20/1969. (V. 13.) Korm. rendelet

a kiskorúak állami gondozásáról és az állami gondozott kiskorúak örökbefogadásáról

1. §

(1) A kiskorú gondozása, nevelése, tartása, testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének elősegítése, valamint személyi és vagyoni érdekeinek védelme a szülők kötelessége.

(2) Az olyan kiskorú érdekében, akinek gondozása, nevelése, tartása, testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődése bármilyen oknál fogva nincs biztosítva, a gyámhatóság haladéktalanul intézkedik.

2. §

A gyámhatóság e feladatok ellátása során

a) védő- és óvóintézkedést tehet;

b) a kiskorú érdekében - külön jogszabályok által meghatározott esetekben - eljárást indíthat, illetőleg kezdeményezhet;

c) elrendelheti a kiskorú állami gondozásba vételét.

3. §

Az állami gondozás célja a kiskorú gondozásának, nevelésének és tartásának biztosítása, valamint testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének irányítása, ha ez környezetében biztosítva nincs.

4. §

(1) Ha a kiskorú állami gondozásba vételének elrendelése indokoltnak mutatkozik, és elhelyezése érdekében azonnali intézkedés szükséges, a kiskorú a legközelebbi megyei (fővárosi) gyermek- és ifjúságvédő intézetbe ideiglenes hatállyal beutalható. A kiskorút bármelyik gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója ideiglenes hatállyal az intézet kötelékébe felveheti.

(2) A kiskorú ideiglenes hatállyal történő beutalására jogosult a gyámhatóság, a bíróság, az ügyészség, a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága vagy a rendőrség, illetőleg községekben a községi tanács végrehajtó bizottságának vezetője.

(3) Az ideiglenes hatállyal beutalt kiskorúnak a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe való beszállításáról a beutaló szerv gondoskodik. A beszállításról, illetőleg az intézetbe való felvételről egyidejűleg értesíteni kell az illetékes gyámhatóságot.

5. §

A gyámhatóság az állami gondozásba vétel felől soron kívül határoz, és határozatát azonnal végrehajthatónak nyilvánítja.

6. §

(1) Ha jogszabály kivételt nem tesz, az állami gondozás költségeihez az köteles hozzájárulni, aki a családjogi szabályok értelmében a kiskorú tartására kötelezhető vagy erre külön kötelezettséget vállalt.

(2) A gyámhatóság gondozási díjat a szülőkkel, az örökbefogadó szülőkkel, a nagyszülőkkel vagy a nagykorú testvérrel, illetőleg az olyan személlyel szemben állapíthat meg, aki magát a tartásra közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kötelezte, vagy akinek tartási kötelezettségét bírói ítélet (egyezség) állapította meg.

(3) Ha a tartásra egysorban kötelezett személyek mindegyike önállóan rendelkezik keresettel (jövedelemmel), a gyámhatóság őket keresetük (jövedelmük) arányában külön-külön kötelezi a gondozási díj fizetésére.

7. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozott kiskorú gondozási díja címén olyan összeget állapít meg, amely általában megfelel a kötelezett személy egyhavi átlagjövedelme 20%-ának.

(2) A gondozási díj fizetésére kötelezett személlyel szemben megállapítható gondozási díj és egyéb tartásdíj a havi átlagjövedelem 50%-át nem haladhatja meg.

(3) Ha a gondozási díj fizetésére kötelezett személynek három vagy több gyermek tartásáról kell gondoskodnia, vagy értük gondozási, tartásdíjat fizetnie, az egy-egy gyermek után fizetendő gondozási díjat a havi átlagjövedelem 20%-ánál kisebb összegben kell megállapítani.

(4) Ha az állami gondozásba vett kiskorú megfelelő keresettel (jövedelemmel) rendelkezik, a gyámhatóság ezt a gondozási díj megállapításánál figyelembe veszi.

8. §

(1) Ha a bíróság a gondozási díj fizetésére kötelezettel szemben olyan összegben állapított meg gyermektartásdíjat, hogy az a keresetének (jövedelmének) igénybe vehető 50%-ából egyáltalán nem vagy csak részben fedezhető, a gyámhatóság pert indít annak megállapítása iránt, hogy a kötelezett milyen arányban köteles tartás-, illetőleg gondozási díjat fizetni.

(2) Ha a bíróság gyermektartás ügyében hozott határozatának meghozatala előtt arról szerez tudomást, hogy a felet állami gondozott kiskorú tartási kötelezettsége is terheli, megkeresi a gyámhatóságot az előző bekezdésben foglalt jogainak érvényesítése érdekében.

9. §

A gyámhatóság gondozási díjat a kiskorú állami gondozásba vételének jogerős elrendelésétől, ha pedig a kiskorút már ezt megelőzően vették fel a gyermek- és ifjúságvédő intézetbe, a felvételtől, visszamenőleg azonban legfeljebb hat hónapra állapíthat meg.

10. §

(1) A gondozási díjat megállapító határozatot azonnal végrehajthatónak kell nyilvánítani.

(2) A gondozási díjkövetelést a gyermektartásdíj-követelésekkel egysorban kell kielégíteni.

11. §

(1) A gyámhatóság a gondozási díjat megállapító határozatában a járandóságot (munkabért stb.) folyósító szervet megkeresi és foglalás hatályával felhívja, hogy a gondozási díjat a kötelezett járandóságából vonja le és az illetékes járási, városi, városi (fővárosi) kerületi tanács (a továbbiakban: járási tanács) költségvetési számlájára utalja át. A gyámhatóság határozata alapján a letiltást -az 57/1957. (IX. 6.) Korm. rendelet 19. §-ában meghatározott felelősség mellett - az érkezéstől számított 24 órán belül foganatosítani kell.

(2) A rendszeres járandósággal nem rendelkező, munkaviszonyban nem álló fizetésre kötelezettet a gyámhatóság felszólítja, hogy a gondozási díjat az illetékes járási tanács költségvetési számlájára fizesse be.

(3) A gyámhatóság által megállapított gondozási díj előírása, behajtása és a behajthatatlan gondozási díj törlése a végrehajtó bizottság feladata. A gondozási díj behajtására az adóbehajtásra vonatkozó szabályok az irányadók.

(4) A gondozási díjhátralék méltányosságból történő elengedésére, valamint fizetési halasztás vagy kedvezmény (részletfizetés) engedélyezésére a gyámhatóság jogosult.

12. §

(1) Megszűnik az állami gondozás, ha

a) a kiskorú tizennyolcadik életévét betölti vagy házasságot köt;

b) a gyámhatóság a kiskorú örökbefogadását engedélyezi;

c) a gyámhatóság az állami gondozás megszüntetését elrendeli.

(2) Amíg a tizennyolcadik életévet betöltött volt állami gondozott tanulmányainak folytatását a gyermek- és ifjúságvédő intézet biztosítja, a gondozási díj fizetésének kötelezettsége fennmarad.

13. §

A gyámhatóság az állami gondozást megszünteti, ha a gondozásba vétel okai már nem állnak fenn, és egyébként az állami gondozás megszüntetése nem ellentétes a kiskorú érdekeivel.

14. §

(1) A gyámhatóság az állami gondozott kiskorú örökbefogadását, ha az a kiskorú érdekében áll, elősegíti.

(2) Az állami gondozott kiskorú örökbefogadásához a szülők hozzájárulása nem szükséges. Az örökbefogadás engedélyezése előtt azonban a gyámhatóság a szülőket meghallgatja.

(3) Nem kell meghallgatni a szülőket, ha az örökbefogadás felől az állami gondozásba vétel alkalmával, vagy az örökbefogadást megelőzően már nyilatkoztak, feltéve, hogy nyilatkozatuk és a kérelem előterjesztése között egy évnél több idő nem telt el, vagy ismételt meghallgatásuk mellőzését kifejezetten kérték.

(4) Nem kell meghallgatni továbbá azokat a szülőket, akiknek a szülői felügyeletét megszüntették, akik cselekvőképtelenek vagy ismeretlen helyen távol vannak.

(5) Nem kell meghallgatni az intézeti gyámot, ha az örökbefogadás felől már nyilatkozott.

15. §

Az örökbefogadók nevét vagy egyéb adatait a kiskorú vérszerinti rokonaival az eljárás során és annak befejezése után sem szabad közölni, kivéve, ha az örökbefogadók a vérszerinti szülők tudtával és hozzájárulásával kérték az örökbefogadás engedélyezését.

16. §

(1) E rendelet 1969. évi október hó 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben a művelődésügyi miniszter gondoskodik. Egyidejűleg a kiskorú gyermekek tartásának és nevelésének biztosításáról, valamint az állami gondozásba vétel feltételeiről szóló 51/1954. (VIII. 6.) MT rendelet hatályát veszti.

(2) Ezt a rendeletet a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke