6/1968. (VI. 8.) BkM rendelet
a magánkereskedés gyakorlásáról
A magánkereskedés gyakorlásáról szóló és az 1957. évi 49. törvényerejű rendelettel módosított 1957. évi 17. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Tvr.), valamint a magánkereskedelemről szóló 2009/1968. (IV. 6.) Korm. határozatban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem.
(Tvr. 1. §-hoz)
1. §
(1) A kereskedő tevékenységét (ügyleteit)
a) saját nevében, saját részére (szoros értelemben vett kereskedés),
b) saját nevében más részére (bizományi tevékenység) folytathatja, e tevékenység folytatásához a kereskedésre jogosító iparigazolványon kívül egyéb jogosítvány nem kell.
(2) Kereskedői iparigazolványt a jelen rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szakmákra és elnevezéssel, továbbá a 2. számú mellékletnek megfelelő szöveggel szabad kiadni. A mellékletben meg nem határozott szakmára, vagy eltérő elnevezéssel iparigazolvány a belkereskedelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) előzetes engedélyével adható.
(3) Drogéria és vendéglő gyakorlására jogosító iparigazolványt csak annak a személynek szabad kiadni, aki szakképzettségét mesterlevéllel, illetőleg segédlevéllel, vagy legalább 3 éves szakbavágó gyakorlatát hiteltérdemlően igazolja.
(4) Egyéb szakmára jogosító iparigazolványt kellő szakismerettel vagy szakmai gyakorlattal rendelkező annak a személynek szabad kiadni, aki ezt szakmai igazolással tanúsítja. A szakmai igazolást a Kiskereskedők Országos Szabadszervezete (a továbbiakban: KISOSZ) állítja ki.
2. §
(1) Az iparkérelemben a folyamodó családi és utónevét, lakcímét, születési helyét és idejét, az engedélyezni kért szakmát és telephelyét fel kell tüntetni.
(2) Az iparigazolványért folyamodónak a Tvr. 1. § (4) bekezdésében foglalt feltételek fennforgását hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolnia.
(3) A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadására irányuló kérelemhez - a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 5/1957. (XII. 28.) BM rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében - csatolni kell az iparigazolvány kiadására jogosult I. fokú hatóság igazolását arról, hogy az erkölcsi bizonyítvány beszerzése szükséges. Az igazolás illetékköteles [11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 73. § (2) bekezdése].
(4) A 17. § (1) bekezdése szerinti I. fokú hatóság az iparigazolvány kiadása előtt köteles meggyőződni arról, hogy
a) az iparkérelemben előadott adatok a személyi igazolványba bejegyzett adatokkal megegyeznek-e;
b) a folyamodót a hatósági erkölcsi bizonyítvány szerint jogerős bírói ítélet kereskedői foglalkozásának gyakorlásától nem tiltotta el, 5 éven belül állam vagy vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen nem ítélték el, illetve nem esik a 6/1967. (XI. 15.) Bk M rendelet hatálya alá;
c) folyamodó az 1. § (3) és (4) bekezdésben megkívánt igazolás szerint képesítéssel, illetőleg kellő szakismerettel vagy szakmai gyakorlattal rendelkezik-e;
d) a folyamodó az illetékes állami közegészségügyi és járványügyi felügyelő igazolása szerint, a szükséges és jogszabályban előírt közegészségügyi feltételekkel rendelkezik-e.
(5) Az iparigazolványra csak a következő hatósági záradék vezethető:
a) a kereskedő neve,
b) lakhelyének megváltoztatása,
c) a telephelyének megváltoztatása, vagy utólagos engedélyezése,
d) az özvegyi jog gyakorlása.
3. §
(1) Az I. fokú hatóság az iparigazolvány kiadásáról szóló határozat egy-egy példányát megküldi
a) a folyamodónak,
b) a KISOSZ-nak,
c) a kereskedő állandó bejelentett lakása szerint illetékes I. fokú tanácsi pénzügyi szakigazgatási szervnek,
d) ha a kereskedő telephelye község területén van és az I. fokú hatóság a járási tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, a községi tanács végrehajtó bizottságának.
(2) Az (1) bek. c) és d) pontjában említett szervek részére csak akkor kell a határozatot megküldeni, ha az I. fokú hatóság a folyamodó kérelmét teljesítette.
4. §
Az I. fokú hatóságnak a kereskedőről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
a) a kiadott iparigazolványok valamennyi adatát,
b) a telephelyen kívül a kereskedés céljára szolgáló egyéb helyiségek (raktár, iroda stb.) címét,
c) a kereskedés gyakorlásában bekövetkezett változást (telephely megváltoztatása, özvegyi jog gyakorlása, szünetelés, megszűnés stb.).
5. §
(1) Iparigazolványt a kereskedés egyéni vagy társas (közkereseti társaság) gyakorlására szabad kiadni.
(2) A közkereseti társaság részére kiadott iparigazolványon a társaság mindkét vagy mindhárom tagjának a nevét fel kell tüntetni. Ezt az iparigazolványt is csak egy példányban szabad kiállítani.
(3) A kereskedésnek egyéb társaságként történő gyakorlására iparigazolványt csak a miniszter előzetes engedélyével szabad kiadni.
(4) Nem minősül a kereskedés társas gyakorlásának
a) az alkalmi egyesülés és
b) a dohányárusoknak az a tevékenysége, amelynek körében - közös telephelyen - külön-külön iparigazolvány alapján együttes árubeszerzés mellett árusítanak.
(Tvr. 2. §-hoz)
6. §
(1) A kereskedő közreműködő családtagjait e jogosultságuk igazolása végett arcképes igazolvánnyal kell ellátni. Az arcképes igazolványt a KISOSZ adja ki. A KISOSZ arcképes igazolványt csak annak a közreműködő családtagnak adhat ki, aki 18. életévét betöltötte és a 2. § (4) bekezdése b) pontjában a kereskedőre előírt feltételeknek megfelel.
(2) A családtag közreműködési jogának elbírálásánál az igazolt élettárs a házastárssal, az örökbefogadó és a nevelő szülő a szülővel, az örökbefogadott és a nevelt gyermek a gyermekkel esik azonos elbírálás alá.
(3) Kettőnél több alkalmazott foglalkoztatását az I. fokú hatóság indokolt esetben a vendéglátó szakmában engedélyezheti.
(Tvr. 3. §-hoz)
7. §
(1) Az I. fokú hatóság a kereskedés gyakorlásának megkezdésére megállapított határidőt méltánylást érdemlő esetben legfeljebb 90 nappal meghosszabbíthatja.
(2) Az I. fokú hatóság indokolt esetben
a) megengedheti, hogy a kereskedő a kereskedést legfeljebb 90 napon át szüneteltesse,
b) a kereskedés szünetelésére engedélyezett határidőt legfeljebb 90 nappal meghosszabbíthatja.
(3) Az I. fokú hatóság a kereskedés gyakorlásának megkezdésére vagy szünetelésére megállapított határidőt az üzlethelyiség (árusítóhely) hatósági engedélyezésével kapcsolatos eljárás, illetőleg az építés befejezéséig hosszabbíthatja meg még akkor is, ha ez a határidő a 90 napot meghaladja.
(4) Az idényjellegű kereskedést csak az idényben kell folytatni; az idényen kívül a tevékenység engedély nélkül szüneteltethető. A kereskedő kérelmére az I. fokú hatóság igazolja, hogy a kereskedő idényjellegű kereskedését a holt idényben nem gyakorolja.
(5) Ha az I. fokú hatóság
a) a kereskedés gyakorlásának megkezdésére megállapított határidőt meghosszabbítja,
b) a kereskedés szünetelését engedélyezi, illetőleg
c) a kereskedés szünetelésére engedélyezett határidőt meghosszabbítja, az erről szóló határozatát mindazoknak meg kell küldenie, akiknek az iparigazolvány kiadásáról szóló határozatát megküldötte.
(6) Ha a kereskedő a kereskedés gyakorlását katonai szolgálat teljesítése, vagy szülés miatt szünetelteti ennek időtartama a szünetelésre engedélyezett 90 napba nem számítható be.
(Tvr. 4. §-hoz)
8. §
A kereskedő a kereskedést önként bármikor megszüntetheti; ennek időpontját az I. fokú hatóságnak - a megszűnéstől számított 15. napig az iparigazolvány egyidejű visszaszolgáltatásával - be kell jelentenie,
9. §
(1) Ha az I. fokú hatóság hiteltérdemloen tudomást szerez arról, hogy az iparigazolvány érvénye a Tvr. 4. § (1) bekezdése a)-c) pontjában foglaltak alapján megszűnt, továbbá, ha az I. fokú hatóság az iparigazolványt megvonja [Tvr. 4. § (2) bek.], erről határozatot kell hozni és azt mindazoknak meg kell küldeni, akiknek az iparigazolvány kiadásáról szóló határozatát megküldötte.
(2) A megsemmisült, elveszett iparigazolvány helyett az I. fokú hatóságnak másodlatot kell kiállítania az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint. Az iparigazolványról másolat nem adható ki.
(Tvr. 5. §-hoz)
10. §
(1) A kereskedő halála után a házastársnak vagy a gyámnak a kereskedés folytatását a kereskedő halálától számított 30 napig az I. fokú hatóságnál be kell jelentenie.
(2) Az I. fokú hatóság az iparigazolványt megvonja, ha az életben maradt házastárs vagy a gyám a megkívánt, az 1. § (3) és (4) bekezdésében előírt feltétellel nem rendelkezik és a kereskedő halálától számított 30. napig e feltétellel rendelkező alkalmazottat nem vesz fel.
(3) Az özvegyi jog az igazolt élettársat is megilleti. Az életben maradt házastársat (igazolt élettársat) az özvegyi jog haláláig megilleti még akkor is, ha újabb házasságot köt; az özvegyi jogon folytatott kereskedést azonban az új házastárs az özvegy halála után özvegyi jogon nem folytathatja.
(4) Ha a kereskedő halála után a kereskedést özvegyi jogon gyakorolják, az életbenmaradt házastársnak, illetőleg a gyámnak erről szóló bejelentését az I. fokú hatóságnak határozatban kell tudomásul vennie és a határozatot mindazoknak meg kell küldenie, akiknek az iparigazolvány kiadásáról szóló határozatát megküldötte.
(Tvr. 7. §-hoz)
11. §
(1) Az iparigazolványban a kereskedő telephelyét fel kell tüntetni.
(2) A kereskedő telephelye
a) üzlethelyiség vagy telek,
b) közterület vagy közforgalom számára átengedett terület (a továbbiakban: közterület) meghatározott helye,
c) vásárcsarnok vagy piac területe, illetőleg
d) kivételesen a kereskedő állandó bejelentett lakása lehet.
(3) Az üzlethelyiségek jobb kihasználása érdekében az iparigazolványon telephelyként feltüntetendő az az üzlethelyiség vagy telek is, amelynek a kereskedő csak egy részét használja (társbérlet, albérlet stb.).
(4) A dohányárus kivételével nem szabad telephelyként az iparigazolványon feltüntetni azt az üzlethelyiséget vagy telket, amelyben a kereskedő szakmájával azonos vagy rokonszakmabeli kereskedő, vagy ilyen kisiparos működik.
(5) Ha a kereskedő telephelye vásárcsarnok vagy piac területén van, az iparigazolványon csak a vásárcsarnokot vagy piacot kell telephelyként feltüntetni; ennek területén belül a helyfoglalásra a piacigazgatási szabályok az irányadók.
(6) Az iparigazolványon telephelyként a kereskedő kérelmére állandó bejelentett lakását szabad feltüntetni,
a) ha a kereskedő kizárólag vásározó tevékenységet folytat,
b) gyűjtőkereskedőnél,
c) a KISOSZ igazolása alapján azokban a szakmákban, amelyekben a kereskedést a kialakult szakmai szokások szerint általában nem üzlethelyiségben gyakorolják. A vásározó kereskedő a lakásán nem árusíthat.
(7) Ha a kereskedő járulékos tevékenység (raktározás, csomagolás, válogatás, ügyvitel stb.) céljára telephelyén kívül egyéb helyiséget vagy telket is használ, azt a használatbavételt követő 8. napig az I. fokú hatóságnak be kell jelentenie. Ebben a helyiségben vagy telken a kereskedő nem árusíthat.
12. §
(1) Kereskedő egy időben csak egy vásáron - a vásáron csak egy árusítóhelyen - vehet részt. A kereskedő iparigazolványát a vásári árusítóhelyen kell tartani és a hatóság kívánságára fel kell mutatni.
(2) Az iparigazolványt - a vásározás kivételével - a kereskedő telephelyén kell tartani; a vásározás ideje alatt az iparigazolvány helyett az I. fokú hatóságnak az iparigazolvány kiadásáról szóló határozatát kell a telephelyen tartani, ha ott is árusítanak.
(3) Azokat a szakmákat, amelyekben a kereskedő a kereskedést az I. fokú hatóság engedélyével házról házra járva, valamint közterületen járva-kelve gyakorolhatja, a miniszter határozza meg.
(4) A budapesti használtcikk-kereskedő árut Budapesten házról házra járva is beszerezhet. A vidéki használtcikk-kereskedő árut - Budapest kivételével - az ország egész területén bárhol házról házra járva is, Budapesten azonban csak a használtcikk piac területén szerezhet be.
(5) Lakóhelyén kívül más helységben (városban, községben) telephely a kereskedő részére csak akkor engedélyezhető, ha e helységben nyitvatartási kötelezettségének rendszeresen eleget tud tenni.
(6) Az I. fokú hatóság - függetlenül attól, hogy az iparigazolványt mely I. fokú hatóság adta ki - illetékességi területére megengedheti, hogy a kereskedő alkalomszerűen (hét végén, rendezvény, sportesemény stb. alkalmával) telephelyén kívül is árusíthasson. Ilyen engedélyt egy alkalomra, illetőleg a hét vagy hónap meghatározott napjára folyamatosan is lehet adni.
(7) Napipiac ideje alatt a piactéren csak az a kereskedő árusíthat, akinek telephelye a piac területén van.
(8) Nem kell az I. fokú hatóság engedélye a telephely megváltoztatásához, ha az a kereskedő lakása; a lakásváltozást azonban a hatósághoz be kell jelenteni. Ha ez a kereskedő más I. fokú hatóság területére költözik, iparigazolványa hatályát veszti. E rendelkezés szempontjából a városok területét egy I. fokú hatóság területének kell tekinteni.
(Tvr. 8. §-hoz)
13. §
(1) A kereskedő árut kizárólag személyesen, valamint a Tvr. 2. § (1) bekezdésében említett személyek útján szerezhet be, illetőleg értékesíthet. E személyek - megfelelő igazolás mellett - a kereskedő megbízása alapján egyedül is eljárhatnak a kereskedőre megszabott körben és árucikkek tekintetében.
(2) A kereskedő szakmája üzletköréhez tartozó árut a termékforgalmazás rendjéről szóló rendelkezések keretei között a többi kereskedelmi szervezettel azonos feltételek mellett bármely természetes vagy jogi személytől - magánkereskedő, továbbá az állami és szövetkezeti kiskereskedelem kivételével - az ország egész területén bármikor beszerezhet; nem kell vizsgálnia, hogy a közületi eladó a magánkereskedő részére történő értékesítéshez a szükséges engedéllyel rendelkezik-e.
(3) A kereskedő a szakmája üzletköréhez tartozó árut a termékforgalmazás rendjéről szóló rendelkezések keretei között bármely természetes vagy jogi személy részére értékesíthet; e körben szocialista szervezet - jogszabályi tilalom hiányában -fogyasztás és felhasználás céljából a kereskedőtől árut beszerezhet.
(4) A kereskedő bizományi ügyletet mindazzal köthet, akivel a jelen §-ban foglalt rendelkezés alapján adás-vételi ügyletet köthet.
(5) A használtcikk-kereskedő árut használtcikk-kereskedőtől beszerezhet.
(6) A kereskedő kereskedőtől elfekvő és értékcsökkent árut, valamint hulladékot beszerezhet.
(Tvr. 9. §-hoz)
14. §
A kereskedő árszámításáról külön jogszabály rendelkezik.
(Tvr. 10. §-hoz)
15. §
(1) A miniszter az üzletköri vagy egyéb elvi döntéseit a Kereskedelmi Értesítőben vagy az érdekeltekhez intézett leirattal teszi közzé.
(2) Az üzletkör kérdésében a szakmai szokást a KISOSZ igazolja.
(3) Az üzletkör elbírálásánál a szakmák fejlődését (új áru bevezetése stb.) figyelembe kell venni.
(Tvr. 11. §-hoz)
16. §
(1) A nyitvatartás kötelezettsége a vásárcsarnoki vagy piaci telephelyen árusító kereskedőre legfeljebb a vásárcsarnok vagy piac nyitvatartása idején érvényes.
(2) A kereskedő nyitvatartási kötelezettségének - megszakítással - napi két időszakban is eleget tehet.
(3) A kereskedőnek idényjellegű üzletét csak az idényben kell nyitvatartania.
(4) A kereskedő üzlethelyiségének külső részén köteles a nyitvatartás idejét szembetűnő módon úgy feltüntetni, hogy zárvatartás idején is olvasható legyen.
(5) Haláleset vagy orvosi bizonyítvánnyal igazolt betegség, valamint üdülés esetén a kereskedő üzletét az I. fokú hatósághoz egyidejűleg tett bejelentés mellett zárva tarthatja.
(6) Egyéb indokolt esetben (vásáron árusítás, árubeszerzéssel kapcsolatos utazás stb.) az üzlet kötelező nyitvatartása alól az I. fokú hatóság a kereskedő kérelmére akár meghatározott időre, akár egyes meghatározott napokra határozatlan időre felmentést adhat.
(7) Az üdülés címén a zárvatartás évi 24 munkanapot nem haladhat meg.
(Tvr. 13. §-hoz)
17. §
(1) Az iparigazolványt a miniszter által meghatározott irányelveknek megfelelően a járási (városi, városi kerületi) vagy a községi tanács végrehajtó bizottsága adja ki illetékes szakigazgatási szerve (a továbbiakban: I. fokú hatóság) útján.
(2) A megyei tanács végrehajtó bizottsága az I. fokú hatósági jogkört az 1. számú mellékletben *-gal megjelölt szakmák tekintetében a községi tanács végrehajtó bizottsága hatáskörébe utalhatja; ez esetben a II. fokú hatósági jogkört a járási tanács végrehajtó bizottsága gyakorolja illetékes szakigazgatási szerve útján.
(3) A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága Budapest egész területén egy kerületi tanács végrehajtó bizottsága hatáskörébe utalhatja
a) a kizárólag vásározó tevékenységet folytató budapesti állandó lakos folyamodók és
b) egyéb olyan szakmában működő budapesti lakos folyamodók iparkérelmének elbírálását és az iparigazolványok kiadását, akik tevékenységüket szakmájuk jellegénél fogva (gyűjtőkereskedők stb.) általában vidéken folytatják.
(Tvr. 14. §-hoz)
18. §
(1) Az I. fokú hatóság az iparkérelem tárgyában hozott döntéséről a folyamodót határozatban értesíti, a határozatban döntését érdemben meg kell indokolnia.
(2) Ha az I. fokú hatóság a folyamodó kérelmét teljesíti, a határozatnak az egyéb törvényes kellékeken kívül tartalmaznia kell
a) a folyamodó családi és utónevét - asszonynál leánykori nevét is -, lakcímét, születési helyét és idejét,
b) az engedélyezett szakma meghatározását,
c) az engedélyezett telephely pontos megjelölését (utca, házszám), illetőleg, ha a folyamodónak telephelye még nincs, rendelkezést arra nézve, hogy a határozat kézbesítésétől számított 90. napig be kell jelentenie, hogy hol rendelkezik telephellyel; ha e határidőig a folyamodó nem igazolja, hogy telephellyel rendelkezik, a határozat - a 7. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak kivételével -hatályát veszti,
d) utalást arra, hogy a kereskedés gyakorlását csak az iparigazolvány kézhezvételét követően szabad megkezdeni,
e) képesítéshez kötött szakmánál annak a megállapítását, hogy a folyamodó az iparigazolvány elnyeréséhez szükséges képesítést (szakbavágó gyakorlatot), egyéb szakmánál a szakismeretet (szakmai gyakorlatot) igazolta.
(3) A jelen rendelet végrehajtása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.
(Tvr. 15. §-hoz)
19. §
(1) Iparigazolványt az I. fokú hatóság a szükségletnek megfelelően
a) a lakosság jobb ellátása,
b) a helyi árualapok feltárása,
c) az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózat hiányának pótlása, valamint a verseny élénkítése,
d) a magánkisiparosok anyag- és áruellátásának javítása,
e) a jogosulatlan kereskedések helyzetének rendezése érdekében adhat ki.
(2) Iparigazolvány - az előző bekezdésben meghatározott célok érdekében - elsősorban a következő helyeken adható:
a) a városok peremterületén,
b) falvakban,
c) a magánerőből épült - állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózattal el nem látott - új lakótelepüléseken,
d) tanyavilágban,
e) üdülő-, kiránduló- és nyaralóhelyeken.
(3) Iparigazolvány kiadható annak az erkölcsileg megbízható személynek, aki jogerős bírói ítélettel kereskedői foglalkozásának gyakorlásától eltiltva nincs és 5 éven belül állam vagy vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélve nem volt, illetve nem esik a 6/1967. (XI. 15.) BkM rendelet hatálya alá, elsősorban akkor, ha a kereskedés folytatásához kellő szakismerettel (szakmai gyakorlattal) rendelkezik.
(4) Azonos feltételek megléte esetén előnyben kell részesíteni
a) a nemzeti gondozottat,
b) azt, aki a megkívánt üzleti forgalom lebonyolításához és - szükség esetén - az igényeknek megfelelő árusítóhely létesítéséhez elsősorban kellő saját anyagi erővel rendelkezik.
20. §
(1) Egy folyamodó részére akkor is csak egy iparigazolvány adható ki, ha a jelen rendelet mellékletében felsorolt több szakmára kéri annak kiadását.
(2) Több szakmára (szakmai ágazatra) jogosító iparigazolványt csak akkor szabad kiadni, ha a folyamodó által kért szakmák a kialakult szokások szerint rokonszakma jellegűek. Abban a tekintetben, hogy a kért szakmák - a kialakult üzleti szokások szerint - rokonszakma jellegűek, a KISOSZ igazolását kell irányadónak tekinteni.
(3) Az iparigazolványon nem szabad a kereskedés vásározó jellegére utaló elnevezést vagy toldatot feltüntetni, az iparigazolványt a kizárólag vásározó tevékenységet folytató kereskedő részére is csak a mellékletben felsorolt szakmai elnevezéssel szabad kiállítani.
(4) Utcai árus részére az iparigazolványt a szakma feltüntetésével kell kiállítani. Szakmai megjelölésként "utcai árus" meghatározást alkalmazni nem szabad. Az "utcai árus" jelleget az iparigazolványon telephelyként kell feltüntetni.
(5) El kell utasítani a folyamodó iparkérelmét, ha a vele közös háztartásban élő házastársának (élettársának) érvényes kereskedői iparigazolványa van.
21. §
Az I. és II. fokú hatóságnak
a) az iparkérelem elbírálása,
b) a telephelyváltoztatás engedélyezése,
c) a kettőnél több munkavállaló alkalmazásának engedélyezése,
d) a kereskedés szüneteltetésének engedélyezése, illetőleg a megkezdés vagy a szünetelés határidejének meghosszabbítása,
e) az iparigazolvány megvonása,
f) a nyitvatartás kötelezettsége alól történő felmentés engedélyezése előtt a KISOSZ véleményét meg kell hallgatnia.
(Tvr. 16. §-hoz)
22. §
A kereskedőnek az iparigazolvány kiadásakor a jogszabályban megállapított illetéket kell megfizetnie.
(Tvr. 18. §-hoz)
23. §
A 19. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezést az I. fokú hatóság 1968. évi december hó 31. napjáig hajthatja végre.
24. §
(1) E rendelet kihirdetése napján lép hatályba; hatálybalépésével
a kisiparosok részére történő árueladások tárgyában kiadott 71.306/1949. (XI. 16.) BkM rendelet,
a ruhakereskedői tevékenység szabályozásáról szóló 127/1950. (IV. 29.) MT rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 15.300/1950. (V. 28.) Bk M rendelet,
a tűzifa termelői, valamint a tüzelőanyagok kereskedői forgalmának szabályozása tárgyában kiadott 23.400/1949/143. BkM rendelet II. fejezete és a III. fejezet ezt kiegészítő rendelkezése,
a kereskedők és iparosok által vásárokon, piacokon és búcsúkon folytatott árusításnak eredetiben felmutatott iparjogosítványhoz kötése tárgyában kiadott 16.573/1950. (VII. 14.) BkM rendelet,
a magánkereskedés gyakorlásáról szóló 1957. évi 17. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 1/1957. (III. 12.) BkM rendelet,
a magánkereskedés gyakorlásának egyes kérdéseiről szóló 21/1957. (K É 11.) BkM számú utasítás,
a magánkereskedés gyakorlására jogosító iparigazolvány kiadásának feltételéről szóló 8/1958. (VII. 12.) BkM rendelet,
a magánkereskedők használatában levő egyes göngyölegek használati díjáról szóló 11/1959. (X. 27.) BkM-ÁH rendelet,
a magánkereskedők áruellátásával kapcsolatos göngyölegforgalom szabályozásáról szóló 2/1960. (II. 20.) BkM-ÁH rendelet hatályát veszti.
(2) Az előző bekezdésben hatálytalanított jogszabályok rendelkezései alapján az iparigazolványokra vezetett vagy az I., illetőleg a II, fokú hatósági határozatban a kereskedővel közölt záradékok és kikötések hatályukat vesztik.
Szurdi István s. k.,
belkereskedelmi miniszter
1. számú melléklet a 6/1968. (VI. 8.) BkM rendelethez
Kereskedés gyakorlására az I. fokú hatóság iparigazolványt a következő szakmákban és elnevezéssel adhat ki:
magkereskedés
szálas-takarmánykereskedés
virágkereskedés*
művirág-kereskedés*
díszállat-kereskedés bélkereskedés vegyeskereskedés*
dohányáru-kereskedés*
fűszer- és csemegekereskedés
zöldség- és gyümölcskereskedés*
sültgesztenye-, sülttök-, pattogatott- és főtt
kukorica-kereskedés*
savanyúságkereskedés*
tej- és tejtermék-kereskedés*
tejivó cukorkakereskedés élőbaromfi-kereskedés*
vágottbaromfi-kereskedés*
lőttvad-kereskedés
halkereskedés
tüzelőanyag-kereskedés*
épületanyag-kereskedés*
mészkereskedés*
mezőgazdasági szeráru-kereskedés
divatáru-kereskedés
kötöttáru-kereskedés
zsák-, zsineg- és ponyvakereskedés
kézimunka-kereskedés
rövidáru-kereskedés
bazáráru-kereskedés
kalapkereskedés
kalapkellék-kereskedés
háziszőttes-kereskedés
papucskereskedés
cipőkellék-kereskedés
kárpitoskellék-kereskedés
drogéria
illatszer- és háztartási cikk kereskedés
festék- és háztartási cikk kereskedés
üveg- és porcelán áru-kereskedés
cserépedény-kereskedés
műszaki kereskedés
pincegazdasági- és felszerelési kereskedés
kerékpár alkatrész- és tartozék-kereskedés
vaskereskedés
finomacéláru-kereskedés
villamossági- és rádiókereskedés
papír- és írószer-kereskedés
bélyegkereskedés
sportáru-kereskedés
játékáru-kereskedés
hangszer-kereskedés
kegytárgy-kereskedés
fodrászati cikk kereskedés
népművészeti cikk kereskedés
háziipari cikk kereskedés
használtcikk-kereskedés*
penzió
kifőzés
kávémérés
büfé
falatozó
pecsenyesütés
halsütés
lángossütés
rétessütés kerékpármegőrzés*
kerékpárkölcsönzés*
csónak kölcsönzés*
kézikocsi kölcsönzés*
ruha kölcsönzés*