15/1969. (IV. 14.) Korm. rendelet
az ügyvédek társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 24/1963. (IX. 28.) kormányrendelet módosításáról
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli.
1. §
A 24/1963. (IX. 28.) kormányrendelet (a továbbiakban: Üny.) 6. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) A nyugdíj összegének kiszámításánál az (1)-(4) bekezdés szerint megállapított beszámítható munkadíj havi átlagaként legfeljebb hatezer forintot lehet figyelembe venni."
2. §
Az Üny. 7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"7. § (1) Ha az ügyvéd az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam alatt harminc hónapot meghaladó időn át ügyvédi munkadíjat nem kapott, vagy ha a munkadíjra vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a nyugellátás összegének alapját képező munkadíj átlagát az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartamnál annyi naptári nappal hosszabb időtartam figyelembevételével kell megállapítani, hogy a munkadíj szempontjából számításba vett naptári napok száma kilencszáztizenhárom naptári nap legyen. Az 1958. január l-e előtti időben felvett munkadíjat azonban figyelembe venni nem lehet.
(2) Abban az esetben, ha az ügyvéd 1957. december 31-ét követően nem kapott legalább kilencszáztizenhárom naptári napra munkadíjat, a nyugellátás megállapításának alapját képező átlagmunkadíj összegét az illetékes ügyvédi kamara meghallgatásával az Rny. 87. §-ában megjelölt bizottság állapítja meg."
3. §
Az Üny. 9. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
"9. § (1) Az ügyvédek által fizetendő nyugdíjjárulékokból származó bevételeket és az ügyvédi szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátások kifizetéséből származó kiadásokat elkülönítetten kell kezelni. A bevételekről és kiadásokról a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága az állami költségvetésre vonatkozó általános szabályok szerint évente költségvetést és beszámolót készít, amelyet tájékoztatásul az igazságügyminiszternek is megküld. Az ügyvédek nyugellátásánál mutatkozó bevételi többletet, illetőleg hiányt minden gazdálkodási év végén meg kell állapítani és az előző évekről áthozott eredménnyel együtt a mindenkori vagyont nyilván kell tartani.
(2) Ha a volt ügyvéd, illetőleg hozzátartozója részére járó nyugellátást nem kizárólag ügyvédi szolgálati idő alapján állapították meg, a nyugellátással kapcsolatos kiadásnak csak a figyelembe vett ügyvédi szolgálati idővel arányos részét kell az ügyvédek nyugellátásának költségeként elszámolni. A tehermegosztás részletes szabályait a SZOT a pénzügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
(3) Ha az ügyvédek nyugellátásának elszámolása során olyan tartós többlet vagy hiány mutatkozik, amely az ügyvédi nyugdíjjárulék mértékének módosítását indokolttá teszi, erre vonatkozólag a Szakszervezetek Országos Tanácsa a pénzügyminiszterrel, az igazságügyminiszterrel és a munkaügyi miniszterrel egyetértésben előterjesztést tehet a Minisztertanácshoz."
4. §
(1) Ez a rendelet 1969. május 1-én lép hatályba; egyidejűleg az Üny. 10. és 11. §-a hatályát veszti. Az 1. és a 2. § rendelkezéseit az öregségi és a rokkantsági nyugdíj megállapításánál a hatálybalépést követően bejelentett nyugdíjigények, a hozzátartozói nyugellátások megállapításánál a hatálybalépést követően történt elhalálozás, a baleseti nyugellátások megállapításánál pedig a hatálybalépést követően bekövetkezett üzemi baleset (foglalkozási betegség) esetén kell alkalmazni.
(2) E rendelet alapján a hatálybalépése előtt megállapított nyugellátásokat módosítani nem lehet.
Fock Jenő s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke