1957. évi 17. törvényerejű rendelet

a magánkereskedés gyakorlásáról

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a lakosság ellátásának előmozdítása érdekében - azokban a szakmákban és azokon a területeken, ahol a magánkezdeményezés az állami és szövetkezeti kiskereskedelem hálózatát megfelelően kiegészíti és ahol az a helyi árualapok fokozott feltárását, a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlását elősegíti - lehetővé teszi a magánkereskedés gyakorlását és ennek szabályozásáról a következő törvényerejű rendeletet hozza:

1. § (1) A jelen törvényerejű rendelet rendelkezései szempontjából kereskedő az, aki iparigazolvány alapján saját nevében, rendszeresen és keresetszerűen áruk adás-vételével, vendéglátóiparral, drogériaiparral, kölcsönző- és megőrző tevékenységgel foglalkozik (a továbbiakban: kereskedő).

(2) Nem kereskedő az a kisiparos, háziiparos és őstermelő, aki saját termelvényeit árusítja.

(3) A kereskedők szerződéseire a polgári jog általános szabályait kell alkalmazni.

(4) Kereskedői iparigazolványt csak erkölcsileg megbízható olyan személy kaphat, aki állam- vagy vagyon elleni bűncselekmény miatt 5 éven belül büntetve nem volt.

(5) Kereskedői iparigazolványt egyéni cég vagy legfeljebb háromtagú közkereseti társaság kaphat. Más kereskedelmi társaság részére iparigazolvány csak a belkereskedelmi miniszter engedélyével adható.

(6) Egyes szakmákban a kereskedés gyakorlását a belkereskedelmi miniszter szakképzettség, szakmai gyakorlat, illetőleg szakmai ismeretek igazolásától teheti függővé.

2. § (1) A kereskedés gyakorlásában a kereskedő házastársa, le- és felmenő rokona közreműködhet. A kereskedő kettőnél több alkalmazottat nem tarthat; az I. fokú hatóság (13. §) ez alól a belkereskedelmi miniszter által meghatározott szakmákban kivételt tehet.

(2) A használtcikk kereskedő házról házra járva csak személyesen vásárolhat.

3. § A kereskedő a kereskedést az iparigazolvány kézbesítésétől számított 90 napon belül köteles megkezdeni és folyamatosan gyakorolni.

4. § (1) Megszűnik az iparigazolvány érvénye, ha

a) a kereskedő a kereskedést önként megszünteti;

b) a kereskedő meghal - az 5. § (1) bekezdésében foglalt kivétellel -, illetőleg a kereskedelmi társaság feloszlik;

c) jogerős büntetőbírói ítélet a kereskedőt foglalkozásától eltiltja;

d) az I. fokú hatóság (13. §) az iparigazolványt megvonja.

(2) Az I. fokú hatóság (13. §) az iparigazolványt megvonja, ha:

a) a kereskedő a kereskedést az iparigazolvány kézbesítésétől számított 90 napig nem kezdte meg, vagy annak megkezdése után 90 napon túl engedély nélkül szüneteltette;

b)[1] a pénzügyi hatóság a kereskedő 6 havi adóhátraléka, vagy 6 havi nyugdíjjárulék hátraléka miatt az iparigazolvány megvonását javasolja,

c) a bíróság a kereskedőt három éven belül kétízben jogerősen vagyon elleni bűncselekmény vagy olyan cselekmény miatt ítélte el, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi;

d) a kereskedőt a kereskedés jogosulatlan gyakorlásával vagy a kereskedés gyakorlásának előfeltételét képező egészségügyi rendszabály megsértésével elkövetett szabálysértés miatt háromszor jogerősen elítélték.

e)[2] a kereskedő működése a közellátás biztosítása érdekében szükségtelen. Azt, hogy a kereskedő működése a közellátás biztosítása szempontjából szükségtelen, a belkereskedelmi miniszter állapitja meg, ezért ilyen címen iparigazolványt csak a belkereskedelmi miniszter előzetes hozzájárulása alapján lehet megvonni.

5. § (1) A kereskedő halála után a kereskedést életben maradt házastársa a saját jogán, illetőleg a kiskorú és ellátatlan gyermek vagy unoka jogán, továbbá túlélő házastárs hiányában a gyám a kiskorú jogán újabb iparigazolvány nélkül folytathatja.

(2) Az életben maradt házastárs vagy a gyám szakképzett alkalmazottat köteles foglalkoztatni, ha a megkívánt szakképzettséggel [1. § (5) bekezdés] nem rendelkezik.

6. § A kereskedő a kereskedés megszűnte után megmaradó árukészletével, üzleti berendezési és felszerelési tárgyaival szabadon rendelkezik.

7. § (1) Az iparigazolvány az abban meghatározott telephelyre érvényes.

(2)[3] A kereskedő országos-, havi- és heti vásáron - külön engedély nélkül - az ország egész területén árusíthat. Felhatalmazást kap a belkereskedelmi miniszter, hogy a közellátás biztosítása érdekében a kereskedők vásári árusítását rendelettel korlátozhassa.

(3) A kereskedő telephelyét csak az I. fokú hatóság (13. §) engedélye alapján változtathatja meg.

8. § (1)[4] A kereskedő árut állami iparvállalattól, állami kiskereskedelmi vállalattól, szövetkezeti kiskereskedelmi szervtől és magánkereskedőtől csak a belkereskedelmi miniszter által meghatározott szakmákban szerezhet be. Más személytől (szervtől) árut az ország egész területén szabadon szerezhet be. Felhatalmazást kap a belkereskedelmi miniszter, hogy közellátási vagy export érdekből egyes termékeknek, az ország meghatározott területén, megjelölt időszakban, magánkereskedők által való megvásárlását rendeletileg megtiltsa.

(2) A gyűjtő (felvásárló) jellegű szakmákban a kereskedő (továbbiakban: gyűjtőkereskedő) árut csak közvetlenül a termelőtől, illetőleg a lelőhelyen vásárolhat; e szakmákban az áru értékesítésének módozatait a belkereskedelmi miniszter szabályozza.

9. § A kereskedő az árut az árhatóság által megszabott áron, ennek hiányában az eladó és vevő szabad megegyezésével kialakított (szabadpiaci) áron vásárolhatja és értékesítheti.

10. § (1) A kereskedő kereskedése körében csak olyan áru forgalombahozatalával foglalkozhat, illetőleg olyan tevékenységet folytathat, amely az iparigazolványán feltüntetett kereskedés (szakma) üzletköréhez tartozik.

(2) A belkereskedelmi miniszter meghatározhatja, hogy az egyes szakmák üzletköréhez, milyen árukkal kereskedés, illetőleg milyen egyéb tevékenység folytatása tartozik. Ilyen rendelkezés (üzletköri döntés) hiányában a szakmai szokást kell irányadónak tekinteni.

11. § (1) A kereskedő, aki üzlethelyiségben árusít, köteles üzletét legalább heti negyvennyolc órán át nyitvatartani. Az alkalmazottak foglalkoztatására a munkajogi szabályok az irányadók.

(2) A nyitvatartás kötelezettsége alól az I. fokú hatóság (13. §) adhat felmentést.

12. § A kereskedő családi és utónevét (a kereskedelmi társaság cégét), valamint szakmáját telephelyén szembetűnő módon köteles feltüntetni.

13. § (1) E törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából:

a) I. fokú hatóság: Budapesten és megyei jogú városban a kerületi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya (csoportja), a járásban és járási jogú városban a tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi csoportja (osztálya);

b) II. fokú hatóság: a fővárosi, a megyei, illetőleg a megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztálya.

(2) A belkereskedelmi miniszter a jelen törvényerejű rendelet által érintett kérdésekben általános felügyeleti és ellenőrzési jogkört gyakorol.

(3) A belkereskedelmi miniszter egyes szakmákban az iparigazolványok kiadását - az ország egész területére vagy annak egy részére kiterjedően - egy hatóság hatáskörébe utalhatja.

14. § Az I. fokú hatóságnak a jelen törvényerejű rendelet alapján hozott határozata ellen 15 nap alatt halasztó hatályú fellebbezésnek van helye a II. fokú hatósághoz.

15. § A belkereskedelmi miniszter szabályozhatja, hogy mely kereskedői szakmákban és milyen feltételek mellett szabad, illetőleg milyen módon kell iparigazolványt kiadni.

16. § (1) A kereskedő az iparigazolvány kiadásakor ipardíjat köteles fizetni.

(2) Az ipardíj összegét a belkereskedelmi miniszter állapítja meg.

17. §[5]

18. § (1) A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a belkereskedelmi miniszter gondoskodik.

(2)[6] Az ipartörvényről szóló 1884. évi XVII. törvénynek, az 1884. évi XVII. törvénybe iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922. évi XII. törvénynek, az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936. évi VII. törvénynek a kereskedés gyakorlására vonatkozó rendelkezései, a kisiparosok ipargyakorlásáról szóló 1955. évi 14. törvényerejű rendelet 3. §-a (1) bekezdésének a cukrászipar feletti főfelügyeletre vonatkozó rendelkezése, a cégjog egyes rendelkezéseinek módosítása tárgyában kiadott 2.280/1949. (III. 12.) Korm. számú rendelet 6. §-a, valamint a kereskedés jogosulatlan gyakorlásának megakadályozása tárgyában kiadott 1.230/1949. (II. 10.) Korm. számú rendeletek hatályukat vesztik.

(3) Magánszemély részére bármely hatóság vagy szerv (vállalat) által kiadott és vásárlásra, árusításra (kereskedésre) szóló ideiglenes engedély vagy jogosítvány a lejárata időpontjában, de legkésőbb az 1957. évi április hó 15. napjával hatályát veszti.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára