a nyugdíjfolyósító szervek kérdőívet küldenek ki az érdekelt nyugdíjasoknak. A nyugdíjasok a kérdőívben anyagi és büntetőjogi felelősségükre utalással nyilatkozni kötelesek, hogy az 1929. évi január hó 1. napjától nyugdíjuk megállapításának időpontjáig mennyi időt töltöttek nyugdíjra igénytadó alkalmazásban, illetőleg öregségi és rokkantsági biztosítás alá eső munkaviszonyban.
(1) Az Rny. 116. §-a (2) bekezdésében említett szabályok, valamint az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított és 850 forintot el nem érő nyugellátások összegét az Rny. 17-19. §-ainak rendelkezései szerint házastársi pótlékkal kell kiegészíteni. Házastársi pótlékkal csak azok a nyugellátások egészíthetők ki, amelyeket az Rny. 113. §-a rendelkezései szerint korlátozás nélkül kell folyósítani.
(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított házastársi pótlék összegébe a korábbi rendelkezések alapján megállapított házastársi pótlékot és lakbérsegélyt be kell számítani.
(3) Az (1) bekezdés szerint járó házastársi pótlékot az Rny. 116. §-a (2) bekezdésében említett szabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülőknek akkor is meg kell állapítani, ha a korábbi rendelkezések szerint őket házastársi pótlék nem illette volna meg.
(4) Az Rny. 117. §-a rendelkezéseinek megfelelően felemelt mezőgazdasági öregségi járadékot az Rny. 17. §-ának rendelkezései szerint házastársi pótlékra igényjogosult házastárs után 50 forint összegű házastársi pótlékkal kell kiegészíteni.
(5) A korábbi jogszabályok szerint megállapított házastársi pótlékot változatlan összegben kell tovább folyósítani, ha a nyugdíjas nyugellátásának az (1) bekezdés szerint házastársi pótlékkal való kiegészítésére nem jogosult.
(6) Az 1959. évi január hó 1. napja után történő igénymegnyílás esetén a házastársi pótlékot az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani.
(7) A házastársi pótlékra a jelen rendelkezések szerint nem igényjogosult nyugdíjasnak korábban már megállapított, de a folyósítást korlátozó rendelkezések miatt szünetelő házastársi pótlékát a korlátozás okának megszűnése után a korábban megállapított összegben újból folyósítani kell.
(1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadékot, a bányanyugbért, a baleseti járadékot, valamint az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíjat a felemelt nyugellátásra igényt adó korhatár elérése, illetőleg állapotváltozás esetén módosítani kell. Ilyen esetben a nyugellátást olyan összegben kell megállapítani, mint amennyi a jogosultat az 1958. évi december hó 31. napján érvényben levő jogszabályok szerint megillette volna, s az így kiszámított összeget kell az Rny. 116., 118. és a 120. §-aiban foglalt rendelkezések szerint felemelni.
(2) Abban az esetben, ha a nyugdíjas nyugdíjának megállapítása után elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított baleseti járadék harminc, illetőleg ötven százalékával kiegészített nyugellátásban részesül, az emelés, illetőleg a házastársi pótlékkal való kiegészítés szempontjából a nyugellátásnak a baleseti járadékrész nélküli összegét kell figyelembe venni.
A hozzátartozói nyugellátások felemelése
(1) A Tny. rendelkezései szerint állandó özvegyi nyugdíjra igényjogosult özvegynek az Rny. 116. §-a (2) bekezdésében felsorolt jogszabályok alapján megállapított özvegyi nyugdíját a Tny. hatálybalépésétől az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet szerint járó nyugdíjpótlékkal kiegészített összegben kell folyósítani abban az esetben is, ha az özvegy munkaviszonyban áll, vagy keresőfoglalkozást folytat.
(2) A nyugdíjpótlékkal kiegészített és 400 forintot el nem érő özvegyi nyugdíjakat huszonöt százalékkal fel kell emelni. A felemelt özvegyi nyugdíj 250 forintnál kevesebb és 400 forintnál több nem lehet. Az emelés összegébe az özvegy személye után folyósított lakbérsegélyt be kell számítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az Rny. 116. §-a (3) bekezdésében említett nyugdíjas özvegyére is.
(3) Az 1939. évi XVI. törvény alapján megállapított özvegyi járadékot, munkaviszonyra és keresőfoglalkozásra való tekintet nélkül, 75 forintról 150 forintra kell felemelni.
Az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított és 400 forintot el nem érő özvegyi nyugdíjakat tíz százalékkal kell felemelni. A felemelt nyugdíj 250 forintnál kevesebb és 400 forintnál több nem lehet. Ha azonban a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlag ötven százaléka nem éri el a 250 forintot, az özvegyi nyugdíj csak a munkabérátlag ötven százalékára emelhető fel. Az özvegyi nyugdíj összege ebben az esetben sem lehet kevesebb 100 forintnál.
A Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított 175 forintot el nem érő árvaellátásokat 175 forintra, a szülőtlen árvák 250 forintot el nem érő ellátását pedig 250 forintra kell felemelni. Az emelés összegébe az árvának folyósított lakbérsegélyt be kell számítani.
Az Rny. 116. §-a (2) bekezdésében felsorolt jogszabályok és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított szülői nyugdíjakat az özvegyi nyugdíjak felemelésére vonatkozó rendelkezések szerint kell felemelni.
Az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet 26. §-a, illetőleg a 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 38. §-a alapján 500 forintig folyósítható nyugellátásban részesülő özvegyeknek az őket mindkét jogcímen megillető nyugellátását a jelen rendelet rendelkezései szerint fel kell emelni. Az így felemelt nyugellátásokból azonban legfeljebb 700 forintot lehet folyósítani.
(1) A külföldre folyósított nyugellátások a jelen rendeletben foglalt rendelkezések alapján nem emelhetők fel.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható olyan nyugellátásokra, amelyeket államközi társadalombiztosítási egyezmény alapján kell külföldre folyósítani.
Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az Rny. 116-127. §-ai végrehajtásával kapcsolatos részletkérdéseket szabályozza.
Vegyes rendelkezések
(1) Üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség által okozott munkaképességcsökkenés vagy megrokkanás esetében a Tny. rendelkezései szerint baleseti járadékra, illetőleg baleseti rokkantsági teljes nyugdíjra jogosultak:
a) az államigazgatás szervei (vállalatai), a Magyar Posta és a közforgalmú vasutak által alkalmazott alkalmi hómunkások, valamint hatóság által közmunkára kirendelt dolgozók;
b) a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjai;
c) a munkásőrség tagjai a munkásőri szolgálat teljesítésével összefüggő sérülés vagy baleset által okozott munkaképességcsökkenés vagy megrokkanás esetében;
d) a cséplőgép mellett dolgozó, munkaviszonyban nem álló személyek;
e) a munkaügyi miniszter által az illetékes miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve kijelölt egyetemek, főiskolák, technikumok, mezőgazdasági akadémiák és egyéb iskolák, tanfolyamok stb. tanulói (hallgatói), ha a baleset a tanulmányaik keretébe tartozó gyakorlati képzés közben következett be;
f) a letartóztatottak szabadlábra helyezésüktől, a közbiztonsági őrizetben levők pedig az őrizet megszűnésétől kezdődően.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek mindaddig, amíg az üzemi baleset következtében gyógykezelésre szorulnak, az Rny. 130-134. §-aiban foglalt eltérésekkel a betegségi biztosításnak üzemi baleset esetében járó szolgáltatásaira jogosultak.
(1) Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett személyeknél üzemi baleset az a baleset, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját a közös termelőmunka végzése közben, vagy azzal összefüggésben, vagy a közös munkával előállított termények és termékek feldolgozásával, szállításával és értékesítésével járó, munkaegység ellenében végzett tevékenység közben éri. Üzemi baleset az is, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját munkába, vagy onnan lakására (szállására) menet éri.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag foglalkozási betegség miatt nyugellátásra csak akkor jogosult, ha a munkaképesség csökkenését az Rny. II. számú mellékletét alkotó foglalkozási betegségi jegyzéknek 13., 17., 27. és 28. pontjában említett foglalkozási betegség okozza.
(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagnak a baleseti járadék, illetőleg a rokkantsági teljes nyugdíj megállapításáig - táppénz helyett - kártalanítási segély jár. A kártalanítási segély a havi 900 forint összegű átlagjövedelem hatvanöt százaléka; ha a kártalanítási segélyt nem teljes naptári hónapokra kell fizetni, a kártalanítási segély napi összege az átlagjövedelem hatvanöt százalékának egyharmincad része, vagyis kereken napi 20 forint. A kártalanítási segélyt vasárnapra és ünnepnapra is fizetni kell.
(4) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag baleseti járadékának és rokkantsági teljes nyugdíjának havi összegét 900 forint átlagjövedelem alapján kell megállapítani.
(1) Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének c) pontjában említett személynek keresőképtelensége és ez alapon táppénzre jogosultsága abban az esetben állapítható meg, ha balesete következtében rendes keresőfoglalkozásának folytatására képtelen. Táppénzét, baleseti járadékát és baleseti rokkantsági teljes nyugdíját, ha munkaviszonyban áll, a munkahelyén járó munkabér alapján, ha munkaviszonyban nem áll, vagy a munkabérének havi átlaga az 1200 forintot nem éri el, baleseti járadékát és baleseti rokkantsági teljes nyugdíját havi 1200 forint alapul vételével kell megállapítani, táppénzének mértéke pedig ennek az összegnek hatvanöt százaléka.
(2) Ha a munkásőr betegségi biztosítással járó munkaviszonyban nem áll, a betegségi biztosítás alapján járó szolgáltatásokra csak a saját személyében jogosult.
(3) A munkásőrt a táppénz legfeljebb a baleseti járadék, illetőleg a baleseti rokkantsági teljes nyugdíj megállapításáig illeti meg.
Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének d) pontjában említett sérült a baleseti járadék, illetőleg a baleseti rokkantsági teljes nyugdíj megállapításáig a betegségi biztosítás szabályai szerint a mezőgazdasági munkavállalóknak járó táppénz mértékének megfelelő kártalanítási segélyre jogosult.
Az Rny. 129. §-a (1) bekezdésének a) pontjában említett közmunkára kirendelt személy baleseti járadékának, illetőleg baleseti rokkantsági teljes nyugdíjának havi összegét 800 forint, d) pontjában említett dolgozónak havi 900 forint, az e) pontban említett személynek pedig havi 600 forint alapulvételével kell megállapítani.
Az Rny. 129. §-ában felsorolt személyeknek üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében történt elhalálozása esetében a hozzátartozók a Tny. rendelkezései szerint özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak; a meghalt letartóztatott özvegyének azonban özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben van igénye, ha az állandó özvegyi nyugdíjra meghatározott feltételek fennállanak.
Az Rny. 129. §-ában felsorolt személyek után a nyugdíjjárulékot az őket foglalkoztató szerv (intézet, intézmény, stb.) vagy vállalat viseli. A nyugdíjjárulék mértékét (összegét) és fizetésének módját a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel, az illetékes miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.
(1) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket rendelettel megállapítsa. A Minisztertanács egyes kérdések szabályozását a munkaügyi miniszter hatáskörébe utalhatja.
(2) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra is, hogy a fegyveres testületek tagjai, valamint egyes különleges foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembe véve, annak szabályaitól eltérően rendelkezhessék.
(1) A nyugellátásban részesülő személy munkaviszonyba lépését, vagy keresőfoglalkozásának megkezdését, valamint minden olyan változást, amely a nyugellátásra jogosultságot vagy a nyugellátás folyósítását érinti, köteles a nyugellátást folyósító szervnek bejelenteni. Bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjassal munkaviszonyt létesít, vagy egyébként díjazás ellenében munka végzésével bíz meg.
(2) A bejelentési kötelezettség részletes szabályait a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg. A munkaügyi miniszter a nyugdíjasokat alkalmazó, vagy nyugdíjast megbízó munkáltatókat nyilvántartás vezetésére is kötelezheti. A munkaügyi miniszter meghatározott időpontra vonatkozólag általános bejelentési kötelezettséget is írhat elő.
(1) A Tny. és ennek alapján kiadott jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtását a Minisztertanács a munkaügyi miniszter útján ellenőrzi.
(2) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy a bedolgozók nyugellátására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel megállapítsa.
(3) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter arra, hogy a Tny., valamint az Rny. alkalmazása során felmerülő, továbbá a végrehajtással kapcsolatos egyes kérdéseket, valamint az Rny. 136. §-ában előírt bejelentési kötelezettség ellenőrzésének a megszervezését a Tny.-ben és az Rny.-ben lefektetett alapelvek figyelembevételével és e rendelkezések korlátai között a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel szabályozza. Költségkihatással járó kérdések szabályozása esetén a rendelet kibocsátásához a pénzügyminiszter egyetértése is szükséges.
(1) Jelen törvényerejű rendelet 1959. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) A törvényerejű rendelet hatályba lépésével egyidejűleg az 1954. évi 28. számú, az 1956. évi 34. számú és az 1957. évi 45. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.
(1) Jelen rendelet 1959. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) Hatályba lépésével egyidejűleg a 69/1954. (XI. 2.) MT, a 22/1955. (III. 16.) MT, a 60/1955. (X. 11.) MT, a 16/1956. (V. 30.) MT az 1/1957. (I. 8.) Korm., a 6/1957. (I. 23.) Korm., a 20/1957. (III. 22.) Korm., az 54/1957. (VIII. 29.) Korm., a 60/1957. (IX. 18.) Korm., végül a 3/1958. (I. 11.) Korm számú rendeletek hatályukat vesztik.
Apró Antal s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány első elnökhelyettese
I. számú melléklet a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 2. §-ához
A Tny. 2. § (2) bekezdésében meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke
II. számú melléklet a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 9. §-ához
A kártalanításra igénytadó foglalkozási betegségek jegyzéke
